A felmerült kár és sérelemdíj megtérítése

177

Első körben a két buszsofőr kárigényét szükséges vizsgálni. Ennek megítélésére egyértelműen az Mt. alapján kerül sor, hiszen a balesetre a munkavállaló munkaviszonyával összefüggésben, munkaidő keretében került sor. Az Mt. 166.§ (1) bekezdése alapján a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben keletkező kárát. A mentesülése körében az Mt. 166.§ (1) bekezdése az előreláthatósági klauzulát alkalmazza, tehát az előre nem látható károkat nem kell megtérítenie. Ezt megerősíti a (2) bekezdés is, amely úgy rendelkezik, hogy a munkáltató mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. [14] A kár előrelátásának vizsgálata a károkozás idejére tehető (167. § (1) bekezdés). Az ellenőrzési kör szűk és egzaktabb fogalom, amelynek meghatározására nem ad iránymutatást az Mt. [15] A kár okozása mellett nem feledkezhetünk meg a munkaviszonnyal összefüggésben okozott személyiségi jogsértésről sem, hiszen az élethez való joga mindkét munkavállalónak sérült. Erre az Mt. a Ptk. sérelemdíjra vonatkozó szabályait utalja alkalmazni (9.§ (1) bekezdés).

Második körben az utasok, mint magánszemélyek körének vizsgálatára kell kitérni a kártérítésre való jogosultság tükrében. Tekintettel arra, hogy a károkozó és a károsultak között nincs szerződéses jogviszony, ezért a károkozás a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség szabályai szerint ítélendő meg. A deliktuális felelősség körében speciális tényállásként szerepel a veszélyes üzemi felelősség. E körben azonban a jogalkotó nem ad választ arra nézve, hogy mi minősül veszélyes üzemnek, azonban a bírói gyakorlatból egyértelműen levezethető, hogy a gépjárművek, illetve ezen belül is az autóbusz veszélyes üzemnek minősül. [16]

A veszélyes üzem esetében a Ptk. a veszélyes üzem üzembentartójára terheli a felelősséget.

Üzembentartónak azt a személyt kell tekinteni akinek az érdekében a veszélyes üzem működik (6:536.§). Jelen esetben ez nem más, mint a buszt üzemeltető társaság.

Megállapítható tehát, hogy a buszt üzemeltető társaságot a veszélyes üzemi felelősség alapján kell felelősségre vonni azon károk tekintetében, amelyek az utasok oldalán keletkezett. Itt is meg kell említeni, hogy a kár köréből kiszakított személyiségi jogsértések miatt előterjeszthető sérelemdíj iránti igény óriási potenciállal bír a jogesetben, hiszen a tizenhét halott hozzátartozóinak igénye, a huszonhat sérült testi épségében- és egészségében elszenvedett súlyos, maradandó sérülések miatt keletkező igények, illetve az átélt baleset okozta trauma miatt felmerült igények óriási mértékű sérelemdíjra adhatnak alapot.

Nézzük meg, hogyan alakul a buszt üzemeltető társaság kimentési lehetősége mind a kár, mind a sérelemdíj iránti igények tekintetében. A veszélyes üzemi felelősség alól mentesül a károkozó, ha bizonyítja, hogy a kár tevékenységi körén kívül eső, elháríthatatlan körülmény következtében következett be. E mellett nem hagyható figyelmen kívül az okozati összefüggés kérdése, hiszen a károkozónak csak azért a kárért kell helytállnia, amelynek bekövetkezését a károkozás idején előre látta, vagy előre kellett látnia.

A feltételek vizsgálatakor egyértelműen leszögezhető, hogy a felmerült kár nem minősülhet tevékenységi körön kívül esőnek, s ha megállapításra kerül az, hogy valóban a jármű kerekeinek hibás állapota miatt következett be a baleset, akkor ez nem is minősülhet elháríthatatlan körülménynek.

