A Hitlerjugend külföldi tevékenységének szellemisége 1933 után

Mind a külkapcsolatok elméletében, mind pedig annak formáiban a közvet-len előzményt az az Egyleti Ifjúság szolgáltatta, amelynek többsége számára az NSDAP és a Hitlerjugend habitusa és tevékenysége sértette a jó ízlést. Nem nézték jó szemmel, hogy a Hitlerjugend a társadalom széles, így alsóbb rétegei-nek megnyerésével tömeges tagságra törekedett. A nemzetiszocializmus megíté-lése nagyon eltérő volt az Egyleti Ifjúság csoportjai között: a szimpatizánsoktól a hajthatatlan náciellenes csoportokon át minden árnyalat megtalálható volt kö-zöttük. A legtöbb csoportra a politikai nézetek pluralizmusa volt jellemző, még ha a szélsőséges nézetek sokszor kívül is rekedtek. Vagyis a csoportok nem tették le a voksukat egyik vagy másik politikai erő mellett, ezt a tagság egyéni megítélé-sére bízták, mindazonáltal törekedtek arra, hogy a vezetés politikailag kiegyen-súlyozott legyen. A csoportok önállóságra alapozott lényéből fakadt, hogy még

1 Schirach, Die Hitler-Jugend, i. m., 162. o.

IV. 1. A Hitlerjugend külföldi tevékenyégének szellemisége 1933 után 55 a nácikkal szimpatizálók sem akarták alárendelni magukat a Hitlerjugendnek.

Inkább arra törekedtek, hogy az NSDAP-nak több, elismert ifjúsági szövetsége lehessen, ami a HJ ellenállásán azonban megbukott. A nemzetiszocializmussal szimpatizáló csoportok száma 1931-ben az Egyleti Ifjúság 10 százalékát sem érte el,² de később ez az arány minden bizonnyal növekedett. Az NSDAP előretö-résével pedig meglehetősen nehéz elhatárolni a valós meggyőződésből fakadó vagy az opportunizmus szülte, adott esetben pedig a túlélést jelentő közeledési, majd csatlakozási stratégiát.

Politikai téren hasonlóság mutatkozott az Egyleti Ifjúság és a HJ között ab-ban a tekintetben, hogy a HJ-hoz hasonlóan az Egyleti Ifjúság is általáab-ban kevés megértést mutatott a weimari demokráciával szemben, de a valóságból inkább egy idealisztikus világkép víziójába menekült. Weimar politikai rendszerének el-utasítása azonban nem a gazdasági válság és annak szociális hatásainak volt a kö-vetkezménye, hanem korábbról eredt. A fennálló rendszerhez való viszonyulás – a nemzetiszocializmus megítéléséhez hasonlóan – viszont nagyon sokszínű volt:

a szkeptikus együttműködéstől az erőszakos elképzelésekig terjedt. A politika az egyletek belső életében azonban nem játszott különösebb szerepet, s ez volt az a pont, ahol a hasonló beállítódás ellenére a HJ mindig is lenézte az egyleti csoportok politikától való elfordulását. A népközösség és az organikus állam esz-méje viszont mindenképpen jelen volt a csoportok életében, s ezt adott esetben közelíteni is lehetett a hasonló náci felfogásokhoz.³

Az elvek és a politikai elképzelések sok esetben kimutatható hasonlósága el-lenére a HJ és az Egyleti Ifjúság között lényeges különbségek is mutatkoztak, amelyek közül a legfontosabb a csoportok tagfelvételi eljárása és az önállósá-got őrző habitusa volt. Az egyleti csoportok befelé fordulók voltak, sok esetben misztikusnak nevezhető nevelési közösséget képeztek, s külső befolyás nem ha-tott rájuk: önállóan vezetett autonóm társaságokat alkottak, amelyek az egyén erőteljes fejlődésében voltak érdekeltek. A Hitlerjugend ezzel szemben mindig is a közösséget helyezte előtérbe, s ennek szellemében a bajtársiasságot kötelező elvvé tette. Együttműködésre a Hitlerjugend és az egyleti csoportok között a két szervezet habitusából adódóan nagyon ritkán került sor, s ekkor is a HJ inkább annak érdekében tette ezt, hogy az egyes egyleti csoportokat saját szervezetébe tagolja be. Összességében azonban a HJ ellenséges csoportoknak minősítette az egyleteket, már 1933 előtt is.⁴

