Zelovich azt mondja, hogy az Institutumban működő taná-rGk száma először 4, az 1820-as években 3, 1850-ben pedig már csak 2 (30.). Ez csak abban az értelemben veendő, hogy a bölcsészeti kar tanárai közül ennyi adott elő olyan tárgyakat is, amelyeket az Institutum ifjai is hallgattak. Olyan tanára az Institutumnak sohasem volt, akit kizárólag csak a mérnökhall':' gatók hallgattak: Még" a geometria practica tanára sem csak a mérnökhallgatóknak adott elő. A tanszéket ugyanis "még az Institutum szervezése előtt állították fel, amikor még csak böl-csészek hallgatták e tárgyat, sőt amint láttuk, még 1801-ben, Schmidt professzor idejében is, rendes bölcsészeti hallgatók is tartottak nyilvános próbát a gyakorlati mértanból.
A Társalkodó egy 1843. évi névtelen cikke, amelyet azon-ban valószínűjeg maga Petzelt professzor írt, azt mondja, hogy akkor az Institutumnák három tanára volt: a föld- és vízmérés-tan, a gazdaságtan és mütan (vagyis technológia), végül a felső
matézis tanára, de az utóbbi már csak rendkívüli tárgyat ad-ván elő, fizetése is csak fele az előbbiekének. Viszont a bölcsé-szeti kar tanáraitól hallgatják a mérnökjelöltek a mechanikát, amelyet a fizika, az építészetet, amelyet az elemi lTlatézis ta-nára, s a csillagászatot, amelyet a csillagda igazgatója ad elő.
Ezzel szemben fentebb kimutattuk, hogy a gyakorlati mér-tant, a tanfolyam legsajátabb tárgyát bölcsészek is hallgathat-ták, a mezőgazdaságtan és műtan (technológia) pedig szintén hamarabb kapott tanszéket az egyetemen, mintsem az Institu-tumot szervezték, mert a mezőgazdasági tanszékre 1777-ben nevezték ki Mitterpacher Lajost (1734-1814.). Igaz, hogy ennek
1785-től elő kellett adni? a technológiát is, majd egy ideig el-maradt a mezőgazdaságtán előadása, de 1806-tól ismét meg-kezdette azokat is. Tehát a mezőgazdaságtan sem volt az Insti-tutum saját tanszéke. A felső matézisről ezt nem is kell ki-mutatni.
Időnkint a bölcsészeti kar más tanárai is adtak: elő olyan tárgyakat, amelyeket elsősorban a mérnökjelölteknek kellett, vagy volt ajánlatos" hallgatniuk. Így Mitterpacher József (1739-1788), a 'felső matézis professzora az Institutum alapí-tása utáni néhány évuen előadott géptant (mecllanikát) is.
Pasquich János, a matézis tanára War tha Vince szerint (24.) egy ideig gépeiméletet is tanított. Hon:út,h Jcinos (1732-1799), a nagynevü fizikus az 1780-as évek vége felé mechanikát és technGlógiát is adott elő. Nernetz József, a kísérleti üzika s.
iU
tanára ugyancsak mechanikát és technológiát. PetzvaI Ottó végül az 1830-1840-es években mint a felsőbb matézis pro-o fesszora, géptant is tanított, az első modernebb géptani előadá
sokat tartván.
Ezek azonban valamennyien nemcsak a bölcsészeti kar ta-nárai voltak, hanenl elsősorban a bölcsészek számára kötelező
és rendes tárgyakat tanították, s csak melléktárgyként adtak
elő olyan tudományokat is, amelyekre elsősorban az Institutum hallgatóinak volt szükségLUL A tényleges helyzet tehát az, hogy az egyetlen gyakorlati mértan kivételével nem volt az lristitu-turnnak saját célú tanára, hanem csak a bölcsészeti professzorok melléktárgyaira volt rá építve az egész intézmény.
De vegyük most vizsgálat alá a mérnökhallgatók számára
előadott tárgyak tanárait.
al Geometria practica 1. Rausch Ferenc
A gyakorlati mértan legfontosabb tudománya lévén az Institutumnak, köréje épültek az összes többi előadott tárgyak.
