Német Munkásifjúság külkapcsolatai
III. 6. A külkapcsolatok földrajzi megoszlása
A Határvidéki Hivatal munkájának legfőbb kedvezményezettjei a földrajzilag legkedvezőbb fekvéssel rendelkező Szudéta-vidék, Ausztria, Magyarország és Délkelet-Európa egyéb állami voltak. 1933 előtt Európa más területeivel csak nagyon szerény mértékű és intenzitású kapcsolatok jöttek létre.42
III.6. 1. Danzig – Lengyelország
A lengyelországi németséggel úgy tűnik, hogy még a legalapvetőbb kapcsolatok sem jöttek létre, a teljes egykori Nyugat-Poroszország fehér foltnak számított a Határvidéki Hivatalban. Sokkal előnyösebbek voltak a feltételek a szabad vá-rosként működő Danzigban, ahol a Hitlerjugend egyre aktívabb tevékenységet valósított meg.
Miután Danzigban az 1926-ban Hitlerjugend néven működő csoport 1928-ban feloszlott, a HJ alapjainak újbóli megvetését a Határvidéki Hivatal vállalta magára. Schmidt javaslatára a Hitlerjugend birodalmi vezetése megbízta a hiva-talt, hogy szervezzen utat Danzigba, hogy ott a Hitlerjugend számára toborzást hajthassanak végre, amelynek célja az volt, hogy az ottani HJ számára „olyan ala-pot teremtsenek, amelyből kiindulva [a danzigi HJ – V. Zs.] azután a HJ birodalmi tagjai személyes beavatkozása nélkül tovább tud élni”.43 Schmidt 1928 novembe-rében kapcsolatba lépett a párt helyettes körzetvezetőjével, Walter Maass-szal, akivel tudatta, hogy Danzig városában is rendbe kell tenni az ifjúsági ügyeket.
Egyelőre Schmidt azonban arról sem rendelkezett információkkal, hogy léte-zik-e a városban ifjúsági csoport. Maass válaszában tájékoztatta Schmidtet, hogy korábban működött ugyan egy csoport a városban (kb. 20 fővel), amely 1928 ele-jén a rendelkezésre álló megfelelő ifjúsági vezetők hiányában feloszlott. Miután a helyzet nem változott, Maass úgy ítélte meg, hogy nincs értelme 1928 folyamán új alapítással kísérletezni, mivel először a tagokat kell aktivistává nevelni. Így azt tanácsolta Schmidtnek, hogy egyelőre ne szervezzen utat Danzigba.44
1928. november 28. és 1928. december 2. között végül mégis sor került az útra, amelynek során – mivel itt is még hiányzó kapcsolatok kialakításáról volt szó – célul tűzték ki, hogy elindítsák a danzigi ifjúság megszervezését, kapcso-latot alakítsanak ki a lengyelországi német ifjúsággal, s anyagot gyűjtsenek egy következő évi, Baltikumba tervezett úthoz. Schmidt látogatása azonban meghi-úsult, mivel érvényes útlevél nélkül akarta átlépni a határt, s így letartóztatták;
csak kísérője, Fritz Thiele jutott el a városba. Végül is Schmidték
megbizonyo-42 Erről bővebben ld. Vitári, A Hitlerjugend és Délkelet-Európa, i. m., 78-94. o.
43 Reichsleitung der Hitlerjugend an Schmidt, 6. August 1928 – BArch, NS 26/371.
44 Schmidt an Walter Maass, stellv. Gauleiter Danzig, 3. November 1928; Walter Maass an Schmidt, 8. November 1928 – BArch, NS 26/371.
III. 6. A külkapcsolatok földrajzi megoszlása 45 sodtak róla, hogy Danzigban van HJ-vezető, akiről a határ menti munka kap-csán jó benyomást szereztek, s bizakodtak, hogy rajta keresztül folytatódhat a munka Lengyelország felé is, amíg ott nem lesznek komolyabb kapcsolataik.
