A többségi csoport attitűdjei: fenyegetettség
A többségi magyar fiataloktól, saját identitásuk és a „magyarsággal” kapcsolatos kérdések feltérképezése mellett kérdeztük azt is, hogy mit gondolnak, hogyan éreznek a Magyarországon élő bevándorlókkal, történelmi kisebbségekkel és a romákkal kapcsolatban. A kérdések arra vonatkoztak, hogy ezeknek a csoportoknak a kisebbségi, kulturális-etnikai identitását hogyan látják, valamit arra, hogyan észlelik őket mint csoportot (pl. éreznek-e fenyegetettséget), illetve hogy kapcsolatba kerülve konkrét személyekkel ezekből a csoportokból, milyen érzésekről tudnak beszámolni az interakciók során.
Stephan elméleti megközelítésnek értelmében a reális-, a szimbolikus- és az interperszonális fenyegetettség élményére kérdeztünk rá. Az alábbi 4. táblázat összefoglalólan tartalmazza mind a három kisebbségi csoportra vonatkozóan az egyes alskálákon elért átlagértékeket
fenyegetettség:
4. táblázat: A többségi fiatalok válaszai a különböző etnikai csoportokra vonatkozóan az egyes fenyegetettség-típusoknál
Az eredményekre tekintve az látszik, hogy fenyegetettség szempontjából a reális és a szimbolikus fenyegetést inkább észlelik, mint az interperszonális, azaz az interakció közben érzett fizikai, illetve pszichikai fenyegetettséget. Az etnikai csoportok viszonylatában elmondható, hogy páronként összehasonlítva az átlagértékeket, minden esetben szignifikánsak az eltérések (4,4 ‹ t ‹11,6 p<0,001).
A romákkal kapcsolatosan, és mindhárom típusú fenyegetettségre vonatkozóan igaz, hogy ebben az esetben a legintenzívebbek a többségi fiatalok attitűdjei. Annak ellenére, hogy legtöbbször nincs valóságos veszély az észlelt fenyegetettség mögött, a több évtizedes kutatások alapján (Stephan, Ybarra, Rios, 2016) vélelmezhető, hogy a romákkal kapcsolatos erős fenyegetettségérzet a csoportközi viszonyokra nézve negatív követkeményekkel jár. Ezek terjedhetnek negatív érzelmektől (harag, félelem, gyűlölet…) kognitív torzításokon át (például attribúcióban, bennük látják a baj, az ártalom okát abban is, amihez semmi közük) a viselkedésekig (hátrányos megkülönböztetés, elkerülés, segítség megtagadása…). Kutatásunkban a romákkal kapcsolatban a többi kisebbségi csoporttal való összehasonlításban erősnek kimutatott fenyegetés percepció egy újabb adalékot szolgáltat a hazai
A skálák adatain túlmutatóan, a fenyegetettség élményének kibontásakor érdemes a globális adatok mögé is tekinteni, és a válaszok mintázatait megnézni. Az 9. ábra jó illusztrációját adja annak, miként bonthatóak ki az egyes kisebbségi csoportokkal kapcsolatos attitűdök összefüggésrendszerei. A munkahelyek féltésével kapcsolatosan például az látszik, hogy a történelmi kisebbségek és a romák – a bevándorlókhoz képest – egyformán kevésbé veszélyesnek látszanak. Ugyanakkor a sztereotípiák alapján joggal feltételezhetjük, hogy az azonos pontszám ellenére itt vélhetően eltérő magyarázatokkal szolgálnak a többségi válaszolók az okokat illetően. A sztereotípia tartalom modell (Fisle, Cuddy, Glick, Xu, 2002) értelmében valószínűleg nem feltételez a többség olyan szintű kompetenciát a romáknál, amely miatt félteni kellene tőlük az állásokat. A történelmi kisebbségi csoportokkal kapcsolatban jellemző módon nagyon alacsony szintű fenyegetettségről számoltak be a többségi magyar fiatalok, valószínűleg azért, mert saját csoport tagjaiként is tekintenek rájuk. Ami pedig a bűnözést, valamint a magyar kultúra veszélyeztetettségét illeti, a romákkal kapcsolatos attitűdök markánsan eltérő képet mutatnak.
9. ábra: Az attitűdök speciális mintázatai a fenyegetettség különböző szempontjaiban
Az érem másik oldala: a kisebbségi csoportok által észlelt diszkrimináció
Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a kisebbségi fiataloknak jelentős része (konkrét kérdezett szituációtól függően 20-39%-a) számolt be arról, hogy előfordult már, hogy a származása miatt igazságtalanul bántak vele, fenyegették vagy bántották.
A tapasztalt diszkrimináció kapcsolatban áll a bikulturális identitással kapcsolatos konfliktus megélésével r=0,33, p<0,001.
Általános tendencia, hogy a saját élményt összevetve a „másokkal” történt eseményekkel, szignifikáns különbség mutatkozik, miszerint az ismerősökkel, barátokkal történt esetek gyakrabban fordulnak elő.