A védett érdek körében megkülönböztetjük a dologi és személyi károkat, amelyek mindegyike megnyilvánulhat vagyoni és nem vagyoni kár formájában. A balesettel összefüggésben számos dologi - vagyoni kár keletkezett, mint például az utasok poggyászainak megsemmisüléséből eredő tényleges vagyoncsökkenés (damnum emergens). A dologi-nem vagyoni károk megtérítését a magyar jog a nem vagyoni kártérítés intézményének fennállása során nem ismerte el, azonban a sérelemdíj megjelenésével nem elképzelhetetlen ilyen hivatkozással előterjesztett igény, például a tulajdonhoz való jog (pl. kedvenc háziállat, plüss mackó elvesztése esetén). [17] Úgy gondolom, hogy ha ez irányba mozdulna el a gyakorlat, akkor a sérelemdíj jogintézményét egyébként is körülvevő anomáliák sokszorozódnának, ami megrengetné a jogbiztonságba vetett bizalmat.

A baleset következményeként több utas is olyan sérülést szenvedett, amely a jövőben megakadályozza majd munkavégzésében, a jövedelemszerzésben, s mindemellett a sérülések hosszú távú ellátásra szorulnak, amellyel összefüggésben várhatóan magas rehabilitációs költségek merülnek fel, s ezek gyakran párosulnak magas utazási költséggel is, amely utóbbiak magukban foglalják nem csak a károsult pl. rehabilitációs kezelésre történő utazásának költségeit, hanem a hozzátartozók kórházi látogatásra fordított utazási költségeit is. E károk köre jelenti a személyi - vagyoni károkat, amelyek időbeli síkját tekintve lehetnek már felmerült, de jövőben felmerülő károk is, s ezek képezik a Ptk. kárfogalmában a lucrum cessans, azaz elmaradt haszon, valamint a kár kiküszöböléséhez, enyhítéséhez szükséges költségek körét. Az elmaradt hasznok tekintetében jelen esetben komoly megfontolást és mérlegelést igényel a károsult vagyonában alaposan remélt vagyonelemek bekerülésének (pontosabban a bekerülés elmaradásának) megítélése, [18] hiszen a balesetben érintett gyermekek jelenlegi helyzetét olyan hipotetikus jövőbeli állapottal kell összemérni, amely sosem fog megvalósulni, s ráadásul ennek megítéléséhez a jogalkotó a jogalkalmazó számára semmilyen támpontot nem biztosít. [19]

Az új Polgári Törvénykönyvben megalkotott sérelemdíj elsődlegesen a személyiségi jogok megsértéséből eredő nem vagyoni sérelmek vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációjának lehetőségét biztosítja. [20] A balesettel összefüggésben tizenhét utasnak az élethez való joga sérült, míg más utasoknak a testi épség- és egészséghez fűződő személyiségi joga. Az ő esetükben mindenképpen indokolt a sérelemdíj megállapítása. Nem feledkezhetünk el azokról sem, akik nem szenvedtek fizikai sérülést, de a társaik halála olyan lelki traumát, megrázkódtatást okozott személyükben, amellyel az egészséghez való joguk is (pl. A személyiség pszichikailag kimutatható elváltozása) sérült, de önmagában véve az átélt baleset körülményei is indokolják a sérelemdíjat. A sérelemdíjat övező elméleti problémák egyike a bagatell igények bírósági megítélésének nehézségei, azonban úgy gondolom, hogy jelen esetben a felmerülő sérelemdíj iránti igények „legalsó fokán” lévő átélt baleset okozta trauma is átlépi azt a határt, amely indokolja a sérelemdíj kifizetését. A másik polemikus kérdés a sérelemdíj mértékének meghatározása. Új jogintézményről lévén szó, még nem sikerült egységes bírói gyakorlatot kialakítani a tekintetben, hogy egyes elszenvedett személyiségi jogsértések esetén mennyi lehet az a megítélhető összeg, amely alkalmas a sérelemdíj funkciójának betöltésére. A Ptk. 2.52.§ (3) bekezdése példálózóan sorolja fel azokat a körülményeket, amelyek figyelembe vételével a bírói mérlegelés során meghatározható a sérelemdíj mértéke, így különösen a jogsértés súlya, ismétlődő jellege, a felróhatóság mértéke, illetve a jogsértés sértettre és környezetére gyakorolt hatása vehető figyelembe. A példálózó felsorolásból a jogsértés súlyának értékelése kiemelkedő, hiszen e körben értékelendő, hogy a sérelmet szenvedett fél mely személyiségi joga, s az milyen sérelmet szenvedett. Fontos azonban, hogy nem tehető különbség az egyes személyiségi jogok között.