2 Jovy, i. m., 71., 77-79. o.; Hitler–Jugend und bündische Jugendbewegung (Deutscher Pfadfinderbund). In: Kindt, Die deutsche Jugendbewegung, i. m., 370-371. o.; Bündische Jugend und Staatsjugend (Die Geusen). In: uo., 823-827. o.; Hellfeld, Matthias von, Bündische Jugend und Hitlerjugend. Zur Geschichte von Anpassung und Widerstand 1930-1939. Köln 1987, 65-66. o.

3 Hellfeld, Bündische Jugend und Hitlerjugend, i. m., 59-63. o.

4 Az egyleti csoportokban az új tagok felvétele mindig a szimpátián alapult, így az új emberek be-lépése leginkább a régi tagok egyéni beszervezési tevékenységén alapult (man wurde gekeilt), s a vezetők személyiségének is óriási jelentősége volt. A belépést követő próbaidő később ugyan a HJ-ra is jellemző volt, de ott ennek csak szavak szintjén volt jelentősége, főleg miután tényleges tömegszervezetté vált. Az egyleti csoportokban a csatlakozás csakis külső kényszer nélkül

történ-IV. A Hitlerjugend külföldre irányuló tevékenységének kiteljesedése 1933-1939 56

1933 után mindkét oldalon a hasonlóságok és a lehetséges kapcsolódási pon-tok megtalálása vált jellemzővé. A HJ megítélése erősen eltérő volt az egyleti csoportokról. Míg a hivatalos berkekben továbbra is elutasították az egyleti cso-portokat, és az egyeduralomra törekvés miatt egyre keményebb bánásmódban részesítették őket, addig sok esetben szükséges volt megnyerésük is, s ilyenkor a HJ egyleti hagyományait, azok Hitlerjugendben való továbbélését állították a középpontba. A másik oldalon a meggyőződésből vagy opportunizmusból a nemzetiszocializmus iránt készséget mutató csoportok leginkább a HJ „nem-zeti szocialista” jellegét emelték ki (nem a Strasser-féle értelemben), bár sok reményt ehhez sem fűztek. Az ambiciózusabb elgondolások egy munkamegosz-tás vízióját vetítették előre, amely az egyleti elemek beáramlásával az NSDAP-nak és a HJ-NSDAP-nak egy egyleti eredetű káderelitet teremthetett volna, míg a másik oldalon valóban egy tömegszervezet jöhetett volna létre. Ennek ellenére 1933 után az NSDAP és a HJ eltömegesedése továbbra is kritikát váltott ki az Egyleti Ifjúságból, a nácizmus elveire ez azonban már alig vonatkozott.⁵

A kényszer és az egyéni belátás hatására az egykori egyletiek azonban még-is vmég-iszonylag gyorsan a HJ tagjaivá váltak, ami a saját formáikat átvevő HJ és az egyleti vezető szerep Hitlerjugenden belüli kivívása utópiájának hatására volt visszavezethető. A HJ, de különösen a Hitlerjugend 10-14 éves fiúkat tömörítő alszervezete, a Német Ifjúnép, ilyen gyors kiépítése, ahol az egyleti vezetők ará-nya megközelítette a kétharmadot, nem lett volna lehetséges az Egyleti Ifjúság mind teljesebb betagolása nélkül. A Birodalmi Ifjúságvezetőség vezetői közül is többen ezekből a körökből (kb. 40 fő) származtak. A folyamatos tisztogatások pedig arra is bizonyítékul szolgáltak, hogy az első években valóban léteztek egy-leti életformák a Hitlerjugenden belül. Gyakorta volt ugyanis példa arra, hogy egy HJ-csapat többségében újonnan belépett egyletiekből tevődött össze. Más esetekben a magukat feloszlató csoportok privát módon próbálták folytatni ad-digi tevékenységüket.⁶

