• Nem Talált Eredményt

Horváth András — Kazinczynak

Tétről. Martzius' 3án 1817.

T e k i n t e t e s K a z i n c z y F e r e n c z Ü r n a k Horvát András baráti üdvözletet!

October fián 1816. indult, és soká óhajtott leveled, édes Bará­

tom ! December' derekán talált Pázmándon, hol akkor hoszszabb ideig késtem. Ott létemben az építésnek gondjai foglaltak - el.

Ezen munkától alig szűntem-meg, midőn nem sokkal haza t é r t t e m után új, és váratlan dolgot kellett hivatalból fel-vállalnom, mely miatt h a t hétig egyébbre figyelmemet nem. fordíthatám. í m e hosz-szas késedelmemnek oka, mellynek tekintetéből a' te jó szíved tőlem a' botsánatot meg nem tagadhatja. Most a' tavasznak nyiltával gaz­

dává kell lennem, 's tsak kevés i d ő m a r a d é k r a t a r t h a t o k számot, mellyet tudományi ismereteknek gyűjtésére kényem szerént szentel­

hetnék. — Már Leveledre.

Előbbi Levelemben éppen n e m az vala szándékom, hogy Téged nagy tekintetű Férjfiú ellenem gerjeszszelek. Ha pedig ottan

tűzbe-3391. Martzius' 3án 1817. 99 j ö l l lágy érzéseid sértéseket, vastagságokat t a l á l t a k : kettői végy

kérlek fontolóra. Az eggyik, hogy én tsak felelő v o l t a m : noha úgy ítélsz, hogy n e m eggyenlő fegyverrel élünk. A' m á s i k : hogy n e m a' Te nevedet, 's érdemeidet érdeklettem, mellyeknek — színlés nél­

kül mondom, — buzgó betsülője, és magasztalója v a g y o k : h a n e m azt k á r h o z t a t t a m , hogy a' nemzeti nyelvet m e g - e r ő l t e t t e d ; 's úgy tetszett, mintha azon igyekeztél volna, hogy mássá alkossad. Már pedig midőn e' tárgyról vagyon szó, n á l a m könnyen ineg-esik, hogy buzgodásom azon a" megyén által-ragad, mellyen a' huzamos meg-gondolás belül tartóztatott volna. Nevezzed Te ezt gyarlóságnak, nevezzed heves­

ségnek ; én meggyóntam, hogy illyen vagyok. — De engedd-meg, sze­

retett Barátom, szóllhassak Véled bátran. Lehet, hogy a' mit tettél, próbaképpen tetted azt. Hidd-el, édes B a r á t o m ! illy nagyra terjedő próba m á r m a g á b a n v e s z e d e l m e s ; m e r t az egész Nemzet' legdrágább sajátjának ügyét, a' közönséges princípiumok ellen fel-állított magános vélemény szerént, vagyis, szabad tetszésből intézni, felette ébresztő, ne mondjam ingerlő. Tudom, a' Te szándékod legjobb, erányzásod felséges: m e r t a' nyelvnek bővítése, hajlítása, 's egyébb tulajdoninak ki-fejtése forog termékeny e l m é d b e n ; tsakhogy, úgy vélem én, a' nyelvnek eredeti, 's belső természetét, mellyet érezni könnyebb, mint fejtegetni, el-tévesztenünk soha nem kell. Valamint minden N e m z e t ­ nek saját karaktere, úgy minden nyelvnek különös, és mással meg n e m férő tulajdona v a n ; mellyre a' magyarban, a' bővítésnek leg-tüzesebb hevében is, annyival inkább kell vigyázni, mennyivel bizo­

nyosabb, hogy minden Európai nyelvektől egy különös valót teszen.

Most kell pedig főképpen mindenre szemeseknek lennünk, midőn a' Nemzetnek tehetőbb része a' hazai nyelvnek virágoztatása körűi egy szívvel lélekkel fárad: nehogy az engesztelhetetlen bírónak, a' kései időnek.'feddetésünkre sok okot szolgáltassunk. Igaz, haszontalan kívánás, hogy mind egy nyomon járjunk; sőt meg-kell ismernünk, hogy a' különbözésnek tetemes javai v a n n a k : de még is óhajtani való, hogy egymástól végetlen szélekre ne távozzunk. Építsen magá­

nak a' j á m b o r Philologus törvényeket, nem lehet t i l t a n i : de minden szabadság mellett sem lehet a' szokást, melly a' nyelvnek eggyik szegletköve, el-mellékelnie. Én valóban nem tsak a' deák nyelvet é r t e i n a mit Gelliusból olvasok 2. 25. M. Varró in omnibus paene verbis consvetudinem dominari ostendit. A' végén ezt jegyzettem-m e g : Senfior nejegyzettem-mo dicit, et id per se nihil e s t : assentior t a jegyzettem-m e n fere oinnes dieunt. Sisenna unus assentio in Senatu dieebat, et

