N ÉMETORSZÁGBAN 1933 ELŐTT
II. 3. Az ifjúsági csoportok külföldi tevékenységének irányai és formái
A húszas évek közepére az ifjúság külföldre irányuló tevékenysége már teljesen általánossá, megszokottá és elfogadottá vált. Az Egyleti Ifjúságba sorolt csopor-tok útjai az 1920-as évek végére már olyan szövevényes kapcsolatrendszert ké-peztek, amely a kortársak számára is átláthatatlannak tűnt. Ebből a szövevényből négy nagyobb irány kristályosodott ki. A cserkészek világmozgalma behálózta szinte az egész glóbuszt, a különböző országok cserkészcsoportjai közötti kap-csolatok egyre jobban felélénkültek. Más csoportok leginkább az észak-európai térséget és Délkelet-Európát részesítették előnyben, míg az amerikai kapcso-latrendszer továbbra sem volt jelentős. Az északi országokkal kialakuló mind szorosabb barátságot elősegítette, hogy ezek az országok az első világháború-ban semlegesek maradtak, így a világháború után nem tápláltak negatív érzel-meket a német csoportok látogatásával szemben. Délkelet-Európának kiemelt szerepe volt az ott élő nagyszámú németség miatt, de ezekben az országokban a többségi nemzetek több fokozatú asszimilációs nyomása nem teremtett ked-vező feltételeket az ifjúsági tevékenységhez. A húszas évek második felében, az enyhülés jegyében váltak lehetségessé az első kapcsolatfelvételek Nagy-Britan-nia és Franciaország irányába, de kapcsolataik továbbfejlődése – főleg az utóbbi
15 Mittelstelle deutscher Jugend in Europa an das AA, 9. Januar 1932; Vereinbarung zwischen dem Reichsausschuss der Deutschen Jugendverbände und der Mittelstelle deutscher Jugend in Europa über Regelung von Grenz- und Auslandsfahrten; Mittelstelle für Jugendgrenzlandarbeit.
Arbeitsbericht über das Jahr 1930/1931. Vertraulich, 30. Oktober 1931 – PAAA, R 63603;
Grenzlandfahrten und Auslandsbeziehungen der bündischen Jugend, i. m., 1530-1531. o.
16 Erről bővebben ld. Vitári, A Hitlerjugend és Délkelet-Európa, i. m., 49-54. o.
II. 3. Az ifjúsági csoportok külföldi tevékenységének irányai és formái 27 esetében – nem volt töretlen, mert változó formában jelentkező politikai nézet-eltérések valószínűleg negatívan hatottak ezen a területen is.17
E látogatások során a kapcsolatok bejáratott formái alakultak ki. A kapcso-latfelvétel elején mindig egy nagyszabású, gyakran akár egy hónapnál hosszabb időtartamú út állt (Großfahrt), amely felkeltette az érdeklődést egy adott terület iránt, s bepillantást engedett az ottani politikai és gazdasági viszonyokba, a kul-turális életbe, valamint a határ menti és külföldi németség életébe, az ifjúsági cserék, a nemzetközi találkozók és a két ország közötti kapcsolatok lehetőségé-be. Az 1919-től fokozatosan beinduló tevékenység általános jellemzőjévé vált, hogy a felkeresett területekkel állandó kapcsolatot ápoltak. Mindez megmutat-kozott a rendszeres utak szervezésében, az élénk postai kapcsolatban, könyvkül-deményekben, illetve a meglátogatott területekről érkező fiatalok és csoportok fogadásában. Egy-egy találkozó után nem ritkán sor került közös határvidéki utakra.18 Így az Egyleti Ifjúság útjai merőben különböztek a régi Vándormadár útjaitól. Már jóval szerényebb szerepe volt a természet élvezetének, a szimp-la szabadidős tevékenységnek. Bár az utak ezt továbbra is magukba fogszimp-lalták, de alárendelődtek a kulturális és néppolitikai összefüggésbe ágyazott fő célnak.
