Hitler és a nők
: Münchenben bécsiesen udvarolgatott Ernst „Putzi” Hanfstaengl műkereskedő Helena nevű csinos feleségének
: kapcsolata szorosabb lett a éves Maria Reiterrel, aki öngyilkosságot kísérelt meg, ami-kor Hitler a Mein Kampfot ajándékozta neki
vége: unokahúga, Geli Raubal Münchenbe költözik, aki iránt Hitler mély érzelmeket táplált június: Hitler Hoff man fényképész üzletében megismerkedett a éves Eva Braunnal október: Geli beköltözött Hitler kilenc szobás városi rezidenciába a Prinzregenten platz on : Hitler aktvázlatokat készített Geliről
. szeptemberben : Geli öngyilkos lesz Hitler pisztolyával . április : Hitler és Eva Braun szexuális kapcsolatának kezdete . november : Eva öngyilkossági kísérlete revolverrel
. május : Eva öngyilkossági kísérlete altatóval
január: Eva engedélyt kap arra, hogy nyilvánosan is Hitler társaságához csatlakozzon Obersalzbergen. -ig idejének nagy részét itt tölti
. május: Hitler végrendeletében külön megemlítette, hogy a Geli szobájában lévő bútoro-kat Angela Raubalra, Geli anyjára hagyja. Később mellszobrot készíttetett Geliről . április : Eva Braun és Hitler esküvője, nem sokkal éjfél után szovjet gránáttűz
köze-pette
. április : délután közösen öngyilkosságot követtek el
A nők kezdettől Hitler segítői voltak, s gyakorta a férfi akkal azonos mértékben támogatták. Politikai pályafutása kezdetén a nők karolták fel, különben pártja anyagi csődbe jutott volna. Gazdag hölgyek (Elsa Bruckmann, Helene Bechstein, Lily von Abegg bárónő és mások) éksze reiket aján-lották fel mozgalma számára és tehetős, befolyásos emberekkel ismertették össze.
Ezek pedig az asszonyok ajánlására, majd később jövőbeni befektetésként támogatták a feltörekvő diktátort és pártját; szabad-idejüket politikai tevékenységnek szentel-ték, teadélutánokat rendeztek, stb. A
fér-fi akhoz hasonlóan a nőket is manipulálta és kihasználta őket személyes anyagi jóléte, majd pártja számára.
*
Hitler a hölgyeknek kezet csókoló, kissé régimódi, osztrákos viselkedésű úriem-ber szerepét is eljátszotta. Magánéletében azonban titokzatosságba burkolózott, s elzárkózott minden témától családját, rokonságát, szerelmeit illetően. Így táplálta a népével elkötelezett politikus imázsát, akit nem kötnek gúzsba családi gondok s érzelmi kötelékek; nincs személyes élete s egyetlen célja a birodalom újbóli felvi-rágoztatása. Úgy érezte: a politikával elkötelezett férfi ként a nők, vagy egy feleség csak hátráltatnák karrierjét, s földivé lényegülve romba döntené a népéért élő vezető legendáját. Ezért is hangoztatta: „Menyasszonyom Németország.” Ugyan-akkor anyja iránti szeretete egész életében végigkísérte. Fényképét állandóan a szobájában tartotta, bárhol is lakott.
Kisugárzása elterelte az emberek fi gyelmét mozgalmáról, s a hölgyrajongók, akiknek egyébként a „Mein Führer” megszólítást is köszönhette, észre sem vet-ték, hogy másodlagos szerepbe szorultak. Csak tagdíjfi zető párttagok lehettek, párttisztséget azonban nem tölthettek be. „Elborzadok az olyan fehérnéptől, ame-lyik beleavatkozik a politikába. 1924-ben találkoztam először politizáló nőszemé-lyekkel: von Treuenfels asszony és Mathilde von Kemnitz… be akartak kerülni a Reichstagba. Még mit nem! Kiváltképpen, ha katonai ügyekről esik szó. A legkisebb funkciót sem tölthetik be pártunk egyetlen helyi szervezetében sem… A vitatémák kilencvenkilenc százaléka ugyanis férfi dolog, abba nőnek nem lehet beleszólása” – vélekedett róluk.
