vizsgálat nem volt megtartható, mert PetzeIt távol volt; ezért aszertárt lezárták és lepecsételték (39. - 112. - 1849.). 1849.
júl. 6-án Horváth Mihály .vallás- és közoktatásügyi minisz-ter felhívta az egyetemi rektort, hogy nlÍvel PetzeIt volt egye-temi tanár Pestről eltávozott, s a mérnöki szertár helyiségeit neni tudja át::tdni az egyetemi könyvtár igazgatójának, akit az megillet, egy bizottság üríttesse ki a szertárt. A rektor a szertár . átadásával VáUas Antal és Jedlik Ányos professzorokat bízza meg, viszont ezek nem látják szükségesnek az átvéielt, mert a mértani tanszéket rövidesen be fogják tölteni (38. - 98. É's 112.
- 1849.). .
A tanszék betöltése nem. történt meg, PetzeIt pedig nem térhetett vissza katedrájára, hanem 1848. ápr. 4-től Petzral Ottó helyettesítette mint "magántanító", s így a föld- és vízmérő i mDszerek gazdátlanul maradtak. Hogy mi lett a sorsuk, hová kallódtak szét, nem tudhatni. Tény azonban az, hogy szorgos nyomozással seIn található meg egyetlen darabjuk sem a most már csak muzeális becsű müszereknek.
évben. Igy pL 1799-ben az J. félévben 19 hallgató iratkozoLl be, a IL-ban azonban már CSEl1\: 12. Ez is arra mutat, hogy egyesek a magas követelmények 111latt lTlaradtak el. Meg lehet állapítani azt is, hogy a XIX. század elejétől kezdve ismét állandó em.el-kedést 11mtat a hallgatók száma. Néhány évi időközökben ez a szám így alakult: 1785-6: 17, 1800-1: 17,1815-6: 28,1830-1:
26, 1835-6: 48, 1840-1: 81, 1849-50: 30. Legkevesebb volt 1786-7-ben: 2, legmagasabb volt a szám 1837-8-ban: 99. A másodévesek száma mindig kevesebb volt, mint az elsőéveseké ; 1839-40-ben pl. ez az arány 89 és 17 volt.
Éppen ezért nehéz volna megállapitani, hogy végel'edmény-ben összesen hány hallgatója volt az Institutumnak, mert sokan elmaradtak, s nEm is tudjuk, hog}! évente milyen arányban oszlottak meg az első- és másodévesek. Kétségtden azonban, hogy ft kiadott 1141 oklevél számánál sokkal többen tanultak az Institutumban több-kevesebb ideig.
Mivel több esztendőből fennmaradtak a hallgatók vallási l'Jlegoszlására vonatkozó adatok, ezekből érdekes jelenség ol-vasható ki. Ugyanis, Jóllehet semm.iféle korlátozás nem állott fenn ebben a tekIntetben a felvételekre vonatkozólag, a hall-gatóság túlnyomó többsége r. kat. volt, 1837-ben 99-ből 64, 18'lO-ben 81-bül 57, 1842-ben 57-ből 38, 1846-ban íG-ból 54, 1347-ben 93-ból 60, végül 1850-ben 30-ból 25. Feltehető ugyan, hogy 1850-ben már az önkényuralom nyomása alatt jött létre ez az arán) szám, de előbb semmiesetre sem, s csak úgy magyaráz-ható, hogy a hallgatóság jelentős része a kisnemességből és a városi polgárságból s elég gyakran a parasztságból kerülvén ki, a már akkor népesebb és így kevéssé vagyonos katolikus tár-sadalmi réteg fiai mentek inkább gyakorlati pályára. Viszont igen k'Ovés volt a református vallású hallgatók száma, az evan-gélikuwk többnyire meghaladták öket, jóllehet országos ará-nyuk alatta marad a reformátusoknak. Görögkeleti és zsidó hallgatói is majdmindig voltak.
