Kolozsvár J a n . lOd. 1817.
Kedves Barátom,
Válasszal rég adós vagyok, 's ez szégyen épen nekem, Hozzád, de lehetetlen volt írnom. Boileaunak Art poetique-jét én még Lip-sziában kezdettem fordítani, végeztem Andrásfalván. Egyszer el is a k a r t a m égetni. Most, elgondolván hogy a' mi firkálójinknak
szűk-s :i355. Döbrentei Gábor. 1817.
séges az Útmutatás, újra dolgozám. Ez elfoglalt, 's minthogy egyszer ennek elvégezésére bizonyos terminust találék mondani Lajos előtt, éjfélekig is dolgoztam, hogy ő lássa feltétemnek pontos teljesítését, 's ne hogy rajtam hímet várjon. Én azt tartom, az ifjakat a" Neve
lőnek így is kell erősíteni.
A' mi kedves Cserey F a r k a s u n k tegnap előtt estve ide meg
érkezett. B. Wesselényi Miklós m o s t M. Vásárhelytt lévén, a' felső szobák üresek, 's Cserey abban lakik, mellyben ettünk. Mindég együtt vagyunk. Vele külömben is mindenkor nagy örömmel töltöm az időt, de kivált most, kötelességem is, hogy beszélgetéssel űzzem egyedül m a r a d t á b a n eléjövő fájdalmait. Leveled, mellyet Csereynk iránt irtál Gróf Gyulainénak, nálam van. A' Grófnéfól tegnap előtt vettem levelet, mellyben írja, hogy J a n u á r . 15dikén itt lesz. Akkor általadom. N e m lehet észre venni, hogy Csereynk házasságról gon
dolkodnék. Én ugyan nagyon örvendenék Veled együtt, ha projectu-mod teljesedhetnék, 's óhajtanék benne m a g a m is m u n k á s lenni.
Csereynk épen m a kére-meg, hogy szomorú jelentéseihez a' szokott addresszek írásához egy deákot szerezzek neki, a' kis Kelement hívatám, épen most vezetém-fel hozzá, 's ezzel azt nyerem, hogy Cserey Kelemennek egy poéta meghozatását ajánlá. Kit, kérdeze engem, 's én Nitsch Horatziusát m o n d á m . Meglesz.
Az 500 Rft kiküldése így t ö r t é n t : Mikor Te n e k e m azt éjfél után beszélléd Kolozsváratt, elérzékenyedve m e n t e m lefekünni a' kis szobába, 's itt könnyezém-ki fájdalmamat, hogy n e m segíthetlek.
Ha én tehettem, m á s n a p reggel meg lett volna levelem írva felesé
gedhez. Andrásfalván azt ismét említeni találád. L á t t a m én azt ábrázatodon, hogy úgy beszélléd, olly ártatlansággal adod elé, mint egyik b a r á t a' másiknak szokta megmondani tartózkodás nélkül bajait. Te egykor a' Grófnéval a' kertbe menél. Utánatok l á t t a m ablakomból menni Lottit, leányoddal és az övével. Kezén szökdelt a' kedves Genie. Hirtelen menék, hogy Lottival külön szóllhassak.
<Hallotta a Comtesse, mondám, mit beszéllett Kazinczy ?» —
«MitV» «Az 500 forint felől, sugám neki. Vallyon hogy' lehetne segíteni ?» Erre L o t t i : J e vous prie, dites-moi en francais, ce que vous me voulez dire, parce que elle (leányodra intvén szemével) pourra nous comprendre. Elmondani kérésemet francziául, 's mi beszéllgetve m á s ú t a t vettünk, hogy Te és a' Grófné meg ne lás
satok. Lotti egyszeribe kész leve mind az 500 f. kifizetésére. Én úgy is most pénzt kapok kereskedésemből, monda, 's által adom
