Mózesnek, a nép vezetőjének sorsa, csak az evangélium fényé-ben írható, olvasható és érthető meg. A negyven évig tartó pusztai vándorlás gondolata nem Mózesben született, hanem Istennek örökkévaló tervében valósult meg. Az elindulás pillanatától az út végéig az Atya, a Fiú, a Szentlélek Isten irányított. A Vagyok Isten Mózesnek, és a népnek égő csipkebokorban, felhőben, tűzoszlop-ban és változó csodáktűzoszlop-ban jelentette ki magát. Az Úr sok rendben és sokféleképen szólt hajdan próféták által az atyáknak, utolsó időben pedig szólt nekünk Fia által. (Zsidók 11:1.) „Az Ige testté lett!” Amikor Mózes Isten közelébe jutott, mindig az Atyával és Fiúval is találkozott a Szentlélek által. Szíve legmélyén az Igét hordozta és az eljövendő Messiásról is prófétált!
Ki ez a Jézus Krisztus? Júda tartományának, Betlehem városká-jában született a világtörténelem középpontján, „az idők teljességé-ben”. (Galata 4:4.) Testté létekor a földkerekség leghatalmasabb,
is-teni császára, Augusztus uralkodott Rómában, Júdeában pedig He-ródes fejedelem volt a kiskirály. A jeruzsálemi Zsidó Nagytanács főpapi székében Kajafás foglalt helyet. A „Jézus” név azt jelenti, hogy egyetlen, igazi, hatalommal bíró, fölkent. A „Krisztus” szó ér-telme, hogy Megváltó, Szabadító, Üdvözítő. Isten angyala Immá-nuel nevet ad neki, aminek értelme, hogy „velünk az Isten”. (Máté 11:21.) Heródes kiskirály annyira félti pénzét, dicsőségét, életét, a karácsonykor (testté létel) született csecsemőtől, hogy Betlehemben és környékén minden három év alatti fiúcskát megölet. Beteljese-dett Jeremiás próféta jövendölése, hogy lesz sírás és jajgatás az idők teljességében. (Máté 2:17-18.) Isten angyalának utasítására József és Mária, a házaspár a pólyással Egyiptomba menekülnek, hogy betel-jesedjék a prófécia: „Egyiptomból hívtam ki az én fiamat”. (Hóseás 11:1.) Ez az ige először Izraelre vonatkozik, mint elsőszülöttre. Áb-rahám után később Jákob unokája is Egyiptomba költözött az éh-ség miatt egész családjával, Isten biztatására: „Ne félj lemenni Egyiptomba, mert veled leszek!” (Genezis 12:6. 46:3.) Hóseás pró-féciája a Fiú Jézus Krisztus jövetelét jelzi, aki zsidóknak és pogá-nyoknak egyaránt Megváltója. (Hóseás 6:6, 13:14.)
Kicsoda ez a Jézus?
Aki hatalommal prédikált, betegeket gyógyított, bűnöket meg-bocsátott, halottakat föltámasztott és önkéntesen, de Isten akara-tából keresztfára szögezve halt meg a bűnösökért, mert Isten úgy szerette az ellene lázadó, nevét gyalázó, gyűlölködő, Jézust leköp-döső embereket, hogy saját Fiát küldte érettünk az ítéletre, és aki Őbenne hisz, annak megbocsátja bűneit, és beviszi az örök életre.
Jézus kivégzése „hivatalosan, a törvények pontos betűszerinti meg-tartásával történt”. A zsidó Nagytanács szigorú szabályok alapján ítélte halálra, mert Jézus az Isten Fiának vallotta magát. Pilátus helytartó, mint a legfőbb bíróság, nem talált benne semmi vétket, de helybenhagyta az ítéletet. A zsoldos katonák és a hóhér meg-kapták tisztességes fizetésüket. Miután meghalt, testét begöngyöl-ve sziklasírba helyezték, igen nagy súlyos köbegöngyöl-vet cipeltek a sír szájá-ra, és biztonság okáért katonák őrizték a halottat. Az emberi hitet-lenségtől, gyalázkodástól erőfeszítéstől függetlenül Jézus
harmad-napon dicsőséges testben feltámadott, negyven harmad-napon át tanítvá-nyainak mennyei testben megjelent, azután angyalok kíséretével visszatért égi otthonába.
