Jelenleg a legtöbb komoly társadalomtudós és politikus szerint a világ „for-dulóponthoz érkezett”, ahogy ezt legtömörebben 2003-ban a volt ENSZ-főtitkár, Kofi Annan fogalmazta meg. Ez a fordulópont kettős vonatkozás-ban jelentkezik. Egyrészt a bolygót jelenleg túlnyomó részben uraló kapita-lista, neokapitakapita-lista, „kaszinó kapitalista” (Robert Went) gazdaság követ-keztében beálló állandósult, strukturális és nem konjunkturális válság miatt, amely a „szabad piac”, a „konzumtársadalom” szlogenjével ösztönöz az állandóan növekvő fogyasztásra. Ezt a gazdasági helyzetet súlyosbítja, hogy a Föld népessége egyre szédületesebb iramban növekszik, akiknek a szük-ségleteit mind mennyiségben, mind minőségben fokozott mértékben ki kell elégíteni. Ez pedig magával hozza a jelenleg rendelkezésre álló erőforrások egyre intenzívebb hasznosítását. Mindez pedig összefügg a másik – az elő -zőnél is nagyobb – kihívással, azaz az ökológia problémáival.
87 Serge Latouche: Petit traité de la décroissance sereine, Paris, 2007. id.
kiad., 38. old. A szövegben: DS.)
88 A Latouche által használt francia fogalom, „la décroissance sereine”
nehezen fordítható magyarra. Mi ezt „visszafogott fejlődésként” fordítjuk.
Kitér a „sereine” jelzőre is, aminek magyarul „békés”, „nyugodt”, „derűs”
jelző felel meg. Mi, amikor „lassú”-ként fordítjuk, a jelzőben benne lévő egyéb jelentéstartalmakat is értjük alatta. Újabban használatos és egyre inkább bevett fogalom a „nemnövekedés” terminus is ugyanerre a francia kifejezésre. Lásd később.
53
Úgy látszik, hogy ma a társadalomtudományokban a globális kihívá-sok elemzése foglalja el, fontossága miatt, az első helyet, egyre inkább háttérbe szorítva más (lehet, hogy egyébként szintén fontos) kérdéseket.89 Meg lehet figyelni a szakirodalomban, hogy az új évezred első éveitől kezdve jelentősen és folyamatosan növekszik azon problémák száma, ame-lyek sürgős válaszra várnak, mert a helyes válaszoktól, azoknak a felelős politikusok általi befogadásától (talán nem túlzás kijelenteni) az emberiség sorsa, jövője függhet.
Úgy véljük, hogy egyre komolyabban kell venni azokat a kijelentése-ket a gazdaság vonatkozásában, hogy a „kapitalizmus végső válságát”
(Immanuel Wallerstein), „strukturális és nem konjunkturális válságát” éli (Mészáros István), mert benne komoly világkockázatok vannak (Ulrich Beck). A folyamatok pedig iszonyatosan felgyorsultak, Anthony Giddens kifejezésével élve: rohanó világban élünk („Runaway World’), ami a koc-kázatokat (globális terrorizmus, éhínség, betegségek, pandémiák, globális szennyezés, migráció stb.) még inkább növeli. Meg lehet figyelni a „társa-dalom szétesését” (Alain Touraine) és a nemzetállamok fokozatos erodáló-dását a gazdaság egyre fokozódó autonómiája következtében (Bertrand Badie). Ezeket a jelenségeket pedig jelenleg a vezető kapitalista országok (főként azok vezető politikusai) nem képesek kezelni, és egyre inkább egy
„katasztrófa-kapitalizmus” jön létre (Naomi Klein), amit leginkább az in-stabilitás jellemez.90
Mi vár ránk?
Amennyiben ez így van, joggal tehetjük fel a kérdést, hogy milyen jövő elé is nézünk? Az, hogy „Gond- és vészterhes időket élünk” (Aurelio Peccei), az világos. A világ állapotára vonatkozó első, figyelmeztető jelzést tulaj-donképpen már az 1968-ban létrehozott Római Klub jelentése adta meg 1972-ben. Majd az 1992-es Rio de Janeirói Föld Csúcs tanácskozás egyik témája volt egy Föld Charta vázlatának kidolgozása. A Föld Charta tulaj-donképpen egy nyilatkozat a 21. században élő igazságos, fenntartható és
89 Woody Allen szerint három fontos kérdés van ma a világon: „Honnan jövünk?”, „Hová tartunk?” és „Mit vacsorázunk ma este?”. Ez frappáns kifejezése az Észak – Dél ellentétének: amíg az első kettő lehet fontos az északi társadalmaknak, addig a harmadik kérdés a világ kétharmadának jelenti a legfontosabb, napi problémáját.
