• Nem Talált Eredményt

A cári gyémántok átka ( )A cári gyémántok átka ()

In document A . SZÁZAD TITKAI Európa (Pldal 182-186)

A cári gyémántok átka ( )

március: az ideiglenes kormány megfosztotta a cári családot az államkincsek és a koroná-zási ékszerek rendelkezési jogától

. május: a New York Times milliárd dollárra (ma: milliárd euró) becsülte a Romanovok vagyonát, amelyet évszázadokon keresztül felhalmoztak

. július – : egy katonai kommandó meggyilkolta II. Miklóst és családját

ősze: Leonyid Kraszin ezer font értékű ékszert és platinát vitt Londonba; az összeg felét a baloldali Daily Herald című lap kapta. Németország Kommunista Pártja (KPD) millió márkányi ékszerrel és devizával részesült a zsákmányból, amelyből a párt vezeté-se az . márciusi közép-németországi felkelést fi nanszírozta

: a Szovjetunió millió aranyrubelt fordított a világforradalom támogatására . december : az NKVD „szigorúan titkos” vizsgálata a cári ékszerek sorsáról

Az egykori szovjet titkos -szolgálat most előkerült tit-kos doku mentumaiból kide-rül, hogyan kótyavetyélték el a bolsevikok 90 évvel ezelőtt a Romanovok koronázási ék-sze reit. Pénzre volt szüksé-gük, hogy elkerüljék az állam-csődöt, s ezt igényelte a terve-zett világforradalom fi nanszí-rozása is. Aki a kincsek köze-lébe került, halállal lakolt.

A New York Times 1917 má ju sában 9 milliárd dollár-ra (ma: 55 milliárd euró) becsülte a Romanovok vagyonát, amelyet évszázadokon keresztül felhalmoztak. Ennek része volt az a mérhetetlen mennyiségű ékszer, amelynek sorsáról most a Der Spiegel moszkvai tudósítója lebbentette fel a fátylat.

Annyit eddig is tudtunk, hogy a cári család nőtagjai deportációjuk során – min-den eshetőségre felkészülve – ékszereket varrtak fűzőikbe. Ezek két lány eseté-ben kivégzésük során felfogták a pisztolygolyókat, de a szuronyokat már nem.

(A mostani évfordulón amerikai szakemberek modellezték az esetet. Cirkónium

és agate féldrágakövekkel helyettesítették az eredeti drágaköveket, mert ezek ke-ménysége közelített az eredetihez, s a kivégzésnél használt revolverekkel, a kivég-ző osztaghoz hasonló távolságból lőttek az anyagba varrt kövekre. S azok valóban ellenálltak a golyóknak.) A gyémántokat a gyilkosok akkor fedezték fel, amikor a holttesteket levetkőztették; volt olyan melltartó, amely két kilogrammot nyo-mott.

II. Miklóst, akinek családja világméretekben is a leggazdagabbak közé tar-tozott, 1917 márciusában, a polgári ideiglenes kormány hatalomra jutása után fosztották meg az államkincsek és a koronázási ékszerek rendelkezési jogától.

A maguknál lévő ékszereket megtarthatták, s ezeket magukkal is vitték első, tobolszki deportációjukra. A bolsevikok 1917. novemberi hatalomátvétele után azonban romlott helyzetük: molesztálták őket, csökkentették költségvetésüket, s szolgáikat is el kellett bocsátaniuk. A cári család érzékelve, hogy sem életük, sem megmaradt vagyonuk nincs biztonságban, megkezdte értékeik egy részének kicsempészését.

Alekszej Vasziljev, egy tobolszki lelkész, a cárnő bizalmát élvezve számos ékszert csempészett ki; Alekszej arany kardját egy virágosládában rejtette el.

A vodkát kedvelő lelkész azonban néhány ékszert megtartott magának. A köz-ségi jegyző, Alekszander Kirpitsnyikov Olga nagyhercegnő gyöngysorát vette magához, amelyet később feleségének ajándékozott. A részletekről egy 1933. évi NKVD-vizsgálat jegyzőkönyvei tanúskodnak. 15 évi nyomozás után ugyanis ek-kor Vaszilij Kornyilov halkereskedő pincéjéből 8 kilogramm ékszer került elő, közöttük öt pompás diadém, egy száz-karátos gyémánt és egy ugyanolyan fél-holdbross, amelyet II. Miklós 1913-ban, az első Romanov cár trónra lépésének 300. évfordulóján kapott a török szultántól. Ugyanis Kornyilovnál szolgált Marfa Usinceva apáca, aki a legszigorúbb titoktartás mellett haldokló rendfőnöknőjétől két fa és két üveg tartóban cári ékszereket kapott, de azok titkát végül megosztot-ta a halkereskedővel. A kínzások hatására azonban mindketten megtörtek.

A tobolszki kincsek másik része Jevgenyij Kobilinszkij ezredes, a cári lakhely parancsnokának kezén ment keresztül, akit még az ideiglenes kormány nevezett ki, s jóindulatúnak mutatkozott a cárral szemben. Az ezredes az ékszereket to-vább adta Konstantin Pecsekos kereskedőnek. Rövidesen az ezredest is utolérte szörnyű végzete: 1927-ben belehalt a csekisták kínzásaiba.

