Az él nem egészen tucatnyi nagy név, akiket az insLitutum-beli mérnökök sorában találunk, kivételesen széles 'látókörű; de még igy is lehetetlen eszre nem vennünk, hogy a legnagyob-bak: Vedres, Vásárhelyi, Lányi, Huszár, Beszédes, Keczkés,
Győr:.;, Vörös, Hen'ich, Reitter, valamennyien a vizi munkála-tokban alkottak igen nagy dolgokat; a többi nagy nevet ;viselő
mérnök azonban az elméleti, professzori tudományban tűnt ki
(a két Pctzl..'aI, Tomcsányi Adám, Sztoczek).
De nézzük ezeknek az ínstituLumbeli legnagyobb mÉ:rnökök-nek szerep ét a magyar müszakí életben.
volt nálunk az első csatorna tervező mérnök. Csatornatervéből
éppen úgy nem leH valóság, ahogy az őt követő Beszédeséből
sem, de jellemző, hogya Duna-Tisza-csatorna tervei között a legutóbbi évtizedekben felvetődött az az irány is, amely tőle
származott, a Pest-Szeged közti csatorna.
2. Huszár Mátyás életrajzi adataiból nem sokat ismerünk.
Legújabb kutatásaink szerint l784-ben született Herestye (Nyitra megye, később Heresteny) községben. Középiskolai ta-nulmányait Pozsonyban végezte, s első eminensként itt foly-tatott két évig filozófiai tanulmányokat is. Utána Kassán hall-gatott két évig jogi tudományokat, majd az Institutumba irat-kozott be. Itt geometriai szigorlatát 1802. aug. 25-én tette le, de oklevelét csak 1804. aug. ll-én vette ki. l805-ben az egyetem Szatmár város mérnökének ajánlotta, de úgy látszik, hogy ezt az állást nem fogadta el. Felterjesztették külföldi ösztöndíjra is, de ezt nem kapta meg. Valószínű, hogy első mérnöki állása a nagyváradi kamarai igazgatóságon volt. Huszár vezetésével l8l8-ban kezdődtek meg a Körösökön a felmérések. Huszár itt nagy tudományos felkészültséggel fogott hozzá a munkálatok-hoz. l820-ban elkészítette e terület szintezésének tervezetét, s hozzája egy 40 oldalra terjedő kéziratos utasítást· is mellékelt a felvételekre vonatkozólag, kibővítve azt egy általa szerkesz-tett teodolit rajzával is. Huszár azért foglalkozott olyan alapo-san a Körösök felmérésének előkészítő munkálataival. mert tisz-tában volt azzal, hogy az itteni szabályozásokat az egész Tisza-völgy felmérésének és szabályozásának meg kell előznie. Ter-vezetét "Dissertatio Hydrographica depressae Regionis fluvia-tilis quatuor Crisiorum et Berettyó" címen foglalta össze. A ve-zetése alatt végrehajtott nagy felmérés eredményeit l822-ben készítette el, "Hydrographia depressae Regionis fluvietilis Crisi-orum . .. Berettyó... partis item Tibisco contermine iUustrata Inundationis Topographica ... " címmel; ez a nagy mű 1 : 36 OOO léptékben készült és 60 lapot tartalmazott. Egy másik gyönyörű
kéziratos térképe e munkálatokról az 1818-24. évekből "Fluvii Rivi Paludes Stagna et Derelicti Alvei Regionis Crisiorum Dimensi sub Directione dirig. Geometrae Huszá?''' címet visel.
A Körösön folytatott m1.mkálatai befejezése előtt HU8zart l8n-ben fl Duna térképezfséhez küldötték át mint e felvételek vezetöj6t. Helyette VasárheIyi maradt a KÖl'ösökön, míg azután l826-ban ő is követte Huszárt a Dunára. Huszár aDunamérést katonai mérnököktől vette át és folytatta l829-ig, amikor aztán Vásárhelyi vezette tovább. Még Httszár vezetése alatt készült el 138
a Duna l" = 50'0 lép LékLi nagy felmérési szelvénysorozata Dt.-vénytbl Pélervéiradig.Ezeken kívül még számos más térképet, medermetszeteket is vétetett fel aDunáról.
