A helyi gazdaságfejlesztés szerepl ı i
7. A helyi gazdaságfejlesztés további fontos szerepl ı i
7.3. A helyi lakosság és a civil szervezetek
A helyi lakosok, ezek önszervezıdı közösségei, illetve a helyi civil szerveze-tek valójában a szereplık igen eltérı jellegzetességgel bíró csoportjai, jóllehet azért nyilvánvaló módon kapcsolódnak is egymáshoz. A HGF versenyképesség alapú megközelítésében, illetve az erre jelentıs mértékben építı gyakorlatban nem szokás a gazdaságfejlesztés központi szereplıinek tekinteni ıket.
Ugyanakkor napjainkban mind gyakrabban fogalmazódik meg a helyi fejlesz-tési (és ezen belül gazdaságfejleszfejlesz-tési) döntésekbe történı bevonásuk szükségessé-ge, amely tulajdonképpen a helyi kormányzás koncepciójának terjedésével függ szorosan össze (6.1. fejezet). Ennek során egyrészt módszertani ajánlások fogalma-zódnak meg a civil szerveztek és közvetlenül a lakosok tervezési és döntési folya-matba történı integrálásával kapcsolatban2, másrészt elméleti és gyakorlati érdeklıdés irányul a helyi lakosok önszervezıdésének elısegítésére és a folyama-tokba történı beleszólási lehetıségeik kikényszerítésére3.
A részvétel fontossága mellett érvelı elméleti írások alapvetıen a helyi lako-sokra és azok önszervezıdı közösségeire fókuszálnak. A gyakorlati vizsgálódások viszont az esetek jelentıs részében a civil szervezetek szerepével foglalkoznak4. Civil szervezetek természetesen számtalan eltérı cél mentén szervezıdhetnek, ami akár lehet civil „álcába” bújtatott vállalati, vagy politikai érdek is. Így semmiképpen sem tekinthetünk rájuk úgy, mint a lakossági érdekek reprezentatív képviselıire.
Ennek ellenére igen fontos szerepük lehet a részvétel gyakorlatában, hiszen:
• Jogszabályi elıírások könnyítik meg a helyi tervezési folyamatokban történı részvételüket.
1 Mezei (2006b), Swinburn (2007).
2 OECD (2001), G. Fekete (2008).
3 Bodorkós (2010).
4 Szirmai – Szépvölgyi (2007), Reisinger (2010).
• Hatékonyabban képesek bizonyos érdekeket képviselni, mint az önszervezıdı helyi lakosság. Ennek oka, hogy jártassággal rendelkezhetnek a közigazgatási eljárások menetében, ismerik a jogi lehetıségeket, jelentıs szakmai tapasztala-tot halmoztak fel egy-egy területen és reputációjuk révén az önkormányzat is hajlamosabb partnerként tekinteni rájuk.
• Bizonyos esetekben a civil szervezetek pont a helyi lakosság egy-egy helyi fejlesztési akció kapcsán beindult önszervezıdésébıl nınek ki.
A részvétel kapcsán kibontakozó szakmai viták egyik köre abból indul ki, hogy a helyi stratégiák, vagy projektek tervezése, megvalósítása közügy, amely-nek kapcsán természetes módon illeti meg a lakosokat a részvétel jelentısége. Ennek kapcsán emelik ki a szakirodalom a közvetlen részvétel elınyeit és hátrányait a kép-viseleti demokráciával szemben (7.3. táblázat).
Az állampolgárok közvetlen részvétele a képviseleti demokrácia tartalmának
„kiüresedése”, a hatalom, illetıleg a bürokratikus államapparátus emberektıl történı túlzott eltávolodása miatt vált fontossá1. Egyre erıteljesebb igény fogalmazódik meg a folyamatok átláthatóbbá tételére, a kontroll megteremtésére. Ezt erısíti, hogy a döntéshozók olyan új típusú problémákkal szembesülnek, amelyek a régi keretek közt nehezen kezelhetık, hiszen erıteljes bizonytalanság kíséri mind a folyamatok tényleges tartalmát, mind a beavatkozások esetleges hatásait.
A részvétel elısegítheti a közösség-szervezést. Az emberek rákényszerülnek, hogy úgy érveljenek, mint közösségben létezı személyek. E mellett megteremti a demokrácia tanulásának lehetıségét, hiszen a demokráciaérzék nem veleszületett készség, azt tanulni és gyakorolni kell2.