[21] Jelen esetben a legfontosabb személyiségi jogok sérültek, hiszen az élethez, testi épséghez és egészséghez való jog olyan alapvető jogok, amelyek elsődleges és általános érvényű Alaptörvény – és a Ptk. – által védett individuális jogok. [22] A másik releváns

179

szempont a jogsértés sértettre és környezetére gyakorolt hatásának értékelése. A sérelmet szenvedett személyek többsége kiskorú gyermek, amely úgy gondolom, hogy fokozottan értékelendő a sérelemdíj mértékének meghatározásakor, hiszen a jogsértés negatív hatásait egész életükben érezni fogják, s az elszenvedett sérülése, testi elváltozások rendkívül megnehezítik majd az életvitelüket, valamint negatívan befolyásolhatja a pszichés állapotukat.

További releváns kérdés a hozzátartozói igények megítélése. A régi Ptk. hatálya alatt a nem vagyoni kártérítés körében súlyos problémát jelentett, hogy a gyakorlat nem tudott megbirkózni a hozzátartozó elvesztéséből eredő nem vagyoni károkra irányuló igényekkel. A sérelemdíj bevezetésével a jogalkotó elvileg megoldotta a problémát, de jogszabályi szinten expressis verbis nem mondta ki a hozzátartozók igényének érvényesíthetőségét, illetve annak megítélését. Úgy gondolom, hogy a személyiségi jogok védelmének tartalmát képezik a hozzátartozói igények ilyen irányú megítélése is. Kérdésként az merül fel, hogy ki minősül hozzátartozónak? Vajon a Ptk.-beli 8:1.§ (1) bekezdés 2. pontjában meghatározott hozzátartozó fogalmat, vagy esetleg az 1. pontban megjelölt közeli hozzátartozó fogalmat kell alapul venni. Úgy gondolom, hogy kizárólag ez utóbbi kör érvényesíthet közeli hozzátartozójának halála esetén sérelemdíj iránti igényt. Nem tartom azonban elképzelhetetlennek, hogy egy előterjesztett sérelemdíj iránti igényre vonatkozó bírósági eljárásban bizonyítási eljárás terjedjen ki arra nézve, hogy egy közeli hozzátartozónak nem minősülő hozzátartozó (pl. házastárs testvére) olyan érzelmi, kapcsolati viszonyban volt az elhunyttal, amely indokolja a sérelemdíjjal történő kompenzációját.

3.1. A megtérítésre kötelezett személye

A Ptk. alapján a kár megtérítésére a károkozó köteles. Ez a kontraktuális felelősségi tényállás szerint úgy értendő, hogy a szerződő fél a szerződés megszegésével válik károkozóvá. Az eddig ismert okok alapján a buszt üzemeltető társaság felelőssége látszik megállapíthatónak.

Ez alapján az összes felmerült kár megtérítésére a gazdasági társaságot kell kötelezni.

Vizsgálat alá került a felmerült károk köre, amely mint láthattuk rendkívül széles kört ölel fel, és egyben óriási mértékű. Általában elmondható, hogy a gazdasági társaságok nem mondhatóak tőkeerősnek, ritkán rendelkeznek olyan mértékű tőketartalékokkal, hogy egy ilyen mértékű kártérítési összeget és sérelemdíjat kifizessenek.

