B.M. Komárom megyei Rendőrfőkapitányság
Politikai Osztály, Vizsgálati Alosztály Szigorúan titkos!
J e g y z ő k ö n y v,
Szerdahelyi Pál tanú kihallgatásáról.
Tatabánya, 1957. július 4-én.
Szerdahelyi Pál Felsőgalla, 1928.V.17.
Hovanyecz Erzsébet Gépkocsivezető / MAVAUT/
Nős, Kajtor Erzsébet havi jövedelme: 1500 Ft.
magyar állampolgár és nemzetiségű büntetlen előéletű
pártonkívüli vagyontalan katona volt, honv. tőrm.
Tatabánya-Újváros S.ép I. lh. III. e. 13.
Közlés: Tanúként fogjuk Önt kihallgatni! Figyelmeztetem az igazmondásra, mert a tények elhallgatása, vagy hamis beállítása a Magyar Népköztársaság törvé-nyeibe ütköző bűncselekmény!
Felelet: A hamis tanúzással járó következményekre fi gyelmeztetve lettem, azt tudomásul vettem.
Kérdés: Tegyen vallomást arról, hogy Ön mikor és milyen körülmények között kapcsolódott be Tatabányán az ellenforradalmi eseményekbe?
Felelet: 1956. okt. 27-ig, tehát még szombaton is a Trösztnél lévő munkahelye-men, mint karbantartó kotrószerelő dolgoztam. Vasárnap is rendesen bementem a munkahelyemre, azzal, hogy dolgozunk. Az üzemben tudtam meg, hogy körtelefon alapján ideiglenes munkástanács-választásra készülnek. Nekem az üzemvezetőm Kosela József átadott egy megbízólevelet azzal, hogy menjek el a Népházban
tar-tandó gyűlésre, és ott képviseljem az üzem dolgozóit. Meg kell jegyeznem azt, hogy én nem voltam ekkor még tagja az üzemi munkástanácsnak, csak a fenti megbízás alapján mentem el és vettem részt a gyűlésen.
Kérdés: Milyen gyűlés volt a Népházban okt. 28-án, mikor kezdődött, kik képviseltették magukat, és meddig tartott?
Felelet: 1956. okt. 28-án – vasárnap – a Népházban megrendezett gyűlés de.
10-11 h között kezdődött. Az én megállapításom szerint a gyűlésen általában min-den üzem képviseltette magát, tehát többségükben üzemi küldöttek vettek részt.
Emlékezetem szerint a gyűlés kb. jó 2 óra hosszáig tartott.
Kérdés: Kik hívták össze a Népházban megtartott gyűlést, és mi célból?
Felelet: Utólagos megállapításom szerint dr. Klébert Márton és társai hívták egybe a népházi gyűlést, akik előzőleg egy ún. „Ideiglenes Intéző Bizottságot” alakí-tottak. Hogy hol, mikor, és kinek a bevonásával, azt megmondani nem tudom. Tény az, hogy ennek a gyűlésnek volt a feladata, hogy munkásküldöttek szavazatával a fenti bizottság ideiglenes jellegét állandósítsák.
Kérdés: Hogyan folyt le a Népházban tartott gyűlés, kik részéről, milyen tar-talmú felszólalások hangzottak el?
Felelet: A Népházban lefolyt gyűlésen legjobban Mazalin György felszólalása ragadta meg a fi gyelmemet. Mazalinnak az egész felszólalását éles párt és szov-jetellenség jellemezte, illetve a beszédeit ilyenekkel tűzdelte tele. Majd dr. Klébert Márton papírról ismertette a gyűlés előtt az „Ideiglenes Intéző Bizottság” tagjainak nevét. Kérte a küldötteket, hogy mivel az idő sürget, tekintsenek el attól, hogy eset-leg megfelelőbb emberek után kutassanak, és javasolta, hogy a felolvasott bizottsági tagoknak szavazzanak bizalmat, vagyis állandósítsák működésüket. Közben késve megérkezett Tóth József honvéd ezredes, akit dr. Klébert Márton nagy méltatások közepette úgy mutatott be a gyűlés küldötteinek, mint Tatabányán a „Forradalmi Tanács” katonai parancsnokát.
Miután a gyűlés képviselői, illetve küldöttei a bizalmat megadták dr. Klé-bertnek és társainak, ismertetve lett az általuk már előre elkészített több pontból álló követelés, és kezdetét vette az e fölötti vita. Utána vonultak a szűkebb körű tanácskozásra.