Nem egészen világos, hogy miért vonult vissza Huszár 1829··
ben a Dunatérképészet vezetésétől. 1330-ban már ismét Szolno-kon to.rtózkodolt, majci visszalért Nagyváradra, ahol mint kerü-leti igazgató mérnök halt meg 1843. márc. 10-én.
Huszárnak igen-igen sokat köszönhet a magyar vizimérnöki tudomány; nem.csak gyakorlati téren, a KÖl'ösök és a Duna
nagyszerű lelmél-ésében szerzett örök érdemeket, hanem mint
műszerszerkesztő is számottevő. Legutóbb m.egtalált saját
terve-zésű teodolit-tervének címe: "Niveau Instrument in halb natür-liche GrÖsse. Mathias Huszár, König. Fluss Ing. Dirigent".
(61,5
><
47,5 cm.) lVIellékábráin a szintező műszer állványzatát, mikrométeres korongját, s annak mikrométeres csavarját ter-vezte meg. (Orsz. Levtár, Építési Igazgatóság, Hajózási Oszt.Vermischte Akten ohne No.) .
3. Sámsoni Gát Y IsLván (sz. Huszton, 1780 júniusában, m.
oklevél 1807. máj. 9., meghalt Tatán, 1859. szept. 24.). lVIérnöki tanulmányait megelőzőleg reL rektori munkában töltött pál' évet. Oklevele megszerzése és jogi tanulmányai után a pápai Eszterházy-uradalom mérnoke lett, ahol gazdasággal és erdé-szettel IS foglalkozott. lVIunkálatai javarészét azonban az ura-dalom lerületén levő mocsarak kiszárítása és vizszabályozások kötötték le. Közben elkészítette a Rába, Rábca, lVIarcai folyók szabályozási terveit is. Átmenvén az Eszterházyak tatai uradal-mába, ott főmérnök és főerdőmester is lett. Sokat foglalkoztatta a Szőny körüli mocsarak lecsapolása 1835 körül. Sajnos, vízi térképeit nem. ismerjük, de megmaradt egy 1833-ból való tér-képe kéziratban a tatai várról. Ennek bizonysága szerint kiváló rajzoló volt, s e térképen Gáthynak írja nevét.
Hé.szlelesebben Ismerjük Gát y elméleti munkásságát. Nem voll megelégedve az addig altalanosan haszlült PTCletonus-féle
mérőasztallal elérhető felvételi pontossággal, s ennek helyébe egy "szögtükröt" talált fel és kezdett használni a felméréseken.
Erről adla ki a "Gyakorlati földmérés tükrökkel becsleges fölci-osztály és a' távmél'cső. 1845." c. múvét. A szögtükl'öknek a föld-müésben való használhatoságához, mint maga mondja müve
előszavában, az a gondolat vezette rá, hogy ilyen múszereket a tengerészetben már régen eredményesen használtak lVIúvében részletesen ismerteli a tükörmüszerekeL általában (szeksztáns, 139
kvadré!.ns), majd a szögrLi.krokre lél' áL s a kisebb mérnöki mü-szereket is tárgyalja. Műve Illásodik része a mérési gyakorlato-kat öleli fel mindeme kiterjedő figyelemm.el. Harmadik része az úrbÉri és tagosít o "osztályokat" tárgyalja. Tárgyalási és bi-zonyítási módjában mindenütt matematikai alapot alkalmaz.
Számos táblázatot is mellékel a szögek függvénye~nek értékéről,
továbbá "A holdak táblája" címen a gyakorlati mérnöki átszá-lllitás0k eredményeit is közli. lvIüvéhez tartozik három tábla rajz is, amelyeken 24 ábrán m.űszere használatát és. különböző
felmérési problémák megoldását mutatja be.