Ráadásul Danzigban voltak lengyelül valamelyest tudó munkatársuk is, amely
„veszélytelenné” tette az első kapcsolatteremtési kísérleteket, ráadásul az átme-nő vízum lehetővé tette, hogy lengyel területen kiszálljanak és így érintkezésbe léphessenenek a németséggel.45 Schmidt úgy értékelte, hogy a célkitűzéseknek sikerült megfelelni, s így a továbbiakban kialakított kötődések kiaknázását tartot-ta elsődleges feladatnak. Az anyagi nehézségek miatt azonban csak 3–4 havontartot-ta ítélte lehetségesnek a hasonló típusú utakat.46
Az út egyben arra is alkalmas volt, hogy Schmidt megállapítsa: Szászország-tól északra, a határ menti HJ csoportokban nem mindenhol van alkalmas veze-tő arra, hogy a határon átívelő munka lényegét átlássa. Hazafelé útba ejtették Stettint (Szczecin) is, ahol egy-két kifogástól eltekintve alkalmasnak találták a HJ vezetőt a munkában való tevékeny részvételre. A Stettin-Danzig relációt fontos-nak tartották a keletre irányuló törekvések szempontjából is. Schmidt biztatófontos-nak ítélte a helyzetet Koch helyi pártkörzet-vezető königsbergi működése kapcsán Kelet-Poroszországban is.47
1929 márciusában Maass jelentette a HJ palueni központjának, hogy Herbert Schwantét bízták meg a HJ újjáalapításával, s júliusban már 8 tagról számoltak be. A Schwante helyét átvevő Hans Georg Buchholz48 1929 nyarának végén ar-ról tett említést, hogy 15 addigi taghoz az utolsó időszakban még négyen csat-lakoztak. A danzigi HJ a vezetőváltások ellenére tovább fejlődött. Az utcán is egyre inkább megismerték, miután 1931-től több atrocitásban vett részt, vala-mint egy zsinagógát is összefirkált. A HJ ez irányú tevékenysége illeszkedett a korai harmincas évek brutális náci és a baloldal erői között lezajló küzdelembe Danzigban.49
1932 elején a danzigi körzet 70 HJ-taggal, 45 Ifjúnép-taggal és kevés számú BDM-taggal rendelkezett, és Danzig előtelepülésein is sorra alakultak meg a helyi csoportok. 1932 végére a tagság már az év eleji sokszorosát tette ki (650 HJ-tag, 550 Ifjúnép-tag és 400 leány), s ezzel a danzigi HJ arányaiban erősebb volt, mint a birodalmi szervezet. 1930-ban felmerült Kurt Gruber személyes
lá-45 Schmidt an Maass, 11. Januar 1929; Bericht über die Fahrt nach Danzig vom 28.11.–2.12.28. Streng vertraulich. Nicht für die H.J.Z. bestimmt! – BArch, NS 26/371.
46 Bericht über die Fahrt nach Danzig vom 28. 11.–2. 12. 28. Streng vertraulich. Nicht für die H.J.Z.
bestimmt! – BArch, NS 26/371.
47 Uo.
48 Buchholz elvileg a Korridorból származott, vagyis lengyel állampolgár volt, s a katonai szolgálat elke-rülése végett távozott Danzigba. 1925 novemberében csatlakozott az NSDAP-hoz (21 823 sz.), 1926 és 1931 között több alkalommal a danzigi HJ vezetője volt. Vö. Hans-Georg Bucholz an Schmidt, 26.
Juni 1929 – BArch, NS 26/371; Karl Kroll Kanzleisekretär Herrn Hans Georg Buchholz, 7. April 1930 – BArch, NS 28/75, 79. o.; Pallaske, i. m., 183. o.
49 Vö. Pallaske, i. m., 44–45. o. Klose 1933-ban már 12 ezres tagságról tudósít – Karl Kroll Kanzleisekretär Herrn Hans Georg Buchholz, 7. April 1930 – BArch, NS 28/75, 79. o.; Pallaske, i. m., 48–52. o.; Klose, i. m., 244. o.
III. A Hitlerjugend külföldi tevékenysége 1933 előtt 46
togatása is, ami azonban nem valósult meg. A danzigi HJ elismerését, illetve to-vábbi bátorítást jelenthetett Baldur von Schirach birodalmi ifjúságvezető 1932.
januári és 1933. januári látogatása.
