Az előtérbe nem kerülő etnikai-kulturális identitás
Sokszor a rövid tanulmányi időszak, az átmenetiség az oka annak, hogy nem az etnikai/nemzeti identitáson, vagy a kulturális hagyományok fenntartásán van a fókusz. Az Erasmus csereprogram keretében érkezett francia diák szerint:
„Nos, öt hónapra biztos, hogy nem fontos, egyáltalán nem. Nem hiszem, hogy számítana.” D24 22 éves francia nő, alapképzés
Vannak, akik nem hangsúlyozzák külföldi tanulmányaik idején az etnikai, kulturális hovatartozásukat, hagyományaikat, mert elmondásuk szerint sosem tartották különösen számon.
„Igazából nekem Magyarországon sem játszott kimondottan nagy szerepet a nemzeti meg a kulturális tradícióim fenntartása.” DH8 20 éves magyar férfi, alapképzés, Hollandia
Ugyanakkor, bár úgy éli meg az alábbi diák, hogy explicit szinten nem jelenik meg a nemzeti identitás, legalábbis nem jelenik meg spontánul az öncímkézésben, ennek implicit vonatkozásait mégis felfedezni véli másokkal való interakció során.
„Én továbbra is magyarnak tartom magam, de úgy nem [...]. Ezen én is nagyon sokat gondolkoztam és nem tudom, mennyit számít a személyiségemben, mert explicit módon nem. Tehát nyilván nem mondom, hogy magyar vagyok, és mint mondtam, számít is, de most akkor nem az, hogy hajjaj, magyar vagyok, és ez vagyok én. Viszont az, hogy Magyarországon nőttem fel, az nagyon sok olyan dolgot ad, ami tudat alatt belém épült és ez akkor tűnik fel, amikor olyan emberekkel érintkezem, akikben ez nincs meg.” DH8 20 éves magyar férfi, alapképzés, Hollandia
„Mennyire fontos számodra, hogy fenntartsd a nemzeti és a kulturális hagyományaidat?” „Nem nagyon, nincsenek. Hogy most mi? Kávézom továbbra is.” DH16 27 éves magyar nő, mesterképzés, Egyesült Királyság
Ugyanakkor a nyelvben érzi az értéket.
„Nem tudom, ezen gondolkodtam én is. Angolnak nem fogom magam érezni soha. De, szerintem jó magyarnak lenni, azért mindent együtt véve nagyon szép ez a nyelv, és, milyen szar az angoloknak, hogy csak egy nyelven tudnak beszélni általában.”
A fenti már idézett tunéziai diákhoz hasonlóan az itt következő meginterjúvolt is a nyelven keresztül érzi az identitás fontosságát. A nemzeti hovatartozásnak sokan nem tulajdonítanak fontos szerepet,
sem mások, sem maguk esetében. A magyar etnikai/nemzeti öncímkén kívül nem emel ki mást ez a diák.
„Nem igazán, nekem ilyen szempontból nagyon tetszik Dánia, hogy nagyjából engem ugyanannyira nem igazán érdekel, hogy ki honnan jött [...] persze magyarnak vallom magam, ilyen szinten nyilván, de nekem ez nem különösebben ilyen plusz” DI3 20 éves magyar férfi, alapképzés, Dánia
Ahol kisebb hangsúlyt kap a nemzeti identitás, az e feletti szinten levő (európai, nemzetközi, világpolgár) identitást emelik ki inkább a válaszolók.
„Határozottan nemzetközibbnek érzem magam. Nem lettem németebb. Különben sem nevezném magam németnek.” DI17 23 éves német nő, mesterképzés
„Még ha ez az identitásom nagyon is jelen van, kevésbé érzem magam franciának [...]. Illetve észrevettem, hogy nem igazán illek bele a franciákról kialakított sztereotípiákba, illetve nem mindig.
Attól függ [...] Európaibbnak, világpolgárnak érzem magam.” DI20, 21 éves francia nő, alapképzés Ez a diák az egyik fent említett magyar diákhoz hasonlóan az európai/nemzetközi aspektust emeli ki mintegy magyarázatként, hogy miért nem érzik annyira magyarnak/franciának magukat.
„Én egy sokkal európaibb értékrendet vallok, mint amit mondjuk, szerintem egy átlag magyar mondana.” DH19 21 éves magyar férfi, alapképzés, Egyesült Királyság
Az, hogy valaki „nemzetközi”-ként gondol magára, identitáselemmé válhat. Az alábbi diák a fentiekhez hasonlóan ezt a szintet emeli ki inkább a nemzeti identitása helyett.
„Nyilván minden nemzetnek megvan a saját kulturális, egyénisége, és ez fontos is, hogy meglegyen, viszont én saját magamat inkább nemzetközinek gondolom. Mivel nem gyakorlom a magyar kultúra bizonyoselemeit annyira.” DH04, 25 éves szerb-magyar férfi, mesterképzés, Finnország
Van, aki tudatos megfontolással, az országában élő, más etnikai kisebbségekkel való szolidaritásból nem hangsúlyozza a többségi etnikai/nemzeti identitáscímkét, annak kirekesztő jellege miatt.
