B.M. Komárom megyei Rendőrfőkapitányság
Politikai Osztály, Vizsgálati Alosztály Szigorúan titkos!
Tárgy: Kozsel József tanú és Dr. Klébert Márton terhelt szembesítéséről.
Szembesítési Jegyzőkönyv
Készült Tatabánya 1957. augusztus 9-én a B.M. Komárom Megyei Rendőrfő-kapitányság hivatalos helységében Kozsel József tanú és dr. Klébert Márton előzetes letartoztatott szembesítése alkalmával.
A tanú és terhelt tudomásul veszik annak közlését, hogy a szembesítés a Bp.
előírásainak megfelelően történik.
A tanú és terhelt a hozzájuk intézett kérdésekre az alábbiakat adják elő:
Kérdés Kozsel Józsefh ez:
Ismeri az Önnel szemben ülő személyt?
Kozsel József:
A velem szemben ülő személyt ismerem, dr. Klébertnek hívják, a keresztnevét nem tudom.
Kérdés dr. Klébert Mártonhoz:
Ismeri az Önnel szemben ülő személyt?
dr. Klébert Márton:
A velem szemben ülő személyt ismerem, emlékezetem szerint Kozselnek hív-ják, a baji laktanya parancsnoka.
Kérdés Kozsel Józsefh ez:
Milyen viszony van Ön és dr. Klébert Márton között?
Kozsel József:
Köztem és dr. Klébert Márton között sem rokoni, sem haragos, sem perbeli viszony nem áll fenn. Semmiféle kapcsolatot nem tartunk egymással.
Kérdés dr. Klébert Mártonhoz:
Milyen viszony van Ön és Kozsel József között:
dr. Klébert Márton:
Köztem és Kozsel József között sem rokoni, sem haragos, sem perbeli viszony nincs.
Kérdés Kozsel Józsefh ez:
Miért hívatták be Önt 1956 november 2-án a Tatabányai „Forradalmi Munkás és Katona Tanácshoz”, mit közöltek ott Önnel.
Kozsel József:
1956. november 2-án Tatabányáról a „Forradalmi Munkás és Katona Tanács”
részéről telefonáltak a baji úti laktanyába, hogy a parancsnok este 6 órakor jelenjen meg Tatabányán a „Forradalmi Tanács”-nál. Én két katona kíséretében el is indultam Tatabányára, azonban azt nem tudtam, hogy miért hívatnak, mert ezt nem közölték.
Tatabányán a Hunyadi laktanyában/győző/ kérdeztem meg, hol székel a „For-radalmi Tanács” és így mentem el a Megyei Pártbizottság épületébe. Ott több terembe benyitottam míg, végre a tanácsteremben találtam meg a „Forradalmi Bizottságot”. Kb. 6 személy volt ott jelen, közülük Simon őrnagyot ismertem és dr. Klébertet a bemutatkozás után.
Dr. Klébert közölte velem ekkor azt, hogy ismerem-e a Győr-i Dunántuli Nemzeti Bizottmány határozatát, mely szerint függetlenül a Kormány és a HM.
parancsától a dunántúli katonai alakulatok a Dunántúli Nemzeti Bizottmány parancsait kötelesek végrehajtani. Én közöltem dr. Kléberttel, hogy isme-rem azt a határozatot, azonban nem vagyok hajlandó a Dunántúli Nemzeti Bizottmány parancsait teljesíteni, mert van felelős minisztérium. Ezek után Simon őrnagy áthívott egy másik szobába, ahol közölte velem, hogy adjak át a Tatabánya védelmére egy harckocsi századot, mely 7 harckocsiból áll. Én ezt megtagadtam, mire 6 db. gépágyút kért. Ezt is megtagadtam, mire Simon őrnagy azt felelte: „Jól van, akkor majd a minisztérium fog parancsot adni ezen fegyverek átadására”.
Simon őrnaggyal való beszélgetés után visszamentem az előbb említett he-lyiségbe és ott dr. Klébert megkérdezte tőlem: folyik-e a kivizsgálás a baji laktanyánál történt halálesetek ügyében. Én azt feleltem neki, hogy ez az ügy bonyolult, és a kivizsgálás folyik.
Ő erre azt felelte, hogy véget fog vetni a bürokratikus honvédségi kivizsgá-lásnak, ő fogja kivizsgálni az ügyet, már csak azért is, mivel hogy megnézte a kórházban a sebesülteket, és azok egy részének hátulról való lövés okozta a sérülését. Kijelentette, hogy a baji úti tisztek felelősségre lesznek vonva, és
minden egyes „szabadságharcos” haláláért 10 tisztet fognak felelősségre vonni, akik pedig a tűzparancsot adták a baji úti fákra lesznek felakasztva.