Ugyanakkor a közvetlen részvétel nehézkesebbé teszi a folyamatot, növelheti a hatalmi konfliktusok számát. A különbözı csoportok – eltérı felkészültségük és lehetıségeik okán – nem egyenlı eséllyel vesznek részt a folyamatban. Mindez azt eredményezheti, hogy a szők hatalmi elit mellett kialakulhat egy másodlagos hatal-mi elit, akik kapcsán nem világos, hogy hatal-milyen felhatalmazás alapján pontosan hatal- mi-lyen érdekeket képviselnek3. A társadalom nagy része pedig továbbra is képtelen lehet szempontjait megjeleníteni.
A részvétel irodalmában kibontakozó viták másik nagy területe a folyamatok eredményével foglalkozik. A részvétel elısegítheti a hatékonyabb politika-alkotást, lehetıséget adhat arra, hogy korábban meg nem jelenített szempontok is a viták ré-szévé váljanak. Ennek kapcsán világossá válik az egyes társadalmi csoportok érdek-érvényesítési képességének korlátja és ennek okai4. A részvételi folyamat
1 Józsa (2006), Ugrin – Varga (2007), Csanádi et al. (2010).
2 Pataki (2004).
3 Szirmai – Szépvölgyi (2007), Csanádi et al. (2010).
4 Szirmai – Szépvölgyi (2007).
eredményeként a helyi közösség korábban nem használt erıforrásai is mozgósítha-tóvá válnak, és növelhetı a bizalom és a döntésekkel szembeni elkötelezettség foka.
7.3. táblázat: Érvek a részvétel mellett és ellen
Érvek Ellenérvek
Részvételi vs.
képviseleti demokrácia
Az eredményektıl függetlenül a folya-matok igazságossága is fontos kér-dés. A részvétel elısegíti a folyamat-igazságosságot.
A részvétel a tanulás lehetıségét adja.
A demokrácia gyakorlatát ugyanis el kell sajátítani.
Közösségteremtı ereje van. Az embe-rek rákényszerülnek, hogy a nyilvá-nos viták során mint közösségben létezı egyének érveljenek.
hatalmi konfliktusok száma.
Másodlagos hatalmi elit felemelkedé-séhez vezethet, és nem világos, hogy a részvétel egyes szereplıi pontosan kiket is képviselnek milyen felha-talmazás alapján.
Bizonyos csoportok jóval felkészülteb-ben a részvételre.
A folyamat eredményes-sége
Növeli az átláthatóságot. Hozzájárul a bürokratikus államapparátus kont-rolljához.
Új szempontok jelenhetnek meg, a hatalom számára eddig ismeretlen problémákat lehet kommunikálni.
Növeli a döntésekkel szembeni bizal-mat és elkötelezettséget.
Számos helyi szereplı erıforrásai mozgósíthatók a célok elérése érde-kében.
Költség és idıigényes.
Nem biztosított a konszenzus és a fo-lyamat jobb kimenete.
Részérdekek érvényesítéséhez vezethet.
A részvétel lehetıségének látszólagos felkínálása visszaélésekre adhat okot.
Új típusú problémák kezelése
Az új típusú problémák számos szakte-rület együttmőködését igénylik.
A folyamatokkal és a beavatkozások eredményeivel kapcsolatban jelentıs a tudományos bizonytalanság.
Olyan megoldások alakíthatók ki, ame-lyek külön-külön az egyes résztve-vıkben nem merülnének fel.
A nyilvános vitáknak moralizáló hatása van, amely lehetıséget adhat a nehe-zen összemérhetı szempontok keze-lésére.
A laikusok részvétele félreviheti a folyamatot és nem kínál valódi meg-oldásokat. A folyamat kezelhetetlen-né válhat.
Forrás: Pataki (2004), Szirmai – Szépvölgyi (2007), Földi (2009), Málovics – Bajmócy (2009), Csa-nádi et al. (2010), Reisinger (2010) alapján saját szerkesztés
Ugyanakkor a folyamat költségesebbé és idıigényesebbé válhat és részérde-kek megjelenítéséhez vezethet (ezúttal már ténylegesen közérdeknek álcázva)1. Ez-zel szorosan összefügg, hogy a részvétel lehetıségének felkínálásával vissza is lehet élni. Egy (szándékosan, avagy szándékolatlanul) rosszul kivitelezett részvételi
1 Földi (2009).
lyamat végén komoly veszélyt jelenthet, hogy a döntéshozók széles körő társadalmi konszenzusra hivatkoznak, miközben a folyamatból valójában ki volt zárva az érin-tettek sokasága.
