Az els ı bbség és a normakonfliktusok

A nemzetközi jog jogrendszerbeli helyének meghatározásánál gyakran alkalmaznak két konstrukciót: ez az elsıbbség és a jogforrási hierarchiában elfoglalt hely. Mindkettı alapvetıen a normakonfliktussal, mint normakapcsolattal áll összefüggésben. Egy jogi normatípus elsıbbsége egy másik jogi normatípussal szembeni érvényesülésben nyilvánul meg. Így elıször a normakonfliktusokkal kapcsolatban kell néhány megállapítást tenni.

3.2.1. Honnan tudjuk, hogy létezik egy normakonfliktus?

A magyar jogszabályok különbözı típusai közötti [Alaptörvény T) cikk (2) bekezdés]

lehetséges konfliktusok feloldásáról, így közvetve az elsıbbség és hierarchia kérdésérıl maguk az alkotmányi szabályok szólnak. Mivel a nemzetközi jogi normák (és az uniós jogi normák) önmagukban nem (magyar) jogszabályok a magyar jogrendszerben, így helyük az alkotmányi jogszövegben kifejezett módon nem tisztázott. Erre elsısorban abból lehet következtetni, hogy az Alkotmánybíróság (illetve a bíróságok) a velük kapcsolatos normakonfliktusokat miképpen kezelik. Azonban, a normakonfliktusok azonosításának a joggyakorlatban jelentıs akadályai vannak.

A normakonfliktusokat könnyő elvontan tételezni, de sokkal nehezebb az alkotmánybírósági vagy bírói gyakorlatból kiszőrni. A probléma az, hogy nincs átfogó logikai vagy dogmatikai kritériuma annak, hogy két norma mikor áll ellentétben egymással. Bár vannak olyan esetek (elsısorban az absztrakt normakonfliktusok körében), amikor két norma ellentéte logikai alapon nem vitatható, de ezek tiszta formájukban ritkák

315 A 3.1 pontban foglalt normakapcsolatok és a háromrétegő kettıs rombuszmodell által reprezentált logikai keretek felvázolásánál követtem a témára vonatkozó következı alapvetést, BLUTMAN (2009c) 351-362.

75

(pl. ugyanazon típusú igényre két jogszabály kétféle elévülési idıt állapít meg.) A jogszabály szövegezésétıl és hatókörétıl függıen, még ezeket a tiszta eseteket is nehéz elkülöníteni. Tehát vannak esetek, amikor kézenfekvı, hogy nincs normakonfliktus, vagy éppen kézenfekvı, hogy van; azonban az esetek nagy részében ez bizonytalan (vegyük ezt a határesetek széles sávjának).

Mi akkor egy normakonfliktus létének kritériuma a határesetek e széles sávjában az alkotmánybírósági vagy bírói gyakorlatban? Ekkor a normakonfliktus megállapításának legbiztosabb kritériuma maga a bírósági határozat. Ebbıl fakadóan – átfogó kritériumok hiányában -, igen nehéz egy bírói határozatot kritika alá venni abból a szempontból, hogy miért nem állapította meg két norma konfliktusát, vagy éppen miért állapította azt meg.

Egy bírói határozatot legfeljebb más, azonos tárgyú bírói határozatokkal (az abban használt érvekkel) lehet szembesíteni, bár egyes esetekben adódhat specifikus érvrendszer is a normakonfliktus létének alátámasztására.³¹⁶