Nem tudjuk azt sem pontosan, hogy összesen mennyi ifjú élvezte a még II. József által alapított ösztöndíjat. Néhány év-böl azonban Wln adatunk az ösztöndíjak kiosztásáról. Az aláb-biakban kimutat juk, hogy egyes években kik kaptak ösztöndíjat, s megjelöljük azok nevét
C+),
akiknek későbbi munkásságát hátran-:aradt térképeikből vagy más egyéb módon ismerjük.Ezek az adatok vagy a rektori hivatal irataiban vagy a rektori hivatal iktatókönyvében maradtak fenn.
1:20
1787- ben 400 irt ösztöndíjat oszlottak szét Ransch prof esz-szor javaslatára 300-100 Ert-os összegekben, s azokból részesült
+
Tomcsányi Ádcím,+
BeyschLag Imre, Kanál' AntaL, Mihalik Antal,+
Degen Jakab, aki később PetzvaL József hivatali főnöke volt, Herdina József,
+
SzaHer György. 178B-ban afen-tiekből néhány megiartoLta ösztöndíj át, s újabban kaptak
+
Hermann Miksa, MaximiIián József. 1790-ben ösztöndíjat hagyott jóvá a Helytartotanács+
Sátor Dániei,+
VieíoriszKároly, KoIonits József és Krasza Vencel számára. 1792. ápr.
4-én ösztondíjat kapott a már említett Vietorisz KároLyon kívül KLucsovszky András, Taentzer János, Ráth Pál. 1794-ben 400 frt-t osztottak széjjel Kiss András, BalLa Gedeon, Schmidt János és Zacltár Method között. 1829-ben csak két hallgató kapott ösztöndíjat, Gammszöghy János és ManiLy György. 1834. má1'c.
24-én a Helytartótanács közölte, hogy Horváth József és SzLgya Péter kapták a "praenüum geometricum"-ol. Az 1835--6. tan-évben Bnmkala KároLy, GabelL István, VuLgan János és Len-deczk!l József voltak ösztöndíjasok; az utóbbi galiciai il1eiőségü
volt. Ez az adat erdekes, mert azt bizonyítja, hogy nemcsak magyar állampolgárok látog&tt~lk az Instiiutumot, s hogy az ösztönciíJat megkaphatták idegenek is. 1838-9-ben Misco Já-nos, Zalay Alajos, Farkas Pál és Kommenovics Sándor részesült ösztöndíj ban. Végül 1841-2-ben
+
Sztoczek József (80 frt) , Habinay EmU, Jánoska Ferdinánd, Matuska József, Stark Jó-zsef, Szász Mor kapott mérnöki ösztöndíjat. 1842-ben azután be is szüntették az ösztöndíjakat.Bár nem minden tanév ösztöndijasairol van adatunk, még így is feltűnik, hogy aránylag kevés olyan hallgatót találunk köztük, akik későbbi mérnöki munkálataik J'olyamán akár
tél-képeik~el, akÉ.r más müszaki tevékenységükkel kiemelkedtek volna. Sók nagy név hiányzik közülük. A másik figyelemre méltó körülmény az, hogy bár II. József 800 frt összeget engedélyezett ösztönclíjként való szétosztás céljára, mégis majd minden évben csak 400 frt-ot osztottak szét, sőt 1834-ben csupán csak 180 irt kiosztásáról van adatunk. 1838-9-ben azonban 620 frl-t tett ki az ösztöndíjak összege, végül 1841-2-ben, egyetlen évben, 800 frt-t. Nem tudjuk, hogy vajon a Helytartótanács csökkenieUe-e az ösztöndíjai 400 üt-ra, avagy nem volt olyan érdemes hall-gató, akinek ki lehetett volna azt adni.
Az ösztöndíjak elosztása igen egyenetlenül történt, való-színüleg a hallgatók vagyoni viszonyai és előmenetele szerint.
