Vitári Zsolt
A Hitlerjugend és a nagyvilág
Vitári Zsolt
A H ITLERJUGEND
É S A N A G Y V I L Á G
PANNÓNIA KÖNYVEK
A kötet
a Tudományos képzés műhelyeinek támogatása
a Pécsi Tudományegyetemen (TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0029) projektje a Németországi Szövetségi Köztársaság Kormánya
Média- és Kultúrügyi Államminisztere,
a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíja, a Pécsi Tudományegyetem Történettudományi Intézet
Német Történelem és Kultúra Délkelet-Közép-Európában Alapítványi Tanszéke és a Pécsi Tudományegyetem
Történettudományi Intézet Modernkori Történeti Tanszéke támogatásával jelent meg.
Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve.
© Vitári Zsolt, 2013
© Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, 2013
T ARTALOM
Előszó
I. A KUTATÁSCÉLJAIÉSMÓDSZERTANA
I. 1. A történeti irodalom – a kutatás helyzete I. 2. A kutatás célkitűzései és módszertana II. IFJÚSÁGÉSKÜLFÖLD NÉMETORSZÁGBAN 1933 ELŐTT
II. 1. „Vándormadarak”
II. 2. Az ifjúsági csoportok külföldi tevékenységének elterjedése és szabályozása
II. 3. Az ifjúsági csoportok külföldi tevékenységének irányai és formái
II. 4. Összegzés
III. A HITLERJUGENDKÜLFÖLITEVÉKENYSÉGE 1933 ELŐTT
III. 1. A Hitlerjugend elődeinek „külügyei”
III. 2. A Hitlerjugend Német Munkásifjúság külkapcsolatai
III. 3. A Hitlerjugend külföldi tevékenységének intézményi keretei III. 4. A külföldi kapcsolattartásban résztvevők köre és felkészítése a külföldi kapcsolatok ápolására
III. 5. A külföldi csoportok támogatása és a kapcsolattartás formái III. 6. A külkapcsolatok földrajzi megoszlása
III. 6. 1. Danzig – Lengyelország III. 6. 2. Baltikum
III. 6. 3. Nyugati határvidék III.6. 4. Északi határvidék III. 6. 5. Egyéb területek III. 7. Összegzés
IV. A HITLERJUGENDKÜLFÖLDREIRÁNYULÓTEVÉKENYSÉGÉNEKKITELJESEDÉ-
SE, 1933-1939
IV. 1. A Hitlerjugend külföldi tevékenységének szellemisége 1933 után
IV. 2. A Hitlerjugend kifelé irányuló tevékenységének szervezeti keretei
IV. 3. Az utak előkészítése IV. 4. A külkapcsolatok formái
IV. 4. 1. Határvidék
IV. 4. 2. Külföldi németség – a Hitlerjugend külföldön IV. 4. 3. Népi német ifjúság
IV. 4. 4. Külföld
IV. 4. 5. A HJ külföldi tevékenységének egyéb formái IV. 4. 6. Idegen nemzetiségű ifjúság Németországban
9 12 12 17 22 22 24 26 31 32 32 33 34 36 40 44 44 46 48 50 51 52 54 54 64 68 78 79 87 95 99 107 109
IV. 4. 7. A gyarmati szellem ébren tartása IV. 5. A Hitlerjugend bilaterális kapcsolatai
IV. 5. 1. A Hitlerjugend kiemelt partnerei IV. 5. 1.1. Olaszország
IV. 5. 1. 2. Japán
IV. 5. 1. 3. Nagy-Britannia IV. 5. 1. 4. Franciaország
IV. 5. 2. Ifjúsági kapcsolatok Dél-Európával IV. 5. 2. 1. Spanyolország
IV. 5. 2. 2. Portugália
IV. 5. 3. A Hitlerjugend és Skandinávia IV. 5. 3. 1. Dánia
IV. 5. 3. 2. Svédország IV. 5. 3. 3. Norvégia IV. 5. 3. 4. Finnország IV. 5. 3. 5. Izland
IV. 5. 4. Kapcsolatok a keleti szomszédokkal IV. 5. 4. 1. Danzig
IV. 5. 4. 2. Lengyelország IV. 5. 5. A baltikumi kapcsolatok
IV. 5. 5. 1. Litvánia IV. 5. 5. 2. Lettország IV. 5. 5. 3. Észtország IV. 5. 5. 4. Baltikumi utak
IV. 5. 6. Kapcsolatok a nyugati és déli szomszédokkal IV. 5. 6. 1. Belgium
IV. 5. 6. 2. Hollandia IV. 5. 6. 3. Luxemburg IV. 5. 6. 4. Svájc
IV. 5. 6. 5. Liechtenstein
IV. 5. 7. Kapcsolatok az Amerikai Egyesült Államokkal IV. 5. 8. Kapcsolatok a latin-amerikai ifjúsággal
IV. 5. 8. 1. Chile IV. 5. 8. 2. Argentína IV. 5. 8. 3. Brazília IV. 5. 8. 4. Bolívia IV. 5. 8. 5. Kolumbia IV. 5. 8. 6. Mexikó IV. 5. 8. 7. Uruguay IV. 5. 8. 8. Peru IV. 5. 8. 9. Haiti IV. 5. 9. Közel-Kelet
IV. 5. 9. 1. Törökország IV. 5. 9. 2. Szíria
110 113 114 114 135 145 168 191 191 201 208 209 215 223 225 234 234 234 238 253 253 256 258 260 266 266 270 273 274 275 276 278 279 281 283 285 286 286 287 287 287 288 288 292
294 295 297 298 298 307 309 310 310 312 312 315 324 324 329 338 342 342 345 347 350 350 354 362 364 366 374 374 374 381 384 384 388 389 391 392 392 393 393 393 396 398 IV. 5. 9. 3. Irak
IV. 5. 9. 4. Irán IV. 5. 9. 5. Egyiptom
IV. 5. 10. Az afrikai német ifjúság felkarolása IV. 5. 10. 1. Délnyugat-Afrika
IV. 5. 10. 2. Dél-Afrika IV. 5. 10. 3. Kelet-Afrika IV. 5. 11. Távol-Kelet
IV. 5. 11. 1. Sziám (Thaiföld)
IV. 5. 11. 2. Ausztrália, Új-Zéland, Óceánia IV. 5. 12. A Szovjetunió „megfigyelése”
IV. 6. Összegzés
V. A HITLERJUGENDKÜLKAPCSOLATAIAHÁBORÚIDEJÉN
V. 1. A HJ külföldi tevékenységének szellemisége és lehetőségei a háború idején
V. 2. Szervezeti keretek és tevékenységi formák V. 3. A külföldi utak előkészítése
V. 4. A Hitlerjugend vezető szerepének manifesztálódása – európai ifjúsági együttműködési kísérletek
V. 4. 1. Téli játékok Garmisch-Partenkirchenben V. 4. 2. A Hitlerjugend 5. nyári játékai Breslauban V. 4. 3. A Hitlerjugend kulturális seregszemléje V. 4. 4. Az Európai Ifjúsági Szövetség
V. 4. 4. 1. Előkészítés és eszmei alapvetés V. 4. 4. 2. Az alapítókongresszus
V. 4. 4. 3. A szövetség jövője
V. 4. 4. 4. Az európai együttműködés visszhangja V. 4. 5. Germán Ifjúság
V. 5. Bilaterális kapcsolatok a háború idején V. 5. 1. Kiemelt partnerek
V. 5. 1. 1. Olaszország V. 5. 1. 2. Japán V. 5. 2. Skandinávia
V. 5. 2. 1. Dánia V. 5. 2. 2. Svédország V. 5. 2. 3. Norvégia V. 5. 2. 4. Finnország V. 5. 3. Dél-Európa
V. 5. 3. 1. Spanyolország V. 5. 3. 2. Portugália V. 5. 4. Nyugat-Európa
V. 5. 4. 1. Franciaország V. 5. 4. 2. Hollandia V. 5. 4. 3. Belgium
403 404 414 414 418 422 425 425 431 435 440 440 441 441 443 445 447 448 448 450 451 452 454 456 456 456 458 458 458 458 461 461 462 492 492 492 495 496 498 450 507 544 V. 5. 4. 4. Luxemburg
V. 6. Felépítés Keleten (Aufbau Ost)
V. 6. 1. A Hitlerjugend megszervezése keleten V. 6. 1. 1. Lengyel területek
V. 6. 1. 2. A megszállt keleti területek V. 6. 1. 3. Keleti vidék
V. 6. 1. 4. Ukrajna
V. 6. 2. Idegen nemzetiségű ifjúságok V. 6. 3. Kapcsolatok a Birodalommal V. 7. Összegzés
VI. ÖSSZEGZÉS
VI. 1. A kutatás szükségességéről VI. 2. Tartalmi ívek
VI. 2. 1. Az ifjúsági kapcsolatok szellemisége VI. 2. 2. Az ifjúsági kapcsolatok szervezeti keretei
VI. 2. 3. Az ifjúsági kapcsolatok résztvevői és felkészítésük a külkapcsolatokra
VI. 2. 4. Az ifjúsági külkapcsolatok ellenőrzési mechanizmusai VI. 2. 5. Az ifjúsági kapcsolatok formái
VI. 2. 5. 1. Határvidéki németség VI. 2. 5. 2. Népi német ifjúság VI. 2. 5. 3 Külföldi német ifjúság VI. 2. 5. 4. Külföldi ifjúságok
VI. 3. A kutatás eredményei és további lehetséges irányai VII. FORRÁS- ÉSIRODALOMJEGYZÉK
VII. 1. Források
VII. 1. 1. Külügyminisztérium Politikai Levéltára, Berlin (PAAA) VII. 1. 2. Szövetségi Levéltár Berlin (BArch)
VII. 1. 3. Nemzeti Levéltár London (NArch) VII. 1. 4. Magyar Országos Levéltár (MOL) VII. 2. Rendelkezések
VII. 3. Korabeli irodalom VII. 3. 1. Monográfiák
VII. 3. 2. Könyvfejezetek, tanulmányok, cikkek VII. 4. Szekunder irodalom
VII. 4. 1. Forrásgyűjtemények VII. 4. 2. Monográfiák
VII. 4. 3. Tanulmányok, cikkek VIII. A SZÖVEGBENSZEREPLŐÁBRÁKJEGYZÉKE
IX. RÖVIDÍTÉSEK X. ÁBRÁK
XI. TÁBLÁZATOK XII. NÉVMUTATÓ
E LŐSZÓ
Az „Akié az ifjúság, azé a jövő” ismert jelszava a 20. századra, az Európa- és vi- lágszerte kialakuló és virágzó ifjúsági mozgalom hatására általános és közismert elvvé vált. Ma már nem tudhatjuk pontosan, hogy ki, mikor és hol mondta elő- ször ezt a szállóigét – állítólag már a rómaiak is használták –, annyi azonban bi- zonyos, hogy az első világháború után különös aktualitást nyert. Így volt ez min- denekelőtt azokban a tekintélyelvű vagy diktatórikus rendszerekben, amelyek továbbélésük biztosítása végett előbb vagy utóbb valóban hozzáláttak az ifjú- ság megszervezéséhez. Spanyolország, Olaszország, a Szovjetunió és más orszá- gok mellett ide sorolhatjuk Németországot, amely a weimari demokrácia évei és ezerszínű, a társadalom legszélesebb köreiben elismert ifjúsági mozgalma után a náci diktatúra keretében kezdte meg az egész ország ifjúságának fokozatos meg- szervezését és saját szellemében, illetve érdekében való képzését.