Danzighoz hasonlóan 1929-ben Kelet-Poroszországban sem álltak még Hitlerjugend csoportok, s Koch pártkörzet-vezető is úgy vélte, hogy magának a pártnak is lendületbe kell még jönnie. Az elvileg birodalmi területnek szá-mító Kelet-Poroszországot Schmidt és a hivatal ugyanúgy tevékenységi körébe sorolta, mint a nem birodalmi területeket, ugyanis nem hagyhatták figyelmen kívül, hogy Kelet-Poroszország is kiindulópont lehet a határon átnyúló kapcsola-tok számára.50 1930 tavaszán a pomerániai Lauenburgból kapcsolatok kialakítá-sát tervezték a Lengyelországhoz tartozó nyugat-porosz területek felé, s találtak kontaktszemélyt Łódźban is, de nincs információnk e kapcsolat további kime-neteléről.51
A lengyelországi Szilézia felé irányuló kapcsolatok kialakítása érdeké-ben Schmidt már 1929 húsvétján olyan kisebb találkozó megszervezését ja-vasolta az észak-csehországi bajtársaknak, amelyen Böhmisch Laipában vagy Hirschbergben részt vehettek mind a helyi szudétanémet ifjak, mind pedig szászországi és sziléziai fiatalok. Német-Sziléziában a HJ meglehetősen gyen-gének bizonyult, s Schmidt főleg ennek tudta be, hogy Szilézia felé eddig nem jöttek létre kapcsolatok. Így Schmidt a cseh sziléziai területekhez fordult, hogy bocsássanak rendelkezésére olyan címeket, amelyek mögött lehetséges kontakt-személyek rejtőztek, s így elősegíthették a kapcsolatfelvételt.52
III. 6. 2. Baltikum
Nem volt kevésbé fontos, de a távolság miatt még nehezebb helyzetben volt a Határvidéki Hivatal, amikor a baltikumi németség, az ottani német ifjúság gon-dozását és szervezését kívánta megvalósítani. Schmidt a Baltikum esetében két lépcsőben gondolkodott. Leginkább a teljes Baltikum német ifjúságának meg-szervezését látta volna szívesen, vagy ha ez nem valósulhatott meg, akkor Lett-országét külön.53 Így egy álcázott szervezet lebegett a szeme előtt, amely a
Bal-50 Karl Kroll Kanzleisekretär Herrn Hans Georg Buchholz, 7. April 1930 – BArch, NS 28/75, 79. o.;
Schmidt an Buchholz, 11. Januar 1929 – BArch, NS 26/371.
51 Karl Kroll Kanzleisekretär Herrn Hans Georg Buchholz, 7. April 1930; Kroll an Buchholz, 3. Mai 1930 – BArch, NS 28/75, 79–80. o.
52 Schmidt an Ewald Kudielka. Ortsgruppenleiter in Leitmeritz, 16. Dezember 1928 – BArch, NS 26/371; Schmidt an Eugen Weese, 19. März 1929 – BArch, NS 26/371.
53 Észtországban miután az észt kormány 1925-ben kultúrautonómiát adott a német népcsoport-nak, megalakult az Ifjú Férfiak Keresztény Egyesülete (Christlicher Verein Junger Männer, CVJM), amely 1933-ig az egyetlen német ifjúsági csoport volt. 1933-ban újabb csoportok keletkeztek „Far-kas” (Wolf) és „Cserkész” (Pfadfinder) néven, amelyek hamarosan Balti Német Cserkészségnek (Deutschbaltisches Pfadfinderkorps) nevezték magukat, egyenruhájuk kísértetiesen hasonlított a bi-rodalmi HJ 10-14 éves fiúkat tömörítő alszervezete, a Német Ifjúnép (Deutsches Jungvolk) uniformi-sához. – Klose, i. m., 245-246. o.