Olyan útra pedig alig akadt példa, amely kizárólag ezeknek a régi Vándormadár-hagyományoknak hódolt volna. Vagyis a szabadidős utak minimálisra csökkent száma mellett az utaknak három fő formája alakult ki, amelyek azonban gyak-ran keveredtek egymással: a németség kutatása és a velük való kapcsolattartás, idegen országok politikai, gazdasági, kulturális és természeti viszonyainak fel-térképezése (tanulmányutak), s a német kultúra terjesztése külföldön (ének-, színjátszó- és tánccsoportok). A tudatossá váló külügyi aktivitás következtében kimutatható a kalandvágyból, a szűknek érzett országból való menekülésként, az ismeretlen felfedezéseként szervezett kezdeti utaktól a tudatos kultúr- és nép-politikai jelentőségű utak szervezéséig vezető fejlődés.19
Általános jelenség volt a missziós tevékenység folytatása a német ifjúsági cso-portokon belül is, amelynek teleologikus töltete arra irányult, hogy minél több csoportot ösztönözzenek hasonló tevékenységre. Így adott esetben más csopor-tokhoz tartozókat is magukkal vittek a külföldi utakra. A külföldi utak tehát egy-aránt szolgálták a belső politikai nevelést, a német viszonyok ismeretét, a cso-portszellemet stb. (tananyagok, statisztikák előállítása, előadások tartása) és a
17 Gemeinsame Auslandsarbeit der bündischen Jugend, i. m., 1064. o.; Die Auslandsbeziehungen der Jugendbewegung. In: Kindt, Die deutsche Jugendbewegung i. m., 1529. o.; Grenzlandfahrten und Auslandsbeziehungen der bündischen Jugend. Kurzchronik. In: uo., 1529-1535. o. E te-vékenység meglehetősen gazdagon publikált volt. Ld. Például Siebenbürgenfahrt 1927 der Jungchristlichen Spielschar im Jugendring Dresden. Verlag der Jungchristlichen Spielschar 1927;
Günther Wolff, Großfahrt vogtländischer Jungen zu den deutschen Siedlungen ist Ostgalizien.
Sommer 1926. Das Junge Volk Verlag, Plauen 1927; Großfahrt der Ringgemeinschaft deutscher Pfadfinder zu den deutschen Siedlungen im Banat. Sommer 1928, Das Junge Volk Verlag, Plauen 1928; Grenzlandfahrten deutscher Jungen. Greifenverlag, Rudolstadt 1923; Rudolf Hartmann, Die Fahrten der deutschen Wandervögel in die Donauländer. Suevia Pannonica (15) 1987, 124-131. o.
18 Vierter Tätigkeitsbericht der Pioniergemeinschaft für Südosteuropa 1919–1932 – PAAA, R 63607.
19 Hardenberg, i. m., 25-27. o.; Jovy, i. m., 60. o.
II. Ifjúság és külföld Németországban 1933 előtt 28
külföldi kapcsolatokat, a külföldi németség gondozását.20 Azt, hogy a felkeresett országokban a németség mellett, legalább egy, az adott országban honos, nem német nemzetiségű ifjúsággal is felvegyék a kapcsolatot. Ez hozzájárulhatott ah-hoz, hogy a birodalmi német ifjúság segítségével és közvetítésével alakítsanak ki kapcsolatokat az országok különböző nemzetiségű ifjúságai között, amelyekben szintén tudatosíthatták az országukban élő német ifjúság kérdését.21
Az általános német külpolitika és a felerősödő közép-európai tervek22 jelen-tősen determinálták az ifjúság külföldi irányultságát. Sőt sok esetben kölcsönö-sen generálták egymást, hiszen azt követően, hogy az ifjúsági csoportok nagy része növekvő mértékben tette magáévá az ország külpolitikai prioritásait, több esetben azon túlmutatva, annál is erősebb követelésekkel állt elő. Még energi-kusabb fellépést követelt a német népcsoportok jogaiért, továbbá a több szin-tű német befolyás további kiterjesztéséért, különösen Délkelet-Európában, amely nem utolsósorban az ottani kisebbség kérésére és érdekében is történt.23 Az egyleti csoportok tagjait ugyanis nem állampolgárokká, hanem néptársakká (Volksgenosse) nevelték, így a középpontban mindig a nép, a népközösség állt.