A náci Németországban az ifjúságpolitika kulcsszervezete a Nemzetiszocialis- ta Német Munkáspárt (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei, NSDAP) ifjúsági szervezete, a Hitlerjugend (HJ) lett, amely az anyapárthoz hasonlóan már 1933 legelején egyeduralmi igényekkel lépett fel a maga területén. A német ifjúság teljes betagolása a szervezetbe végül 1939-re, közvetlen a háború előtti időszakra tehető. Létrejött a világ egyik legnagyobb és legjobban szervezett ifjú- sági mozgalma, amely 1940 elejére több mint 8 millió tagot számlált, s tevékeny- ségével már békeidőben, de különösen a háborúban Németország egyik kulcs- fontosságú szervezetévé vált. A Hitlerjugendet azonban kiterjedt külkapcsolatai is komoly – eddig nem megfelelően értékelt – politikai tényezővé tették.
Ez a monográfia elsősorban a Hitlerjugend „külpolitikájáról” szól, ennek vál- tozásait követi nyomon a kezdetektől – tehát az 1933 előtti időszakra is kitérve – egészen a második világháború végéig. Választ keresünk többek között a követ- kező fontos kérdésekre: milyen előzményekre támaszkodhatott a Hitlerjugend e tevékenysége során, milyen szellemiség és koncepció húzódott a háttérben, kik voltak a Hitlerjugend fő partnerei Európában és a nagyvilágban, e kapcso- latoknak milyen keretei és formái alakultak ki. 2012-ben önálló kötetben kapott helyett a Hitlerjugend Délkelet-Európával fennálló kapcsolatrendszere, mivel a HJ ebben a térségben az egyik legaktívabb tevékenységet folytatta. E térség részeként tárgyaltuk a Magyarországgal fennálló kapcsolatokat is. Miután nincs lehetőségünk komplex módon – német, illetve az érintett országokban őrzött forrásokra egyaránt támaszkodva – bemutatni, hogy milyen kapcsolatot ápolt a Hitlerjugend Európa és a nagyvilág különböző országaival és milyen viszony- rendszer volt közte és az ott működő ifjúsági szervezetek között, erről a kiterjedt külkapcsolati tevékenységről csak általános, jóllehet meglehetősen terjedelmes, elsősorban német forrásokra alapozott képet talál az olvasó. Amennyiben más országok esetében is születnek hasonló feldolgozások – mint ahogy létezik pél-
Előszó 10
dául egy-egy munka a francia–német, illetve a német–olasz ifjúsági kapcsolatok- ról –, lehetővé válik a HJ külügyi tevékenységének teljesebb vizsgálata is. Az if- júsági kapcsolatok elemzésénél nem kerülhető el, hogy belehelyezzük azokat az általános külpolitikai kapcsolatrendszerbe, hiszen ezek többnyire szinkronban álltak egymással, noha arra is volt példa, hogy a Hitlerjugend – a német külügy- minisztérium nem kis bosszúságára – külön utakra tévedt.
Az eddigiekből részben már kiderült, de leginkább az itt következő fejeze- tekből fog kitűnni, hogy miről is szól ez az értekezés. Egy bekezdés erejéig talán célszerű arra is kitérni, hogy miről nem szól majd. Az utalásokat nem számítva nem célunk bemutatni az egyes időintervallumokban eltérő módon jelen lévő többi ifjúsági szervezetet, az egyházak által pártfogolt, valamint az egyes pártok által lábra állított ifjúsági szervezeteket. Kívül esnek vizsgálatunkon a közok- tatáshoz és a felsőoktatáshoz kötődő kapcsolatrendszerek is. Csak érintőlege- sen vizsgáljuk azokat az egyéb szervezeteket, amelyek gyermekcserével, illetve üdültetéssel foglalkoztak.
Az előszót zárjuk a köszönetnyilvánítással. A dolgozat elkészítéséhez hosszú és kitartó kutatómunkára volt szükség több németországi és magyarországi le- véltárban, intézetben és könyvtárban, amelyet nem sikerült volna belátható időn belül elvégezni a Német Akadémiai Csereszolgálat (Deutscher Akademischer Austauschdienst, DAAD1), a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Interdiszciplináris Doktori Iskola „Európa és Magyarország a 18–20. században” Történelem Dok- tori Program, az MTA–PTE „Magyarország, Európa és Ibero–Amerika” Kuta- tócsoport, illetve a müncheni Délkelet-Európa Német Kultúrája és Története In- tézet (Institut für deutsche Kultur und Geschichte Südosteuropas) támogatása nélkül. Köszönöm a lehetőséget, hogy munkámhoz biztosították az elengedhe- tetlen anyagi támogatást. Köszönet a levéltári, intézeti és könyvtári munkatár- saknak, akik gyakorlati segítséget nyújtottak az anyaggyűjtés időszakában.2 Kü- lön köszönet Ladányi Leventének, aki a könyvtárközi kölcsönzés lehetetlenné válása után hatalmas segítséget nyújtott jó néhány könyv, cikk beszerzésében, Schauermann Tamásnak, aki a grafikai munkákat végezte, valamint a Tér Nyom- dai és Grafikai Stúdiónak.
Kiemelt köszönettel tartozom Ormos Mária professzor asszonynak, aki mind szakmai segítségével, mind személyes ösztönzésével és sok esetben türelmével
1 A DAAD támogatásával 1997-98-ban hallgatói ösztöndíj keretében 10 hónapos rostocki, 2002–
2003-ban doktori ösztöndíj keretében 10 hónapos Potsdam–berlini kutatásokra nyílt lehetőség.
2 A berlini Szövetségi Levéltárban (Bundesarchiv Berlin–Lichterfelde) Grüner asszonynak, Jahn asszonynak és Schleicher asszonynak, Stadtkus, Sommer, Krüger, Klein, Stutterich uraknak, a Kül- ügyi Levéltárban (Politisches Archiv des Auswärtigen Amtes) Jens Fleischernak és kollégáinak, a Német Ifjúsági Mozgalom Levéltára (Archiv der deutschen Jugendbewegung) két munkatársának:
Christine Herrbergernek és Olaf Grabowskinak. A Potsdami Egyetem könyvtárában Alexander Heilmannak és munkatársainak, különösen a két könyvtárközi kölcsönzést bonyolító kolléganő- nek, a PTE BTK Társadalomtudományi Könyvtára munkatársainak: Bertáné Németh Ágnesnek, Erbné Gerhát Gyöngyinek, Tóth Szilviának, Szeberényi Gábornak és Miszler Tamásnak, s nem utolsó sorban a stuttgarti Külügyi Kapcsolatok Intézete (Institut für Auslandsbeziehungen) és a lipcsei Német Könyvtár (Deutsche Bücherei) munkatársainak.
Előszó 11 segítette e kötet megírását. Fischer Ferencet, a PTE Történettudományi Inté- zetének intézetigazgató egyetemi tanárát és az MTA-PTE „Magyarország, Eu- rópa és Ibero-Amerika” Kutatócsoport vezetőjét kitartó támogatásáért, valamint szakmai tanácsaiért illeti köszönet. Hasonlóképpen hálás vagyok Harsányi Iván és Vonyó József, valamint Manfred Görtemaker (Potsdam), Manfred Jatzlauk (Rostock), Gerhard Seewann (München-Pécs) és Norbert Spannenberger (Lip- cse) kollégáknak, akik hasznos tanácsaik mellett mindvégig emberi és erkölcsi támogatást adtak.
