TAVASZI SZÉL SPRING WIND
Szerkesztette:
Dr. Keresztes Gábor
Doktoranduszok Országos Szövetsége Budapest
2017
Tavaszi Szél – Spring Wind 2017 I. kötet
Lektorálták:
Dr. Bartha Ildikó Dr. Bércesi Zoltán
Dr. Berki Márton Dr. Boromisza Zsombor
Dr. Budaházi Árpád Dr. Cziglányi Zsolt Dr. Csipkés Margit Dr. Deák Tamás Dr. Dobos Endre Dr. Domokos - Szabolcsy Éva
Dr. Elek Balázs Dr. Fabula Szabolcs
Dr. Gábor Kajtár Dr. Ganczer Mónika
Dr. habil Izsák Éva Dr. habil Szabó Géza Dr. habil. Béli Gábor Dr. habil. Cservák Csaba Dr. habil. Gerger Csabáné Dr. habil. Kaiser Bernhard Dr. habil. Kovács Gábor
Dr. Horesnyi Julianna Dr. Horváth Attila
Dr. Jakab Nóra Dr. Kecskés Gábor
Dr. Kertészné Dr. Váradi Szilvia Dr. Kovács Balázs
Dr. Ladányi Richárd Dr. Lénárt László
Dr. Lévay Miklós Dr. Majoros Gábor
Dr. Mátyás Imre Dr. Nádas György Dr. Pákozdi István
Dr. Pirger Tamás Dr. Póla Péter Dr. Rakonczás Nándor Dr. Rozsnyai Krisztina
Dr. Siska Katalin Dr. Soltész Angéla
Dr. Szabó Csaba Dr. Szeglet Péter Dr. Szoboszlai-Kiss Katalin
Dr. Tasi Julianna Dr. Újházi Lóránd Dr. Vincze Krisztián
Dr. Zákányi Balázs Dr. Zeke Ildikó Csilla
Ft. Dr. Fodor György Prof. Dr. Blaskó Lajos Prof. Dr. Csécsy György
Prof. Dr. Fleck Zoltán Prof. Dr. Kovács András
Prof. Dr. Molnár János Prof. Dr. Paulovics Anita Prof. Dr. Prugberger Tamás
Prof. Dr. Szabó Miklós
ISBN: 978-615-5586-18-7 DOI: 10.23715/TSZ.2017.1
Felelős kiadó: Doktoranduszok Országos Szövetsége Megjelent: 2017-ben
Minden jog fenntartva.
TAVASZI SZÉL SPRING WIND
I. KÖTET
Agrártudomány Állam-és jogtudomány
Biológiatudomány Föld- és fizikatudomány Had-és rendészettudomány
Hittudomány
TARTALOMJEGYZÉK
AGRÁRTUDOMÁNYI SZEKCIÓ ... 15
MEZŐGAZDASÁGI NÖVÉNYEK CSAPADÉKIGÉNYEINEK ÉS
TERMÉSÁTLAGAINAK VIZSGÁLATA ... 16 Gál- Szabó Lajos
KÜLÖNBÖZŐ SZEMCSEFRAKCIÓJÚ ELŐKEZELT
BAROMFITRÁGYA MINTÁK ELEMTARTALMÁNAK VIZSGÁLATA ... 30 Gorliczay Edit, Juhász Evelin, Mézes Lili, Tamás János
MEGKÖZELÍTÉSEK, MÓDSZEREK A KÖRNYEZETI NEVELÉS
TÁJÉPÍTÉSZETI SZEMPONTÚ KUTATÁSÁBAN ... 44 Jákli Eszter
MIKRO-VITAL KEZELÉS HATÁSA EGYNYÁRI DÍSZNÖVÉNYEK
VEGETATÍV ÉS GENERATÍV PARAMÉTEREINEK ALAKULÁSÁRA ... 50 Kaprinyák Tünde, Láposi Réka, Zöllei Tamás, Tóth Szilárd Zsolt
A TERMÉSBIZTONSÁG NÖVELÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI A
KUKORICATERMESZTÉSBEN ... 57 Kovács Péter
EGYETEMI HALLGATÓK MOTIVÁCIÓS ÉS SZEMÉLYES KOMPETENCIÁINAK STATISZTIKAI VIZSGÁLATA NEMPARAMETRIKUS MÓDSZEREKKEL ... 63
Nagy Richárd, Dr. Balogh Péter
KERESKEDELEMBEN KAPHATÓ VADVIRÁGOS ÉS GYÓGYNÖVÉNYES-
VADVIRÁGOS MAGKEVERÉKEK VIZSGÁLATÁNAK EREDMÉNYEI ... 72 Páble Diána
AGE-RELATED EXPRESSION OF GENES INVOLVED IN CHICKEN FEED INTAKE REGULATION
AND CORRELATION ANALYSIS WITH BROILER ABDOMINAL FAT PAD ... 88 Ádám Simon, Eszter Papp, Zsuzsa Zakarné Asztalos, János Oláh,
András Jávor, Levente Czeglédi
AVARLEBONTÁS VIZSGÁLATOK A BALATON VÍZGYŰJTŐJÉN ... 95 Simon Brigitta, Kucserka Tamás, Anda Angéla
ZÁRT TÉRBEN, TALAJNÉLKÜLI TECHNOLÓGIÁVAL, ILLETVE SZABADFÖLDÖN NEVELT SZŐLŐOLTVÁNYOK
KLOROFILL-TARTALMÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÓ ELEMZÉSE ... 103 Szabó Péter, Hegedűsné Baranyai Nóra, Kocsis László
LÉGI TÁVÉRZÉKELÉS ALKALMAZÁSA SZŐLŐ MŰVELÉSMÓDOK
ÖSSZEHASONLÍTÁSÁRA ... 113 Szobonya Nikoletta, Bálo Borbála, Ladányi Márta, Jung András,
Vanek Bálint, Koch Csaba
HOGYAN LESZ A NARANCSLÉ 10 HÉTIG FRISSEN PRÉSELT?
A NAGY HIDROSZTATIKUS NYOMÁSÚ TECHNOLÓGIA BEMUTATÁSA ... 123 Tóth Adrienn, Németh Csaba, Herczeg Csilla, Pintér Richárd, Friedrich László
BAROMFI-KOKCIDIÓZIS, MEGJELENÉSÉTŐL NAPJAINKIG ... 131 Zimborán Ágnes, Weber Mária, Erdélyi Márta
ÁLLAM-ÉS JOGTUDOMÁNYI SZEKCIÓ ... 142
THE COLLECTIVE BARGAINING CAPACITY IN
HUNGARY FROM A CRITICAL PERSPECTIVE ... 143 Aron Peter Balogh
A KÖZÖSSÉGI RENDŐRSÉG FOGALMÁNAK MEGJELENÉSE;
A FOGALOM TARTALOMVÁLTOZÁSAI.