A részvétellel kapcsolatos eme általános érvek és ellenérvek jelentıs része ki-fejezetten a helyi gazdaságfejlesztésre is alkalmazható. A HGF stratégiák és pro-jektek tervezése ugyanis közügy. Ráadásul a folyamat végsı célja a helyben élık jólétének javítása. Ennél fogva a helyi lakosok a folyamat legalapvetıbb érintett-jei. Különösen fontos ezt még azzal kiegészíteni, hogy az egyes helyi projektek számos (nem csak gazdasági) aspektusból befolyásolják a szőkebb és tágabb kör-nyezetben élık mindennapjait, így jellemzıen pozitív és negatív hatások valamiféle kombinációjával járnak.
Az eddigiekhez képest csupán annyiból ad más keretet a HGF-re történı fóku-szálás, hogy a vállalati versenyelınyök megerısítésének kérdése kapcsán talán a szokásosnál is ritkábban merül fel a civilek és lakosok szerepe. Könnyen lehet amel-lett érvelni ugyanis, hogy az alapvetı versenyképességi célok (a jövedelemteremtés és a foglalkoztatás) elérése a „HGF négy lábaként” tárgyalt szereplıcsoportok tevé-kenységének folyománya, csakúgy, mint a versenyelınyöket megerısítı helyi üzleti környezet alakítása.
Ennek kapcsán kell felvetni a részvétellel kapcsolatos viták egy harmadik as-pektusát, miszerint napjainkban új típusú, komplex problémákat kell kezelni.
Ezek a problémák nagyfokú bizonytalansággal terheltek és szakterület-határokon átnyúló megközelítéseket igényelnek. Számos szerzı érvel amellett, hogy az ilyen problémák kezelésében fontos szerepe lehet a „laikusnak” tekintett szereplıknek is (amely más oldalról természetesen gyakorlati nehézségeket is szül)1.
A tankönyv bevezetıjében ilyen komplex és bizonytalanságokkal együtt járó problémaként definiáltuk a helyi gazdaságfejlesztést is. Így tehát a helyi gazdaság-fejlesztéssel kapcsolatban a szakértıi (szakpolitikusi, szakpolitikai tanácsadói, hiva-talnoki stb.) tudás sok tekintetben korlátozott:
• Egy-egy szakterületeken is eltérı álláspontok csaphatnak össze, és a folyamat komplexitásai miatt az egyes szakértıi javaslatok kapcsán bizonytalansággal szembesülünk.
• Szők szakterületének határához érve a szakértık is laikussá válnak, a HGF pedig komplex (gazdasági, társadalmi és környezeti aspektusokkal is bíró) problémákat kezel.
• A különbözı területeket vizsgáló szakértık álláspontjának rangsorolása, az egymásnak gyakran ellentmondó érvek közötti döntés ennél fogva nem szak-értıi feladat, hanem értékválasztási döntés.
• A szakértıket – csakúgy mint más szereplıket, vagy akár a civil szervezeteket és a lakosokat is – érdekek főzhetik egyes csoportokhoz. Célszerőnek tőnik a nyilvános részvétel és megvitatás során ezeket nyíltan felszínre hozni.
1 Pataki (2004), Málovics – Bajmócy (2009).
Mindez azt jelenti, hogy a szakértık szerepe a folyamatban nem kizárólagos.
Számos olyan aspektus adódik a HGF során, amely társadalmi döntést igényel, ez pedig nehezen képzelhetı el részvétel és nyílt viták nélkül. Ennek ellenére természe-tesen a szakértık szerepe továbbra is alapvetı marad, hiszen tudásuk, tapasztalatuk alapján a vitákat mederbe terelhetik és számos olyan szempontot tudnak felvetni, amelyet a többi szereplı nem.
Az új típusú problémák részvételen alapuló kezelése a folyamat eredményes-sége szempontjából is megítélhetı. Lehetıség nyílik olyan megoldások felvetésére, amely a szereplıknek külön-külön nem jutna eszébe. És attól sem szabad eltekinte-ni, hogy a helyi szereplık ténylegesen képesek lehetnek új tudáselemekkel gazdagí-tani a folyamatot.