III. 6. A külkapcsolatok földrajzi megoszlása 47 tikum Német Nemzetiszocialista Munkásifjúsága nevet viselhette volna, s kifelé teljesen önállónak mutatta volna magát, míg befelé a lehető legszorosabb kap-csolatban állt volna a Hitlerjugenddel. Miután egy teljesen új szervezetről volt szó, ez a kettősség biztosíthatta volna a rejtettséget és így a működést is. A fel-építés mintája csak a Hitlerjugend lehetett, s itt is teljes apparátus felfel-építésében gondolkodtak. A szándékoknak megfelelően Schmidt 1929-re utat szervezett Lettországba, amelyet a HJ birodalmi vezetése is támogatott.54
Schmidt a baltikumi szervezés kérdésében levélben Alfred Rosenberget is fel-kereste, aki köztudottan balti német volt, s addigra a Népiségi Figyelő (Völkischer Beobachter) főszerkesztői pozícióját töltötte be. Schmidt Rosenberg segítségét várta, hogy ossza meg vele a korábban tett pártalapítási kísérlet tapasztalatait, továbbá, hogy fedje fel, milyenek a lettországi körülmények, és javaslatot kért egy kontaktszemélyre is.55
Rosenberg megerősítette, hogy korábban egy önálló német párt alapítása ku-darcot vallott. Schmidt úgy döntött, megragadja a kezdeményezést, utat terve-zett Rigába azzal a céllal, hogy rést üssön a közvéleményen. Ezt a következő év-ben is meg akarta ismételni. Schmidt ebbéli szándékát később is megerősítette, de egyúttal finomította álláspontját, belátta, hogy a lettországi németség nem volt kitéve olyan bánásmódnak, mint a lengyelországi, ezért Hitlerjugend néven nem állhat fel ifjúsági csoport.56
A Lettországgal való kapcsolatokat és egy HJ csapat odautazását Schmidt azért is elsődleges fontosságúnak tartotta, mert más szervezetek is folytattak ilyen irányú tevékenységet. Ez pedig stratégiai kérdés volt egy olyan területen, ahol még nem működött német ifjúsági szervezet. Schmidt különösen aggályos-nak tartotta az egyik legnagyobb nemzeti irányultságú szervezet, az Ifjúnémet Rend (Jungdeutscher Orden) ilyesfajta törekvéseit, amely ráadásul Kelet-Po-roszországban – egy másik terület, ahol a HJ gyenge volt – komoly fellegvárral s így jó kiindulóponttal rendelkezett a Baltikum felé.57
A jelek szerint elsőként 1929-ben Nürnbergben került sor balti találkozóra, amelyet a már az év eleje óta tervezett út követett volna. Ez lett volna az első ilyen nagyszabású próbálkozás a Baltikum irányában való kitekintésre. 1929 januárjá-ban ráadásul éppen a balti utat szánták a legnagyobb útnak abjanuárjá-ban az évben, ame-lyet ezért Schmidt vezetett volna.58 1929 márciusában az időpontot szeptember 21-re tűzték ki, s már a hozzávetőleges útvonalat is megtervezték a 3 hetes úthoz, amelynek fő állomásait Riga, Mitau (Jelgava), Alt-Autz (Auce), Memel (Klaipeda, Litvánia) jelentették. Később pontosították: Stettin és Riga után felkeresték
54 Schmidt Herrn Dr. Marnitz, 30. August 1928 – BArch, NS 26/371.
55 A levélből az is kiderül, hogy Schmidt is eltöltött valamennyi időt Lettországban, de elhagyta az or-szágot 1919-ben. Schmidt an Rosenberg, 13. September 1928 – BArch, NS 26/371.
56 Schmidt an A. von Behr, 18. Juni 1929; Schmidt an Dr. Marnitz, 26. Juni 1929 – BArch, NS 26/371.
57 Schmidt an die Reichsleitung der HJ, 31. August 1928 – BArch, NS 26/371.
58 Schmidt an Wilhelm Jung, 17. 1. 1929 – BArch, NS 26/371; Schmidt an Leonhardt Ernst, 15. März 1929; Rundschreiben Nr. 1. Baltenfahrt (Schmidt) – BArch, NS 26/371.