A KÖZÖSSÉGI RENDŐRSÉG GYAKORLATÁNAK EGYES VÁLTOZATAI ... 149 Dr. Berei Róbert
A NEMZETI KIRÁLYVÁLASZTÓI JOG
ÉS A SZENT KORONA-TAN ALAKULÁSA 1301 ÉS 1526 KÖZÖTT ... 162 Biró Zsófia
EGY TRAGÉDIA MAGÁNJOGI VONATKOZÁSAI ... 173 Dr. Čertický Mário
AZ IGAZSÁGÜGYI KÉZÍRÁSVIZSGÁLAT SZEREPE
A BÜNTETŐELJÁRÁSBAN ... 183 Dr. Dobi Anita
EGY ELFELEDETT POLITIKAI BŰNCSELEKMÉNY: A RÁKOSI-VÁGI PER ... 192 Dr. Drócsa Izabella
AZ OKTATÁSHOZ VALÓ JOG MEGJELENÉSE
A GENERÁLIS NEMZETKÖZI SZERZŐDÉSEKBEN ... 202 Dr. Dudás Kinga
THE EVOLUTIVE INTERPRETATION IN THE CASE LAW
OF THE EUROPEAN COURT OF HUMAN RIGHTS ... 213 Zsófia Eszter Kémeri
WITHDRAWAL FROM THE EU AND
THE CONSTITUTIONAL LAW ISSUES IN THE UNITED KINGDOM ... 220 Dr. Lilla Nóra Kiss
AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG FŐBB EURÓPAI INTEGRÁCIÓS DÖNTÉSEI ... 227 Dr. Klemm Dávid
A NŐI VÁLASZTÓJOG KEZDETEI MAGYARORSZÁGON ... 234 Kovács Sándor
NÉVVISELÉSI JOG A SZELLEMI TULAJDONJOGBAN ... 241 Krausz Bernadett
ENERGIA, MINT KÖZSZOLGÁLTATÁS
KÜLÖNÖS TEKINTETTELA A VILLAMOSENERGIÁRA ... 248 Dr. Lovas Dóra
JOGÉRÉNYESÍTÉS A POLGÁRI (PERES) ELJÁRÁSBAN
–BÍRÓSÁGI ASPEKTUSBÓL ... 253 Lugosi József
AZ ÚJRAGONDOLT ALKOTMÁNYBÍRÁSKODÁS MAGYARORSZÁGON ... 263 Dr. Lukácsi Dániel Csaba
KÖZTULAJDONBAN ÁLLÓ GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK
ÜGYVEZETÉSÉNEK EGYES KÉRDÉSEI ... 270 Majoros Tünde
TÁJÉKOZTATÁSSAL A MUNKANÉLKÜLISÉG ELLEN ... 278 Marsovszki Ádám
VIZSGÁZOTT A NÉPSZAVAZÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY
– A 2016-OS REFERENDUM TANULSÁGAI ... 293 Melles Marcell
A KÖZOKTATÁS KORSZERŰSÍTÉSÉNEK GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁSA A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN BARANYÁBAN ... 304
Niklai Patrícia Dominika
A BIZTOSÍTÉKI SZERZŐDÉSEK ÉS A HITELSZERZŐDÉSEK
ÖSSZEFÜGGÉSEI ... 314 Dr. Pálvölgyi Enikő
A VÉDELEM KÉRDÉSEI A MAGÁNJOGI KÖTELEMBEN GONDOLATOK A POLGÁRI JOGI VÉDELEM ÉS A GAZDASÁGILAG FÜGGŐ
MUNKAVÉGZŐK KAPCSOLATÁRÓL ... 323 Dr. Szekeres Bernadett
BEFOGADÁS ÉS SOKFÉLESÉG AZ ERASMUS+ PROGRAMBAN ... 329 Szilágyi Dániel
AZ ORVOSTUDOMÁNYI KUTATÁS MAGYAR SZABÁLYOZÁSI HÁTTERE ... 336 Dr. Szombati Ivett
AZ ISZLÁM VALLÁST ÉS
A VALLÁSSZABADSÁGOT ÉRŐ DISZKRIMINÁCIÓ ... 345 Dr. Tímár Noémi
A JOG KÉTARCÚSÁGA
– AVAGY METODIKAI TŰNŐDÉSEK A JOGFEJLŐDÉS JOGTUDOMÁNYI
INTERPRETÁCIÓJÁRÓL ... 361 Váradi-Tornyos Bálint
A RENDŐRSÉG IRÁNYÍTÁSI FORMÁI A HATÉKONYSÁG FÓKUSZÁBAN ... 369 Dr. Vári Vince PhD
APPLICATION OF THE RIGHT TO DIGNITY DURING THE CONDUCT OF HOSTILITIES IN LIGHT OF THE RECENT ROBOTIC
WEAPON DEVELOPMENTS ... 380 Dr. Viola Vincze
BIOLÓGIATUDOMÁNYI SZEKCIÓ... 392
HIPOFÍZIS-ADENOMÁRA JELLEMZŐ GÉNEK FELTÉRKÉPEZÉSE ÉS
EXPRESSZIÓS VIZSGÁLATA ZEBRADÁNIÓBAN (DANIO RERIO) ... 393 Balogh Réka Enikő, Reining Márta, Patócs Attila
FÖLD- ÉS FIZIKATUDOMÁNYI SZEKCIÓ ... 400
AZ ÚTFÜGGŐSÉG VIZSGÁLATA BUDAPEST ÉLETMINŐSÉGÉBEN ... 401 Csébi Márk
BUDAPEST, BÉCS, PRÁGA ÉS VARSÓ VÁROSI KORMÁNYZÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE A VÁROSOK JOGI-POLITIKAI ÉS KÖLTSÉGVETÉSI
HELYZETÉNEK TÜKRÉBEN ... 414 Hilbert Bálint
SPEKTRÁLIS ELEMZÉSEN ALAPULÓ ELŐREJELZÉS
DEBRECEN TÉRSÉGÉRE ... 427 Ilyés Csaba, Turai Endre, Szűcs Péter
SZIMULÁLT IPARI BALESET OKOZTA LÉGSZENNYEZÉS TERJEDÉSÉNEK
MODELLEZÉSE SAJÓBÁBONY PÉLDÁJÁN ... 436 Kiss Levente
USE OF WATER CHEMISTRY DATA IN INVESTIGATION
OF KARST SYSTEMS ... 449 Rita Miklós
A NŐI VÁSÁRLÓK JELLEMZŐI A BALATONI PIACOKON ... 458 Nezdei Csilla
VÁROSI TÉRHASZNÁLAT VIZSGÁLATA, TÉRPÁLYÁK MODELLEZÉSE
KIVÁLASZTOTT SZEGEDI MINTATERÜLETEN ... 470 Szalai Ádám
A SZEKSZÁRDI SZÜRETI NAPOK HELYE HAZÁNK
BORGASZTRONÓMIAI KÍNÁLATÁBAN ... 482 Závodi Bence
HAD-ÉS RENDÉSZETTUDOMÁNYI SZEKCIÓ ... 490
TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK STATISZTIKAI ADATELEMZÉSE
ÚJ ASPEKTUSOK ALAPJÁN ... 491 Galambosi Barbara Gabriella
BRIT KATONAI MŰVELETEK
DÉLKELET-ÁZSIÁBAN 1945 – 1946 FOLYAMÁN ... 507 Mózes Ambrus
A RENDVÉDELMI SZERVEKNÉL MŰKÖDŐ SZAKSZERVEZETEK
KIHÍVÁSAI 2010. UTÁN ... 518 Nagy Gábor
HITTUDOMÁNYI SZEKCIÓ ... 526
A PRÓFÉTA TUDAT ÉS ANNAK MEGJELENÉSE A HOLOKAUSZT
IRODALMÁHOZ KAPCSOLÓDÓ MŰVEKBEN ... 527 Andrics Máté
„ÉN, TOBIT, EGÉSZ ÉLETEMBEN IGAZ ÚTON JÁRTAM, S A JÓT TETTEM.
BŐVEN OSZTOTTAM ALAMIZSNÁT…” (TÓB 1,3) ... 534 JuhászPál Balázs
MEGÚJULÁS HATÁRÁN – GONDOLATOK A 20. SZÁZADI MAGYAR
LITURGIKUS MOZGALOMRÓL ... 541 Kiss Gábor
A NORMATÍV ÉS RELÁCIONÁLIS ETIKAI SZEMLÉLETEKRŐL ... 548 Sándor Szilárd
A KULTÚRPESSZIMIZMUS ÉS A HITGYAKORLAT PROBLEMATIKÁJA HERBERT MARCUSE ÉS JOHANN BAPTIST METZ MUNKÁSSÁGÁNAK
NÉHÁNY FŐBB MOTÍVUMA TÜKRÉBEN ... 570 Serbán Andrea
MAI EMBER-KÉP? ... 576 Takács Klaudia
Lectori salutem!
Sok szeretettel köszöntöm a kedves Olvasót a Doktoranduszok Országos Szövetsége nevében!
Ön a pontosan két évtizedes múltra visszatekintő Tavaszi Szél Konferencia-sorozat legújabb tanulmánykötetét tartja kezében, mely a 2017. évi rendezvényen bemutatkozott előadók által publikált legújabb tudományos eredményeket mutatja be.
A Tavaszi Szél Konferencia az utóbbi években a magyar tudományos élet nagy tradíciókkal bíró eseményévé, a fiatal kutatók számára a legjelentősebb tudományos találkozóvá vált.
A konferencia sajátossága, hogy multidiszciplináris, így valamennyi tudományterület számára lehetőséget biztosít a megjelenésre, ezáltal minden évben széles tájékozottságot szerezhetnek a kedves résztvevők a különböző tudományágak új és újszerű eredményeiről.
