jogalkalmazás területén
6.1. A nemzetközi jogi normák joghatásai: alapok
6.1.1. A nemzetközi jogi normák joghatásainak alkotmányi alapjai a bíráskodásban A bírói jogalkalmazásban a nemzetközi jogi normák joghatásai néhány alkotmányi szabályon alapulnak. Ezek a következık. (i) Az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdés szerint a bírák a jogszabályoknak (törvénynek) alá vannak rendelve. Az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdése alapján egyes nem általánosan elismert nemzetközi jogi normák magyar jogforrásai formában jelennek meg a magyar jogrendszerben. Ugyanezen alkotmányi szabály alkotmánybírósági értelmezése szerint, a nemzetközi jog általánosan elismert normái is a magyar jog részét képezik (generális transzformáció), melyeket ugyancsak alkalmazni kell. E kötelezettségeket alátámasztja az Alaptörvény B) cikk (1), és Q) cikk (2) bekezdése. (ii) A magyar jogrendszer részévé nem vált, de Magyarországra nézve kötelezı nemzetközi jogi normák alkalmazását az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése alapozhatja meg. Már utaltam rá, ezen alkotmányi szabályból fakadó kötelezettség a bírákkal szemben is fennáll (összhang biztosítása), amire a bírák indítványozási joga is utal az Abtv. 25. § és 32. § (2) bekezdése alapján.603 (iii) Specifikus rendelkezésként, az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdés c) pontja alapján, az önkormányzati rendeletek felülvizsgálatánál a nemzetközi szerzıdés kihirdetésérıl szóló jogszabály alkotmányos mércéje lehet e rendeleteknek az Alaptörvény 32. cikk (3) bekezdése értelmében. 604 (iv) Specifikus rendelkezésként, az Országos Választási Bizottság határozatainak felülvizsgálatánál, a nemzetközi szerzıdések joghatását az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja biztosítja, mely szerint országos népszavazást nem lehet tartani nemzetközi szerzıdésbıl eredı kötelezettségrıl.
6.1.2. A nemzetközi jog joghatásainak felmérése: elsıdleges distinkciók
(1) A bírói jogalkalmazás területén sem lehet a nemzetközi jogi szabályok joghatásairól általánosságban beszélni, bizonyos megkülönböztetéseket kell tenni. Viszont itt nem használhatóak mindig jól azok a fogalmak és szempontok, melyek hozzájárultak a nemzetközi jog joghatásainak felméréséhez az alkotmánybíráskodás területén, mert lényeges különbségek vannak az alkotmánybíráskodás és a bíráskodás között.
603 A bírói kezdeményezésen alapuló egyedi normakontroll és a nemzetközi szerzıdésbe ütközés vizsgálata bírói indítványra.
604 Ez utóbbi rendelkezés szerint önkormányzati rendelet más jogszabállyal nem lehet ellentétes.
161
Az igazságszolgáltatásban a jogszabályok alkalmazása legtöbbször közvetlenül vagy közvetve egy egyedi ügy tényállásának értékelését is jelenti. A bíróságok, még akkor is, amikor egyedi jogi aktusok jogszerőségét mérlegelik (közigazgatási határozat felülvizsgálata vagy alsóbb fokú bírói határozat), közvetve a megállapított tényállásokat is vizsgálják, hiszen az egyedi jogi aktusok jogszerőségének feltétele a megállapított tényálláshoz való viszonyuk. A bíráskodási (igazságszolgáltatási) tevékenység alapvetı jellemzıje, hogy jogvita eldöntésére irányul, azaz a bíráskodásban tipikusan ellenérdekő felek közötti konfliktust kell jogi értelemben értékelni. A joghatások szempontjából lényeges lehet, hogy kik állnak egymással szemben (magánfél versus állam, vagy magánfél versus magánfél). A nemzetközi jognak lehet olyan típusú joghatása, mely csak magánfél és állam közötti jogvitában állhat be (horizontális közvetlen hatály hiánya, 6.3.4.3. pont).
Az alkotmánybíráskodás és a bíráskodás e két lényeges különbségébıl is következik, hogy a nemzetközi jog helyzetének leírására használt szokásos fogalmak (pl. self-executing norma) a bíráskodásra vonatkoztatva nyerhetnek teljes értelmet. Ezek az alkotmánybíráskodásban - legalábbis részben - értelmezhetetlenek. Másrészt, a bíráskodásban - annak jellege miatt - egyes fogalmak jelentıségüket vesztik (pl.
érvénytelenítı elsıbbség) mivel normatív aktus csak egészen kivételesen semmisíthetı meg (önkormányzati rendelet).