Ennek mégsem voltak olyan radikális, adott esetben rasszista felhangjai, mint a radikális népiségi és védszervezetek körében. Itt leginkább a haza és a nép ter-mészetes szeretete volt a fókuszban, vagyis a patriotizmus, amely azonban sok esetben túlfűtötté vált és ezért a külső szemlélő számára egyértelmű nacionaliz-musként jelentkezett. A népközösség ideája erősen kötődött az ifjúsági szövet-ség eszméjéhez, amelyet a benne érvényesülő elvek és az ott végzett tevékeny-ség révén a népközöstevékeny-ség előformájaként értelmeztek.24
Ezt a fajta élénk, kifelé forduló tevékenységet leginkább a paletta jobb szélén álló csoportok nem tették magukévá, hiszen ők bizalmatlanul, elutasítással ke-zelték a külföldi államokat, különösen az egykori háborús ellenfeleket, bár érde-keltek lettek volna a német befolyás növelésében. Ezt első lépésként Versailles revíziójában látták elérhetőnek, s minden idegen befolyást távol akartak tartani
20 Vierter Tätigkeitsbericht der Pioniergemeinschaft für Südosteuropa 1919–1932 – PAAA, R 63607; Hardenberg, i. m., 31–32. o.; Jovy, i. m., 60. o.
21 Jovy szerint erre volt szép példa Magyarország esete, a magyar ifjúsági csoportot azonban nem nevezi meg. Nagy valószínűséggel valamelyik cserkészcsapatról lehetett szó. Jovy, i. m., 62. o.
22 Vö. Lendvai L. Ferenc, Közép-Európa koncepciók. Áron Kiadó, Budapest 1997, 183-218. o.;
Vitári Zsolt,A náci Németország és Közép-Európa I. Elnevezések és történeti igazolás. In: Fischer Ferenc – Vitári Zsolt – Vonyó József (szerk.), Kutatási Füzetek 11. Ünnepi szám Harsányi Iván 75. születésnapjára. PTE, Pécs 2005, 264-299. o.; Uő, A náci Németország és Közép-Európa II.
A térség problémáinak feltérképezése. In: Fischer Ferenc – Vitári Zsolt – Vonyó József (szerk.):
Kutatási Füzetek 12. Ünnepi szám Ormos Mária 75. születésnapjára. PTE, Pécs 2005, 398-419.
o.; Uő, A náci Németország és Közép-Európa. Gazdasági megoldási javaslatok. In: Pécsi Történe-ti Katedra. Cathedra Historica UniversitaTörténe-tis Quinqueecclesiensis. PTE, Pécs 2008, 629-650. o.;
Uő, A náci Németország és Közép-Európa IV. Nemzetiszocialista elképzelések. In: A történelem szálai. Tanulmánykötet Vonyó József 65. születésnapjára. Szerk.: Fischer Ferenc – Hegedüs Ka-talin – Rab Virág. PTE, Pécs 2010, 489-500. o.; Ormos Mária, Közép-Európa. Volt? Van? Lesz?
Napvilág Kiadó, Budapest 2007.
23 Vö. Hardenberg, i. m., 38-40. o.
24 Raabe, i. m., 115-152. o.
II. 3. Az ifjúsági csoportok külföldi tevékenységének irányai és formái 29 a német kultúrától és az állami élettől. Versailles revízióját persze szinte minden csoport üdvözlendőnek tartotta.25
Általánosan jellemző volt e korszakra az is, hogy az ifjúsági csoportok erős ellenérzéssel viseltettek a nemzetközi ifjúsági szervezetek létrehozására irányu-ló törekvésekkel szemben. Az Egyleti Ifjúság azt az elvet képviselte, hogy vairányu-lós békés korszak csak akkor köszönthet be, ha a népek a maguk egyediségében ismerik meg és fogadják el egymást. A külföldi csoportokkal való találkozás és együttműködés éppen erre adott megfelelő alkalmat. A baloldalon elhelyezkedő szervezetek éppen ellenkezőleg, a nemzetközi összefogást képviselték. Más szel-lemben, de ugyancsak az együttműködés éltetői voltak a különféle egyházi ifjúsá-gi szervezetek is. Jellemző volt, hogy az erősen tagolt német cserkészmozgalom, amely elutasítva azt, hogy a világszervezet az egyes országokban nemzeti ala-pon szerveződik, nem volt hajlandó belépni abba, mivel mind Ausztriára, mind Danzigra (Gdańsk) saját szervezeti struktúrája részeként tekintett. Ennek elle-nére a német cserkészcsoportok is élénk külföldi tevékenységet folytattak, amely azon is lemérhető volt, hogy a Német Cserkészszövetség önálló külügyi hivatallal rendelkezett, s adott esetben a világszövetség rendezvényein is képviseltette ma-gát valamely német egyesület.26 Nem jártak sikerrel a különböző helyekről kiin-duló, egységes világifjúsági szövetség létrehozását célzó törekvések sem.27