J\Ieg kell állapítanunk, hogy Gát Y e nagyértékű műve, az első geodéziai munka a magyar irodalomban, mert Petzeltnek müszere ialálmányáról írott müvét a könyv is, rnég inkább a ta-lálmány megelőzte. Igaz, mindkettejük könyve 18-'1:5-ben jött ki a nyomdából, de Gát Y már 1833-ben ismertette találmányát a
"Jelenkor"-ban ("Földmérési legújabb rend s Müszer felfede-zés ... "). A müőaszialra esküvő régebbi mérnökök azonban nem vették örönmlel a müszen'ől való közlést. s erős vitát indi-tottak vele szemben, amely két évig Iolyt. Ezekre vonatkozólag
keserűen mondja könyve előszavában Gát y: "Szerzőnek válla-latja a tükörmóresi lanokban csak annyira terhes, mennyire az asztalhoz szokott és mar hozza ragadott mérnökök hiúságával oly makacs háb.ürút folytatni kénytelen, melyben csak a tudo-mányos értelem határozhat? De mi az elfogultság ellen tompa fegyver: merl ki az alapokat megérteni sem akarJa, azon a lu-domány fegyvere sem fog." Gátyt tudós társai azonban értékel-ték, és 1836-bFtl1 az Akadémia lev. tagjának választották.
Gát Y kétségtelenül egyike leginkább sokoldalú müszaki
út-tÖl'őinknek, aki elméletileg is sokat foglalkozott vízépítési prob-lémákkal, éppen úgy, mint földméréssel, erdészeti kérdésE:kkel, malomépítéssel stb.
4. Beszédes József (sz. lVIagyarkanizsán 1786. febr. 12., m.
oklevél 1813. márc. 20 .. megb. Dunaföldvál'oit 1852. febr, 29.).
V ásárhclyi mellett legnagyobb vizimél'l1ökünk, aki elméletileg is, gyakorlatilag is nagyokat alkotott. Elméleti kiképzését még inkább megalapozta az, hogy H319-ben bölcsészeti tuclorságot is szerzet i mélnöki oklevele mellé. ElmélE:ti kutatásait jutalmazta az Akadémia ls, amikor 1831. febr. 17-én lev. tagjai sorába ik-hUa. Gvakorlatilag mint fiaial vízmérő az Eszterházv-uradal-mak mo"csárterületeinek lecsapolásával kezdte meg te,;'ékenysé-gét, s Tolna, Komárom, Veszprém, Pozsony, Nyitra és Vas
me-1-10
gyékben igen nagy területeket szabadított meg az ártól. 1816-ban kezdett a Kapos és Sárvíz lecsapolásával és szabályozásával foglalkozni, s ez a munkája majdnem egész életén át foglalkoz-tatta. Közben éi'dekelte a Fertő és Hanság lecsapoJása is, 1828-ban pedig a Rába szabályozásáról készített tervezetet. 1830-1828-ban
)zéchenyneI az Alduna szabályozásával kapcsolatos előzetes tá-jékozódást hajtott végre, de a továbbiakban Széchenyi inkább 17 ásárhelyiveI lépett müszaki terveit illetőleg kapcsolatba.
Nagyon sokat dolgozott Beszédes a Körösök, főleg a Fehér-Körös szabályozásán is, elkészítve az utóbbinak egy hos~zú csa-tornáját is. Csupán az utóbbi munkája 1834-től 1840-ig tartott.
A Duna kanyarftibül is ö vágta át időrendileg a legelsők közül valókat, Baja és Bátaszék közöU. 1836-ig már 600 km hosszú csatornát ásatott. Dolgozott a Berettyó, Sebes-Körös, Labore,
Fel-ső-Tisza szabályozásán is, s az utóbbi folyón ő hajtotta végre a
legelső ::;zabályozc1::;i rminkálalok egyikét. Dolgozott az Ipolyon és' BGdrogon is.
Elméleti, még nem valósult nagy csatol'naterve a Kolozs-vártál Grácig vezető hajócsaton12.· Ezt a tervét 1836-ban vetetle fel először a "A Magyar Országi hajós folyó nagy ágazat ... " c.