Köszönetet mondok családom tagjainak, akik türelme, biztatása és támoga- tása nélkül ez a munka ugyancsak nem készülhetett volna el. Végül, de nem utolsósorban páromnak, Vitári-Wéber Adriennek tartozom rendkívüli hálával, aki a nyugodt családi légkör biztosítása mellett e munkát elejétől a végéig alapo- san átolvasta, és számtalan nyelvi, stilisztikai, értelmi és logikai javaslatával tette könnyebben olvashatóvá és érthetőbbé.
I. A KUTATÁS CÉLJAI ÉS MÓDSZERTANA
I. 1. A történeti irodalom – a kutatás helyzete
Az ifjúsági mozgalmak történetének kutatása tradicionálisan nem foglal el ki- emelt helyet a történeti kutatás palettáján, ahol a mai napig többnyire a po- litikatörténet dominál. Az utóbbi már-már természetes jelenség, bár függ az egyes országoktól és az ott uralkodó tudományos tradícióktól. A kérdés úgy me- rül fel, hogy a politikai síkok megfelelő feltárása után marad-e lehetőség, szán- dék további meghatározó területek behatóbb vizsgálatára is, vagyis megjelenik-e például a társadalomtörténeti, a gazdaságtörténeti vagy adott esetben a műve- lődéstörténeti aspektus. Magyarországon – ahol a politikatörténet is jelentős hi- ányosságokkal küzd – az utóbbi diszciplínák tekintetében nem túlzottan kedve- ző kép alakul ki a gondos szemlélőben. Ennek következménye, hogy az ifjúsági mozgalmak a kutatásban mindmáig erősen háttérbe szorultak. Jóval kedvezőbb, a magyar viszonyokhoz képest szinte paradicsomi a helyzet Németországban, ahol e témának – bár szintén nem áll reflektorfényben – jelentős kutatási előz- ménye van. A nemzetiszocializmus kutatásának abszolút elsőrendűsége magával hozta, hogy mára már a Hitlerjugend történetéről is számottevő számú történeti feldolgozás áll rendelkezésünkre. A továbbiakban összefoglaljuk ennek az iroda- lomnak az érdemi részét.
Jóllehet szép számmal áll rendelkezésünkre monográfia, tanulmány és cikk a náci ifjúsági szervezet történetéről, a Hitlerjugend külkapcsolatairól meglehető- sen kevés az információ. Kiemelésre érdemes három monográfia, amelyek közül egy részben, kettő pedig teljesen e témával foglalkozik. Az első Michael Buddrus 2003-ban megjelent monumentális alkotása,1 amely a Hitlerjugendről rendel- kezésre álló mai tudásunk legteljesebb foglalatát adja, és kb. 100 oldalt szán a Hitlerjugend külügyi aktivitásának is. A fejezet nagy érdeme, hogy központi szervezeti szinten áttekinti e tevékenységnek azokat a részterületeit, amelyek el- térő időkben eltérő módon játszottak szerepet. Nem terjed ki viszont elemzése, hiszen nehezen is terjedhetne ki, e külkapcsolatok részletes, kontinensenkénti és országonkénti bemutatására. A munka e fejezetével szemben egyetlen kriti- kai megjegyzésünk az lehet, hogy a korabeli, főleg HJ-irodalom felhasználásával a szerző még teljesebb képet tudott volna az olvasó elé tárni. Ennek ellenére ez a mellékletekkel együtt kb. 1500 oldalas mű jó ideig a Hitlerjugenddel foglalko- zók „Bibliája” lesz.
1 Michael Buddrus, Totale Erziehung für den totalen Krieg. Hitlerjugend und nationalsozialisti- sche Jugendpolitik. K. G. Saur, München 2003.
I.1. A történeti irodalom − a kutatás helyzete 13 A HJ külkapcsolataival foglalkozó könyvek közül az egyik – Dieter Tiemann munkája2 – a német–francia ifjúsági kapcsolatokat mutatja be a két világháború között, s jelentős részt szán a Hitlerjugend francia kapcsolatainak ismertetésére is. Ez a mű több vonatkozásban mértékadó. Műfaját tekintve nagyon hasonlít ahhoz, amit ez az értekezés is részben célul tűzött ki maga elé, vagyis két ország ifjúsági kapcsolatainak feltárását. Mivel Tiemann az 1933 előtti időszakot tár- gyalja hangsúlyosabban, fontos információkat találtunk ezekben a fejezetekben arról, hogy a két ország viszonylatában milyen ifjúsági kapcsolatok álltak fenn a nácik németországi hatalomra jutása előtt. Így azt is nyomon követhetjük, hogy a Hitlerjugend megerősödése miként befolyásolta ezeket a kapcsolatokat, a HJ hogyan vette át, alakította át ezeket a maga ízlése szerint, s mi volt erre a reak- ció Franciaországban. Mivel a szerző az 1933 utáni időszakra maga is átnézte azokat a forrásokat, amelyek e munka alapjául szolgálnak, hasznosíthattuk és egyben meg is erősíthettük az általa mondottakat, s tapasztalatot szerezhettünk a könyv módszertanából is. Ám Tiemann nem a Hitlerjugendet állítja könyve kö- zéppontjába, hiszen az ifjúsági kapcsolatok teljes spektrumát, így az iskolai kap- csolatokat és a felsőoktatás vonalán létesült kontaktusokat is vizsgálja.
A másik egy nem rég született disszertáció könyvváltozata a Hitlerjugend és az olasz Opera Nazionale Balilla (ONB) és a Gioventù Italiana del Littorio (GIL) kapcsolatairól.3 Legalábbis ezt hinné az ember, amikor a könyv címét lát- ja. Ám e könyv háromnegyed részében a két olasz ifjúsági szervezet elsősorban kortanúk megkérdezésére alapozott történetét adja, s csak a kötet végén kerül sor a HJ és e szervezetek összehasonlító, sok esetben felettébb felületes elemzé- sére. A német és az olasz ifjúsági csoportok között fennálló kapcsolatoknak szánt másfél oldal teljesen esetlegesen ragad ki 2-3 mozzanatot e sokkal szövevénye- sebb kapcsolatrendszerből, mivel a disszerens ehhez a részhez még a legalapve- tőbb irodalmat sem használta fel.
Ki kell emelnünk még két viszonylag új könyvet, amelyek a Hitlerjugend Németországon kívüli történetéhez adtak támpontokat, mivel két olyan terü- letet tárgyalnak – Ausztriát és Danzigot (Gdańsk) –, amelyek csak a 30-as évek végén tagozódtak be az addigra már szinte államifjúsággá avanzsáló birodal- mi Hitlerjugendbe. Johanna Gehmacher a Hitlerjugend és a Német Leányok Szövetsége (Bund Deutscher Mädel, BDM) ausztriai történetét dolgozta fel a kezdetektől az Anschlussig, s eközben jelentős szerepet szánt a birodalmi és az ausztriai HJ között fennálló kapcsolatoknak is.4 Hasonló szemléletű dolgozat Christoph Pallaske 1999-ben megjelent könyve, amely Danzig Szabad Város Hitlerjugendjének történetét kíséri végig a kezdetektől a város különállásának
2 Dieter Tiemann, Deutsch–französische Jugendbeziehungen der Zwischenkriegszeit. Bouvier Verlag, Bonn 1989.
3 Ute Schleimer, Die Opera Nazionale Balilla bzw. Gioventù Italiana del Littoro und die Hitlerjugend – eine vergleichende Darstellung. Waxmann Verlag, Münster 2004.
4 Johanna Gehmacher, Jugend ohne Zukunft. Hitler-Jugend und Bund Deutscher Mädel in Österreich vor 1938. Picus Verlag, Bécs 1994.
I. A kutatás céljai és módszertana 14
befejeződésig. Mivel ez a munka Gehmacher könyvéhez hasonlóan a helyi for- rásokra is támaszkodhatott, a német levéltári forrásokhoz képest jelentős több- letinformációkat biztosított számunkra.5
E legfontosabbnak tűnő könyveken kívül leginkább a nagyobb összefoglaló munkák rejtenek szórványos információkat a HJ külkapcsolatairól. A további- akban ezekre térünk ki. Más kiadványokra, amelyek csupán említést tesznek a Hitlerjugend más országok ifjúságával fenntartott kapcsolatairól, s így az itt rész- letesebben bemutatott munkákhoz képest újdonságot nem tartalmaznak, nem voltunk tekintettel.6 Sajnos olyan nagyszabású munkával mint Werner Kindt kö- zel két ezer oldalas forrásgyűjteménye a német ifjúság 1920 és 1933 közötti tör- ténetéről, a Hitlerjugend vonatkozásában nem rendelkezünk.7
A HJ korai korszakára mindmáig az egyetlen átfogó munka Peter D. Stachura Nazi Youth in the Weimar Republic (Náci ifjúság a Weimari Köztársaság ide- jén) című, mára már harminc éves, de elavultnak nem tekinthető munkája. Mi- vel a HJ Határvidéki Hivataláról és a HJ külföldi tevékenységéről csak említés szintjén értesülünk belőle,8 leginkább a kötet életrajzi vázlatokat, táblázatokat és ábrákat tartalmazó részét használtuk fel. Az 1933 előtti időszakra nézve jó vázlat Alice Hardenberg munkája az Egyleti Ifjúság külkapcsolatairól, valamint Ernst–Michael Jovy nagyon alapos és értékes munkája az ifjúsági mozgalom és a nemzetiszocializmus viszonyáról, amelyekre e munka megfelelő fejezeteinél is leginkább támaszkodtunk.9
Werner Klose Generation im Gleichschritt (Együttlépő generáció)10 című könyve a Hitlerjugend külügyi aktivitását a békeszínlelés általános politikájának kontextusába helyezi. Kissé paradoxnak is tekinthetjük – s Klose idézi is Schirach egyik új évi beszédét –, hogy a HJ legfelsőbb vezetése éppen 1938-at jelölte ki az „Egyetértés évének”. A szerző helyesen jegyzi meg, hogy az egyetértés csakis a Hitlerjugenddel hasonló szellemiségű ifjúságra és szervezeteire vonatkozott, amelyeket – s ezt már mi jegyezzük meg – egyenlőnek tekintett az érintett orszá-
5Christoph Pallaske, Die Hitlerjugend der Freien Stadt Danzig 1926–1939. Waxmann Verlag, Münster 1999.