„Török vagyok, de nagy diszkrimináció van Törökországban például kurdok, örmények ellen, ami borzasztó dolog. Az én családomban ilyet (diszkriminációs hangot) sosem hallottam. Most csak azt mondom, hogy törökül beszélek, a gondolkodásmódom török, Törökországban születtem, de nem mondom, hogy török vagyok.” DI2 27 éves török nő, doktori képzés
Nagy hangsúlyú, illetve a nagyobb hangsúlyúvá vált etnikai-kulturális identitás
A legtöbben továbbra is fontosnak tartják az etnikai-kulturális identitásukat. Vannak, akik az egyedüli identitásként tartják ezt számon, akár praktikusnak tűnő tényezők (mint például a nyelv) függvényében:
„Úgy érzem, csak ukrajnai vagyok. Nem beszélek folyékonyan magyarul.” DI32 23 éves ukrán nő, mesterképzés
Sokan hangsúlyozzák, hogy nem változott és nem is fog változni ez az identitás. Ez kijelentés, de bizonyos értelemben egyfajta elköteleződést, az etnikai-kulturális identitásnak az elemi, lényegi, megváltoztathatatlan mivoltára való utalást is jelenthet:
„Egyáltalán nem látom magyarnak magam. Még mindig azt gondolom, hogy teljesen iráni vagyok.”
DI70 33 éves iráni férfi, doktori képzés
„Mindig iráni leszek.” DI84 25 éves iráni férfi, osztatlan képzés
Az identitásváltozás megkísérléséhez olykor negatívan viszonyulnak a megkérdezettek:
„Tipikus pakisztáni lány vagyok, azt mondhatom. Nem tudom, hogy is mondjam: nyitott vagyok, de meg szeretném tartani az identitásomat úgy, ahogy van. Nem szeretném úgy megváltoztatni azt, aki vagyok, ahogy a ruhámat váltogatom.” DI35 24 éves pakisztáni nő, mesterképzés
Sokszor másokkal összevetve, összehasonlítva értékelik az identitásukat. Az alábbi két esetben az identitás-megtartásukat az identitásukat elhagyókhoz viszonyítva élik meg.
„Hát [...] azon nem tud változtatni, mert magyarnak érzem magam. Tehát szerintem ez így is marad.
Nyilván vannak olyan magyar ismerőseim, akik külföldre mentek tanulni, és nem mindenkire igaz ez, tehát némelyikük jobban elveszti a magyar identitását, én nem tartozok közéjük.” DH23 22 éves magyar férfi, mesterképzés, Hollandia
„Még mindig a kínai identitást vallom. Van néhány barátom, akik úgy érzik, hogy mivel külföldön vannak, a városuk már nem elégítheti ki az igényeiket, így a WeChat-en (kínai közösségi média oldal) a külföldi helyiségre változtatják a lokációjukat. Én nem, nekem továbbra is Shenzhen.” DI63 25 éves kínai férfi, mesterképzés
Mint láthattuk a fenti idézetben, az olyan hatalmas és sok értelemben kifejezetten diverz országokból, mint Kínából érkező diákok esetében sokszor nemcsak a nemzeti, hanem az országon belüli identitásukat is hangsúlyozzák. A régióhoz való kötődés, az identitás változatlansága ilyen formában ölt alakot.
Az identitáserősödés megélése nem egyforma minden helyzetben és országban. Van, amikor nem a helynek megfelelő identitás erősödik fel, hanem pont ellenkezőleg, kontraszthatás tapasztalható.
„[Egy barátom] mondta nekem azt, hogy sosem érzi magát annyira marokkóinak, mint amikor itt van Hollandiában, és sosem érzi magát annyira hollandnak, mint amikor Marokkóban van. És ezt abszolút látom magamon is. Sokkal inkább érzem erősnek az identitásomban azt, hogy magyar vagyok most, hogy nem magyarok között vagyok.” DH6 20 éves magyar nő, alapképzés, Hollandia
Ugyanakkor fontosnak tartja annak kiemelését, hogy az erősebb magyar identitásnak nála semmi köze nincs mások kirekesztéséhez.
„[…] cserébe nem lettem egyáltalán nagyobb magyar abból a szempontból [...].” DH6 20 éves magyar nő, alapképzés, Hollandia
A következő diák, aki hosszabb időre, teljes osztatlan képzésre Magyarországra költözött, az Erasmusos diákokkal összehasonlítva erősebbnek éli meg a nemzeti identitását, valamint jobban értékeli, ami Németországban van.
„Ahányszor külföldre megyek [...] Igen, németebbnek érzem magam.” DI21, 24 éves német férfi, alapképzés
Saját kultúra, ország (sokszor kényszerű) képviseletében
Valós, vagy vélt (nemzeti, vallási) csoporthoz való tartozásuk miatt mintegy számonkérhetnek a diákoktól az ismerőseik, alkalmi beszélgető partnereik olyan dolgokat, mint például a politika, amelyekkel nem is azonosulnak, nem is szívesen foglalkoznak, vagy amiben nem jártasak.
