AVARLEBONTÁS VIZSGÁLATOK A BALATON VÍZGYŰJTŐJÉN
3. Eredmények és értékelésük 1 Vízvizsgálati eredmények
A vízkémiai jellemzők közül a Zala meder és a Kis-Balaton esetében az NH4+ ion koncentrációja, Balaton esetében pedig az SO42- és a Cl- ion mutatott kisebb változékonyságot. Mindegyik víztest pH-ja az enyhén lúgos tartományba (7,36-8,84) esett, amely a lebontás szempontjából a legoptimálisabb, illetve a vezetőképesség 430 és 1036 μScm-1 között változott. A többi mért paraméter viszonylag egyenletesen alakult a vizsgálati időszakban, a területre jellemző értékeket mértünk.
3.2 Balaton
A minták tömegének időbeli változását az ábra szemlélteti. A nád szár esetében szembetűnő a különbözőség a többi vizsgált avarhoz képest, amely várakozásainknak megfelelt.
Elmondható, hogy a nagy lyukbőségű zsákban intenzívebb volt a lebontás. A nád levél esetében, a sima zsákban 140 nap alatt elfogyott az avar, a kis lyukbőségű zsákoknál itt is lassabb volt a lebontás sebessége a másik eszközhöz képest. A fűz, illetve nyár avar fogyása a nagy lyukbőségű avarzsákokban hasonló volt, a planktonháló zsákokban kissé eltért, itt a nyár avar bomlott gyorsabban az első 84 napon. A 2000-es években a Fertő tónál végzett nád lebontás vizsgálatok azt mutatták, hogy az avarzsákokból való kisodródás az első 3 hónapban 50% körül alakult [5] [4], illetve a nád levél és szár lebontása során humin anyagok is képződnek [14].
1. ábra: A minták visszamaradt tömegének időbeli változása a Balatonban, a különböző lyukbőségű zsákokban (S – nagy lyukbőség, Ph – kis lyukbőség)
2.
3.3 Zala meder
A Zala meder esetében a nád szár kivételével, mely itt is hasonlóan alakult a Balatonhoz képest, némiképp más avarfogyást tapasztaltunk. A 3 avar közül a fűz és a nyár avar fogyott a leggyorsabban, hasonló ütemben. Szembetűnő, hogy a kis lyukbőségű zsákokban lassabban fogyott az avar. A nád levél fogyása lassabb volt a két másik avarhoz viszonyítva.
99
2 ábra: A minták visszamaradt tömegének időbeli változása a Zala mederben, a különböző lyukbőségű zsákokban (S – nagy lyukbőség, Ph – kis lyukbőség)
3 3.4 Kis-Balaton Ingói berek
A Kis-Balaton esetében egészen más lebontási sebességet tapasztaltunk. A nád szár lebontása az előzőekhez hasonlóan alakult. A fűz és a nyár avar tömege hasonló mértékben fogyott, a nád levél ezekhez közelített. Azért figyelhető meg ekkora különbség az előző két víztestben tapasztalt avarfogyáshoz viszonyítva, mivel a Balatonon nagy intenzitású vízmozgás az avart mechanikailag jobban aprózta, a Kis-Balaton Ingói berek ezzel szemben egy sekély, nádassal sűrűn körbezárt terület, melyet a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütem elkészítésekor természetvédelmi okokból „kizártak” vízkormányzásból. Emellett jelentősen kevesebb makrogerinctelen szervezetet találtunk a másik két víztesthez viszonyítva.
3. ábra: A minták visszamaradt tömegének időbeli változása a Kis-Balatonban, a különböző lyukbőségű zsákokban (S – nagy lyukbőség, Ph – kis lyukbőség) 3.5 A bomlási együtthatók
Meghatároztuk a bomlási együtthatók értékét is, melyek a nád szár esetében minden víztestben a lassú (k<0,005) kategóriába kerültek. A nád levelét tekintve minden víztestben és minden eszközben a közepes, a Balaton nagy lyukbőségű minták esetében pedig a gyors kategóriába kerültek (k=0,0151). A fűz és a nyár avar nagy lyukbőségű mintái esetében a Balatonban, illetve a Zalában a gyors kategóriába (k>0,01), a kis lyukbőségű zsákokban, illetve a Kis-Balatonban minden eszközben a közepes kategóriába estek.
101
4. ábra: A lebontási együtthatók értékei a különböző típusú avarok esetén 4. Összefoglalás
2016-ban egy kísérletet állítottunk be a nád levél és szár, fűz és nyár avar lebontásának vizsgálatára a Balatonon, a Kis-Balatonon és a Zalában. Vizsgálataink során megállapítottuk, hogy a környezeti tényezők közül a vízkémiai értékek nem tértek el a területekre jellemző értékektől. A Balatonban és a Zala mederben fűz, nyár, nád levél esetén gyors, a nád szár esetében pedig lassú a lebontási ütemet állapítottunk meg. A Kis-Balaton Ingói berkében más eredményeket kaptunk, itt a nád levél, fűz és nyár a közepes, nád szár a lassú bomlási kategóriába esik. A vissza maradt növényi minták C, N és P tartalmának vizsgálata nélkülözhetetlen, így pontos képet kaphatunk ezen tápelemek kioldódásának üteméről. Az alkoholban tartósított makrogerinctelen szervezetek meghatározása, illetve funkcionális táplálkozási csoportba sorolása is fontos feladatunk.