Az 1933. december 17-i „szigorúan titkos” vizsgálati jelentés szerint „Kobilinszkij nem kívánt válaszolni a kérdésekre. A harmadik kihallgatás során szívelégtelen-ségben elhunyt.” Halálát a külvilágnak állítólagos ellenforradalmi aktivitás miatti agyonlövésnek állították be. Pecsekos sem bírta a titkosrendőrség zaklatását, s kiugrott fi vére ötemeletes házának ablakából, ahol ideiglenesen a cári kincsek

egy részét elrejtette. Felesége a fogságban öngyilkosságot követett el. A kettejük által elrejtett ékszerek a mai napig nem kerültek elő. Elképzelhető, hogy Pecsekos Lengyelországba menekült testvére vitte magával a kincseket..

Jekatyerinburgban, a cári család utolsó lakhelyén Jakov Jurovszkij őrség-parancsnok megérkezésük után azonnal a náluk lévő összes ékszer átadására kényszerítette őket, arra hivatkozva, hogy megkímélje őket az őrség állandó lopásaitól. A kivégzőosztag parancsnoka a család lemészárlása után azonnal összecsomagoltatta a család alsóneműiben talált véres, majd megtisztított gyé-mántokat, amelyeket a Cári vagyon kisajátításáról szóló dekrétum értelmében a gohrani állami kincstárba szállíttatott. A kormányhatározat szerint Gohran fel-adata „a fi atal szovjetállam pénzügyi erejének erősítése” volt. Ezekben a hetekben több mint 20 ezer különböző csomagolásban – bőröndökben, ládákban, kosa-rakban, iskolatáskákban, stb. – érkeztek az orosz nemességtől kisajátított arany és egyéb ékszerek Moszkvába. Néhány hét alatt a szovjet állam 35 670 gyémántot, 540 kg aranyat és 377 000 kg ezüstöt sajátított ki, amelyet kis kohókban tömbbe olvasztottak.

Jurovszkij Orlov fedőnéven érkezett Moszkvába, hogy az ékszerek eladása előtt segítsen „névtelenné” tételükben. Ha ugyanis kiderülne, hogy a bolsevikok meg-szerezték a Romanovok ékszereit, akkor kitudódna, hogy a család már nincs élet-ben.

Jurovszkij karrierje gyorsan emelkedett, s rövidesen a gohrani kincstár arany-részlegének vezetője lett. Pozíciójában fontos szerepet kapott a különböző érték-tárgyak külföldi eladásában, hogy friss pénz érkezzen a háborútól és államosí-tástól legyengült országba. 1920-ban az amerikai vámhatóság elfogott egy 131 gyémántot tartalmazó, 10 ezer dollár értékű csomagot, amelyet a washingtoni szovjet kereskedelmi kirendeltségnek küldtek. Ugyanezen év őszén Leonyid Kraszin 100 ezer font értékű ékszert és platinát vitt Londonba; az összeg felét a baloldali Daily Herald című lap kapta. Németország Kommunista Pártja (KPD) 62 millió márkányi ékszerrel és devizával részesült a zsákmányból, amelyből a párt vezetése az 1921. márciusi közép-németországi felkelést fi nanszírozta.

A Szovjetunió egyedül 1922-ben 19 millió aranyrubelt fordított a világforrada-lom támogatására.

Később a Kreml még különböző nyugati fővárosokban rendezett nyilvános aukciókon árulta a koronázási ékszerek részeit. Kalapács alá kerültek híres fest-mények százai, az egyedülálló arany Fabergé-tojások, a cári család könyvtára, por-celánok, ezüst étkészletek, gobleinek. A kincsekre informálisan vadászó moszk-vai Nagyezsda Daniljevics művészettörténész nyomára jutott a már Nagy Katalin által viselt briliáns virág-nyakéknek és Erzsébet nagyhercegnő – Alekszandra

cárné nővére – által különösen nagy becsben tartott briliáns fejdísznek. A cári család kivégzése után Erzsébetet és a cár további hozzátartozóit kihozták Perm melletti börtönükből. Ékszereiket elkobozták, az egyik nagyherceget agyonlőt-ték, a többieket pedig élve egy használaton kívüli tárnába lökték. Ma a Kremlben a cári gyűjtemény mindössze 71 darabja tekinthető meg.

Irodalom

Der Spiegel, . július . (Nr. )

Heresch, Elisabeth: II. Miklós. Gyávaság, hazugság, árulás. Az utolsó orosz cár élete és halála.

Magyar Könyvklub, Budapest, .

Radzinszkij, Edvard: Az utolsó cár – II. Miklós élete és halála. Európa Könyvkiadó, Budapest, .

Warnes, David: Az orosz cárok krónikája – az orosz birodalom uralkodóinak története. Geopen Könyvkiadó, Budapest,

Zeepvat, Charlotte: Ablak egy elveszett világra – A Romanov-család fotóalbuma. Magyar Könyv-klub, Budapest, .

In document A . SZÁZAD TITKAI Európa (Pldal 182-186)