A teológia (teosz = Isten, Jézus Krisztus; logosz = beszéd, isme-ret) tárgya Isten szava, cselekedete az ember és természet világában.
A teológiai tudomány témája, hogy kicsoda az Isten, kicsoda az ember, és milyen viszony van a kettő között? Ez a kérdés a világ remtésével kezdődött, és a világ elmúlásával fejeződik be, tehát a te-ológia permanens, a történelemmel együtt haladó tudomány. For-rásanyaga Isten írott igéje, a Biblia, valamint az egyháztörténelem, aminek értelmezése és magyarázása (exegézis, dogmatika, historika) korszakonként változik. A Bibliát nem azért íratta Isten, hogy va-lamilyen tankönyvül használják, (az is lehetséges), de a Biblia Isten kijelentése. A teológiában nem az ember mondja el véleményét Is-tenről, hanem éppen fordítva, az Úr mond véleményt az emberről, üzen neki. A Biblia titka Jézus Krisztus, Aki „búvópatakként” vagy
„magasra törő forrásként” tör elő az első oldaltól az utolsóig. A Bib-liát csak a Szentlélek által érthetjük. A Szentlélek nélkül félremagya-rázzák. Kiragadnak belőle olyan részleteket, amelyeket elképzelések, megrendelések, különféle igények szerint lehet magyarázni. (Példá-ul kiragadható ez a két szó is, hogy „nincs Isten” elhagyva a folyta-tást, hogy „így szól a bolond.” (Zsoltárok 14:1. 54:3.) Kritikusok szerint a vörös-tengeri átkelés általános természeti jelenség.
Voltak és lesznek olyan hamis tanítók, akik Isten nevében ül-dözik a keresztyéneket, mint az inkvizíció, a fasizmus, a kommu-nizmus vagy az agresszív mohamedákommu-nizmus idején. A modern teo-lógia sem krisztocentrikus, olyan „normatívákat” állít fel, amelye-ket modern teológusok kötelesek elfogadni, akár igaz, akár nem.
Az „interkontinentális teológusok” globálisan tűznek ki érdekes vagy unalmas témákat, és a többség véleményét vezérfonalként hi-telesítik. (Interkultural Reading of the Bible.) Szerintük a vallások egyesülésével boldogabb lesz az emberiség. Jézus személye, születé-se óta vitatott, és az marad a visszajöveteléig. A modern teológia az Úr Krisztus helyett csak a szolgáló Krisztusról tanít, Aki lehajol, az
emberhez, hogy te is segíts másokon. Vállald önmagadat, vállald embertársadat. Hallgat arról, hogy jöjj Jézushoz, aki eljött, meg-halt éretted a keresztfán, és újra el fog jönni. Hidd el Krisztusért bűneid bocsánatát és az üdvösséget! Térjetek meg!
A Bibliában nem Mózes, nem az ember, hanem Jézus Krisztus ragyog elő. A teológus Pál apostol arról tesz bizonyságot, hogy nem azt prédikáljuk, „amelyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szentlélek tanít, lelkiekhez lelkieket szabván”. (I. Korintus 2:12-13.) Isten utálja azokat, akik „az egészséges tudományt el nem szenve-dik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük”. (II. Timóteus 4:2.) A logosz görög szó, azt je-lenti, hogy Ige − Jézus Krisztus, aki testté született karácsonykor Bet-lehemben. (János 1:1.) A vízszintes földi, emberi vonalat metszette a függőleges égi, isteni vonal. Az Isten és ember találkozásának pontját a Golgotán álló keresztfa jelzi. Jézus Krisztus az egyetlen kapocs Isten és az emberek között, és csak Jézus által nyerhetünk bűnbocsánatot, csak az Ő nevében járulhatunk mennyei Atyánk trónusához, mert csak Szent Fia közbenjárásával fogad magához.
Pál apostol a megfeszített és feltámadott, jelenlévő Krisztust prédi-kálta. (I. Korintus 2:2.) A Galáciában lakó keresztyéneket arra fi-gyelmezteti, még ha mennyből szállott angyal érkezne is hozzátok, Krisztus nélkül, „átok legyen”. Pál az evangéliumot nem emberektől hallotta, nem is tanították arra, „hanem Jézus Krisztus által” kapta.
(Galata 1:9, 12.)
A „Mózes, a nép vezetője” című könyvet a Krisztusban való sze-mélyes hit által írtam azzal a reménységgel, hogy ha vezetők vagy mások olvassák, azok hitre jutnak, vagy erősödnek a hitben, el ne csüggedjenek!
Mózes életének könyvtárakat megtöltő irodalma talán még számítógépen sem gyűjthető össze. Az óriási anyagból „vezető és nép” témájának lényegét emeltem ki, tudományos ismeretterjesztő módszerrel. Kerültem a teológiai irányzatok színes sokaságának útvesztőjét, és csak a Szentírást használtam forrásul. A magyar és idegen nyelvű kommentárokból, történelmi, földrajzi, politikai adatokat kerestem ki. Az idézeteket szó szerint közöltem, néhány
helyen rövidítve. Az igék és témák ismétlése arra utal, hogy Mózes öt könyvében néhány helyen majdnem szó szerint ugyanazok ol-vashatók.
