Az Institutum nem adott sem gépészeket, sem építészeket, sem vegyészeket, hanem adott mindenekelőtt klvaló
földmérő-. ket és térkepírókat meg vízépítőket, akiknek szintén a térképe-zésben és felmérésben kellett legtöbbet teljesiLeniük. Így
ért-hető, hogya magyar kartográfia torténetében az Institutumnak egészen külön és önálló fejezetének kell lennie. N.eveletjeinek mérnöki és tudományos munkásságát már az eddigiekben is
főleg csak a térképi alkotásokkal volt módunkban lemérni . Most egy rövid vizsgálatot kell még arra is fordítanunk, hogy fenn-állása· ideje alatt rnit tett a magyal' térképtudomány érdekében.
J\'lár eddig is tbbbször rámutaHunk alTa, hogy mielőtt az Institutumban nevelt mérnökök elhagyták volna iskolújukat, nag}'sz:-í.mu és kiváló magyar mérnök dolgozott az országban térképiráson, felmérésen. Az Institutum tehát nem tekinthető
a magyar földmérés és térképírás megalapozójának, hanem leg-feljebb továbbfejlesztőjének. De hát mutatkozik-e müködésének következményeként valami haladás a magyar térképírásban?
l-HJ
Ilyen bizonyítékokat, sajnos, nagyon nehéz volna Ielmu-tatni. Mikoviny már olyan szilárd matematikai alapokra he-lyezte kartográfiánkat, hogy azon az Institutum ugrásszerü
fej-lődést nem tudoi:t létrehozni. 1 .... 1ikoviny óta használják jobb löld-Íróink a fokhálózatot, a helyes betájékozást, a m.értékaránynak
mérő vesszön ölekben lY"egadott értékét, s többé-kevésbé helye-sen adtákmúr vissza a Lel'epet a sik két koonunátájiiban. Leg-feljebb azt állapilhatjuk meg az institutumbeli térképeken a
megelőzőekhez képest, hogy a használt jelzés egységesebb lett.
Ebben. a tekintetben elsősorban [eltünik az, hogy Rausch jelkul-csánHk hatása alatt eltűnik a településeknek tornyos vagy templOllli'ajzos köröcskével való jelzése, amit különuen már Mikoiinp sem igen használt. Az Institutumból kikerült mérnökök térképein már köröcskék, nagyobb léptékü lapokon pedig össze-vont nlaprajzok .1elzil-c él. településeket. Talán Kainrath Lajos 1';"88-ban kelt Sopron megyei úHérképén használták utóljára a községek Tégi jelzését. (Oklevelet csak 1791-b2n nyert.) A ré-gebbi földmérők térképein többnyire olyan m~rővesszőt alkal-inaztak még, amelyen csak egyszel'ü vagy keLLős vonalak voltak·
beosztással. Az 1790-es évek után kelt térképeken azonban már majd mindig llóniusz-beosztású méréiléceket találunk. Az
az-előtti térképeken még tcibbnyire csak éppen jelezve van a hegy-rajz is; előfordul a Mi7coviny stílusa szerinti hernyószerú vonu-latokkal való jelzés is, bár m&r NIikaviny is használta a csíko-zá,t, ahogy ő nevezte: a "pilla-csíkokat". A tér harmadik ko
01'-c1inátáball való helyesebb ábrázolását meg Rcwsch, sőt Schmidt tanítványai sem oldották meg, csak a PetzeIt iskolájából kike-rü.lt tér·képen találkozunk előszőr a szintvonalakkaL amelyeket azatán csíkoússal is konlbináltak. Az erdőségek ábrázolása is bizcnylalan volt a régi térképeken, többnyire sürü függőleges
vonalkázással jelezték az erdőterületeket, de pl. Hracky József 1793-ban kelt "Exhibens Delin2ationem Viae a Localítate N. per 1110ntem Carpaticum Tomanova dudum ... usque Gallicianam"
c. térképén mál" egy újabb jelzéssel találkozunk, megtört
füg-gőleges vonalkákkal, amelyek alá jobbl'a vezetett árnyékvonalka van rajzolva. Ezzel szemben pl. Győry Józse)", aki 1812-ben nyert oklevelet, már erdei fák kontúrrajzával adja vissza az
er-dőket egyik Mura-térképén Egyébként Rausch jelkulc:sában még egyáltalán nem adott utasítást a domborzat rajzára, s az
erdőségeket is még szürke színezéssel kívántn jeleztetni.