értekezésében. 183í-ben Pest megye állott melléje elsőnek;
1339-bel1 az Ol'szi'tggyűlés rendei is nagy érdeklődést m.utattak nagy terve iránt, s meg is alakl<1t egy "Duna-Ti::za Társaság", mire ő kiadta a l'észletes csatornatervet, "Ko10zs\'ártól Grácig h&józhaió országos nagy csatorna tervének, és a' földszín' 's 10-lyó-vizágy ótalnli elvének rövid előadása" c. lT'.Üvét. Nagy kor-társa, Vá3árheIyi Pál azonoan szembehelyezkedett e tervvel,
8~éc7u;nyi viszont melegen tamogatta. Óriási csatornáyinak ter-vét az országgyülés is elfogadta az 1840. evi 38. l. c.-ben, de az ezt követő hosszú vita eltemette a magyar föld eme legnagyobb csatornáJának gondolatát.
E nagy csatornán kivül számos csatornát tervezett még Be-szédes, pl. El Hernád és Garam közöLt, továbbá egy csatornat, amely Zemplén összes [olyóit szabályozta voll1a,ezenkívüi egy Duna-Drava-cséÜcrnát is.
Vízépitöi m.unkássagából különosen két elvet domborított ki. Az egylk az, hogy "féreszoritó csatornát" kell építeni a
vize-nyős mdyedések peremén, amelyek r'1em engedik a vizeket a legmélyebb területre behatolni és ott összegyülni, mert azután nágyon nehéz azokat onnan kivezetni. A mO.sik pedig az, hogy
1·11
csak keskeny csatomákat kell építeni, '.i kimosást azután elvégzi
ét víz oldaIso eroziója.
Iviint műszaki íro egyike volt Beszédes a legtermékenyeb-bE'knek és legelsőknek. IVIintegy 19 műszaki értekezését ismer-jük, köztük számos úttörő elméleti problémataglalást. Kiváló térképIró is vo11, ket nyomtatott és 6 kéziratos térkép ét ismer-jük. Jellemző vérbeli vízépitő voltára, hogy valamennyi térképe vízraJzi lap.
Kétségtelen, hogy Beszédes egyike az Institutumban nevelt magyar vízépítö mérnökök között a legnagyobb elméknek, aki-hez csak Va.c;árhelyz Pál fogható.
5. T/ásárhelyi Pál (sz. Szepesolasziban 1í95. márc. 25-én, m.
oklev. 1816, megh. Pesten 1846. ápr. 8-án). Első vízimérnöki al-kalmazása 1819-ben volt a Köi'ősök szabályozási előkészítő mun-kálatainál. Itteni l1lunkálataiban kiütköztek nagy mérnöki ké-pessége!, úgyhogy 1829-ben már a "Duna-mappáció" igazgató-javá nevezték ki. Széchenyi fig'yelme, akkor terelődött feléje, amilmr ez a BeszédesseI együtt tett aldunai utazásáról vissza-t(.['ve, BeszédesneJ.c a "Tudományos Gyűjtemény" 1831-i éviolya-mélban közölt szabályozási tervével szemben VásárheLyi még ug) anazon 0vfolyamban adott kemeny kritikája rnegjelen1.
Vd-sá1'heI~I! erősen megbírálta Beszédesnek minden addigi tanul-rnányát, főleg az Alduna szabályozására vonatkozó elgondolásait.
Ennek a támadásnak csak egyik része származik magától V
áSclr-helyiLől, nagyobbik részét a vezetése alatt dolgozó dunai mérnö-kök írták, de ő mindenben azonosította magát velük. Ez volt a két legnagyobb vízimérnök közti később gyakori vita nyitánya.