Pedig felnőtt életét végigkísérték a nők. Ezért ellentmondásos, sőt hálátlan, ahogy vélekedett róluk. Az osztrák monarchiában berögződött viselkedési for-ma, miszerint a nő szerepe az anyaság, s a családi életben szerepköre korlátozott, később szeretőihez való viszonyában is megnyilvánult: tárgyként, a férfi életének kellékeként kezelte őket. Néhányszor ugyan eltűrte a nők más szerepkörét (Lady Milford Unity, az angol rajongó, vagy Hanna Reitsch, a merész pilóta és a színész-nők esetében), de ők kivételek voltak, akik a Harmadik Birodalom erejét hívatot-tak erősíteni. S a többiek? Leni Riefenstahl, a fi lmrendező, Zarah Leander, a svéd énekesnő, Winifred Wagner a múzsa, vagy az ellenfél Marlene Dietrich a rend-szerrel való együttműködés és elutasítás, illetve az alkalmazkodás és ellenállás között mozogtak. Néha még erejük is maradt, hogy ellenálljanak a csábításnak.
Albert Speer úgy látta, hogy „a rendszer prominenseinek feleségei általában sokkal ellenállóbbnak mutatkoztak a hatalom kísértéseivel szemben, mint férjeik.
Nem tévedtek férjeik fantáziavilágába, gyakran groteszk szárnyalásukat belső két-kedéssel fi gyelték, és nem ragadta el őket az a politikai forgószél, amely a férfi akat meredeken a magasba röpítette. Magda Goebbels ugyan jobban vonzódott Hit-lerhez, mint a férjéhez. Bormann-né szerény, kissé félénk háziasszony maradt, de férjének éppoly vakon hódolt be, mint a pártideológiának; Göringné, úgy láttam, képes volt megmosolyogni férje pompamániáját; végső soron Eva Braun is belső fölényről tett tanúbizonyságot; legalábbis a hatalmat, ami pedig csak karnyújtás-nyira volt tőle, sose használta személyes célokra.”
A játékszabályokat Hitler diktálta. Kapcsolatait igyekezett titokban tartani. Az agitátornak szűkre szabott ideje maradt barátnője számára. Menyasszonya végül is „Németország” volt, s „a szerelem számára Münchenben tartok egy lányt” – em-legette. De „szerelem” volt ez? Nem: Hitlert szerették, de ő nem tudott szeretni.
Az asszonyokat boldogtalanná tette. Nem tisztelte őket; néhányan öngyilkosok lettek, mások megkísérelték azt. Nem volt szerencsétlen, de hadilábon állt a sze-rencsével. Azokat a nőket szerette, akiket maga alá gyűrhetett. Csak élete végén, a berlini bunkerban engedett Eva Braun kívánságának, s kötött vele házasságot.
Mivel ekkor már eldöntötte öngyilkosságát, e lépéssel nem kockáztatta politikai karrierjét.
A nőkről vallott felfogása 19. századi szemléletet tükrözött, pedig a 20. század első harmada már a nők emancipálását követelte meg. A weimari köztársaságban szavazati jogot szerzett nők mindinkább a képzést és a munkavállalást célozták meg. E vonatkozásban a náci nézetek maradinak tűntek, s idővel némi módosí-tásra szorultak. Az NSDAP hatalomra kerülésekor változtattak álláspontjukon;
eszerint a nők politikától való távoltartása éppen a nők megbecsülése érdekében történik, hogy megóvják őket a politikai élet intrikáitól.
A német nőideálra vonatkozó magasztos kijelentések mögött – a nő a faj tiszta-ságának, az otthon erkölcseinek és hagyományainak őrzője – a munkanélküliség megszüntetése és a háborúra való készülődés jegyében a népességszám növelésé-nek szándéka húzódott meg.
A nemzetiszocialista nőideál a természetes, cicomázatlan, festetlen, szőke nő volt, aki a konyha, templom és gyermekek háromszögében él. A kevesebb számú, tehetősebb asszonyokat ugyanakkor szívesen látták a pezsgő politikai közvéle-ményben. Közéjük tartozott a náci elit feleségeinek zöme s több híres színész, énekesnő, művész vagy éppenséggel pilóta.