100 3391. Horváth András. 1817.

eum postea multi secuti; neque t a m e n vincere eonsvetudinejii p o t u -erunt. Ugyan Gellius 16. 7. hagyta fenn: Laberius verba pleraque licentius, petülantiusque finxit. etc. Ott is, itt is a' példák ollyanok, mellyeknek mi is tudjuk mássait adni. Tudjuk azt is, hogy a'

Komaiak Laberiusnak maga-tsinálta szavait el n e m szerették, llly győző a' szokás! mellynek erejét elmésen vitatván Sulpicius Apol-linaris ismét Gelliusnál 12. 13. mondja: Sed nimirum eonsvetudo vicit; quae cuin omnium domina rerum, t u m maximé verborum est. Mit n e m azért említek, mivel benn különösen a' szokás vagyon n e v e z v e : h a n e m mivel meg-mutatja, hogy a'' szokáson az újítás által n e m r o n t h a t . Az újításról maga szóll Gellius: Verbis uti aut nimis obsoietis, exculcatisque aut insolentibus, novitatisque durae, et ille-pidae, par esse delietum videtur. Sed molestius equidem eulpatiusque esse arbitror verba nova, incognita, inaudita dicere, q u a m invulgata, et sordentia. Példáit n e m szükség ki-jelölnöm: olvashatni L. 11.

G. 7. Sallustiust a' jó féle deák írók Novátornak kiáltották, és ugyan kemény s z e m r e h á n y á s s a l : ámbár, h a m i t a' dologhoz értek, m e r e m állítani, hogy Sallustiusnál n e m sok novatiot találni. De a' romai fül olly kényes volt, hogy kevésen is meg-indulna, és tsak egy szóért is c o m m u r m u r a t i o lieri eoepta est a plerisque quasi m o n s t r u m verbi admirantibus. Ebből ki-látható az, hogy az ékes deák nyelvnek arany Korában, és még ezután is, a! Közönségnek nagyobb, 's ugyan azon felekezete, mellyen a' Tudósok állottak, a' szó, és szóllásbéli újítások ellen volt inkább, m i n t azokat javallottá volna. És ez volt, betses B a r á t o m ! hozzád eresztett levelemnek fő t á r g y a ; utóbbi B á t s -megyeiden t e t t változtatásaid pedig annyiból fognak ott helyet, m i n t ­ hogy sarkaltad ki-jelültetéseket; de azért is, mivel vitatásomat pél­

dákkal illett világosítanom.

Itt meg-szakasztom beszélgetésemnek fonalát, !s azt a' kérdést teszem fel: használnak-e valamit a' mi öszve szóllalkozásaink ? én semmi nyereséget nem látok. Te azt m o n d o d : az maradsz, a' ki vagy. Szabad mondanod, és meg-állanod. Nékem sem szándékom m á s n a k lennem, mint a' ki v a g y o k ; 's szabad ez is. Mindegyikünk meg-győződése szerént tselekszik. Mit érnek tehát az írással váltoga­

tott patvarkodások, mellyek önként éles kifakadásokat nemzenek ? — Én ezért azt a' vallást teszem Előtted, jeles Férjfiú, és nagy lelkű B a r á t o m ! hogy minden vitálkodásoktól elállok, 's a' g r a m m a t i z á -lásnak különösen bútsút a d o k : m e r t a' viszonos hevet gyullasztó írások mind időnket fogyatják, mind költsönös bízodalmunkat

meg-3391. Martzius' 3án 1817. 101 vesztegetik, mellyeknek tsak egyyike is elég kár. Lássák, kiket vagy a természet erre szült, vagy talán a' hivatal r á kénszerít, én örömmel h á t r a lépek a' békének, és nyugvásnak édesen tápláló ölébe. Éppen ezért n e m osztom ágakra legutóbbi levelednek r e n d é i t ; m e r t némelly állításokban n e m eggyezvén, látni, hogy mindinkább el-távoznánk.

mint egymáshoz közelítenénk, 's szóból szavat fejtvén, soha végre n e m jutnánk. Teszek még is egykét jegyzést, inkább magam igazítá­

sára, mintsem egyébb tekintetből.