S'd'chcnyi, aki Beszédessel az alclunai útról amúgyis elhide.C5 e-elett viszonyban tért meg, további folyamszabályozási Lerveiben Vásárhelyi m211é állott, s őt bIzta meg 1832-ben az Orsovanál
rnegkczdődött Alduna-szabályozások vezetésével. Ez évben ne-vezték ki Vásárhelyzt haJózási és közlekedési kir. biztossá. Két-ségtden,- hogy VasáThelyinek nagyobb elméleti képzettsége volt, mint Beszédesnek, aki inkább gyakorlati sikereiből állította [el magának az elméleti lehetőségeket. Elméleti tudását és látóköré-nek tágulását igen nagy mértékben fokozta a Széchenyivel az 1833. év telén tett angliai tanulmányút ja. Itt .főleg az útépítést tóll1ulmányozta, mert az Alduna mentén egy nagy út építésére készültek. Angliából visszatérve, az Aldunára vonult, ahol éVe-kig dolgozott a folyó szabályozásán és a később SzéchenyiTéiL elnevezett nagy üL építésén. Az utóbbi munkálatok 1837-ben
be-fejeződtek. Az Akadémia már előbb, 1835-ben lev., ] 83ö·-ban 142
pedig r. tagjának választotta. Közben más vízi munkálatokkal is Ioglaikozott, igy pl. ővele vizsgál1atták felül a Fertőt lecsapoló cSCitGmo. terveit js. 183-{-ben hajózási mérnöknek, 1841-ben ha-józüsi felügyelőnek ne"vezték ki, majd a Száva szaoályozásRllak
előkészítő munkábtaiban vett részt.
:Mindezek azonban csak előzményei voltak élete főművének,
a Tisza szabályozásának. A Tiszával akkor került közelebbi
kap-csulat~a, amikor Széchenyi felhívására 1845-ben egészen végig-hajózta a folyót. 1846-ball azután a Tiszát szabályozó társulat igazgatójává vála~ztották, és megkezdte a munkálatok előkészl
lését.
Vásárhelyi kiemelkedő eredményeket ért el elméleti úton is a vízépíiésben. Különősen erdekelték a vízsebesség problé-mái. Egyik él"iekezésében olyan eredményeket hozott ki elTe vonatkozólag ("A sebesség fokoz.atáról, felvilágosítva egy a Dunán mért keresztn1etszés s abban talált sebességek által ... "), amelYl'ket amerikai mérnökök egész szervezett munkája együtt állapított meg. Ez a probléma különösen a Tisza szabályozásá-val kapcsolatban vált fontossá, mert ennek alapján kellett rneg-állapítani a tiszai árvédeimi töltések közötti tér méreteit. Vá-sárhelyi álláspontja ezzel kapcsolatban az volt, hogy nem sza-bad széles árteret hagyni, mert ennek következtében a
szét-terülő árvizek sebessége csökken, és így az ártér rövidesen
fel-töltődik. Ez az álláspont éles ellentétben volt a Tisza-szabályo-zással kapcsolatban megkérdezett Paleocapa Péter olasz mérnö- "
kével, a Po szabályozásánál nagy nevet szerzett vízimérnökével szemben, akit József nádaT 1845-ben hívott meg hozzánk, hogy a Tisza-szabályczás terveit vizsgálja felül. PaleocClpa hosszabb ideig tartózkodott lVIagyarországon, s egy olaszul írt, de ma-gyarra is lefordított művében ("Vélemény a Tiszavölgy
rende-zéséről" 1846) az ellenkező álláspontot képviselte. VásáThelyi csak részben tudta álláspontját érvényesíteni; a szabályozás szerencséjére azonban nem kerültek a védtöltések olyan távol-ságba egymástól, hogy a feltöltődés elérje a Po-szabályozással elkövetett hibákat.
Vásárhelyi nwga nem sok térképet rajzolt. Vezetése alatt állott akkor a Duna-térképezés, amikor 1832-ben Budán elké-szíttette a következő térképet: "Situation-Plan der königI. Frey-Stiidte Ofen und Pest nach der neuesten Topographisch-Hydro-graphischen Donaustromskarte. 1"= 100°". "übersichts-Karte der Kóniglichen Freystadt Szegedin und ihrer Umgegend, in Be:wg auf den daselbst von den Hochwassern der Theiss und 143
Marosch F'Wsse oH einh'etenden Überschwemmungs Zustand .. , im Jahre 1831. PattI Vásárhelyi mpia. Donau Mappir Dh'ig. 1n-genieur". Vásárhelyi tehát ennek tanúsága szerint mar 1830-ban foglalkozott Szeged árvízvédelmi problémáival.