Kicsoda ez a Jézus, akit szüntelenül faggattak teológus szakér-tők és a laikusok? Állították róla, hogy veszélyes tévtanító, mert ördög van benne. A modern teológia álláspontja hasonló: Jézus egy jóakaratú álmodozó, nagy és tehetséges tanító volt, akit ártat-lanul kivégeztek, és meghalt. Tehát többé nincs Jézus, csupán az emlékét őrizzük és soha el nem felejtjük.
Ki ez a Jézus?
Amikor tanítványaihoz fordult a kérdéssel, Péter határozottan válaszolta, hogy Te vagy a Megváltó Krisztus, az élő Istennek Fia.
Ugyanezt vallotta a milliomos Zákeus, valamint a római hadsereg két századosa. Egy százados Cézárea városában és a meggyógyítot-tak közül sokan vallották: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. Egy másik pogány római százados a kiszenvedés után a Golgota he-gyén igen megrémülve jelentette ki: „Bizony, Istennek Fia volt ez!”
(Máté 27:54.) Jézus is ezt vallotta magáról, valahányszor megkér-dezték: „Én Isten Fia vagyok!” Vagyok − hangzott a csipkebokor-ból. Vagyok – szólt és jelekkel is bizonyította Jézus: „Én vagyok az első és utolsó”, élő víz és élő kenyér, egyetlen út és ajtó az égbe, én vagyok a jó pásztor, aki életét adja juhaiért. Aki engem látott, az Istent látta. Aki nekem hisz, az én Atyámnak hisz, mert én és az Atya egy vagyunk. Hatalmam van letenni az életemet, és hatal-mam van fölvenni. (János 9:35, 12:37-40.) Élek! A Szentlélek ál-tal szólok a Bibliában, az igehirdetésben, veled vagyok győzelme-idben és vereségegyőzelme-idben, szenvedésegyőzelme-idben és örömödben, életed-ben, halálodban és halálod után is, mert én élek, ti is élni fogtok örökre. Nem te döntesz rólam, hanem én döntök rólad, nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Nem az egyiptomi fáraó engedett Mózesnek, hanem én, az Úr így határoz-tam a fáraóról, népemről és a világról.
Izrael dogmája szerint még nem jött el a Messiás, de várják. Az Isten haragja miatt Krisztus után 70 óta romokban hever a jeru-zsálemi templom, és ezért nem mutathatnak be áldozatot. Tudják,
hogy Mózes nagy tanító és próféta volt, de tagadják azt, hogy Krisztus Isten Fia, Megváltó. Jézus megfeddte a zsidókat: ha hin-nétek Mózesnek, akkor nekem is hinhin-nétek. Elkezdte nekik „Mó-zestől magyarázni az írásokat, amik őfelőle megírattak, … azért írat-tak meg, hogy higgyétek, Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és ezt hí-vén életetek legyen az Ő nevében”. (Lukács 24:27. János 20:31.) Jé-zus figyelmeztette a vallásosokat, hogy semmi közötök Mózeshez.
Az ítélet napján „nem én vádollak titeket, hanem Mózes, akiben ti reménykedtek.” Miért nem hallgattok Mózesre és a prófétákra?
Miért felejtitek el a Kősziklát, Aki szült titeket? Az ember és a nép, amely elfelejtkezik a Megváltó Kőszikláról, elpusztul. Az Úr ha-ragjában megsemmisíti őket. (Deuteronomium 32:18-36.) Jézus elsiratta Jeruzsálemet, és elsiratta népét, mert „ha hinnétek Mózes-nek, nekem is hinnétek, mert énrólam írt ő, ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédemnek”. (János 5:45-47.)
Miért halnátok meg, drága népem? Isten nem gyönyörködik a meghaló halálában, „térjetek meg azért és éljetek”. (Ezékiel 33:11.)