Voltak 30 és voltak 150 frt-os ösztöndíjak is. Hogy néha a
121
mérnöki munkában jelentéktelen egyének kaptak nagyobb és a kiemelkedők kevesebb ösztöndíjat, arra jellemző példa az, hogy Sztoczek József csak 80 Irt-ot érdemelt, de ugyanakkor egy Jánoska Ferdinánd. később ismeretlen nevű mérnök 120 irt-ot
kapott. '
Az Institutum 68 évi fennállása alatt kiváló mérnökök hosszú sorát nevelte. Sajnos, csak azokról tudjuk m.egállapitani kiválóságukat, akik az életben külső sikereket értek el, de ezek mögöTt igen-igen sok kitűnően képzett, de névtelenül maradt magyar mérnök rejlik még a homályban, masoknak pedig esetleg hátramaradt kiváló térképeik nem kerültek még napfényre. Az alábbi felsorolásunk tehát semmiképpen seni igazságos és nem teljes. Mégis vessünk egy pillantást a nevet szerzettek díszes sorára.
Tanulmányaik közben is kiemelkedtek egyesek pl. azzal, hogya még nem kötelező felsőbb matézist is hallgatták. Ilyen volt pl. a későbbi nagy vízimérnök, Huszár Mátyás, aki 1800-ban már
r.
éves korában felvette a felsőbb matézist (40.). Mások meg a mérnöki oklevél megszerzésén felül még bölcsészdoktori szigorlat ot is tettek. Ezek majdmind neves mérnökké· váltakkésőbb. Losonczy József, aki 1803-ban kapott mérnöki oklevelet, még azon év május 17-én lett bölcsészdoktor. 1815-ben Tessedik SánwelIel a Körös vidék ármentesítésén dolgozott, és egy remek térképe jelent meg ezekről a munkálatokról m.etszetben is. Szabó János geometriai hallgató 1807. nov. 21-én lett bölcsészdoktor, Mi.haIOL'ics Endre meg 1319. júl. 27-én. Beszédes József, a magyar
műszak:i tudomány egyik legnagyobb büszkesége, mint akkor már Eszterházy Kriroly uradaImának rnérnöke, 1819. jan. 29-én avattatott bölcsészdoktorrá, s avató professzora Schmidt György volt. PetzvaI Ottó hites mérnök 1333. nov. ll-én, 26 éves korá-ban tette le a doktori szigorlatot.
Tudományos pályájuk persze azoknak iveH legmagasabbra, akik annak az intézetnek lettek később professzorai, ahol mér-nöki tanulmányaikat végezték. IlY'enek is sz~p szánm1al vannak Az Institutum mérnöki oklevelével indultak el a következő későbbi professzorok: Tomcsányi Ádám, aki 1737-ben kapott mérnöki oklevelet, 1790-ben már a fizikai tanszék tnnársegéde, 1801-·ben pedig r. tanára. PetzeIt Józse!ról nem tudjuk, hogy miként kapott 1325-ben mérnöki oklevelet, de 1841-ben a gya-korlati mértan professzora lett. ILt végezte mérnöki tanulmá-nyait és kapott oldevelet Petz?;al Józse! is 1828-ban, s 1835-37-ben a felsőbb matézis professzora volt itt, majd a bécsi
mű-I')')
egyetem világhírű tanára. Petzüal Ottó mérnöki oklevele 1835-ben kelt, s 1837-1835-ben már a matézis professzora ugyanitt. Sztoczek József 1844-ben lett okleveles mérnök, s rnár előtte a gyakor-lati mértan tanszékén végzett tanársegédi munkát, majd a mű
egyetem első rektori méltóságába emelkedett.
Tobb tanársegéd is kikerült az Institutumban végzett mér-nökök közül.
GTöber LŐTÍnc is itt lett okleveles mérnök, s 1806-ban Ne-metz után ő lett a fizikai tanszék tanársegéde. KruspéT István az Instiiutumban szerzett mérnöki oklevél birtokában lett a bécsi műegyetemen a gyakorlati mértan segédtanára (16. -1848. évf. 33. sz. 517. lap). Tichy ISiüán, az első mérnök, a
fel-sőbb matézis tanál'segéde lett.
Jancsó József 1817-ben kapott oklevelet, de előbb Bécsben tariult, s 1G44-ben lett a gyakorlati mértan tanszékén tanar-segéd.