90 Lásd erről tanulmányomat: Az instabilitás politikafilozófiai kihívásai, in:
Közösség és instabilitás, id. kiad.
54
békés globális társadalom kialakítását célzó alapelvekről. Célja egy új, a kölcsönös egymásrautaltságra és a közös felelősségre épülő átfogó érzésvi-lág és gondolatiság kialakítása az emberekben, a földi család és a nagyobb életközösség jóléte érdekében.
Amennyiben így áll a világhelyzet, lássuk, milyen szcenáriókban gondolkodnak jövőnkről a tudósok. Az egyik világhírű magyar kutató, László Ervin legutóbbi könyvében91 a globális válságról, a „planetáris tuda-tosságról”, a rendről, a reményről, felelősségünkről, közös, nagy felada-tunkról szól. Legfontosabb üzenete, hogy jelenlegi világunk nem oda tart, ahová megérkezni szeretnénk. A trend a káoszpont felé mutat, de ez a trend megváltoztatható - hangsúlyozza László Ervin. A jelenlegi „új világrend-ben” uralkodó számos meggyőződés, hiedelem – mint például a természet kimeríthetetlenségének gondolata, a világ valamiféle „gépezetként” való kezelése, a piac mindenhatóságába vetett neoliberális hit, a fogyasztás feti-sizálása vagy az élet és „élettér” harcként, küzdelemként való felfogása - mind akadályát képezik az élhető jövő kialakításának és az azt megalapozó új erkölcs és életfelfogás elfogadásának. Ha pedig nem váltunk irányt, akkor a már említett ökológiai és társadalmi katasztrófák elé néz az emberiség.
„Ma dől el, milyen lesz a világ 2050-ben és ma készítjük elő azt, hogy milyen lesz 2100-ban” – írja a francia író és közgazdász Jacques Attali legújabb könyvében.92 A történelem ma ugyanis olyan törvényszerű ségek-nek engedelmeskedik, amelyek lehetővé teszik a folyamatok bizonyos elő -reláthatóságát. A jelenlegi történelmi helyzet pedig az, hogy benne a „pénz diadalmenete” zajlik, amely az államok végét fogja eredményezni, ha min-den a jelenlegi tenmin-denciát követi. Jacques Attali három szcenárióban gon-dolkodik a jövőt illetően: először és hamarosan a krízist krízisre halmozó
„hiberbirodalom” jön el, majd a kiterjedt világkonfliktusokat eredményező
„hiperkonfliktusok” köszönnek a világra, és végül 2050 körül a
„hiperbirodalom” olyan állapot lesz, amelyben az egymást kizáró érdekek, bizonyos feltételek megléte esetén összebékülhetnek majd.
Mindez a jövőbeli folyamat hatalmas konfliktusok közepette zajlik.
Harc fog folyni az üzemanyagért, a vízért, egy terület megtartásáért vagy elhagyásáért, egy új vallásos hit elterjesztéséért, a nyugati világ és értékei-nek lerombolásáért. Enértékei-nek megakadályozása érdekében új szerződés jön létre a Földön az emberek között, amely elhozza a világnak a hiperdemokráciát. Ekkor, új planetáris erőknek köszönhetően egyensúlyba
91 László Ervin: Világváltás. A változás harmonikus útja, Budapest, 2008.
Nyitott Könyvműhely.
92 Jacques Attali: Une brève histoire de l’avenir, Paris, 2006. Fayard, 9. old.
(a szövegben JA.).
55
kerül a piac és a demokrácia. Ennek eredménye lesz az ingyenesség, a fele-lősség és a tudáshoz való könnyű hozzájutás. Reméli a szerző, hogy így létrejön az egyetemes tudás és a racionális gazdaság.