B.M. Komárom megyei Rendőrfőkapitányság Politikai Osztály, Vizsgálati Alosztály
Szigorúan titkos!
Jegyzőkönyv,
Horváth János kihallgatásáról Tatabánya, 1957. máj. 20.
Horváth János Szombathely, 1930
Tomasics Róza vegyészmérnök Magyar nemzetiségű
és állampolgár Büntetlen előéletű Budapest, VII. Hársfa u. 40.
Kérdés: Mikor, hogyan és milyen körülmények között kapcsolódott Ön az ellenforradalmi eseményekbe?
Felelet: 1956. október 26-án a Bányász Rádióhoz jöttek a tüntetők. Ez emlé-kezetem szerint délután fél négy körül volt. Valamilyen pontokat akartak beolvasni.
Óváriné volt szolgálatban, és tárgyalt velük és mondta, hogy nem lehet semmit sem beolvasni, mert ehhez engedély kell. Szóváltás támadt Óváriné és a tüntetők között. Mondták, hogy két nő meg akarta verni Óvárinét. A tüntetők közül egy páran bementek a stúdióba és beolvasták a követeléseket.
Én még ez alkalommal a hivatalomból fi gyeltem az eseményeket. Mikor lejárt a hivatalos munkaidőm, felöltöztem és azzal mentem le a stúdióhoz, hogy Óvárinét hazakísérjem. […] Ez alkalommal csupán azért mentem le, mivel hal-lottam, hogy meg akarták verni, ettől megóvjam őt.
Óváriné, mire én leértem a stúdióhoz, már nem volt ott, elment haza. Ekkor ott maradtam és beszélgettem Sipos Lajossal, a Bányász Rádió egyik alkalmazott-jával, aki szerelő vagy technikus.
Közben jöttek vissza a tüntetők, és fegyvert kerestek. Azt mondták, hogy itt három fegyvernek kell lennie, mert ők ezt tudják, mert előzőleg már látták.
A fegyverkeresés alkalmával valóban meg is találtak a stúdiónál három puskát.
Ezeket összetörték és kidobálták az ablakon. Ezután össze akarták törni a stúdió berendezését. Ekkor avatkoztam Sipos Lajossal be az ügybe, és kértük a tüntetőket, hogy ne törjék össze a berendezést, mert az drága pénz, és arra még szükség lesz.
A tüntetők fel voltak dühödve a fegyverek miatt, és olyanokat ordítottak, hogy mi azt a dolgozók ellen akartuk felhasználni. Nagy nehezen sikerült őket jobb belátás-ra bírni, és elálltak attól a szándékuktól, hogy összetörjék a stúdió berendezését.
Ezután a fi atalok elmentek. Ezután egy kis ideig csend lett, majd később idősebbek jöttek, akik között volt egy Láng nevezetű személy, aki megítélésem szerint úgy jött oda, mint valami vezető, vagy szervező. Ezután a kórházból jött oda egy küldöttség, és bejelentette, hogy a kórház munkástanácsa megalakult.
Ezek között volt Dr. Molnár István ügyvéd.
Ekkor határozták el azt, hogy valamilyen formában le kell csillapítani a dol-gozók kedélyeit. Ekkor ültek le, és fogalmaztak meg egy határozatot, helyesebben felhívást. Közben míg ezt a felhívást csinálták, többen jöttek a Bányász Rádióhoz.
Többek között, akiket én ismerek: Zábráczki Géza, a tröszt szakszervezeti bizottsá-gának elnöke, Dubinyák Péter személyzetis. Ők is beleszóltak ennek a felhívásnak a megszövegezésébe.
Amikor a felhívás kész lett, akkor beolvasták a Bányász Rádióba.
Utána jöttek, hogy a tömeg a Népház előtt van, és menjünk oda, és ott ol-vassuk fel nekik is a felhívást, és nyugtassuk meg őket.