Végeredményben azt kell megállapítanunk, hogy az Insti-tl,:tum munkásságát követően térképező mél;nökök és az azt
megelőzők művei között hirtelen változást es fejlődést imig nem lehet megállapítani, azonkívül, hogy a jelkulcs egységesebbé vált.
?etzeLt munkássága azonban már átvezette aL': Institutum földmér6ii a modernebb irányokhoz, s főleg megolcioLta a har-madik koordinátában való térábrázolás problémáját.
Ka~·tográIiánk történetének és az Institutum térk~pészeti
mUllkDssága megismerésének igen nagy nyeresége az a néhány térkép, amely a Főv. Tört. Múzeum Újkori Osztálya gyűjtemé
nyében maradt meg, mel't ezeket a lapokat Peízelt lrCinyítása alatt még ha]]gató komkban vették fel a mérnökjelöHek. E tér-képeket a múzeum 1910-ben vásárolta Wachtel lVI. Gyulától.
Több lapon ovális alakú pecsét látható ezzel a felírással: "K.
József lVlúegyeLem Gyakorl. Mértan". Ennek bizonysága szerint tehát az Institutum megszüntetése után annak térkép- s
való-színűleg műszergy"'üjteménye is a Műegyetem gyakorlati mér-tani tanszékének birtokába jutott. Hogy onnan hová lettek, nem állapítható meg; szerencsére azonban az alábbi néhány megma-radt.
E térképeket a PetzeLt által vezetett mérési gyakorlatokon vették fel a hallgatók, s éppen azért becsesek, mert közvetlenül szemlélhetjük bennük az Institutumban akkor oktatott térképe-zés anyagát és színvonalát.
A következő helyekről felvett térképeket ismerjük:
1842-ből a kőbányai szőlők területéről, a Rákos-mező egyerdejéről,
1843-ból a Sashegyről, 1844-ből a Városliget egy részéről, 1846-bóLa Svábhegy többi részletéről. Vegyük most vizsgálat alá ezeket.
A kőbányai szőlőkről a következő térképek maradtak meg a hallgatók munkálataiból : 1. "Mappa Diverticuli Septemtrio-Orientalis Vinearum ad Latomias Pestienses assumta per Audi-tores Instituti Geometrici ab 24-28 Maji 1842. sectio a. c. Deli-neata per Josephum KudLik Auditorem publicum Geometriae II. in Annum". 1" = 25:0 1/1800. "Vidi Josephus Petzelt Geo-metriae practicae et Hydrotechniae Professor p. o." Színes kéz-iratos térkép. A szőlők rózsaszínnel, benne kis függőleges vo-nalkán átrajzolt S-alakú vonalkával, a legelők zöld alapon le-felé összehajló kis függőleges vonalkákkal (ugyanaz a jelzés,
aminőt a katonai térképek most a nádasokra alkalmaznak), a
kőbányák hígított tussal sziklarajzban, a házak alaprajzban' pi-rossal, a lejtők ritkás szürke csíkozással vannak ábrázolva.
151
Hészben tehát még a Rausch-féle jelkulcsot használja. A kéz-iratos lap igen gondos és finom, könnyed kivitelű.
2. Ennek egy másolata is fennmaradt: Pech József: "A Pesti . Kőbánya melletti Szőlők". "Vidi Petzval Professor". Sokkal pontatlanabb és gondatlan a bb munka, mint az eredeti.
Valószí-nűleg az 1849-50 évekből való, amikor Petzval. helyettesítette a tanszéket.
3. A másik kőbányai térkép a következő: "Mappa Diverti-culi medii Septemtrionalis Vinearum ad Latomias Pestienses assumta per Auditores Instituti Geometrici ab 24-ta usque 28-um Maj. 1842. Sectio b. c. Delineata per Franciscum Tenczer
Auditor~m publicum Geometriae IL-dum Ann." l" = 25::;, 1/1800, (150 öl
=
157 mm). 260X
262 mm.'Színezése ugyanaz, mint a szomszédos szelvény Kudlik ál-tal felvett lapjáé. Domborzatrajza rendkívül finom csíkozás, amellyel igen plasztikus formákat hozott ki a mérnökjelölt. A gödröket, illetve kőbányákat azonban nem csíkozással, hanem hígított tussal való plasztikus sziklarajzzal hozza ki. Minden te-kintetben mintaszerű és kiváló lap, amely azt bizonyítja, hogy Petzelt tökéletes térképrajzolókat képzett ki.