Ráadásul a nyílt viták elısegíthetik saját szempontjaink felülvizsgálatát, a konszenzusos megoldások megtalálását. Újra utalva a tankönyv ezen részének mot-tójára: a különbözı szereplıcsoportok szempontjai nincsenek „kıbe vésve” azokat pont a viták, eszmecserék alakítják (ki). Az persze nem várható, hogy minden eset-ben konszenzussal zárul a részvételi folyamat, de már az is fontos eredmény lehet, hogy az érdekek nyílttá válnak, és ráterelıdik a figyelem olyan csoportok érdekeire, akik eddig nem tudták azt semmilyen módon kommunikálni1.
A részvétel tehát számos lehetıséget kínál, de a gyakorlat számára sokszor nehezen kezelhetı, avagy torzított módon kerül végül megvalósításra. Az ellenérvek jelentıs része erre hívja fel a figyelmet. Mi úgy véljük, hogy a gyakorlati alkalmazás nehézsége önmagában még nem ok arra, hogy a részvételt elvessük, ugyanakkor komoly ösztönzést kell adjon arra, hogy – a máshol alkalmazott módszereket meg-ismerve – a térség sajátosságainak megfelelı módozatokat dolgozzunk ki és azokat folyamatosan felülvizsgáljuk.
Ezek a technikák túl kell, hogy mutassanak azokon a hazánkban is gyakran használt módozatokon, amelyek nem adnak módot a szempontok ütköztetésére, vagy felülvizsgálatára, illetve bizonyos csoportokat eleve kizárnak a vitákból. Ilyen hazánkban is használt – és a valódi részvétel szempontjából nem elégséges – techni-kákat jelentenek a lakossági fórumok, a közmeghallgatás, vagy az egyszerő kérdı -íves megkérdezés. Ugyanakkor az alacsony és a magas jövedelmő országok városaiban is kikristályosodtak olyan technikák, amelyek mintául szolgálhatnak2. Ilyen lehet a vitázó közvélemény-kutatás, amikor a megkérdezés elıtt rákényszerítik az embereket bizonyos érvek és ellenérvek végiggondolására. Gyakran alkalmazott eszköz az állampolgári tanács is, amikor egy „laikusokból” álló testület – az esküdt-székekhez hasonlóan – fogalmaz meg ajánlást, vagy hoz döntést egy helyi közügy-ben, miután a különbözı érintettek eltérı álláspontjait alaposan megismerte. Avagy ilyen technika a már korábban is említett részvételi költségvetés.
1 Szirmai – Szépvölgy (2007), Bodorkós (2010), Csanádi et al. (2010).
2 Pataki (2004), Józsa (2006).
Önellenırzı kérdések
1. Mely szereplıkre irányulnak az egyetemek input-oldali hatásai?
2. Miért van a HGF szemszögébıl nagyobb jelentısége az output oldali hatások-nak, mint az input-oldaliaknak?
3. Hogyan függ össze a tudáshatás felértékelıdése a tudás- , vagy tanulás-alapú gazdaság folyamataival?
4. Milyen típusai vannak az egyetemek és vállalatok közti kapcsolatoknak?
5. Milyen térségi hatások köthetık az egyetemek outputjaihoz?
6. Milyen érvek és ellenérvek sorakoztathatók fel annak mentén, hogy az egye-temek helyi, avagy nemzeti / globális „erıforrások”?
7. Milyen elemei vannak az egyetemek „harmadik missziójának”?
8. Milyen szerepe lehet a fıiskoláknak a helyi gazdaságban, gazdaságfejlesztés-ben?
9. Milyen típusú ügynökségek lehetnek a HGF szereplıi?
10. Mi a helyi gazdaságfejlesztési ügynökség legfıbb szerepe?
11. Mi a civil szervezetek jelentısége a helyi gazdaságfejlesztésben?
12. Mi a részvétel jelentısége és korlátja a HGF-fel, mint közüggyel kapcsolat-ban?
13. Mi a részvétel jelentısége és korlátja a HGF-fel, mint folyamattal kapcsolat-ban?
14. Mi a részvétel jelentısége és korlátja a HGF-fel, mint új típusú, komplex problémák kezelési módjával kapcsolatban?
15. Mit jelentenek az alábbi kifejezések:
• Egyetemek tudáshatása
• Egyetemek harmadik missziója