6 Ide sorolható: Alfred Meschenmoser, Die Hitlerjugend. Eine philatelistisch–zeitgeschichtliche Darstellung. Phil*Creativ GmbH, Schwalmtal 1999, 75-81. o.; Herbert Taege, Die Hitler-Jugend.
Geschichte einer betrogenen Generation. Leopold Stocker Verlag, Graz 2002, 27–28., 83–84. o.;
Margret Aull-Fürstenberg, Lebenslüge Hitler-Jugend. Aus dem Tagebuch eines BDM-Mädchens.
Ueberreuter, Bécs 2001, 54-72. o.; Guido Knopp, Hitlers Kinder. Goldmann, München 2001.
7 Werner Kindt (Hg.), Die deutsche Jugendbewegung 1920 bis 1933. Die bündische Zeit.
Quellenschriften. Eugen Diederichs Verlag, Düsseldorf – Köln 1974.
8 Peter D. Stachura, Nazi Youth in the Weimar Republic. Clio Books, Santa Barabara – Oxford 1975, 33. o.
9 Alice Gräfin Hardenberg, Bündische Jugend und Ausland. Uni-Druck, München 1966; Ernst- Michael Jovy, Jugendbewegung und Nationalsozialismus – Zusammenhänge und Gegensätze.
Versuch einer Klärung. Lit, Münster 1984.
10 Werner Klose, Generation im Gleichschritt. Ein Dokumentarbericht. Stalling Verlag, Oldenburg – Hamburg 1964.
I.1. A történeti irodalom − a kutatás helyzete 15 gok teljes ifjúságával.11 Klose rövid bekezdésekben tér ki a HJ külügyi tevékeny- ségének több összetevőjére, így a HJ külföldi csoportjaira, az ausztriai, Szudéta- vidéki, a danzigi és a többi német lakosságú terület náci ifjúsági mozgalmaira, a megszerzett területeken a Hitlerjugend megszervezésének néhány vonatkozá- sára. Végül kitér az Európai Ifjúsági Szövetség (Europäischer Jugendverband, EJV) megalapítására és a szervezetben résztvevő ifjúsági csoportokra.12
Hans–Christian Brandenburg mindössze pár lapot szán a Hitlerjugend kül- ügyi munkájára, de közben két fontos momentumra hívja fel a figyelmet. Mi- közben szól a határon túli területek néhány szervezetéről, kiemeli, hogy a HJ és az NSDAP mindvégig erős nyomás alatt is tartották ezeket a szervezeteket.
Csak olyan szervezetekkel voltak hajlandók kapcsolatot tartani, amelyek minden kétség nélkül elfogadták a párt és a HJ ideológiáját. Más német szervezeteket adott esetben az anyaországuk túlkapásai ellen sem védtek meg. A másik fon- tos tényező Brandenburg könyvében annak megemlítése, hogy a Hitlerjugend külügyi aktivitása során ráépítette tevékenységét más ifjúsági szövetségeknek a Hitlerjugendénál 1933 előtt sokszorta színesebb és kiterjedtebb kapcsolatrend- szerére.13 E két fontos tézisnek az alátámasztása ebben az értekezésben kiemelt szerepet játszik.
Martin Klaus máig mértékadó könyve a Harmadik Birodalom leányairól csu- pán a Birodalmi Ifjúságvezetőség (Reichsjugendführung, BIV) egykori sajtóre- ferensére, Günter Kaufmannra hivatkozva annyit említ, hogy a „Megértés Éve”
jegyében a HJ különösen intenzívvé tette kapcsolatait néhány kiválasztott or- szággal, elsősorban Olaszországgal és Spanyolországgal. Kaufmann nyomán kö- zöl néhány számadatot arra is, hogy 1936 után valóban emelkedő tendencia volt megfigyelhető a HJ külföldi útjai terén. Ezen kívül Klaus is megemlíti az Euró- pai Ifjúsági Szövetség megalapítását.14
Heinz Boberach gazdagon illusztrált könyve megemlít több népi német ifjú- sági szervezetet. Néhány sorban azt is leírja, hogy ezek 1938–1939-ben egytől egyig betagolódtak a birodalmi HJ-be. Ugyanez történt az elzászi és a luxem- burgi szervezetekkel is (Elsässische Jungmannschaft, Deutsche Volksjugend in Luxemburg), amely területek nem tartoztak a birodalomhoz. Boberach kiragad néhány látogatást, főleg Németország és Olaszország között, s említést tesz az Európai Ifjúsági Szövetség megalakulásáról.15
A Hitlerjugend története szempontjából általában nagyon értékes Karl-Heinz Jahnke és Michael Buddrus 1989-ben kiadott több száz dokumentumot tartal-
11 Klose, i. m., 243. o. Ld. még: Wilhelm Zilius, Bücher über die Hitler-Jugend. Ein Bericht unter besonderer Berücksichtigung des Verhältnisses zwischen Hitler-Jugend und Jugendbewegung.
In: Jahrbuch des Archivs der Deutschen Jugendbewegung 1981, 221-248. o.
12 Klose, i. m., 244-248. o.
13Hans-Christian Brandenburg, Die Geschichte der HJ. Wege und Irrwege einer Generation.
Verlag Wissenschaft und Politik, Köln 1982, 175-177. o.
14 Martin Klaus, Mädchen im Dritten Reich. Der Bund Deutscher Mädel. Pahl-Rugenstein Verlag, Köln 1983, 95-96. o.
15 Heinz Boberach, Jugend unter Hitler. Droste Verlag, Düsseldorf 1982, 62–65., 115-118. o.
I. A kutatás céljai és módszertana 16
mazó kötete, amelyben számunkra azonban mindössze két fontos dokumentum található: a Völkischer Beobachter (Népiségi Figyelő) című legfőbb náci pártlap 1942. szeptember 15-i számában megjelent tudósítás az Európai Ifjúsági Szö- vetség megalapításáról, valamint Thomas Mann ezzel kapcsolatos rádióbeszéde a BBC londoni adásában.16
Michael Wortmann Baldur von Schirachról szóló biográfiájában a Hitlerjugend külkapcsolatai terén főleg a Schirachhoz kötődő momentumokról találunk említést: vagyis arról, miként vállalta magára Schirach az ifjúság „nagy- követének” szerepét, miként utazta be szinte az egész világot, hogy a „megértés”
jegyében szerte a világban ifjúsági kapcsolatokat szőjön. Bővebbet az alig több mint egy oldalas összegzésből nem tudhatunk meg. Fontos kiemelni viszont Wortmannak azt a helyes tézisét, miszerint az ifjúsági kapcsolatok jól illeszked- tek a német külpolitika rendszerébe. A szerző idézi a leleplezést is: Schirach maga mondta ki nyíltan alvezetőinek, hogy a Hitlerjugend erősíti a német „bé- kepolitika” színlelését, miközben Németország fegyverkezik.17
A már említett Günter Kaufmann cáfolta a Wortmann által Schirachról kiala- kított negatív képet, amellyel többek között éppen az ifjúság határokon túlnyúló, szerinte valóban megértést kereső tevékenységének egyoldalú ábrázolását állítja szembe. A Schirachnak tulajdonított és Wortmann által idézett leleplező kije- lentéseket hazugságnak minősítve olyan megnyilvánulásokat idéz Schirachtól, amelyek valóban a HJ ártatlanságáról győzhetnék meg az összképet nem ismerő olvasót. Így a HJ külügyi aktivitása Kaufmann szemében kizárólag a békét szol- gálta. Emiatt éppen a HJ és annak legfelsőbb vezetése – élén Schirach-hal – volt a legcsalódottabb, amikor kitört a világháború, sőt Schirach elárulva érezte ma- gát. Kaufmann megemlíti a HJ külügyi tevékenységének néhány adatát, kitér arra, hogy külföldön milyen nagy elismerés övezte a HJ-ot. Beszámol Schirach és Vlaszov tábornok18 találkozójáról és annak céljáról is. Schirach fehérre mosá- sának kísérlete az Európai Ifjúsági Szövetség megalakításának hasonló szellemi- ségű értékelésével zárul.19
16Karl-Heinz Jahnke – Michael Buddrus, Deutsche Jugend 1933–1945. Eine Dokumentation.
VSA Verlag, Hamburg 1989, 355-357., 446-447. o.
17 Michael Wortmann, Baldur von Schirach. Hitlers Jugendführer. Böhlau Verlag, Köln 1982, 164–168., 177. o.
18Andrej Andrejevics Vlaszov (1900-1946). Szovjet tábornok, később a németekkel szövetséges Orosz Felszabadító Hadsereg (ROA) első embere. 1940-ben a Vörös Hadsereg egyik legfiatalabb tábornoka volt. Zsukov oldalán részt vett a moszkvai csatában, később Leningrád felmentésére vezényelték. 1942 januárjában csapatait körülzárták. Sztálin büntetésétől tartva Vlaszov inkább katonáival maradt, akik júniusban kapituláltak. A fogságban Vlaszov antikommunista lett, hadi- foglyokból megpróbált sereget szervezni, de a ROA létszáma sohasem érte el az 50.000 főt. A há- ború végén a szövetségesek fogságába esett katonáit átadták a szovjeteknek. Vlaszovot és sok más emberét halálra ítélték és kivégezték, a többiek sorsa legjobb esetben is jónéhány év Gulag lett.