A sors fintora volt tehát, hogy a Hitlerjugend külföldi tevékenységéhez is mintát adó Egyleti Ifjúság nem kerülhette el sorsát, hiszen a HJ egyeduralmi igényei mellett önálló léte egyáltalán nem volt elképzelhető. A nemzetiszocialis-ta forradalom felfalnemzetiszocialis-ta, ha nem is gyermekeit, de legalábbis nemzetiszocialis-tanítómestereit. A be-olvadás fentebb vázolt menete azonban nem volt mentes az ellenséges retoriká-tól és atrocitásokretoriká-tól sem. A HJ, különösen annak vezetője, Baldur von Schirach figyelmen kívül hagyva az egyletek árnyalatait, mindig teljesen egységesen nyi-latkozott róluk, s ez mindig negatívan, tulajdonképpen a „cetereum censeo…“

szellemében történt. A független ifjúsági csoportok létjogosultságának kétség-bevonása egy jól kigondolt, egyletek elleni propaganda-hadjárattal párosult. A

hetett. Hellfeld, Bündische Jugend und Hitlerjugend, i. m., 33-34. o.

5 Uo., 65-72. o.

6 Uo., 82-89., 99-101. o. Ifjúsági mozgalom és nemzetiszocializmus kérdéséhez ld. még. Klönne, Arno, Jugend im Dritten Reich. Die Hitler-Jugend und ihre Gegner. Dokumente und Analysen. Die-derichs Verlag, Düsseldorf 1982, 105-117. o.

IV. 1. A Hitlerjugend külföldi tevékenyégének szellemisége 1933 után 57 HJ és vezetése az egyleti csoportokat a német ifjúsági mozgalom által kijelölt szellemi örökségtől való eltávolodással vádolta meg, esetükben egyenesen „elfaj-zásról” beszéltek. Ha a csoportokról szóltak, nem feledkeztek el kiemelni a mo-rális fertőt, a hosszú hajú vezetők hadát, a homoszexualitást, s szemükre vetették az elitista fennhéjázást is. Így kizárólag a megszűnés lehetett a sorsa azoknak a csoportoknak is, amelyek a Hitlerjugenddel karöltve akartak segédkezni az új birodalom felépítésében.⁷

Míg korábban mind a teljes Hitlerjugend, mind pedig annak Határvidéki Hi-vatala viszonylag önállóan végezte tevékenységét, 1933-ra a HJ minden korábbi-nál szorosabban kötődött a párthoz, teljes szimbiózisban élt annak szervezeti és világnézeti struktúrájával, 1935-ben pedig végleg elismerték az NSDAP tagoza-tának. Ebből az következett, hogy 1933 után a HJ kifelé irányuló tevékenysége már nem járhatott teljesen önálló utakon. Bár a HJ a „hatalom megragadása”

előtt is olyan külföldre irányuló tevékenységet végzett, amely nem sértette a párt általános elveit és szándékait, a müncheni központból semmilyen útmutatást sem kapott munkájához. Mindez megmutatta, hogy a Hitlerjugendet sem általá-ban, sem pedig külföldre irányuló tevékenységét tekintve nem tartották különö-sebben fontos tényezőnek. 1933 után a helyzet azért változott meg gyökeresen, mert a Hitlerjugend által növekvő mértékben kínált manipulációs lehetőségek már szemmel láthatóak voltak, s a külkapcsolatok terén döntő fontosságú volt, hogy az „új Németország” képviseletében milyen ifjak utaznak külföldre. Más-részt az NSDAP-nak kellett meghatároznia a teljes német külpolitika irányát is, jóllehet ezen a téren több, egymással konkuráló szervezet küzdött a befo-lyásért.⁸ A párt és az állam külpolitikai irányvonalához tehát saját tagozatának, a Hitlerjugendnek is igazodnia kellett, hogy összehangolt külpolitika valósuljon meg, s az esetleges konfliktusok elkerülhetők legyenek.⁹ A nemzetiszocialista állam működési viszonyai ezt azonban csak nagy erőfeszítések árán tették lehe-tővé, amelyek azonban nem is vezettek mindenkor eredményre. E szervezeti káosz közepette joggal lehetett feltenni a kérdést, hogy mikor kinek kellett hin-ni. Ezt a helyzetet maga a HJ is elősegítette azzal, amikor nem minden esetben tartotta magát a párt, illetve a külügyminisztérium elvárásaihoz. Schirach fiatal kora ellenére volt annyira dörzsölt, hogy nem bocsátkozott szélmalomharcba a külpolitika legfőbb alakítóival, akikkel szemben a külügyminisztériumtól telje-sen független HJ-külpolitikát úgysem teremthetett volna. Inkább járta a maga útját, s tette, amit gondolt.