Elméletileg is érdekelték a kartográfiai kérdések. Erre vo-natkozólag a következő műve ismeretes: "Introdudio in praxim triangulationis. 1327".
Legérdekesebb azonban az a Lipszky-féle térképrekézira.t-lal bejegyzetL adatsora, amely a Fiunl.étól 1843-ban áthozott fizincczÉ'si adatokat ábrázolja, a Karszton áL a Kulpcira, onnan aSzávan át aDunára, Tiszára és a többi alföldi folyókl'a vezetve át azokal. Ennek címe: "Magyarország esetmérési térképe".
Még számos más vízépítési problémaval is foglalkozott, igy pl. a Berettyó hajózhatóvá tételével, a Duna-Tisza-csatornával stb.
Legnagyobb műve, a T'lsza szerencsésen végrehajtott sza-bályozása, hirdeti a legnagyoob magyar vízimérnök tudását es örök dicsőségét.
6. GyŐTy Sándor (sz. Tar]ányban, KOl1iárom m., lí95., m.
oklevel 1821. jan. 2., meghalt Pesten 18íO. marc. 9.). Munkis-ságát az Országos Építészeti Igazga1.óságnal kezdte, amelynek
később vezetője is lett. Az Akaclémiamár 1832-ben előbb lev., majd r. tagjának választotta. Az első nagynevű mérnök az 1nsti-tc;tumböl kikerültek sorában, aki nem mint vízimérnök vált nagg}á, hanein elméleti tudós, a matézis kiváló művelője lett.
Van ugyan neki is egy vízi vonatkozású munkája, "Budapestnek . árvíz ellen megóvásáról" (1845) címmel, de legkiemelkedőbb
munkássága mégis a matézis területéről való. Gyakorlati mér-nöki tevékeny5eget nem is folytatott. 183G-40-ben jelent meg kiváló munkája, "A felsőbb analysis elemei", amellyel az Aka-démia nagy jutalmát nyerte el. Gyakorlati vonatkozású múve is elméleti téren maradt, kimutatván, hogya Hudas-fürdő táján a Dunát egyeilcn ívvel át lehet hidalni, s így tőle származik az Elzsébet-híd első gondolata.
. 7. Lányi Sámuel (sz. Iglón, 1792 táján, m. oklevél 1823. ápr.
5., haliila ideje ismeretlen). Nevét Somának is írták. A Tiszán
1834-től 1846-ig tartottak az első felrnérési munkálatok. Lányi egy időben ezeket a felvételi munkálatokat vezette mint igaz-gató-mérnök. Más adatok szerint azonban ezek a munkálatok az 1833-1344. évek között folytak. Hogy Lányi előbb hol dolgo-zott, arra nincsen adatunk. Sajnos. életrajzából alig valamit is-. merünkis-. ·Első Tisza-térképe, amelyet ismerünk. él következő:
lH
"Uebersichts Kat'te des im Jahre 1838 erhobenen Theiss Flusses von Técső bis Felső Luchy. 1839.". Ez kéziratban maradt fenn három lapon. úgy látszik tehát, hogy későbbi munkássága a
Felső-Tiszán folyt le. Bizonyos, hogy az ő vezetése alatt készült a "Tisza-meJ'és központi intézete" műveként a következő kéz-iratos térképsorozat is: "Vízhelyzeti térkép az egész Tisza folyó-rÓl és ennek árhatáráról. Buda, 1845". E nagy munka 22 lapból áll.
Ezt m.cgelőzőleg azonban a l\Iaroson is dolgozott Lányi. E nnmkálatainak eredrr-lénye "A Maros átnézeti térképe. 1842". Ez is kéziratban l11.aradt ránk.
A tiszai munkálatokban tehát Huszár, Lányi, VásárheLyi, Keczkés váltot ták fel egymást. Jellemző, hogy az Institutum legnagyobb vízimérnök-nevelt jei valamennyien részt vettek en-nek a legmagyarabb folyónak árvízvédelmi ml.mkálataiban. Ve-lük azután lassan ki is merült az institutumbeli nagy vízépítők
sora.
