Hat homályos pont a self-executing jellegre vonatkozó megállapításoknál

A nemzetközi szerzıdések self-executing jellegével foglalkozó megállapításoknál számos tisztázatlan pont merül fel. Sokszor a szerzık nem teszik meg a szükséges distinkciókat,

615 BRUHÁCS (2009) 174.

616 BODNÁR (1987) 106.

617 7/2005. (III.14.) AB határozat (nemzetközi légifuvarozás) ABH 2005, 83, III/2. pont; BODNÁR (1987) 106.; BRUHÁCS (2009) 174.; HARGITAI (2008) 791. vagy VÖRÖS (1997) 235.

618 HARGITAI (2008) 792., BRUHÁCS (2009) 174.; KARDOS (2013) 27.; BODNÁR (1987) 109. (Müller nézetét ismertetve).

619 Pl. 7/2005. (III.14.) AB határozat (nemzetközi légifuvarozás) ABH 2005, 83, III/3. pont.

620 Foster and Elam v Neilson 27 US 253 (1829); maga a határozat nem használta a „self-executing”

kifejezést, Sloss (2004) 346.

621 Így értelmezi pl. BRADLEY (2013) 42.

165

amelynek következtében nehéz értékelni a megállapításokat. Néhány ilyen tisztázatlan pontot kiemelek.⁶²²

(1) A nemzetközi szerzıdések self-executing jellegénél mindig felmerül, hogy nem kell végrehajtási intézkedés az érvényesüléséhez. Erre sokszor úgy történik utalás, hogy nem kell további végrehajtási aktus⁶²³ vagy végrehajtási rendelkezés⁶²⁴ a jogi norma érvényesüléséhez. E fogalmak azonban nemcsak jogszabályokat fognak át, hanem egyéb normatív vagy egyedi állami aktusokat is. Azonban az természetes, hogy egy jogi norma végrehajtásához igen sokszor állami egyedi aktus kell. Ezzel szemben van, aki arra utal, hogy mindössze végrehajtó jogszabályra nincs szükség egy nemzetközi szerzıdés self-executing jellegének feltételeként.⁶²⁵ Éppen ezért, világosan kell látni, hogy a jogi norma érvényesüléséhez vajon további jogszabály elfogadása szükséges (jogalkotás), vagy egyéb normatív állami aktus kell (jogalkotás nélkül), vagy egyedi állami intézkedések is szükségesek. (A Foster v. Neilson ügyben a kérdéses nemzetközi szerzıdés alkalmazásához egy további egyedi állami döntés kellett).

(2) Nem teljesen világos, mitıl lesz végrehajtási jellegő egy belsı jogi aktus, egy nemzetközi szerzıdéssel kapcsolatosan. A „végrehajtási” jelzı feltételezi, hogy például egy jogszabályt a nemzetközi szerzıdés elfogadására tekintettel, érvényesülésének lehetıvé tétele vagy elısegítése végett fogadnak el. Azonban egy nemzetközi szerzıdés érvényesülését elısegítı jogszabályok köre ennél jóval szélesebb: lehet, hogy már a nemzetközi szerzıdés elfogadása elıtt léteznek, nem kifejezetten az adott nemzetközi szerzıdés végrehajtását vagy érvényesülését szolgálják, és elképzelhetı, hogy nélkülük nem lehetne a szerzıdést megfelelıen alkalmazni.

Például a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961-es bécsi egyezmény több helyen utal a diplomáciai képviselet személyzetének családtagjaira, azonban azt nem határozza meg, hogy kik tartoznak e családtagok közé.⁶²⁶ Magyarországon kézenfekvı, hogy - viszonosság híján - ehhez iránymutatást adhat olyan jogszabály mely a közeli hozzátartozókat meghatározza [pl. a Ptk. 8:1. § (2) bekezdése]. Az azonban aligha mondható, hogy a Ptk.

vonatkozó szabálya végrehajtja az idézett bécsi egyezményt. Egyszerően egy belsı jogszabályt alkalmazunk annak értelmezéséhez. (A példa csak akkor áll, ha egy ilyen belsı jogszabály híján a családtagokra utaló szerzıdéses rendelkezéseket nem lehetne közvetlenül alkalmazni – azaz non-self-executing jellegőek lennének).

Mindenesetre a végrehajtási jogszabályra vagy aktusra utalás meglehetısen szőknek tőnik, hiszen lehetnek a szerzıdéses rendelkezéseket tartalmilag kiegészítı jogszabályok

622A magyar gyakorlatnak megfelelıen úgy veszem, hogy a self-executing jelleg a közvetlen

alkalmazhatóságot jelöli, így a két fogalomnak a következıkben azonos fogalmi jegyeket tulajdonítok.