Azzal vádolsz, hogy én az árkusról, 's ívről szóllván, tudatlan­

nak e l e . mondottalak. Meg-botsáss, jó lelkű Barátom, ott egy betű sem volt Le reád i n t é z v e : h a n e m én a' dolognak maga szerént való fektét, és a' szokatlan szóból egyenesen t á m a d o t t ideát n é z v é n : minthogy e' kettőt öszve nem férkeztethettem, a r r a fakadék, hogy

tudatlanság volt az árkust ívvé t e n n i : oka m o n d á s o m n a k : mert' az öszve sodrott, és ismét ki-eresztett papirosnak a' bolthoz — arcus — hasonlósága annyiból van, a' mennyiben mind a' -kettőnek lapja is vagyon, de az ivnek nintsen. Távúiról sem gyanítottam, hogy Te légy, ki ezt kezdeni merted, 's álmélkodva kellett h i n n e m tennen vallásodból. Az újításnak illy szaporaságában egészen másfelé gon­

doltam én, n e m Széphalomra. Ennyivel inkább vágytam soraidból olly okokat olvasni, mellyek az ívnek el-fogadására bírnának. Minden előítéletet félre t e t t e m : vizsgálódtam eleget, még sem n y e r h e t t e m meg, hogy az ívnek barátja legyek, h a t s a k vakon nem engednék.

Eröködni; tollam' hibája-e, vagy etymologiai késértet, nem tudom. Annyi bizonyos, hogy erőlködik szebb hangot ád fülemnek, mint amaz. Mutatja ez, hogy az euphonián épült szokás az e t y m o -logián h a t a l m a t vett, és jó meg-tartani. Erre is szép paralellum vagyon Gelliusnál 2. 17. hol Ciceróval ezt m o n d a t j a : eonsule veri-t a veri-t e m : reprehendeveri-t. Befér ad a u r i s : p r o b a b u n veri-t : — volupveri-taveri-ti auveri-tem aurium morigerari debet oratio. És 13. 20. A seriptoribus elegantis-simis major ratio habita est somtus voeum verborumque jucundioris, quae a' Graecis euphonia dicitur, quam reguláé disciplinaeque, quae a' Grammaticis r e p e r t a est. A' mit ott Valerius Probusból citál, a' Grammaticusoknak bizonnyal n e m k e d v e z ő : Si aut versum pangis, aut orationem solutam struis, atque ea verba tibi dicenda s u n t : (urbis, urbes) non fmitiones illas praerancidas neque foetutinas g r a m -maticas spectaveris: sed a u r e m t u a m interroga etc. — Ez okból választani lehet a' lélegzetet i s : n o h a a' g és k a' z előtt tsaknem egy pendülést á d : még is úgy tetszik fülemnek, hogy a' nyelv a'

1(12 3391. Horváth András. 1817.

hangejtésben közelebb jár a' g hez, 's kellemetesebb is a' kimondás.

Gyulongás, mivel rövidebb a' szokásban lévő iterativum gyullado-zásiYdl; de a' gyökér-szónak sem lévén vagy erejére vagy Isonkítá-s á r a ; nyereIsonkítá-ségünk közé t a r t o z b a t i k : azért iIsonkítá-s, m e r t a' P o é t a tetIsonkítá-széIsonkítá-se szerént választhatván, hol eggyiknek, hol másiknak veheti hasznát. — A' többit feledjük: vagy inkább hagyjuk kinek kinek tetszésére ' s ítéletére.

Költseit költöttnek í r á m : inert a' Költsei név eddig előttem ismérve n e m lévén, nem m á s t gondoltam, minthogy az Anti Mon-dolatnak Szerzője magának költött nevet adott, a' költöttből Költseit fsinálván. Ez könnyű tévedés, m e r t most n e m szokatlan költött név alatt patvarkodni. Édes B a r á t o m ! Költsei Bokonod jót a k a r t Véled, mint igen buzgón szerető Barátod; de ő inkább m á s k é p p szeretett volna, m i n t úgy.