III. A Hitlerjugend külföldi tevékenysége 1933 előtt 48
volna Brasche, Schlock (Sloka), Tuckum (Tukums), Stenden (Stende), Talsen (Talsi), Goldingen (Kuldiga), Hasenpoth (Aizpute), Libau (Liepaja), Memel (Klaipeda, Litvá-nia), Tilsit (Kelet-Poroszország) települése-ket. A nürnbergi pártnapok miatt az utazás kezdetét szeptember végére tolták, szep-tember 27-i kezdettel. Így Schmidtnek le kellett mondania az iskolásokról, mert az út nem esett a szünidőbe. Így az eredendően 50 fősre tervezett csoport létszámát is csök-kenteni kellett, hiszen nem állt rendelkezés-re elegendő jelentkező, ezért Schmidt már csak kb. 12 főben gondolkodott.59
Az egyelőre készen álló 10 résztvevőhöz Nürnbergben még továbbiak csatlakozását tervezték, ahol mindannyian meghallgatták volna Gruber beszédét. A résztvevők több-sége Szászországból és Thüringiából szár-mazott, de még két bajtárs érkezett Cseh-szlovákiából (Prága, Leitmeritz). Később módosult és bővült a résztvevők száma. Schmidt olyanokra is számított, akik esetleg nem voltak a HJ tagjai, őket ugyancsak meginvitálta Nürnbergbe. A rész-letekről még Nürnberg előtt sajtó útján akarta tájékoztatni az érintetteket.60
Végül már 1929 szeptemberében derült ki, hogy a Szudéta-vidéki és az auszt-riai résztvevők visszalépése miatt az utat le kellett fújni, s helyette nyolc napos utat szerveztek a már addig is jól bevált Észak-Csehországba. Az elhalasztott baltikumi utat 1930-ban viszont mindenképpen meg akarták tartani, de a forrá-sok erről és a további kapcsolattartásról már nem számolnak be.61 Észtországgal valószínűleg a távolság, Litvániával pedig a feszült viszony miatt nem jöttek létre kapcsolatok.
III. 6. 3. Nyugati határvidék
A birodalom keleti határvidékeinek külföldi kapcsolatok terén kimutatható túl-súlya elsősorban a Határvidéki Hivatal elhelyezkedéséből fakadt, de a munka közel sem korlátozódott kizárólag ezekre a területekre. Így már a hivatal műkö-dése kezdetén kísérletek történtek arra, hogy a HJ nyugati egységei kapcsolatot
59 Schmidt an Wilhelm Jung, 17. 1.1929 – BArch, NS 26/371.
60 Schmidt an Adolf Metzner, 13. März 1929 – BArch, NS 26/371.
61 Schmidt an Leonhard Ernst, 16. September 1929 – BArch, NS 26/372; Karl Kroll Kanzleisekretär Herrn Hans Georg Buchholz, 7. April 1930 – BArch, NS 28/75, 79. o.
Az 1920-30-ban tervezett baltikumii út fontosabb állomásai
III. 6. A külkapcsolatok földrajzi megoszlása 49 létesítsenek a nyugati határ túloldalán élő németséggel. Itt azonban nehezítette ezt a feladatot, hogy a Rajnán túli területek francia felügyelete erre az időre még nem ért véget. Az egyik dokumentálható kísérlet az aacheni körzetben történt, melynek Schmidt javasolta, hogy vegye fel a kapcsolatot Eupen-Malmedy-vel.
Erre azonban 1928 augusztusának végén még nem került sor.62
A Saar-vidék különleges helyzetben volt, hiszen 1935-ig népszövetségi fel-ügyelet alatt állt, de gazdaságilag Franciaország hasznosíthatta. Ezért Schmidt úgy vélte, hogy bárminemű szervezkedés szinte lehetetlen. Ráadásul a Saar-vidékkel határos németországi Pfalz is ekkor még francia megszállás alatt állt, így Schmidt arra számított, hogy az ottani Hitlerjugend is bizonyos korlátozásoknak van kitéve, főleg a külsőségek terén. Ez viszont azt jelentette, hogy a Saar-vidék felé is nehézkesnek bizonyult a kapcsolatfelvétel. Ludwigshafenből azonban olyan információt juttattak el Schmidthez, hogy sem az NSDAP, sem pedig a HJ működése nem tilos a Saar-vidéken, érvényes alapszabály alapján mindenhol le-het helyi csoportokat alakítani, s a teljes egyenruha viselése is lele-hetséges volt.63