Meg kell jegyezzem, hogy a felhívás alá, akik ott voltak, azok nevei alá lettek gépelve.
Miután a küldöttség kérte, hogy menjünk fel a Népház elé, a tömegnek is felolvasni a felhívást, mi ennek a kérésnek valamennyien eleget is tettünk, és fel-mentünk a Népház elé, ahol a tömeg állandóan azt kiabálta, hogy „Pestre megyünk segíteni a pestieknek harcolni.”
Ekkor én és egy másik személy, aki előttem ismeretlen, de megismerném, kiabáltuk, hogy ne menjenek Pestre, hanem maradjanak Tatabányán. A kiabálásnak azonban nem lett eredménye, mert a gépkocsik elindultak a fegyveres tömeggel.
Ahogy az autók elmentek, ezután is elég szép számú tömeg maradt ott. Az erkélyről akartuk felolvasni a felhívást, mivel azonban az messze volt, így kimásztak a háztetőre és a háztetőn egy zseblámpa fényénél felolvasta a felhívást Dr. Molnár István.
A tömeg ezen felhívást elég vegyes érzelmekkel fogadta, volt, aki helyeselte, volt, aki nem. A józan gondolkodásúak, akik megértették, azok hazamentek, az ittasok azonban nem akartak menni.
Utána lejöttünk a tetőről, és elvegyültünk a tömeg között és beszélgettem velük, hogy haza kell menni, most van szükség a józan észre. Próbáltam megnyug-tatni őket, de a felháborodott tömeg meg akart verni, és azt mondták, hogy én
„ÁVH-s vagyok” és azért akarom őket csillapítani. Mikor láttam, hogy nem érek ezzel semmi célt, fogtam magam, és hazamentem.
Itt meg kell jegyezzem, hogy egy nő, akivel én a Zsdanovban szoktam tán-colni, igazolta, hogy én nem vagyok ÁVH-beosztott.
Ezzel be is fejeződött az én 1956. október 26-i tevékenységem.
Kérdés: Amikor Ön a hivatalából fi gyelte a tüntetők csoportját, ki volt a vezetőjük?
Felelet: Ezt nem tudnám megmondani, annyit tudok, hogy köztük láttam azt a Láng nevezetű személyt.
Kérdés: Ki az a Láng és honnan ismeri Ön?
Felelet: 1956. október 23-án este a Zsdanovban volt egy ankét, és azon szólalt fel. Emlékezetem szerint „Az Istenről és a magzatelhajtásról” beszélt. Emlékezetem szerint Láng Ferenc néven, és mint hegesztő mutatkozott be.
Kérdés: Milyen volt a felszólalása Lángnak?
Felelet: Én nem fi gyeltem a felszólalását, de a felszólalása alapján mindenki
„hülyének” tartotta.
Kérdés: Milyen szóváltás volt Óváriné és a tüntetők között, amikor Óváriné nem akarta őket beengedni a stúdióba?
Felelet: Ezt én magam nem tudom, mert én nem hallottam, Óvárinével nem beszéltem erről a kérdésről. Az emberek, akik ott jártak, azok mondták, hogy Óváriné nem akarta beengedni, és hivatkozott arra, hogy csak engedéllyel lehet ott bemondani szöveget.
Kérdés: Kitől tudja azt, hogy Óvárinét két személy meg akarta verni?
Felelet: A tüntetők közül volt egy férfi , és az mondta, hogy két nő akarta megverni Óvárinét. Ezen férfi személyt én nem ismerem.
Kérdés: Ön azt vallja, hogy Óváriné nem engedte meg a tüntetőknek, hogy bemenjenek a stúdióba. Hogyan történt meg, hogy mégis bementek, és ott beol-vasták a követeléseket?
Felelet: Erről én nem tudok, de nyilván, gondolatom szerint, félreállították őt erőszakkal.
Kérdés: Milyen követeléseket olvastak be?
