Kutatásunkat a nemzeti identitás és külső csoportok iránti attitűdök közötti kapcsolatok mellett az észlelt csoportközi fenyegetettség, majd hozzájárulás megközelítésre, illetve a kontaktus hipotézisre alapoztuk.
A szociálpszichológiában több évtizedes múltra tekintenek vissza a csoportközi fenyegetettség elmélete (korábbi neve integrált fenyegetettség elmélet) és az erre építő kutatások (lásd Stephan, Ybarra, Rios, 2016). Az elméletalkotók szerint a csoport rendkívül fontos (az identitás fontos forrását jelentő, valahová tartozási, biztonsági igényeket kielégítő, önértékelés-emelő, bizonytalanság-csökkentő) szerepe miatt, a csoport tagjai más csoportokat általában a sajátjukra nézve fenyegetőnek tekinthetnek. E megközelítés szerint az evolúció során kialakult ún. „törzsi mentalitás” (tribal psychology mindset) mind a mai napig gondolkodásunk része. Mivel a saját csoport fontos szerepet játszott a túlélésben, az idegen csoportokat a sajátjuk létére, hiedelmeire nézve fenyegetőnek tekintették, emiatt hajlamosak ott is látni a veszélyt, ahol valójában nincs (mert mindig kisebb kockázatot jelent, mint az, ha az ember „óvatlan”).
A lényeg a fenyegetés észlelése, amihez nem feltétlenül szükséges a valós veszély. A félelem és a valós vagy pusztán csak észlelt fenyegetettség mindenesetre negatív hatással van a csoportközi viszonyokra. A másik csoport iránti negatív attitűd, előítélet, diszkrimináció számtalan formát ölthet, az erős negatív érzelmektől (mint harag, gyűlölet), alap emberi érzelmek elvitatásán és ezekkel kapcsolatos kognitív torzításokon át negatív cselekvésekig (mint elkerülés, agresszió, negatív diszkrimináció, elnyomó törvények, intézkedések támogatása, a segítség megtagadása stb.) terjedhet.
Jelenlegi verziójában az elmélet kétféle fenyegetettséget említ. Egyrészről az ún. reális (ami nem valóságos tartalmat jelentő, hanem inkább a nem-szimbolikus, inkább materiális, praktikus vonatkozásokra utaló) fenyegetést. Ez a saját csoport gazdasági és politikai hatalmára, helyzetére, a saját csoport tagjainak jóllétére, fizikai állapotára, egészségére, személyes biztonságára vonatkozó észlelt fenyegetést jelenti. Másrészről az ún. szimbolikus, a saját csoport világfelfogására vonatkozó fenyegetést, amely az attitűdökben, nézetekben, hiedelmekben, erkölcsben, vallásban, értékekben való különbségekre fókuszál, és kiterjed arra a félelemre is, hogy más csoportok bekerülésével a nemzeti, kulturális csoport tagságának megváltozik a jelentése. Velasco González, Verkuyten, Weesie és Poppe (2008) holland serdülőkkel végzett kutatásában a szimbolikus fenyegetettség érzet közvetítő hatását emelték ki a saját (holland) csoporttal való identifikáció, a multikulturalizmus támogatása és a muszlim kisebbségekkel kapcsolatos előítéletek között.