Nem ismeretlen jelenség ez a szakirodalomban (Taylor és munkatársai, 1992). Ez nyilvánvalóan nem objektív tény, hanem az attitüdinális válasz a helyzetek szubjektív értékelése során (saját élmény vs.
másokkal: fenyegetés: 1,6 vs. 1,9 t=3,9, p<0,001 ill. csúfolás: 1,9 v.s 2,2 t=5,2 p<0,001).
Ugyancsak különbség mutatkozik az iskolán belüli, és az iskolán kívüli diszkriminációval kapcsolatosan. Utóbbira vonatkoztatva szignifikánsan nagyobb gyakoriságról számolnak be a kisebbségi fiatalok (tanárok iskolában: 1,46 vs. más felnőttek iskolán kívül: 1,63 t=-2,5 p=0,01 gyerekek iskolában 1,57 vs. gyerekek máshol 1,84 t=5,3 p=0.00). Iskolai, ismerős környezetben tehát úgy tűnik, hogy védettebbek a kisebbségi gyerekek.
A diszkriminációval kapcsolatos tapasztalatokat finomabb bontásban vizsgálva az alábbi 5. táblázat foglalja össze az egyes etnikai csoportok válaszait, külön szerepeltetve a “fenyegetettség” és az
“igazságtalanság” szempontokat.
csoport:
diszkrimináció:
német (1-5) (átlag/szórás)
szlovák (1-5) (átlag/szórás)
roma (1-5) (átlag/szórás)
vietnámi (1-5) (átlag/szórás) fenyegetettség 1,2 (0,3) 1,8 (0,9) 2,3 (1,0) 2,4 (0,9) igazságtalanság 1,2 (0,5) 1,3 (0,9) 1,9 (0,7) 1,9 (0,7) átlagosan: 1,2 (0,3) 1,6 (0,7) 2,1 (1,0) 2,1 (0,7)
5. táblázat: Az észlelt diszkrimináció két típusának mértéke a különböző etnikai csoportoknál
A „fenyegetettség“ tapasztalatokkal kapcsolatosan szignifikáns különbség van az egyes etnikai csoportok között (F=20,3, p<0,001). A német fiatalok az összes többi csoporthoz képest sokkal kevésbé számolnak be ilyen tapasztalatokról (p<0,001). A vietnámi és roma válaszolók adatai ugyanakkor „összesimulnak”, azaz a legmagasabb értéket adják a négy csoport közül.
Az „igazságtalanság” élményét illetően is jelentős a különbség a csoportok között (F=10,4, p<0,001).
Megint csak a roma és a vietnámi fiatalok válaszai azok, amelyek szignifikánsan eltérnek (p<0,001) a német és a szlovák fiatalok válaszaihoz képest.
Az eredményekből látható, hogy a „történelmi kisebbségek”, a „bevándorlókhoz” és a romákhoz viszonyítva tehát összességében pozitívabb tapasztalatokról számolnak be. Ezek az eredmények összhangban vannak a saját interjús és fókuszvizsgálatunkkal és azzal, hogy a megkérdezett többségi fiatalok a történelmi kisebbségeket tartják a legkevésbé „fenyegető”-nek. A csoportközi fenyegetettség elmélet korábbi kutatásaira (Stephan, Ybarra, Rios, 2016) is rímelnek.
Befogadó társadalom?
Akkulturációs stratégiák: a többség véleménye és a kisebbségek percepciója alapján
Az akkulturációs stratégiákra vonatkozólag többféleképpen is szerettünk volna információt kapni.
Alapvetően a többségi társadalom attitűdjeit mérik fel a Bourhis-féle kérdések, ugyanakkor a kisebbségi csoportok feléjük irányuló, észlelt attitűdjeit is szerettük volna felderíteni, és összevetni a többségi fiatalok valódi attitűdjeivel.
Az alábbi ábrákon szemléletesen is bemutatjuk a kapott eredményeket; elsőként azt, hogy mi a véleménye a többségi fiataloknak az egyes kisebbségi csoportokra vonatkozólag
10. ábra: A többségi fiatalok akkulturációs attitűdjei a különböző kisebbségi csoportokkal kapcsolatosan
Egymáshoz való viszonyukban vizsgálva az egyes kisebbségi csoportok iránti akkulturációs attitűdöket, azt láthatjuk, hogy jelentős különbségek adódtak.
Az asszimilációs törekvéseket illetően a legmagasabb pontszám a romákra vonatkozóan adódott, és ez a különbség a bevándorlókhoz és történelmi kisebbségekhez viszonyítva is szignifikáns (4,9 / t=-3,5, p<0,001).
Az integrációs stratégia a bevándorlóknál és a történelmi kisebbségeknél ugyanolyan mértékben elfogadott, a romák ehhez képest szignifikánsan (t=4,4 /t=4,2, p<0,001) kevéssé integrálandóak.
Az individualizmust tekintve azt legnagyobb mértékben a bevándorlóknak „engedik meg” a többségi fiatalok, illetve a történelmi kisebbségeknek is hasonló mértékben. Ettől szignifikánsan kevésbé (t=5,4 / t=4,9, p<0,001) feltételezik ezt a romákról.