623 7/2005. (III.14.) AB határozat (nemzetközi légifuvarozás) ABH 2005, 83, III/2. pont.

624 BODNÁR (1987) 106.

625 HARGITAI (2008) 791.

626 A példát hozza HARGITAI (2008) 792.

166

(aktusok),⁶²⁷ vagy egyszerően az érvényesülést lehetıvé tevı egyéb jogszabályok.

Mindenesetre vannak nézetek (pl. Bodnár), melyek kifejezetten a végrehajtási rendelkezések szükségességét kötik egy jogi norma self-executing jellegének hiányához, és nem sorolják e rendelkezések közé például a transzformációs aktusokat.⁶²⁸ Ez annyiban logikus, hogy a self-executing (önvégrehajtó) terminus kifejezetten a végrehajtási intézkedés szükségtelenségére utal.⁶²⁹

(3) A nemzetközi szerzıdések self-executing jellegénél gyakran felmerül, hogy a kérdéses rendelkezésnek kellıen pontosnak vagy konkrétnak kell lennie. Nem világos, hogy ez a jellemzı miképpen viszonyul a többi jellemzıhöz, követelményhez. Így nem világos, hogy egy nemzetközi szerzıdés azért kíván további végrehajtási aktust, mert a szövege nem kellıen pontos vagy konkrét, vagy éppenséggel a két feltételnek nincs köze egymáshoz.

Van olyan nézet, hogy a kellı pontosság vagy konkrétság hiánya teszi szükségessé a további végrehajtási intézkedéseket (Bruhács, Hargitai, Berke).⁶³⁰ Ugyanakkor elképzelhetı olyan eset is, amikor egy nemzetközi szerzıdéses rendelkezés kellıen pontos, viszont nyitva hagy kérdéseket, és a szerzıdı feleknek kifejezetten elıírja valamilyen további intézkedés megtételét a szerzıdés végrehajtásánál. Ekkor a kellı pontosság és konkrétság, valamint a további végrehajtó aktusok elfogadásának szükségessége nincs összefüggésben.

(4) A nemzetközi szerzıdés közvetlen alkalmazhatóságánál, melyet a self-executing jelleg jelöl, nem teljesen világos, mit jelent a nemzetközi szerzıdés „alkalmazása”, ez milyen joghatásokat jelenthet. Bruhács konkrétan megjelöl ilyen joghatást: a közvetlen alkalmazható jogi norma „természetes és jogi személyek számára közvetlenül jogokat és /vagy kötelezettségeket hoz létre, módosít, vagy szüntet meg.”⁶³¹ Ebbıl egyenesen következik, hogy Bruhács nem tekinti közvetlen alkalmazásnak, ha egy normát értelmezési támpontként használnak, azaz egy norma non-self-executing jellege megmarad, ha értelmezési támpontként felhasználható.⁶³²

Ezzel szemben Hargitai arra utal, hogy a non-self-executing, azaz a közvetlenül nem alkalmazható norma nem használható értelmezési célra sem.⁶³³ Egy norma értelmezési támpontként való használata már közvetlen alkalmazást jelent. Ez utóbbi álláspont viszont rendkívül megnehezíti a különbségtételt egy közvetlenül nem alkalmazható (non-self-executing) és egy egyáltalán nem alkalmazható nemzetközi jogi norma között. Mindez már a közvetlenség mibenlétét is felveti.

627 Kifejezetten „kiegészítı jogszabályokra” utal KOVÁCS (2011) 64. vagy TOUSCOZ (1993) 234.

628 BODNÁR (1987) 106.; BODNÁR (1996) 128-129; hasonlóan VERHOEVEN (1980) 245.

629 Ugyanakkor egy közvetlenül alkalmazható normához is kapcsolódhatnak végrehajtó jogszabályok (pl. a végrehajtás módja tekintetében), GANSHOF VAN DER MEERSCH (1980) 350.

630 BRUHÁCS (2009) 175., HARGITAI (2008) 792., BERKE (1998) 92.

631 BRUHÁCS (2009) 174., kb. hasonló értelemben használja LAMM (2013a) 117. vagy ROUSSEAU (1970) 180.

632 Egy norma értelmezési funkciójában csak „közvetetten” alkalmazható, l. CHRONOWSKI-CSATLÓS (2013) 23.

633 HARGITAI (2008) 791.

167

A fentiek a bírói jogalkalmazásra vonatkoznak, de amennyiben egy szerzıdés valamely norma alkalmazására utal, nemcsak a bírói jogalkalmazás jöhet szóba, hanem egy ilyen szerzıdéses rendelkezés szólhat a szerzıdı fél jogalkotásának is. A címzett eldöntheti, hogy a rendelkezés közvetlenül alkalmazható lesz, vagy sem. Például a menekültekrıl szóló 1951-es genfi egyezmény (1989. évi 15. tvr.) 3. cikke értelmében a szerzıdı felek az egyezmény rendelkezéseit a menekültekre faji, vallási vagy származási ország szerinti megkülönböztetés nélkül alkalmazzák. Az alkalmazás vonatkoztatható a jogalkotásra, a jogszabályok tartalmának meghatározásánál (ekkor non-self-executing rendelkezésrıl van szó), és vonatkoztatható a bírói jogalkalmazásra és a közigazgatásra is (ekkor kifejezetten self-executing rendelkezésrıl beszélhetünk).