3355. Jan. lOd. 1817.
az Urnák, hogy jó módjával küldje-el. Ne, felelék, mind ne fizesse-ki a' Comtesse, vegyen Lajos is részt e' t e t t b e n ; a k a r o m hogy illye-nekre szokjék. Lotti t e h á t 300zat ígért. Ohajtám F a n n y t és Stanezit is ebből osztoztatni, kik nagy örömmel tették volna, de azok akkor egykori Klavírmesterjek Özvegyének szándékoztak segedelmet kül
deni. Lajossal is még az nap közlém. Ismered a' jó szívűt, azonnal kész volt. Mint Lottinak, úgy Lajosnak is mondám, hogy tőlem kitelhetőképen én is részesülni akarok a' segítésben. Ezt utóbb azután Lajossal csinálám-ki. 0 , úgy látszott, kívánta is, n e m is.
Kívánta, m e r t kedvemet n e m a k a r t a szegni: n e m kívánta, m e r t kímélt. Azonban Dédáeson n e m k a p h a t v á n bé kereskedésbeli pénzét, csak 110-et adhatott. 9 0 forintot én adék. így leve 500. Azolta Lajos mind azon volt, hogy neki az általam hozzá tett pénzt szabad legyen kifizetni, 's erre engemet többszer is kérvén, reá állottam.
Miért, azt kitalálhatod. — Ezen egész dologról csak mi h á r m a n tudtunk. Én, a' mint tapasztalam, szerencsésen elküldöttem a' pénzt, egy Dévai kereskedővel Pestre, Eggenbergerhez, őt megkértem, hogy Friedhez utasítsa. Az Ismeretlenhez irott leveledet még Dédáeson kaptam, 's hideglelésemből folyt gyengeségemet és Sipos elvesztésén bolyongó melancholiámat az nagyon oszlatta. Leveledet Lotti meg
m u t a t t a a' (írófnénak. Én n e m voltam vélek, mikor elolvasták. Lajos azt monda, hogy az Anyja azt felelte, ő is kifizette volna a' S u m mát, ha szándékunkat tudja. Én a' Grófnéval e' felől azolta se szól-lottam. Egész Erdélybe senki sem tudja a' dolgot, Báján 's B. W e s s e lényi Miklóson kívül. Bájának megkellett m o n d a n o m , m e r t Felesé
gedhez irt kis levelemet vele í r a t t a m . Wesselényinek elbeszéltettem Dédáeson létében. Csereynknek még m e g m o n d o m .
Se Lajos, se Lotti semmikép n e m akarták, n e m akarják, hogy én ezt tudtodra, adjam. Én n e m találok benne s e m m i t is, miért ne ? Kivált az Ismeretlenhez irt [levél] vétele után nem, mellyben látom, nyughatatlankodva vágyói megtudni. Ezen leveled elolvasása előtt igaz hogy én is feltevém soha azt neked hírűi n e m tenni. Örömet szerezvén barátunknak, ha megmutatjuk, hogy gyengéd érzéssel vagyunk barátjok, miért ne tudassuk meg vélek irántok való tettün
ket. Mind azonáltal ezt csak azon feltétel alatt irám-meg, a' mit becsületedre fogadál, hogy soha ezért viszont ajándékot n e m adsz egyiknek is. Szeretni fogom, ha a két testvérrel ezt n e m közlöd, hogy általam tudod, á m b á r én nem álarezoskodhatom annyira, hogy nekik, mikor erről tán szó lenne közöttünk, meg ne m o n d a n á m .
10 ;!;iü.r). Döbrentei 'tábor. 1817.
J a n u á r . 14.
Edes barátom, kedvetlen vala félbehagynom levelemet, de még is holmi egyebek miatt kellett. Most Erdélyi leveleidhez tartozókat.
Simon Kőmetsző Norimberga tájáról való. Gróf Batthyányi Ignáeznak, a' Püspöknek könyvnyomtató műhelyében volt Factor, 's akkor is metszegetett. A' Püspök meghalván, t e s t a m e n t u m á b a n hagyá, hogy Simon, többízbeli e l m a r a d o t t fizetéséért, nyomtatói betűjit kapta. De mind eddig azokhoz n e m j u t h a t o t t . Élelem végett így peesétnyomókat 's köveket metsz. Munkáji közül vágynak Bécsben is, Lichtenstein Galleriájában. Itt vele gyűrű köveket leg
inkább metszetett a' megholt Gróf Bethlen Gergely. Most dolgoz
tatja Gróf Teleki Imre. — Csak kiild-bé czimedet, bizonyosan m e t szeni fogja.