Kérdés: Kik kerültek be a „Forradalmi Tanácsba,”? Sorolja fel, kiket ismert közülük név szerint?
Felelet: A megválasztott állandó „Forradalmi Bizottság” vezetői és tagjai kö-zül név szerint ismertem: Horváth Endre elnököt, dr. Klébert Mártont, dr. Molnár Istvánt, Mazalin Györgyöt, Szabó Viktort, Horváth Jánost, dr. Tima Endrét, és Láng Ferencet. Meg kell jegyeznem, hogy a felsorolt személyeket – egy pár kivételével – a gyűlést követő időben ismertem meg.
Kérdés: Miután a gyűlés befejeződött, Ön hova távozott, mit csinált?
Felelet: A gyűlés befejezése után jöttem kifelé a Népházból, amikor a folyosón összeakadtam dr. Klébert Mártonnal, akit a dolgozók körülfogtak, különböző kér-dések iránt érdeklődtek. Miután a gyűlésre menet, és a Népház körül is láttam, hogy milyen kétes egyének kezébe kerültek fegyverek, ezt szóvá tettem én is dr. Klébertnek, gondolva arra, hogy neki volt a legnagyobb hangja a gyűlésen, majd fog intézkedni.
Amikor Klébertnek előadtam aggályaimat, miszerint hogy a fegyverek „csavargók”
kezébe kerültek, azzal tért ki, hogy mindenütt nem lehet ott. Kért, hogy én vállaljam a fegyverek kiosztásának ellenőrzését, mondva, hogy éppen egy ilyen megbízatásra már ő is gondolt, s mindjárt letegezett. Én kijelentettem, hogy én ezt nem vállalom, hozzáfűzve azt, hogy én nem látom biztosítottnak azt, hogy amikor se rendőrség, se katonaság nincs, ezek a fegyveres csavargó-tolvajok nem fogják-e kifosztani az Állami Áruházat. Ezzel otthagytam. Majd kb. 1 óra múlva az üzemből visszatérve indultam haza, mert a gyűlés a sztrájk mellett döntött, a városi rendőrkapitányság épülete előtt ismét összetalálkoztam Klébert Mártonnal, megismert és megállított.
Kérdés: Miért állította meg Önt dr. Klébert, és milyen kérdésekről tárgyaltak?
Felelet: dr. Klébert Márton, amikor megállított, karon fogott, és be akart vinni a városi osztály épületébe azzal, hogy vállaljam el a fegyverek kiosztásának ellenőr-zését. Miután nem akartam ráállni kérésének, több mint egy óra hosszan beszélt nekem, hogy a kifogásaim azért történhettek meg, mert nincsenek segítőtársai, de az a fontos, hogy most már megfelelő vezetés mellett „jobb életet” fognak biztosítani a dolgozóknak. Én erre a kapuban álló fegyveresre mutatva megjegyeztem, ezekkel akarnak jobb életet biztosítani, hiszen még a szeméből sem néz ki jó, ha kell, megölné apját-anyját is. Ilyen és ehhez hasonló érvelések közepette dr. Klébertnek sikerült rávenni a feladat vállalására, de inkább engem a kíváncsiság, nem pedig Klébert rábeszélése vezetett.
Kérdés: Miután vállalkozott a fegyverek kiosztásának ellenőrzésére, hogyan és kikkel végezte ezt a megbízatást?
Felelet: dr.Klébert Márton miután tudta, hogy tatabányai születésű vagyok, fel-hatalmazást adott, hogy csak olyan egyének kapjanak fegyvert, akiket én jónak látok.
Utána bekísért a városi rendőrkapitányság épületében lévő földszinti nagyterembe, ahol folyt a fegyver kiosztása és magamra hagyott. Odaérkezésemkor a fegyverek kiosztását Ángyál [Ángyán?] honvéd szds. és Horváth János végezték. Ángyál szds.