Felelet: Nem tudok visszaemlékezni. Azt hiszem a 16 pontot, amit a pestiek tettek közzé.
Kérdés: Ki olvasta be ezeket a követeléseket?
Felelet: Nem tudom megmondani. Később sem hallottam erről.
Kérdés: Hivatalos idejének lejárta után Ön elment a stúdióhoz. Ki volt a stúdiónál?
Felelet: Egy-két nézegető volt kint, és bent Sipos Lajos.
Kérdés: Mit beszélgetett Ön Sipos Lajossal?
Felelet: Nem tudok már visszaemlékezni arra, hogy miről beszélgettünk.
Ahogy visszaemlékezem, valószínűleg az akkori eseményekről lehetett szó.
Kérdés: Azok közül a tüntetők közül ismer Ön valakit, akik bementek fegy-vert keresni, és össze akarták törni a stúdió berendezését?
Felelet: Nem ismerek senkit, akkor láttam őket először.
Kérdés: Ez a csoport milyen címen ment a stúdióba fegyvert keresni?
Felelet: Ez a csoport igen feldühödten jött a stúdióba, és akkor ott azt mond-ták, hogy a kórháznál elfogtak egy autót, amelyen fegyverek voltak. Azokat össze-törték, mivel tudták, mert számszerűleg keresték a fegyvereket. Mikor megtalálták, ezeket is összetörték.
Kérdés: A fi atalok eltávozása után azt vallja Ön, hogy idősebbek mentek a stúdióba. Kik voltak ezek az idősebb személyek, és milyen célból mentek oda?
Felelet: Nem ismertem én a személyeket, csak azt a Láng nevezetű személyt.
Kérdés: Ön azt vallja, hogy Láng úgy ment be a stúdióba, mint aki — az Ön megítélése szerint — valami vezető, vagy főszervező lett volna. Hogyan érti ezt Ön?
Felelet: Láng viselkedésére és fellépésére értem. Úgy jött, mint aki teljesen otthon mozog és mindenkit „honfi társának”, „polgártársának” szólított. Azt mond-ta, hogy mi tüntetők, birtokunkba vettük a rádiót. Ügyeletet kell tartani.
Kérdés: Kik voltak azok a személyek, akik a kórháztól mentek küldöttségileg a stúdióhoz, és bejelentették a munkástanács megalakítását?
Felelet: Ez a küldöttség azért jött a stúdióhoz, hogy mondják be, hogy a kórházban megalakult a munkástanács. Ez a küldöttség 2-3 személyből állt em-lékezetem szerint. Tagja volt Dr. Molnár István, és akire én emlékszem, egy fehér ruhás férfi volt, és az is Molnár doktornak adta ki magát.
Kérdés: Dr. Molnár ügyvédnek mi keresnivalója volt a küldöttségben, amikor ő nem kórházi dolgozó?
Felelet: Én nem tudom, hogy mi keresni valója volt a küldöttségben. Nem tudom, milyen alapon képviselte a kórházi küldöttséget.
Kérdés: Ki határozta meg, hogy felhívást kell készíteni?
Felelet: Hogy ki javasolta, azt nem tudom megmondani, de ott mindenki azon volt, hogy kell egy olyan felhívást készíteni, amely megnyugtatja a tömeget.
Kérdés: Ugyanezen a véleményen volt Láng is?
Felelet: Ezt nem tudnám megmondani.
Kérdés: Kik voltak jelen, ki volt az a 15 személy?
Felelet: Én a következőket ismertem: Dr. Molnár István ügyvéd, Zábráczki Géza, Dubinyák Péter, Sipos Lajos, Láng, Molnár dr. a kórházból, többre nem emlékszem, nem ismerem őket.
Kérdés: Mi volt a szövege a felhívásnak?