Vizel' Istrán, akinek n1.érnöki oklevele 1812-ből való, 1841-ben mint mérnök és táblabíró három művét ajándékozta az Egyetemnek azzal a kéréssel, hogy kreálják tiszteletbeli böl-csészdoktorrá, s kebelezzék be a bölcsészeti karba. Az Egyetemi Tanács a kérést kíadta a bölcsészeti karnak, amely 1842. febr.
ll-én jelentette a Tanácsnak, hogy Vizert közelebbről nem is-meri, ennélfogva a kérést nem teljesítheti (39. - 336. - 1841.).
Vizel' 1842. ápr. 30-án még közölte a Tanáccsal, hogy a
következő műveit küldötte meg a Tanácsnak, az egyes karok-nak s a prolessz()rokkarok-nak is: "Világ vizsgálata és Föld vizsgálata", továbbá a veszprémi egyházmegye térképét is, s egyben felaján-lotta az egyetemi könyvtárnak egy saját költeményét is (uo.
103. - 1842.).
Szinte érthetetlen a bölcsészeti karnak az a válasza, hogy VizeTt nem ismeri, s ez nem Vize1'l'e volt bántó, hanem inkább a bölcsészeti karra nem éppen hizelgő. Ő ugyanis egyike volt az akkori idők legnevesebb kamarai mérnökeinek, akinek számos geográfiai tárgyú érlekezésén kívül 1833-ban a Tudományos Gylíjtcményben jelent meg "A föld minemüségéről és ehhez aUmlmaztatott geographiai mappák készítéséről" c. igen tartal-mas értekezése. Míg tudományos tevékenységét idehaza a böl-csészeti kar nem ismerte, Párizsban jobban ismerték. VizeT ugyanis éppen ebben az időben adta ki az Egyetemnek meg-küldött kiváló térképmüvét. Elmek cime: "A veszprémi egyház-megyét ábrázoló, a csillagászat és háromszögtan elvei mellett a stel'eographiai rendszerre alapított astronomico-geograph.
ab-1,)·, _D
rosza". Ez a térképe önálló csillagászati és háromszögelési mé-résekkel a budai csillagdától kiindulva és a nlérést Veszprémig folytatva készült. A Francia Földrajzi Társaság Jomard elnök, a
világhírű. francia geográfus aláírásával megküldött elismeresé-ben részesítette, amely - ahogya "Világ" 1843ban írta róla
-"belbecsénél, külcsínjánál s magasabb tudományos érdeménél fogva kitünteti, s dícsérettel koszorúzza". Valóban ez volt az 1840-es évek egyik legértékesebb és legszebb magyar térkép-metszete. Vizel" azután a következő évben a "Tudománytárban"
a Kárpáiokról írott egy értekezéséért 100 arany jutalmat kapott.
A bölcsészeti kar azonban nem ismerte.
Az Institutum nevelt jei közül a gyakorlati éleLben egyesek magas hivatali állásokba is Jutottak. Akkor a műszaki szak-em.bereknek a Kir. Épitési Főigazgatóság volt egyik legmaga-sabb munkahelye. Itt is magas állásokba jutottak az Institutum mérnökei. Így pl. Fischer Károly, aki 1816-ban kapta okievelét, építészeti főtanácsnok lett, s 1850-ben mint kikLUdött résztvett a mérnöki szigorlatokon és mérnöki okleveleket írt alá. Lechner József, aki 1815-ben szerezte mérnöki oklevelét, kir. építési fő
igazgató volt 1843-ban, és szintén aláírta az okleveleket mint a szigorlatokra kiki.Udött biztos.
Néhány fiatal mérnök a szabadságharcban emelkedett magas helyre. Ahogy Lósy Schmidt Ede kimutatta (34.), az 1834-ben oklevelet kapott Asbóth Sándor Kossuth Lajos szárny-segéde volt, László Károly pedig, aki csak 1848-ban kapott ok-levelet, titkára volt a kormányzónak.