Az idei évben a Tavaszi Szél Konferenciát a Miskolci Egyetemen rendeztük meg nagy sikerrel, 2017. március 31. - április 2. között. A konferenciára évről - évre az előzetesen szakmailag alaposan elbírált, legjobbnak minősülő kutatási témák kerülhetnek be a hazai és határon túli intézményekből. Ennek tudatában országosan is kiemelkedőnek számít, hogy az idei Tavaszi Szélen közel 500 előadót hallgathattunk meg a 20 szekcióban. Az elismert szakemberek által lektorált tanulmánykötetben végül közel 160 tudományos publikáció jelenhet meg.
Úgy véljük, hogy a Doktoranduszok Országos Szövetsége ezzel a rendezvénnyel is öregbítette hírnevét és erősítette küldetését, melynek lényege, hogy társadalmilag beágyazott szervezetként a doktori képzésben résztvevők számára kitárja a lehetőségeket, támogassa munkájukat és magát tudatosan alakító közösséget formáljon. Ennek érdekében hívunk és várunk továbbra is minden doktoranduszt, doktorjelöltet a szervezet kötelékébe, hogy együtt építhessük tovább a szervezet jövőjét, melynek jelmondata kifejezi lényegét:
„Közösség a tudományért.”
A konferencia nem jöhetett volna létre a szervezők és támogatók aktív közreműködése nélkül.
Ezúton is köszönetünket fejezzük ki házigazdáinknak, az Miskolci Egyetem munkatársainak, az egyetem doktorandusz önkormányzatának, a DOSz tudományos osztályainak, munkatársainak és titkárságának a hatékony együttműködésért, mely nélkül nem sikerülhetett volna ilyen magas színvonalon megrendezni az idei tudományos összejövetelt. Köszönettel tartozunk továbbá támogatóinknak is: az Emberi Erőforrások Minisztériumának, a Nemzeti Tehetség Programnak, Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának, a Miskolci Egyetemnek, továbbá a Magyar Mérnöki Kamarának, a Magyar Ügyvédi Kamarának, az AGRIA Telecom Kft.-nek, Aluinvent Zrt.-nek, EGIS Zrt.-nek, a Michelin Hungária Aroncsgyártó Kft.-nek és további támogatóinknak.
Reméljük, hogy a XX. Tavaszi Szél Konferencia idén is maradandó, pozitív emlékeket hagyott mindenkiben, az ott szerzett tapasztalatok és új tudományos információk hasznául szolgálnak majd a résztvevők és ezáltal a magyar tudomány és a felsőoktatás számára.
További szakmai sikereket és kellemes olvasást kívánunk minden kedves Olvasó számára!
Sopron, 2017.10.25.
Üdvözlettel:
Dr. Keresztes Gábor szerkesztő
15
Agrártudományi szekció
MEZŐGAZDASÁGI NÖVÉNYEK CSAPADÉKIGÉNYEINEK ÉS TERMÉSÁTLAGAINAK VIZSGÁLATA
Gál- Szabó Lajos
Miskolci Egyetem, Mikovinyi Sámuel Földtudományi Doktori Iskola, PhD-hallgató, ecogszl@uni-miskolc.hu
Absztrakt
Kutatásomban a Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet Tard és környéki mezőgazdasági területeinek terméshozamaival foglalkozom. A vizsgált terület mintegy 1600 hektár hegylábfelszíni mezőgazdasági parcella. A vizsgálat során 7 mezőgazdasági növény (őszi búza, tavaszi árpa, őszi árpa, takarmányborsó, káposztarepce, napraforgó és kukorica) termésátlagait vizsgálom 1997 és 2016 közötti intervallumban. Felhasználásra kerülnek a mezőgazdasági szövetkezet archívumából ezen hét növény terméshozamai (akár parcella szintű lebontásban) az elmúlt 20 évre visszamenőleg, valamint csapadéknapló adatok 1996 és 2016 között (éves valamint havi lebontásban). A kutatás során összehasonlítom az elmúlt 20 év adatait, valamint a szakirodalmak által meghatározott értékeket, és vizsgálom, hogy az intervallumban produkált gyakorlati értékek ÁllamÁllammennyire fedik le a szakirodalmi elméleti értékeket. Vizsgálom továbbá egyes növények vegetációs időszakát, s ezen időszakokban mért csapadékhozamot valamint eloszlást és az ezekben az időszakokban esetleges szélsőséges időjárási eseményeket, amelyek befolyással vannak a mezőgazdasági növények terméshozamaira. A kutatás célja, hogy átfogóbb képet kapjunk az egyes mezőgazdasági növények szélsőség tűrő képességéről, valamint alkalmazkodóképességéről az egyre gyakrabban megjelenő szélsőséges időjárási események tükrében.
Kulcsszavak: Csapadékhozam, Terméshozam, Mezőgazdaság, Csapadékeloszlás, Szélsőség 1. Bevezetés
A jelenkori mezőgazdaság legnagyobb problémája a szélsőséges időjárási események egyre gyakoribb megjelenése. Egymást követik aszályos évek, csapadékrekordok, de akár egy évben is előfordulhatnak komolyabb szélsőségek, mint két-három hónap szinte csapadékhozam nélkül, majd villámárvizek, felhőszakadások szintén abban az évben, s ezek a jelenségek egyes növények terméshozamaiban is markánsan megjelennek. A mezőgazdasággal foglalkozó szakemberek egyik legnagyobb kihívása az, hogy hogyan reagáljanak ezekre a szélsőséges időjárási eseményekre, akár a vetésszerkezet megváltoztatásával, akár a szélsőséges viszonyokhoz jobban alkalmazkodó növények alkalmazásával.
A kutatásom célja az, hogy bemutassam a Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet tardi alegységében termesztett mezőgazdasági növényeket, ezeknek a növényeknek a szakirodalom által jegyzett csapadékigényét, valamint azt, hogy a gyakorlatban az elmúlt 20 évben mennyi is volt ezeknek a növényeknek a csapadékigénye és mennyi csapadékot kaptak ehhez képest a gyakorlatban. A szövetkezettől begyűjtött adatok alapján lehetőségem volt arra, hogy elemezzem termésátlagok és a csapadékösszegek összefüggéseit egyes természeti adottságok függvényében.
2. Módszerek
2. 1. A vizsgált terület lehatárolása
A kutatás során Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet tardi alegysége által művel mintegy 1700 hektár területű mezőgazdasági parcelláit vizsgáltam. A vizsgált terület az Egri-Bükkalján helyezkedik el, hegylábfelszíni területen. A terület alapvetően ÉNY-DK irányba lejt, melyet
17
kettészel a Tardi patak (1. ábra). A parcellákra jellemző talajtípus itt az agyagbemosódásos barna erdőtalaj, csernozjom barna erdőtalaj, valamint lejtőhordalék talajok és erodált barna erdőtalajok, de kis mennyiségben előfordul a réti talaj is a völgytalpon. A vizsgálat folyamán nem vettem figyelembe, hogy melyik terület milyen típusú talajon helyezkedik el, hanem az egy évben egy fajta növény összesített átlagait vettem figyelembe.
2.2. Alkalmazott módszerek
A kutatás során hét növény termésátlagait vizsgáltam, 20 évre visszamenőleg, valamint az egyes növények vegetációs időszakában hullott csapadékmennyiségeket. A vizsgált növények a következők: Őszi búza, őszi árpa, tavaszi árpa, takarmányborsó, őszi káposztarepce, napraforgó és kukorica. Az összes adat, amely a cikkben feldolgozásra kerül, a Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet archívumából került hozzám. A hegylábfelszíni vetésforgók nagyban eltérnek az alföldi vetésforgóktól. Az alföldi területeken a kukorica fedi le a vetési területek több mint felét, hegylábfelszínre áttérve viszont a kalászos növények veszik át a kukorica helyét, 50% vagy még magasabb részesedést lefedve a vetésforgóban (2.ábra).
1. ábra: Tard községet körülölelő mezőgazdasági parcellák elhelyezkedése Készítette: Gál-Szabó Lajos
2. ábra: Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet tardi alegységének vetésszerkezete 2010-ben
Készítette: Gál-Szabó Lajos
Adatok forrása: Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet 3. Eredmények, egyes növényfajok jellemzői, következtetések
3.1. Őszi búza
Az őszi búza azon mezőgazdasági növény, amelynek szinte az egész ország területe megfelel a termesztéshez. Vetési időszaka október 1. és 25. között ideális. A legoptimálisabb aratási időszak a július eleje a növény számára. A tenyészideje 270-300 nap közé tehető. Alapvetően közepes vízigényű növénynek nevezhető, legmagasabb vízigénye kalászhányáskor, virágzáskor, megtermékenyüléskor illetve magfejlődéskor van. A tenyészidőszak vízigénye kb. 420-460 mm. A termés minőségét és mennyiségét is többféle tényező befolyásolhatja.
