Helyi problémák

Az interjúk során először azt szerettük volna megtudni, hogy a megkérdezettek miben látják az adott határtérség legfontosabb problémáit, illetve azok jövőjét. A legtöbb magyarországi válaszadó a térség periférikus helyzetére utalt, kiemelve a jelentős arányú munkanélküliséget és a tekintélyes mértékű elvándorlást. Szintén gyakran került szóba a térség agrárjellege, a korábban elmaradt iparosítás, ami mára sokak szerint szinte kilátástalan helyzetet teremtett a határtérségben. Ehhez kapcsolódik a külföldi befektetések kapcsán gyakran megemlített félelem, misze­

rint a tőke könnyen átugorhatja ezt a területet, és rögtön a határon túlra települ az ottani sokkal kedvezőbb bérköltségek miatt. E tekintetben felmerült a határon át­

nyúló együttműködésnek kiemelt szerepe, hiszen ezek a beruházások nemcsak az egyik oldal számára jelenthetnek munkaalkalmakat, a határ elválasztó szerepének csökkenésével a történelmileg létező vonzáskörzeti kapcsolatokra építve mindkét oldal profitálhat a beruházásokból. A beruházásokat sok esetben gátolja azonban az infrastruktúra fejletlensége, és lemaradása (erre hozták fel példaként, hogy az uk­

rán-magyar határtérségből a 60 km-re fekvő megyeszékhelyre ugyanannyi idő alatt lehet eljutni, mint onnan a 270 km-re fekvő Budapestre).

Különösen a régiós szinten tevékenykedő intézmények képviselői emelték ki a problémák közül az együttműködés esetlegességét, esetenként teljes hiányát a határ magyar oldalán működő intézmények között, például a NUTS 2 régiókat alkotó megyék esetében ahol a belső kohézió teljesen hiányzik. Bármiféle forrást minden esetben egyenlő mértékben kell szétosztani a megyék között, így a koncentráció Uniós elve nem valósulhat meg. Felmerültek még az innovációval kapcsolatos problémák - az Észak-alföldi régió innovációs potenciálja a legrosszabbak közé tartozik az egész országban, amit tovább súlyosbítanak olyan körülmények, mint a korábban említett széthúzás az egyes megyék között.

Romániában a megkérdezett személyek szinte mindegyike megemlítette az inf­

rastruktúra fejletlenségét, mint a mint a határ menti térség egyik legjelentősebb problémáját. A közlekedési infrastruktúra fejlesztése nélkül elképzelhetetlen a gaz­

daság tartós és megalapozott fejlődése, általános véleményként fogalmazódott meg, hogy amennyiben sikerül érezhetően javítani a közutak és a vasutak állapotát, je ­ lentősen nőhet a befektetett tőke mennyisége, új munkahelyek születhetnek és ez a

folyamat számos más probléma (legfőképpen a munkanélküliség) enyhítéséhez is hozzájárulhat. Nem csupán a közlekedési infrastruktúra hiányosságai okoznak gondot, hanem a csatornahálózat kiépítetlensége, a vezetékes víz, néhány esetben pedig akár az elektromos áram hiánya. Mindez pedig nemcsak a lakosságot sújtja, hanem a befektetőket is elriasztja.

Szintén nagyon gyakran jelent meg a helyi problémák között a bürokratikus, centralizált közigazgatási rendszer, amely nagyon kevés önállóságot biztosít a helyi közigazgatási szintek számára. A központosító politika egyik következményének tekinthető a NUTS 2 szintű régiók csökevényes megvalósítása. A válaszadók gyak­

ran említették problémaként az erőteljes központosítással együtt járó túlzott befo­

lyással rendelkező bürokráciát, a helyi közigazgatásra vonatkozó törvény megke­

rülését, de legfőképp a költségvetés decentralizálásának elmulasztását. Az interjúk alapján az mondható el, hogy a centralizációval kapcsolatos problémák a határ menti térségekben hatványozottan jelentkeznek, a megkérdezettek több esetben is panaszkodtak a periférikus helyzetükre, arra, hogy a központi támogatásokból tá­

volról sem népességüknek és rászorultságuknak megfelelő mértékben részesülnek.