– http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww2/who/vlaszov.html (2008. 01. 19.)
19Günter Kaufmann, Baldur von Schirach – ein Jugendführer in Deutschland. Richtigstellung und Vermächtnis. A szerző kiadása, Füssen 1993, 50-63. o.
I.1. A történeti irodalom − a kutatás helyzete 17 Torsten Schaarnak a második birodalmi ifjúsági vezetőről, Artur Axmannról írott politikai életrajza természetszerűleg Axmann oldaláról közelíti meg a HJ 1940 és 1945 közötti külügyi aktivitását, s foglalja össze részben levéltári for- rások, részben szakirodalom alapján az erre az időszakra eső fontosabb esemé- nyeket. Ezek csúcsa itt is az Európai Ifjúsági Szövetség megalakítása. Mivel az ifjúság totális mozgósítása a háború második felében már nem maradt meg a bi- rodalom keretében, ezért az ú. n. „Germán Ifjúság” és népi német ifjúság moz- gósítása ugyancsak tárgya e kiadványnak.20
Gottfried Griesmeyrnak és Otto Würschingernek a HJ egykori két vezető be- osztású személyiségének (előbbi a világnézeti nevelés osztályának vezetője volt, utóbbi a szervezési hivatal élén állt) erőteljes kritikával kezelendő könyve a HJ külföldiek számára fenntartott vendégházáról (Auslandshaus) tesz említést. 18 oldalas fejezetet szán a HJ külföldi aktivitásának, 11 oldalon tárgyalja a szudé- tanémet és az ausztriai német ifjúság életét 1938 előtt. E monográfia használ- ható részeire a dolgozat megfelelő pontjain térünk ki.21 Ebbe a sorba tartozik még Jutta Rüdigernek, a BDM egykori elsőszámú vezetőjének a korabeli szel- lemiséget sok esetben megőrző, de információban rendkívül gazdag munkája a Hitlerjugendről, amely külön alfejezetet szán a HJ külföldi tevékenységének.22
A téma ismeretlenségéből fakad, hogy tudományos diskurzusról nem szá- molhatunk be, hiszen ehhez jóval nagyobb számú publikációra lenne szükség, amelyek alapot nyújthatnak a különféle nézetek, más országok esetében más módon előforduló jelenségek összevetésére. Reményeink szerint minderre le- hetőséget fog nyújtani a közeljövő.
I. 2. A kutatás célkitűzései és módszertana
A történeti irodalom eddigi szerény eredményei mind tartalmi, mind pedig módszertani szempontból nem kínáltak biztos alapot. A Hitlerjugend külkap- csolatainak feltárásához ezért kiterjedt levéltári forrásbázisra volt szükség, amely az előzetes várakozásokat felülmúló, megnyugtató kiindulópontot jelentett. A téma előzmény nélkülisége miatt viszont a koncepciót is meg kellett alkotnunk.
E munka időhatárául az 1922-es és 1945-ös éveket vettük alapul. Az első nemzetiszocialista ifjúsági szervezet alapítása volt a kiindulópont, jóllehet 1933 előtt a Hitlerjugend külföldre irányuló aktivitása csak előzménynek tekinthető, s többnyire kizárólag a szomszédos országok felé irányult. A HJ csak az állam tá-
20 Torsten Schaar, Artur Axmann. Vom Hitlerjungen zum Reichsjugendführer der NSDAP – eine nationalsozialistische Karriere. Universität Rostock, Rostock 1998, 313-332., 399-405. o.
21 Gottfried Griesmayr – Otto Würschinger, Idee und Gestalt der Hitlerjugend. Druffel Verlag, Leoni 1980, 171., 178-195., 235-246., 259-266. o.
22 Jutta Rüdiger, Die Hitlerjugend und ihr Selbstverständnis im Spiegel ihrer Aufgabengebiete.
Studienausgabe. Askania Verlag, Lindhorst 1983, 256-269., 289-298. o.
I. A kutatás céljai és módszertana 18
mogatásával és a hasonló tevékenységet folytató szervezetek fokozatos beolvasz- tásával, más intézmények szerepkörének kisajátításával léphetett a kifejlett kül- kapcsolatok útjára, s formálta azokat 1939-ig egyre kiterjedtebbre, hogy azután e fejlődést a háború tépázza meg, illetve törje derékba. A végpont nem lehetett más, mint a történelmi korszakhatár, 1945, bár az utolsó két háborús évben már nem igen beszélhetünk ifjúsági kapcsolatokról.
Az előszóban érintőlegesen már utaltunk a dolgozat fő kérdésfeltevéseire.
A Hitlerjugend a köztudatban a mai napig sem foglalta el azt a helyet, amely történetéből egyértelműen következne. A második világháború után, amikor a háború és a holokauszt borzalmai az egész világ előtt nyilvánvalóvá váltak, Né- metországban, széles körben úgy ítélték meg, hogy a Hitlerjugend a náci Né- metország egyik olyan szervezete volt, amely miatt nem kell bűntudatot éreznie az embernek. Mára a kutatás egyértelműen bebizonyította, hogy ez távolról sem felel meg a tényeknek, mivel a Hitlerjugend a maga módján súlyos bűnöket kö- vetett el egy teljes generáció ellen.
Az ártalmatlan tevékenységekhez sorolták a Hitlerjugendnek a német hatá- rokon túl képviselt és végrehajtott aktivitását is. Külkapcsolat-rendszerében az óvatlan szemlélő mindazonáltal valóban egyszerű gyermekkirándulásokat, tábo- rozásokat és sportrendezvényeket láthat, miközben a HJ sokkal nagyobb mére- tekben, a felszínen nem látható stratégiákban gondolkodott. Nem vitatta senki, hogy Európában a vezető szerep Németországé, így a Hitlerjugend az otthon kivívott vezető szerep után ezt európai viszonylatban is meg kívánta szerezni.
Mindez a szervezet háborús tevékenységének éppoly fontos része volt, mint a hazai fronton teljesített kisegítő szolgálat. Reményeink szerint ez az értekezés kellően megvilágítja majd ezeket a törekvéseket, s beigazolódik e fő hipotézi- sünk.
Ennek igazolására egy kronológiai ív megrajzolása tűnik a legalkalmasabb módszernek, amely szemléletessé teszi, hogy a Hitlerjugend a külkapcsolatok terén honnan indult és hova jutott, és mikor milyen szándékok voltak meghatá- rozók. Rá kell világítanunk emellett az 1933 előtt folytatott hasonló tevékenység- re is, és legalább vázlatosan ismertetnünk kell néhány fontos, 1933 előtt és egy ideig még utána is az ország közötti gyermekkapcsolatokra specializálódott szer- vezet munkáját. Ez által látható lesz az is, hogy miként vette át a Hitlerjugend fokozatosan és egyre maradéktalanabbul ezeket a szerepeket. A források arra sajnos csak meglehetősen kis mértékben adnak lehetőséget, hogy azt is bemu- tassuk, miként hasznosította a weimari időszak ifjúsági szervezeteinek hasonló tapasztalatait és már meglévő kapcsolatait.
A dolgozat következő jelentős része a Hitlerjugend „külpolitikájának”, ha- tárokon túlra irányuló munkájának fejlődését és irányait mutatja be 1933 után.
Mivel eddig hasonló munka nem született, meglehetős részletességgel felrajzolja a Hitlerjugend Európa és a nagyvilág felé irányuló tevékenységét. Számba vesz néhány nagyon jellemző sajátosságot, anélkül, hogy mindezt még részletesebben kifejtené, mivel e téma több monográfia anyagául szolgálhatna. Az egyes orszá- gokra vonatkozó fejezetek egymással összehasonlítva meglehetősen egyenetlen
I. 2. A kutatás célkitűzései és módszertana 19 képet mutatnak, hiszen az eltérő méretű és értékű forrásbázis miatt nem volt lehetőség arra, hogy minden egyes partner esetében azonos módon és azonos szempontok szerint tárjuk fel a HJ kapcsolatait. A felhasznált források alapján jóval nehezebb volt rekonstruálni, hogy az egyes partnerországok ifjúságai mi- lyen gyakran, mekkora létszámmal és milyen célzattal érkeztek Németországba.
Ennek ennél szélesebb körű feltárása azonban csak akkor lehetséges, ha min- den olyan ország levéltári forrásait összegyűjtjük, amelyekkel a HJ kapcsolatot ápolt. Ezt egy ember nyilvánvalóan nem tudja elvégezni. Az egyes országok tár- gyalásánál minden egyes alkalommal azt a módszert alkalmaztuk, hogy nagy vo- nalakban bemutattuk az ott működő fontosabb ifjúsági szervezeteket, vagyis a Hitlerjugend lehetséges partnereit. Az adott országokban élő német kisebbség ifjúsági szervezetei is munkánk részét jelentik. Ezt követően a kapcsolatokból a legfontosabbakat emeltük ki, az egyéb fellelhető kapcsolatok földrajzi megjele- néséről a mellékelt térképszelvények, részleteikről pedig a melléklet nyújt tájé- koztatást. A térképeken – ha külön nem jeleztük – nem jelöltük, hogy egy adott területről, illetve városból hány csoport indult útnak, itt csak a területi eloszlásra fókuszáltunk. Ahol csak a küldő HJ-terület volt ismert, ott az adott HJ-terület te- rületén a térképen tetszőleges helyen elhelyezett pont jelzi a kapcsolatot. A meg- látogatott országok esetében szintén nem jelöltük az oda vezető utak számát.