Felelet: Rövid tartalmára emlékezem, olyan értelmű volt, hogy az emberek nyugodjanak meg, menjenek haza, az üzemekben a felszerelésekre vigyázzanak, a bányák fenntartására ügyeljenek, óvják a népi vagyont, ne romboljanak. A végén az volt kifejtve, hogy felvonulásaitok alkalmával énekeljetek Kossuth nótákat.
Kérdés: Ki szövegezte meg a nacionalista jelszavakat?
Felelet: Nem tudnám megmondani. A végső összehozást Dr. Molnár István ügyvéd csinálta.
Kérdés: Ön mit diktált ebbe a felhívásba?
Felelet: Nem emlékezem rá, hogy tettem volna valamilyen indítványt.
Kérdés: Ki olvasta be a felhívást a stúdióba?
Felelet: Nem merem határozottan állítani, de úgy emlékezem, hogy Molnár ügyvéd.
Kérdés: Molnár ügyvéd milyen szerepet vitt, és milyen magatartást tanúsított ezen alkalommal?
Felelet: Úgy láttam, a rend és a nyugalom mellett van.
Kérdés: Ki volt a szervezője annak, hogy fegyveresen Budapestre menjenek fel az ellenforradalmároknak segíteni?
Felelet: Ezt nem tudom, mert mire felmentünk a Népház elé, akkor már a tömeg ott volt autóban fegyveresen.
Kérdés: Honnan szerezte a tömeg a fegyvereket?
Felelet: Ezt nem tudom.
Kérdés: Ki volt az a nőszemély, aki Önt igazolta, hogy nem ÁVH-s?
Felelet: Nem ismerem, valószínűleg látott színpadon szerepelni.
Kihallgatását megszakítom.
A felvett jegyzőkönyv vallomásomat helyesen tartalmazza, melyet átolvasás után aláírásommal hitelesítek.
A kihallgatást vezette:
T. Z. rny. fh dgy. sk. Horváth János sk.
alosztályvezető. kihallgatott
[…]
Jegyzőkönyv,
Horváth János kihallgatásáról Tatabánya, 1957. jún. 18.[…]
Kérdés: Mondja el röviden életrajzát!
Felelet: Munkáscsaládból származom, apám molnársegéd, majd napszá-mos volt. Öten voltunk testvérek, egy meghalt. Idősebb nővérem Margit, […]
háztartásbeli, másik nővérem Klára, […] szintén háztartásbeli. Bátyám Mikós kereskedősegéd, jelenleg a Vas megyei tanács ker. osztályán előadó.
Középiskolai tanulmányaimat Szombathelyen, 1941–49-ig végeztem, ahol érettségit tettem. 1949-től 1950 végéig a Szombathelyi Magasépítő Vállalatnál dolgoztam. Előbb mint segédmunkás, majd később, mint előkalkulátor és anyag-beszerző működtem. 1950 szeptemberében felvételt nyertem a Veszprémi Ne-hézvegyipari egyetemre, ahol 1954-ben végeztem, mint okl. vegyészmérnök. Az egyetem elvégzése után a tatabányai Szénbányászati tröszthöz kerültem, ahol 1957.
február 19-ig, illetve elbocsátásomig mint vegyészmérnök dolgoztam. Elbocsátá-som után egy KTSZ megalakításán dolgoztunk, de a munkában letartóztatáElbocsátá-som megakadályozott.
Kérdés: Kik, mikor és hogyan kezdeményezték Tatabányán az ún. „Petőfi kör” megalakítását?
Felelet: Tatabánya vonatkozásában ilyen kezdeményezésről én nem tudok, de másoktól sem értesültem.
Kérdés: A tatabányai értelmiség köréből az ellenforradalom előtt kinek, mi-lyen jellegű kapcsolatai voltak a Budapesti Írószövetséggel, vagy annak tagjaival?