Sok esetben ítélték akadályozó tényezőnek a gazdaságirányítás és törvénykezés nem eléggé hatékony voltát, a nem kellően átlátható és túlzott adó- és illetéksza­

bályozást. A fentieket súlyosbító tényező, hogy több válaszadó szerint Romániában megfelelő összeg ellenében mindent el lehet érni, a korrupció a hatalom minden szintjén jelen van.

Románia rossz gazdasági helyzetével kapcsolták össze többen is a szociális problémákat, a megfelelő anyagi források hiányában a szociális védőháló fogalma szinte ismeretlen. Az egészségügyi szolgáltatások színvonalát többen elfogadha­

tatlannak tartották, ugyanígy komoly társadalmi feszültség forrását jelenti a nyug­

díjak alacsony vásárlóértéke.

Kevesebb megkérdezett említette, ugyanakkor ők a határon átnyúló együttműködés szempontjából nagyon jelentős problémának tekintik a pályázatkészítés és a projekt­

menedzsment területén tapasztalható hiányosságokat. Ezen a területen jelentősnek ítélték a lemaradást akár Magyarországhoz viszonyítva is, aminek oka egyrészt az in­

formációhiány, vagyis az, hogy nem alakultak még ki az információs csatornák, ame­

lyek eljuttathatnák az ezzel kapcsolatos híreket az érintettekhez. De megfelelő infor­

mációáramlás mellett is sok esetben hiányozna az a szaktudás, ami a pályázatok előké­

szítéséhez majd menedzseléséhez elengedhetetlen lenne, az ilyen jellegű képzések nem elég hatékonyak jelenleg.

Kárpátalján a legjelentősebb problémák az interjúalanyok többsége szerint a szovjet rendszer örökségéből eredeztethetők. Egyrészt politikai természetűek a problémák, amelyek az igen erőteljesen centralista berendezkedést követik: a helyi szintek nem rendelkeznek megfelelő önállósággal és forrásokkal, amely a határon átnyúló kapcsolatok és projektek szempontjából is igen fontos lenne. Emellett Kár­

pátalján is kialakultak a különböző politikai pártok holdudvarai és a különböző

ci-vil szervezeteknek és gazdasági szereplőknek ezek között kell lavírozniuk, mert csak így juthatnak nagyobb lehetőségekhez. Tulajdonképpen a gazdasági és szoci­

ális elmaradottság is ebből eredeztethető.

Többen említették, hogy Kárpátalján a legnagyobb problémának az értelmiség réteg és a megfelelő szaktudással rendelkező fiatal szakemberek hiányát tartják. Az 1985-ben elkezdődött Gorbacsovi „peresztrojka” nyomán enyhülő légkört kihasz­

nálva a helyben megfelelő szinten boldogulni nem tudó értelmiség kivándorlása a régióból a mai napig is tart, de a helyi értelmiség lefejezésének mélyebbre nyúló történelmi gyökerei is vannak. A történelmi Magyarország keretei között évszá­

zadokon át a térségben gazdasági, kulturális és politikai egységet alkotó megyéket (Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros) a Trianonban aláírt békeszerződés ketté vágta, amelynek következtében nemcsak városok veszítették el vonzáskörzeteiket, hanem Kárpátalján államalakulatok egész sora váltotta egymást viszonylag rövid idő alatt (Osztrák-Magyar-Monarchia, Csehszlovákia, Magyar Királyság, Szovjetunió, Uk­

rajna). Mivel minden egyes új ország új közigazgatást is hozott a korábbi közigaz­

gatást és vele együtt az értelmiségi elitet elvesztette a térség (mert vagy nem is­

merték az új nyelvet, vagy politikailag megbízhatatlanok voltak, illetve nem talál­

tak megfelelő egzisztenciális feltételeket a változó körülmények között), tehát Kár­

pátalja 1920 óta gyakorlatilag folyamatosan értelmiségi deficitben szenved. A he­

lyi magyar értelmiség problémái még hatványozódtak is, hiszen a szovjet államo­

sítás után más nemzetiségekkel együtt gyakorlatilag mindenüket elvesztették, ugyanakkor nem tudtak részt venni az új Ukrán államiság kialakításában, ahol pri­

vatizáció volt ugyan, de reprivatizáció nem történt, illetve a magyarok ebben nem tudtak részt venni. Mindez annak a következménye, hogy a privatizáció nyertesei a szovjet rendszerben sok évet ledolgozott magas pozíciót betöltő egyének voltak, a magyarok pedig nem juthattak ilyen pozícióhoz, mivel a sztálini időkben a magyar értelmiségieket és férfiakat a Gulagra vitték és ott vagy elpusztultak, vagy politikai fogolyként szabadultak. Ebből kifolyólag ők és gyerekeik nem lehettek párttagok, nem tanulhattak tovább, nem tölthettek be magas pozíciót (politikailag megbízha­

tatlanok voltak). Ennek eredményeként az elmúlt tizenöt évben rengetegen vándo­

roltak ki Magyarországra.