8. Gánóczi Keczkés KároLy (sz. Lőcsén, 1799. nov. 18., lU.
oklevél 1823. szept. 16., megh. 1856. nov. 23.). Még szigorlata évében a Duna-térképezés mérnökéve nevezték ki. 1829-ben ha-józási mernbkké léptett ék elő, majd 1837-től a pozsonyi Duna-szak&sz szabályozásán dolgozott. Ez idő tájt egy olaszországI ta-m;Jmányúton is részt vett, ahol akkor nagy vízi munkálatok fdytak. Hazatérése után, 1844-ben az Országos Építési Igazga-tóság mérnöke, s néhány hó múlt ával annak igazgatóhelyettese lett.
1840-ben Pest város csátornázási problém.ájának megoldá-sával foglalkozott. Erre vonatkozó térképei ma is megvannak
(Főv. kvtár, B. T. 278.), címe: "Situations und Niveau Plan liber die systematisc:he Regulil'Ltng der unterirdischen Abzugs-Ka-nale im ganzen Umfange der königI. Freystadt Pest. 1840".
Szoros kapcsolatban állott Vásárhelyivel, s így később a Tisza-szabályozás kötötte le őt is. Vásárhelyi h2.lála után,
1847-ben ő lett a Tiszatársulat főmérnöke. Közeli kapcsolatba került Széchenyivel is, aki Keczkést Vásárhelyi után legtöbbre becsülte. 1848-ban Széchenyi mint miniszter őt bíztR meg a Duna-szabályozás tervemek felülvizsgálatával is. A szabadság-harc egy ideig véget vetett ezeknek a munkálatoknak, bukása utéin pedig Keczkést az osztrák kormány kinevezte előbb orszá-gos középitési felügyelőnek, majd 1853-ban Bécsbe rendelték
és rábízták a magyarországi vízépítési ügyek irányítását.
1855-től ismét az alsó-tiszai árvédeimi munkálatok felülvizsgálatán
10 Institutum Geometl'icuJl1 - '991,1~ S:fi
dolgozott, végül a Duna egynéhimy kanyarulatának á1.vágását irányította.
Keczkés elméletileg is foglalkozott vízépítési feladatokkal.
Így 18'±I-ben a tiszai árLerületek kiszámHásán dolgozott, s arról írt értekezést. N em a legnagyobb m.agyar vízimérnök ugyan, de mindenesetre azok sorából való ; Vásárhelyi feladatait folytatta és Széchenyi munkatársa volt.
9. Temesi Reitter Ferenc (sz. Temesvárott, 1813. márc. 31., m. oklevél 1833, m.egh. Budapesten 1876. dec. 9.). Már az Insti-tutumban való tanulmányait megelőzőleg gyakorlati ismereteket szerzett mél'l1ökcik mellett. Tanulmányai befejeztével ő is a
Duna-térképezésn~l kezdte mérnöki munkásságát. Ennek kere-tében részt vett a Tisza és Maros folyókon végzett felmérési mun-kálatokban. Ezeket a munkálatokat 1833-37 között végezte.
Befejeztével egyelőre búcsút lS mondott vízépítési tevékenysé-gének és vasútépítésen dolgozott, a Pozsonyt· Nagyszombattal
összekötő lóvontatású vasút építkezésénél. Ennek bevégzése utún Budára jött mint az Epítési Igazgatóság mérnöke s kinevezett
tisztviselője. Az le48-i kormány megbízta a Buda és Székesfe-hérvár, valamint a Pest és Debrecen között épitendő vasutak elő
tanulmányaival. 1\ szabadságharc level'etése után a helytartóság
építé~zetí oszLályán dolgozott, s itt főleg az építőmérnöki gya-kürlatiJan és tervezésben hi.nt kl. Így ő az első nagy mél'nökünk, aki az építészet terére vitte át tevékenységét. Ezen a területen is jelenLős alkotasai vannak. Ö építette az alsó dunai rakpartot, s a főváros számos épületét tervezte, alakította át és építtette;
tervezett vasúti vonalakat a főváros körül, foglalkozott a fővá
rosi Duna szab{tlyozásúnak problémájával, s végzett azon méré-seket is. Nagyszabású tevékenységével szerzett érdem€i elisme-reséül az Akadémia 1865-oen lev. tagjának választotta. Terve-zett egy pesti hajózó csatornát is. A kiegyezés után belépett a nlinisziériumba, ahol a középítési ügyeket vezette. Ebben az idő
ben főleg a városszabályozás kérdései érdekelték, ilyen tárgyú tanulmányutat is tett Emópa legnagyobb városaiban. A Koz-munkatanács keretében szÉlmos szabályozási tervet készített a
fővárosoan.