Felelet: Nekem semmi néven nevezendő kapcsolatom nem volt a budapesti írókkal, de másokkal sem. Ismerőseim köréből sem tudok arról, hogy bármelyik kapcsolatot tartott volna az Írószövetséggel, vagy azok egyes tagjaival.
Kérdés: Mit tud arról, hogy Tatabányáról kik vettek részt a budapesti köz-ponti „Petőfi kör” egyes vitáin?
Felelet: Az én tudomásom szerint senki nem vett részt, legalábbis az én szűkebb barátaim közül.
Kérdés: Tatabányán az ellenforradalmat megelőzően milyen nyilvános, vagy nem nyilvános viták voltak az értelmiség részére?
Felelet: Én ilyen nyilvános vitáról nem tudok, amelyen magam is részt vet-tem. Ezt 1956. október 26-án [sic! 23-án] este lett megtartva a Zsdanov kultúrott-honban, értelmiségi ankét gyanánt.
Kérdés: Kik szervezték az értelmiségi ankétot, milyen célból szervezték?
Felelet: Emlékezetem szerint az értelmiségi ankétot a TTIT szervezte, mely-nek célja az volt, hogy felelős személy – jelen esetben Darvas miniszter – előtt megvitassa az értelmiséget érintő legfontosabb kérdéseket.
Kérdés: Az értelmiségi ankéton, az értelmiség részéről milyen rétegek kép-viseltették magukat, és kb. hányan vettek részt az ankéton?
Felelet: Az én saccolásom szerint az értelmiségi ankéton kb. 200-300-an vehettek részt. Az ankéton megítélésem szerint túlsúlyban főleg pedagógusok, tanárok, tanítók vettek részt. Legalábbis a felszólalásokból ezt állapítottam meg.
Továbbá orvosok és más foglalkozásúak. Az ankéton a Megyei PB. is képviseltette magát, élén a PB. első titkárral, Nagy Kálmánnal.
Kérdés: Az ankéton mindenki részt vehetett, vagy csak meghívottak?
Felelet: Tudomásom szerint az ankéton mindenki részt vehetett. Én magam sem kaptam meghívót, mégis minden akadály nélkül bejutottam.
Kérdés: Az október 23-án estére meghirdetett értelmiségi ankét mikor kez-dődött és hány órakor ért véget?
Felelet: Az értelmiségi ankét este 18 h-kor volt meghirdetve, de – mivel Dar-vas miniszter a beígért időpontra nem érkezett meg – úgy volt, hogy meg sem lesz tartva, sokan el is mentek már haza. Majd várakozás közben, kb. 19-20 h. lehetett, amikor közölték, hogy maradjon mindenki, mert az ankét meg lesz tartva, igaz, hogy nem a meghirdetett előadóval, hanem Nagy Kálmán, a PB. első titkára fogja tartani. Ilyen előzmények után vette kezdetét az ankét, amely közel éjfélig tartott.
Kérdés: Hogyan folyt le az ankét és kik részéről milyen jellegű felszólalások hangzottak el?
Felelet: Az értelmiségi ankéton bevezető előadás nem volt. Nagy Kálmán a megnyitáskor elmondotta, hogy nem ismeri az okát Darvas miniszter távolmara-dásának. Kérte a résztvevőket, hogy mondják el panaszaikat, javaslataikat, amit majd a közeljövőben megnyíló parlamenti ülésen tolmácsolni fog a kormány felé.
Megjegyezte, hogy a felvetett kérdésekre nem tudhat választ adni, mert váratlanul érte ez a megbízás, és így nem tudott készülni.
Mint már mondottam, a felszólalók döntő része pedagógusokból állt, akik-nek a felvetéseit úgy lehetett értékelni, mint egy „panasznapot”. A felszólalásuk főleg három kérdés körül forgott, mégpedig, fi zetések rendezése, külföldi utazások biztosítása, és nagyobb megbecsülés tanúsítása a Párt-, és Kormányszervek részéről.