Tanszékét az Institutum létesítése előtt, 1777-ben szervezte meg MáTia TerÉ'Zia a Raiio Educationis 198. §-a alapján az épí-tészet, a földismeret és vízműtan szám.ára, de még ugyanazon évben "mathesis sublimior adplicata" 'eimen töltötték be. Idő
rendben első professzora traubenbeTgi Rausch Ferenc volt, aki a tanszéket "geometria practica" eimen foglalta el.
Rausc7~ FeTenc osztrák származású volt, aki Prellenkirchen-ben született 1743. szept. 13-án. Pozsonyban végezte a szónok-lati osztályt, s 1761-ben belépett a jezsuita rendbe. Először a bécsi Theresianum.ban volt tanár, majd a rend feloszlatása után világi pap lett. 1777-ben nevezték ki az akkor m.ár Budára át-helye2;ett egyetem.re. Itt 1786-ban a bölcsészeti kar dékánja, majd 1792:"ben egyetemi rektor volt. C. apáti tisztséget és c.
kalocsai kanonokságot is nyert. 1800-bannyugdíjba ment, s ekkor a pozsonyi akadémia aligazgatójának nevezték ki.
Bár az egyetemi tanszéken köztiszteletnek örvendhetett, mégis mint idegen szárm.azásút, a bölcsészeti kar nem szívesen fogadta be, s a II. József alatti nemzeti ellenállás idején, 1785-ben, más idegen származású professzorokkal együtt a kar nem kebelezte be, míg azután II. József eh'endelte bekebelezésüket.
Később a kar szeniora is lett, s 1788-ban Dugonics András és Schön'U.:iesner István professzorokkal együtt ő is kérte a
sze-71
nioratussal járó 200 frt-nak a maga számára való engedélye-zését (38. - 135. - 1788.).
Később, már nyugalmazása után, 1803-ban a győri tankerü-let főigazgatója lett, s egyúttal pozsonyi kanonok. Sok
kitün-tető tisztséget is viselt, így pl. tagja volt az alsóausztriai tudósok társaságának is (3. - 1816. 9. sz. p. 65.).
Rausch 1816. jan. 26-án halt meg Pozsonyban.
A gyakorlati mértan első egyetemi tanára tudós ember volt, de főleg elméleti, mintsem praktikus művelője tudomá-nyának. Irodalmi munkássága igen kiterjedt; írt gyakorlati matézist, gyakorlati geometriát, sőt bányászati mértant is, azon-kívül építészeti munkát, vízépítési művet, fűtéstechnikai érteke-zést, hídépítési művet (az utóbbi kéziratban maradt fenn).
A tanszéken végzett gyakorlati kiképző tevékenységéről
nem sok adatunk van, mindössze annyit tudunk erről, hogy egy-ízben Szentendrén volt hallgatóival felmérés i gyakorlaton.
2. Schmidt János György
Rausch utódja Schmidt György lett, akinek jelölésében Rauschnak még nyugdíjazásakor része lehetett. Ö töltötte be a tanszéket a leghosszabb időn át.
Schmidt János György Pesten született 1765. ápr. 5-én, s iskoláit a pesti piaristáknál végezte. 1781-benmaga is belépett ebbe a tanítórendbe. 1784-től 1788-ig a piarista rend több kö-zépiskolájában tanított, főleg a latin és görög nyelvet. 1788-ban beiratkozott az Egyetemre, s 1790-ben kilépett a rendből. Egy ideig nevelősködött, majd bölcsészeti tanulmányait bevégezve, 1792-ben megüresedvén a pécsi akadémia fizikai tanszéke, arra Schnúdt is benyújtotta pályázatát. Ugyanakkor pályázott erre a tanszékre Szarka J ózsef egyetemi adjunktus is (38. -102. - 1792.). Az egyetemi tanárokból alakult jelölő bizottság vizsgáztaUa a pályázókat, s e bizottságnak tagjai voltak Hor-váth János, a fizika nyug. tanára, Mitterpacher Lajos, a termé-szetrajz, technika, geográfia,· fizika és mezőgazdaságtan pro-fesszora, végül MaM Pál dékán. Apályázóknak 1792. febr.
28-án a fizikai tételek közül a hidrosztatikából, fénytanból, sőt
a villamos kondenzátorok ismereté ből kellett beszámolniuk.