adta a fegyvereket, Horváth János a „bajuszos” a Tröszt nyomdájában készített kék kartonlapot állította ki, ami engedélyül szolgált aláírásával ellátva, amit nekem is láttamozni kellett. Ekkor kb. 2 óra hosszat alatt 30-35 db. karabélyt-puskát osztot-tunk ki fi atalembereknek, akik mentek ki különböző rendőrőrsökre, hogy milyen meggondolásokkal, azt csak utólag tudnám megmondani, mert akkor ezen nem is gondolkoztam. El kell mondanom azt is, hogy én már a fegyverek kiosztása közben el akartam menni haza, de az őrség nem engedett ki, mondván, hogy kilépési enge-dély szükséges. Az őrség tagjai látták, hogy Kléberttel mentem be, egyikük lehívta, akivel közöltem szándékomat. Ekkor kért Klébert Márton, hogy még maradjak, és félig viccesen, félig komolyan odaszólt az őrségnek, hogy engem jól nézzenek meg, mielőtt kiengednének. Ezek után ismét kénytelen voltam visszamenni, utána még egyszer megpróbáltam elhagyni az épületet, de az őrség – hivatkozva Klébert utasítására – nem engedett ki. Majd este, úgy kb. 19 óra lehetett, már fegyver sem volt – csak rosszak –, kérésemre dr. Klébert Márton a kapun kikísért, meghagyva, hogy másnap feltétlen ismét menjek el.
Kérdés: Tegyen vallomást arról, hogy kinek az utasítására, és milyen célból let-tek kiküldve a különböző rendőrőrsökre az Önök által felfegyverzett fi atalemberek?
Felelet: Ezt dr. Klébert Márton akkor előttem különösebben nem indokolta meg, csupán a fegyverek kiosztásakor azt közölte velem, hogy a fegyvert kérő sze-mélyekre az őrségnek szüksége van, viszont azoknak fegyver kell. Majd két nappal később – október 30-án – a Hunyadi laktanyában Tóth Károly r. alezredestől tudtam meg, hogy dr. Klébert Mártonéknak milyen célból kell az a sok fegyveres. Tóth al-ez.-sel folytatott beszélgetésem során tudtam meg, hogy Kléberték a fegyvereseikkel az egész rendőrséget le akarják váltani, és ezekkel helyettesíteni.
Ezek után kért meg Tóth alez., hogy ezt meg kell gátolni, és minden olyan egyéntől – főleg a raboktól – be kell vonni a kint lévő fegyvereket, és csak az általuk – Tóth r. alez. és Tóth r.fh dgy. – javasolt személyek kaphassanak fegyvert. Tekintve, hogy ők ismerik a bűnözőket. Ennek alapján született olyan megállapodás köztünk, bevonva Tóth honvéd ezredest is, hogy a korábban kiadott kék fegyvertartási enge-dély kicserélésének ürügye alatt a kétes elemektől bevonjuk a fegyvert, és akinél a döntés alapján fegyver maradhat, új igazolványt kap, amit csak Tóth ezds. írhat alá.
Ilyeneket főleg csak az akkor szerveződő üzemi őrség tagjai kaptak, és a bevont fegy-vereket beküldtük a megyei osztály épületébe, és innen kapták meg a fenti személyek.
Ezzel az intézkedéssel magam is egyetértettem, és támogattam azt, hiszen már ekkor én is láttam, mi folyik, s tudtam, hogy rendnek kell lennie.
Kérdés: Folytassa vallomását! Kléberttel folytatott megállapodás szerint más-nap is bement-e a városi osztályra, ha igen, miért, és milyen tevékenységet folytatott?
Felelet: Igen, bementem, de hogy miért, erre még utólag sem tudok magya-rázatot adni. 1956. október 29-én hétfőn, úgy kb. reggel 8 óra körül mentem be.
Horváth Jánossal egész de. a kék kartonlapra készült fegyvertartási engedélyeket állítottuk ki, és írtuk alá, ami kb. 100-on felül lehetett. Ugyanis Kléberték kiadtak egy utasítást, hogy akinél fegyver van, azt el kell látni engedéllyel, és aki jelentke-zett, annak adunk ki. Azonban ezt du. Tóth ezredes leállította azzal, hogy új, szürke kartonból készült fegyvertartási engedélyeket adnak ki, katonai ellenőrzés mellett, és a fegyverek további kiosztásával együtt a felállítandó nemzetőr zászlóaljat is a laktanyában fogják felfegyverezni. Ennek alapján a Városi Kapitányságon lévő rossz fegyvereket, lőszereket, kézigránátokat még aznap du., és másnap reggel honvédségi gépkocsik elszállították a Hunyadi laktanyába, és másnap én is már oda mentem ki.