A felszólalók közül ismertem név szerint egy Láng nevű személyt, Mazalin György tanítót, Dr. Tima Endre tanárt, és Bárdos László tanárt. Én magam is felszólaltam két alkalommal is. Az első felszólalásom lényege az volt, hogy párhuzamot von-tam a lengyel és a magyar azonos vonatkozású kérdések közt. Elmondvon-tam, hogy Lengyelországban később kezdték meg a Párt és Kormány vezetésében elkövetett hibák felszámolását, és mégis előbbre vannak, mint mi, mert ők bátrabban nyúltak a személyi kérdésekhez, míg nálunk ez csak vontatottan megy.
A második felszólalásomban a Párt iránti bizalom kérdésével foglalkoztam.
Elmondottam, hogy a személyi kultusz következtében előállt helyzet folytán a tömegek bizalma megingott a Pártban. Itt példákkal – Rajk per stb. – ecseteltem, ami ezt előidézte. A felszólalásomat azzal fejeztem be, hogy a Párt iránti bizalmat helyre kell állítani.
Az ankét közben be lett kapcsolva a rádió, és valamennyien meghallgattuk az ismeretes Gerő beszédet.
Kérdés: Az ankéton résztvevők hangulata milyen benyomást keltett az ott történtek alatt és után?
Felelet: Az ankét alatt, a Gerő beszédig normális hangulat uralkodott a résztvevők között, ezt tükrözte a beszámolások jelentős része. A Gerő beszéd után vált éltessé a hangulat, kifogásolták a felszólalók, hogy Gerő a nacionalizmust, és nem a Párt államvezetésében még meglévő „visszahúzó” erőket mondotta ki fő veszélynek. Ez volt az én benyomásom a résztvevők hangulatát illetően.
Kérdés: Milyen előkészületek történtek Tatabányán arra nézve, hogy a sze-gedi egyetemisták követeléseinek megfelelően tüntetéseket szervezzenek?
Felelet: Erről nekem semmi néven nevezendő értesülésem nem volt, még utólag sem tudok ilyesmiről.
Kérdés: Mikor és hogyan kezdődött Tatabányán az ellenforradalmi tüntetés, azt kik szervezték?
Felelet: Erről én még közvetve sem értesültem. 1956. október 26-án du.
kb. 16 h-kor a „Bányász Rádiónál” láttam először tüntetést Tatabányán. Ugyanis a munkahelyem a rádió közelében volt, és az éneklésre, kiabálásra jöttünk ki az üzemből munkatársaimmal. A tüntetők a kórház felől jöttek, pár százan lehettek.
Közben megálltak, énekelték a himnuszt, és követeléseket olvastak fel s kiabáltak, hogy mit, azt nem tudom, mivel távol álltam.
Követelték, hogy olvassák be követeléseiket a rádióba. Ezt előzőleg a rádió vezetői nem engedték, amiért a tüntetők közül két nő meg akarta verni a rádió női bemondóját. Ezt csak hallomásból tudom. Én a tüntetésben részt nem vettem, csak mint csendes szemlélő fi gyeltem az eseményeket.
Kérdés: Ekkor a tüntetőknél már volt fegyver?
Felelet: Nem volt, legalábbis én nem láttam náluk, csak a késő esti órákban tapasztaltam, hogy gépkocsin, tele fegyveres tüntetők indultak Pestre harcolni.
Kérdés: A tüntető ellenforradalmárok honnan szereztek fegyvert, és milyen típusú fegyvereik voltak?
Felelet: A fegyverek eredetéről nem tudtam és most sem tudok. A tüntetők-nél csak gyalogsági fegyvereket, puskát, géppisztolyt láttam.
Kérdés: Mit tud arról, hogy miként történt a tatabányai rendőrség és a Hu-nyadi laktanyai honvédség lefegyverzése?
