IV. AZ EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA
1. Az előzetes vizsgálatok eredményei
Magyarország keleti államhatárait lényegében az 1920-ban Trianonban aláírt béke- szerződés jelölte ki oly módon, hogy közben évszázadokon egymáshoz ezer szállal kötődő, organikusan összetartozó területeket, szervesen formálódó régiókezdemé
nyeket vágott ketté. Ez is jelentősen hozzájárult ahhoz - mint azt az EXLINEA program keretében végzett empirikus vizsgálatokat megelőző háttértanulmány eredményei is bizonyították - , hogy a határ két oldalán található régiók között a XX. század folyamán jelentős különbségek alakultak ki. A legfontosabb tapaszta
latok közül kiemelhető, hogy a határrégiók magyar és ukrán, illetve magyar és ro
mán oldala között meglévő nyilvánvaló különbségek (pl. közigazgatási- és jog
rendszer, életszínvonalbeli különbségek, eltérő gazdasági teljesítőképesség stb.) ellenére a vizsgált térség számos közös problémával küszködik. Az államhatárok mentén saját országuk más régióihoz viszonyítva is periférikus, félperiférikus te
rületek érintkeznek egymással, ahol csekély a fizetőképes kereslet, alacsony a vál
lalkozások saját tőkéje, csekély a gazdaság tőkevonzó képessége, kevés a munka- lehetőség és általános a szegénység, jellemző demográfiai folyamat az elvándorlás, a társadalmi különbségek erősödése.
A magyar-ukrán és a magyar-román határ térséget jó részt a múltban gyöke
rező történelmi eredetű problémák terhelik, mivel az 1920-ban mesterségesen meghúzott új államhatárok az etnikai viszonyokat teljesen figyelmen kívül hagyták, ebből kifolyólag jelentős létszámú tömbmagyarság él napjainkban is a határ román, illetve ukrán oldalán. Ez a határon átnyúló kapcsolatok szempontjából a közös nyelv, hasonló mentalitás, közös hagyományok és kultúra miatt egyrészt előnyt jelent, másrészt viszont a rendszerváltás után a szomszédos országokban újjáéledő nacionalizmus felszínre hozta a korábban szőnyeg alá söpört problémákat, amelyek természetszerűleg a határmódosításoktól való félelmek felerősödésében öltöttek testet. Bár napjainkra már normalizálódott a helyzet, a hosszú évtizedek alatt fel
gyülemlett előítéleteket igen nehéz egyik napról a másikra semmissé tenni.
A magyar-román és a magyar-ukrán határon átnyúló kapcsolatokat nemzeti szinten egy sor egyezmény szabályozza. Ezek közül a legfontosabbak az ún.
alapszerződések, amelyek alapjaiban határozzák meg Magyarország, Románia és Ukrajna viszonyát. A nemzeti szinten kötött kétoldalú egyezmények sorában igen fontos szerepet töltenek be a vízügyi és a környezetvédelmi megállapodásokat is.
Az önkényes Trianoni határmegvonás eredményeként a Tisza vízgyűjtőjének je lentős része Romániához, illetve Ukrajnához került, s az összehangolt cselekvés
hiányában és az erdőirtások miatt egyre gyakrabban bekövetkező árvizek elleni védekezés egyre szorosabb összefogást sürget. A Tisza vízrendszerén a közel
múltban jelentkező tömeges halpusztulással járó cianid-szennyeződések pedig az összehangolt határ menti környezetvédelem fontosságára hívják fel a figyelmet.
Ezzel együtt az elmúlt évtized árvizei és környezeti katasztrófái, illetve az EU támogatásai kellettek ahhoz, hogy a védekezés és megelőzés terén elmélyüljenek az együttműködések.
Ugyancsak az átgondolatlan határmegvonás és az azt követő, évtizedekig tartó el
zárkózás következménye, hogy a magyar-ukrán és a magyar-román határ két oldala között a közlekedési kapcsolatok beszűkültek, amelyek jelentősen gátolják a határ menti együttműködéseket. A határmegvonás óta számos olyan vasúti és közúti összeköttetést számoltak fel, amelyeket máig nem állítottak helyre. Igaz ugyan, hogy az 1989/90-es évtized fordulóján bekövetkezett rendszerváltást követően számos új határátkelő létesült, de ezek nem mindig tudják kielégíteni az igényeket. Tapasztala
taink alapján - amelyet az empirikus vizsgálatok és a local seminarok is megerősí
tettek - a magyar-ukrán határtérségben a határon átnyúló kapcsolatok egyik legfon
tosabb akadályozó tényezője ma is a határátkelés lassúsága. Különösen a gazdasági élet szereplőit riasztja el a több órás sorban állás, de egyebek mellett az oktatási kap
csolatokat és egyéb lakossági kapcsolatokat is nagyon megnehezíti. A helyzet külö
nösen Magyarország 2004. évi EU-csatlakozása óta romlott meg, hiszen ettől az idő
ponttól már nem lehet igénybe venni azokat a különleges határátlépési engedélyeket, amelyekkel a szolgálati célból utazók várakozás nélkül átkelhettek az államhatáron, a kishatárforgalom is szünetel. A megnövekedett bevásárló- és üzemanyag-turizmus miatt ugyancsak magas a határon átlépni kívánók száma. Mindez pedig jelentősen megnöveli és kiszámíthatatlanná teszi a várakozási időt, lehetetlenné téve például, hogy a vendégelőadók megfelelő időben átjussanak a határ túloldalán fekvő oktatási intézményekbe. Ám a nehézkes határátkelés a gazdasági élet szereplőit és más hatá
ron átnyúló kapcsolatokban aktív résztvevőket is elkedvetleníti, amikor például egy közös pályázathoz szükséges aláírás végett vagy egyéb üzleti ügyekben órákig kell várakozni, hogy az üzletemberek eljussanak az alig néhány kilométerrel arrébb fekvő határon túli településre. Korábban a magyar-román határtérségben is jelentős bevá
sárló- és benzinturizmus volt megfigyelhető az eltérő árszínvonal miatt, az árak ki
egyenlítődése, illetve a szigorú magyar vámszabályok miatt ma már nem jellemző a sorban állás.