Önimádóként a Führer-szerep és az ehhez kapcsolódó tekintély teljesen kielé-gítette, lekötötte, élvezettel töltötte el, s a hatalom mámora egy életre magával ra-gadta. Éppen a hatalom misztikuma magyarázza, hogy a nők tömegei, s érdekes módon a fi atalabb korosztályok miért láttak benne szex-szimbólumot. Hatalma
csúcsán naponta több levelet kapott, amelyben fi atal lányok ajánlották fel neki szüzességüket. Nem a férfi t, hanem annak hatalmát látták benne.
Szexuális életét különféle találgatások, spekulációk s belemagyarázások len-gik körül. Ifj úkori barátja, Kubizek szerint Hitler szexuális értelemben teljesen egészséges volt. Ugyanezt vallották azok az orvosok is, akik később megvizsgál-ták. Lehet, hogy csak az utólagos kutatás igyekezett tudatosan patológiai tünete-ket találni szexuális életében?
Ugyanakkor bizonyos, hogy a testiséget illetően szemérmes volt. Háziorvosa, Morell szerint zavarba jött, ha a vizsgálatokhoz le kellett vetkőznie. Soha nem lát-ták nyilvánosan fürdeni, vagy a kirándulásokon fürdőruhára vetkőzni. Mindez az akkori bécsi középosztály prüdériáját tükrözte. Fiatalon a szexualitást is mély-ségesen undorítónak és visszataszítónak tartotta. A homoszexualitás riasztóan hatott rá, a prostitúció és a szex szörnyülködést váltott ki belőle, de érdekelte.
Rejtegette az arcát is, hiszen pártvezérként az első években nem engedte magát fényképezni.
1933-ban a német nőszövetség képviselői előtt tartott beszédében, kizárólag női hallgatóság előtt kijelentette, hogy a nő világa a férje, családja, gyermekei és az otthona. A nők számára nem tartotta fontosnak a tanulást. Mint egyszer írta:
az ideális nő „egy édes, butácska, naiv kis teremtés, aki gyengéd, kedves, aranyos és ostoba.” Ellenezte a női egyenjogúságot, ugyanakkor küzdött azért, hogy minden német nőnek jogában álljon a családalapítás és a gyermekszülés.
A Mein Kampfban a tömeg reakcióját a nők viselkedéséhez hasonlította: a tö-meg – a nőkhöz hasonlóan – azokat imádja, akik parancsolnak, s nem azokat, akik könyörögnek. „A nők lelkivilágát meghatározhatatlan, szentimentális vá-gyak uralják. Nekik is szükségük van az erőre, amely kitölti énjüket. A nők inkább alárendelik magukat az erős férfi nak, mintsem hogy uralkodjanak a gyenge férfi felett… Csak a vak erőt veszik észre, a brutalitást és az erő kimutatásának értel-mét. A végén mindig alárendelik magukat a férfi aknak.”
*
Első nagy szerelme egy jómódú linzi család szép, szőke leánya, Stefanie volt, aki-ről barátjának 1905-ben egy séta alkalmával – megpillantva a hölgyet – úgy nyi-latkozott, hogy szerelmes belé. De a kislányt csak távolról csodálta, így ez plátói szerelem maradt. Neki küldött levélkéjére pedig nem kapott választ.
1923-ban Münchenben Ernst „Putzi” Hafstaengl, a felső középosztályba tarto-zó műkereskedő házában bécsiesen udvarolgatott a háziúr Helena nevű csinos fe-leségének, aki férjével együtt impotensnek tartotta Hitlert. Szerintük szónoklatai
közben a tömegekkel „közösül”. Hafstaengl mutatta be Elsa Bruckmann-nak, az egykori román hercegnőnek. Az antiszemita kiadó tulajdonosának felesége anyai ösztönöket táplált Hitler iránt. Ő ajándékozta meg egy kutyakorbáccsal, amelyet Hitler ettől kezdve mindig magánál tartott.
Másik „anyaként” jelent meg életében a zongora-gyáros Bechstein felesége is, aki ékszereit adta zálogba 60 000 svájci franknak megfelelő összegért, amit 1923-ban Hitler pártjának kölcsönzött. A Bechstein családdal fennálló jó kapcsolatá-nak köszönhetően jutott el Wagnerékhez, ahol a férjre – Wagner fi ára, Siegfriedre – ugyan negatív benyomást tett, de Winifred Wagner, Siegfried angol származású felesége Németország megmentőjének tekintette.