A külügyminisztérium és a Hitlerjugend vezetése közötti súrlódásokból egy- értelműen kiderült, hogy a HJ elvben mindvégig ragaszkodott ahhoz az állás- ponthoz, hogy nem folytat önálló külpolitikát. Tevékenysége mégis kezdett önállósulni, amit a birodalom más szervezeteivel szemben a túlélésért harcoló külügyminisztérium nem akceptálhatott. Ennek részleteit a következőkben még látni fogjuk. A valóságban a Hitlerjugend vezetői pontosan tudták, hogy milyen jelentős a HJ ez irányú, meglehetősen összetett tevékenysége. Jogosan fogal- maztak tehát egy 1944-es összegzésben úgy, hogy a Hitlerjugend ugyan nem folytat külpolitikát, de mégis gerjeszt és alátámaszt olyan külpolitikai tenden- ciákat, amelyek az államközi kapcsolatokban mindenképpen pozitív kicsengést kapnak.23
A Hitlerjugend külföldi munkaterülete két alapvető részre bontható: a nép- politikai (volkspolitisch) és az idegen népi (fremdvölkisch) tevékenységre. Az előbbi a más országokban élő német nemzetiségű, valamint a népi németnek
23 „A Hitler-Jugend nem folytatott külpolitikát; de nem vonható kétségbe, hogy gerjesztett és alá- támasztott bizonyos, a birodalmi politika szellemének megfelelő külpolitikai tendenciákat, ami nem maradt pozitív hatás nélkül a célul kitűzött és hivatalosan alakított államközi konstellációkra.
[…] Így a Hitler-Jugend vezetőinek közvetlen befolyása félreismerhetetlen. […] A germán ifjúsá- gi munka terén a német ifjúság vezetői, a germán országok ifjúsági vezetői és vezető államférfiai közötti tartós és élénk gondolat- és tapasztalatcsere képzete a sikeres fejlődés alapját. A külföldi tevékenység sikereként értékelendő […], hogy ezeknek az országoknak az ifjúsága egy esetben sem állt az árulók oldalára.“ – Bundesarchiv (továbbiakban BArch), NS 26/358 (Kriegsgeschichte der HJ, 1944). Idézi: Buddrus, Totale Erziehung für den totalen Krieg, i. m., 742. o. A berlini Szö- vetségi Levéltárban folytatott kutatásaink idején zárult le az idézett könyv írása, így az NSDAP főarchívumából származó néhány aktakötetet nem vehettünk kézbe, ezeket kénytelenek vagyunk közvetett módon idézni.
I. A kutatás céljai és módszertana 20
(volksdeutsch) nevezett lakossággal fenntartott kapcsolatok összefoglaló neve volt, amely azután további két fő részre tagolható. A határmenti tevékenység (Grenzlandarbeit) a birodalommal szomszédos országokra, illetve az ott élő né- metségre összpontosította aktivitását, s ide sorolható a Hitlerjugend ún. „Keleti Bevetés” (Osteinsatz) akciója, amely 1939 után népi németeknek a megnövelt birodalom területére való áttelepülését segítette. Külön kezelték a nem szom- szédos országokban élő németeket, akik közül ismét csak eltérően viszonyultak a birodalmi német kolóniákhoz, amelyek jobbára a náci Németország külügyi kép- viseletei köré sorolható, illetve a gazdasági érdekeltségek lévén külföldön tartóz- kodó birodalmi német állampolgárokat (reichsdeutsch) jelentették. Az ő esetük- ben a német szervezeti struktúra teljes alkalmazása volt megfigyelhető mind a párt, mind pedig az állami szervek (követségek stb.) vonatkozásában. Mindebből már egyenesen következik, hogy a népi németek olyan német nemzetiségű egyé- nek csoportját alkották, akik nem rendelkeztek állampolgársággal a birodalmon belül. E népi németség megtartására, nyelvének és kultúrájának megőrzésére, illetve a szülőhazával való kapcsolatainak ápolására irányuló tevékenységet ne- vezték tradicionálisan népiségi munkának (Volkstumsarbeit). Az össznémetség felé irányuló tevékenység, különösen annak a gyakorlatban egyszerűbben meg- valósítható határ menti változata már a Hitlerjugend elődszervezeteinél gyakor- lat volt, ami azután a 20-as évek végén, s a 30-as évek elején vett igazán nagy len- dületet, hogy majd később, 1933 után, de különösen a harmincas évek közepétől elérje csúcspontját, majd új értelmet kapjon a háború időszakában.
Az európai ifjúsági együttműködés szándéka azonban – a hagyományok mi- att is – a különböző nemzetiségű ifjak kapcsolattartását továbbra is szükségessé tette. Ebben nyilvánult meg a HJ idegen népi tevékenysége. Így a Hitlerjugend kiterjedt kapcsolatokat ápolt nemcsak az európai országok különböző ifjúsági szervezeteivel, de minden kontinens országaival kimutathatók ilyen jellegű re- lációk. Európa elsőrangúságához persze kétség sem férhetett. S ma már talán nehezen hisszük el, de 1939-ig Nagy-Britannia volt Németország egyik legfőbb partnere az ifjúsági kapcsolatok terén.
Már a korabeli szóhasználatban is bizonytalanságra adott okot a külföldi né- met ifjúság értelmezése. Még a HJ hivatalos használatában is leginkább azokat a birodalmi német állampolgársággal rendelkezőket értették külföldi német ifjú- ságon, akik leginkább a szülők külföldi munkavállalása nyomán éltek külföldön.
A BIV a harmincas évek első felében törekedett még a fogalmak tisztázására, és ezeket az ifjakat birodalmi német ifjúság külföldön elnevezéssel kívánta megje- lölni. Külföldi német ifjúságon pedig azokat az ifjakat értette, akik ugyan német néptársak voltak, de kivándorlás révén vagy az országterület szerződéses újra- rendezésével (pl. Versailles) más államok fennhatósága alá kerültek, s így már nem voltak német állampolgárok. Őket viszont egyértelműen külön lehetett vá- lasztani azoktól a német csoportoktól, amelyek már esetleg több évszázada nem Németország területén éltek, de továbbra is a német népközösség részének te-
I. 2. A kutatás célkitűzései és módszertana 21 kintették és köztudottan népi németeknek nevezték őket.24 A BIV törekvéseit azonban nem koronázta siker, mivel a külföldi német elnevezést nem tudta ki- szorítani a sokkal bonyolultabb „birodalmi németek külföldön” megjelölés.25
Valamelyest külön kezelendő a háborús időszak, amely mind e szervezetek tevékenységében, mind pedig kapcsolataiban változást hozott. Míg az utóbbiak a korábbi viszonyokhoz képest mérséklődtek s más alapra helyeződtek, addig az ifjúság háborús segédcsapatként való alkalmazása mindkét országban egyértel- művé vált, s ismét szerepet játszhatott egymás gyakorlatának tanulmányozása, illetve alkalmazása. A megváltozott helyzethez illeszkedett a Hitlerjugend nagy törekvése is: az Európai Ifjúsági Szövetség „projektje”, amely a Hitlerjugend tra- dicionális hegemón törekvései mellett ebben az időben (1942-43) már kifejezte az ifjúság „bolsevizmus elleni összefogásának” igényét és szükségességét is.
Bár az egyes fejezetek végén a legfontosabb szempontokat és történéseket külön is összefoglaltuk, a kötet záró összegzése másként igyekszik rendszerezni az addig elhangzottakat. Megpróbáltuk a HJ külkapcsolatait a maguk globalitá- sában kezelni. Ezt szolgálja az összesített térkép is. A témafelvetés, a forrásbá- zis és a téma egyes aspektusai előrevetítik, hogy e kötet – az alapkutatás jelle- géből fakadóan – leíró jellegű, vagyis a tényekre, az adatok ismertetésére és a történeti folyamatok bemutatására helyezi a hangsúlyt. Ám egyben felvet olyan problémákat is, amelyekre ez a feldolgozás nem okvetlenül tud majd választ adni. Kirajzolhatja viszont a további kutatási irányokat. Mindazonáltal értékelő megállapításokat a következő fejezetekben elsősorban ott tettünk, ahol az min- denképpen logikusnak és kívánatosnak tűnt, míg a témafelvétésből adódóan is a legfőbb értékelésre a záró összegzésben kerül sor. Mivel sok ország szervezetei jelennek meg e munkában, s nem csak kapcsolataik feltérképezésére töreked- tünk, nagymértékben támaszkodnunk kellett a történeti összehasonlítás eszkö- zeire is.
24 „Ki tekinthető külföldi németnek? Külföldi német minden olyan német, aki a birodalmi határo- kon kívül él, már nem német állampolgár, de a vér, a faj, a nyelv és hagyományok alapján az anya- nemzethez tartozónak érzi magát. Az állampolgárság, amelyet egyesek felvettek vagy fel kellett venniük, semmilyen szerepet nem játszik ebben. Mi a különbség a külföldi birodalmi németek és a külföldi németek között? A külföldi birodalmi németek német állampolgárok, s őket a párt Külföldi Szervezete (ún. AO) gondozza Bohle körzetvezető irányításával, és a Német Birodalom diplomá- ciai képviseletének védelme alatt állnak. A külföldi németek viszont idegen államok polgárai. Őket a Külföldi Németek Egyesülete gondozza.” – Auslandsdeutsches Schicksal im Banat. Reichs-Jugend- Pressedienst (továbbiakban RJP), 1935/53. sz., 4. o.