Nem tagadható, hogy ami kiképzést az Institutum hallga-tóinak adott, az kissé talán szűkkör ú volt, főleg csak a föld- és vízmérésre szorítkozván, de hogy tudományosan, termeszettu-dományilag gondolkozni, további tudományos nmnkában elmé-lyedve újat alkotni megtanítoUa őket, az semmiképpen sem ta-gadható. Leghathatósabban igazolja ezt az, hogy számos hallga-tójul-.: volt, aki oklevele megszerzése után pár évvel eljutott a legmagasabb magyar tudományos megbecsüléshez, az akadémiai tagsághoz.
Legelső mérnöktagja volt az Akadémiának Beszédes József, aki mernöki oklevelét 1813-ban kapta meg, s az Akadénúa 1l1.ár 1831-ben lev. tagjává választotta. Győry Sándor 1821-ben lett mérnök, 1832-ben akadémiai r. tag. Vásárhelyi PáI oklevele 1f.l16-ban kelt, akadémiai lev. tagságot 1833-ben. r. tagságot 1833-ban nyert. Gát Y István mérnöki oklevelét 1807-ben sze-rezte meg, s 1836-ban választották akadémiai lev. tagnak. Petz-12-1
val Otto mérnöki oklevele 1835-i keletű, akadémiai r. tagsága pedig 1858-as. Petzval József 1828-ban lett okleveles mérnök, azután az Institutum t8nár8., majd Bécsbe távozván, a magyar Akadémia 1873-ban választotta kültagjának. Sztoczek József 1858-ban kapott oklevelet, akadémiai r. tagságot meg ·1860-ban.
Reitter Ferenc 1833-ban szerzett mérnöki oklevelet, az Akadé-mia pedig 18G5-ben választotta lev. tagjának.
A tudományos vagy pedig politikai pályán érvényesülőkön
kívül azonban lássuk, miként tudtak elhelyezkedni azok a mér-nökök, akik gyakorlati működést kívánLak folytatni.
1787. márc. 26-án a Helytartótanács már közölte a vár-megyékkei az első okleveles mérnökök névjegyzékét, megismé-telve ama rendelkezését, hogy nyilvános mÉ:rnököknek csak ok-leveles eket lehet alkalmazni (34. - p. 7.) Ezt megelőzőleg pedig a "Merkur von Ungarn" 1786-ban "Bisher verspürter Nutzen der Geometrischen Schule" címen adott közre a 15 első
mérnök-ről egy névsort (2. - 1786. évf. 3. füzet 263. lap). E névsorok-ban a következő mérnökök nevei olvashatók (+-tel meg-jelölve azokat, akiktől jelentősebb térképet ismerünk): +Tichy István, +Bosky AntaL, +Vedres István, +Császár SámueL, Voglsperger János, Kostelnik Mátyás, Klobucharich Ferenc, Sug György, GaUus Pál, +Hurostik József, Kovács József, +Nagy András, +lV1ocsi György, Peer Vince, +Győry József, Tokuss István, +Gömöri, Izrael, Kaiser János, Kazaniczky PáL,
Thal-!inger Frigyes. Ezek közül alig néhány kivétellel valamennyi-nek ismel'jük fennm.aradt térképeit, annak bizonyságául, hogy
mindnyájan mérnöki álláshoz jutottak. 1787. máj. 14-én Rausch professzor az újabban oldevelet nyert mérnökök jegyzékét kö-zölte az Egyetemi Tanáccsal (38. - 251. - 1787.). Ezek a következők: +Schneemann József, +Csatáry István, Mihalik József, +Király György, Kovács Gábo?', Kramárits István, +Degen Jakab; Kleisner Wolfgang, Wnnsch József, Tomcsányi Ádám. Szintén rnajci mindegyik kiemelkedő nevű mérnök lelt.
Az első okleveles mérnökök tehát akadály nélkül jutottak me-gyei V8gy városi mérnöki állásokba. Sőt úgy látszik, hogy egye-sek még tanulmányaik teljes bevégzése előtt is hozzájutottak már mérnöki fe12.datokhoz. Példa erre az, hogy Király György ('sak li87-ben kapta oldevelét, de 1783-86-ban már elkészí-tette Hajdúböszörmény térképét Hankóczy Jakabbal, aki nem az Instituiumban végzett. Csatáry István szintén 1787-ben lett ok-leveles mérnök, de Hajdúhadház térképét már 1785-ben veLte fel.