3.2.2. A normakonfliktusok elkerülésének technikái

Az alkotmánybírósági vagy bírói gyakorlat érthetı okokból igyekszik elkerülni a normakonfliktusok megállapítását, mert a jogrendszer egységességét kell biztosítaniuk a rendelkezésre álló eszközökkel. A normakonfliktus megállapításának elkerülését több doktrína is szolgálja. Így alapvetı értelmezési szabály, hogy amennyiben egy normát egy másik segítségével értelmezünk, az értelmezés során a két norma összeegyeztetésére kell törekedni, és nem normakonfliktus generálására.³¹⁷ Az alkotmánybíráskodásban érvényesülı doktrína, hogy a hatályos jogot kímélni kell.³¹⁸ Ebbıl következik, hogy törekedni kell a normakonfliktusok megállapításának elkerülésére.³¹⁹ E doktrínák alapvetıen azon a felismerésen alapulnak, hogy az esetek egy jelentıs részében (a határesetek széles sávjában) a normakonfliktus vagy éppen a normakonfliktus hiánya nem kézenfekvı. Mivel ezen eseteknél a normakonfliktus kritériuma elsısorban maga a bírói

316 A 810/B/1992. AB határozattal záruló ügyben az indítványozó az 1945. január 20. napján kötött, az 1945.

évi V. törvénnyel beiktatott fegyverszüneti egyezmény azon pontjának alkotmányellenességét állította, mely szerint nem engedhetı „hitlerbarát, vagy más fasiszta politikai, katonai vagy katonai jellegő szervezet”, illetve az Egyesült Nemzetek Szervezetével szemben ellenséges propagandát folytató szervezet mőködése.

Bár nem nehéz érvelni amellett, hogy ez a rendelkezés ellentétes volt az egyesülési szabadsággal és pártalapítás szabadságával (mely utóbbinál az egyetlen általános tartalmi alkotmányi korlát az alkotmányos jogrend tiszteletben tartása). Azonban az Alkotmánybíróság, miután a határozat III/2. pontjában lényegében megalapozta az alkotmányellenességet (normakonfliktust), a III/3. pontban két mondatban megállapította, hogy még sincs ellentét az alkotmányi szabályok és a törvényi (tkp. nemzetközi szerzıdéses) rendelkezés között, mert az egyesülési szabadság törvényi kivételt enged. Itt a normakonfliktusok megállapításának elkerülésére szolgáló egyik technikával találkozhattunk. 810/B/1992. AB határozat (egyesülési jog - fegyverszüneti egyezmény) ABH 1993, 601.

317 SCALIA -GARNER (2012) 33. és 180.

318 Pl. 22/1995. (III. 31.) AB határozat (bírság polgári eljárásban) ABH 1995, 108, III. pont.

319 Vö. azzal, hogy a jogszabály a „fair olvasat” határain belül az alkotmánnyal összhangban lévınek értelmezendı, SCALIA -GARNER (2012) 247.

76

döntés, így ekkor bizonyos értelemben és bizonyos mértékben a normakonfliktust maga a bíróság (alkotmánybíróság) állíthatja elı, annak deklarálásával.

A fenti doktrínák érvényesítésére többféle technika létezik. E technikák alkalmazása lehet természetszerő és elfogadható, de tükrözheti a normakonfliktusok megállapításának meglehetısen erıltetett elkerülését is.

(1) A két jogi norma „összhangba értelmezése”. A legáltalánosabb technika a normakonfliktus gyanúját felvetı két jogi norma összhangba hozása értelmezés útján („ölelkezı értelmezés”).³²⁰ Mivel általában a normakapcsolatban a két jogi norma hatóköre eltér, ezért a kreatív értelmezésnek szinte mindig tág tere nyílhat. A Székesfehérvári Törvényszék egyik ügyében azt vizsgálta, hogy az eljárás ésszerő befejezéséhez való jog tekintetében miképpen egyeztethetı össze az Európai Emberi Jogi Egyezmény 6. cikk (1) bekezdése és a Pp. 2. §-a. A probléma abban állt, hogy a Pp. 2. §-ának szövegébıl adódóan a jogérvényesítés az eljárás elhúzódása miatt csak az eljárás befejezıdése után nyílik meg, míg a nemzetközi szerzıdéses szabályból az adódik, hogy a jogérvényesítés már az elhúzódó eljárás alatt is lehetséges, nincs az alapeljárás befejezéséhez kötve. A nyilvánvalónak tőnı normakonfliktust a bíróság úgy oldotta meg, hogy a Pp. 2. §-át