7 Erre volt példa a magát Adolf von Trotha admirális oltalma alá helyező Nagynémet Szövetség (Großdeutscher Bund) felszámolása. Majd az egyleti csoportok nyomással, kényszerrel, rendeletek-kel való teljes megszüntetése is, valamint a Hitlerjugenden belül a régi emlékek alapján egymással szorosabb kapcsolatot tartó, egykori egyleti tagok és vezetők kiszűrése. – Jovy, i. m., 81-85, 150-151.

8 Így a külügyminisztérium (Auswärtiges Amt), az NSDAP Alfred Rosenberg vezette Külpoli-tikai Hivatala (Außenpolitisches Amt der NSDAP), a Ribbentrop–ügyosztály (Dienststelle des Beauftragen der NSDAP für außenpolitische Fragen im Stabe des Stellvertreters des Führers) és az NSDAP Külföldi Szervezete (Auslandsorganisation der NSDAP).

9 Buddrus, Totale Erziehung, i. m., 743. o.

IV. A Hitlerjugend külföldre irányuló tevékenységének kiteljesedése 1933-1939 58

„A Birodalmi Ifjúságvezetőség nem folytat külpolitikát” írta Schirach 1934-ben megjelent könyvé1934-ben, amely1934-ben kifejtette, hogy a párt a Külpolitikai Hi-vatalt bízta meg a nemzetiszocialista mozgalmon belül a külügyi tevékenység-gel. A Birodalmi Ifjúságvezetőség Külügyi Részlege (Abteilung Ausland) – írta Schirach – nem végez olyan tevékenységet, amely metszené a párt és az állami szervek kompetenciáját. Munkáját ugyanis a politikán kívülre helyezte, s azt csu-pán tisztán emberek közötti érintkezésnek tekintette.¹⁰ A HJ útjai Schirach ol-vasatában nem minősültek propagandaútnak, főleg nem tartotta az utazó ifjakat a nemzetiszocializmus propagátorainak, hanem olyan fiataloknak, akiknek első számú feladata külföldön is a tanulás volt: „Hiszek az európai ifjúság együttmű-ködésében egy olyan megállapodás alapján, amelynek egyetlen programpontja a következőképpen hangozna: kölcsönös megismerkedés.”¹¹ Az ifjúság, mint „a legjobb követ“ – fejti ki Schirach – nem rendelkezett a diplomaták szinte köte-lező bizalmatlanságával, hanem őszinte és elfogulatlan volt. A HJ hangsúlyozta, hogy nem küld kémeket – mint a szovjetek –, hanem csak ifjakat, akik tanulni akarnak.¹² Kár, hogy a vezetők már nem rendelkeztek ezzel a gyermeki őszinte-séggel. A kémkedés persze nem zárható ki, hiszen erre sok esetben a lehetőség is adott volt, de erre utaló nyomokat a forrásokban nagyon ritkán találunk.¹³ A fontosabb HJ-utakról készült beszámolók ilyen jellegű információkat nem tar-talmaznak, titkos jelentések pedig nem kerültek elő.