Re~LLer hé:szíteUe pl. az Andrássy út és a Nagykörút ter-veit is.
Reitter az első igazi mérnöke az Instítutumnak, mert az
előtte élt nagyok elsősorban vízépítők voltak. Ő átmenet a két típus közötL. Térképeit nem ismerjük.
l-Hi
10. HerTich Ká7·oIy (sz. Makón, 1818-ban, m. oklevél 1841, meghalt Budapesten 1888. nov. 21.). Mérnöki tanulmányai be-fejezt6vel a tiszai vizi munkálatokhoz került nunt kamarai mér-nök, s féleg a Püspökladány körúli mocsárierületen dolgozott.
Innen maradtak térképei is. 1846 taján mar főmérnöke volt a Tis·za-szabalyozásnak, s VásáTheIyi halala utan neki kellett volna a munkálatok vezetését átvenni. Munkássagát a szabadságharc-ban való honvédszolgálaia szakította meg, de azutan ismét visszatért a Tiszához. Ezt a munkásságát az alkotmányos kor-mány létesItése után is folytatta mint a közmunkaügyi mimsz-térium oszL-tanácsosa. Nagy külföldi tanulméinyutakat is tett,
főleg a folyószabályozások érdekében. Tanulmányai el'edményét
fl Duna és Tisza árvédeimi ll1unkálataiban használta fel. A Dunán sikerült elérnie a főváros további árvíztől való mentesítését, de a Tiszán nem, bár ezt ő előre laUa.
HeTTichet a vízi munkálatokon kívül más kultúrmérnöki problémák is érdekelték, de munkásságának java része mégis csak ét vizmérnöki területen mozog.
Az institútumbeli nagy vízimérnökök sorában HeTTichet tekinLhetjük az utolsó tagnak.
11. Sztoczek József (sz. Szabadkán, 1819. jan. 19., m. ok-levÉl 1844, meghalt Budapesten 1890. május 11.). Kezdetben r. kat. papnak készült, s 1833-ben belépett a pécsi papnevelő
intézetbe, majd Pestre került a központi szemináriumba. El-vesztvén azonban kedvét a papi pályához, 1840-ben beiratko-zott a mérnöki tanfolyamra. :Már hallgató korában, 1842-ben maga mellé vette PetzeIt professzor önkéntes tanársegéclnek, a rajzoktatásban való segédkezés céljából. Amikor azonban a tanársegédi állást a gyakol"lati mértani tanszéken megszervez-ték, nem ő, hanem Jancsó József lett a fizetéses tanársegéd.
Hogy 1R44-tül, oklevele megszerzésétől 1847-ig mivel foglalko-zott, nem tudjuk. 1847-ben a közben megszervezett Ipartanocia tar,eSzékeire való pályázatnal ő is jelentkezett a fizikai tanszékre, s arra első helyen jelöltetvén, ki is nevezték. Érdekes, hogy ugyanakkor az építészet, vízépítés és leíró geometi'ia tanszékére is pályázatot hirdettek, de Sztoczek nem arra, hanem a fizikaira pnlyázoH. Pedig az utóbbi tanszék pályázati tételei jobban meg-feleltek volna Sztoczeknek, mert azok közül egyik az épüleiek stabilitására, músik il folyók szabályozására, a hannaclik· egy mozgó egyenes által leírt felületek minemüségére és azok raj-zolási módjára, a negyedik a sík felületű testek árnyékának ábrázolására vonatkozott (53.). 1857-ben a József n!űegyetem
117