Termés visszaesést okozhat, ha ősszel a vetés után nincs elég csapadék, ekkor hiányosan kelhet ki a vetés, télen, ha nincs megfelelő hó réteg, ekkor fenn áll a kifagyás/részleges kifagyás veszélye, tavasszal, ha termőréteg nedves és fel van fagyva. Ezen felül még termés visszaesést okozhat, ha a tavasz száraz, május csapadékszegény, május végén, június elején kialakuló erős viharok, amelyek megdőlést eredményeznek. Végül még egy tényező, amely befolyásolja a termést, ha az aratás elkezdésének időszaka csapadékos időjárás miatt elhúzódik, kitolódik, ez további termés kiesést okozhat. Összességében mégis szélsőségekhez legjobban alkalmazkodó növény az őszi búza. Az alábbiakban (3. és 4. ábra) az őszi búza termésátlagai láthatóak 1997 és 2016 között, valamint ugyanebben az időszakban a tenyészidőszaki csapadékmennyiségek illetve csapadékeloszlások [1] [2].
Az őszi búza terméshozamának sokéves átlaga az elmúlt húsz évre 4,546 t/ha. A tenyészidőszak átlagcsapadéka 412 mm. A szakirodalmi csapadékigénye kb 420-460 mm. A búza a szélsőséges időjáráshoz alkalmazkodó növényként ismert, a mezőgazdasági szövetkezet tardi alegységének vetésszerkezetében évente kb 30-40% területet fed le (500-700 hektár). Az elmúlt 20 év termésátlagait és csapadéknapló adatait vizsgálva szembetűnő, hogy a búza átlagos csapadékmennyiség mellett konstans tudja produkálni a kb 4,5 tonna hektáronkénti sokéves terméshozamokat, valamint ha a csapadékmennyisége bőven meghaladja a sokéves átlagot (500-600 mm), akkor is képes jó termésátlagokat produkálni.
Abban az esetben viszont, ha a csapadékhozam sokkal alacsonyabb az átlagosnál (250-300 mm), az őszi búza is negatívan reagál, olykor 2,8-3,5 tonna/hektár terméshozamokkal.
35%
8%
8%
16%
12%
13%
8%
Őszi búza Tavaszi árpa Őszi árpa Repce
Takarmány borsó Napraforgó Kukorica
19
3. ábra: Az őszi búza terméshozamai 1997-2016 között Adatok forrása: Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet
4. ábra: Az őszi búza tenyészidőszakának csapadékhozamai 1997 és 2016 között Adatok forrása: Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet
5.
3.2. Tavaszi árpa
A tavaszi árpa a csapadékosabb, páradús és mérsékelten meleg időjárási tényezőket kedveli.
Magyarországon ennek a növénynek a legmegfelelőbb területek a Dunántúl és Észak- Magyarország. Malátakészítéshez felhasználható növény, valamint abraktakarmányként és takarmány szalmaként is felhasználható. Az időjárással szembeni követelmény, hogy a
5,063 5,55
4,569 3,405
5,563
2,9982,863 5,861
4,7234,642
2,983 5,969
4,2034,3324,413 3,356
5,052
3,548 5,495
6,326
0 1 2 3 4 5 6 7
1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016
Őszi búza terméshozama t/ha
343,1365,5 631,5
326,5 518
261,2 227,5
493 407
526,5
289,5
416,5 432 689,5
385 259,5
612,5
333,5 287,5
443
0 100 200 300 400 500 600 700 800
1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016
Tenyészidőszak csapadékhozama mm-ben
csapadék mennyisége és eloszlása kiegyensúlyozott legyen. Rövid tenyészidejének köszönhetően a csapadékigénye viszonylag alacsony, kb 200-240 mm. Legoptimálisabb vetési ideje március 12. és 25. közé tehető, betakarítási ideje július közepe A talajjal szembeni további igényei: a talaj nitrogén tartalmának növekedésével nő a növény fehérje szintje is, magas fehérje szintű tavaszi árpa maláta készítésére nem alkalmas, ellenben abraktakarmánynak tökéletesen megfelelő. Optimális az a talaj, ahol jó a kapilláris vízemelő képesség és kb. 7 a pH érték, vagy enyhén savanyú a talaj. Az alábbiakban (5. és 6. ábra) a tavaszi árpa termésátlagai láthatóak 1997 és 2016 között, valamint ugyanebben az időszakban a tenyészidőszaki csapadékmennyiségek illetve csapadékeloszlások [1] [2].
A tavaszi árpa terméshozamának átlaga az elmúlt 20 évben 3,001 t/ha. A tenyészidőszak csapadékátlaga 227 mm, míg a szakirodalmak által javasolt ideális csapadékmennyiség 200- 240 mm közé tehető. Ez az alacsony csapadékidény köszönhető a tavaszi árpa rövid, kb 4 hónapos tenyészidőszakának. Jobban viseli a szárazabb időjárást, mint a szélsőséges csapadékeloszlású tavaszt. A vizsgált mezőgazdasági szövetkezetet vetésforgójának mintegy 5-10%-át (100-150) fedi le, de a 2017-es év tavaszától határozatlan ideig a Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet gazdasági okokból (több éve nem kel el a betermelt tavaszi árpa) felfüggeszti a növény termesztését. Azon években, amelyekben a tenyészidőszak csapadékhozama a 220 mm körüli átlagot produkálja, azokban az években az árpa kimagasló termésátlagokat produkál, több alkalommal 4 és 5 tonna/hektár fölött. Jól alkalmazkodik a csapadékszegény, száraz időszakokhoz, alacsony, 150 mm csapadékhozam alatt is képes a sokéves átlag körüli terméshozamok produkálására (3-5 t/ha). A tavaszi árpa nem jól viseli a nagy mennyiségű csapadékot, 300 mm feletti csapadék esetén már a 2 t/ha termést is csak nehezen tudja hozni.
6. ábra: Tavaszi árpa terméshozamai 1997 és 2016 között Adatok forrása: Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet
3,747 3,036
1,998 1,376
2,121 3,376
3,006 5,408
3,293 2,721
1,571 5,526
3,392
0,444
2,4692,357
0,903 4,289
5,286
3,695
0 1 2 3 4 5 6
1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016
Tavaszi árpa terméshozama t/ha
21
7. ábra: Tavaszi árpa tenyészidőszakának csapadékhozamai 1997 és 2016 között Adatok forrása: Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet
3.3. Őszi árpa
Ezen növénynek az ország valamennyi termőtalaj típusa megfelel. Érzékeny a tavaszi belvizekre, valamint kedveli az alacsonyabb nitrogén ellátottságú területeket, Ősszel vetésnél annyi nitrogént kapjon, amely elősegíti a bokrosodást a kelés után, de nem okoz túlfejlődést.
A túlfejlődött őszi árpáknál gyakran előforduló probléma a hóréteg alatti bepállás. Ha jó termést szeretnénk elérni, érdemes előveteménynek nyári betakarítású növényt vetni (pl. őszi búza, káposzta repce, tavaszi árpa). Őszi árpa vetési időszaka szeptember 25. és október 10.
közötti időszakban a legoptimálisabb, betakarítási időszak június végére tehető.
Csapadékigénye kb 450 mm. Az őszi árpa esetében létfontosságú, hogy vetés után rögtön kapjon csapadékot, mert száraz talaj esetén a bokrosodás nem indul be időben, amely befolyásolja a télállóságát. Április és május hónapban a legnagyobb vízigényű, viszont a május végi, június eleji nagyobb esőket nehezen viseli, szálszilárdsági problémák miatt gyakran találkozni megdőlt őszi búzával. Minden kényessége mellett jobban viseli a tavaszi szárazságot, mint a tavaszi árpa. Az alábbiakban (7. és 8. ábra) az őszi árpa termésátlagai láthatóak 2002 és 2016 között, valamint ugyanebben az időszakban a tenyészidőszaki csapadékmennyiségek illetve csapadékeloszlások [1] [2].