Első helyen Szarka Józsefet, második helyen Schmidt Györgyöt jelölték a pécsi akadémia tanszékére.
A Helytartótanács 1792. máj. 4-i kelettel értesítette az Egyetemi Tanácsot, hogy az uralkodó a pécsi fizikai tanszékre
Szarka Józsefet neve<:te ki. helyébe pedig az Egyetem fizikai és . mechanikai tEl.l1széke adjunktusává Schmidt Györgyöt.
Úgy látszik, hogy Schmidt rövidesen tekintélyt szerzett magának a bölcsészeti karon, mert már a következő évben he-lyettesítette tanszékén él. beteg Dugonics Andrást, amatézis professzorát, 1793. nov. 8-tól 1794. februárig (38. - 42. -1794.). A helyettesítési díjat meg is kapta a Helytartótanácstól.
1795. ápr. 28-án a bölcsészettudományok doktorává avatták, s az avató Domin József dékán, a fizika és mechanika profesz-szora volt, aki mellett Schmidt mint adjunktus teljesített szol-gálatot (42. - p. 51.).
Schmidt nem. sokáig maradt egyetemi adjunktus. 1796. jan.
4-én a Helytartótanács közölte az Egyetemi Tanáccsal, hogy Schmidt Józsefet (így, hibásan a keresztnév) a kassai kir. aka-démia elméleti és gyakorlati matematikai tanszékére tanárnak nevezte ki, helyette pedig visszaalkalmazza az egyetemi fizikai tanszékre az akkor Selmecen gyakorló N emetz Józsefet, aki már
előbb is ott volt adjunktus (38. - 9. - 1796.).
Pasquich János professzor lemondásával megüresedvén a
fel-sőbb matézis egyetemi tanszéke, Schmidt mint kassai akadémiai tanár kérte, hogy arra őt nevezzék ki. A Helytartótanács azt vá-laszolta Schmidt kérésére az Egyetemi Tanácsnak, hogy mivel a felsőbb matézisben jártasok száma igen kevés, azért a bölcsé-szeti kart is meghallgatván, pályázat mellőzésével is
felterjeszt-hető Schmidt kinevezési javaslata (38. - 193. és 257. - 1797.).
1797. szept. l-én a bölcsészkari dékán azcnban azt jelen-tette az Egyetemi Tqnácsnak, hogy a felső matézis tanszékére érkezett pályázók ki)Zül a következő sorrendben történt a jelö-lés: 1. helyen Bnmo FeTCmc, "akit senki sem előzhet meg a tan-széken", II. helyen Bogdanich Dániel, akit főleg az előző pro-fesszor, Pasquich János ajánlott, Schrnidt György pedig, akit
főleg R(LUSch melegen ajánlott, a UI. helyen (39. - 300. -1797.). Schrnidtnek ezúttal sem sikerült katedrához jutnia, mert az 1. helyen jelölt Brnna Ferencet nevezték ki a felsőbb matézis tanárának.
1800-ban Rausch lemondott a gyakorlati mértan
tan-székéről. A bölcsészeti kar dékánja 1800. jún. 30-án jelen-tette az Egyetemi Tanács ülés én (38. - 279. - 1800.), hogya megüreserlett tanszékre a következők pályázt3.k: Huliman Ist-ván, a budai csillagda prefektusa, Rossy Ferenc, az Egyet~m első kancellisiája, Schmidt György, a kassai akadémia r. tanára, Tary Pál, a keszthelyi gazdasági intézet matézis tanára, Tom-csányi Ádám, a pozsonyi akadémia fizikai és mezőgazdaságtani
tanára. A bölcsészeti kar jún. 8-án tartott ülés én l:'észtvettek
Szűcs István dékán elnöklete alatt Mitterpacher, Rausch, Schön-wiesner, Trenka, Bruna és Dugonics professzorok, s úgy hatá-roztak, hogyapályázóknak jún. 9-én írásbeli vizsgálatot kell tenniük, amelyen rajzszerekkel, jó minőségű rajzlappal, kínai tussal, geometriai taneszközökkel felszerelve kell megjelenniük.
A készítendő dolgozatok elbírálására a bizottság tagjai azután majd jún. IQ-én Rallsch professzor lakásán fognak összejönni.
