A Hindenburg léghajó katasztrófája ( )
. március: Németország és az Egyesült Államok között menetrendbe állítják a LZ- Zep-pelin léghajót
. május : a léghajó a személyzettel együtt emberrel a fedélzetén Friedrichshafenből elindul New Yorkba, hogy átszelje az Atlanti-óceánt
. május : este óra perckor horgonyoznak; lángok csapnak fel a léghajó farkán, s a Harmadik Birodalom büszkesége másodperc alatt a tűz martalékává vált
Aki adott magára, 1936-ban a Zeppelin léghajón utazott Né-metországból az Egyesült Álla-mokba. Egy út a nemzetiszocia-lista rendszer büszkeségén ugyan 500 dollárba került (ez manapság kb. 5000 dollárt ér), az utasok vi-szont egy minden igényt kielégítő óceánjárón érezhették magukat.
1937. május 6-án a kedvezőtlen időjárási viszonyok és a statikus feltöltődés miatt azonban a léghajó a leszálláskor fél perc alatt porrá hamvadt. A tragédia okát a közelmúltban új kutatásokkal ki-modellezték.
Az impozáns méretű és rendkívül elegáns kivitelezésű LZ-129 Zeppelin légha-jó, ismertebb nevén a Hindenburg, kora csodájának számított. Óraműként mű-ködött. Az 1936. márciusában járatba állított 246 méter hosszú, 13 emelet magas léghajót négy darab tizenhat hengeres Daimler-Benz gyártmányú dízelmotor hajtotta, egyenként 1050 lóerővel.
Albert Speer, Hitler főépítésze szerint a Hindenburg méretei a vezér megalo-mániáját tükrözték. Ezt a Führer a németek önbecsülésének helyreállításával magyarázta, bizonyítandó, hogy e vonatkozásban sem alsóbbrendűek. Hitler a Zeppelinekből a földkerekség legnagyobb léghajó-fl ottáját akarta létrehozni.
A légi csoda egy év alatt kilencszer repülte át az Atlanti-óceánt.
A luxus kivitelű léghajó-óriás gyomrában zongoraszóval fogadták az utaso-kat. Volt benne étterem, bár, szalon, több sétány és még több luxusfülke. Míg az Amerikába tartó utat hagyományosan, hajóval 8-10 nap alatt tették meg, a
Hin-denburgon az utazás 2,5 napra rövidült. A 125 km/óra átlagos sebesség mellett az utasok pedig gyönyörű kilátásban részesültek.
A léghajó méltóságteljesen és simán szelte a levegőt. Igaz, dohányozni csak egy kettős ajtóval elválasztott teremben lehetett, s csak akkor, ha legalább az egyik ajtó zárva volt. A rendkívül biztonságosan megépített, kormányozható léghajót tűzvész esetére is bebiztosították, s legénysége különleges tűzvédelmi kiképzést kapott. Felszálláskor a gyufákat és öngyújtókat összegyűjtötték. Úgy látszott, hogy a példátlan biztonsággal megépített Hindenburgot nem érheti el az angolok R 101-es léghajójának, vagy az amerikaiak három léghajójának végzete.
A Hindenburg léghajó 1937. május 2-án személyzetével együtt 97 emberrel a fe-délzetén Friedrichshafenből indult New Yorkba, hogy átszelje az Atlanti-óceánt.
Az utazás zökkenőmentesnek bizonyult, annak ellenére, hogy komoly ellenszél lassította a haladást, s a korábbiakhoz képest lassabban haladtak. Az utasok a sé-tányokon korzóztak, idejük javát a szalonokban töltötték, s az ablakokon kinézve gyönyörködtek a csodálatos látványban. Mindenütt víz és víz; az alattuk elhúzó hajók pedig dudaszóval köszöntötték őket.
A harmadik napon, május 6-án reggel 8 órakor kellett volna megérkezniük.
A rokonokon, vendégeken kívül már kora reggeltől óriási tömeg várta a példátlan látványosságot. Hamarosan megérkezett a rádió és a sajtó több képviselője is.
A rádió közvetíteni akarta a leszállást.
Az erős ellenszél miatt azonban a Hindenburg késésben volt. Emiatt aggódott a léghajót kiválóan ismerő Max Preuss kapitány és a „tanácsadóként” mellé állí-tott Lehmann kapitány, a Hindenburg előző parancsnoka. A visszaútban ugyanis még Franciaországból kellett volna vendégeket szállítaniuk György angol király koronázására.
Reggel 6 órakor még 1130 km-re voltak céljuktól. Végül délután 3 órakor fel-tűnt New York égboltján az ezüstösen csillogó, szivar alakú ballon, amely egy-szerre a fi gyelem középpontjába került. Sokan üdvrivalgásban törtek ki, mások fanyalogtak, amikor felfedezték a hajó farkán a horogkeresztet. De lassan vihar kezdett kialakulni. A szél felerősödött, amely nem kedvezett a kikötésnek. Emiatt a leszállást elhalasztva közel két és fél órát New York felett köröztek, de már nem volt messze végcéljuk, a New Yersey-i Lakehurst kikötője.
Dél-nyugatra fordulva úgy tűnt, jól választottak, mert csillapodott a szél. Ezért délután 17 óra 12 perckor szélirányba fordították a léghajót, bár a sűrű eső ko-moly gondot jelentett. A Hindenburg váratlanul far-nehéz lett. Egyensúlyba ho-zására 1000 köbméter vizet kiengedtek, s a hajó orrába terelték az utasokat. Végre elült a vihar, kitisztult az ég, de az eső jól fellazította a talajt.
