Hetesi Zsolt modellje

A Fenntartható Fejlődés Egyetemközi Kutatócsoportjának egyik prominens képviselője szerint az emberiségnek „tulajdonképpen nincs” jövője.¹¹³ Ezt a sommás kijelentést a tudós fizikus számos érvvel bizonyítja. Hetesi Zsolt szerint a mai ember szinte el sem tudja képzelni, „milyen válságos helyzet-ben vagyunk”. „Nemzedékünk meg fogja érni a körülöttünk lévő mestersé-ges világ fokozatosan gyorsuló, hatványozott ütemű összeomlását. Ha az olvasó 1960 után született, nagyon jó esélye van rá, hogy erőszak, járvá-nyok vagy éhínség végezzen vele”. Mivel az emberek saját helyzetükbe és a világ állapotába – elsősorban a politikusok és a közgazdák tévedései, félre-vezető manőverei következtében – nem gondolnak bele, jelenleg ezekről a komoly veszélyekről „egy mit sem tudó népesség él a világon”.

Mint természettudós, (az ELTE Fizika tanszékcsoport tudományos kutatója) Hetesi Zsolt legalább két alapvető problémát vázol fel. Az egyik a bolygó éghajlatának nyilvánvaló változása. Az ipari termelés és a civilizált életforma jelentősen növeli a széndioxid kibocsátást, az átlaghőmérséklet is állandóan növekszik. Ennek következménye, hogy elolvad az Északi-sark jege, melegszik a világtenger, ugyanakkor aszályosodik a Föld, majd össze-omlik az Amazonas-medence őserdei világa és elolvad a Szibéria alatt talál-ható összefüggő jégtakaró és felszabadul az ott húzódó széles metán-mező. A második alapvető probléma a „jelenlegi ésszel alig felfogható”

erőforrás-válság. A véges készletek mellett a Földön – elsősorban a lélek-szám növekedése miatt – az erőforrás-felhasználás exponenciálisan halad előre. Minthogy az olaj- és a gázkitermelés nem növelhető igazán, ezért súlyos ellátási gondok, zavarok várhatók. 2009 és 2012 között, az olaj ki-termelési csúcs miatt komoly gazdasági nehézségek következnek be. „A közgazdászok döntő többsége nincs tisztában a fent ismertetett helyzettel,

113 Hetesi Zsolt: A felélt jövő, (helyzetértékelő tanulmány), 2008. (interne-ten).

76

ezért a gazdasági nehézségekre a folytonos gazdasági növekedés hamis képét ajánlják – sőt erőltetik - megoldásként”. Ez az erőltetett gazdasági növekedés „biztosan végpusztulásba juttatja a bolygót”. Az erőforrás-válság miatt Hetesi Zsolt szerint „2030-ra véget ér az ipari társadalom”. Az össze-omlás sorrendje a következő: az erőforrás-kínálat csökken, a gazdaság zsu-gorodik, a közegészségügy összeomlik, ezt zavargások, járványok és éhín-ség követi. A világon, a szerző becslése szerint 2040-re a Föld lakosainak száma 4 milliárddal fog csökkenni.

Hetesi Zsolt számba veszi az ellenvéleményeket is. „Sokak válasza az a fenti nehézségekre, hogy a gazdaság a kényszer hatására majd megkeresi azt az utat, ami járható. Ráadásul egy közkeletű válasz szerint majd kitalál valami megoldást a tudóstársadalom. Többen a megújuló erőforrásokban látják a jövőt.”

Hetesi Zsolt szerint a tudománynak néhányan – alaptalanul – termé-szetfeletti hatalmat tulajdonítanak. A tudomány a fizika törvényszerűségei alatt állnak és működtetése roppant erőforrás-igényes. A teljesen új tudo-mányos felfedezések pedig már korlátozottak. A megújuló erőforrások (például szélerőművek) létesítése nem tud lépést tartani a piac és a fogyasz-tás igényeivel. A piac „nem téríthető ki a növekedés pusztító folyamatából”.

Az urán kitermelése is véges, körülbelül 2030-ra tetőzik. A hidrogén pedig technológiai okok és saját természete (működtetése, szállítása) miatt nem jöhet szóba, mint általános erőforrás.

Mindezt a természettel és a természettudományokkal összefüggő prob-lémát az a világtársadalmi helyzet (a „világhatalmi sakkjátszma”) súlyosbítja, amely lehetetlenné teszi az összefogást és a kérdések megoldását. A fogyasz-tói társadalomban személyiségét vesztő ember a hirdetések és a manipuláció következtében nem is képes felismerni igazi helyzetét a világban.

Hetesi Zsolt megoldási javaslatai viszont egészen futurisztikusak:

falura kell költözni, az önellátásra berendezkedni, paraszti életmódot folyat-ni, össze kell fogni más hasonló (főleg keresztényi) gondolkodásúakkal.

Istent kell szeretni, mert „aki Istent szereti, szereti azt is, amit Isten alko-tott”, azaz a természetet és a másik embert is. Pozitív üzenete tanulmányá-nak, amely egyre nagyobb teret kapott az utóbbi időben a médiában, az, hogy tenni kell valamit, de sürgősen a bolygó fennmaradása érdekében.