Az egyetemi tanszékre pályázóktól akkor szokásban volt ilyen vizsgálatot követelni, ami ellen sokan tiltakoztak, sőt vol-tak olyan kiváló szakférfiak, akik éppen emiatt nem is vettek rÉszt pályázaton; ezért később meg is szüntették ezeket. A zárt írásbeli vizsgálatra ezúttal Rausch állította össze a téteÍeket, amelyek a következők voltak.
A geometria practica-ból: 1. Felosztandó három birtokos között egy sokszög alakú legelő, bizonyos arányos, .nem egyenlő
részekre, tekintetbe véye a részek termékenységét stb. 2.
Ki-fejtendő a"szükséges eljárási módszer az egyes részeknek a
töb-bitől való elválasztására, s ennek igazolás i módja.
A hidrotechnikából : Adott keresztmetszetű csatornában' meghatározandó a befolyó víz mennyisége. Milyen hidrotech-nikai módszel' alkalmazása volna szükséges, általában mely módszerek szokásosak a gyakorlatban, s ha ezek nem
megfele-lők, milyen alkalmasabb módszer kidolgozását igazolhatja a je-lölt matematikailag.
A rajzból : Bizonyos megadott feladatok ábráit kellett gon-dosan és kiválóan megrajzolni, s nl.inctenkinek be kellett mon-dania, hogya rajzolási múvészet melyik ágában legjártasabb, s hogyaföldmérésben vagy hidrotechnikában hol, mennyi gya-korlatot töltött és mikor.
Június IQ-én Rausch professzornál gyúlt egybe a Kar, az alábbi szóbeli feladatok elbírálására : Magyarázza meg a jelölt az astrolabium szerkezetét és használatát. A nonius és haszná-lata.
Június 23-án a bölcsészeti kar ülést tartott, amely~en Rallsch professzor előadó meghallgatása után az alábbiakban határozott.
r.
helyen jelölik Tomcsányi Ádámot. aki a bölcsészeti ka-ron három éven át felsőb.b n1.atézist hallgatott, azután három év alatt kiváló eredménnyel végezte el a geometria practica és hidrotechnikát; félévi vizsgálatait kitünően állta meg, sföld-mérői oklevelét is megszerezte. Szigorlatait és gyakorlatait is
kitűnően állotta meg. (Oklevele l787-ben kelt.) A már 13 év
előtt az egyetemi mérnöki tanfolyamán készített és megőrzött 71
rajzait ott mintának szokták bemutatni. Ami a földmérői és
vízépítői gyakorlatát illeti, senki sem versenyezhet vele a pá-lyázók közül, mert kiválóan végezte el egyes térképeknek or-szágos tekintélyek által rábízott felülvizsgálatát. Nem ismeret-lenek előtte a Kamara felm.érési munkálatái sem. Ugyanis a Tanulmányi Alap több bil'tokát merte már fel, úm. Csaba,· Szent-kereszt, Ostoros stb. birtokokat. (Sajnos,· eddig egyetlen térké-pét sem. ismerjük.) Több birtokot osztott ki urbariálisan. Ren-·
geteg erdőket és hegyi területeket évi vágásokra osztva térké-pezett, melyek közül egyesek Csaba kamarai birtokon, mások máshol őriztetnek. Hidrotechnikai munkálatai közismertek.
1789-ben a Zagyva és Tarna szabályozását végezte Almássy Pál megbízásából, s számos állóvíztől szabadította meg a Tisza és a Jászberény közti területet. Itt 8 térképet is vett fel a víz-rajzi helyzetről, Inégpedig a legnagyobb gondossággal. Ezen az egyetemen egy évig volt adjunktusa a fizikai és mechanikai tanszéknek. A bölcselet doktora, s m.ár tíz éve múlt, hogy a fizi-kának és a mezőgazdaságtannak tanára részben a nagyváradi, részben a pozsonyi akadémián. A pályázaton személyesen nem jelent meg, de ezt a szabályok megengedik.
A fentiekben rendkívül melegen ajánlott és nagyrabecsült Tomcsányi A.dámmaI szemben csak második helyen jelölték Schmidtet, s harmadik helyen HuIiman· Istvánt.