Különbözőképpen igyekeznek a helyzettel megküzdeni, ki hárítással, ki konfrontációval.
„A magyar politikából fakad a frusztráltság néha. Néha megkérdeznek, hogy ez most miért úgy megy Magyarországon, én mit tudok erről, és én mindig kihátrálok a kérdés mögül azzal, hogy én már nem
magyar politikában, én nem érdeklődök iránta, és csak hallok dolgokat, de pont emiatt éppen semmilyen politikai tudásom nincs.” DH15 28 éves magyar nő, mesterképzés, Németország
„Nehéz lenne, ha muszlim lennék [...]. Ami az Iszlám Állammal meg ezekkel a terroristákkal történik, nem is tudom, emberek-e egyáltalán. De akármilyen robbantás történt, nemzetközi barátaim mondják, ez a te vallásod. Időnként vitatkozom velük, védem az iszlámot. Erre mondják, hogy akkor mik ezek a gyilkolászások. Mondom nekik, ezek őrültek, nem is igazán muszlimok.” DI66 30 éves iráni nő, osztatlan képzés
Az alábbi iráni diáknak éppen nem szegeztek semmilyen konkrét kérdést, mégis érez feszültséget, mert egyfajta különös felelősséget él meg, illetve ilyen szerepet vállal magára. Nem önkéntesen, nem szívesen, és mindez lelki terhet is jelent a számára:
„Igen, egész sokat idegeskedem. Sokszor gondolom azt, talán vicces, de azt gondolom, hogy Iránt képviselem és az iráni kultúrát. Tudod, úgy érzem, hogy az egész Irán tőlem függ. Megpróbálok semmi rosszat csinálni vagy mondani, szépen viselkedni. Nem magam miatt, hanem amiatt, hogy talán én vagyok az egyetlen iráni, akit lát ez az ember [...]” DI77 20 éves iráni férfi, osztatlan képzés
Sokan örömmel vállalják mások felé saját kultúrájuk megismertetését. A saját csoport értékeinek virtuális megosztásának érthetően pozitív a hatása az egyénre nézve. A beszélgetéseknek van praktikus, a kommunikációt segítő oldala is.
„Azért szívesen beszélek Magyarországról másoknak. Nyilván kicsit egzotikumnak számít ez. Nagyon-nagyon szeretem, hogyha ezekről kérdeznek. Olyannyira, hogy néha oda is kell figyelnem, hogyha esetleg szóba kerül, akkor utána el is tudjam engedni ezt a témát, ha már nem ez dominálja a beszélgetést.” DH27 23 éves magyar nő, mesterképzés, Hollandia
„Nem vagyok egy feltétel nélkül magyar kultúrát imádó személy, de büszke magyarnak tartom magamat, imádom, hogy csomóan imádják Budapestet itt, úgy értem, meg se tudnám számolni, hány ember mondta már, hogy vagy járt már Budapesten, vagy el szeretne menni, és kedvenc városa, és ez nagyon jól esik, meg promotálom is az embereknek, menjetek Budapestre, menjetek, és gyertek, ezt el akarom mesélni.” DH25 19 éves magyar férfi, alapképzés, Hollandia
Sok kínai diák szerint maga a kínai kultúra olyan érték, amelyre építeni tudnak társas interakciójuk során, az önértékelésük egyik fontos alapja, ugyanakkor küldetésnek élik meg ennek a kifelé való bemutatását. Nemcsak hasonló a véleményük erről, hanem hasonlóan is fogalmaznak: méltán érdeklődésre tart számot a téma és a beszélgetéskezdeményezésben sokszor félénk diákoknak is remek fegyvertény. Az egységes vélemény mögött természetesen hasonló élmények, tapasztalatok húzódhatnak meg, ám az ösztöndíjas diákok az eljövetelük előtt felkészítést kaptak, így nem kizárt, hogy ezt az érvelést már készen kapták.
„Amikor egyes kulturális tevékenységekhez csatlakozom, a kínai kultúra népszerű téma lenne, sokat kérdeznének Kínáról. Szeretném megosztani velük a kínai kultúrát.” DI63 25 éves kínai férfi, mesterképzés
“Mesélek nekik a kínai kultúránkról. Könnyebb téma a számomra, ugyanakkor másokat érdekel, ezért jó beszélgetési téma. Ez egy jó kezdet.” DI59, 22 éves kínai nő, alapképzés
„Ez egy népszerű téma, amiről lehet beszélni.” DI61 22 éves kínai nő, mesterképzés
A következő diák saját maga bemutatását inkább háttérbe tolva ad elsőbbséget a kínai kultúra bemutatásának:
“Mindig Kínáról beszélnék, ez érdekli az embereket[...]. Szeretném bemutatni Kínát több nemzetközi embernek, hadd tudjanak meg többet Kínáról. El lehet kezdeni egy beszélgetést így a külföldiekkel.
[...]Magamat nem is nagyon mutatom be.” DI56 23 éves kínai férfi, mesterképzés