Az őszi árpa terméshozamainak átlaga az elmúlt 14 évben 4,108 t/h. A tenyészidőszak csapadékátlaga 398 mm, míg a szakirodalmak által javasolt ideális csapadékmennyiség kb 450 mm. Az őszi árpa 9 hónapos tenyészidőszakkal bír, kétszer annyival, mint a tavaszi árpa, mégis az őszi árpa ennek következtében jobban viseli a tavaszi szárazságot illetve a rosszabb csapadékeloszlást. Bár csak 2002 óta rendszeresítették a tardi alegység vetésforgójában, azóta a vetésszerkezet 5-10%-át (100-160 ha). A termésátlagokat figyelve túl sok kiugró érték nem található a 14 év alatt. A 2003-as és adatait nem érdemes figyelembe venni, mivel mindössze 4 hektár területen került vetésre. 2002-es gyenge év minden bizonnyal az első megjelenésnek köszönhető a vetésforgóban. Érdemes mindenképpen kiemelni a 2015-ös évet, amelyben rekordtermést produkált, 7,2 t/ha terméshozammal. Ebben az évben nagyon száraz tavasz volt, az éves csapadékeloszlás is szélsőségesen eltolódott az ősz irányába, mégis kiemelkedő őszi árpa terméshozam volt ebben az évben. A többi vizsgált év nem produkált szélsőséges kiugrásokat, konstans 3,5 és 5,5 t/ha között mozogtak a termésátlagok.
202,1 254
321,5
142 333
192,2 92,5
260,5265,5 332,5
164,5 242,5
199,5 395,5
159,5154,5 343
188,5 131,5
169,5
0 50 100 150 200 250 300 350 400 450
1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016
Tenyészidőszak csapadékhozama mm-ben
8. ábra: Őszi árpa terméshozamai 2002 és 2016 között Adatok forrása: Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet
9. ábra: Őszi árpa tenyészidőszakának csapadékhozamai 2002 és 2016 között Adatok forrása: Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet
3.4. Őszi káposztarepce
Dunántúl és Észak-Magyarország a legjobb termőhely a káposzta repce számára. A napraforgó után a legelterjedtebb olajnövény. A repce magból készített repceolaj az etanol gyártás egyik alapja. Vetésforgónál (melyik növény után melyik kerül vetésre) vigyázni kell, hogy napraforgó után ne kerüljön a parcellába repce és fordítva, mert ez olyan betegségeket vonhat maga után, mint a kórokozók által terjesztett szürkepenész, tányérrothadás, szárkorhadás, amely súlyosan vissza tudja vetni a termésátlagokat. Időjárási szélsőségektől mentes területekre érdemes vetni, valamint őszi vetésű növényről lévén szó, gyakori problémát okoz télen a megfelelő hóréteg hiányában kialakult kifagyás. Vetés augusztus 20.
és szeptember 10. közötti időszakban optimális, betakarítási időszak június végén ideális.
Vízigényes növény, ideális csapadékmennyiség a tenyészidőszakban 580-700 közé tehető.
1,549 0,805
5,208
4,141 4,623 5,513
4,036 4,005
3,564 3,442 5,236
3,133 7,184
5,068
0 1 2 3 4 5 6 7 8
2002 2003 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016
Őszi árpa terméshozama t/ha
261,2 227,5 407
526,5
289,5
416,5 432 689,5
385 259,5
612,5
333,5 287,5
443
0 100 200 300 400 500 600 700 800
2002 2003 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016
Tenyészidőszak csapadékmennyisége mm-ben
23
Csapadékigény szempontjából a kelés (szeptember vége, október eleje) és az oldalhajtások kialakulása (május vége, június eleje) a legkritikusabb időszak. Virágzás (május eleje) idején igényli a magas, kb 80% körüli páratartalmat. Az alábbiakban (9. és 10. ábra) az őszi káposztarepce termésátlagai láthatóak 1997 és 2016 között, valamint ugyanebben az időszakban a tenyészidőszaki csapadékmennyiségek illetve csapadékeloszlások [1] [2].
Az őszi káposztarepce terméshozamainak átlaga az elmúlt 20 évben 2,026 t/h. A tenyészidőszak csapadékátlaga 495 mm, míg a szakirodalmak által javasolt ideális csapadékmennyiség kb 600-700 mm, amely köszönhető a majd 10 hónapos tenyészidőszaknak. Itt érdemes megjegyezni, hogy a szakirodalom által javasolt csapadékmennyiség 100-200 mm-rel több, mint a terepen megfigyelt 20 éves átlag. A mezőgazdasági szövetkezet vetésforgójában 15-18% (200-270 hektár) területet fed le a repce évente átlagosan. Az elmúlt 20 évben a tenyészidőszak csapadéka mindössze 3 alkalommal érte el a szakirodalom által javasolt 600-700 mm-t, egyszer kimagaslóan jó termést produkált, egyszer átlagosat, míg egyszer mélyen átlagon alulit. A repce nem kedveli a szárazságot sem, amint a csapadékmennyiség nem éri el 10 hónap alatt a 400 mm-t, úgy a növény szerény 1,2 t/ha terméshozamot is alig képes teljesíteni. A 2011-es év hozama tűnik még lefelé kiugró értéknek, hiszen 525 mm csapadék mellett mindössze fél tonna/hektár termést produkált, amely köszönhető annak, hogy a 2010-es évben vetésidőszakban szélsőségesen sok csapadékot kapott (mint egész évben 2010-ben), majd 2011 tavasza erőteljesen száraznak bizonyult, végül aratási időszakban ismételten nagy mennyiségű csapadékot (június-július hónapban 180 mm) kapott, amely a gyomnövények terjedését elősegítette, a repce betakarítását viszont hátráltatta.
10. ábra: Őszi káposztarepce terméshozamai 1997 és 2016 között Adatok forrása: Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet
2,215 1,858
1,115 2,223
1,294 3,181
2,798
2,17
1,14 2,436
2,047
1,258
0,504 3,212
2,319 2,057
3,347
0 0,5 1 1,5 2 2,5 3 3,5 4
1997 1999 2000 2001 2002 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2013 2014 2015 2016
Káposztarepce terméshozama t/ha
11. ábra: Őszi káposztarepce tenyészidőszakának csapadékhozamai 1997 és 2016 között Adatok forrása: Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet
3.5. Takarmány borsó
A takarmány borsó elvetési időszaka optimális március elejére tehető. Betakarítási időszak július eleje. Közepes vízigénnyel rendelkező növény, 380-400 mm csapadékot igényel a tenyészidőszakon belül. A legkritikusabb időszak vízellátás szempontjából a virágzás. A talaj termő rétegének szerkezettartónak kell lenni, ezen réteg alatt jó kapilláris vízemelkedéssel kell rendelkezni-e a talajnak, valamint olyan termő talajt igényel a takarmány borsó, amelyet belvíz nem veszélyeztet, valamint szárazságra nem zsugorodik. Hüvelyes növény és az ország szinte minden területén vetik. Pillangósvirágú növényfajok közé tartozik. Az alábbiakban (11.
és 12. ábra) a takarmányborsó termésátlagai láthatóak 1999 és 2015 között, valamint ugyanebben az időszakban a tenyészidőszaki csapadékmennyiségek illetve csapadékeloszlások [1] [2].
Az takarmány borsó terméshozamainak átlaga az elmúlt 19 évben 2,208 t/h. A tenyészidőszak csapadékátlaga 223 mm, míg a szakirodalmak által javasolt ideális csapadékmennyiség kb 380-400 mm. Közepes csapadékigénnyel rendelkezik, amely köszönhető az alig 4 hónapos tenyészidőszaknak. Érdemes megjegyezni, hogy a repcéhez hasonlóan itt is sokkal kevesebb az átlagos, terepen mért csapadékmennyiség a szakirodalom által ajánlotthoz képest (160-180 mm). A vizsgált területen a borsót inkább takarmányként termesztik, még az alföldi területeken csemege borsóként jelenik meg a vetési területeken. A vizsgált mezőgazdasági szövetkezetet vetésforgójának mintegy 15-18%-át (100-150) fedi le, de a tavaszi árpához hasonlóan a 2016-es év tavaszától határozatlan ideig a Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet gazdasági okokból (több éve nem kel el a betermelt borsó) felfüggeszti a növény termesztését. Az adatokat vizsgálva érdemes kiemelni a 2004-es évet, ahol ugyan „csak” 260 mm csapadék hullott, de mégis rekord termést jelentő, hektáronként 5,2 tonna borsót tudtak betermelni. Ez az év nem csak borsóból, de az összes vizsgált növényből rekord közeli termésátlagokat produkált, köszönhetően az évben lehullott 680 mm csapadéknak (611 mm a 20 éves átlag) és hozzá tartozó optimális eloszlásnak. A 2004-es évet leszámítva a termésátlagokban nem lehet túl nagy szórást felfedezni. A 2013-as évben nem került vetésre a takarmányborsó, mivel a vetési időszakban jelentkező extrém magas csapadék (január,
464,6 747,5
361,5 539
341,2 534,5
427,5 578
293
506 475 717,5
525,5 653,5
361 379 502,5
0 100 200 300 400 500 600 700 800
1997 1999 2000 2001 2002 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2013 2014 2015 2016
Tenyészidőszak csapadékhozama mm-ben
25
február, március hónapokban együtt 230 mm, ebből csak márciusban 93 mm) miatt nem sikerült elvetni a területen.