Írod, hogy én, ki békét és szelídséget prédikálok, m a g a m ez ellen tselekszem. Mondottál valamit. 'S valóban lürtsák vagyunk mi emberek, kik másokban mindent j o b b a n látunk, mint m a g u n k b a n . De legalább az van részemen, hogy a' m i t én Kevésnek mondottam,, a' m i t levélre bíztam, azt n e m n y o m t a t á s r a k é s z í t e t t e m ; 's n e m a k a r t a m volna, n e m is a k a r n á m a' Világ' piatzára ki-rakni. Nékem a' Mondolat, Anti Mondolat, Tükrötske 's más e' féle piszkáló 's pisz­

káló közlések soha n e m fognak meg-tetszeni.

Kisfaludy Drammajáról hozott ítéletedben T. Takács Űr és én Véled tartunk, 's ő ezt tőlünk magunktól értette-meg. Tsak azt teszem hozzá, hogy a' mit Kisfaludy, mint Poetai Alkotó vétett, azt könyvében a' hazafiúi léleknek lángolása, 's az ő nyelvének ereje enyhítik. Mert én az érzéseket feszülve tartani akaró írásokban ar hazafiságot talpkőnek veszem. A' mit a' Hazafi érez, attól tüzesedik elméje, azzal rakodnak-ineg gondolati; a' száj közli a' gondolatokat, az írás pedig fel-fogja, 's n e m festhet m á s képet, mint azt, melly előbb a' főben meg-foganodott. Qualis est animus, talis itidem est sermo.

Édes B a r á t o m ! mennyi van még leveledben, a' mit feleletlenűl hagytam, de a r r a határozott el-tökéllésem, hogy mindenen tsendes vérrel által-menvén, az ütközésekre vezethető feszegetésektől t a r ­ tózkodjam, nehogy szabadon ki ereszkedvén, valamit azt mondani találják, a' mi e r á n t a m való barátságodat, mellyet én fel-bontbatatlan-nak lenni kívánok, tsak kevésben is meg-hűtené, ne mondjam, el-oltaná.

Tartsd meg azt a' szíves indulatot, mellyet látásodtól fogva vélem

8392. Gr. Dessewffy József. 1817. in;;

érezlettél, 's hidd-el, hogy én mindenkor változhatatlan tisztelőd maradok, 's k o m o r a b b óráimat a' Te emlékezeted deríti-ki. Élj bol­

dogul ! szeress, és mutasd-be Nagyságos Hölgyednél mély tisztele­

temnek izenését.

T. Takács Űr általam intézi Hozzád szíves üdvözlését.

[Eredetije a M. Tud. Akad, könyvtárában : .VI, írod. Lev. ív. 117. sz.]

3392.

Gr. Dessewffy József — Kazinczynak.

Kassárul, Mártzius 7ikén 1817.

Drága Kedves B a r á t o m !

N e m végeztem még el az Erdélyi Muzéom V-ik Fűzetjének olvasását, m e r t tsak itt 's a m o t t forgatám, és a z é r t n e m tudom, hogy olylyan lesz é az mindenütt, a' mire a' te és Döbrentey ellen­

kezői nem fognak tudni felelni. Nagyon fogok örvendeni, ha meg-győzendetek a' felül, hogy l&nk&dol roszszúl van, és hogy lankadsz s z e b b ; m e r t az, a' mit eddig vagy te, vagy Döbrentey hozzám írtatok e' tárgyban, n e m látszott előttem elegendőnek arra, hogy vélemé­

n y e m e t megváltoztassam. Ti engem m a k a t s n a k véltek, de ugyan miért lennék akaratos, kivált az ilylyenekben ? és miért ne a k a r n á m én ezt e' dolgot érteni, ha é r t h e t n é m ? Igaz az, hogy illendőnek kell lenni a' nyelv szokásnak, így hát azt kell megmutatni, hogy a lan-kadol illetlen. Én felette tisztellek titeket, de azért ne kívánjátok hogy simább fülűeknek és édesbb szőllásúaknak tartsalak, m i n t anynyi szép, nyájas, rózsa ajakú, bájos hangú, igen jól nevelt és magyarul gyönyörűen beszéllő nagy rangú Magyar dámákat. A' rnondi és mondih parasztos és tiszaháti, de a' lankadoí n e m az. A' tsilla-podjál szebb, de a' tsülapodj azért n e m parasztos. Azt k é r d e d : hogy hová viszen ez ? én pedig azt felelem, hogy az okos e m b e ­ reknél koránt sem a' zabolátlanságra, h a n e m az okos szabadságra, a' nyelv bővségének oltalmazására, a' minden, a' hol n e m is szük­

ség, piomozni kivánó gramatikások szokott türedelmetlenségének gátlására, a költeményes nyelv' künynyebbítésére és bővítésére, a' folyó beszéd mértékességének változóbbságára, és a' szükségtelen tzirkalmazások eltávoztatására. Ideje, hogy nyelvünket, m á r egyszer