Már létezett is ott egy önálló német munkásifjúság, amely viszont a rheinpfalzi HJ szervezetnek érezte alárendelve magát. Schmidt kontaktszemé-lye a heusweileri helyi csoport vezetője, Fritz Lorenz volt. Schmidt rendkívül fontosnak tartotta, hogy itt is előre lépjenek, s itt is a lett, illetve lengyel megol-dási kísérleteket látta alkalmazhatónak. Vagyis a Saar-vidéki csoportok számára szóba sem jöhetett a Hitlerjugend elnevezés, helyette a Saar-vidék Német Nem-zetiszocialista Munkásifjúsága, vagy ha ez túl merésznek bizonyult volna, akkor a Saar-vidék Német Munkásifjúsága elnevezéseket javasolta. A tervezett szerve-zet a megszokotthoz hasonlóan teljesen önállónak mutatta volna magát, de titok-ban a HJ mintáit követte volna, szoros kapcsolattitok-ban állt volna vele, s a tagdíjat is a központi birodalmi szervezetekbe fizette volna. Minthogy Schmidtnek kétsége sem volt afelől, hogy a terület a versailles-i békeszerződésben elrendelt népsza-vazáson (1935) a visszatérés mellett dönt majd, kilátásba helyezte, hogy a cso-port a HJ szervezetében önálló körzetként jelenik majd meg. Schmidt ebben az esetben is a szokásos stratégiát követte: írásban kapcsolatot létesített az érintett felekkel a határ mindkét oldalán, majd személyes utazást szervezett a környékre, amit ezúttal azonban pénzhiány miatt 1929 januárjára halasztott, így a toborzást és az előkészületeket az ottani megbízottakra hagyta.64 1930 októberétől már egy szilárd, kb. 40 fős csoport is működött, 1931 júniusában pedig az első körzetnap-ra került sor, amelyen már 150 fiatal vett részt.65
62 Schmidt an die HJ, Bezirk Aachen, 30. August 1928 – BArch, NS 26/371; Bezirk Aachen an Schmidt, 30. August 1928 – BArch, NS 26/371.
63 Schmidt an Anschütz, 30. August 1928 – BArch, NS 26/371; Gau Rheinpfalz und Untergau Saar an Schmidt, 5. September 1928 – BArch, NS 28/78, 92. o.
64 Schmidt an die Reichsleitung der HJ, 31. August 1928 – BArch, NS 26/371; Schmidt an Anschütz, 30. August 1928 – BArch, NS 26/371; HJ-Reichsleitung. Geschäftsführung an Schmidt, 8. September 1928 – BArch, NS 26/371.
65 Ein Gebiet Saar-Pfalz der HJ. RJP, 1935/59. sz., 1. o.
III. A Hitlerjugend külföldi tevékenysége 1933 előtt 50
Szinte teljesen kiesett az érdeklődési körből Franciaország. Schmidt arra a felvetésre reagálva, hogy az Adler und Falken (Sasok és sólymok) nevű csoport oda is szervez utakat, annyit jegyzett meg, hogy ilyen esetekben csak azt a kér-dést kell feltenni, hogy mennyire van hasznára az a német népnek. Úgy ítélte meg, hogy az energiákat és a szűkös anyagiakat máshol sokkal hatásosabban tud-ják kamatoztatni, s ebben a tekintetben leginkább Lengyelországra gondolt.66
Az államközi ifjúsági kapcsolatok egyik legfontosabb szervévé vált az igen lassan beinduló német-francia viszonylatban az Otto Abetz – egy karlsruhei if-júsági munkaközösség (Arbeitsgemeinschaft Karlsruher Jugendbünde) vezető-jének – kezdeményezésére létrejött Sohlberg-kör (Sohlberg-Kreis). Ez 1930-tól a német-francia közeledés jegyében évente rendezett találkozókat a két ország ifjúsága számára (Sohlberg, Rethel, Mainz, Párizs, Berlin). Ezeken nemcsak kulturális eszmecsere folyt, hanem politikai témákat is érintettek. A közös ta-nácskozásokon külön munkacsoportok keretében vitatták meg tevékenységi kö-reiket: értekeztek politikai, szociális, gazdasági, pedagógiai témákban, valamint az ifjúság gondozásának, a művészet és a vallások kérdéseiben is. A Német If-júsági Szövetségek Birodalmi Bizottsága azért is támogatandónak tartotta a kör tevékenységét, mert abban meglátása szerint a német túlsúly maradéktalanul érvényesült. Az együttműködésben húzódó törésvonalak azonban 1932-re – a napi politikai események hatására – ismét felszínre kerültek, annak ellenére, hogy Abetz, a későbbi párizsi német nagykövet még a náci „hatalomátvétel” után is megszervezte azokat, de ekkor a náci ifjúsági vezetés már saját ködös „külpoli-tikája” céljaként használhatta fel e találkozókat. Ezen az együttműködésen kívül Franciaország nem tartozott különösebben az érdeklődés középpontjába, és az a néhány út, amely ide vezetett, leginkább Elzász-Lotharingiára korlátozódott.67
III. 6. 4. Északi határvidék
Az északi határ felé irányuló kapcsolatfelvételnek is voltak már korábbi, de való-színűleg megszakadt előzményei. A HJ Északi vidék körzete Schmidt figyelmé-be ajánlotta, hogy a hamburgi körzet már 1927-figyelmé-ben szervezett utat a határhoz.