25 Reichsdeutsche Jugend im Auslande – auslandsdeutsche Jugend. RJP, 21. Januar 1935, 4. o.
II. I FJÚSÁG ÉS KÜLFÖLD
N ÉMETORSZÁGBAN 1933 ELŐTT
II. 1. „Vándormadarak”
Az ifjúsági mozgalom születésekor és az azt követő kezdeti időkben, vagyis a 19.
század végén és a 20. század elején még nem igen volt jellemző, hogy a különfé- le országok ifjúsági csoportjai között kapcsolatok létesültek. A kialakuló német Vándormadár-mozgalom (Wandervogel) egyes jómódú csoportjainak utazásai ugyan jól illeszkedtek az új jelenségként mutatkozó turizmusba, az utak során azonban csak ritkán került sor külföldi ifjúsági szervezetekkel való kapcsolatke- resésre. Az ifjúsági mozgalom kezdeti, tervszerűnek nem nevezhető külföldi te- vékenysége idején az utak többnyire nem különböztek az élményt, a helytállást, a becsvágyat és a kalandvágyat középpontba helyező belföldi utaktól. Így ezek- nek többnyire sem diplomáciai, sem politikai jelentősége nem volt, szimpla sza- badidős tevékenységnek minősültek.1
Mindazonáltal az alapok megteremtése terén mégis nagy jelentősége volt an- nak a néhány útnak, amelyet a Vándormadár egyes csoportjai külföldre tettek. A német Vándormadár első útjai a Cseh-erdőbe vagy keletre vezettek, a németek- nek a csehek és a lengyelek ellen folytatott „harcát” segítendő. Az utak túlnyomó része azonban nem tartalmazta ezt a népiségi személetet, még azok sem, ame- lyek a határ menti területekre irányultak. Más külföldi országokkal a Vándorma- dárnak vajmi kevés kapcsolata volt, csak kis csoportjainak látogatásairól lehetett szó. Az első nagy külföldi útra csak 1909-ben került sor, egy korábban Németor- szágba látogatott angol cserkészcsapat meghívására. A tapasztalatok annyira po- zitívak voltak, hogy felmerült az ifjúsági cserekapcsolat lehetősége is, ami végül mégsem valósult meg. Ez az út kivételes helyet foglalt el a mozgalom életében, ilyen jellegű és nagyszabású vállalkozásra a háborúig már nem is került sor. Az angliai esemény egyediségét mutatta, hogy a résztvevőket gondosan kiválogat- ták, hogy a csoport méltó módon képviselhesse a németséget és a Vándormadár mozgalmát. A csapat felkereste Skócia és Anglia történelmi helyszíneit, több helyütt hivatalos fogadásra is sor került. Az út fő célja a cserkészmozgalom ta- nulmányozása volt, így egy közös táborozás is része volt a programnak. Pár évvel
1 Aufgaben der Mittelstelle deutscher Jugend in Europa. In: Sonderdruck. Das Junge Deutschland és Das Junge Deutschland, März 1932, 80-84. o. – Politisches Archiv des Auswärtigen Amtes (to- vábbiakban: PAAA), R 63603; Vö. Walter Laquer, Die deutsche Jugendbewegung. Eine historische Studie. Verlag Wissenschaft und Politik, Köln 1983, 263. o.; Hardenberg, i. m., 4., 12-16. o.
II. 1. „Vándormadarak” 23 később, 1912-ben dán cserkészeket látogatott meg egy Vándormadár-csoport, s említést találunk olaszországi útról is.2
Ennél jelentősebb volt azonban az a tény, hogy a Vándormadár léte túlsugár- zott a német határokon. Az Osztrák–Magyar Monarchiában Osztrák Vándorma- dárként, Svájcban pedig Svájci Vándormadárként jött létre hasonló szervezet.3 Már ekkor megmutatkozott tehát, hogy valami jellemzően németről volt szó, amit az is alátámasztott, hogy mind Ausztria-Magyarország, mind pedig Svájc esetében csak a német lakta területeken fejlődött ki a mozgalom.4 Egyúttal az önszerveződő ifjúság erejét mutatta, hogy a Német Császársággal szemben min- dig is – legalábbis látszólag – kritikus, még a határ menti testvéri barátkozást is elutasító Svájcban sem tudták megakadályozni elterjedését. A három ország Vándormadár-szervezete között, ha nem is élénk, de működő kapcsolatok létez- tek, amelyek leginkább német csoportok útjait jelentették Svájcba és Ausztria- Magyarországra, hogy erősödjenek az ottani mozgalmak.5 Az utak többsége Né- metország és Ausztria határ menti területeire összpontosult. A más népek iránti előzékenység sem volt minden esetben jellemző, kivált az Ausztria-magyaror- szági nem német népcsoportokkal szemben.6
Az Ausztria–magyarországi Vándormadár révén az ifjúság külföldre irá- nyuló tevékenysége egyre inkább politikai jelentőségűvé vált, mivel a moz- galom elkötelezett és tevékeny részesévé vált az ún. védszövetségi munkának (Schutzvereinsarbeit).7 A háború vége felé egyre inkább uralkodóvá vált a né- piségi-hazafias irányvonal Németországban is, a frontokon harcoló „vándorma- darak” kötelességnek tekintették a német népiség védelmét. 1918 után a ván-
2 Gerhard Ziemer – Hans Wolf, Wandervogel und Freideutsche Jugend. Voggenreiter, Bad Godesberg 1961, 340–341., 348–351. o.; Hardenberg, i. m., 4. o.; Frank Fischer, Unser Wandern.
In: Werner Kindt (szerk.), Grundschriften der deutschen Jugendbewegung. Eugen Diederichs Verlag, Düsseldorf–Köln 1963, 79-83. o. Hardenberg, i. m., 6-9. o.; Hans Blüher, Geschichte des Wandervogels. In: Kindt, Grundschriften, i. m., 33-62. o., itt 58. o.; A Vándormadár a nem né- met nyelvű külföldön is mutatott szerény hatást, még ha a cserkészethez viszonyítva ez ténylege- sen csak periférikus jelenség is volt. Kínában a Tsingtau német gyarmat körzetében élő németek kezdték el terjeszteni a mozgalom dalait a Kelet-ázsiai Lloyd (Ostasiatischer Lloyd) című lapban, amely a kelet–ázsiai németek lapja volt. A dalok és egyéb Vándormadár-programok mellett azon- ban hiányzott Kínában a Vándormadár fő tevékenysége, a túrázás, amit a kínai mentalitásból adó- dóan a kínai gyerekek között nem lehetett elterjeszteni. Zwei Wandervogelführer auf Fahrt in China. In: Ziemer – Wolf, i. m., 75-76. o.
3 Németországban az első világháború előtt ca. 25 000, Ausztriában és Svájcban pár ezer taggal számolhatunk. A háború utáni történetükhöz ld. még főleg: Österreichischer Wandervogel. In:
Kindt, Die deutsche Jugendbewegung, i. m., 1267-1273. o.; Sudetendeutscher Wandervogel. In:
uo., 1294-1299. o.
4 Mindössze néhány csoport jött létre Svájc francia nyelvű területein. Ziemer – Wolf, i. m., 327., 331. o.
5 Ziemer – Wolf, i. m., 8., 12., 15., 327., 331. o.; A Svájci Vándormadár pl. Provence-ba, Észak- Németországba tett utakat. Ziemer –Wolf, i. m., 340-341., 348-351. o.; Hardenberg, i. m., 4. o.;
Fischer, Unser Wandern, i.m., 79-83. o.
6 Ziemer – Wolf, i. m., 40. o.; Hardenberg, i. m., 6-9. o.
7 Ziemer – Wolf, i. m., 303–305. o. Erről bővebben ld. Vitári Zsolt: A Hitlerjugend és Délkelet- Európa. Gondolat, Budapest 2012, 44-49. o.
II. Ifjúság és külföld Németországban 1933 előtt 24
dormadarak utódai nem utolsó sorban a háborús események és elképzelések, Versailles, valamint az ausztriai kezdemények hatására Németországban is még inkább felfedezték maguknak a külföldi németséget.8
II. 2. Az ifjúsági csoportok külföldi tevékenységének elterjedése és szabályozása
A Weimari Köztársaság színes ifjúsági mozgalmát alakító három pillér közül (párt- politikai ifjúság, egyházi ifjúság, szabad csoportok) az Egyleti Ifjúság (Bündische Jugend)9 szabad és önálló csoportjai virágoztatták fel az újdonsült, külföldre irá- nyuló tevékenységi formát. Bár a pártifjúságok, s főleg az egyházi szervezetek is egyre kiterjedtebb külföldi kapcsolatokra tettek szert, tevékenységüket illetően más szempontok álltak előtérben. A német ifjúsági mozgalom és a külföld viszo- nyának mértékadó formáit az Egyleti Ifjúság alkotta meg. Az Egyleti Ifjúságba sorolt ifjúsági csoportok mindazonáltal felkarolták a Vándormadár hagyományát abban is, hogy szervezetük nemcsak a szigorúan vett birodalmi határokon belül működött, hanem adott esetben kiterjedt Ausztriára, de akár Csehország egyes vidékeire vagy Danzigra (Gdańsk) is. A külföldi tevékenységet pedig az Egyleti Ifjúság közös ügyének tekintették, amelyet a belpolitikai törekvések elé helyez- tek.10
Az első világháború után kialakuló új viszonyok közepette a németországi if- júság is egyre inkább magáévá tette a „népiségi munka” (Volkstumsarbeit) elvét, s törekedett arra, hogy külföldi útjai elsősorban a németek által lakott vidékekre irányuljanak. Legfőbb szándéka az volt, hogy ezekkel a látogatásokkal bátorságot és reményt öntsön az ottani németségbe, hogy az megtartsa nyelvét és kultúrá- ját, illetve kapcsolatait a szülőhazával.11
8 Hardenberg, i. m., 4., 6., 12-16. o.
9 Taglétszámuk a különféle adatok alapján kb. 55 000 és 91 000 főre tehető. Az eltérések abból is fakadnak, hogy a csoportok hovatartozása nem mindig volt egyértelmű. Vö. Felix Raabe, Die Bündische Jugend. Ein Beitrag zur Geschichte der Weimarer Republik. Brentano Verlag, Stutt- gart 1961, 66. o.