A csoportközi viszonyok és a migránsokról, menedékkérőkről, menekültekről szóló diskurzus azonban nemcsak a fenyegetettség, hanem a hozzájárulás, a kölcsönös haszon keretében is értelmezhető. A fenyegetettség elmélet több évtizedes elméleti és empirikus hagyományához képest ez az új megközelítés empirikusan még kevésbé megalapozott. Tartakovsky és Walsh (2016) fenyegetettség-hozzájárulás modelljében a kölcsönös előnyök bevezetésével egyaránt szerepelnek a migrációs folyamat hozadékai és hátrányai. A reális (fizikai, gazdasági) és szimbolikus (társadalmi kohéziót kikezdő, modernitást érintő) fenyegetettség mellett a modellben a reális (gazdasági, fizikai) és szimbolikus (a kulturális diverzitásból eredő) előnyök is megfogalmazódnak. A kutatást Izraelben, afrikai menedékkérőkkel, menekültekkel dolgozó szociális munkások körében végezték. A menekültekkel, menedékkérőkkel kapcsolatos (fenyegetés és hozzájárulás észlelésével mért) attitűd és a menekült politika iránti attitűd, valamint az értékek (Schwartz, 1992/2003) között a következő összefüggést találták: a jóakarat (a közelálló személyek jólétével törődő) és az univerzalizmus (az egyenlőséggel, a világbékével, azaz mindenki jólétével törődő) értékeit vallók több hozzájárulást és kevesebb fenyegetést észleltek, egyben jobban is támogatták a migránsok jogait védő politikát. A biztonság-, a hatalom-, a hagyomány értékét, a status quo-t és mások feletti kontrollgyakorlást
fontosnak tartó személyek viszont a menekültek befogadásában kevesebb előnyt láttak, ugyanakkor több fenyegetéstől tartottak, következésképpen a befogadó országot a migránsok ellenében védő politikát jobban támogatták.
A jól ismert kontaktus hipotézis (Allport, 1977; Pettigrew, Tropp, 2006) értelmében a csoportok közötti találkozásnak, a diverzitástapasztalatnak (különösen, ha megfelel bizonyos feltételeknek:
egyenlő státusz, közös célok, kooperáció, intézményi támogatás, érdemi személyes interakció) pozitív hatása van a külső csoportok, így a migránsokkal kapcsolatos attitűdökre (Velasco González és munkatársai, 2008).
A saját csoporttal való identifikáció, így például a nemzeti identitás és a külső csoportok, különösen a migránsok, a migráció iránti attitűdök közötti kapcsolat szociálpszichológiai irodalma – megerősítve az előző részben már ismertetett kutatások eredményeit – nem a saját csoport identitás erősségét hangsúlyozza, hanem azt, hogy miként definiálja az egyén a nemzeti csoportját (Pehrson, Brown, Zagefka, 2009). E szerint – kissé szűkítetten- az egyén nemzeti identitása a migránsokkal kapcsolatos negatív attitűdjeivel és elutasítási viselkedési szándékával csak akkor függ össze, ha az identitás esszencialista módon a vérségi kötelékekhez, közös ősökhöz kötött, változatlannak és megváltoztathatatlannak tételezve a nemzeti hovatartozást
A vallásosság és a külső csoportok iránti attitűdök, előítéletek közötti viszony igen komplexnek mondható (Leon McDaniel, Nooruddin, & Faith Shortle, 2011; Rowatt, Carpenter, Haggard, 2013). A csoportközi viszonyok szakirodalma alapján a saját vallási (mint akármilyen más) csoport felértékelése és más csoportok leértékelése is inkább szabály, mint kivétel. A rendelkezésre álló, kevés számú metaelemzés azt mutatja, hogy a vallásosság pozitívan korrelál az előítéletességgel. Ezen kívül Allport (1966) igen korán kiemelte, hogy mind a vallás, mind az előítélet biztonsági és komfortérzetet, vigasztalást adhatnak a vélt vagy valós veszélyekkel, fenyegetettséggel teli világban. A vallásban ugyanakkor a jótékonyság, könyörületesség, valamint a béketeremtés közötti asszociáció is erős.
Módszer
A 2016-17-ben folytatott kérdőíves kutatásban elsősorban12 általános iskolai tanító és tanár, valamint tanár-, tanító- és óvodapedagógus-jelölt vett részt, akik valamennyien Budapesten tanítanak vagy tanulnak. A kutatás célja a tanárok és jelöltek multikulturális és migrációval kapcsolatos nézeteinek feltárásása volt.