Este 18 óra 20 perckor – fél napos késéssel – a léghajó a leszállóhely felé ma-nőverezett. Lejjebb ereszkedett és 60 méterre a talajtól éles fordulatot tett. Ekkor hatalmas széllökés érte. Két horgonykötelet dobtak ki, a repülőtér alkalmazottai ezeket rögzítették az oszlopokhoz. A léghajó hatalmas teste lassan ereszkedett alá, s már csak vagy 20 méternyire volt a földtől a kikötőoszlop közelében. Úgy tűnt, sebessége nagyobb a szükségesnél. Preuss kapitány utasította a gépészeket, változtassák meg a légcsavarok forgásirányát, ezzel fékezve az előrehaladást. Le-kiáltott a repülőtéren várakozó munkásokhoz, hogy oldják ki a horgonykötelet, mert a szél miatt elhalasztják a leszállást. Az utasítást azonban csak az egyik alkalmazott értette meg, ezért a másik horgonykötél rögzítve maradt, s kibillen-tette a léghajót egyensúlyából.
Amikor az első kötél 18 óra 25 perckor földet ért, lángok jelentek meg a lég-hajó farkán, s orra kb. 100 méterre megemelkedett. Valahonnan szökött a hidro-gén, ami a levegővel keveredve meggyulladt. A tehetetlen tömeg szeme láttára a Harmadik Birodalom büszkesége 34 másodperc alatt a lángok martalékává vált.
A lángtengerből a süllyedésnek köszönhetően kb. 9 méter magasból több em-bernek sikerült kiugrania. Néhányan megsérültek, súlyos, vagy könnyebb égési sérüléseket szenvedtek, de a tragédia így is 36 ember halálát okozta.
A Hindenburg megsemmisülésének oka sokáig tisztázatlan maradt, jóllehet az amerikaiak és a németek is vizsgálatot indítottak. A találgatások között szabo-tázsra és gyújtogatásra vonatkozó feltevések is megjelentek. Ezt a gyanút táplálta, hogy a náci propaganda által támogatott léghajó sok fenyegetést kapott. Mások szerint a fő üzemanyag-vezetékek nem voltak kellően szigetelve, s az egyik csőből szivárgott az olaj, majd később a hidrogénre gyanakodtak. Egyesek viszont vil-lámcsapást emlegettek.
A két kapitány addig maradt a hajón, amíg lehetséges volt, s legutolsóként, kb.
6 méter magasból ugrottak ki az égő Hindenburgból. Lehmann kapitány még a hordágyon is azt hajtogatta: „Nem értem! Nem értem!” A kórházban szabotázsról beszélt, s a következő napon meghalt.
*
Hosszú ideig váratott magára, hogy egyértelműen bebizonyosodjék, mi okozta a Hindenburg elképesztően gyors, mindössze 34 másodperc alatt történő teljes kiégését. Greg Faith, amerikai katasztrófa-kutató szakértőnek számítógépes szi-mulátor, majd a köpenyt alkotó anyagokkal történt kísérletei nyomán sikerült megfejtenie a rejtélyt.
A léghajó köpenye vízhatlan pamutvászonból készült, amelyet lakkal itattak át. A Hindenburg szerkezetének szilárdságát 200 kilométernyi 3 mm-es huzal erősítette, amely nagy nyomást, 450 kg-ot bírt ki. Azonban a léghajót nem ter-vezték éles, gyors fordulatokra, mint amelyet a leszállást megelőzően, a szélirány változása miatt először jobbra, majd balra tettek.
Az éles fordulat következtében szokatlanul nagy nyomás nehezedett a váz hát-só szerkezetére, a farok előtti részre. Ez az erő eltéphette a merevítőket. Az egyik drót ostorszerű csapkodással felszakíthatta a ballon védőburkát, s a nyíláson ke-resztül szivárogni kezdett a hidrogén, ami később begyulladt. A szemtanúk a Hindenburg hátsó, fenti részén csapkodó mozgást láttak, ami a színtelen hidro-gén szökésére utalt.
A léghajó gyors kiégéséhez azonban több körülmény egybeesésére volt szükség.
A viharos idő miatt, s mert a távolban még villámlott, a légkör tele volt elektro-mossággal, így a hajótesten több ezer voltos feszültség keletkezett. A tűz kitörése előtt a hajótest statikusan feltöltődött. A kötelek az esőtől átáztak, leeresztésük-kor a léghajó fém részeinek (vázának) elektromos töltését a föld ugyan elvezette, de a köpenyen még nagy volt a feszültség.
A tartályokban kétszázezer köbméter hidrogén volt, de mivel a hidrogén nem látható, szivárgását sem észlelték volna. A szemtanúk ugyanakkor egyértelműen narancsszínű tüzet emlegettek. Az elektromos töltés légköri szikrája a köpenyről átugrott a fémvázra; ettől kapott lángra a szivárgó hidrogén, amely tömegénél fogva hatalmas tűzgolyóvá változtatta a Hindenburgot, gyors pusztulását okoz-va. A kísérletek arra is rávilágítottak, hogy a hidrogén tisztán ég; az emberek a köpeny lángját látták, s ez a válasz a narancsszínű lángra.
A tragédia elkerülhető lett volna, ha a léghajó hidrogén helyett héliummal üze-mel. De a hidrogénnel megtöltött Hindenburgot is elkerülte volna a végzete, ha nem szállnak le a viharban. A társaság vezetése egyébként utasításban adta, hogy viharos időben kerüljék a leszállást. A Hindenburg tragédiája egyúttal a kereske-delmi léghajózás végét is jelentette.
Irodalom
„Hindenburg.” Encyclopedia Britannica. Chicago, .
Duggan, John: LZ „Hindenburg”. The Complete Story. Ickenham, . Lehmann, Ernst: Zeppelin. London, Longmans, Greenand Co., .
Majoor, Mireille: Inside the Hindenburg. Boston, Little, Brown and Co., .