Ekkor odajött a „Forradalmi Bizottságnak” még két tagja, és fi gyelmeztették dr. Klébertet, hogy nincs értelme ennek, nem az a céljuk, hogy még jobban elidegenítsék az alakulatot a „nemzeti forradalomtól”, mivel a környéken ez az egy alakulat jelent komoly erőt, hanem inkább próbáljuk megnyerni a
„forradalom” részére. Dr. Klébert ezután megkérdezte, ki volt az alakulat előző parancsnoka, mire közöltem vele, hogy én voltam.
Ekkor kijelentette, hogy én is felelős vagyok a történt dolgokért, mivel a tisz-tek és a legénység neveléséért én vagyok felelős, és közölte velem, hogy én is felelősségre leszek vonva.
Ekkor oda jött Simon őrnagy, akitől megkérdeztem, hogy eltávozhatok-e? Ő azt mondta, most már nincs semmi megbeszélni való, eltávozhatok. Amikor elindultam a fogas felé, hogy felvegyem a derékszíjamat, újra odajött hozzám dr. Klébert és közölte velem, hogy pár nap múlva ki fog jönni a laktanyába, és ő személyesen fogja kivizsgálni a történteket.
Újra vitatkozni kezdtünk, mire én kijelentettem dr. Klébertnek, hogy nincs időm vitatkozni mivel a laktanyában várnak engem, két óra elteltével, ha nem érkeznék meg a laktanyába, értem fognak jönni Tatabányára a „Forradalmi Bizottság” épületébe. Erre dr. Klébert
megjegyezte, „mi az még fenyegetőzik?” Azt válaszoltam neki: „nem fenye-getőzöm, ha akarja megkérdezheti telefonon, azonban annak nincs semmi értelmi, hogy egyes
személyeknek bántódása esik abból kifolyólag, amiért ők esetleg nem fele-lősek.”
Ezek után dr. Klébert elment telefonálni én pedig eltávoztam az épületből.
Még egy alkalommal találkoztam dr. Kléberttel 1956 november 5-én, vagy 6-án, amikor a szovjet csapatokkal együtt jöttem Tatabányára. Akkor együtt találtuk a „Forradalmi Megyei
Tanácsot” a Megyei Pártbizottság épületében és én ekkor közöltem dr. Klé-berttel, mégsem lettek a baji úti fák kidíszítve. Erre ő megjegyezte:”sok bu-taságot követ el az ember”, azonban azért, amit ő tett, vállalja a felelősséget.
Megjegyezte azt is, hogy nem lehet adni a tömegekre, holnap megy is, kinyitja a „boltot”.
Más dr. Klébert ellenforradalmi cselekményeiről nem tudok.
Kérdés dr. Klébert Mártonhoz:
Megfelel-e az igazságnak Kozsel József által tett vallomás?
Dr. Klébert Márton:
Kozsel József által tett vallomás csak részben felel meg a valóságnak, rám vonatkozóan.
A győri védelmi tervről én nem tudtam, és ilyen irányban beszélgetést nem folytattam az alezredes úrral. A baji úti laktanyai eseményről folytattam vele a beszélgetést.
Megkérdeztem tőle, hogy kivizsgálta-e már az ügyet. Az alezredes úr kérdé-semre azt válaszolta, hogy az ügy folyamatban van.
Megkérdeztem tőle, hogy Tóth ezredessel tárgyalt-e már róla, tekintettel arra, hogy a „Tanácsnak” nagy választmánya 1956. október 31-én délelőtti ülésen Tóth ezredest ennek az ügynek a kivizsgálásával. Azt mondtam, hogy a ta-tabányai Tanácsot is érdekli a dolog és mi is utána fogunk nézni a dolognak és a tanácsnak egyes tagjai, valamint a hozzátartozók kemény ítéletet, illetve akasztást kívánnak. Az 1956. november 2-i találkozásunkról csak annyit vál-lalok magamra, amit most közöltem.
1956. november 5-én Kozsel alezredes odajött hozzám és azt mondta, hogy
„ti alapjában véve nem is voltatok olyan rossz fi úk, csak nem néztétek meg, hogy ki előtt, mit beszéltek”
Azt is mondta, hogy a bajiak közül nem lett senkinek bántódása.
Kérdés Kozsel Józsefh ez:
Fenntartja-e vallomását?
Kozsel József:
Vallomásomat teljes egészében fenntartom, azokat úgy mondtam el, ahogy megtörténtek.
Szembesítetteknek egymáshoz kérdésük nem lévén, a szembesítést lezárom.
A jegyzőkönyvbe foglaltakat minden erőszak és kényszer alkalmazása nélkül vallottuk és elolvasás után aláírásunkkal igazoljuk.
dr. K. J. rny. fh dgy. Kozsel József tanú
T. Z. rny. fh dgy. Alosztályvezető dr. Klébert Márton gyanúsított.
II. Mazalin György és társai pere
Az iratanyag jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára, XXV.18.1347