Hipotézisünk szerint a pedagógusok migrációról és migránsokról alkotott nézetei ugyanis nem függetlenek a multikulturális ideológiától és attitűdöktől, valamint a multikulturális pedagógiára vonatkozó elképzelésektől, melyeket a kutatásban résztvevők szocializációs hátterének – a résztvevők korától sem független- diverzitása, a többnyelvűség, a nemzeti identitás, a vallás, az értékek, a tanári tapasztalatok közvetlen vagy közvetett módon egyaránt alakítanak.
A kutatás közvetlen előzményét a 2011 és 2014 közt folyó A tanárok multikulturális nézetei c. OTKA kutatás (kutatásvezető Győri János, lásd Győri, 2014), valamint a TÁRKI 2015-ös mérései (Sik, Simonovits és Szeitl, 2016) jelentették. A 2014-es tanszéki vizsgálat kiindulópontot jelentett a multikulturalizmusról való elképzelések elmozdulásának értelmezéséhez, a TÁRKI felvétel pedig
12 Mivel a tanárok képesítése gyakran nem tisztán általános iskolára, vagy annak alsó és felső tagozatára korlátozódik, és
lehetőséget teremtett arra, hogy a pedagógusoknak, mint sajátos társadalmi csoportnak a migránsokkal kapcsolatos attitűdjeit a felnőtt népesség beállítódásával vessük össze.
A középeurópai országokban, ahogyan számos más európai országban, a multikulturalizmusnak nincsenek erős történeti hagyományai. A különböző kisebb csoportok nacionalizmusainak erősödése is felvetette a nacionalizmus -multikulturalizmus viszonyának problémáját.
A kérdés úgy fogalmazódott meg számunkra, hogy a nacionalista ideológiák és mozgalmak terjedése visszaszorítja-e – az amúgy is – nehezen gyökeresedő multikulturális gondolkodást.
Kérdés volt továbbá az is, hogy a globalizált, transznacionális világ folyamatai miatt is kikerülhetetlen multikulturalizmus, mely ugyan egyes országokban más-más társadalom-, kultúra- és identitáspolitikában nyilvánul meg, milyen viszonyban áll a nemzeti identitásokkal és a migrációs nézetekkel, valamint, hogy a pedagógusok egyes csoportjai között vannak-e például az eltérő szocializációból is eredő különbségek. Általánosabb szinten végül is arra a kérdésre kerestük a választ, hogy mi jellemzi a magyar társadalom egyik nagy csoportja, a pedagógusok akkulturációs, integrációs stratégiáit, felkészültségét a tőlünk jelentősen eltérő, alapvetően nagy kulturális és földrajzi távolságra levő emberekkel kapcsolatban, valamint, hogy miként fogják fel a beszédmódban, az értékközvetítésben, az attitűdök alakításában, az integrációban stb. betöltött alapvető szerepüket.