A HJ álláspontja és Schirach értelmezése szerint a HJ-nak azonban nem volt feladata, hogy más népek számára példaként szolgáljon, a nemzetiszocializmus pedig nem volt exportálandó propagandacikk, hanem mindössze a német lényeg inkarnációja. A HJ szándéka tehát nem volt egyéb, mint a jó kapcsolatok ápolása a különböző nemzetek ifjúságával, amelybe az is beletartozott, hogy a HJ tágra nyitotta a kaput más országok érdeklődő ifjúsági csoportjai előtt, s ezt elvárta más országoktól is.¹⁴ Így az ifjúságot ott is képesnek tartották az előzetes

tapoga-10 Schirach, Hitler–Jugend, i. m, 154. o.

11 Uo., 155-156. o.;

12 Über die Jugend. Frankfurter Zeitung, 4. Dezember 1937 (BArch, NS 5/VI/427, 132. o.);

Gespräche der Jugend unter sich. Hamburger Fremdenblatt, 3. Dezember 1937 (BArch, NS 5/

VI/427, 131. o.); Jugenderziehung im Zeichen des Friedens! Wille und Macht, 1938/1. sz., 1-5. o.

13 Például Nagy-Britannia esetében. Vö. The National Archives (London), KV 5/85-87.

14 Schirach, Baldur von, Revolution der Erziehung, Berlin 1938, 141–142. o. „Nem lehet felada-tom, és teljesen ellentmond munkám lényegének, hogy a Hitler–Jugendet más nemzetek számára pél-daként állítsam. Én nem idegen népek ifjúságához szólok, hanem a világ német ifjúságához. Főleg nem kísérlem meg, hogy a nemzetiszocialista ifjúsági nevelés alapelveit az egész világ számára mértékadó-nak állítsam be. A nemzetiszocializmus nem propagandacikk, az a német lényeg indoktorinációja, né-met földön keletkezett, és a néné-met vezér alakította szellemileg és szervezetileg. Amikor megpróbálom külföldieknek érthetővé tenni a Hitler–Jugend lényegét, tagozódását és felépítését, akkor ezt csak azért teszem, mert meg akarom könnyíteni mindazok fáradozását, akik komolyan arra törekednek, hogy megismerjék a német ifjúságot. A teljes nemzetiszocialista mozgalomhoz hasonlóan a legfiatalabb tago-zat is a népek egymás közötti békés megérétéséért áll ki. A politikai viták kikapcsolásával azon fárado-zik, hogy más nemzetek ifjúságával jó kapcsolatokat teremtsen. Mint ahogy mi is kitárjuk szülőföldünk kapuit a világ ifjúsága előtt, és törekszünk arra, hogy hozzáférhetővé tegyük számukra a német táj szépségét, úgy mi is elmentünk idegen országokba, és megpróbáltuk Hitler–Jugendünkbe a világnak

IV. 1. A Hitlerjugend külföldi tevékenyégének szellemisége 1933 után 59 tózásra, ahol a hivatalos külpolitika nehézségekkel küszködött. Mindez arra pre-desztinálta „Németország ifjú generációját, hogy hozzájáruljon a Führer nagy békeművéhez”. A HJ előszeretettel hangsúlyozta: szakítottak azzal a hagyomány-nyal, hogy puszta kalandvágyból és kedvtelelésből induljanak külföldre, hiszen egy külföldi út hátterében komoly feladat állt.¹⁵

A Hitlerjugend mind erőteljesebb fellépése a világ országainak színpadán az egyre terebélyesedő külkapcsolatok által kiváló lehetőséget biztosított a német politika számára, hogy a „béke fenntartására” irányuló külpolitikáját az ifjúság fejlődő kapcsolataival is alátámassza. Minthogy a Hitlerjugendnek egyre inkább részét képezték a korábbi ifjúsági szervezetek, ráadásul az ilyen múlttal nem rendelkező tagok is hittel dolgoztak a mind szélesebb külkapcsolatokért és a világ ifjúságai közötti jó viszonyért, a Hitlerjugendet meglehetősen könnyűnek bizonyult felhasználni a békeszínlelés feladataira. Ez olvasható ki a HJ hivatalos sajtókiadványaiból is, amelyekben nem csak azt cáfolták, hogy a HJ külpolitikát, de még azt is, hogy egyáltalán politikai tevékenységet folytat. Eszerint mindösz-sze a kölcsönös párbeszéd, egymás viszonyainak megismerése, a közös munka, a sport és a dalok által, a kölcsönös tisztelet kivívása és valódi, bajtársi viszonyok kialakítása volt a cél.¹⁶