104 3392. Gr. Dessewffy József. 1817.

philosophice és aesthetice is, n e m pedig tsupán G r a m m a t i c e hasz­

náljuk ; m e r t á m b á r filozófiai tudomány a' Grammatika, de mindaz­

által igen kevés filozófiai és aesthetikai lélekkel ihletett gramatikusz vagyon ínég a' Görögök, Deákok és F r a n t z i á k közt is. A" jó írónak fel kell fogni minden a' jól nevelt e m b e r e k ' társaságában szokásban levő szóllás formákat, m e r t hol lesz m á s k é p p ' en derniére analyse a' nyelv regulátlanságok K r i t é r i o m a ? Ismétlem, hogy én n e m m o n ­ dom, hogy lankadsz rosszul van, h a n e m tsak azt mondom, hogy valamint tsülapodjál szebb, mint tsülapodj, úgy lankadol is szebb m i n t lankadsz, és hogy mind emez, mind a m a z végzet váltva szokásban vagyon, kény szerint a' legjobban nevelt Magyar einbe-reknél-is, és hogy az a' szokás megvolt az előkellőbbeknél, még minekelőtte a' gramatikások nyelvünket regulázni k e z d e t t é k ; végtére hogy minden regulázások mellett fennmarada ez e' kétféle szokás, és hogy a' felylyebb említett okokra nézve kívánatos, hogy ezután is megmaradjon. Ha a' reguláris vágysz helyett így mondjuk: vagy:

iiiiért ne m o n d h a t n ó k vagy lankadsz, vagy lankadol, m i n e k u t á n a a' pör sereget jóval megelőző sok magyar pallérozott mind férjíiak, mind aszszonyságok mind így, mind amúgy mondják és mondták régtűi fogva? Nehezebben fogjuk még a' nem illőnek látszó szokást is kiküszöbölni, mint behozni a k á r h o v á is az akármilylyen szokatlan és a' mellett roszszúl hangzó illendőséget; és így látod, hogy a' lankadol nem a' r e z u l t á t o m a vagy a' tunyaságnak, vagy a' gondatlan­

ságnak, vagy a' makatsságnak.

Müller J á n o s levele Nikolaihoz így kezdődik a' Magyar F o r d í ­ tásban : Müylyen örömöt tsinált nekem a' nemes 's tudós Kovachicli

Úrra emlékezés etc. Ha el nem tévesztette a' Kinyomtató vagy a' C s u h a d á r : ez olylyan szokatlan kitétel, hogy bizonyosan hibának fog tartatni az egész hazában, m e r t érthetetlen, b á r m i rövid is. Még akkor is szó lenne iránta, h a a' s z ó : emlékezés előtt a' n e m s z ó t s k a : az fogna állani, ' t u d o m hogy a m a z előadás módja ezen toldó s z ó t s k a : való elkerülése végett vala választva, de híjába, a k á r m i okra nézve, n e m egy könnyen fogunk minden esetben hozzá szokni. Én több ízben m á r n e m foghattam meg benned, kedves b a r á t o m , egy részről &

regulákhoz ragaszkodásodat, m á s részrűl pedig azoknak némelykor oly bátor megvetését. Mivel mind költeményes, mind filozófiai, mind aesthetikai nyelvünk anynyit köszönhet neked, kérlek, nyelvünk sze­

relméért és a' magad ditsőségéért, hogy egy részrül nyelvünk okos szabadságát megszorítani ne igyekezzél, m á s részrül pedig nagyon

3392. Mártzius 7ikén 1817. :io;-, önkényes eredetiséggel a' n e m egészen nemtelen nyelvszokásokon keresztül ne hajts.

Azt mondod hogy valamennyire kikészített ízlésű, és n e m egé­

szen elhibázott tanúlású e m b e r v a g y o k ; ha ezt n e m csupán b a r á t -ságbul vagy hizelkedésbül mondod, lásdd t a n á t s o m b a n tartós és valóságos díszedre törekedő igaz igyekezetemet. A' tanúit emberek társasága Respublica. Úgy kell abban t ó n t adni, hogy az észre n e vevődjön. A' mozgató lángelmék gyakran elragadtatnak, és ez ugyan jő — m e r t a'

Ki n e m ragadtatik, nem ragad az el mást.