Résztvevők
A 368 főből álló minta összetétele a következőképpen alakult:
a megkérdezett neme fő %
nő 297 80,7
férfi 34 9,2
ism. 37 10,0
kora
20 évnél fiatalabb 1 0,3
20-29 261 70,9
30-39 9 2,4
40-49 12 3,3
50-59 26 7,1
60 felett 9 2,4
ism. 50 13,6
képzettsége, státusa
tanár, tanító 91 24,7
tanárjelölt 76 20,7
tanitójelölt 84 22,8
óvódapedagógus jelölt 104 28,3
alapozó képzésben vesz részt 13 3,5
11. táblázat: A minta összetétele
A kérdőív
A gyakorló tanároknak szánt kérdőív 23, a jelölteké 22 kérdést tartalmazott a migránsokra – nem kérdeztük külön a menekültekkel és a reguláris migránsokkal kapcsolatos nézeiteiket – és a migrációra, a multikulturalizmusra, az identitásra és az értékekre vonatkozóan. A tanárok és a jelöltek számára kialakított kérdőív annyiban tért el egymástól, hogy utóbbiak esetében nem a bevándorlókkal, menekültekkel kapcsolatos pedagógiai tapasztatokra, hanem a képzésre kérdeztünk rá. A kérdőívet 20
demográfiai kérdés zárta, ezek közé az általánosan használt demográfiai változók (kor, nyelv/ek, vallás, vallásosság13, végzettség, családi állapot, stb.) közé beillesztettünk egy olyan kérdéssort, mely a résztvevők szűkebb és tágabb környezetében (család, település, iskola, barátok) tapasztalt-megélt vallási és nemzetiségi diverzitás feltárását célozta.14
A kutatás három központi témáját az alábbiakban bemutatott elemekből kialakított kérdőívvel vizsgáltuk:
Migráns” szó asszociációja (nyitott kérdés)
A migráns tanulókkal kapcsolatos tanári tapasztalatok, sajátos feladatok (nyitott kérdés)
A migráns tanulók iskolai jelenlétének előnyei-hátrányai (nyitott kérdés)
Nemzeti csoport identifikáció, 3 item (pl. “Magyarnak érzem magam.”, „Örülök, hogy magyar vagyok.” - Pehrson, Brown, Zagefka, 2009)
Nemzeti csoport esszencializmus National Group Essentialism Inventory, 5 item (pl. “A magyar vér az, ami miatt mi magyarok ragaszkodunk egymáshoz.” - Pehrson, Brown, Zagefka, 2009)
Migrációs fenyegetettség, félelem (TÁRKI 2016)
Migrációs fenyegetettség-hozzájárulás („A migránsok gyerekei túl nagy terhet jelentenek az iskolák számára, és ezzel csökkentik az oktatás színvonalát / minőségét.”, „A migránsok veszélyt jelentenek az ország keresztény hagyományaira.”, „A migránsok új kultúrát hoznak magukkal, például új ízeket, zenét, művészetet, amivel gazdagítják a magyar kultúrát.” - Tartakovsky, Walsh, 2016)
Befogadók akkulturációs skálája Host Community Acculturation Scale (HCAS), 1 kirekesztés item („Nem az a lényeg, hogy a bevándorlók átvesznek vagy megtartanak egy kultúrát, hanem az, hogy minél kevesebb bevándorló legyen.” - Bourhis et al. 1997)
Multikulturális nevelés értelmezése (nyitott kérdés)
Multikulturalizmus ideológia támogatása Endorsement of multiculturalsm ideology, 5 item (pl.
„Minél több kultúrából származó embercsoport van egy társadalomban, annál jobb.” - Verkuyten 2005)
Tanárok multikulturális attitűd kérdőíve Teacher Multicultural Attitude Survey TMAS, 14 item („A tanároknak ismerniük kell tanítványaik kulturális hátterét.” - Ponteretto et al. 1998)
Az IPPI kutatócsoport 2014-ben kialakított BTMAS budapesti tanári attitűd kérdőív, 13 item (Nguyen Luu, 2014).
A 12. táblázatban bemutatjuk a kutatás főbb változóit és azok korrelációt. Mint látható, a kutatásban a multikulturalitást az ideológia és multikulturális oktatás, a migrációs attitűdöket a fenyegetettség és kölcsönös előnyök észlelése, valamint a kirekesztés, a nacionalizmust pedig a nemzeti hovatartozás és az etnikai típusú nemzeti identitás származási (vérségi) dimenzióiban és mutatóival operacionalizáltuk, azt remélve, hogy a három dimenzió közti összefüggések és az azokat előrejelző változók-mutatók (kor, vallás, diverzitás, értékek stb.) modellálása segítségével választ kapunk kérdéseinkre.
13 A vallásosságot egy tétel mentén kérdeztük, a magasabb pontszám a nagyobb vallásosságot mutatja.
* p< 0.05, ** p< 0.01.
12. táblázat: A vizsgált változók alapadatai és korrelációi