25 Vö. Hardenberg, i. m., 43-36. o.
26 Uo., 52., 126-128. o.; A külföldi vándorlások esetében nehézséget okozott, hogy a német cserké-szet nem volt tagja a világszervezetnek, így nem rendelkezhetett annak ajánlásával sem a külföldi utak során. A tagság azért sem volt lehetséges, mert a német cserkészmozgalom széttagolt volt, s nem rendelkezett olyan központosított szervezettel, amelynek minden cserkészcsapat alárende-lődött. Ezért tárgyalások kezdődtek, hogy a német szövetség által kibocsátott ajánlás is elfogad-ható legyen, amivel egy újabb lépést tehettek abba az irányba, hogy a Németországra nézve káros csoportok külföldre engedését megakadályozzák. Auslandsamt der Deutschen Pfadfinderbünde an das AA, 29. Februar 1932 – PAAA, R 63603; Csak a szemléltetés kedvéért említjük meg, hogy aktív tevékenységet folytatott az 1918 óta működő, s a 30-as évek végére kb. 520 tagot számláló Lengyel Cserkészek Szövetsége Németországban is, amely a német csoportokhoz hasonló elveket követve lengyelországi területekre szervezett utakat, ami a krakkói német konzulátus figyelmét is felkeltette, ott ugyanis nem nézték jó szemmel ezt a kapcsolatápolást. Deutsches Konsulat Krakau an das AA, 10. Oktober 1930 – PAAA, R 63602.
27 Vö. Hardenberg, i. m., 135-161. o. Ennek legfőbb élharcosa a Világifjúsági Liga (Weltjugendliga) volt, amely közvetlenül az első világháború után alakult Bécsben, s ezt követően Németországban is elterjedt. A szervezet célja volt, hogy az egyes országok azonos korú ifjúsága között kapcsola-tot alakítson ki, különösen az egykori ellenséges országok azonos korú fiataljai között. A húszas évek második felében elhatározták egy Ifjúsági Világszövetség (Weltbund der Jugend) létrehozá-sát, amelynek elősegítésére két világifjúsági találkozót is rendeztek. Die Weltjugendliga (Verband Deutschland). Kurzchronik. In: Kindt, Die deutsche Jugendbewegung i. m., 1567-1571. o.; Otto Reinemann, Die Entwicklung der Weltjugendliga (Verband Deutschland). Aus dem Arbeitsbericht
’Zehn Jahre Kampf der Jugend für den Frieden’. Hrsg. von der Reichsleitung des Verbandes Deutschland und im Auftrag der ausländischen Freunde der Weltjugendliga, August 1929. Idézi:
uo., 1571–1574. o.; Kurt Plachte, Weltjugendtreffen auf der Freusburg. Kieler Nachrichten, 12.
August 1927. Idézi: uo., 1576-1577. o.; Werner Kindt, Die Gründung des Weltbundes der Jugend vertagt! Der Zwiespruch. Wochenzeitung der deutschen Jugendbewegung, Nr. 35, 2. September 1928. Idézi: uo., 1578-1580. o.; Karl O. Paetel, Der missglückte Weltbund. Die Kommenden, Nr.
