A leíró adatokon túlmutatóan fontosnak tartjuk, hogy mintegy „felülnézetből” rátekintve eredményeinkre, megkíséreljünk összefüggéseket, mintázatokat azonosítani az identitások és csoportközi viszonyok konstrukcióinak soktényezős rendszerében.
Az egyéni, csoportos és csoportközi szintek bonyolult összjátékában azonosíthatóak olyan összefüggés(rendszer)ek, amelyek működésmódjának megértése közelebb vihet minket a jelenségek mélyebb megértéséhez.
Magyar és európai identitás – összefüggésben a kisebbségekkel kapcsolatos attitűdökkel
A többségi fiatalok identitására vonatkozóan kérdeztük a „magyarság” és az „európaiság” érzését.
Megvizsgáltuk, hogy a két identitás erőssége hogyan függ össze a kisebbségekkel kapcsolatos attitűdökkel. Az alábbi 6. táblázatban összefoglaljuk a szignifikánsnak bizonyult összefüggéseket.
Az európai identitás a szülők iskolai végzettségével korrelál, azaz minél magasabban iskolázottak a szülei, annál erőteljesebben azonosítja magát európaiként a többségi magyar serdülő. Minél erősebb valakinek az európai identitása, annál kevésbé látja fenyegetőnek a különböző kisebbségi csoportokat, kevésbé mutat kirekesztő attitűdöt. Azaz az európai identitás a befogadó attitűddel jár együtt.
Ezzel szemben a magyar identitás – bár nem található annyira következetes együttjárási mintázat, mint az európai identitás esetében – pozitívan jár együtt a reális fenyegetettség érzettel. A magyar identitás ebben a mintában negatív korrelációt mutat az aktív kommunikációra használt nyelvek számával (amely szám, mint fentebb említettük, alacsonyabb, mint a kisebbségi csoportok esetében).
identitás:
tényezők:
magyar európai
aktív kommunikációra használt nyelvek száma -0,381∗∗
szülők SES (iskolai végzettség) 0,318∗∗
szimbolikus fenyegetettség, romákkal kapcsolatosan -0,217∗
reális fenyegetettség, bevándorlókkal kapcsolatosan 0,337∗∗
reális fenyegetés, történelmi kisebbségekre 0,274∗∗
interperszonális fenyegetettség, történelmi kisebbségekkel
kapcsolatosan -0,203∗
interperszonális fenyegetettség, bevándorlókkal kapcsolatosan -0,228∗
kirekesztés attitűdje, bevándorlókra -0,311∗∗
kirekesztés attitűdje, történelmi kisebbségekre -0,196∗
∗: 0,10 ≦p≦0,05 ∗∗: p≦0,01
6. táblázat: A magyar és az európai identitáshoz kapcsolható jellemzők és attitűdök korrelációi
Fenyegetettség és akkulturációs attitűdök összefüggései
A kisebbségi csoportok felől érkező fenyegetettség három típusának összefüggését is megvizsgáltuk az öt akkulturációs attitűddel kapcsolatosan. A kisebbségi csoportokra vonatkozó skálaértékeket összevontuk a fenyegetettségek és az akkulturációs attitűdök esetében is. Így lehetőség van globális szinten megvizsgálni a két tényező együttjárásának mintázatait (7. táblázat).
fenyegetettség:
akkulturációs attitűd:
szimbolikus reális interperszonális
integráció - 0,384∗∗ -0,358∗∗
kirekesztés 0,629∗∗
individualizmus -0,316∗∗ -0,414∗∗
asszimiláció -0,289∗∗
szegregáció -0,206∗ 0,283∗∗
∗: 0,10 ≦p≦0,05 ∗∗: p≦0,01
7. táblázat: A fenyegetettség különféle típusainak együttjárásai az akkulturációs attitűdökkel
Az eredményeink részben összhangban vannak Ljujic és munkatársai (2010) szerbiai serdülőkkel végzett kutatásának eredményeivel. Az integratív akkulturációs attitűd negatív, míg a kirekesztő akkulturációs attitűd pozitív összefüggést mutat az észlelt fenyegetettséggel. Ljujic és munkatársai
nem vizsgálták az individualista attitűdöt, de Bourhis és munkatársai (2009) szerint az individualista akkulturációs attitűd mögött az rejlik, hogy a többségi csoporttag ugyanúgy bánik a kisebbségi csoporttagokkal, mint a saját csoportja tagjaival, mivel nem fontos a számára a kulturális csoporttagság. Ennek következtében a többség által elvárt individualista akkulturációs stratégia nem jár együtt fenyegetettség érzettel. Ezt eredményeink is igazolták. Ljujic és munkatársai eredményeivel szemben az asszimiláció a mintánkban negatív összefüggést mutat a fenyegetettséggel. Valószínűleg az asszimiláció értelmezése nem olyan negatív a magyar kontextusban. A szegregáció vegyes összefüggésmintázatot mutat. További vizsgálatok szükségesek ennek mélyebb feltárásához.