12. ábra: Takarmányborsó terméshozamai 1997 és 2016 között Adatok forrása: Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet
13. ábra: Takarmányborsó tenyészidőszakának csapadékhozamai 1997 és 2016 között
Adatok forrása: Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet 3.6. Napraforgó
A napraforgó leggyakrabban előforduló olajnövény Magyarországon. A talajhoz egyik legjobban alkalmazkodó növény, melynek gyökérzete sűrűn átszövi a termőréteget, valamint ahogy ősz felé egyre jobban csökken a talajvíz szint, úgy a gyökérzet is képes egyre mélyebbre követni a vízszintet. Jó vízháztartású és kapilláris emelkedésű talajokat kedveli elsősorban, legjobb termésátlagokat is ezeken a talajtípusokon hozza. Semleges pH-értékű valamint enyhén savanyú talajokat kedvelő növény a napraforgó. Kényes viszont a betakarítás előtti nagy mennyiségű csapadékra, amely következtében gyakran érik gombafertőzések a növényt. Napraforgó tányérban és szárban található tápanyagok mintegy 50%-a, amely az őszi
1,18
2,075 2,15
1,757 1,579 5,222
3,465 2,857
2,431
2,087 2,195
1,168 1,26 1,296 1,692
2,909
0 1 2 3 4 5 6
1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2014 2015
Takarmányborsó terméshozama t/ha
321,5
142 333
192,2
92,5
260,5 265,5 332,5
164,5 242,5
199,5 395,5
159,5 154,5188,5 131,5
0 50 100 150 200 250 300 350 400 450
1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2014 2015
Tenyészidőszak csapadékhozama mm-ben
szántással visszaforgatható a talajba. Vízigénye kb 500 mm-re tehető. Optimális vetési időszak: április 1. és április 20. közötti időszak, a betakarításra általában szeptember közepén kerül sor. Az alábbiakban (13. és 14.. ábra) a napraforgó termésátlagai láthatóak 1997 és 2016 között, valamint ugyanebben az időszakban a tenyészidőszaki csapadékmennyiségek illetve csapadékeloszlások [1] [2].
A napraforgó terméshozamainak átlaga az elmúlt 20 évben 2,208 t/h. A tenyészidőszak csapadékátlaga 402 mm, míg a szakirodalmak által javasolt ideális csapadékmennyiség kb 500 mm. Ennél a növénynél is eltér a sokéves csapadékátlag a szakirodalmi átlagtól majd 100 mm-rel. A vizsgált mezőgazdasági szövetkezetet vetésforgójának mintegy 20%-át (300-320) fedi le. A 2000-es évek közepétől konstans hozza a napraforgó a 2,5 t/ha körüli terméshozamokat, de két évet érdemes kiemelni. Az 1999-es évben nagy mennyiségű csapadék hullott, amelyet a napraforgó nem kedvel, így meg is látszott a terméshozamain, az 1 tonna hektáronkénti átlagokkal. A másik év pedig a 2016-os, amely rekord termést produkált, de nem csak napraforgóból (3,682 t/ha), hanem minden más vizsgált növényből, amely köszönhető az egyenletes eloszlású, valamint kellő mennyiségű (620 mm) csapadéknak.
14. ábra: Napraforgó terméshozamai 1997 és 2016 között
Adatok forrása: Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet
15. ábra: Napraforgó tenyészidőszakának csapadékhozamai 1997 és 2016 között Adatok forrása: Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet
0,825 1,97
0,997 2,648
1,378 1,844
2,5862,5342,5052,46 3,277
3,011
2,5412,46
1,8742,185 2,737
2,022 3,682
0 0,5 1 1,5 2 2,5 3 3,5 4
1997 1998 1999 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016
Napraforgó terméshozama t/ha
368,1 480,5
639,5
436395,2 285
461 602
405,5
317,5354 265,5
769
253,5 279315,5 412,5
280,5313,5
0 100 200 300 400 500 600 700 800 900
1997 1998 1999 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016
Tenyészidőszak csapadékhozama mm-ben
27 3.7. Kukorica
Az egyik legjobban időjárás érzékeny mezőgazdasági növény a kukorica. Nagy a víz és hő igénye, vetéskor nedves termőrétegre van szüksége, valamint a jó fejlődéshez május-június hónapban meleg napokra és egyensúlyos csapadékeloszlásra van szüksége. A kukorica legnagyobb vízigénye mégis a magok kikelésekkor és címerhányáskor esedékes, viszont éréskor már inkább melegebb, csapadékszegény időjárást igényel. Az ország déli részéről észak felé haladva a növény tenyészidőszaka csökken, ezeken a területeken a korai és középkorai fajták a termés biztosabbak. Termőtalaj igénye szempontjából a középkötött csernozjom és középkötött barna erdőtalajok a legideálisabbak, de vízigénye és vízfelhasználása miatt képes kiszárítani a talajt. Csapadékigénye 450-550 mm közötti.
Optimális vetési időszak: április 10. és május 1. között, aratási időszak október hónapban van.
Az alábbiakban (15. és 16. ábra) a kukorica termésátlagai láthatóak 1998 és 2016 között, valamint ugyanebben az időszakban a tenyészidőszaki csapadékmennyiségek illetve csapadékeloszlások [1] [2].
A napraforgó terméshozamainak átlaga az elmúlt 19 évben 5,769 t/h. A tenyészidőszak csapadékátlaga 393 mm, míg a szakirodalmak által javasolt ideális csapadékmennyiség kb 450-500 mm. Ennél a növénynél is eltér a sokéves csapadékátlag a szakirodalmi átlagtól majd 100-150 mm-rel. A vizsgált mezőgazdasági szövetkezetet vetésforgójának mintegy 10-15%-át (180-200) fedi le. A kukoricánál érdemes leszögezni, hogy ezen a területen nem csemege kukoricaként, hanem takarmányként hasznosítják, valamint az alföldi területekkel ellentétben itt nem kap külön locsolást a terület, ez meg is látszik a terméshozamokon (a rekord termésátlag 9 t/ha, míg az alföldi területeken nem ritkán előfordul a 14-15 tonna hektáronkénti terméshozam is). Mint már említésre került, különösen vízigényes növényről van szó, amely legnagyobb víz szükséglete a vetési időszakra tehető, valamint címerhányáskor illetve magtelítődésnél. A csapadékadatokat és terméshozamokat vizsgálva szembetűnik, hogy igen nagy szórások vannak egyes évek között, valamint feltűnő az is, hogy viszonylag kevés csapadékot hozó évben is képes kimagaslóan nagy átlagokat produkálni a kukorica, amely köszönhető a helyi talajok jó víz puffer kapacitásának. A 2000-es illetve 2015-ös évet érdemes negatív irányban kiemelni, ezekben az években a csapadékmennyisége nagyon alacsony volt a kukoricának, valamint szélsőségesen rossz eloszlásban érkezett az a minimális csapadék is.
16. ábra: Kukorica terméshozamai 1997 és 2016 között Adatok forrása: Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet
5,982 7,654
1,297 7,105
3,1013,203
7,1817,351
3,167 4,935
8,1 6,3
8,2769,08
3,5173,939 7,649
3,052 8,725
0 2 4 6 8 10
1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016
Kukorica terméshozama t/ha
17. ábra: Kukorica tenyészidőszakának csapadékhozamai 1997 és 2016 között Adatok forrása: Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet
4. Összegzés
A kutatásomban megvizsgáltam a Szentistváni Mezőgazdasági Szövetkezet tardi alegysége által megművelt mezőgazdasági területek vetésszerkezetében szereplő hét kultúrnövény általános jellemzőit, szakirodalom által javasolt csapadékigényeit, majd összehasonlítottam ezeket az igényeket a gyakorlatban kapott értékekkel és az egyes növények elmúlt 20 évben produkált termésátlagaival. A kutatás során kiderült, hogy az őszi búza és a tavaszi árpa esetén volt hasonló érték az elméleti csapadékigény és gyakorlati csapadékhozam között, a többi mezőgazdasági növény esetén a gyakorlati csapadékhozam átlag érték meg sem tudta közelíteni az elméleti értéket. Ezen a területen nem jellemző a locsolás, így csak a természetben hullott csapadékmennyiség jut a területre, így még fontosabb az egyes talajok vízháztartása, vízmegtartó képessége, amely kompenzálni tudja az esetleges csapadékhiányt.