Azomba' meg kell elégedni, ha az e m b e r a' sebesebb szállókat h ú z ­ hatja m a g a után. Nem kell kívánni, hogy a' tunyább szárnyú t ö b b ­ ség mindenben kövessen minket. Egyébaránt, még a' legmagossabban szálló sasnak h a t a l m o s repülése is n e m mindég egyerányzó felleng-ségű. Mindennek tsak az a' vége, hogy n e m kell bojgatni a' régi nem-nemtelen szokásokat, azomba' lassan lassan bé kell hozni sok új nemes szabásúaJcat is. E' két m ó d igen szépen megfér egymás mellett. A' mit a' mostani okos Franczia politika egy regulázott de szabad Konstitutzió meggyökerezésére, az új és régi nemességnek öszszeolvasztásával talált, lehet azt szintúgy a' még habzó Magyar literatúra megfundáltatására nézve követni.

Nem m e r n é k neked ilylyeneket írni, h a nagyon n e m szeret­

nélek, és ha n e m tudnám, hogy te is szeretsz e n g e m e t : a n n a k o k á é r t : Új "atyáságodnak felette örülök, és nagy, nagy, igen nagy m e g ­ tiszteltetésemnek tartom, hogy az Erdélyi levelek hozzám lesznek írva. Úgy fogok én a' jövendő n y o m előtt megjelenni, mint a' szálló sas' terepély szárnyai alatt kapaszkodó ökörszem. Én is h á t ökör­

szem lettemre majd egy kis értekezésemet megküldöm neked a' Magyar ortografiárul. Kevésbül álló. de hoszszas meghányásnak vetés­

nek rezultátoma, «Si licet exemplis in parvo grandibus uti.» Lavoisier az egész sziszthemáját egy ívnyi papírosra írta le Báró P o d m a -nyitzky Jósefnek.

T r a t t n e r még s e m m i t sem írtt n é k e m az Erdély országi leve-lekrül, és ha írand, parantsolatod szerint lesz a' felelet.

Székely Sándor nagyon hajházza a' h a t h a t ó s s z a v a k a t ; azoknak pedig mintegy magoktul kell jönni az igazán szerentsés képzetek' kifestésére. Annak a' Képfaragónak, a' kinek igen nagy gondja van a' redőztetésekre, lelkét n e m igen ragadta el m a g a a' vo xalóv. Nem

Í I K i 3393. Kazinczy — Pápay Sámuelnek. 1.817.

csupa szabó a' Költő, de mind t e r e m t ő ' mind a' teremtvényeinek felruházója. Költsey fantáziája hajlékonyabb.

Szent Miklósy etsetje kellő, de n e m igen találmányos, és még jő meszsze áll Leszszingtül. Azomba' haladunk. «Tantummodo aut minus imitatores, aut cum maiori judieio essent plerique j u n i o -res nostri aucto-res.» Valamivel többet kellene Görögül, Deákul és Franeziáúl olvasniok, m e r t az Angoly és Német literatúra ébreszti, éleszti, élesztheti és nevelheti a' természetes tüzet, de többnyire tsak a' Déli literatúrák' remekjei gyújtják fel a' leghathatósabb, legtisztább és minden füst nélkül való lángot, és ez n e m is lehet másképp'.

Nem borongós Ködökön keresztül kell sütni a' n a p n a k a' hozzája viszsza szító lelkekre és szívekre. Nem a' közönséges és a' m i n d e n ­ napi, h a n e m a' szép t e r m é s z e t e s : és a' czikornya meg az erőltetés és puffadás nélkül felséges és h a t h a t ó s tsak a' derűit ég alatt t e r e m ­ het. Én ezeket n e m tartom elő- vagy viszszás ítéleteknek.

Sok j ó van Döbrenteinek a' Franczia literaturárul való érteke­

zésében, de a' mit végtére Stael aszszonyságrul mond, hogy t. i. ő a' tsínosb társaságokban uralkodó tőn festésében igen szerentsés, azt n e m akarja egészen elhinni Franczia ország.

Nem akarlak tovább unatkoztatni, m e r t ha nekem mulatság veled szóllanom, te j o b b r a tudod fordítani idődet. Én életednek minden pertzenetében, mindenkor és mindenütt tisztelni, szeretni és kímélni foglak. hív Jóskád mpr.

[Eredetije a M. Tud. Akad. könyvtárában: M. írod. Lev. ér, 33. sz.]

3 3 9 3 .