A bíráskodásban a nemzetközi jog funkcióinak száma is korlátozottabb. Így a nemzetközi jogi norma nem lehet a vizsgálat tárgya, mint az alkotmánybíráskodásban elızetes normakontroll esetén. A nemzetközi jog szerepét tekintve elsısorban értelmezési támpontként és a tényállások értékelésére vonatkoztatott mérceként jön figyelembe.
A bíráskodásban a nemzetközi jog alkalmazásának és joghatásainak szempontjából az egyes eljárások homogénebbek, mint az alkotmánybíráskodásban. Például a különféle eljárásokhoz kapcsolódó hatásköri korlátok kevésbé korlátozzák a nemzetközi jogi normák egyes típusainak mérceként való alkalmazását, mint az alkotmánybíráskodásban. A bíróság elıtt fekvı tényállás bármely olyan nemzetközi jogi norma alapján megítélhetı, amely alkalmazására megvan az alkotmányi alap. Itt alapvetıen nem szükséges különbséget tenni az egyes eljárások között, vagy a nemzetközi jogi normák egyes típusai között, illetve felesleges a nemzetközi jogi normák különbözı szerepei mentén végigvezetni a joghatásokat.
(2) Az alkotmánybíráskodás és a bíráskodás közötti különbségek miatt, a nemzetközi jog joghatásainak formáit alapvetıen három (elsıdleges) megkülönböztetés szerint lehet elkülöníteni. E három distinkció a következıkben áll. (i) Lényeges, hogy a nemzetközi jogi norma a tényállás irányában vagy más jogi norma irányában fejt ki joghatást (közvetlen és közvetett joghatás). (ii) Lényeges, hogy a nemzetközi jogi norma milyen normakapcsolatban áll egy konkrét ügy elbírálása során más jogi normával (értelmezés,
162
együtt alkalmazás, normakonfliktus). (iii) Lényeges lehet, hogy a konkrét ügyben felekként kik állnak egymással szemben, magánfelek vagy magánfél és állami szerv.
Az elsıdleges distinkciók a nemzetközi joghatások formáinak azonosításához kellenek.
Természetesen egy-egy konkrét ügyben jelentıséget kaphat, hogy a nemzetközi jogi normák mely típusáról van szó, vagy az egyes nemzetközi jogi normák mely megjelenési formáját kell figyelembe venni (nemzetközi jogforrás vagy beiktatott jogszabály, vagy a nemzetközi jogi normával milyen típusú más norma kerül normakapcsolatba (alkotmányi szabály belsı jogszabály, uniós jogi normák, más nemzetközi jogi normák). Ezek a megkülönböztetések, azonban itt nem elsıdlegesek, olyan értelemben, hogy nem befolyásolják a nemzetközi jogi joghatások általános formáinak elkülönítését, mint az alkotmánybíráskodásban
A következıkben a szándékom az, hogy a nemzetközi jog joghatásainak feltérképezésénél valamivel differenciáltabb megközelítést alkalmazzak, mint az a hagyományos koncepciók (pl. self-executing norma) alapján lehetséges, és egyben kiváltsam ezeket a fogalmakat olyan újabb fogalmakkal, melyek a joghatásokra összefüggésükben is utalnak.
A joghatások különbözı általános formáinak jelölésénél használom azt a terminológiát, mely az Európai Unió jogában alakult ki, az uniós jogszabályok belsı jogban kifejtett joghatásainak leírására. Ez azért is lényeges, mert például az uniós jogon keresztül Magyarországon érvényesülı nemzetközi szerzıdések joghatásainál az Európai Unió Bírósága ezt a terminológiát használja. Márpedig az uniós nemzetközi szerzıdések egy része az Alkotmánybíróság szerint nemzetközi jogként érvényesül a magyar belsı jogban az Alaptörvény Q) cikk (3) bekezdése szerint.605 Ez a megközelítés két célt szolgál.
Egyrészt, összhangba hozható az uniós jog és a nemzetközi jog joghatásainak leírására szolgáló terminológia, amit különösen szükségessé tesz az, hogy a kettı bizonyos részében átfedi egymás a magyar jogrendszerben. Másrészt, egységesebb fogalmi rendszerben és összefüggéseiben írhatóak le az egyes, lehetséges formái a joghatásoknak. Ugyanakkor, a következıkben csak egy fogalmi keretet adok, mellyel a magyar bírói gyakorlat elemzése mélyebbé tehetı.
Mielıtt a joghatások általános formáit elkülöníteném, meg kell küzdeni egy olyan fogalommal, mely sok bizonytalanságot vált ki a jogi közbeszédben a nemzetközi jogi normák és uniós normák használatánál: e normák self-executing jellege vagy közvetlen alkalmazhatósága. E kérdés egyben átvezet a joghatások feltérképezéséhez.
605 32/2008. (III. 12.) AB határozat (EUIN-megállapodás) ABH 2008, 334, III. pont.