36, 7. September 1928. Idézi: uo., 1580-1581. o.; Wilm Geyer, Rückblick auf das Weltbundtreffen
II. Ifjúság és külföld Németországban 1933 előtt 30
A külföldre irányuló tevékenység a világgazdasági válság kezdetére érte el csúcspontját, majd a nehéz gazdasági helyzet miatt hanyatlani kezdett. Az Egy-leti Ifjúságon belül az 1927-re a Német Szabadcsapat (Deutsche Freischar) ke-retében működő csoportok váltak a német ifjúság külföldre irányuló tevékeny-ségének éllovasaivá, s ők voltak azok is, amelyek ezt a munkát mind formáiban, mind pedig irányaiban mintaadóan kifejlesztették.
A Német Szabadcsapat nemcsak ezzel a tevékenységével vált az Egyleti If-júság par exellence csoportjává.28 A mellékelt ábrák megfelelően szemléltetik nemcsak a külföldi tevékenység irányait, hanem annak súlypontjait is, s egyben rávilágítanak az egyik évről a másikra történő elmozdulásokra is. (1–2. ábra)
Bár az összeállításból hosszabb trendeket nem tudunk meghatározni, mégis kiviláglik belőle, hogy évről évre több fiatal utazott külföldre (1928–29 ca. 10%
az emelkedés), s az is, hogy egyre meghatározóbbá váltak azok a területek, ame-lyek német lakossággal rendelkeztek, de összességében is több országot érin-tettek az ifjúság útjai. A Vándormadár óta az érdeklődés középpontjában álltak a skandináv és balti államok, illetve a délkelet-európai térség, míg Nyugat- és Dél-Európa mindvégig szerény mértékben élvezte a német ifjak érdeklődését.
1929-re Skandinávia és a balti térség részesedése viszont kb. egy harmadára esett vissza, s egyre inkább Délkelet-Európa vált a német ifjúság elsőszámú cél-területévé. Ezt a fordulatot jelezte az is, hogy 1928-ban kb. az utak fele érintett olyan országot, amelyben jelentősebb német lakosság és kisebbség élt, 1929-re ez az arány már meghaladta a 80 százalékot is.29 Ez az egyértelmű eltolódás egy-ben az új német külpolitikai doktrínát is tükrözte, amely Stresemann halála után már nem látta szükségét annak, hogy a délkelet-európai orientáció mellett Nyu-gat-Európának továbbra is komoly figyelmet szenteljen.30
in Eerde. Der Kronacher Bund. Bundesrundbrief des Kronacher Bundes der alten Wandervögel EV und des Bundes der Wandervögel EV, Heft 1–2, Oktober 1928. Idézi: uo., 1581-1583. o.
28 Hardenberg, i. m., 25.o.; Jovy, i. m., 29. o.
29 A Német Szabadcsapat útjai 1928-ban (fő): Svédország – 322, Csehszlovákia – 271, Kelet-Po-roszország, Baltikum – 176, Bulgária – 167, Ausztria – 127, Jugoszlávia – 91, Norvégia – 74, Lu-xemburg – 57, Finnország – 53, Magyarország, Románia – 47, Törökország, Görögország – 41, Dánia – 37, Franciaország – 24, Nagy-Britannia – 12, Spanyolország - 3, összesen 1502 fő. A Né-met Szabadcsapat útjai 1929-ben (fő): Kelet-Poroszország, Danzig, Baltikum – 280, Csehszlovákia – 260, Észtország, Lettország, Litvánia – 253, Felső-Szilézia, Lengyelország – 189, Magyarország, Románia, Bulgária, Törökország – 138, Svédország, Norvégia – 99, Hollandia – 72, Ausztria és Tirol – 61, Elzász–Lotharingia – 59, Észak-Schleswig, Dánia – 53, Jugoszlávia – 43, Saar-vidék, Luxemburg – 40, Nagy-Britannia – 29, Finnország – 23, Spanyolország – 16, Svájc – 13, Francia-ország – 12, összesen 1640 fő. Deutsche Freischar, 1928/3. sz., 168. o.; Deutsche Freischar, 1929-30/2. sz., 142-143. o.; idézi Hardenberg, i. m., 35. o. Jovy szerint 1929-ben 1640-2000 résztvevővel számolhatunk, s 1928-ban az utak egyharmada, 1929-ben egy ötöde volt tisztán külföldi út, vagyis olyan, amely határrégiót nem érintett. Utóbbi adat is alátámasztja a munka súlypontjának erőteljes változását. Jovy, i. m., 60. o.; Jugendlager im Böhmerwald (Deutsche Freischar). In: Kindt, Die deutsche Jugendbewegung, i. m., 1074-1077. o.