Maria Reiter – a kedves gyermek
Hitler egyik berchtesgadeni tartózkodása alatt ismerkedett meg az akkor 16 éves Maria Reiterrel. Édesanyjának textilüzlete volt, apja pedig a helyi szociáldemok-rata szervezet alapítói közé tartozott. Udvarolt a lánynak, autós kirándulásokra vitte, s meghívta a Deutsches Hausban tartandó gyűlésre, ahol ő is szónokolt.
A fejlődésben lévő, érzelmileg zaklatott állapotú csinos, szőke, naiv kislány telje-sen meglepődött, hogy ismert ember teszi a szépet neki. Fölényét demonstrálva sikerült a kislány csodálatát, bámulatát és szerelmét megnyernie. Egy kirándu-láson megcsókolta a lányt, s erdei tündérnek nevezte. Magával ragadta a kislány romlatlan bája.
Kapcsolatuk 1926-ban szorosabb lett, Hitler gyengéden „Mizzi”-nek szólította a 20 évvel fi atalabb lányt, dedikálta neki fényképét és szerelmes leveleket írt hoz-zá: „Drága gyermekem…, oly szívesen néztem volna bájos orcádat, hogy aztán szó-ban mondjam el Neked, amit most csak leírhat a te leghívebb barátod…. Annyira szeretnék Veled lenni, belenézni kedves szemedbe, és minden másról elfeledkezni:
a Te Wolfod” (ez utóbbi álnevet Hitler maga választotta). A kívülállók számára észrevétlenül szexuális kapcsolat alakult ki közöttünk – emlékezett vissza kap-csolatukra 2004-ben Maria Reiter.
De akkor még nem döntötte el, hogy a lány milyen szerepet játszik majd életé-ben. Így aztán hol megjelent, hol eltűnt, teljes bizonytalanságban hagyva a fi atal teremtést, aki már közös életükről álmodozott. De ekkor még voltak érzelmei, még észrevette, hogy a másik szenved. Erre utal Máriának küldött válaszlevele:
„Kedves jó gyermekem! Fájdalmasan szép soraidból tudtam meg, milyen igaz-ságtalan is voltam, amikor nem írtam Neked rögtön visszaérkezésem után… Mie-lőtt válaszolnék legutóbbi leveleidre, először is meg szeretném köszönni azt a
ked-ves ajándékot, amivel megleptél. Valóban boldog voltam, hogy a gyengéd barátság ilyen szép zálogát ajándékozod nekem. Lakásomban minden tárgy között ennek örvendezek a leginkább! Mindig szemtelen fejecskéd és szemed jut róla eszembe…
Ami pedig személyes fájdalmaidat illeti, bízvást elhiheted, hogy együtt érzek Veled.
De ezért még ne lógasd a fejecskédet, hanem gondold csak végig: ha az apák néha nem értik meg gyermekeiket, mert időközben megöregedtek, és nemcsak éveik szá-mában, hanem érzéseikben is, akkor is csak jót akarnak ezeknek a gyermekeknek.
Amilyen boldoggá tesz a szerelmed, olyan bensőségesen kérlek Téged: hallgass az édesapádra! És most, drága kincsem, fogadd a legőszintébb üdvözletet a mindig Rád gondoló Wolft ól.”
Az önimádó férfi hiúságát legyezte Mária ragaszkodása, de egyáltalán nem fordult meg a fejében a tartós kapcsolat. Mária azonban tervet szövögetett közös életükről, s nem volt tekintettel arra, hogy a kislány az anyja elvesztése miatti kétségbeesésében érzelmi menekvésként élte meg ismeretségüket, s valószínűleg az első szerelmet.
A kislány szorgalmasan kötögette a térdzoknikat udvarlójának, akire egy idő után hiába várt, végül születésnapi ajándékként két kötet Mein Kampfot kapott tőle a következő levél kíséretében: „Olvasd ezt el, és azt hiszem, jobban meg fogsz érteni.” Mizzi ekkor döbbent rá a valóságra, s felakasztotta magát. Szerencséjére családja még idejében rátalált.