A pál:yázat eredn1énye mégis az volt, hogy a gyakorlati 111értan tanszékére Schmidtet 'nevezték ki, Tomcsányi pedig 1801-ben a fizika és mechanika egyetemi tanszékére került. A Helytartótanács 1800. nov. 4-i kelettel közölte az Egyetemi Tanáccsal (38. - 4'77. - 1800.), hogy a király a geometria practica "et adnexarum scientiarum." tanszékére Schmidtet ki-nevezvén, neki átadandók az összes müszerek, s lakását is vegye át az egyetemi könyvtár helyiségében, ahol a gyakorlati mértan iskolája is van. Előadásait kezdje meg, a gyakorlatokkal együtt.
Fizetésül évi 1000 fi't-otutaltattak ki neki.
E pályázat lefolyásának részletes ismerete igen érdekesen világít bele az akkori egyetemi tanszéki viszonyokba, s azok be-töltésének módjába is. Különösen figyelenu'e méltó, hogy meny-nyire nem specializálódtak még akkor a müszaki tudományok.
Egy-egy tanár alkalmasnak látszott több müszaki tudomány tanítására is. Így Schmidt előbb a ma tézis tanszékét helyette~
sítette, azután az elméleti és gyakorlati matézis tanára lett Kas-sán, majd jelölték a felső matézis tanszékére az egyetemen, vé-gül kinevezték a geon1.~tria practica tanszékére. Tomcsányi meg az utóbbi tanszékre pályázott, de a fizika és mechanika
pro-/.)
fesszora lett. Az is kitűnik, hogy egyetlen műszaki tudomány-nak sem volt önmagában álló tanszéke. A fizikai tanszék a mechanikával társult, a geometria practica "más csatolt tudo-mányokkal", a mezőgazdasági tanszék hol a fizikával, hol a ter-mészetrajzzal és így tovább. S mindezen tanszékekre matema-tikusokat ültettek.
Semmi kétségünk sem lehet abban, hogy Tomcsányi na-gyobb képességű férfiú volt, mint Schmidt, s hogy jó helyre került a fizikai tanszéken. Tudományos fizikai műveinek száma mintegy hat, s ezek között van a Kitaibel PáLlal írt "Dissertatio de terrae motu in genere, ac in specie Moórensi, 1814", a világ
legelső földrengési térképével, . amelyben ezek a magyar tudó-sok a külföldet mintegy félszázaddal előzik meg az izoszeiszta fogalmának bevezetésével. A benne lévő térkép, amelyet a nagy Karacs Ferenc metszett, a legelső földrengési térkép. Ezzel szemben Schmidt irodalmilag egészen meddő maradt, bár állí-tólag írt volna geometriát, amelynek azonban semmi nyoma sem található.
Schmidt tanszékének elnevezése is bizonytalan volt. 1818-ban, mint "Professor Matheseos practicae" említtetik, aki 1818.
novembertől 1819. márc. 31-ig, majd a következő egész máso-dik szemeszterben amathesis sublimior tanárát is helyettesí-tette.
Schmidt György egy év híján négy évtizeden át töltötte be az Institutum legfontosabb tudományúnak tanszékét. Tehát egy .egész korszakl'a nyomta rá egyénisége bélyegét, s ő nevelt legtöbb mérnököt az Institutumban. Legnagyobb vízimérnö-keink, mint Huszár Mátyás, Beszédes József, Vásárhelyi Pál, Keczkés Károly, s olyan kiváló térképészek, mint Gáthy István, Vizer István, Győry Zsigmond .. Wágner Mihály, Vörös László, Giba Antal, mind az ő keze alól kerültek ki. Ahogy Márki Sán-clar írta, évtizedeken át tanította a "mappázást", s kétségtele-nül eredményesen. Nagy tekintélye is volt, kétszer is viselte a l'ölcsészeti kar dékáni tisztét, 1803-ban és 1830-ban; 1820-ban a kar proszeniora volt, 1834-ben a dékánt betegségében helyette-sítette (38. - 211. - 1834.), végül az Egyetem rektori méltóságát is hordozta az 1818-19. tanévben. Az Akadémia viszont nem választotta tagjává, jóllehet megérte annak alapí-tását. Tagja volt azonban a jénai mineralógiai társaságnak.