A gondok jó része Kárpátalján gazdasági problémákra utal. A gazdaság az 1990-es években tapasztalható mélyrepülését követően (a gyárak és üzemek jó ré­

sze bezárt, ennek következtében pedig óriási lett a munkanélküliség) ma emelkedő tendenciát mutat ugyan, de az interjúalanyok szerint igen fontos, hogy úgy alakít­

sák az ország és a régió gazdaságpolitikáját, illetve ma még sokszor bürokratikus és nem átlátható szabályozó mechanizmusait, hogy ez a növekedés fenntartható legyen. Indokolt lenne az európai normák minél szélesebb körű bevezetése, mert ez vonzó a befektetőknek. Ehhez kapcsolódik az általános forráshiány minden költ­

ségvetési intézménynél (különösen az egészségügy és a szociális szféra tekinteté­

ben), a civil szervezetek pedig gyakorlatilag nem is kapnak állami forrást. Az

ag-rárgazdaság is súlyos gondokkal küzd, mivel a nagyüzemi gazdálkodás megszűnt, a földeket pedig privatizálták, de a szétaprózott birtokokon a korszerű gépeket, technológiákat, vegyszereket, műtrágyákat és elsősorban a szaktudást nélkülöző magángazdák nem tudnak megélni a mezőgazdaságból. Most kezd kialakulni egy­

fajta tanácsadó rendszer Magyarországi segítséggel (a magyar falugazdász-hálózat mintájára), illetve a falusi turizmusban is vannak lehetőségek, de az infrastrukturá­

lis hiányosságok miatt ennek is komoly akadályai vannak.

Részben a gazdasági problémák miatt óriási teher nehezedik a szociális ellátó- rendszerre., amely nagyon korszerűtlen, súlyosan alulfinanszírozott és egyáltalán nem hatékony (infrastrukturális és szakmai szempontból egyaránt). A nemzetközi segélyszervezetek és az egyházak próbálják enyhíteni ezeket a gondokat, de ők sem kapnak segítséget munkájukhoz az államtól, hanem még akadályozzák is őket, ho­

lott állami feladatot vállalnak át. Fontos probléma továbbá az oktatás alacsony színvonala, ideértve az oktatás technikai és infrastrukturális feltételeit, de az igazi gond a korszerű módszerek és versenyképes szakmák hiánya. A megkérdezett prominens személyek véleménye szerint elsősorban a szakképzés nem tud lépést tartani a kor elvárásaival.

Kárpátalja sem mentes az országszerte jellemző és mindent átitató korrupciótól, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy megfelelő kapcsolatokkal és anyagi háttérrel gyakorlatilag mindent el lehet intézni, illetve meg lehet szerezni az egyetemi dip­

lomától a gépjárművezetői jogosítványon át, a különböző engedélyekig stb.

Súlyos probléma az infrastruktúra fejletlen szintje, nem csak a közlekedési, ha­

nem a kommunális ellátórendszer infrastrukturális feltételeit is ide értve. Elsősor­

ban az egészséges (sőt falvakban egyáltalán a vezetékes) ivóvízellátás, az egész­

ségügyi ellátórendszer, a gáz, a telekommunikáció, illetve a hulladék és szennyvíz- kezelés. Utóbbihoz kapcsolódik a folyóvizek szennyezése (elsősorban kommunális, de kisebb mértékben ipari is), amelyet az utóbbi másfél évtizedben felgyorsult er­

dőirtások miatt súlyos árvízproblémák is kísérnek a Tisza kárpátaljai vízgyűjtőjén.

Ez utóbbi pedig a Tisza vízgyűjtőjének szétszabdaltsága miatt nemcsak helyi, ha­

nem nemzetközi szintű probléma is.