Kérdés: Tegyen vallomást arról, hogy 1956. október 29-én a Városi Rendőr-kapitányság épületében kit és milyen jogon, kinek utasítására tartottak fogva?
Felelet: 1956. okt. 29-én hétfőn este kb. 21 óra lehetett. Már készültem haza, amikor csengett a telefon, és dr. Klébert Márton vette fel a kagylót. Előzményként még el kell mondanom, hogy az a szoba, ahol mi tartózkodtunk, az Tóth r. fh dgy.
városi osztályvezető szobája volt, és tele volt a helyiség emberekkel, köztük a két Hűvös, így Oszkár is . Miután dr. Klébert felemelte a hallgatót, Tóth r. fh dgy. nevé-ben jelentkezett be a hívónak. Tóth r. fh dgy. az épületnevé-ben tartózkodott ugyan, de nem a szobában. Közben Klébert csendre intette a jelenlévőket, lebeszélt és letéve a hallgatót közölte velünk, hogy egy tőrm.- rel beszélt, aki jelentette – mintha Tóth r. fh dgy.-al beszélne –, hogy „Főhadnagy elvtárs, az elvtársak együtt vannak, várják a további parancsot.”
Ezt a telefon lehallgatást dr. Kléberték úgy értelmezték, hogy a rendőrség ré-széről támadás készül, ennek kapcsán megkettőzték az őrséget. Klébert szólt Hűvös Oszkárnak, hogy hívja be Tóth r. fh dgy.-t a szobába. Miután négy fegyveres bekísérte Tóth fh dgy.-t, Klébert kérdőre vonta, hogy kivel akart telefonon beszélni, és miért tartózkodik az épületben. Erre Tóth nemleges választ adott, utána Klébert utasítá-sára Tóth r. fh dgy.-ot a négy fegyveres átvitte a szembe lévő szobába, csatlakozva hozzájuk Szabó Viktor és Hűvös Oszkár is. Meg kell mondanom azt is, hogy ez a jelenet Tóth fh dgy.- al elég arrogáns formában történt, géppisztollyal közrefogva, Klébert goromba hangon vallatóra fogta.
Miután Tóth r. fh dgy.-ot átvitték a szemközti szobába, nemsokára én is ki-jöttem, és benyitottam. Nem volt más bent a szobában, csak Tóth r. fh dgy. a falhoz állítva, akit négy fegyveres őrzött. Én megragadtam az alkalmat, az őröket rábe-szélve lekísértem Tóth r. fh dgy-t a kapuig, és elengedtem haza saját szakállamra,
majd utána magam is nemsokára elmentem haza. Másnap hallottam bent a városi osztályon, hogy Tóth r. fh dgy-al egy időben Kuglics r. szds. is le lett fogva, és éjfél után engedték el.
Kérdés: Önt másnap senki nem vonta kérdőre, hogy önhatalmúlag kiengedte Tóth.r.fh dgy.-t?
Felelet: Nem, senki. Nyilván megfeledkeztek az esetről, mert nekem senki nem szólt Tóth r.fh dgy. szabadon bocsátásáért. Azonban az eset után Hűvös Osz-kár még a WC-re is utánam jött, mindenhol a nyomomban volt, tehát fi gyeltettek, bizalmatlanok lettek irántam. Ezt pár nappal később Szabó Viktor nyíltan meg is mondta, hogy úgy fogok járni, mint Láng Ferenc, aki összepaktált Nagy Kálmán képviselővel, és eltették láb alól, közben később tudtam meg, hogy ez nem igaz, mert Láng nyugatra szökött. Szabó Viktor ezt arra fel mondotta, hogy az általuk leszedett fegyvereket ellenőrizzük, s ennek során megtalálták a Főkap. épületében, amit Tóth-alez.-sel küldtünk ide.
Kérdés: Ön mikor ment át a Hunyadi laktanyába, és ott mit tevékenykedett?