Fel-tünő, hogy hosszú professzoroskodása alatt sem írt egyetlen tan-könyvet sem, úgyhogy semmi szakirodalmi munkássága sin-csen. Mivel azonban kiváló mérnököket nevelt, azt kell feltéte-leznünk, hogy talán gyakorlati ember volt. Viszont semmi
ada-7li
tunk sincsen arról, hogy hallgatói val valahol nagyobbszabású felmérési gyakorlatot tartott volna, holott ilyenről még az öreg Rausch idejéből is van tudomásunk.
1836-ban arra hivatkozván, hogy erőit gyöngülni érzi, mű
ködési bizonyítványt kért az Egyetemi Tanácstól. Ezt megkapta, s az lényegében a következőképpen hangzott (38. - 98.
-1836.): .
Schmidt János György, a széptudományok és a bölcselet doktora, a gyakorlati földmérés és vizépítés ny. r. tanára, a Jénai Mineralógiai Társaság tagja, a bölcsészeti kar proszenio-ráróI tanúsítj uk a következőket: Miután a piaristáknál tanul-mányait elvégezte, azok iskoláiban szorgalmasan tanított. 1792-ben a pécsi akadémia fizikai tanszékére jelöltetett a II. helyen, azzal, hogy ha az L helyen jelöltet neveznék ki, őt az egyetemi fizikai és mechanikai tanszék adjunktusának alkalmazzák. Itt egy évig volt adjunktus, kiválóan működvén, közben az elméleti és alkalmazott matézis tanszékét is helyettesítette 1794-ben.
1795-ben a bölcselet honoris causa doktorává avatták. 1796-ban a pécsi akadémiára az elméleti és alkalmazott matézis tanárává nevezték ki. 1797-ben az egyetemi felsőbb matézis tanszékére jelölték. 1800-ban a gyakorlati geometria és a hozzája tartozó tudományok tanszékére nevezték ki. E tanszéken kiváló munkát végzett, számos nehézség ellenére is. Közben 1804-ben az elmé-leti és alkalmazott matézis, 1817 és 1822 között pedig a felsőbb
matézis tanszékét is helyettesítette. Az 1803-4. és az 1829-30.
tanévben á bölcsészeti kar dékánja, 1818-19-ben pedig az Egyetem rektora volt.
Az általa nevelt mérnökök országszerte kiválóan dolgoz-nak, maga pedig mint legfőbb szakértő számos súlyos
mérnöki-vízépítői ügyben vett részt. Mint az egyetemi épületek
felügye-lője, díjtalanul terveket készített és a munkálatokat ellenőrizte.
l833-ban a bölcsészeti kar dékánja elhalálozván, ő helyettesí-tette ezt a tisztséget. Mint ember is mintaszerű életet élt, s 50.
üetéve betöltésekor nagyelismerésekben is volt része mondja a működési bizonyítvány, amelyet 1836. júl. 2-án írt alá az egyetemi rektor.
1837. aug. 5-én kelt rendelettel a király nyugalomba he-lyezte Schmidtet s elrendelte a tanszékre a pályázat meghirde-tését (38. - 195. - 1837.). 1838. máj. 14-én kelt rende-lettel pedig az árvíz pusztítására, magas korára és érdemeire való tekintettel megengedte neki a Helytartótanács, hogy az egyetemi könyvtárban bírt lakását egyelőre tovább is használ-hassa.
77
3. Petzelt József
Bár Schmidt nyugdíjazásával egyidejűleg rendelkezés tör-tént arról is, hogy a tanszék betöltésére pályázatot hirdessenek, nem tudni mi okból, azt négy évig mégsem töltötték be. Az
előbbi professzor nyugdíjazása és az új professzor, vagyis Petzelt József kinevezése közt eltelt idő (1837. aug. 15. -1841. márc.
27.) is bizonyítja ezt, de egy korabeli folyóirati cikkben is ez áll (9. - 70. ~ p. 282.). Ez idő alatt helyettesítéssel látták el a földm.érési hidraulikai, trigonometriai, hidrotechnikai, híd- és útépítési kollégiumokat. Hogy mi lehetett ennek az oka, arra nincsen adatunk. A pályázat ot kétszer is kiírták, 1837- és 1839-ben. Hogy ki helyettesítette a gyakorlati földmérés tanszékét, alTa vonatkozó adataink sem teljesek. Úgy látszik, hogy Wolf-stein József, a felsőbb matéZis kiváló tanára. Mivel akkor a nöki tanfolyam már csak kétéves volt, tehát majdnem két mér-nöki tanfolyam mérnökei kerültek ki az ő tanítása nyomán.