„kiterjesztıen értelmezte” és így azt az egyezménnyel úgymond összhangba hozta, megengedvén az eljárás alatti jogérvényesítést is.³²¹ Az alkotmánybíráskodásban ezt a technikát szolgálja az alkotmányos követelmények meghatározásának bevezetése, mely a vizsgált jogi norma és az alkotmányossági mércét jelentı norma összhangba hozását szolgálja a vizsgált norma alkalmazási és értelmezési határainak kijelölésével.

(2) Az ellentétes jogi normák „együtt-alkalmazása”. Van, amikor a bíróság egyszerően megkerüli azt, hogy a normakonfliktus kérdése kifejezetten felvetıdjön. Ekkor az ellentét gyanúját felvetı rendelkezéseket egyszerően „együtt alkalmazza” döntésének megalapozásaként. Jellegzetes példái ennek azon ügyek, ahol ugyan több alsófokú bíróság is a köztisztviselıi törvény és a köztisztviselık besorolásáról szóló kormányrendelet ellentétét észlelte egy kérdésben (képesítési elıírásokkal kapcsolatos besorolás),³²² a felülvizsgálat során a Kúria az alsófokú bíróságok által kifejezetten megállapított normakonfliktus problémáját megkerülte, és „együtt alkalmazta” a két szabályt, majd vonta le a következtetését.³²³ Ez a módszer szorosan kapcsolatban van a bíráskodásban sokszor tapasztalt, és indokolási hiányosságokat jelzı „ömlesztett érvelés technikájával”. Ekkor a bíróság felsorolja az érveket, az alkalmazott jogszabályokat, mely a döntés alapját képezi, azonban nem magyarázza teljeskörően ezek súlyát, egymáshoz való viszonyát és azt, hogy miképpen kapcsolódnak a bíróság döntéséhez. ³²⁴

320VAN DIJK (1994) 30.

321 Székesfehérvári Törvényszék 25.P. 21.867/2011/15. szám.

322 Pl. Veszprém Megyei Bíróság, 3.Mf.20.960/2008/5. vagy Fıvárosi Munkaügyi Bíróság 04/61/2/2006.

323 Legfelsıbb Bíróság Mfv.I.10.230/2009/3.szám.

324 Pl. REDGWELL (2010) 932.

77

(3) Az ellentétes jogi norma jogszerő kivétellé változtatása. A normakonfliktus legtöbbször relatív, könnyen átalakítható fıszabály és kivétel viszonyává. Így a magasabb szintő jogi normával ellentétes alsóbb szintő norma jogszerő kivétellé alakítható, amennyiben az ilyen kivétel lehetısége valahogy levezethetı a magasabb szintő normából.³²⁵ Mindez mőködhet azonos jogforrási rangú normákkal,³²⁶ vagy az általános és különös normák viszonyában.³²⁷

A Kúria egyik felülvizsgálati ügyében hasonló technikát használt. Egy szovjet kegyeleti létesítményen lévı szovjet címer lefeszítése miatt rongálás bőntettében jogerısen elmarasztalt terhelt egyik védekezése az volt, hogy a régi szovjet címer ilyen, nagy nyilvánosság elıtti használata ellentétes az önkényuralmi jelképek használatát tiltó Btk.(1978) 269/B. §-val (jelenleg Btk. 335. §). İ a cselekményével ezt a jogellenes állapotot szüntette meg, így a cselekménye a társadalomra nem veszélyes (büntethetıséget kizáró ok).³²⁸ Ugyanakkor, egy magyar-orosz nemzetközi szerzıdés elıírta, hogy a szerzıdı feleknek többek között biztosítaniuk kell az ilyen emlékmővek, kegyeleti létesítmények védelmét és megırzését, valamint tiszteletben kell tartaniuk az ilyen kegyeleti létesítmények feliratozását.³²⁹ A normakonfliktust a bíróság úgy oldotta fel, hogy az utóbbit jogszerő kivétellé tette: az emlékmővön lévı címer azért nem sérti az idézett rendelkezést, mert jogszabály (a nemzetközi szerzıdés kihirdetésérıl szóló kormányrendelet) engedélyérıl van szó, ami a társadalomra veszélyességet, így egyben a büntethetıséget is kizárja az önkényuralmi jelkép használata tekintetében. Emiatt a terhelt cselekménye nem jogellenes helyzetet szüntetett meg, tehát a rongálás tekintetében nem hiányozhatott ezen okból a terhelt cselekményének társadalomra veszélyessége.³³⁰

