A helyi gazdaságfejlesztési stratégia
8. A helyi gazdaságfejlesztés stratégiai tervezése
8.2. Érintettek és érdekeltek azonosítása
A helyi gazdaságfejlesztés közvetve, vagy közvetetten a helyi szereplık (és esetenként más térségek egyes szereplıinek) széles körét érinti. Ugyanakkor a stra-tégia-alkotás folyamata során csak egy szőkebb kör képes hatékonyan megjeleníteni érdekeit, érdemben befolyásolni a folyamatokat. Éppen ezért a HGF kapcsán
1 G. Fekete (2008).
2 1997. évi LXXVIII. tv., 1996. évi XXI. tv.
rő elkülöníteni a két kört, s az elıbbit érintettnek, míg az utóbbit érdekeltnek (stakeholder) nevezni.
Definíció: Érintett
Mindazon szereplık, akikre a helyi gazdaságfejlesztés hatással lehet, valamely jogát, érdekét a helyi gazdaságfejlesztés érintheti. Máshogy fogalmazva: minden személy, személyek csoportja, vagy cég, szervezet, intézmény, amely kapcsolatba kerülhet a HGF tervezésével és végrehajtásával.
Forrás: CEC (2001) alapján saját szerkesztés
Definíció: Érdekelt (Stakeholder)
Mindazon szereplık, akik befolyással bírhatnak a HGF stratégia megalkotására, vagy végre-hajtására, a stratégia céljainak megvalósulására.
Forrás: Huszty (2000) alapján saját szerkesztés
Az érintetteknek csupán egy része bír tényleges érdekérvényesítı képességgel, tehát az érintettek csoportja a tágabb, és lényegében tartalmazza az érdekeltek körét.
A legtöbb HGF-fel foglalkozó tudományos munka, illetve gyakorlati ajánlás alapve-tıen az érdekeltek részvételét állítja középpontba1. Ugyanakkor alapvetı demokrati-kus értéknek tekinthetı a részvétel biztosítása azok számára is, akik a gyakorlatban nem rendelkeznek érdekérvényesítı képességgel, de a folyamatok befolyással lehet-nek mindennapi életükre2. E kör bevonása ráadásul új szempontokkal, tudáselemek-kel gazdagíthatja a folyamatot, módot ad a közösség-formálásra és növeli az elkötelezettséget a HGF folyamatával kapcsolatban (ld. 7. fejezet)3.
A HGF folyamatát kézbentartó munkacsoport vagy ügynökség feladata tehát az érintetti kör lehetı legszélesebb körő megszólítása. Ezt segíthetı elı az, hogy már eleve több szereplıcsoport képviselteti magát ezen szervezetekben, jóllehet ez önmagában még nem elegendı. Az érintetti szempontok becsatornázásának számos – részint korábban is említett – módozatait kell felhasználni. Az érintettekkel történı kapcsolattartás a továbbiak során folytonos kommunikációt igényel a legkülönbö-zıbb formákban, amelyet a folyamat elején célszerő már valamilyen fokon tervezni:
például kialakítani egy erre vonatkozó kommunikációs stratégiát4. Ügyelni kell arra, hogy a kommunikáció ne csak egyirányú információközlés legyen, hanem le-gyenek tervezett módozatai a különbözı érintetti szempontok megjelenítésének, megvitatásának is.
1 Swinburn et al. (2006), UN Habitat (2006), Lengyel et al. (2006).
2 Pataki (2004), Józsa (2006), G. Fekete (2008).
3 Pataki (2004).
4 DLG – VÁTI (2002).
Az egyes érdeletek részvételi hajlandósága és képessége jelentıs mértékben eltérhet. Bizonyos szakértıi szempontok megértése, vagy a saját szempontjaink má-sok számára érhetı megfogalmazása tanulást és idıt igényelhet. Éppen ezért az érintetti szempontok megtárgyalása és becsatornázása során általában szükséges a folyamat „facilitálása”, amely alapvetıen az ügynökség, vagy a munkacsoport fel-adata, és jelentıs szerepet vállalhatnak benne egyes szakértık is1.
Definíció: Facilitátor
A HGF stratégiai tervezése kapcsán a facilitátor elısegíti a problémák felismerését, a szerep-lık kommunikációját, a megoldási lehetıségek keresését. Ennek során szempontokat vet fel, vagy összegez, segíti a közös gondolkodást, de nem áll elı kész megoldásokkal, nem ı hoz-za meg a döntéseket.
Forrás: Bodorkós – Pataki (2009) és KUI (1998) alapján saját összeállítás
Látható tehát, hogy a HGF stratégiai tervezési folyamatának érintetti köre po-tenciálisan igen tág. Ezen kör folytonos mozgósítása jelentıs gyakorlati problémákat vet fel, ráadásul az egyes szereplık sok esetben nem is kívánnak ténylegesen részt venni a folyamatokban (ld. 7.3. fejezet). Éppen ezért szükséges néhány alapvetı – praktikus – szempont tisztázása:
• pontosan kiket és mibe akarunk bevonni, és
• hogyan kívánjuk ıket bevonni a folyamatokba.
A HGF folyamata során természetesen nem lehetséges minden potenciális érintettet bevonni minden egyes lépés során, és ez irányban az érintettek sem tá-masztanak igényt. A gyakorlatban nem is feltétlenül a tényleges részvételnek, ha-nem a részvétel tényleges lehetıségének van nagyobb szerepe. Ahogyan Amartya Sen fogalmaz a választási lehetıség önmagában értékkel bír, attól függetlenül, hogy aztán ténylegesen választjuk-e2. Az ı példájával élve hatalmas különbség van annak helyzete között, aki saját elhatározásából böjtöl, de amúgy ehetne, és annak helyzete között, aki azért éhezik, mert nincs rá pénze, hogy ételt vásároljon. Pedig a vég-eredmény ugyanaz: egyik sem vesz magához annyi táplálékot, mint amennyire kom-fortérzetéhez szüksége volna.