30 Vö. Peter Krüger, Die Außenpolitik der Republik von Weimar. Wissenschaftliche Buchgesell-schaft, Darmstadt 1985; Hans–Paul Höpfner, Deutsche Südosteuropapolitik in der Weimarer Re-publik. Frankfurt am Main – Bern 1983. Súlypontok áthelyeződése Európa északi és nyugati
te-II. 4. Összegzés 31
II. 4. Összegzés
Összegezve elmondhatjuk, hogy 1933-ra a német ifjúság külföldre irányuló tevé-kenységének már több évtizedes hagyománya alakult ki, jóllehet ez az aktivitás igazából a 20-as évek végére és a harmincas évek elejére öltött számottevő mé-reteket. Ez a sokéves tapasztalat egyúttal azt is eredményezte, hogy jól bejára-tott rendszerben állt össze minden külfölddel kapcsolatos tevékenység az előké-szítéstől, a megszervezésen át a lebonyolításig, s így az ifjúsági csoportok egyre nagyobb számban és egyre többször látogattak külföldre.
Ebben az időszakban alakultak ki a külföldi tevékenység irányai is, amelyek elsősorban a birodalmi határokon kívül rekedt németség felé mutattak. Az if-júsági szervezetek jó partnerei voltak a külföldi németséget gondozó szerveze-teknek. Az egyéb külföldi kapcsolatok, idegen országok ifjúsági szervezeteivel kialakított kontaktusok fejlődtek, de a népiségi munka szintjét sohasem érték el. Ennek ellenére sok országgal álltak fenn kapcsolatok, mivel a közép-európai és délkelet-európai régió országaiban mindenhol élt kisebb-nagyobb német kö-zösség. Kialakultak azok a tevékenységi formák is, amelyek a csoportok külföldi munkájának összetevőit alkották: például a népi németek és ifjúsági csoportjaik ellátása sajtótermékekkel, kölcsönös utak szervezése, az utak során végrehajtott programok megtervezése, németországi iskolázás, munkaerő-közvetítés Német-országba stb.
Az 1933-as hatalomváltás nem okozott azonnal törést az Egyleti Ifjúság kül-földi tevékenységében, az egyre kézzel foghatóbb nehézségek csak az 1930-as évek közepétől jelentkeztek. Tevékenységüket azonban a második világháború-ig, ha szerény mértékben is, de gyakorolták.31 A menekülési utat elsősorban az jelentette, hogy tagságuk az életkort figyelembe véve nem csak HJ-korú fiata-lokból tevődött össze, hanem annál idősebbekből is.
A Hitlerjugend nem vett részt ebben a némiképp központosított rendszer-ben, aminek többek között akadálya volt, hogy pártifjúságként számos helyről ki-szorult. Utóbb viszont hasznosíthatta mindazokat a tapasztalatokat és formákat, amelyeket az említett szervek és ifjúsági csoportok kialakítottak. S a Hitlerjugend kétségtelenül jó szemmel leste el – már ekkor – nemcsak a külföldre irányuló tevékenység fontos mozzanatait, hanem mindent, amitől egy ifjúsági csoport if-júsági csoport lehetett.
rületeiről kelet felé jól illusztrálható a Großdeutsche Blätter egyik 1929-es számában közölt cikk vonatkozó soraival: „Ha a német ifjúság a határon túlra akar menni, fontosabb dolga is akad, mint hogy a nyugati civilizáció csodájára járjon. Olyan szellemiségre van szüksége, amellyel a német ifjúság már ma is részt vehet nemzete jövőbeni feladataiban, hogy bevesse erőit. Angliai és francia-országi sétautak bizonyosan eltérítenek a céltól.”– Großdeutsche Blätter, 1929, 142. skk., itt 143.
o. Idézi: Tiemann, i. m., 96. o.
31 Grenzlandfahrten und Auslandsbeziehungen der bündischen Jugend, Kindt, i. m., 1529-1535. o.