A tapasztalatok szerint a magyar-ukrán határszakaszon nem elsősorban a határ- átkelőhelyek fizikai áteresztőképességével van gond (bár ezen is lenne még mit javítani, különösen a Záhony-Csap átkelő keresztmetszete nem elegendő a szűk Tisza-híd miatt), hanem az átléptetés sebessége is lassú. Mivel a magyar-ukrán határszakasz immár az EU külső határa is egyben, ezért a magyar oldalon rendkí
vül megszigorították a vámellenőrzést. Ukrán oldalon viszont az útlevélkezelés és a járművek iratainak ellenőrzése és adminisztrálása (külföldi rendszámú kocsiknál
minden esetben szükséges a forgalmi engedély és a zöldkártya felmutatása, illetve minden útlevélbe pecsétet is tesznek, a jármű vezetőjének útlevelébe még a vezetett gépkocsi rendszámát is felírják) tart túl sokáig, és a beléptetéshez szükséges szá
mítógépes rendszer sem mindig működik zavartalanul. A vizsgálatok alapján eze
ket a problémákat tetézi még az átkelőkön tapasztalható lassú munkatempó, a bü
rokrácia és korrupció is.
Az empirikus vizsgálatok eredményei szerint a gazdasági jellegű együttműködések is csak igen lassan jelentek meg a határon átnyúló kapcsolatokban. Ennek egyik oka a KGST felbomlása és a rendszerváltozás után bekövetkezett gazdasági válságban kere
sendő, másrészt viszont a határ közelébe a szocializmus évtizedei alatt elsősorban gaz
daságstratégiai és katonapolitikai okokból nem is telepítettek igazán komoly ipart, el
maradtak a nagy gazdaságélénkítő beruházások. A rendszerváltást követő gazdasági válság igen érzékenyen érintette a határ menti régiókat, hiszen az itt működő üzemek zömmel valamelyik távolabb működő nagyvállalat leányvállalatai, illetve beszállítói voltak, s ezeket számolták fel először. Mindez pedig igen jelentős foglalkoztatási problémákat generált a határtérségben, hozzájárulva ezzel is a kedvezőtlen demográfiai folyamatokhoz (fiatal, képzett lakosság elvándorlása).
A magyar-román és magyar-ukrán határon átnyúló együttműködések vizsgálata alapján a határon átnyúló kapcsolatokról elmondható, hogy a nemzet alatti szinte
ken (régiók, megyék, kistérségek) az együttműködések annak ellenére, hogy már másfél évtized eltelt a rendszerváltás óta, elsősorban még mindig protokolláris, jó részt formális szinten mozognak. Ez a körülmény a határon átnyúló együttműködé
sek mennyiségében, jellegében és tartalmi mélységében is megmutatkozik. Az együttműködésekben relatíve még továbbra is alacsony a gazdasági és kereske
delmi kapcsolatok aránya és súlya. Az utóbbi egy-két évben azonban már megfi
gyelhető néhány pozitív változás, hiszen a kapcsolatok több esetben a konkrét, ope
ratív, s nem egyszer már a projektjellegü együttműködések irányába mozdultak el.
Ebben minden bizonnyal nagy jelentősége van a pályázati úton elnyerhető EU-s (pl. Phare, Interreg) forrásoknak.
A magyar-román és a magyar-ukrán határ mentén igen fontos szerepet játsza
nak a rendszerváltást megelőzően erősen korlátozott lakossági kapcsolatok is.
Ezekben a baráti és rokoni kapcsolatok és a bevásárlás mellett - elsősorban a határ román és ukrán oldalán - jelentős szerep jut a megélhetési turizmusnak, amelyben a legjövedelmezőbb tevékenység az illegális üzemanyag- és cigarettakereskedelem.
Ma már egyre több intézmény, civil szervezet és vállalkozás él a határon átnyúló kooperációk kínálta lehetőségekkel. Egyre inkább érezhetők az Ukrajna és főként Románia irányába erősödő magyar befektetői szándékok, vállalkozásösztönzések, bővülő beruházások, egyáltalán a javuló gazdasági környezet kedvező hatásai. Az EXLINEA keretében végzett empirikus vizsgálatok is alátámasztották a korábbi kutatások eredményeit, ugyanakkor fontos új információkat is szolgáltattak többek között az Európai Unió térségben betöltött szerepéről.