Többek között ezért is indokolt, hogy az olyan tevékenységet végző gazdálkodó szervezetek, amelyek működésével összefüggésben nagymértékű károk merülnek fel, rendelkezzenek e károk megtérítésére megfelelő fedezettel. Ilyen fedezetet nyújthat egy biztosító felelősségbiztosítási szerződés alapján történő fedezetvállalása, amely jelentősen megkönnyíti egy káresemény károsultjainak reparálását és kompenzálását. Ez alatt pedig nem a Gfbt. által kötelezően megkívánt felelősségbiztosítási szerződést értem, hanem a munkáltató tevékenységével összefüggésben okozott károk fedezetére szolgáló speciális felelősségbiztosítási szerződést. E mellett azt sem felejthetjük el, hogy a társaság vagyonát is óriási mértékű kár érte, amely a busz megsemmisülésével a vagyonában beálló tényleges csökkenésben [23], valamint abban nyilvánult meg, hogy a (közel) jövőben várhatóan kevesebb bevétele, jövedelme lesz. Ez nem csupán az autóbusz és az autóbuszvezető hiányából eredhet, hanem abból is, hogy a sajtóban, médiában a baleset okozójaként az első pillanattól kezdve a buszt üzemeltető társaság lett feltűntetve, cégnevének azonosítható közzétételével. A gazdasági társaság vagyonában bekövetkező tényleges vagyoncsökkenés fedezetére vagyonbiztosítást köthet, amelynek fedezete, jellemzően csak a biztosított vagyon, vagyontárgy értékéig terjed (vagy jellemzően azt el sem éri), s így a biztosító általi helytállással részben kiküszöbölhető a biztosított vagyonában beálló vagyoncsökkenést. [24]

A 2.3. alfejezetben említett, esetlegesen szóba jövő köznevelési intézmény felelősségét tovább erősíti, hogy az EMMI oktatásért felelős államtitkára arra is javaslatot tett, hogy a jövőben csak megfelelő felelősségbiztosítási szerződés mellett legyen megköthető egy iskolai

kirándulás lebonyolítására irányuló szerződés. A felelősségbiztosítás fedezetét pedig az oktatási intézmény diákjaira, mint biztosítottakra lenne célszerű kiterjeszteni, így amennyiben az iskola felelőssége felmerülne a biztosító helyt állna helyette.

3.2. A biztosító helytállása

Tekintettel arra, hogy a közúti közlekedés rendkívül veszélyes és óriási károk merülhetnek fel [25] a jogalkotó a régóta [26] kötelező jelleggel írja elő felelősségbiztosítási szerződés megkötését a közúti forgalomban részt vevő személyek számára. Megjegyzendő, hogy a kötelező felelősségbiztosítás előírásának gondolata már nagyon régen felmerült a jogalkotóban [27], sőt a XX. század közepén a személyszállításra használt tehergépjárművek körében kötelezővé is tették azt. [28] A szerződéskötési kötelezettség előírását különösen a károsultak védelme és a biztosítottakkal szemben felmerült megalapozott igények megfelelő kielégítése indokolja. Az ezredfordulóra a közúti balesetek száma is megszaporodott, így jelentősen nőtt a biztosítási fedezet léte a közúti balesetek körében keletkező károk fedezetére.

A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvény (Gfbt.) 4.§

általános kötelezettségévé teszi minden magyarországi telephelyű gépjármű üzemben tartója számára, hogy felelősségbiztosítási szerződést kössön, s azt hatályában folyamatosan fenn tartsa. A felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosító a szerződésben meghatározott módon és mértékben mentesíti a biztosítottat olyan kár, illetve sérelemdíj kifizetése alól, amelynek megtérítésére jogszabály szerint köteles (Ptk. 6:470). A kötelező gépjármű-felelősségbiztosításra azonban az általánostól eltérő, speciális szabályok vonatkoznak, amelyek tartalmilag a károsultak védelmét szolgálják. Egyik ilyen, s a téma szempontjából jelentős, hogy a Gfbt. konkrétan meghatározza azt a biztosítási összeget, amelynek mértékéig helyt kell állnia a biztosítónak. Nagyon gyakran fordul elő a felelősségbiztosítási gyakorlatban ugyanis, hogy az egyes szerződésekben a biztosítási összeget olyan alacsony mértékben határozzák meg, amely egy nagymértékű kár tekintetében jelentéktelen fedezetnek bizonyul. Másik releváns speciális rendelkezés a károsultak biztosítóval szemben történő közvetlen igényérvényesítésére vonatkozik. Főszabály szerint ugyanis a károsult nem érvényesíthet közvetlenül igényt a biztosítóval szemben (Ptk. 6:473.§ (1) bekezdés), hiszen vele nincs közvetlenül kötelemben. A károsultak védelme érdekében azonban a jogalkotó jogszabályi felhatalmazást ad a károsultaknak, hogy közvetlenül igényt érvényesítsenek a biztosítóval szemben, ha a kár, illetve sérelemdíj megtérítése a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés alapján történne (Gfbt. 28.§ (1) bekezdés).