Ahogy mar megjegyeztük, az Institutumból jött első mér-nököket valósággal szétkapkodták. Már 1785 februárjában kérte pl. a Kamara az Egyetemi Tanacsot, értesÍtsék néhány olyan okleveles mérnökl'ől, akik alkalmasak térképezésre, mert a ka-locsai érseki uradalom és a Kamara igazgatósága alatt álló más birtokok térképezés ére volna szüksége (38. - 105. -1785.). Ugyancsak a KaHl.ara számára 1785 márciusában két
földmérőt ké~'L a Helytartótanács a Bács megyében . lévő birtokok betelepítéséhez, napidíjat ígérvén azoknak (uo. 184. -1785.). A fenti felhívásra Rausch professzor a rektori hivatalnak azt válaszolta, hogy aLTa pillanatnyilag senki sem vállalkozott, mert sokan éppen szigorlat elé állottak (uo. 202. - 1785.).
1786. jan. l-én a Helytartótanács közölte az Egyetemi Ta-náccsal, hogy azok a gyakorlaton lévő mérnökhallgatók, akik vízrajzi térképek másolására vannak alkalmazva, vagy pedig a Hajózási Igazgatóságnál dolgoznak, királyi rendelet értelmé-ben 1 frt napidíjat kapnak (uo. 118. - 1786.).
Hogy a legelső okleveles mérnökök fenti névsorából ki hol kezdte meg mérnöki munkáját, arra is vannak adataink. A Hely-tartótanacs felllivasám Rausch professzor 1736-ban közcilte, hogy Tichy István a kassai akadémián a matézis tanára lett, Császár Sámuel a kosztelniki zuhatagoknál napidíjas mérnök, Klobu-charich Ferenc és Kosztelnik Mátyás meg megy'ei, illetve ka-marai mérnökök lettek (uo. 100. - lí86.).
1787. febr. 24-én Raltsch professzor a rektori hivatalon át közölte a katonai felniérési bizottsággal (annak kérésére) azok-nak a geOlueh'akazok-nak névsorát, al\:Ík már végszigorlatukat is le-tették, vagy pedig mar néhány szemesztert végeztek. Ebben a névjegyzékben a fenti első okleveleseken kívül szerepel még Borsos József, Tokoss István; a III. évet végezték +Hainisch Fri-gyes, +Schneemann Júzsef, +Csatáry István; a II. évet befejezték
MihaWc József.
+
Király György, Kovács Gábor, Kranwrits Ist-ván,+
Hideghy Ferenc, -1-Kovács György, az első évet pedig 11 hallgató. Ismertebb térképező lett később közülök Degen Jakab, Bey8chlCig Ignác, Csekanecz Ferenc; az első évet pedig még nem végezte el 35 hallgató (38. - 113. - 1787.). Abból, hogy egy katonai bizotlságot még az I. éves hallgatók névsora is érde-kelt, látható, bogy milyen sürgős szükség volt már ekkor kép-zett mérnökökre .1788. jan. 28-án a zágrábi kerület a geometriában, hidrauli-kában, hidroteclmikában és architektúrában jártas olyan mér-nököt kér az Egyetemi Tanácslól, aki cseh, szlavon vagy illír
nyelven is beszél, s akit Varasd vármegyéhez kívánna alkal-mazni évi 400 frt fizetéssel (uo. 48. - 1788.).
1792-ben a kassai kamarai igazgatóság a Helytartótanácson át kérdezi aL Egyetemi TanácsoL, nem volna-e alkalrnas m.érnö-kük, akit fl leleszi uradalomban lehetne megbízni felmérési mun-kttlatokkal. Rausch professzor 1793. júl. 18-án jelentette, hogy erre a célra Kmsza Vencelt ajánlja, aki szerződés szerinti bérért hajland6 volna a 111unkalatot elvállalni; úgy látszik azonban, nem tudtak vele megállapodni, 111!?rt aug. 10-'én Unghváry Já-r;ost ajánlotta a professzor (uo. 214. - 1792. és 243. - 1793.).