A kirekesztést illetően elmondható, hogy ez az egyetlen olyan stratégia, ahol a három csoportra adott értékelések minden páros összehasonlításban eltérnek egymástól (t=3,2 / -3,0 / -5,6, p<0,001). A pontszámok a romákra vonatkozóan a legmagasabbak, majd a bevándorlók és a történelmi kisebbségek következnek.
A szegregáció pedig az egyetlen olyan stratégiának bizonyult, amelynek megítélésében nincsen különbség az egyes etnikai csoportokra vonatkozóan.
A szakirodalomban (pl. Bourhis és mtsai, 2009) az öt stratégia közül az integrációt és az individualizmust a (migráns) kisebbségekkel kapcsolatos pozitív viszonyulást jelző inkluzív stratégiákként, míg a kirekesztést, szegregációt és az asszimilációt a (migráns) kisebbségekkel
kapcsolatos negatív viszonyulást jelző exkluzív stratégiákként tartják számon. A szegregáció kivételével a többségi akkulturációs attitűdök markáns, a többi kisebbségi csoporthoz viszonyítva a romákkal kapcsolatban exkluzívabb és kevésbé gyengébb inkluzív mintázatot mutatnak.
A kisebbségi csoportok másik szempontú összehasonlításához egy térben ábrázoltuk a négy etnikai csoport válaszait is, amelyeket a feltételezett többségi véleményeket illetően adtak. Az 11. ábrán jól láthatóak azok a diszkrepanciák, amelyek az egyes csoportok véleményei között találhatóak. Itt tehát mindegyik kisebbségi csoportnál a saját etnikai csoportjára vonatkozó, feltételezett többségi vélemények szerepelnek.
11. ábra: A többségi fiatalok feltételezett akkulturációs attitűdjei a különböző kisebbségi csoportok észlelésében
A stratégiákat tekintve elmondható, hogy mindegyikben szignifikáns különbség adódott a négy etnikai csoport válaszai között (integráció: F=8,2 / individualizmus F=4,5 / asszimiláció F=14,2 / szegregáció F=23,1 / kirekesztés F=9,4 0,001≦p≦0,07). A roma fiatalok feltételezik a legnagyobb mértékű asszimilációs törekvést a többségi társadalomtól (az átlagok közötti eltérés a német-roma válaszok között szignifikáns p=0,02), a történelmi kisebbségek (német, szlovák), valamint a bevándorlók (vietnámiak) körülbelül ugyanazon a ponton helyezkednek el.
A legnagyobb mértékű individualizációt a vietnámiak feltételeznek (szignifikáns különbség a vietnámi-német p<0,001 és a német-roma p=0,04 válaszok között van).
Az integrációt tekintve a legmagasabb értéket a roma fiatalok adják (jelentős különbség a német-roma p<0,001 és a német-vietnámi p=0,02 válaszok között van).
A kirekesztés vonatkozásában elmondható, hogy nincsen statisztikai értelemben jelentős különbség a válaszok között.
A szegregációban a roma és a szlovák fiatalok adták a legmagasabb értéket (szignifikáns különbség a német-roma válaszok között van p<0,001).
A többségi és a kisebbségi fiatalok válaszait részleteiben is összehasonlítva, a 12. ábrán (illusztrációul a jobb áttekinthetőség végett) páronként egymásra vetítettük a többségi fiatalok válaszait adott csoportra vonatkozóan, valamint ugyanazon etnikai csoport válaszait a feltételezett attitűdökről.
12. ábra: A többségi és a kisebbségi akkulturációs attitűdök összevetése
Az ábrák szemléletesen mutatják, mennyiben van átfedés a vélemények között, és hol találhatóak számottevő diszkrepanciák.
A vietnámi (többségi fiataloktól kérdezve általánosabban: bevándorlók) válaszokat tekintve azt láthatjuk, hogy a két ötszög gyakorlatilag négy ponton jól fedi egymást, egyedül a kirekesztés stratégiája az, amelyről a vietnámi fiatalok szignifikánsan visszafogottabb véleményt feltételeztek, a többségi fiatalok valódi véleményéhez képest. (t=-1,9, p=0,03)
A történelmi kisebbségekre vonatkozóan két kisebbségi csoportot is kérdeztünk; a szlovákok esetében tulajdonképpen átfedésben vannak a feltételezett és a valódi attitűdök. A német fiataloknál érdekes tendencia, hogy – bár az ötszög formája tulajdonképpen azonos a többségi válaszok-adta formával – összességében sokkal visszafogottabb attitűdöket feltételeztek. A különbség mind az öt stratégia esetén szignifikáns (integrációra t=-4,4, p<0,001, individualizációra t=-4,2, p<0,001, asszimilációra: =-1,8, p=0,03, szegregációra t=-2,09, p<0,001, kirekesztésre t=-2,4, p<0,001).
A legnagyobb diszkrepancia a feltételezett és a valós attitűdök között a roma fiatalok esetén adódott.
Az integrációt inkább (t=3,5, p<0,001), míg a kirekesztést pedig sokkal kevésbé (t=-3,9, p<0,001) feltételezik, mint ahogy az a többségi válaszokban megjelenik.