(5) A közvetlen alkalmazhatóság általános jellemzıje egy adott normának? Az, aki a közvetlen alkalmazhatóságot a kérdéses jogi norma jellegébıl vezeti le, és a végrehajtó jogszabályok szükségtelenségére korlátozza annak jelentését (pl. Bodnár), állíthatja, hogy a közvetlen alkalmazhatóság (vagy annak hiánya) általános jellemzıje a normának, mely potencialitásként minden esetre kiterjedhet. (A Foster-ügyben ilyen értelemben merült fel a kérdés). Ezzel szemben a közvetlen alkalmazhatóságra utalás sok esetben nagyon is relatív. Erre a Tolna Megyei Bíróság egyik határozata mutatott rá egy keretjogszabály alkalmazásánál. ⁶³⁴ A keretjogszabály, mint általános szabályt tartalmazó norma, attól függıen lesz közvetlenül alkalmazható, hogy milyen igényt alapítanának rá.⁶³⁵ A kérdés, hogy az általános szabályból kiszőrhetı-e olyan kötelezettség, melyre az igény irányul, vagy nem. Ez azt jelenti, hogy nem lehet általában kijelenteni egy jogszabályról, hogy az közvetlenül alkalmazható vagy nem, hanem a konkrét tényállástól függ.⁶³⁶

Egészen más a helyzet, amikor a közvetlen alkalmazhatóság a transzformáló aktus szükségtelenségére utal. Az, hogy nem kell transzformáló aktus egy nemzetközi jogi norma érvényesüléséhez (monizmus), nem a norma jellegébıl fakad, hanem a nemzetközi jog belsı jogi helyzetét szabályozó alkotmányi normáktól. Ugyanakkor lehet általános állításokat tenni az ebben az értelemben vett közvetlen alkalmazhatóságról is, egy adott állam jogrendszerére vonatkoztatva. Mindez azt mutatja, hogy a közvetlen alkalmazhatóság bizonyos vonatkozásban állandó jellemzıje lehet egy normának, bizonyos vonatkozásban nem.

634 Tolna Megyei Bíróság 9.K.20.311/2008/3. szám (vadetetéssel kapcsolatos keretrendelkezés).

635 Ez az alkalmazás fent elsıként említett alapesetére vonatkozik.

636 Legtöbbször elfelejtik, hogy az Egyesült Államok Legfelsı Bírósága a Foster-ügy után négy évvel, ugyanazon nemzetközi szerzıdés ugyanazon rendelkezését már self-executing jellegőnek tekintette a Percheman-ítéletben, United States v. Percheman 32 U.S. (7 Pet.) 51, 88-89, (1933), idézi BRADLEY (2013) 42. Ebbıl az következik, hogy egy rendelkezés (non-)self-executing tulajdonsága nem annak jellegébıl fakad, hanem tulajdonképpen relatív (tényállás-függı) tulajdonságként érvényesül. Ugyanakkor van olyan olvasata a Percheman-ítéletnek, hogy az lényegében felülírta a Foster-ítéletet, mert a Legfelsı Bíróság ekkor már megvizsgálta az alkalmazandó szerzıdés hivatalos spanyol szövegét is, mely egyértelmőbb

alkalmazhatóságot implikált, VAZQUEZ (2008) 644-645.

168

(6) A magyar szakirodalom szinte egyöntetően utal a „közvetlenségre”, miközben az eredeti kifejezés csak „önvégrehajtásra” vonatkozik. Mit jelent e vonatkozásban a közvetlenség? Nyilvánvalóan összefüggésben áll a self-executing normák azon, ugyancsak mindenki által osztott jellemzıjével, hogy az ilyen normák érvényesüléséhez nem szükséges - minimálisan - külön végrehajtó jogszabály elfogadása. A közvetlenség így más jogszabálytól való függetlenséget jelenthet az alkalmazás során. (Ez a függetlenség absztrakt, tehát az önálló érvényesülésre való alkalmasságot jelenti, mert ténylegesen egy jogvitát legtöbbször több jogszabály együttes alkalmazása dönt el). A közvetlen alkalmazhatóságra, mint önálló alkalmazhatóságra vonatkozó értelmezést késıbb kibontom (6.2.5.3. pont).