6. Végh László jövő-szcenáriói

A debreceni atomtudós, aki hosszabb idő óta foglalkozik a fenntartható fejlődés kérdéseivel, 2006-os írásában négy különböző lehetséges forgató-könyvről beszél.

Az egyik az összeomló világ-szcenáriója. Ennek további két lehetsé-ges változata van. Elképzelhető egyrészt, hogy az USA és Kína között ha-talmi konfliktus, háború tör ki, amit biológiai vagy atomfegyverekkel

vív-77

nak meg. Egy következő „lehetőség” ezen belül a villamos áram hálózat világméretű összeomlása lehet. Ezt az okozhatja, hogy a profit-nyereség érdekében a hálózat tulajdonosai a villamos áramot a végletekig felhasznál-ják, nem képeznek tartalékokat, így áramszünetek keletkeznek. Ezek egyre gyakoribbak lesznek, így nem lesz működtethető a víz és a csatornahálózat.

A tömbházak lakhatatlanná válnak egy-két napon belül és megbénul az élet a városokban. A népesség azon része, amely nem tud elmenekülni falura vagy kertes házba, víz-, élelem- és gyógyszerhiány miatt (amit járványok kísérnek) eleve pusztulásra van ítélve.

A másik forgatókönyv a sodródó világ-szcenáriója Végh László szerint.

Ennek egyrészt a fogyasztói társadalom folytonos gazdasági növekedési tö-rekvése az oka, ami nemcsak erőforráshiányt szül, hanem felerősíti a konflik-tusokat a fogyasztani tudó és a fogyasztani képtelenné vált tömegek között.

Ez fokozza az összecsapások, a bűnözés elterjedését. Másrészt a környezeti válság fenyegetéseit az emberek figyelmen kívül hagyják, pazarolják a forrá-sokat, ami hatalmas és ellenőrizhetetlen népvándorláshoz vezet. Szörnyű és kiterjedt pusztító betegségek alakulnak ki a szennyezett környezet következ-tében. Mindez elsősorban a fejlett országokat sújtja leginkább.

A harmadik forgatókönyv szerinte a csendes leépülésé. A bolygó foko-zatos felmelegedése következtében hatalmas területek sivatagosodnak el.

Elviselhetetlenné válik az édesvíz hiány, a túlnépesedett országok lakossága emiatt egyre fogy. A gabonatermelés egyre csökken, ami fokozza az éhezést elsősorban az ázsiai országokban, de ez kihat a Föld többi országára is.

Végh László tulajdonképpen a fogyasztást és a felmelegedést tartja a legnagyobb fenyegetésnek a világ jövőjét tekintve. Ha ez nem lenne, akkor kialakulhatna egy fenntartható fejlődés-modell is. Ennek azonban további számos – általa „mesésnek” nevezett – feltétele lenne. A politikai-gazdasági hatalmat birtoklók tudatosítják magukban és az állampolgárokban a fenye-gető világméretű veszélyt. Az emberek takarékoskodni kezdenek, a pazarló fogyasztást megszüntetik, az autó- és hadiipar súlyát lecsökkentik, több időt szentelnek szellemi értékeik gyarapításával, megáll a népesség növekedése, nem csökken az erdőterületek kiterjedése, megáll a fajok kipusztulásának folyamata, csökken a természet szennyeződése és az emberiség egészségi állapota fokozatosan javul. A szellemi javak informatikai úton való terjesz-tése maradandóvá válik, aminek következtében az emberek szellemileg megújulnak, emberibb módon kezdenek élni. Ezen folyamatok következté-ben száz-kétszáz év múlva az emberiség fenntartható pályára kerül.

Ha úgy van, ahogyan ezek a tudósok előrevetítik jövőnket, akkor lehetséges, hogy beigazolódik Serge Latouche-modellje, amely szerint

„Egyáltalán nem biztos, hogy maradt még harminc évünk”. (SL. 31.) Min-denesetre a negatív tendenciát fékezni akarók részéről egyre kiterjedtebbé

78

válnak az antiglobalizációs mozgalmak, rendszeressé válnak az antiglobalizációs tüntetések. Legutóbb viszont, hosszú előkészületek után 2008-ban, Magyarországon is megalakult a Fenntartható Fejlődés Nemzeti Tanácsa, amelynek a mindig az Országgyűlés aktuális házelnöke vezet.

Ennek a Tanácsnak a feladata, hogy előrejelzést, stratégiát készítsen 2030-ig, azaz hogy Magyarország számára is felvázolja a jelenlegi válságos hely-zetből való kilábalás, a távlatos gondolkodás irányát. Ebben pártállástól függetlenül az egészséges környezetet megteremtő, a komfortérzést adó, harmonikus társadalom kialakításán munkálkodnak majd a környezetvédő szakemberek és a politikusok. Csak abban bízhatunk, hogy a tudósok meg tudják győzni majd a politikusokat a helyzet komolyságáról és a megoldá-sok mielőbbi elfogadásáról, hogy a lehető legkevésbé érintsen bennünket a mindent és mindenkit átható globális világválság.