Angela (Geli) Raubal – akit igazán szeretett
Hitler gyakran meglátogatta féltestvérét, Angélát, akivel leginkább szót értett és akinek ifj úkorában színdarabjait is diktálta. Angela nem sokkal apjuk halála után férjhez ment Leo Raubal adóhivatalnokhoz és elköltözött hazulról. Gyerme-kei közül Hitler Angelát kedvelte a leginkább, akinek a Geli becenevet adta.
Az üde, szőke, fi atal, életkedvvel teli leány 1924-ben idősebb testvérével meglá-togatta az 1923. novemberi müncheni puccskísérlete miatt a landsbergi erődben ötéves büntetését töltő, egyre ismertebbé váló nagybátyját. A rokoni kapcsolat rövidesen a lány mindennapjaira is kihatott s mindinkább az érdeklődés közép-pontjába került.
Gelinek nehézségei voltak az iskolával, mert nem volt kedve a tanuláshoz. Végül 1927-ben, 19 évesen nagy nehezen leérettségizett. Történelemtanára, Hermann Foppa, a jobboldali Nagynémet Néppárt híve, az érettségi utáni osztálykirán-dulást Münchenbe tervezte, s arra kérte a lányt, szervezzen számukra találkozót Hitlerrel. Ő pedig értett ahhoz, hogyan kell Gelit és kísérőit elbűvölni: a
találko-zóra a könyvkiadó Bruckmann család villájában került sor, amelyet már többször a náci vezető rendelkezésére bocsátottak. Ő pedig különleges megtiszteltetésnek szánta, hogy Geli és Maleta a villában tölthették az éjszakát. A többieket a kör-nyékbeli panziókban helyezték el. Másnap a két fi atal elkísérhette Hitlert a Café Heckbe, ahol „harcostársaival” találkozott. A hatalom és a befolyás megtette ha-tását a frissen érettségizett fi atalra is.
„Alf bácsi” Gelit anyjával együtt meghívta az 1927. augusztusi nürnbergi bi-rodalmi pártkongresszusra, ahol lenyűgözték őket a folyamatos ceremóniák. Ru-dolf Hess, a párt titkára pedig utána egy hétig kocsikázott velük keresztül-kasul az országban.
Geli ősszel Münchenbe költözött, s az Angol kert egyik panziójában bérelt szo-bát, közel Hitler albérletéhez. A téli szemeszterre beiratkozott az egyetem orvosi karára. De itt is notórius kedvetlenséget tanúsított a tanulással és a fegyelmezett munkával szemben. Adolf bácsihoz hasonlóan a bohém élet ragadta magával.
Így nem csoda, hogy tanulmányai már az első szemeszter után megszakadtak, és sohasem tért vissza az egyetemre. Az egyetemi előadások helyébe a kávéházak, a bácsikával való találkozások és a felső-bajorországi közös kirándulások léptek.
Ilyenkor Hoff mann fényképész lányával gyakran úsztak meztelenül a Chiemsee-ben, miközben Hitler diszkréten félrehúzódott, könyveibe bújt, s legfeljebb cipő-jét és zokniját vette le.
Hitler mély érzelmeket táplált unokahúga iránt, amelyek meghaladták a roko-nok iránti szokványos érzelmi kötődéseket. Számára ez szerelem volt, amennyi-ben érzelmeit ismerve e szó egyáltalán megállhatja a helyét. Cseréamennyi-ben viszont fel-tétlen alávetettséget és engedelmességet követelt. Mindez már néhány hónappal Geli Münchenbe érkezése után megmutatkozott. Az alkalmat Hitler személyi so-főrje, a lánynál 11 évvel idősebb Emil Maurice (1897–1979) szolgáltatta. Maurice már korán Hitler mellé szegődött: az SS alapító tagja s az SA első vezetője volt, részt vett az 1923. novemberi Hitler-puccsban, s együtt ültek Landsbergben. Ezért azon kevés emberek közé tartozott, akik tegező viszonyban álltak a Führerrel.