A Hitlerjugend pozitív, békés és mértéktartó külföldi megjelenése egyúttal hozzájárulhatott mind Németország, mind pedig a Hitlerjugend nemzetközi izoláltságának csökkentéséhez, amelynek 1937-től már komoly jelei mutatkoz-tak. A Hitlerjugend leginkább azt várta a külföldi partnerektől, hogy megértsék Németországot és a Hitlerjugendben folyó nevelési munkát. Nyilván ennek je-gyében szorították teljesen háttérbe a külkapcsolatok terén a nemzetiszocializ-mus rasszista gondolatait. A nyilvánosság előtt ez tabutéma maradt. A belső ér-tékelésekben viszont már ezek a felhangok is előjöttek. Elsősorban nem abban a kontextusban, hogy a Hitlerjugend bizonyos országok ifjúságát fajilag alsóbb rangúnak tekintette, bár a nem hivatalos megbeszélések során nyilván erre is bőven akadt példa. Inkább abban a tekintetben került elő ez a téma, hogy az együttműködés nehézségeit, a kapcsolatkeresési szándékokkal szemben muta-tott ellenkezést a HJ általában a „zsidó befolyás” számlájára írta. Ennek ellenére a HJ lehetséges partnerországokban is közismert nemzetiszocialista világnéze-te az első években kifejezetvilágnéze-ten gyakran váltott ki tartózkodást. Az izoláltságot csak fokozta, hogy a HJ tekintélye időközben sokszorosára növekedett, mint-egy a náci Németország egészét, vagyis mint-egy mint-egyre növekvőbb erejű világhatal-mat képviselt, ami a szétaprózódott weimari ifjúsági mozgalomra, Németország első világháború utáni eszmélésekor, majd a világválság miatti újbóli

összerop-azt a szemléletét belenevelni, amely előfeltétele a népek békés egymás közötti együttműködésének.” – Schirach 1934. január 30-i rádióbeszédéből, idézi: Griesmeyr – Würschinger, i. m., 178-179. o.;

Ld. még Brücken von Nation zu Nation. RJP, 1935/22. sz., 1-2. o.

15 Weltaufgeschlossene Jugend. Bremer Zeitung, 15. Oktober 1937 (BArch, NS 5/VI/427, 116.

o.) ; „Jahr der Verständigung”, Völkischer Beobachter (VB), 26. Januar 1938 (BArch, NS 5/VI/427, 150. o.); Von unseren Auslandsfahrten. RJP, 1934/63. sz., 1. o.

16 Vö. Der Verständigungswille der jungen Generation. RJP, 1935/200. sz., 3. o.

IV. A Hitlerjugend külföldre irányuló tevékenységének kiteljesedése 1933-1939 60

panása idején ilyen szinten nem volt jellemző. Egy egyszerű német vándorcso-port nem egy feltörekvő világhatalom képviselőjeként jelent meg külföldön.¹⁷ A német külpolitika szemszögéből kapóra jöttek az olyan – a legtöbb eset-ben valóban szilárd meggyőződéssel vallott – kijelentések, amelyek nyíltan a béke mellett és a háború ellen foglaltak állást (pl. „Mi Hitlerjugend-tagok eluta-sítunk egy imperialista hódító háborút!^“18). A pártvezetés a pozitív kicsengésű HJ-kezdeményezéseket a békepropaganda jegyében mindvégig tolerálta, még akkor is, ha azok adott esetben diplomáciai bonyodalmat okoztak.¹⁹ A Francia-ország felé irányuló töretlen próbálkozás pedig a nagypolitikának is javára szol-gált. Több más példa mellett ezt a célt szolgálták a Nagy-Britanniával is kitartóan fenntartott kapcsolatok.

