Az els ı bbség típusai és elhatárolása

Az elsıbbség (és a hierarchia) kérdése a belsı jog (alkotmányjog) számára jelent nagyobb gondot, és egyelıre nem a nemzetközi jog számára, melynél az elsıbbség a pacta sunt servanda elvhez kapcsolódó kérdés.³⁷² A belsı jognak viszont be kell illesztenie a nemzetközi jogot a belsı jogrendszerbe, és a normakonfliktusok kezelése korántsem mindig egyszerő. Ráadásul, hamis eredményre vezethet, ha általában beszélünk elsıbbségrıl, mert az elsıbbségnek több típusa van. Ezt szem elıtt kell tartani, ha kellı konkrétsággal akarunk a kérdéshez közelíteni.³⁷³

368 Szemben az Emberi Jogok Amerikai Egyezményének 2. cikkével (l. fenn), az Emberi Jogok Európai Egyezménye nem tartalmaz olyan kifejezett kötelezettséget, hogy a részes államoknak a belsı jogukat hozzá kellene igazítani az egyezmény tartalmához. A kötelezettség csak általánosan annyi, hogy a részes

államoknak biztosítani kell a jogok és szabadságok érvényesülését.

369 Broniowski v. Poland (Application No. 31443/96), ECtHR, Judgment of 22 June 2004, Reports of Judgments and Decisions 2004-V. paras. 189-194; l. erre pl. SHELTON (2011) 284.

370 Az eljárás, és a részes állam felhívása általános intézkedés megtételére, azonbanközvetlenül aligha vezethetı le az Egyezmény idézett rendelkezéseibıl, l. CASSESE (2012b) 194-195.

371 Pl. Hutten-Czapska v. Poland (Application No. 35014/97), ECtHR, Judgment, Reports of Judgments and Decisions 2006-VIII, paras. 232-233; Broniowski v. Poland (Application no. 31443/96), ECtHR, Judgment of 22 June 2004, Reports of Judgments and Decisions 2004-V, paras. 193-194. és rendelkezı rész 3. és 4.

pont; Olaru and others v. Moldova (Application No(s). 476/07 22539/05 17911/08 13136/07), ECtHR, Judgment of 28 July 2009, para. 56. Shelton szerint a Broniowski-ítélet az egyéni keresetet lényegében közérdekő keresetté változtatta, SHELTON (2011) 285.

372 A tendencia az, hogy a nemzetközi jogi szabályozás egyre inkább kiterjeszkedik annak meghatározására, hogy a nemzetközi jogi kötelezettségeknek milyen módon köteles eleget tenni egy állam. Ekkor a

kötelezettségeknek kifejezetten részévé válhat a jogalkotási kötelezettség. [Az Európai Unió jogában az uniós jogszabályok igen gyakran írnak elı specifikus belsı jogalkotási kötelezettséget az uniós jogszabályok minél hatékonyabb végrehajtása, és notifikációs kötelezettséget ezen végrehajtás ellenırizhetısége végett, pl.

BLUTMAN (2013a) 283-284.]

373 Éppen ezért nem gyümölcsözı általánosan normakonfliktusokról és azok megoldási lehetıségeirıl beszélni, pl. NAGY (1977) 148-149. vagy GUGGENHEIM (1967) 66-69.

86

Egy normakonfliktusban egy nemzetközi jogi norma domináns viszonyát egy másik jogi normával szemben hagyományosan számos fogalommal írják le: szupremácia, szuperioritás, primátus, prioritás, elsıbbség, elsıdlegesség, stb.³⁷⁴ E fogalmak viszonyának leírására többféle nézet van, ezeket itt nem ismertetem. Ehelyett az elsıbbségbıl indulok ki, annak három típusát különböztetem meg, mely hasznos alap lesz késıbb a joghatások értékelésénél.³⁷⁵

3.4.1. Érvénytelenítı elsıbbség (felsıbbség)

Az érvénytelenítı elsıbbséggel rendelkezı normával való ellentét alapot ad a másik norma érvénytelenségének megállapítására, és hatályon kívül helyezésére (megsemmisítésére).

Az érvénytelenítı elsıbbség fogalmában van egy hatásköri-eljárási elem: érvénytelenítı elsıbbséggel csak akkor rendelkezhet egy jogi szabály, amennyiben van olyan szerv, és van olyan eljárás, melynek során e szabállyal konfliktusban álló más jogi szabály érvénytelensége kimondható, és az hatályon kívül helyezhetı. Ezért a magyar jogrendszerben érvénytelenítı elsıbbségrıl csak az alkotmánybíráskodás (és szők körben a Kúria eljárásának) keretei között van értelme beszélni. A nemzetközi jogszabályok érvénytelenítı elsıbbséget a magyar belsı jogban az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdése [korábban az Alkotmány 7. § (1) bekezdése] alapján nyernek, bizonyos feltételekhez kötve.