Ezek között azonban hiába keresünk kiemelkedőbb egyénisége-ket, csak egyszerü földmérők, kataszteri mérnökök kerültek ki közülük.
Érdekes, hogy úgy látszik, Jedlik Ányos, a későbbi
nagy-nevű fizikus professzor is még Pozsonyi akadémiai tanár korá-ban készült arra, hogy a Schmidt szolgálati idejének betöltésé-vel megüresedő gyakorlati mértani tanszékre pályázzon. Szeren-cséje, hogy a fizikai tanszék hamarabb megüresedett, s így a neki való helyre került. J edZik hagyatékában ugyanis több olyan kézirat maradt hátra, amely a fenti szándékára valL Ezek a kéz-iratok még a 30-as évek elejéről valók, köztük egy 62 lapos
"Hydraulicae Notationes", egy 126 lapos. "Hydraulica", egy 60 lapos "Hydrotechnika", egy 58 lapos "Suppl,,=mentum ad Geometriam Practicam" , továbbá egy töredék kézin:t egy latin
nyelvű geodéziából. Mindezek nem J edZik saját müvei, hanem inkább kivonat oknak látszanak, tehát arra vallanak, hogy ezek-kel ő a gyakorlati mértan tudományában kívánt elmélyedni (3ZJa. - IV. kötet, 71. lap). Mire azonban a gyakorlati mértani tanszékre a pályázatot kiírták, . Jedlik· már a fizika egyetemi tanára.
Amíg a tanszék üres volt, egyes adatok szerint az 1838/39.
tanévben Petzval Ottó is helyettesítette azt, sőt pályázott is a tanszékre.
Végül Petzelt Józseffel töltötték be a tanszéket. A pályá-zatra és kinevezésének körülményeire vonatkozólag nincsenek adataink.
PetzeIt szintén osztrák származású. Weisskirchenben szüle-tett 1805 körül. Előbb tüzértiszt volt, majd az olmützi katonai iskola tanára. Hogy mikor került Magyarországba, nem tudjuk, dE: 1830. nov. 17-én a budapesti Egyetemen a bölcsészet dokto-.
rává avatták (42.). De már előbb itt kellett lennie, mert 1825-ben egy PetzeIt József m.érnöki oklevelet kapott az Institutu-mon. Oklevelét egy Petzeit József ki is vette, s ebből talán arra lehet következtetni,' hogy egy ideig mérnöki gyakorlatot foly-tatott. Az uralkodó 1841. márc. 27-én kelt rendelettel nevezte ki a gyakorlati m.értan egyetemi tanárává (3.8. ~ 176. - 1841.).
Ő azonban m.égazon évben már a geodézia tanárának mondja magát, s általában inkább ezt a fogalmat használja tudománya megjelölésére (38. - 364. - 1841.). Külső életkörülményeiről
nem sokat tudunk. Valami horvát kapcsolatai lehettek, mert Varasd m.egye táblabírájának választotta. Magyarul valószínü-leg valószínü-legfeljebb gyengén tudhatott. Irodalmi munkássága vagy német nyelv "Ű , vagy abból fordított lehetett, avagy hallgatói írták le és adták ki előadásait magyarul.
Hallgatói bizalmatlan ok voltak vele szemben, ezért 1848 tavaszán le is akart mondani tanszékéről (Hl. - 1848. évf. -516. lap).
Kruspér István .. később műegyetemi tanár, aki ez idő tájt térhetett haza bécsi műegyetemi tanulmányairól, azt írta az
"Egy szó a pesti egyetemi mérnök növendék ifjúságához" c.
felhívásában, hogy ha a gyakorlatias Petzelt lemondana
tanszé-kéről, ne az elméleti Petzvalt (t. i. PetzvaI Ottót, aki 1839 óta már a· felsőbb matézis professzora volt) nevezzék ki helyére, mert a gyakorlati kiképzés amúgyis gyenge, hiszen mérnökök mellett eltöltött két évi' gyakorlat, kevés elméleti anyag hall-gatása, s csak asztallal való niérés, a teodolitnak legfeljebb lá-tása, de nem. használása elégséges a kiképzéshez, de lejtmérete-zés, gyakorlati vízépítésben való gyakorlat hiánya nem ok arra, hogy ne adják ki a mérnöki oklevelet (16. - 1848. évf. 33. sz.