Kemény verekedő hírében állt, testi sértésért és tiltott fegyverviselésért több fel-jelentés érkezett ellene. Személyi sofőrjeként mindenhová követte, így gyakran találkozhatott Gelivel is, s egymásba szerettek. „Putzi” Hafstaengl, Hitler korai bizalmasa szerint Maurice volt az „állandó szerető”, de a lány „egyáltalán nem tért ki más férfi ak ismeretsége elől.” Maurice 1927 decemberében, Rudolf Hess esküvője végén jelentette be munkaadójának, hogy eljegyezték magukat Gelivel és össze akarnak házasodni. Hitler erre botrányos jelenetet rendezett, szidalmaz-ta Maurice-t és megfenyegette, aki attól szidalmaz-tartott, hogy Hitler agyonlövi. A jelenet másnap Hitler lakásában folytatódott, már Geli jelenlétében. A pártvezető
hálát-lanságot és a bizalommal való visszaélést emlegetett. A szigorú gyám szerepében tetszelegve ragaszkodott ahhoz, hogy Geli nagykorúvá válásáig (21-ik születés-napjáig), vagyis még két évig várjanak az esküvővel, s addig is csak felügyelete mellett találkozzanak.
A fi atalok titokban mégis találkoztak, s Maurice kitartott házassági tervei mel-lett. Ekkor Hitler keményebb lépésekhez folyamodott: azzal fenyegetőzött, hogy Gelit visszaküldi Bécsbe, s anyjától megvonja a pénzügyi támogatást. 1928 ja-nuárjában azonnali hatállyal felmondott Maurice-nak, s egy fi llért sem fi zetett neki. A barát végül a müncheni munkaügyi döntőbírósághoz fordult, amely 800 márka végkielégítést ítélt meg számára, s ebből órásműhelyt nyitott. A náci párt vezetője azonban még egy súlyosabb érvvel is rendelkezett: Maurice titkos dosz-sziéjából kiderült, hogy részben zsidó ősökkel rendelkezik. Mivel Hitler ennek nyilvánosságra hozatalával fenyegetőzött, az érvelés megtette hatását. A fi atalok szakítottak egymással. Rövidesen ugyanerre a sorsra jutott egy Gelinél 16 évvel idősebb hegedűs is, akit néhány hónappal később ismert meg hazautazásakor.
Hitler pontosan érzékelte, mire vágyik imádottja: munka nélküli luxuséletre s egy híres ember oldalán való szereplésre, amelyet a lány csak tőle kaphat meg.
Ezután már nem akart senkivel sem osztozni rajta. Teljesen kisajátította ma gá-nak, s állandóan gyámkodott felette. Szigorúan beosztotta a lány idejét és meg-bíz ható személyzettel ellenőrizte, de körülrajongta. 1929-ben egy kilenc szobás városi rezidenciába költözött a Prinzregentenplatzon, ahova októberben Geli is beköltözött, s a lakás legszebb sarokszobáját kapta meg. A nagypolgári lakás gon-do zását egy házaspár látta el. A nagybácsi nem sajnálta a pénzt kedvencére és hagyta költekezni. A jó kedélyű, kedves teremtés teljesen lenyűgözte. Sokszor vit-te magával színházba, operába, vendéglőbe, kirándulásra, s gyakran mutatkozott nyilvánosan vele. Szívesen vette derűs fesztelenségét, a társaságban ugyan egy sze-rű, de önfeledt, életvidám csevegését. Még azt is eltűrte, hogy Geli teljesen fel for-gatott egy kalapszalont, majd vásárlás nélkül kilibegett, s lefegyverző mosollyal nyugtatta meg a rosszallását kifejező nagybácsit.
Tolerálta a lány különféle hobbijait, közötte újonnan felfedezett művészeti adottságát is. Geli opera-énekesnői karrierről álmodozott Wagner darabjaiban, ezért énektanárt fogadott hozzá. De a szerény képességű lány sosem érte el a kellő szintet, s az énektanárt is zavarta, hogy a havi 12 óráért kapott 100 márka ellené-ben tanítványa semmi fejlődést nem mutatott.
Geli vonzódott Hitlerhez, de nem tudott felnőni hozzá. Mély, bensőséges kap-csolat és ragaszkodás alakult ki közöttük. Az egyetlen személy volt, akitől egy kis fi nom kritikát is eltűrt. 1929-ben Hitler aktvázlatokat készített Geliről, amit kéz-jegyével is ellátott. Mindez bizonyos változásokra utal kettejük kapcsolatában.
Geli rendszeresen sütött kalácsot Hitlernek, aki azt kinevezte „kedvenc
Geli rendszeresen sütött kalácsot Hitlernek, aki azt kinevezte „kedvenc