Így a nemzetközi jog érvénytelenítı elsıbbsége érvényesült, amikor az Alkotmánybíróság megsemmisítette a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III.

törvény 121. § (3) bekezdését, mert az konfliktusban állt az 1997. évben kötött magyar-vatikáni nemzetközi megállapodással (beiktatta az 1999. évi LXX. törvény).³⁷⁶ Itt az érvénytelenítı elsıbbséggel rendelkezı norma kizáró joghatása a másik norma jogrendszerbıl való kizárásához vezet.

3.4.2. Alkalmazási (vagy érvényesülési) elsıbbség

Az alkalmazási elsıbbség esetén két jogi norma ellentétekor egy adott ügyben az ügy tárgyának jogi megítélése (értékelése) során az elsıbbséggel rendelkezı norma érvényesül.³⁷⁷ A másik norma alkalmazásától el kell tekinteni (kizáró joghatás).³⁷⁸ Az

374 E fogalmak tartalmára nézve, BODNÁR (1987) 35-40.

375 Az külön kérdés, hogy az elsıbbség egyes formái milyen értelemben érintik a jogforrási hierarchiát, pl.

BRAGYOVA (1997) 28.

376 15/2004. (V.14.) AB határozat, (egyház közszolgáltatási tevékenységének állami támogatása) ABH 2004, 269.

377 Úgy tudom, hogy tartalmilag az érvénytelenítı és alkalmazási elsıbbséget a magyar szakirodalomban elsıként Flachbart Ernı különítette el, FLACHBART (1954) 33. İ azonban az érvénytelenítı elsıbbséget

„felsıbbségnek” (primátus), az alkalmazási elsıbbséget, pedig egyszerően „elsıbbségnek” (prioritás)

87

adott ügybıl kizárt norma érvényességét ez a kizáró joghatás nem kérdıjelezi meg,³⁷⁹ (ugyanakkor van, aki minden normakonfliktust érvényességi konfliktusnak tekint).³⁸⁰ Az alkalmazási normakonfliktus az ügy tárgyára vonatkoztatott, ezért más összefüggésekben mutatkozik meg az alkotmánybíráskodásban és a bírósági jogalkalmazásban. Az utóbbi esetben a tényállás jogi értékelésével kapcsolatos a normakonfliktus (a tényállást két konfliktusban álló norma alapján kellene megítélni).³⁸¹ Az alkotmánybíráskodásban csak kivételesen merül fel hagyományos értelemben vett tényállás; ott az ügy tárgya rendszerint egy jogi norma (a vizsgálat tárgya) alkotmányosságának megítélése más normák alapján (alkotmányossági mércék). Ezért itt az alkalmazási elsıbbség mögött az alkotmányossági mércék konfliktusa áll.

Az Európai Unió Bíróságának gyakorlata szerint az uniós jogi normáknak ilyen, általános alkalmazási elsıbbsége van a tagállami jogi szabályokkal szemben, beleértve a tagállami alkotmányi normákat is. (L. a Costa, az Internationale Handelsgesellschaft és a Simmenthal (II) ügyekben kirajzolódó esetjogi vonalat.)³⁸² A magyar bíróságok a magyar alkotmányalatti jogszabályok tekintetében érvényesítik az uniós jogi normák alkalmazási elsıbbségét, amennyiben normakonfliktus merül fel.³⁸³

Ami a nemzetközi jogot illeti, már sokkal nehezebb tetten érni az alkalmazási elsıbbség megnyilvánulásait a bírósági jogalkalmazásban. Ennek több oka van. (i) Egyrészt, a magyar bíróságok hagyományosan óvatosan és ritkán használják a nemzetközi jogszabályokat egy-egy ügy megítélésénél. (ii) Másrészt, nagy a bizonytalanság abban, hogy egy nemzetközi szerzıdés mikor bír közvetlen joghatással a belsı jogban (lehet-e rá

nevezte. Bodnár arra mutatott rá, hogy a felsıbbség (primátus vagy szuperioritás) is az elsıbbség egy formája, BODNÁR (1987) 36. Van, aki a primátust alkalmazási elsıbbségnek, és nem érvénytelenítı

elsıbbségnek (felsıbbségnek) tekinti, BRUHÁCS (2013) 22; ugyanígy az uniós jog összefüggéseiben KECSKÉS (2011) 612.; DE WITTE (2011) 323; DOUGAN (2007) 933.

378 A kizáró joghatást már régen is ismerték, csak úgy utaltak rá, hogy a konfliktusban álló norma „erıtelen”

lesz vagy az „félre vethetı” (seponibile), l. KÖVY (1822) 11.