Egyúttal értesítették Schmidtet, hogy a Schleswig-Holsteinsche Tageszeitung (Schleswig-Holsteini Napilap) szerkesztője személyében (Bodo Uhse) meg-nyertek egy egykori Vándormadár-tagot, mellesleg NSDAP-tagot arra, hogy az északi határ mentén szervezze a határvidéki munkát. Uhse azt is vállalta, hogy
66 Schnidt an Alfred Bach, 21. Mai 1929 – BArch, NS 26/371.
67 Reichsausschuss der deutschen Jugendverbände an das Reichsministerium des Innern, 24.
Februar 1932 – PAAA, R 63603; Sohlberg-Kreis III-IV., Mai 1932 – PAAA, R 63604; Hardenberg, i. m., 93-115. o. A Sohlberg-kör tevékenységének részletes bemutatását adja Tiemann, i. m., 112–130. o.; Hardenberg, i. m., 115-119. o.; Otto Abetz, Der Sohlbergkreis. In: uő, ’Das offene Problem’. Ein Rückblick auf zwei Jahrzehnte deutscher Frankreichpolitik. Greven Verlag, Köln 1951. Idézi: Kindt, Die deutsche Jugendbewegung, i. m., 1583-1587. o.
III. 6. A külkapcsolatok földrajzi megoszlása 51 az újság havonta egy alkalommal helyet biztosít ifjúsági mellékletnek, amelyhez az Északi vidék (Nordmark) körzet mindjárt Schmidt segítségét kérte egy álta-lános, a határ menti tevékenységről szóló cikk megírásához. Az északi kapcso-latépítés legfőbb területe a jelentős német lakossággal rendelkező dániai Észak-Schleswig volt, ahol a HJ Északi vidék körzete a Német Ifjúsági Szövetséggel (Deutscher Jugendverband) igyekezett – egyelőre sikertelenül – kapcsolatba lépni. 1930 tavaszán a Hannover–Braunschweigi HJ ragadta meg a kezdemé-nyezést, s Pellworm északi-tengeri szigetre tervezett szabadidős tábort. Ennek kapcsán a Határvidéki Hivatal felkérte a szervezőket, hogy egy-egy csoport ke-resse fel az észak-schleswigi ifjúságot, amely egyrészt még nem látott birodalmi HJ-csoportokat, másrészt nem rendelkeztek arra felé kapcsolatokkal.68 Az út va-lószínűleg nem valósult meg.
III. 6. 5. Egyéb területek
A németség felkarolásán túl a HJ szemei előtt azonban már ekkor megjelent egy kiterjedtebb kapcsolatrendszer felépítésének víziója is. Ennek legfőbb bizonyí-téka, hogy 1930 áprilisában Arnold Ross Hannover–braunschweigi körzetveze-tő 2–3 hannoveri HJ taggal olaszországi utat tervezett, amelynek nem hivatalos
A németség felkarolásán túl a HJ szemei előtt azonban már ekkor megjelent egy kiterjedtebb kapcsolatrendszer felépítésének víziója is. Ennek legfőbb bizonyí-téka, hogy 1930 áprilisában Arnold Ross Hannover–braunschweigi körzetveze-tő 2–3 hannoveri HJ taggal olaszországi utat tervezett, amelynek nem hivatalos