E technikák értékelése rendkívül nehéz. Nyilvánvaló, hogy az ömlesztett érvelés technikájából leváló „együtt alkalmazása” az ellentét gyanúját felvetı normáknak, aligha

325 Van, ahol az Alkotmánybíróság kifejezetten utal arra, hogy a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege alkotmányos garanciái alól a nemzetközi jog feltétlen érvényesülést követelı ius cogens szabályai kivételt képezhetnek, 16/2014. (V. 26.) AB határozat (büntetés végrehajthatóságának elévülése) ABH 2014 360, [34]; (és ezáltal e nemzetközi jogi normák az alkotmányi szabály mellett érvényesülnek, l. az 5.3.3.

pontot).

326 Az Alkotmánybíróság a fent említett 810/B/1992. AB határozatában egy tekintetben ezt tette: az egyesülési szabadságot biztosító alkotmányi szabály alóli jogszerő kivételként tételezte az 1945. évi V.

törvénnyel beiktatott fegyverszüneti egyezmény vizsgált, és az egyesülési szabadsággal tartalmilag meglehetısen nyilvánvaló ellentétben álló rendelkezését (az egyezmény 15. pontja), 810/B/1992. AB határozat (egyesülési jog - fegyverszüneti egyezmény) ABH 1993, 601.

327 Az egymással ellentétben álló lex generalis és lex specialis esetén az utóbbi természetes kivétel, kivéve, ha az elıbbi ezt kifejezetten kizárja, l. erre KÖVY (1822) 9.

328 A bíróság a határozatában külön megállapította, hogy a címer használata nem esik a Btk. (1978) 269/B. § (2) és (3) bekezdésében foglalt egyik kivétel alá sem, Kúria Bfv.III.1.480/2011/6.szám.

329 L. a háborúkban elesett katonák és polgári áldozatok emlékének megörökítésérıl, valamint sírjaik jogi helyzetérıl szóló 1995. évi magyar-orosz megállapodás (beiktatva: 104/1996. (VII. 16.) Korm. rendelet) 2.

cikk.

330 Érdekesség, hogy a jogszabály engedélye (a társadalomra veszélyesség kizárásánál), inkább a terhelti védekezést szolgáló körülmény szokott lenni, és nem a terhelti védekezést alapjától megfosztó tény.

78

állja ki a jogdogmatika kritikáját. A másik két technika tekintetében, viszont aligha van általános, tartalmi mérce az értékeléshez. Kritériumként ugyan megfogalmazható, hogy két norma összeegyeztetése csakis a normák „fair olvasatán” alapulhat,³³¹ és az nem mehet el a contra legem „értelmezésig”, (akár értelmezéssel akarunk összhangba hozni két normát, akár a kivétel lehetıségét próbáljuk levezetni az egyikbıl). Konkrét esetekben, viszont sokszor nehezen dönthetı el, mi a jogszabály „fair olvasata”, vagy mi az ésszerő értelmezés.

A fentieket érdemes szem elıtt tartani, amikor az elsıbbségre vagy a normahierarchiára vonatkozó tételeket az alkotmánybírósági vagy bírói joggyakorlatból próbáljuk kiszőrni, a normakonfliktusok kezelését és feloldását megfigyelve.