Köszönetnyilvánítás
A projekt a Széchenyi 2020 program keretében valósul meg. Köszönet az EFOP-3.6.1- 16-2016- 00015 projekt anyagi támogatásáért.
mintavételi hely
mintavételi
eszköz k érték kategória
nagy lyukbőség 0,0151 + 0,0078 gyors kis lyukbőség 0,0062 + 0,0032 közepes nagy lyukbőség 0,0079 + 0,0015 közepes kis lyukbőség 0,0050 + 0,0013 közepes nagy lyukbőség 0,0051 + 0,0012 közepes kis lyukbőség 0,0050 + 0,0016 lassú nagy lyukbőség 0,0042 + 0,00022 lassú kis lyukbőség 0,0044 + 0,0029 lassú nagy lyukbőség 0,0044 + 0,0028 lassú kis lyukbőség 0,0044 + 0,0031 lassú nagy lyukbőség 0,0045 + 0,0033 lassú kis lyukbőség 0,0044 + 0,0034 lassú nagy lyukbőség 0,0213 + 0,0093 gyors kis lyukbőség 0,0091 + 0,0027 közepes nagy lyukbőség 0,0134 + 0,0038 gyors
kis lyukbőség 0,0082 + 0,0070 közepes nagy lyukbőség 0,0060 + 0,0031 közepes kis lyukbőség 0,0058 + 0,0026 közepes nagy lyukbőség 0,0192 + 0,0085 gyors
kis lyukbőség 0,0117 + 0,0062 gyors nagy lyukbőség 0,0127 + 0,0029 gyors kis lyukbőség 0,0081 + 0,0069 közepes nagy lyukbőség 0,0052 + 0,0022 közepes kis lyukbőség 0,0047 + 0,0014 lassú fűz
Balaton Zala meder Kis-Balaton
nyár
Balaton Zala meder Kis-Balaton nád levél
nád szár
Balaton Zala meder Kis-Balaton
Balaton Zala meder Kis-Balaton
Irodalomjegyzék
[1] Abelho, M. (2001): From litterfall to breakdown in streams: a review. The Scientific World Journal, 1: p 656-680.
[2] Bärlocher, F.; Gessner, M.O.; Garca, M.O.S. (2005): Methods to Study Litter Decomposition
[3] Best, E.P.H.; Zippin, M., Dassen, J.H.A. (1982): Studies on decomposition of Phragmites australis leaves under laboratory conditions. Hydrobiol. Bull. 16.1. 21-33.
[4] Dinka M. (2002): A nád különböző szerveinek dekompozíciója. Hidrolgóiai Közlöny 82:
24-27.
[5] Dinka M., Szeglet P. (1999): Carbohydrate and nutrient content in rhisomes Phragmites australis from different habitats of Lake Fertő/ Neusiedler See. Limnologica 29: 47-59.
[6] Directive 2000/60/EC of the European Par Liament and of the Council Of 23 October 2000 establishing a framework for Community action in the field of water policy. Official Journal of the European Communities.
[7] Dobson, M.; Frid, C. (1998): Ecology Of Aquatic Systems Longman, Essex.
[8] Dykyjová, D. (1979): Selective uptake of mineral ions and their concentration factors in aquatic higher plants. Folia Geobot. Phytotax. 14. 267-325.
[9] Gessner M. On., Bärlocher F., Chauvet E. (2003) Qualitative and qualitative analyses of aquatic hypomycetes in streams. In Tsui, C. K. & K. D. Hyde, eds. Freshwater Mycology.
Koeltz Scientific Books, Koenigstein, Germany: 127-157.
[10] Josselin, M. N.; Mathieson, A.C. (1980): Sesonal influx and decomposition of autochtonous macrophyte litter in a north temperate estuaryne. Hydrobiologia, 71. 197-208.
[11] Országos Vízügyi Főigazgatóság (2016): A Duna-vízgyűjtő magyarországi része - Vízgyűjtő-Gazdálkodási Terv - 2015
[12] Polisini, J.M.; Boyd,C.E. (1972): Relationship between cell-wallfractions, nitrogen and standing crop in aquatic macrophytes. Ecology, 53. 448-484.
[13] Prentki, R. T.; Adams, M. S.; Carpenter, S. R.; Gasith, A.; Smith,C. S.; Weiler, P. R.
(1979): The role of submersed weedbeds in internal loading and interception of allochtonous materials in Lake Wingra, Wisconsin, USA. Arch. Hydrobiol. 57. 2. 221-250.
[14] V.-Balogh K., Vörös L., Koncz E., Présing M. (2001): A nád (Phragmites australis) in situ vizsgálata a Kis-Balatonban. Hidrológiai Közlöny 81: 5-6: 500-502.
[15] Webster J. R. & Benfield E. F. (1986) Vascular plant breakdown in freshwater ecosystems. Annial Review of Ecology and Systematics 567-594.
[16] Westlake, D.F. (1965): Aquatic macrophytes and the oxygen balance of running water.
Wher. Int. Ver. Limnol. 14. 499-504.
Lektorálta: Dr. Szeglet Péter, egyetemi docens, Pannon Egyetem, Georgikon Kar, Növénytudományi és Biotechnológiai Tanszék
103