A kisebbségi etnikai identitás elérése felé: a négy identitás-szint jellemzése
Az identitás különböző szintjein lévő fiataloknál kirajzolhatóak voltak sajátos mintázatok. A 8.
táblázatban egy mátrixban tüntettük fel, hogy milyen tényezőkben, mely identitás-státusú fiatalok adtak szignifikánsan magasabb értékeket a többi csoporthoz viszonyítva (p ≦0,05).
identitás-státusz:
jellemző: diffúz korai záró moratórium elért
nyelvek aktív kommunikációra +
saját nyelv használat gyakoriság +
etnikai identitású családtagok száma + +
etnikai identitás erőssége +
bikulturális konfliktusok + +
etnikai identitás folytonossága motiváció + +
európai identitás erőssége +
diszkrimináció-fenyegetés észlelése + +
integráció észlelt attitűd + +
individualizmus észlelt attitűd + +
szegregáció észlelt attitűd + +
etnikai kultúrafogyasztás + +
8. táblázat: Az egyes identitás-szintekhez kapcsolható további személyes-kulturális jellemzők
A korai zárás és az elért identitás sokban hasonlít egymáshoz. Abban rejlik a korai zárás és az elért identitás között a hasonlóság, hogy az explorációtól függetlenül magas az etnikai csoporttagság iránti elköteleződés. Az akkulturáció hármas modellje (Birman, LIB: nyelv, identitás, viselkedés) alátámasztottnak bizonyul: a magas elköteleződéssel járó etnikai identitás összefügg az etnikai nyelvvel, családdal, etnikai folytonossági motivációval és viselkedéssel. A többség részéről tapasztalt, saját kultúra fenntartását nem elvitató álláspont (ez a közös a három felsorolt észlelt akkulturációs attitűdben), sőt még az észlelt diszkrimináció is pozitívan korrelál ezzel a típusú etnikai identitással.
Ami megkülönbözteti a korai zárást és az elért identitást: míg utóbbi explorációval alátámasztott, előbbi alapos érdeklődés nélküli elköteleződés. Ez a különbség olyan tényezőkkel van összefüggésben, mint a saját nyelv használatának gyakorisága, vagy az etnikai identitás erőssége. Az elért identitás egy etnikai nyelvben is kifejeződve sokkal aktívabb és erősebb identitást jelent. Ebből is kitűnik, hogy az etnikai nyelv használata milyen komplex viszonyban áll az etnikai identitással.
A moratórium identitásállapotnak tipikus jeleiként értelmezhetjük az ebben a fázisban lévő fiataloknál a fokozottabb bikulturális konfliktust és a fölérendelt identitáskategória (európai) fokozottabb használatát.
Az etnikai, nemzeti (magyar) és európai identitás és az észlelt diszkrimináció és észlelt többségi akkulturációs attitűd közötti kapcsolat
Feltételezésünk szerint az etnikai identitást előrejelzi a többség részéről észlelt elutasítás, kirekesztés (ezeket vizsgálatunkban észlelt diszkriminációval, többségi kirekesztő akkulturációs attitűddel operacionalizáltuk), akárcsak az észlelt többségi szegregációs, valamint az integrációs attitűd is. Ez utóbbi egyben a nemzeti (magyar) identitást is előrejelzi, ugyanúgy, ahogyan az asszmilációs attitűd.
Az individualista akkulturációs attitűddel kapcsolatban nem volt specifikus várakozásunk.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10
etnikai identitás nemzeti identitás európai identitás
ΔR2 Beta t ΔR2 Beta t ΔR2 Beta t
10. táblázat: Az etnikai, nemzeti (magyar) és európai identitás regressziója
A hierarchikus regresszió analízisben három lépésben vontuk be a feltételezett előrejelző tényezőket.