Felelet: 1956. okt. 30-án, kedden mentem ki a Hunyadi laktanyába Hűvös Oszkárral. Itt még aznap de. engem magához hívatott Tóth ezredes. Hűvöst nem engedték utánam. Ott találtam Tóth r. alezredest, Tóth r. fh dgy.-t és még egy rendőr egyenruhás egyént, hallgatták a rádiót, Tóth ezredes aludt még. Beszélgetés közben megkérdezte tőlem Tóth r. fh dgy., hogy mennyiben helyeslem, hogy kétes elemek kezébe fegyvert adunk. Mire azt feleltem, mint előzőleg Klébert Mártonnak. A be-szélgetésbe Tóth r. alezredes is bekapcsolódott. Véleményt kért tőlem a felől, hogy helyesnek tartanám-e a rendőrség tagjait felfegyverezni. Megjegyezve, hogy eddig azt akarta, hogy a rendőröket lefegyverezzék. Ezt a javaslatot helyesnek tartottam, annál is inkább, mert biztosítottnak láttam a közbiztonságot. És megfelelő hozzáértő kezekbe kerülnek a fegyverek. Ennek alapján megegyeztünk abban, hogy a bevont fegyvereket átküldöm a kapitányságra. Ez három esetben meg is történt, ha egy gépkocsival a leszedett, és kijavított géppisztolyokat átküldtem reggel, Szabó Vik-torék este meg visszavitték, úgy hogy a végén úgy jártunk túl Szabóék eszén, hogy az őrsöknek adtuk át a fegyvereket.
Aznap du. Tóth ezredes utasításba adta, hogy csak az ő aláírásával, és pe-csétjével ellátott fegyvertartási engedély érvényes. Ennek megfelelően adtunk ki engedélyeket Takács szds. és Ángyál szds. bevonásával, akik egy füzetbe vezették az illető nevét, és a kiadott fegyverek számát. A régi engedélyeket bevontuk és meg-semmisítettük.
1956. november 1-én – csütörtökön – Takács szds. a fegyverek egy részével átment az alsógallai volt ÁVH laktanyába, mivel ott kezdték szervezni a nemzetőr
századot. Még aznap reggel Szabó Viktor kijött a Hunyadiba, és tudomásomra adta, hogy Kléberték utasítása az, hogy a továbbiakban semmi közöm a fegyverek kiosztá-sát illetően. Amikor erre magyarázatot kértem, megfenyegetett Szabó és kijelentette, hogy ki fognak nyírni, mint Lángot, mert a valamire való fegyvereket átjátszottam a rendőrség kezére. Szabó Viktor távozása után még beszéltem Ángyál szds.-al, kértem, hogy az általam jól ismert – kommunista – munkásoknak és üzemi őrség tagjainak az engedélyeket, és ha kell, fegyvereket is adják ki, ami meg is történt.
Ugyanis Ángyálék nem tudták, hogy tőlem a fenti megbízást Kléberték visszavonták.
Kérdés: Miután a fenti megbízatása alól felmentették, kapott-e újabb feladatot?
Felelet: Igen, kaptam. Szabó Viktornak a fenti közlés után tudtára adtam, hogy itt hagyom az egész társaságot, és elmegyek haza. Ekkor közölte Szabó, hogy másnap jelentkezzek dr. Molnár Istvánnál, vagy dr. Klébert Mártonnál. Ennek megfelelően másnap, nov. 2-án, pénteken felmentem a Megyei PB. épületbe, ahol székelt a „Forra-dalmi Tanács”, amit szintén Szabó közölt, mert erről sem tudtam. Megérkezésemkor Horváth Endre szobájában a földszinten beszéltem dr. Molnár Istvánnal, tekintve, hogy mást nem találtam ott. Molnárral közöltem, hogy Szabó Viktor küldött. Dr.
Molnár István közölte cinikusan, hogy nekem elég jó a kapcsolatom a rendőrökkel, és már némi szakmai gyakorlatra is szert tettem, ezért esett rám a választás, hogy engem bíznak meg a városi osztály és a rendőrőrsök megszervezésével. Tudomásomra adta, hogy intézkedjek a városi, és megyei főosztályok rendbe szedéséről. Állapíttassam meg, hogy hol nincsen elegendő rendőrőrszem, Felsőgallán új rendőrőrsöt állíttassak fel a tanácsházán, a hiányzó őrszemeket Takács szds. a nemzetőrség tagjaiból kell kiegészíteni. Ezután Persely József motoros járőrt elküldtem az 1. és 2-es rendőrőrsre, azzal, hogy az őrspk.-ok jöjjenek be a PB. épületébe. Én eközben telefonon behívtam a városi osztályról Kuglics r. szds.-t és Farkas r. tőrm.-t, hozták magukkal az őrs névsorát is. Megérkezésük után a két őrs parancsnokával egyetemben a Molnár által kiadott utasítást megbeszéltük, közölve velük, hogy a létszámhiányt és a fegyverek pótlását biztosítjuk, s ezzel a tanácskozást be is fejeztük.