Érdemes még megjegyezni, hogy egyre jobban jellemző a területen a szélsőséges időjárási események megjelenése, negatív és pozitív csapadékrekord egy évtizeden belül, villámárvizek, aszályos időszakok váltakozása akár egy éven belül is, valamint a csapadékhozamok szélsőséges eloszlása, amely szintén komoly kérdések elé állítja a mezőgazdaságban dolgozó szakembereket.
Irodalomjegyzék
[1] Antal József, 1999, Tápanyagellátás, (szerk. Füleky György), Mezőgazda Kiadó, 1999, pp 307-338
[2] Csajbók József, 2012, Szántóföldi növények termesztése és növényvédelme jegyzet, Debrecen, 2012, http://www.agr.unideb.hu/ebook/szantofoldinovenyek/index.html, letöltve: 2017.03.10.
480,5 639,5
197,5
436395,2 285
461 602
405,5
317,5354 265,5
769
253,5279315,5 412,5
280,5313,5
0 100 200 300 400 500 600 700 800 900
1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016
Tenyészidőszak csapadékmennyisége mm-ben
29 Köszönetnyilvánítás
A kutatómunka a Miskolc Egyetem Műszaki Földtudományi Karának GINOP-2.3.2-15-2016- 00031 jelű „Innovatív megoldások a felszín alatti vízkészletek fenntartható hasznosítása érdekében ” című projektjének részeként – a Széchenyi 2020 program keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Strukturális és Beruházási Alapok társfinanszírozásával valósul meg.
Lektorálta: Dr. Dobos Endre, egyetemi docens, Miskolci Egyetem
KÜLÖNBÖZŐ SZEMCSEFRAKCIÓJÚ ELŐKEZELT BAROMFITRÁGYA MINTÁK ELEMTARTALMÁNAK
VIZSGÁLATA
Gorliczay Edit
Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Víz- és Környezetgazdálkodási Intézet, Ph.D-hallgató, edit.gorliczay@agr.unideb.hu
Juhász Evelin
Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Agrokémiai és Talajtani Intézet, Ph.D-hallgató, evelinjuhasz570@gmail.com
Mézes Lili
Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Víz- és Környezetgazdálkodási Intézet, egyetemi adjunktus, mezes@agr.unideb.hu
Tamás János
Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Víz- és Környezetgazdálkodási Intézet, egyetemi tanár, Intézetvezető, tamas@agr.unideb.hu Absztrakt
A baromfitenyésztés fő termékein kívül jelentős mennyiségben keletkeznek olyan melléktermékek, amelyek hasznosíthatók, illetve speciális technológiával jelentős hozzáadott értéket képviselnek. A szerves hulladékok, melléktermékek kezelésének egyik leggyakoribb módja a komposztálás, mely során a hulladék, illetve melléktermék negatív tulajdonságai (emberi és állategészségügyi kockázatok, felszíni és talajvíz szennyezés) átalakíthatóak. A komposztálás során a szerves anyagok átalakulnak, s a végeredményeként biztonságos és stabil melléktermék, komposzt állítható elő, mely a műtrágyához hasonlóan kijuttatható a szántóföldekre.
A komposztálás eredményességének egyik mutatója a szemcseméret-eloszlás, azaz, hogy rostálás után minél több 2,0 mm-nél kisebb szemcsefrakció aránya magas legyen. A szemcseméret változásával a komposzt fizikai és kémiai tulajdonságai változnak. Korábbi kutatások azt bizonyították, hogy összefüggés mutatkozik a szemcseméret és az elemtartalom között települési szilárd hulladék komposztálása esetén. Eredményeik alapján a > 0,8 mm szemcsefrakcióban magasabb volt a Ca, Fe, Mg, Mn-tartalom, mint a <0,4 mm szemcsefrakcióban, valamint a kontroll mintában.
A mélyalmos tartástechnológiájú broiler csirkenevelésből adódóan a nyírbátori Bátortrade Kft. 5 telephelyén évente 11.600 t mennyiségben keletkezik baromfi almos trágya, melynek kezelése jelenleg komposztálással történik. Az elmúlt évek kapacitásbővítő beruházásai miatt viszont a szükséges tartózkodási idő nem volt tartható. Emiatt a technológiát előkezelő és átmeneti tároló segítségével bővítették ki. A tárolás során fellépő magas ammónia-kibocsátás csökkentése érdekében biochart (faszén), zeolitot és szudánifüvet alkalmaztunk különböző arányokban.
A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Víz- és Környezetgazdálkodási Intézet komposztáló terében nyílt és zárt komposztálási kísérleteket állítottunk be az ammónia-kibocsátás csökkentése érdekében, melyek közül jelen tanulmányban a zárt modellek eredményeit szemléltetjük. 4 db 16 literes vödröt alkalmaztunk, melyekben – a kontroll kivételével - egyenként 6 kg baromfitrágyát és 2 tf%-os arányban (120 g) különböző adalékanyagokat (zeolit, biochar, szudánifű) kevertünk be. A komposztálási
31
folyamatot szükség szerinti nedvesítéssel (60%) irányítottuk. Ezen tanulmányban a szemcseméret és az elem-tartalom összefüggését vizsgáltuk.
Az eredmények alapján az összefüggést igazoltuk a szemcseméret és az elemtartalom között, ugyanis az előkezelt baromfitrágya rostálása után vizsgált szemcsefrakciók elemtartalmában eltérés mutatkozott.
Kulcsszavak: komposztálás, elemtartalom, szemcseméret, baromfitrágya 1. Bevezetés
Hazánk élelmiszerellátásában a baromfiágazat fontos szerepet tölt be, s a hazai mezőgazdaság fontos elemének tekinthető, azonban ezzel szemben áll az a tény, hogy folyamatos problémákkal küzdenek ezen ágazatban. A mezőgazdaságon belül az állattenyésztés és a növénytermesztés egyensúlya felbomlott, s az Európai Unió országainak többségében az állattenyésztés csökkenő tendenciájú [1], emellett fontos kiemelni azt is, hogy a területalapú támogatások szinte teljes egészében a növénytermesztő vállalkozásokhoz kerültek [2].
A baromfiágazat az elmúlt évtizedekben már eltávolodott hagyományos gazdálkodástól és egyre intenzívebbé vált, iparosodott. Ennek következménye az, hogy a szerkezeti átalakulások végett több hulladékot, valamint mellékterméket termelnek, mint ami az egyes telepeken elhelyezhető. Mindez azt eredményezte, hogy megnőtt a környezeti kockázatok bekövetkezésének valószínűsége, valamint egyre több üvegházhatású gáz jut a légkörbe [3]. A tömegtermelés hatására háttérbe szorulnak olyan szempontok is, mint a fenntarthatóság és a környezetvédelem, ugyanis ezek figyelembe vétele többletköltséggel jár. Az állattartó telepeken keletkező hulladékok és melléktermékek terhelhetik, sőt akár károsíthatják is a környezetet. A legnagyobb volumenben keletkező melléktermék a trágya (istállótrágya, hígtrágya) [4]. Az állattenyésztésben a keletkező trágya ugyan melléktermék, de versenyképes hasznosításához elengedhetetlen az is, hogy tárolása, kezelése korszerű, környezetkímélő módon történjék, majd a mezőgazdasági talajokra történő hasznosítása se okozzon környezeti terhelést [5].
2. Szakirodalmi áttekintés
Baromfi fajtától, korcsoportoktól, az etetett takarmány minőségétől, mennyiségétől és a tartásmódtól függően beszélhetünk nedves trágyáról (5-20% szárazanyag); száraz trágyáról (>
45% szárazanyag), valamint almos trágyáról (50-80% szárazanyag) [6]. A baromfitartáskor keletkező trágya hevülékeny, így általában valamilyen anyaggal (pl. faforgács, zeolit, szalma + 15-20% talaj) keverik, majd optimális körülményeket biztosítva komposztálással hasznosítják [7]. A komposztálás a hulladékkezelés illetve hasznosítás egyik alapvető művelete.