10 Aufgaben der Mittelstelle deutscher Jugend in Europa, i. m., 80–84. o.; Gemeinsame Auslandsarbeit der bündischen Jugend. Zwiespruch. Wochenzeitung der deutschen Jugendbewegung, Nr. 22–23, 22. März 1927. Idézi: Kindt, Die deutsche Jugendbewegung, i. m., 1064. o.; Vö. Laquer, i. m., 263. o.; Raabe, i. m., 65. o.
11 Aufgaben der Mittelstelle deutscher Jugend in Europa, i. m., 80-84. o.; Vö. Laquer, i. m., 263. o. Ld. még Grenzlandfahrt? (Alt-Wandervogel). In: Kindt, Die deutsche Jugendbewegung, i. m., 58-60. o.; Grenzlandfahrten deutscher Jungen (Alt-Wandervogel). In: uo., 60-61. o.;
Zweite Bundesfahrt der Neupfadfinder und Grenzfeuer der Vereinigten Deutschen Bünde im Fichtelgerbirge (Bund Deutscher Neupfadfinder). In: uo., 415-418. o.; Zur Auslandsarbeit der bündischen Jugend (Jungnationaler Bund, Deutsche Jungenschaft). In: uo., 510-511. o.; Tausend Jahre deutscher Osten. (Die Geusen). In: uo., 823-827. o.; Ostlandfahrt deutscher Jugend
II. 2. Az ifjúsági csoportok külföldi tevékenységének elterjedése és szabályozása 25 Miután a népiség munka mellett elkötelezett csoportok a mérsékeltebb vagy radikálisabb nemzeti oldalhoz tartoztak, tevékenységük nem ritkán meghaladta az egyszerű kultúrmisszió kereteit, s azt már inkább a politikai agitáció keretébe lehetett sorolni, ami adott esetben diplomáciai bonyodalmat is okozhatott. Szép számmal voltak azonban olyan csoportok is, amelyek a nagy európai vérveszte- ség után a háború előtti hagyományokat ébren tartva a népek közötti barátság újbóli megteremtésének egyik eszközét látták az ifjúsági mozgalmak között ki- alakítandó kapcsolatokban. Emellett léteztek olyan csoportok is, amelyek már a külföldi utakat is politikai munkának tekintették, így távol tartották magukat tőle.12
A weimari időszakban az ifjúság gondozásának és támogatásának nagyon fej- lett rendszere alakult ki, s e ráfordításokból minden szervezet részesülhetett, amennyiben tevékenységét közhasznúnak ítélték meg, s illeszkedett a demokra- tikus köztársasági rendszerbe. Több szervezet és intézmény működött az ifjúság külföldi útjainak és cserekapcsolatainak támogatására is, amelyek nagymérték- ben járultak hozzá ahhoz, hogy az 1930-as évek elejére a német ifjúsági mozga- lom ebben a tekintetben is maradandót alkotott.
A külföldi ifjúsági utak lebonyolításában és támogatásában jelentős részt vállalt a Német Ifjúsági Szövetségek Birodalmi Bizottsága (Reichsausschuss deutscher Jugendverbände), az Ifjúsági Határvidéki Munka Közvetítőszerve és a Német Pedagógiai Kirendeltség (Deutsche Pädagogische Außenstelle).13 Az ifjúsági szaklapok, így leginkább a Német Ifjúsági Szövetségek Birodalmi Bizottságának hivatalos lapja, az Ifjú Németország (Das Junge Deutschland) rendszeresen kö- zölt cikkeket a fontosabb külföldi ifjúsági szervezetekről, azok taglétszámáról és működéséről, valamint a német csoportok külföldi tevékenységéről.14
Az Ifjúsági Határvidéki Munka Közvetítőszervéhez 1932-re összesen 170 if- júsági szövetség csatlakozott, amelyek 70 százaléka az Egyleti Ifjúság köréből került ki, míg a fennmaradó rész hallgatói, szakmai és egyházi szervezeteket jelentett. Számuk évről évre gyarapodott. A szervezetnek pártifjúságok nem le- hettek tagjai, így a Hitlerjugend sem, amely azonban természetszerűleg nem is törekedett erre. Tagok lehettek viszont a határvidéki és külföldi német szer- vezetek, így csatlakoztak ausztriai, danzigi stb. csoportok is. További támogatás érkezett egyes minisztériumoktól, hivataloktól és a német ügyért felelősséget
(Sommer 1928); Österreichfahrt (1928) (Deutsch-Nationaler Jugendbund/Großdeutscher Jugendbund). In: uo., 476-478. o.; Bund auf Grenzlandfahrt (Die Fahrenden Gesellen). In: uo., 804. o.; Grenzfeuer (dj. 1.11.). In: uo., 1215-1216. o.; Stachura túlzóan egyenesen a teuton lova- goknak a „veszedelmes szláv befolyás” ellen, a német értékek védelmében kifejtett tevékenysé- gével állította párhuzamba az Egyleti Ifjúság egyre bővülő külföldi tevékenységét. Stachura, The German Youth Movement, i. m., 49. o.
12 Vö. Laquer, i. m., 263-264. o.; Hardenberg, i. m., 24-25. o.; Raabe, i. m., 65. o.
13 Deutsche Pädagogische Außenstelle an das Auswärige Amt (továbbiakban AA), 1. Oktober 1930 – PAAA, R 63602.
14 Vö. például Die faschistischen Jugendorganisationen. In: Das Junge Deutschland, Februar 1932, 63. o.
II. Ifjúság és külföld Németországban 1933 előtt 26
érző szervezetektől. Ezek azonban szinte teljesen elapadtak a gazdasági világvál- ság hatására,15 így a korábban anyagi támogatást is vállaló Közvetítőszerv ezután minden ilyesfajta kérelmet elutasított.
A Közvetítőszerv 1933 előtt már éveken át annak szentelte tevékenységét, hogy a német ifjúság külföldi útjait rendezett keretek közé terelje. Emellett az alapszabályzatban meghatározott legfőbb célja az volt, hogy mindenhol támo- gassa a fiatal generáció kapcsolatait a németséghez, de legfőképpen Közép-Eu- rópában.16
A Közvetítőszervnek és a hozzá hasonló szervezeteknek oroszlánrésze volt abban, hogy mind több fiatal fordult meg külföldön, és mind több külföldi, főleg külföldi német Németországban. Koordinációs és támogató tevékenységük ré- vén a fiatalok a szórakozás mellett a német külpolitika és a német nemzeti tudat számára is jótékony munkát láttak el. E szervezetek tevékenységüket – ugyan megváltozott feltételek és keretek mellett – többnyire 1933 után is folytatták.
II. 3. Az ifjúsági csoportok külföldi tevékenységének irányai és formái
A húszas évek közepére az ifjúság külföldre irányuló tevékenysége már teljesen általánossá, megszokottá és elfogadottá vált. Az Egyleti Ifjúságba sorolt csopor- tok útjai az 1920-as évek végére már olyan szövevényes kapcsolatrendszert ké- peztek, amely a kortársak számára is átláthatatlannak tűnt. Ebből a szövevényből négy nagyobb irány kristályosodott ki. A cserkészek világmozgalma behálózta szinte az egész glóbuszt, a különböző országok cserkészcsoportjai közötti kap- csolatok egyre jobban felélénkültek. Más csoportok leginkább az észak-európai térséget és Délkelet-Európát részesítették előnyben, míg az amerikai kapcso- latrendszer továbbra sem volt jelentős. Az északi országokkal kialakuló mind szorosabb barátságot elősegítette, hogy ezek az országok az első világháború- ban semlegesek maradtak, így a világháború után nem tápláltak negatív érzel- meket a német csoportok látogatásával szemben. Délkelet-Európának kiemelt szerepe volt az ott élő nagyszámú németség miatt, de ezekben az országokban a többségi nemzetek több fokozatú asszimilációs nyomása nem teremtett ked- vező feltételeket az ifjúsági tevékenységhez. A húszas évek második felében, az enyhülés jegyében váltak lehetségessé az első kapcsolatfelvételek Nagy-Britan- nia és Franciaország irányába, de kapcsolataik továbbfejlődése – főleg az utóbbi
15 Mittelstelle deutscher Jugend in Europa an das AA, 9. Januar 1932; Vereinbarung zwischen dem Reichsausschuss der Deutschen Jugendverbände und der Mittelstelle deutscher Jugend in Europa über Regelung von Grenz- und Auslandsfahrten; Mittelstelle für Jugendgrenzlandarbeit.
Arbeitsbericht über das Jahr 1930/1931. Vertraulich, 30. Oktober 1931 – PAAA, R 63603;
Grenzlandfahrten und Auslandsbeziehungen der bündischen Jugend, i. m., 1530-1531. o.
16 Erről bővebben ld. Vitári, A Hitlerjugend és Délkelet-Európa, i. m., 49-54. o.