A feladat tehát olyan stratégiai tervezés kialakítása, hogy a szereplıknek ér-demi lehetısége legyen a folyamatokba történı bekapcsolódásra, abban az eset-ben, ha azt fontosnak tartják. Ez jelentheti a jogszabályi minimum követelmények meghaladását (például tágabb határidık megadását a véleményalkotásra), a tényle-ges párbeszéd kialakításának ösztönzését, a részvételben rejlı lehetıségek széles körő tudatosítását, hagyományos közvélemény kutató eszközök (kérdıívezés,
1 KUI (1998), G. Fekete (2008).
2 Sen (2003).
júzás stb.) használatát, illetve speciális részvételi technikák (pl. állampolgári tanács, vitázó közvélemény-kutatás stb.) alkalmazását.
Az elsı kérdésre válaszolva a HGF stratégiai tervezési folyamata során tehát végeredményben minden lépésbe minden érintettet be akarunk vonni, de úgy, hogy ennek tényleges lehetıségeit teremtjük meg, amely nem eredményezi valamennyi szereplı tényleges részvételét. Itt kell újra kiemelni, hogy az egyes szereplı csopor-tok nem egységesek. Így nem csak arról van szó, hogy a korábban (III. rész) említett hat szereplıcsoport mindegyike részt vegyen a folyamatban, hanem azokon belül is meg kell vizsgálni, hogy az egyes csoporttagok mennyire vannak messze a „hatalmi központtól”1. Adott esetben például egy magánszemélynek is igen erıs lehet az ér-dekérvényesítı képessége, ha egy nagyvállalat tulajdonosa, avagy éppenséggel ı a polgármester.
A második alapkérdés ennek módjára (mélységére) vonatkozik. A minket érintı döntések kialakításában és meghozatalában számos módon rész lehet venni. A helyi gazdaságfejlesztési munkacsoport és ügynökség felelıssége (bár a gyakorlat-ban inkább a helyi önkormányzat döntése), hogy a részvétel milyen fokozatát bizto-sítjuk az érintettek számára. Arnstein a részvétel három alapvetı formáját és ezen belül nyolc fokozatát különítette el2. Elképzelését a késıbbiekben némiképp finomí-tották, de a „részvétel létrájának” alapvetı mondanivalója változatlan3 (8.2. ábra).
A részvétel létrájának alsó négy foka gyakorlatilag a részvétel hiányát jelenti.
Ilyen lehet például a félrevezetı információk közlése (hamis reklám). Az úgyneve-zett cinikus konzultáció, azokra az esetekre vonatkozik, amikor nem tartjuk legitim-nek az eltérı szempontokat, az érintetteket kioktatjuk, hogy érveik a folyamatok, vagy szakértıi javaslatok meg nem értésén alapulnak. Igen gyakori lehet az elégte-len tájékoztatás, vagy az úgynevezett fogyasztói gondoskodás, amikor a hozzászólót biztosítjuk észrevételének kivizsgálásáról, de ezt már nem biztos, hogy ténylegesen megtesszük, avagy az ügye elveszhet a bürokrácia útvesztıiben.
A létra középsı fokai már magasabb szintet, a tényleges részvételt jelentik.
Ilyen a minıségi információ biztosítása, a valódi konzultáció, avagy a hatékony tanácsadó testületek felállítása, amikor is az érintettekbıl szervezıdı bizottságok-nak, csoportoknak érdemi véleményalkotási joga van, amelyet aztán a döntés során figyelembe is veszünk. Ezeknél is mélyebb részvételi formákat jelöl a döntéshozatal valamilyen fokú decentralizációja, amikor is az érintettek tényleges részeseivé vál-nak a döntéshozatalvál-nak.
A létra legfelsı szintjei az állampolgári ellenırzést jelölik. Ez esetben az érin-tettek (végsı soron a helyi közösségek) egyes területek önálló, vagy részben önálló irányítói. Az átruházott és a felhatalmazáson alapuló ellenırzés lényegében a kor-mányzat jogosítványait ismeri el, amelyet a meghatározott esetekben átruház a helyi
1 Maier (2001), Csanádi et al. (2010).
2 Arnstein (1969).
3 Józsa (2006).
szereplıknek, míg a független ellenırzés alapja, hogy ez a jog elvitathatatlanul a helyi közösségé.
8.2. ábra: A részvétel létrája
Hamis reklám Cinikus konzultáció Elégtelen tájékoztatás Fogyasztói “gondoskodás”
Minıségi információ Valódi konzultáció Hatékony tanácsadó testületek
Korlátozott decentralizát döntéshozatal Átruházott ellenırzés Felhatalmazáson alapuló
ellenırzés Független ellenırzés
Partnerség
A részvétel hiánya Állampolgári
részvétel Állampogári
ellenırzés
Forrás: Józsa (2006, 50. o.)
A részvétellel foglalkozó szakirodalom a sok területet és szereplıt érintı, komplex döntési helyzetek során (ahol ráadásul jelentıs bizonytalansággal is szembe kell nézni) mindenképpen a részvétel magas fokát megtestesítı folyamatok célszerősége mellett érvel1.
1 Wilcox (1994), OECD (2001), Irvin – Stansbury (2004), Pataki (2004), Józsa (2006), Málovics – Bajmócy (2009).