A szerves hulladékok, mint például a szerves frakciókat tartalmazó települési szilárd hulladék, a szennyvíziszap vagy az istállótrágya komoly környezetvédelmi problémát okozhat, ugyanis ezek a hulladékok, melléktermékek olyan összetevőket is tartalmazhatnak (kórokozókat, nehézfémeket, mérgező vegyületeket), amik negatív hatásúak, s ezeket a hatásokat a kijuttatás előtt minimálisra kell csökkenteni [8]. A szerves hulladékok, melléktermékek a kezelés után kijuttathatók a mezőgazdasági talajokra, melyek javíthatják a talaj minőségét, és csökkenthetik a kijuttatandó műtrágya mennyiségét. Emellett ezek a szerves hulladékok a szerves anyagok illetve a különböző tápelemek – nitrogén, foszfor, kálium – potenciális forrásai, ezért a tápanyag-visszapótlás és a terméshozam növelés eszközei [9].
A szerves hulladékok, melléktermékek kezelésének egyik leggyakoribb módja a komposztálás, mely során a hulladék, valamint melléktermék negatív tulajdonságai (emberi és állategészségügyi kockázatok, felszíni és talajvíz szennyezés) átalakíthatóak. A komposztálás
során a szerves anyagok átalakulnak, s a végeredményeként biztonságos és stabil melléktermék (komposzt) állítható elő, mely eredményesen kijuttatható a szántóföldekre [10].
Szakirodalmak szerint [11, 12] a komposztálás a szerves anyagok, melléktermékek újrahasznosításának egy természetes módja. Biológiai bomlás és stabilizálás, melynek eredményeként a végtermék stabil, földszerű komposzt, amely kórokozóktól mentes.
A komposztálás egy hulladékkezelési technológia, melynek végeredménye egy stabil, patogénektől mentes, szagtalan anyag [13]. A komposztálás során különböző adalékanyagokat, kiegészítő anyagokat is bekeverhetünk a prizmába (reaktorba), mely anyagok a komposztálás feltételeit javítják. Ilyen anyag például a biochar, mely 600°C-on, reduktív körülmények között pirolízissel előállított szénben gazdag termék, melyet CO2- megkötésére, illetve talajjavító anyagként alkalmaznak. Komposzthoz adagolva szabályozza a nedvességtartalmat. A biochar több mint 70%-a szén, azonban a szén mennyisége függ a többi elem (nitrogén, kén, foszfor) koncentrációjától.
A komposztálást számos tényező befolyásolja, többek között a hőmérséklet, a levegőellátottság, a nedvességtartalom, a C/N arány, a pH, az anyagrészek, alapanyagok szemcsemérete is, valamint bontható szervesanyag-tartalma. Fontos, hogy a komposzt legalább 90 tömegszázalékban tartalmazzon 25 mm-nél kisebb szemcséket, és csak elvétve forduljon elő benne 50 mm-nél nagyobb szemcse, szálasanyag, pl. szalma, ugyanis „az aprítottság nem önmaga miatt fontos, hanem azért, mert jelentős beltartalmi különbséget is jelenthet” [14].
Számos szakirodalmi forrás áll rendelkezése, melyek alapján megállapítható, hogy a komposztok különböző szemcsefrakcióinak fizikai-kémiai tulajdonságai különböznek [15, 16], és hogy a kisebb szemcseméretű frakcióban magasabb lehet a nehézfémek, szennyezőanyagok koncentrációja [17, 18, 19].
Települési szilárd hulladék komposztálása során vizsgálták a szemcseösszetételt (> 2 mm; 1,2 mm; 0,8 mm; 0,4 mm; 0,2 mm; 0,1 mm szemcsefrakció), illetve a különböző frakciók nehézfém-, tápanyag- és sótartalmát. Megállapították, hogy a különböző szemcsefrakciók elemtartalom tekintetében különböznek. A <0,1 mm szemcsékben magasabb volt a Zn, Cu, Cd, Pb, Ni, Cr, Mn, Mg és K-tartalom, még ugyanezen elemek alacsonyabb koncentrációban voltak kimutathatók a > 2 mm feletti szemcsefrakciónál. Rámutattak arra is, hogy a Mn- és Mg-tartalom az 1,2-2 mm közötti szemcséknél sokkal alacsonyabb volt, mint a 0,1-0,2 mm közötti szemcsékben, azonban a Ca a 0,1-0,2 mm közötti frakcióban volt magasabb [20].
3. Anyag és módszer 3.1 Kísérleti beállítások
A komposztálási kísérleteket, valamint a laboratóriumi vizsgálatokat a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Víz- és Környezetgazdálkodási Intézetében végeztük. A kísérletek során felhasznált baromfitrágya a Nyírbátorban található Bátortrade Kft. telephelyéről származott. Ezen a telepen fehér húshasznú broiler csirkéket nevelnek 6 hetes rotációban, a tartástechnológia pedig egylégterű mélyalmos tartás. A kísérleti beállításokat az 1. táblázat szemlélteti.
1. táblázat: Zárt kísérleti beállítások
Tartályok elnevezése Tartályokba bekevert anyagok Kontroll 6 kg baromfitrágya + 1,5 l víz
2% Zeolit 6 kg baromfitrágya + 120 g zeolit + 1,5 l víz 2% Biochar 6 kg baromfitrágya + 120 g biochar + 1,5 l víz 2% Szudánifű 6 kg baromfitrágya + 120 g szudánifű + 1,5 l víz
33
A zárt tartályos kísérlethez 4 db 16 liter térfogatú vödröt (tartályt) használtam, melyek tetejét megfelelően rögzítettem, kilyukasztottam - a méréseket (hőmérséklet, gázok) ezen keresztül hajtottam végre – majd leragasztottam (1. ábra).
1. ábra: Zárt (tartályos) kísérleti beállítások a komposztáló térben
A nedvességtartalmat egységesen 60%-ra állítottam be. Az egyes minták szárazanyag- tartalmának meghatározását követően számoltam ki a szükséges víz mennyiségét, s így 1,5 liter vízzel nedvesítettem a tartályokban lévő keverékeket.
3.2. A vizsgálatokhoz alkalmazott eszközök, módszerek
A mintákat 105°C-on szárítószekrényben tömegállandóságig szárítottuk, majd meghatároztuk a szárazanyag tartalmát (MSZ EN 21420-18:2005). A szárított minták szemcsefrakcióinak méretét (5,0 mm; 2,0 mm; 1,0 mm; 630 µm; 500 µm; < 500 µm) ILMVAC 05001 rázató alap és szitasor segítségével határoztuk meg (2. ábra).
2. ábra: ILMVAC 05001 rázató alap és szitasor
Rostálás előtt a minták tömegét lemértük, majd 5,0 mm, 2,0 mm, 1,0 mm, 630 µm, 500 µm és
<500 µm szemcseméretű szitasoron rostáltuk át. Az egyes frakciók tömegét lemértük, majd a minták egy részét zacskókba helyeztük az elemtartalom vizsgálat céljából (3. ábra).
3. ábra: Különböző szemcsefrakciójú előkezelt baromfitrágya minták A minták elemtartalmát a 4. ábrán látható FPXRF NITON XLt 700 második generációs, röntgen fluoreszcenciás spektrometria elvén működő spektrométerrel mértük. Az eszköz BASP röntgensugár-detektor alkalmazásával határoz meg elemtartalmat azok karakterisztikus sugárzása alapján [21]. Az elemtartalom mérése a minták roncsolása nélkül történt. Az egyes minták szárítása után a mintákat leszitálva mintavételi zacskókba helyeztük és a műszerrel megmértük elemtartalmukat.
4. ábra: A NITON XLt 700 készülék Forrás: [22]
A NITON XLt 700 mérőműszerrel a 19-es rendszám feletti elemeket vagyunk képesek vizsgálni: Sb, Sn, Cd, Ag, Sr, Rb, Pb, Se, As, Hg, Zn, Cu, Ni, Co, Fe, Mn, Cr, V, Ti, Sc, Ca, K, Cl és S. A műszer toxikus elemtartalom mérésére lett kifejlesztve ezért sok elem mennyisége mérési tartomány alá esik, ezért azok nem relevánsak. A vizsgálataink során a következő elemeket vizsgáltuk: Ca, K, Cl, Mn, Sc, Zn, Fe, Rb.