A demográfiai tényezők és a csoporttagság hatásának kontrollálása miatt az első lépésben a nemet, a szocio-ökonómiai státuszt, az életkort, és a két nagyobb létszámmal képviselt csoporttagságot (valaki roma vagy sem, német vagy sem) vontuk be. Ezt követően a második lépésben az észlelt diszkrimináció, harmadik lépésben pedig az észlelt többségi akkulturációs attitűdök (Bourhis és munkatársai alapján: integráció, individualizmus, asszimiláció, szegregáció, kirekesztés) kerültek be a modellbe.
Az etnikai identitás esetében a modell a variancia 30%-át magyarázza. A német csoporttagság – negatívan –, az észlelt integrációs és szegregációs attitűd bizonyul szignifikáns előrejelzőnek.
Lényegesen kisebb mértékben (14 és 10%) rendelkezik magyarázó erővel a nemzeti és az európai identitás regresszós modellje. A magyar nemzeti identitást előrejelzi – pozitívan – a német csoporttagság és a többségtől észlelt integrációs attitűd, valamint – negatívan – az észlelt diszkrimináció. Az európai identitás esetében a többség részéről észlelt individualista akkulturációs attitűd bizonyul előrejelzőnek. A feltételezett többségi akkulturációs attitűdök 14%-kal, illetve 6-6%-kal járulnak hozzá az etnikai, a nemzeti és az európai identitás regressziós modelljének magyarázó erejéhez.
Eredményeink a szakirodalomnak megfelelően mutatják az integráció összefüggését mind az etnikai, mind pedig a nemzeti identifikációval, valamint a többségi szegregációs attitűd kapcsolatát az etnikai identitással (Berry, 2006).
Az észlelt diszkrimináció csak a nemzeti (magyar) identitással áll negatív összefüggésben, de nem jelzi előre pozitív irányban az etnikai identitást. Ezek szerint mintánkban nem sikerült egyöntetűen kimutatni az elutasítás-identifikáció (Branscombe és mtsai, 1999) mechanizmust. Ez a mechanizmus arra utal, hogy elutasítás esetén az egyén a saját csoporttal való identifikálódáson keresztül erősíti meg az önbecsülését és a saját csoporthoz fordul a valahová tartozás élményéért. Verkuyten és Yildiz (2007) eredménye egyértelműen ilyen mintázatot mutatott. A többségi hollandok részéről tapasztalt diszkrimináció esetében a kisebbségi törökök egyrészt elutasították a nemzeti (holland) identitást (hasonlóan az eredményeinkhez), másrészt még erősebben identifikálódtak törökként és muszlimként (az eredményeink ilyen mechanizmust nem mutattak). Az, hogy vizsgálatunkban az észlelt diszkrimináció nem jelzi előre az etnikai identitást részben azzal magyarázható, ahogy a szakirodalomban is sokan állítják, hogy az etnikai identitás a diszkrimináció hatását nem mindig védi ki, hanem akár fel is fokozhatja (Yoo és Lee, 2008) azt. Továbbá, a diszkrimináció az etnikai identitásnak inkább az exploráció elemét fokozza, de az identitásnak az elköteleződés aspektusával nem mindig mutat összefüggést (Pahl és Way, 2006; Umana-Taylor és Updegraff, 2007).
Vizsgálatunkban nem az explorációt, hanem az elköteleződést méri az általunk használt etnikai identitást mérő skála. Valószínűleg emiatt sem volt tapasztalható a többség általi elutasítás észlelése és a saját etnikai csoporttal való erősebb identifikáció közötti összefüggés.
A német csoporttagság specifikus helyzetére más jelek is utalnak. Mint fentebb említettük, a többi csoporthoz képest kevesebb olyan családtagjuk van, aki németnek mondja magát. A többi csoporthoz képest közelebb áll az identitáskonstrukciójuk a magyarokéhoz.
A többségtől észlelt individualista akkulturációs attitűd előrejelzi az európai identitást. Minél inkább úgy gondolják, hogy a többség a kulturális csoportokhoz való kötődés (legyen az etnikai vagy nemzeti) elvárása helyett az egyéni választást bátorítja, annál valószínűbben a nagyobb, inkluzívabb európaisággal azonosítják magukat.