1805-ben Szatmárnémeti város kérte a Helytartótanácson át, hogy egy mérnököt ajánljanak. Huszár Mátyást ajánlották, de nem tudni, elIoglalt;'l-e Huszár ezt az állást, mert őt· rövide-sen a Duna-nl.appációnál találjuk, Szatmárnémeti mérnöke pe-dig Laza János lett, aki 1806-ban, két évvel Huszár után kapott oklevelet.
Hogy úl.ilyen mérnökhiány állolt fenn a századlordulü tá-ján, arra legjellemzőbb és legérdekesebb eset talán a következő.
1805. nov. 6-án a munkácsi Schönborn-uradalom kértekét mér-nök ajánlásál, akiknek feladata lenne az uradalom nagy erdősé
geinek felmérése, valamint urbariális térületeinek szabályozása.
Közülük az egyiket azután véglegesen alkalmazná uradalmI mérnöknek (38. - . 416. - 1805.). Schnúdt professzor 1806.
febr. 25-Én azt közölte az Egyetemi Tanáccsal, hogy végzett mér-nökökbcn igen nagy a hiány, s bár többekkel közölte az urada-lom meghí\"ását, arra senki más nem vállalkozott, csak egy Rots-nik Mihúly nevü mérnök, aki akkor éppen a bácskai csatorna-építésnél dolgozoU, s akit ő közelebbről nem ismer. Volna ugyan még egy Tessedik nevű ifjú is, aki azonban erre csak a jövő ősz
szel v:ilialkozna. Ezt az ifjút igen jelesnek mondják. Hallott . azonban az ügyről egy báró Calixto nevü matézistanár is, aki jelentkezett is az Egyetemnél, hogy őt ajánlják az madaiomnak.
Schmidt meg is vizsgálta az utóbbit, de úgy találta, hogya
terep-műszert valahogyan még ismeri, nagyobb háromszögelési fel vé-telekre azonban nem alkalmas. Ezzel szemben a fiatal Tessedik Sámuel két bizonyítványt is bemutatott, egyet német, n1ásikat latin nyelven, amelyek szerint Balla Antal Pest megy ei mérnök n, ellett 3 évig volt adjunktus, négy évet gyakorolt a békési 'YVenckheim-uradalomban mint mérnök, 3 évet töltött mezőgaz
dasági gyakorlatban atyja szarvasi mezőgazdasági intézetében, egyet pedig Mayer Fri.gyes intézetében hallgatott és gyakorolt.
Pályázott az állásra egy Pervutz Mihály new cseh is, él-kinek a 127
prágai mérnökiskola adott bizonyítványt mérnöki jártasságáról (uo. 61. - 1806.).
1807-ben Heves megye kért egy mérnököt a Helytartótaná-cson keresztül az Egyetemi Tanácstól (uo. 314. - 1807.), 1821-ben meg Kom.arom városa (uo. 418. - 1821.). 1829. jan. 4-én Buda város kért az Egyetemtől olyan mérnököt, aki a város sző
lőit, rét jeit és szantóit felmérje és térképezze, mert saját városi mérnöke mással volt eLfuglülva. Sc:hmidt professzor Istvánfy Károly kiváló és többéves gyakorlattal rendelkező mérnököt ajánlotta (uo. 24. - 1829. és 63. - 1829.). Ugyanazon napon Pest városatol is érkezett be egy kérelem az Egyetemhez egy mérnökért ugyanazon célokra (uo. 24. - 1829.).
A hasonló célú kérések, amelyeket vármegyék, városok, ura-dalmak küldtek az Egyetemi Tanácshoz, szinte kimeríthetetle-nek, de a közölt néhány is végleg meggyőzhet bennünket arról, hogy az Institutumban végzett mérnököknek jó nevük volt, ka-pósak voltak, és könnyen munkihoz jutottak.
Nézzük azonban, milyen munkát végeztek az Institutumból kikerült mérnökök a gyakorlati életben.
IX. Az Institutum Geometricum mérnökei