Az Ó- és Újszövetség bőven foglalkozik a Mózes által adott is-teni törvényekkel. Zsidók, pogányok, világvallások és természete-sen a keresztyének is nagy tisztelettel fogadják el a személyét. Mit tanított róla Jézus, aki a megdicsőülés hegyén találkozott vele? A farizeusok körülfogták, hogy belezavarják a tanításba. Jézus nem hátrált, sőt megszidta őket: „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hi-szitek, abban van a ti örökéletetek, és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam. És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek.” (János 5:39-40, 46.) Mózes megjövendölte Jézus születését, Jézus pedig úgy emlé-kezett Mózesre, mint az Úrnak szent és áldott életű szolgájára.
Mi történt a Sínai-pusztában a Krisztus Urunk születése előtti 1270 és 1230 évek között? Egyiptom fogságából 430 év után a 80 éves Mózes vezetésével kiszabadult egy rabszolga nép, és 40 évi vándorlás végén megérkezett ősei földjére. Isten úgy vigyázott rájuk, mint a szeme fényére. Meghálálták? Nem! Sőt, hitetlenséggel, bál-ványozással bosszantották az Urat, vezetőjüket pedig fenyegették.
Isten kegyelme nagyobb a haragjánál, és Izraelt bevitte Kánaánba.
A történelemben parányi életünk sorozatos változások közepette múlik. Honnan jöttünk, miért vagyunk, hová tartunk? Küzdelme-inkben győzünk és veszítünk, örülünk és bánkódunk. Istennek ki-csikkel és nagyokkal, gyöngével és erőssel, szegénnyel és gazdaggal, hívővel és hitetlennel az a célja, hogy megmutassa bennük hatal-mát. Fáraóval, Mózessel, lázongó néppel bebizonyította, hogy Ő,
„AKI VAGYOK, AKI VAGYOK, egyedül uralkodom égen-földön, és az volt, van és lesz, amit megengedek és akarok.” „Mert nem nap-kelettől, sem napnyugattól, nem is a puszta felől érkezik a fölmagaszta-lás, hanem Isten a bíró, Aki egyet megaláz, mást fölmagasztal.” „Bol-dog nép az, amelynek Istene az Úr, az a nép, melyet örökségül válasz-tott magának.” (Zsoltárok 75:7-8. és 33:12.)
Mi történt a Sínai-pusztában 40 év alatt? Az ember kérdez:
„Miért a gond, szenvedés, csalódás, ellenség, halál? Mi lesz velem,
családommal, egyházzal, magyar népemmel, földdel, vízzel, levegő-vel, amelyeket megrontottunk, beszennyeztünk? Naponként tapasz-taljuk, hogy valami baj történt. Ki a hibás? Miért élünk? Van-e megoldás?” Isten visszakérdez: „Hívtalak, miért nem jössz hozzám?
Segítek rajtad, miért nem hiszel nekem? Miért fontosabb neked az emberek véleménye, a pénz, a hírnév, a gyönyör és a bűn, mint Is-ten ölelése?”
Mivel a keresztyének állampolgárok is, ezért így is kérdezhető:
„mire választotta Isten az egyházat és Magyarországot?” Arra is, hogy 1526-tól 150 éven át töröktől a nyugati keresztyénséget véd-je? Régi és újabb szeretve tisztelt tudós történészek párhuzamot vonnak a zsidó és magyar nép sorsa között. Lorántffy Zsuzsanna (1600–1660) az első magyar asszony, akitől nyomtatott könyv je-lent meg, „Mózes és a próféták” címmel. Bocskai István fejedel-met életrajzírói „a magyarok Mózesének” titulálták. Amiképpen Isten világosságul rendelte a népeknek Izráelt, ugyanígy a magya-rokat is. Izráel hol vállalta és végezte szolgálatát, hol ellentmon-dott az Úrnak, amiképpen a magyar nemzet is. Manapság az Eu-rópai Unió neheztel, hogy új alkotmányunk így kezdődik: „Isten áldd meg a magyart!”
Isten választottjának kötelessége, hogy engedelmeskedjék az Úrnak, hogy hirdesse a népnek és a liberális materialista, internaci-onalista globális világnak, hogy Jézus a Krisztus, Akinek drága vére hullott érettünk, harmadik napon föltámadott a halálból. Ige (sza-va, cselekedete) által közöttünk él, és uralkodik! Az egyén, közösség, nemzet megmaradása és boldogulása egyedül Istentől függ. Mózes írásba diktálta le mindenkihez szóló hagyatékát. (Deuteronomium 30:2,3, 5, 19.) „Ha megtérsz a te Istenedhez, és hallgatsz az Ő szavá-ra, te és a te fiaid, akkor visszahozza az Úr a te foglyaidat és könyörül rajtad, jót tesz veled és megsokasít téged. Te azért térj meg, és hallgass az Ő szavára… Az életet és halált adtam előtökbe, az áldást és átkot.
Válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te utódaid.”
I m á d s á g :
Köszönjük Néked Jézusom, hogy végtelen szereteteddel legyőzted a halálosztó gonoszt, aki Téged keresztre feszített… Egyedül Szereteted és kegyelmed cselekedte és cselekedheti meg, hogy a közöttünk emelke-dő válaszfalak leomoljanak, és kiontott véred árán megbékéljen ember az emberrel, nemzet a nemzettel. Jézus szent nevéért kérünk: áldj meg bennünket, áldd meg nemzetünket. Ámen.
(Tőkés László imádsága. Washington D. C. 2009. július 16.)