Nagy S a m u szül. 1783. Febr. 7dikén, Nagy Enyeden. Atyja Nagy Sándor, a' Kollegyiomnak elébb Számtartója, azután a' Város Perceptora. Anyja Kovács Erzsébet, nemes személyek. f á b a n faragni kezdett 8—9 esztendős korában magától, ember figurát, 's teheneket, kutyát, mint gyermek. Németül Szebenbe tanult. Négy esztendős deák volt, mikor Bécsbe ment. Néhai S t a t u u m Praesidens Gróf Kemény — — — 1
Nagy Sámuel született 1783. febr. Telikén, N. Enyeden. Szüléji Nemes Nagy Sándor, a' Kollegyiomnak elébb Számtartója, azután
•A Város Perceptora. Anyja X. Kovács Erzsébet. Tanult Enyeden 1803dikig. Fába faragcsálni kezdett magától 8—9 esztendős korában, teheneket, ember figurát. Németül Szebenben tanulgatott. Gróf Kemény Farkas, Statuum Praesidens meglátván munkájit, midőn a' Reform. Consistorium is ajánlotta a' Guberniumnak, ott pártját fogta, 's a' Gubernium eszközlése által nyerte az Udvari Cancella-riától stipendiumát. Négy esztendős deák volt, mikor Bécsbe fel
ment, fenn volt S1 „ esztendeig. Viszsza j ö t t hazájába 1809-ben Szeptemberben. (Ezen utat akkor Pesttől fogva Temesvárnak, Rugós
nak, Dévának, Szászvárosig együtt tettük, pénzét Pesten zsebéből véletlenül elveszítette, 's az én költségemen, mellyel azután vissza
adott, utazott bé velem. Minekufánna Gernyeszegeii a' néhai Gróf Teleki Józsefnél, a n n a k szobáji falait márványozta, hivogatásaimra,
1 III, az életrajz megszakad; az egészet a levélhez ragasztüti szelet-papírra újra irta Döbrentei (i.. a mint következik.
3356. Szentgyörgyi József. 1817. í ! hogy én itt neki m u n k á t adok, Kolozsvárra jött 1812-ben.) Néhai Gróf Bethlen Gergely segítette elé dolgát a' Ref. Consistoriumnál annyira, hogy az itteni Ref. Kollegyiomnál Rajzolás Profeszszorává tétetett 300 Rft. fizetéssel. Ennek felét a' Consistorium fizeti, felét pedig a' N. Enyedi Ref. Kollegyiom, azért nyáron, hogy jöjjenek ide rajzolást tanulni akaró N. Enyedi Deákok hozzája, kiknek Gróf Bethlen Gergely szabad szállást és asztalt ajánlott. Ezen resolvál-tatása volt 1814ben Martz. 27dikén. Azolta itt tanit rajzolást. Leg
nevezetesebb elémenetelt tettek vezetése alatt Bedő, Gyulai, F a r -czádi 's F a r k a s nevü Reform, deákok, 's ezektől, ha tanulásaikat Bécsben is folytathatják, sokat lehet várni. — 1815-ben Júliusban én Gyulai Lajossal egy kis cireulust a k a r á n k tenni Erdélyben, 's magunkkal vittük Nagy Sámuelt, hogy a legszebb Erdélyi tájakat fesse, m i n t a' V. Hunyadi 's Dévai várakat, "s azután rézen k i a k a r tuk adni, de neki Szebenből hirtelen viszsza kellett ide jönni, 's e' szép plánum abba m a r a d t .
[Eredetije a M. Tud. Akad. könyvtárában: M. írod. Lev. 4r. 53. sz. II. köt.]
•5-556.