Másrészt a 30-as évek második felében már érezhető volt, hogy a német külpo-litika több esetben egy erős hatalom politikájaként jelent meg. A Hitlerjugendtől is egyre inkább elvárták, hogy – a nácizmus békés szándékainak külföldre tör-ténő közvetítetése mellett – az első számú európai ifjúságként lépjen fel, amely adott esetben akaratát is rá tudja kényszeríteni a partnerszervezetekre és -orszá-gokra. Ebben a tekintetben leginkább a HJ sajtótermékei érdemeltek figyelmet, amelyekről Buddrus joggal állapította meg – különösen a Birodalmi Ifjúságveze-tőség Wille und Macht (Akarat és Hatalom) című központi folyóiratáról –, hogy nem mindig követték a szigorúan vett, általános, missziós céloknak megfelelő nemzetiszocialista külpolitikát, hanem az elvártnál gyakrabban mutatták a meg-értés jelét más népek ifjúsága iránt. Bár a HJ legfelsőbb vezérkara is meglehető-sen fiatal volt (a 30-as éveiben járó generáció), és a HJ ezért valóban önmagától is békés hangokat ütött meg, mégsem a „megértés politikája” volt az egyetlen HJ által képviselt irány.²⁰ A HJ az országon belüli, fokozódó vezetőszerepe mellett mindenképpen magának vindikálta a jogot arra, hogy külföldön egyre inkább

17 Vö. Schirach újévi üzenete: „A következő évben a Hitlerjugend munkája azt a nagy célt szolgálja majd, hogy hidat verjen a német és a külföldi ifjúság között. A világ népeinek meg kell ismerniük egymást, nem azért, hogy utánozzák az idegen jelleget, hanem hogy eljussanak az idegen népiség kölcsönös megértéséhez. Csak ez a kölcsönös megértés képezheti a ma nagy ifjúsági szervezete-inek együttműködési alapját” Völkischer Beobachter, 2. Januar 1938; ld. még Buddrus, Totale Erziehung, i. m., 747. o.

18 Möller, Albrecht, Wir werden das Volk. Wesen und Forderung der Hitlerjugend. F. Hirt, Breslau 1935, 97-98. o.

19 Rudolf Heß 1935. májusi nyilatkozata a HJ külügyeiről: „Minél inkább megismerik egymást a népek, minél inkább megtanulják egymást megérteni, annál kisebb sikererel járnak a népek egy-más ellen uszításában érdekeltek. A jobb megértés alapjait azáltal is le lehet fektetni, hogy a né-pek ifjúságai, amelyek később a néné-peket képezik majd, kapcsolatba lépnek egymással, és tényleg jobban megismerik egymást.” Idézi: Griesmeyr – Würschinger, i. m., 179. o.; Vö. Buddrus, Totale Erziehung, i. m., 748. o.

20 Buddrus idézi Günter Kaufmannnak, a Sajtó- és Propagandahivatal vezetőjének Schirach meg-értésre vonatkozó jelszavának kifejtését, amely a Wille und Macht 1938. évi 1. számában jelent meg: „A Hitlerjugend külföldi tevékenysége a kölcsönös tiszeteleten nyugszik […] Csupán annyit várunk el [az ifjúságtól – V. Zs.], hogy pozitív módon beleérezze magát a másik mentalitásába.”

Günter Kaufmann, Jugenderziehung im Zeichen des Krieges! Wille und Macht, 1938/1. sz., 1-5.

o. Vö. Buddrus, Totale Erziehung, i. m., 749. o.

IV. 1. A Hitlerjugend külföldi tevékenyégének szellemisége 1933 után 61 kizárólagosan lépjen fel a teljes német ifjúság képviseletében – mind a külföldi

IV. 1. A Hitlerjugend külföldi tevékenyégének szellemisége 1933 után 61 kizárólagosan lépjen fel a teljes német ifjúság képviseletében – mind a külföldi