Felelet: Azt hallottam az elmondásokból, hogy a fegyverek a Hunyadi lakta-nyából, és a rendőrségről Újvárosból valók. Azonban, hogy miként jutottak hozzá, kiadták vagy erőszakkal vették-e el, azt megmondani nem tudom.
Kérdés: Ön kiket ismert név, vagy személy szerint a tüntetők, illetve a fegy-veres ellenforradalmárok közül?
Felelet: A tüntetők közül csak Láng Ferenc hegesztőt, aki, az értelmiségi ankétról ismertem név szerint. A fegyveresek közül senkit nem ismertem, már elég sötét volt, így még ha voltak is ismerősök, akkor sem ismerhettem fel.
Kérdés: Kik engedték ki a rabokat, mit tud Ön ezzel kapcsolatosan?
Felelet: Hogy kik, mikor és honnan engedték ki a rabokat, nem tudom.
Később megtudtam, hogy a X. aknából is, majd másnap, október 27-én Orosz-lányból is kiengedték a rabokat. Erről egyrészt hallomásból értesültem, másrészt személyesen győződtem meg, amikor az oroszlányi rabok bejöttek Tatabányára.
Kérdés: A kihallgatását ideiglenesen megszakítom. A jegyzőkönyvet lezár-tam.
Felelet: A vallomásomat az igazságnak megfelelően tettem meg. A jegy-zőkönyvet helyesen vették fel, amit átolvasás után aláírok. […]
Jegyzőkönyv
Horváth János kihallgatásáról Tatabánya, 1957. június 26.[…]
Kérdés: Tegyen vallomást arról, hogy mikor és milyen körülmények között kapcsolódott be Ön az ellenforradalmi felkelésbe?
Felelet: Mint már előző kihallgatásomon vallottam, hogy Tatabányán 1956.
október 26-án a du. órákban láttam utcai tüntetéseket, amelyeket munkatársa-immal szemléltem az utcáról. Délután kb. 16 h lehetett, amikor a Bányász Rádió közelében lévő tüntetőknek egy ismeretlen férfi a pestihez hasonló 14 [sic!] pontos követelést olvasott fel. Majd indultak, hogy a rádióba is beolvassák. Amikor Óvári Rudolfné bemondónő engedély nélkül meg akarta akadályozni, a tüntetők közül két nő meg akarta verni, végül is a 14 pontos követelést mégis csak beolvasta a fenti férfi a rádióba. Én ennek az eseménynek mint csendes szemlélője voltam, majd bementem a munkahelyemre átöltözni, mivel lejárt a munkaidő, és indultam haza. Útközben bementem a rádióhoz, hogy hazakísérjem Óvárinét, nehogy esetleg bántalmazzák. Azonban megérkezésemkor Sipos Lajos rádiószerelő közölte, hogy időközben Óvári Rudolfné már lakására távozott. Mialatt Sipossal beszélgettünk,
október 26-án a du. órákban láttam utcai tüntetéseket, amelyeket munkatársa-immal szemléltem az utcáról. Délután kb. 16 h lehetett, amikor a Bányász Rádió közelében lévő tüntetőknek egy ismeretlen férfi a pestihez hasonló 14 [sic!] pontos követelést olvasott fel. Majd indultak, hogy a rádióba is beolvassák. Amikor Óvári Rudolfné bemondónő engedély nélkül meg akarta akadályozni, a tüntetők közül két nő meg akarta verni, végül is a 14 pontos követelést mégis csak beolvasta a fenti férfi a rádióba. Én ennek az eseménynek mint csendes szemlélője voltam, majd bementem a munkahelyemre átöltözni, mivel lejárt a munkaidő, és indultam haza. Útközben bementem a rádióhoz, hogy hazakísérjem Óvárinét, nehogy esetleg bántalmazzák. Azonban megérkezésemkor Sipos Lajos rádiószerelő közölte, hogy időközben Óvári Rudolfné már lakására távozott. Mialatt Sipossal beszélgettünk,