4. A Rákosl'ól a következő térképet ismerjük az Institutum hallgatóinak keze munkájából: "Cathetometrica Dimensio Sylvae Bekesiensis in pascuo Rákos Pestíní per Auditores Insti-tuti Geometrici Regiae Universitatis Pestiensis suscepta. 1842.
Delineavit Braxatoris Geometl'a'·'. ,.Vidi Josephus Peizelt Geo-metriae practicae et Hydrotechniae Professor p. o.". Ilf = 50° . (250 öl = 133 mm). Oldalt az irányvonalak hosszának számítá-sát is megtaláljuk: "Calc:ulus Cathetometricus be
=
ab 'Tn == 117: 2' = 234::; stb.: összesen hat irányvonalét, amelyeket vö-rössel vontak be a rajzba, Az erdőket fácskák rajzával jelöli, amelyek árnyékolva is vannak. A gödröket barna színű plasz-tikus rájzzal adja. A dombok lejtőit tussal húzott igen finom, lefelé kiékesedő rövid csíkozással ábrázolja.
Csak remekbe készült lapnak tudjuk értékelni.
A Sashegyről a következő térképek maradtak meg:
5. "Planum Montis Aquilae representans Strata una Orgia a se invicem distantia, per Auditores Instituti Geometrici assum-tum Budae die 18 Maji 1843 delineavit Braxatoris Dániel Pes-tini die 29 maji ]843". (30 öl = ]01 mm, magasságban G láb
=-= 13 mm.) 350
><
250 mm. Egy keresztmetszet fekszik a lap al-ján. A Sashegy mindkét kúpját ábrázolja, de a keleti kúpnakcsak fele van rajta. Szintvonalai finom tusvonalak. MegraJzolja a hegyre felvezető szerpentinás gyalogösvényeket is.
6. Ugyanaz a lap nlÍnt az előbbi, szerzője is azonos, méretei, mért0lí:aránya, kelte is. Ennek az utóbbinak szintvonalai mellett még csíkozott hegyrajza is van. A szintvonalakat tussal, a csÍ-koz<15t hígitott tussal rajzolta a felmérő hallgató. A csikok vas-tagsága és sürüsége már arányos a lejtő mer~dekségével.
E két sashegyi térkép minden tekintetben figyelellire méltó. Eddigi ismereteink szerint ezek a legelső olyan szintvona-las térképeink Magyarországról, amelyeket magyar kezek raj-zoltak. Megelőzték három évvel még Tóth Ágostonnak a
Péter-váradi·hegyről felvett szintvonalas térképét is. A szintvonalas tél képek felvételére ieh~lt kétségLelenül Peízelt tanította elő
ször komolyan a magyar mÉ:rnököket.
A Városlrgetről is vettek fel térképeket az Jnstitutumhall-gatói, amejyekből a következőket isrüerjük:
7. fVlocsy Béní II-od éves 111. hallgató: "A' pesti m. kir egye-temhez tartozó mérnöki szakosztályban képeződő mérnökök ál-tal 1844-ik púlyaévben mérőasztallal kerületileg fölvett Pest-város hgetje éjszakkeleti részének másolt térképe". l" = 20"
(50 öl = 192 mm). A fákat és bokrokat nem jelzéssel, hanem körraJzban ábrázolja. Igen szép és pontos rajz.
U. Zárics István
r.
évi ni..: "Pesti város liget' térképe. 1847_karácsony hó :31". Mértékarányt nem ad. Ez is inkább másolat-nak látszik. Igen szép és tiszta munka, könnyed rajz, világos
színekkel. '
Legérdekesebbek és legértékesebbek a Svábhegyen felvett térképeik:
9. "A Budai Svábhegy földmérésének A nevezetü osztálya felvétetett 1846 évben mérasztallal, cathetometerrel és clinome-terrel. Felvétetetl 184:6 Május hava 23 Preíszner József, Zernek Lajos mérnöki hallgatók vezérlete alatt. Rajzolta PTeiszner Jó-zsef". l" = 24° (150 öl 162 nun), 355
><
235 mm. Szmes kéz-iratos lap. A rétek zöld' alapon rövid függőleges vonalkacsoport-tal-, az erdők szürke alapon fa-körvonalakkal, a szántók szürkés zöld alapon vízszinles vonalkázással, a gödrök a peremen elhe-lyezett egyszerü rövid parallel csikokkal vannak jelezve. A szintvonalak fm om piros vonalak. Az épületek piros alaprajz-ban, faépületek sárga alaprajzban vannak adva. Hegyrajzi csí-lWZB.st nem alkalmaz. Kiválóan gondos és finom rajzú kézirat.15;~
10. "A Budai Svábhegy. Rajzolta Bmunmüller Sándor". ~v
számot es mértékarányt nem ad. Ugyanaz, mint az előbbi lap, amelynek valószinűleg másolata.