516. lap). Ez az utóbbi kritika nem a legkedvezőbb oldalról nm-tatja be utólag az előd ScILTfúdt gyakorlati kiképző munkáját.
Amikor az első magyar felelős kom1ány felállította a
"hadi főtanodát", annak Pet.zelt lett alezl'edesi rangban aligazga-tója. 1843. dec. 31-i kelettel már mint ilyen hívta meg az Egye-tem.i Tanács két kiküldött jét a főtanoda felvételi vizsgálataira,
1> utána barátságos ebédre (38. - 4. - 1849.). A meghívásra
Tipula Péter "törvénykari" és J edZik Ányos bölcsészetkari dé-kánokat küldötték ki.
1848-ban Petzelt tehát valóban elhagyta a gyakorlati
méc-tan vagy őszerinte a geodézia tanszékét, de úgy látszik, még nem mondott le róla. Az Egyetemi Tanács utoljára "a mér- és
vizműtan, víz-, híd- és útépítéstan és az építészettan"
tanára-ként nevezte Pefzeltet. .
Petzelt szakmai kapcsolata régi tanszékével azonban, úgy látszik, távozásával még nem szakadt meg. 1849. jún. l-én Szász Károly "álladaImi titkár" ugyanis felhívta az Egyetem igazgatóját, hogy a mérnöki intézet műszereiből néhányat, pl.
"delejtő"-t kölcsönözzön ki a honvéd akadémiának PetzeIt Jó-eset ideiglenes aligazgató kezéhez (38. - 78. - 1849.).
Az osztrák szúletésü, magyarul jól nem is tudó, s éppen ezért a márciusi ifjúság bizalmatlanságát is kihívó Petzeltnek a honvéd akadémiai aligazgatóság elvállalása miatt az önkény-uralmi kormány előtt kellett felelnie, amely a szabadságharc leverése után állásától felfüggesztette. 1850. jan. 4-én Petzelt felfüggesztett professzor Szentendréről kéri tanári fizetése fo-lyósítását. A cs. kir. "Teljhatalmú Biztos" azonban azt felelte kérésére, hogya haditörvényszéki eljárás befejezéséig az ápo-lási összegen felül semmi sem jár neki (38. - 63. - 1850.).
N evével még találkozunk az önkényuralmi kormány által az Egyetemtől 1850-be.n kért személyzeti kimutatásban (47.), de még szintén mint felfüggesztett professzoual.
PetzeIt még egy évtizedet sem töltött a földméréstan tan-székén, de úgy látszik, hogy új szellemet igyekezett a tanítás-ban érvényesíteni. Főleg gyakorlati ember volt, aki igen sokat tett a műszertár fejlesztése és a gyakorlati kiképzés érdekében.
Már rámutattunk, hogy milyen komoly és hosszú tartamú nyári . felvételi gyakorlatokon vett részt hallgatóival. Ő volt az első
az Institutum földméréstani tanárai között, aki a gyakorlati
életből, tüzértiszti kiképzéssel és praktikus tudással került a tanszékre, nem úgy, mint az öreg Rausch, aki pap volt, Schmidt, aki lényegében nem mérnök, hanem elméleti matematikus volt.
Irodalmi munkásságában is csupa gyakorlati probléni.ával talál-kozunk, s van egy mérőműszer találmánya is. Ő képezett ki
elsőnek olyan magyar mérnököket, akik már szintvonalas tér-képeket is fel tudtak venni, s az iskolájából kikerült hallgatók ilyen nemű ismert munkái minden elismerést megérdemelnek.
Az ő professzoroskodása idején kiképzett mérnökök név-sorából azonban egyetlen kiemelkedő, nagy vízi mérnököt sem tudunk emliteni. Kiváló föld- és vizmérők ugyan vannak közöt-tük, de mire ezek kikerültek a gyakorlati életbe, már megszűnt ll. korábbi nagy mérnök-egyéniségek kora; szervezetek, lecsapoló és ármentesítő társulatok mérnökeinek kollektív munkájával 80