Mindezekre tekintettel a balesetben érintett jármű üzemben tartója, azaz a gazdasági társaság is rendelkezett felelősségbiztosítással. Az előző fejezetben bemutatásra került a károsultak köre, amely nagyon széles és nem csupán a polgári jogi felelősség szerinti kártérítés, hanem a munkajog szabályai szerinti kártérítés is felmerül. Ez alapján meg kell vizsgálni, hogy a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás fedezete a jogszabály alapján, mely károkra terjed ki.

A buszon utazó személyek köréből a diákok, valamint a tanárok, szülök köre egyértelmű, hiszen ők a biztosítás szempontjából károsultnak minősülnek. Különös megítélés alá esik a gépjárművezető személye, ugyanis a Gfbt. 3.§ 4. pontja alapján biztosítottnak minősül az üzembentartó mellett a gépjárművet vezető személy is, továbbá a törvény 15.§ c) pontja kizárja a felelősségbiztosítási szerződés fedezete alól a károkozó gépjármű biztosítottjainak egymással szembeni igényéből származó dologi kárként, illetve elmaradt haszonként keletkezett károkat. Ez alapján tehát a buszsofőr dologi káraira és elmaradt hasznaira nem terjed ki a biztosítási fedezet, azonban a rendelkezés helyes értelmezése szerint a személyiségi jogokban keletkezett károkra fedezetet kell nyújtani a biztosítónak, így a buszsofőr, mint biztosított sérelemdíj iránti igényeit meg kell térítenie. E körben azonban megjegyzendő, hogy a két buszsofőr személye közül jelen esetben a ténylegesen buszt vezető személynek van relevanciája, ugyanis a másik buszsofőrt – annak ellenére, hogy munkavállalóként volt jelen –

181

utasként, s nem a buszt vezető személyként kell tekinteni, hiszen az említett értelmező rendelkezés biztosítottnak a járművet vezető személyt tekinti, véleményem szerint ezt nem lehet kiterjesztően értelmezni.

A buszt üzemeltető Kft. felelősségbiztosítási szerződéseit Magyarország vezető biztosítóinak egyike [29] kezeli. A balesetet követően a biztosító szinte azonnal megkezdte a károsultak felkeresését, pontos meghatározását, felvette az érintett középiskolával a kapcsolatot és megkezdte a kárrendezést. A balesetet követő két héten belül már kárelőleget fizetett a károsultak számára. Kiemelten kezelte az új Ptk. által bevezetett és a felelősségbiztosítási fedezet körébe is bevont személyiségi jogsértések esetén igényelhető sérelemdíjat. A rövid

„előéletű” és eddig kis gyakorlattal rendelkező jogintézmény első és talán egyik legnagyobb érvényesülésének lehetünk tanúi. Ugyanis a jogintézmény körülvevő többirányú bizonytalanság ellenére, a biztosító rendkívül humánusan kezelte a károsultak és az elhunytak hozzátartozói igényeit. Sérelemdíjat fizetett a szülőknek, nagyszülőknek, testvéreknek.

Összességében nagymértékű sérelemdíjat fizetett ki a baleset során súlyosan és a könnyebben sérültek számára is, valamint azok számára is, akik nem szenvedtek fizikai sérülést.

Folyamatosan zajlik azok kárrendezése is, akik tartós orvosi ellátásra szorulnak és a jelenlegi egészségi állapotuk alapján még nem határozható meg a kompenzációra alkalmas sérelemdíj pontos mértéke. [30]