1:i. "A Budai Svábhegy földmérésének B nevezetű osztálya felvétetett 1846 évben. Sokszögű módon szögmérővel catheto-meterrel és clinocatheto-meterrel. Felvétetett 1846 évi Május hava
11-től 23-ig Schwurcz Adolf és Magyar János mérnöki hallgatók vezérlete alatt. HajzoUa Schwarcz Adolf.'· (120 öl = 131 mm.) 240X 418 nun. Jelzése ugyanaz, mint az A oszt. térképén. Ez va-lamivel kevésbé finom rajzú s nehézkesebb kéz munkája. Hegy-rajzi csíkoZé'is ezen sincsen.
12. "A' Budai Svábhegy, másoló Fleischer Samu 1847".
Mértékaránya nincs. Az előbbi térkép gyengébb másolata.
A BUDAI szónak minden betlijébe be van rajzolva a magyar kis címer.
13. "A' Budai Sváb hegy felmérésének C nevű osztálya.
Felvétetett 1846-ik ~vben Mér-asztallal és Távcsőű műszerrel.
Felvétetett 1846 év Május hava ll-étől 23-ig Lájpczig István és Laváty János Mértani hallgatók Vezérlete alatt. Rajzolta Lájp-czig Isíván". 1"
=
24° (150 öl=
163 mm.) 430X
360 mm. Jel-zesei azonosak az A osztálybeli térképpel, kivitele is éppen olyan finom. Hegyrajzi csíkozás ezen sincsen.14. "Az 1346-dik Évi a Swáb Hegyen tett gyakorlati fel-mérésnek egy harmad ára a ielmérési léptéknek kisebbüeLL Tér-képe. Rajzolta Iancsó Iozsef Mértanszék Segédje". IfI = 72~.
Maga a térkép 235
X
156 mm, a kerettel pedig 565X
420 mm.A bárom előbbi felvétel ös:::zevonásából keletkezett térkép a mostani Eötvös, Diana, Karthausi és Költő utak táján fekvő te-rületeL ábrázolja, amelynek egy részen a fogaskerekű vasút vo-nul most keresztül. Valóban remekbe készült, s egyike legszebb kézira Los térképeinknek, kidolgozasának finomsaga pedig szinte miniatül'szerü.
E g-yönyörü lap színezése azonos· a három osztályba felvett lapok szinezésével. Él'del~2ssége és a rajz finomságának
jellem-zője, hogya szintvonalak nincsenek berajzolva, hanem a két-két szomszédos rétegvonal között elhelyezett hegyrajzi csíkok kö-zöttl kihagyások adják ki. A csíkozás remekbe készült, és sürü-sége és vastagsága a lejtő foka szerint van alkalmazva. A létp közepén elhelyezett térképet stilizált inda-díszítés veszi közre, amelyben művészi kézre valló négy vízfestmény van a négy vi-lágtáj .felé való kilátás iájképeivel. Ezeken a távoli város és Duna 13-1
elvesző képei a legfinomabb kobaHárnyalatokban sejtelmesked-nek.
A PE:tzelt vezetés~ alatt képzett magyar földmérők tehát igen komoly kartográfiai iskolát jártak ki. Legnagyobb érdeme Petze1tnek, hogy a két kOOl'dinátában való minél nagyobb pon-tosság elérésén kivül bevezette hallgatóit a térnek a harmadik koordinátában való matematikailag helyes ábrázolásába, a szint-vonalas domborzatrajzba is.
Az Institutumban tanult mérnökök térképi munkájának van azonban egy jellemző negatívuma is. Alig ismerünk tőlük közsé-gek szabályozására vonatkozó terveket, holott ugyanakkor· az ún. Bánságban dolgozó mernököktől tömérdek ilyen szabályozási térkép maradt hátra. Térképi alkotásaiknak javarésze vízrajzi vonatkozású, s ebben azutéü1 valóban kiváló műveket alkottak.
Ez is különleges magyar jelleg, a magyar föld természetének ha-tása a magyar műszaki tudományokra.
XII. Az Institutum Geometricum megszüntetése