Még aznap de. dr. Molnár István újabb megbízatást adott. Az I. emeleti Nagy Kálmán szobájában beszéltem ismét vele. Tudomásomra hozta, hogy az épületben székel egy 6-8 főből álló csoport, melynek feladata az épület védelme, és az ő szemé-lyes biztonságuk biztosítása. Közölte, hogy legyek e csoportnak a parancsnoka, látva azt, hogy lényegében semmit sem csinálok. Így a helyiség kérdése is megoldást nyer, mert van az I. emeleten a sarokban egy szobájuk, ahol őket találni fogom. Ezután körülvezetett az épületben, még a tetőre is felküldött, mondva, hogy megfelelő őrhe-lyek felállítását, és golyószórók elhelyezését állapítsam meg. Én közöltem Molnárral, hogy harcászathoz nem értek, én gépkocsizó voltam, az utóbbi feladatot bízza másra.
Kérdés: Miért volt szükséges az épület tetején golyószórók elhelyezése?
Felelet: Ezt nem tudom, hiszen velem ezt Molnár nem közölte és végre sem lett hajtva. Ha csak nem a már említett városi osztályon lehallgatott telefonbeszél-getésből számítottak esetleges támadásra. Én ezzel a megbízatással egyáltalán nem foglalkoztam, még a csoport tagjaival is csak egy-két esetben beszéltem közömbös kérdésekről, mert azokat ritkán lehetett megtalálni. Egyet ismertem közülük, Szilasi Gézát, aki tatabányai lakos volt. Itt ténferegtem szombatig, majd vasárnap reggel, amikor közölték Klébert, Tóth ezds. és mások, hogy a szovjetekkel megállapodtak, hogy a fegyvereket le fogják szedni. Erre én is leadtam az előző napon Klébert asz-talfi ókjából magamhoz vett 1. db. TT 9 mm pisztolyt, és Horváth Jánossal együtt mentünk haza. Még a városi osztályon is magamhoz vettem egy TT pisztolyt, amit időközben Viktor Zoltán barátomnak adtam, aki később karhatalmista lett.
Kérdés: Mit kíván még előadni?
Felelet: Pótlólag még egy epizódot kívánok elmondani, ami jellemzést ad a
„Forradalmi Tanács” összetételéről, gondolkozásokról, és ezt ha korábban mondják nekem, én lettem volna az első, aki szembeszáll velük és harcol ellenük. Nov. 3-án lehetett, amikor dr. Molnár Istvántól beszélgetés közben megkérdeztem, hogy hogy milyen alapon beszéltek ti a munkások nevében, amikor közöttetek alig van 1-2 munkás, és semmi jót nem cselekedtetek a munkások érdekében, csak sztrájkra uszít-sátok. dr. Molnár István erre cinikusan megjegyezte, és szó szerint a következőket mondotta nekem: „Ti buták vagytok ehhez, mármint munkások nem értetek hozzá, bízzátok csak ránk, az agytrösztökre”. Ekkor meg is neheztelt rám Molnár, de ehhez hasonlót másoknak is mondott. Erre felmondottam neki vasárnap, amikor jöttek a szovjet csapatok, hogy „na agytrösztök” egyétek meg amit főztetek.
„Forradalmi Tanács” összetételéről, gondolkozásokról, és ezt ha korábban mondják nekem, én lettem volna az első, aki szembeszáll velük és harcol ellenük. Nov. 3-án lehetett, amikor dr. Molnár Istvántól beszélgetés közben megkérdeztem, hogy hogy milyen alapon beszéltek ti a munkások nevében, amikor közöttetek alig van 1-2 munkás, és semmi jót nem cselekedtetek a munkások érdekében, csak sztrájkra uszít-sátok. dr. Molnár István erre cinikusan megjegyezte, és szó szerint a következőket mondotta nekem: „Ti buták vagytok ehhez, mármint munkások nem értetek hozzá, bízzátok csak ránk, az agytrösztökre”. Ekkor meg is neheztelt rám Molnár, de ehhez hasonlót másoknak is mondott. Erre felmondottam neki vasárnap, amikor jöttek a szovjet csapatok, hogy „na agytrösztök” egyétek meg amit főztetek.