379 Az érvényességi és alkalmazási elsıbbség különbségére, l. BRAGYOVA (1993) 228. vagy BRAGYOVA (1997) 28. A megkülönböztetést alkalmazza (érvényességi és alkalmazási elsıdlegességként) PETRÉTEI (2013a) 47, 155.

380 Pl. PESCHKA (1992) 16.

381 E szempontból a tényállás részének tekintek egy egyedi állami jogi aktust is (pl. közigazgatási határozat).

382 6-64 Flaminio Costa v E.N.E.L. [1964] EBHT 1141; 11-70 Internationale Handelsgesellschaft mbH v Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel [1970] EBHT 1125; 106/77 Amministrazione delle Finanze dello Stato v Simmenthal SpA [1978] EBHT 0629. Az alkalmazási elsıbbség a Simmenthal-doktrína alapján a konfliktusban álló belsı jogszabály félretételében (a belsı jogszabály alkalmazásától való

tartózkodásban) nyilvánul meg.

383 A Simmenthal(II)-ügyben kifejtett félretételi kötelezettséget (kizáró joghatást) érvényesítette például a Kúria (akkor Legfelsıbb Bíróság), amikor a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. tv. egyik

rendelkezését nem alkalmazta, mert az szembenállt a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó 1999/45/EK irányelv rendelkezésével, Legf. Bír. Kfv. III. 37.043/2007/4., LB-H-KJ-2007-239. sz. A Baranya Megyei Bíróság a 77/388/EGK irányelv két közvetlen hatályú rendelkezésére tekintettel, nem alkalmazta az ÁFA-törvény 38. §-át az elıtte fekvı ügyben, 7.K.20.590/2006/10., 2-H-KJ-2006-5. (hasonlóan Legfelsıbb Bíróság Kfv. I. 35.525/2006., EBH 2007. 1732).

88

igényt alapítani). Így amikor a nemzetközi szerzıdések alkalmazásához folyamodnak, akkor azokat inkább a belsı jogszabályok értelmezésére, vagy a döntésnél adott értelmezés általános alátámasztására használják, és nem az ügy tényállásának közvetlen értékelésére.

(iii) Harmadrészt, az alkalmazási elsıbbség is feltételez normakonfliktust, azonban a bíróságok láthatóan nem szívesen deklarálják a nemzetközi jog és a belsı jog ellentétét.

Így az alkalmazási elsıbbség legtöbbször burkoltan jelenik meg. ³⁸⁴

3.4.3. Értelmezési elsıbbség (egy norma, mint kötelezı értelmezési támpont)

Az értelmezési elsıbbség esetén nem az értelmezendı és az értelmezési támpontként figyelembe jövı normák között van ellentét.³⁸⁵ Értelmezési elsıbbség akkor merül fel, ha két, egymással általános vagy kontextuális konfliktusban álló norma közül kell választani, hogy egy harmadik norma (az értelmezendı norma) értelmezésénél melyiket vegyék figyelembe, mint értelmezési támpontot. Ez lényegében azt jelenti, hogy az értelmezési elsıbbséggel rendelkezı norma tartalma kötelezıen meghatározza vagy befolyásolja az értelmezendı norma tartalmát egy adott ügy vagy eldöntendı kérdés összefüggéseiben, egy másik, konkuráló norma tartalmával szemben. Konkurens alkotmányi értelmezési támpontok hiányában, ilyen értelmezési elsıbbsége (kizáró joghatása) van a Magyarországra nézve kötelezı nemzetközi jogi szabályoknak az alkotmányi normák értelmezésénél az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján.³⁸⁶

Lényeges kiemelni, hogy a gyakorlatban az értelmezési elsıbbségnél tipikusan nem tudjuk meg, hogy mely konkuráló normát zár ki a nemzetközi jogi szabály, mint értelmezési támpont. A normakonfliktus rejtve marad, mert a bírósági vagy alkotmánybírósági határozatokból legtöbbször nem derül ki, hogy milyen értelmezési alternatívák vannak, és ezen alternatívákat milyen más, az értelmezésben elsıbbséggel nem rendelkezı, konkuráló

384 Például, az elıbbiekben már felhívott büntetıügyben merült fel az a részkérdés, hogy egy szovjet katonai emlékmővön lévı címeren a Btk. (1978) 269/B. § (1) bekezdése szerinti önkényuralmi jelkép jelenik meg, ami nem esik a 269/B. § (2) bekezdésében foglalt kivételek alá, és nem tekinthetı jelenkori hivatalos állami jelképnek sem. Azonban a büntetıjogi rendelkezések alkalmazását ebben az összefüggésben kizárják többek között az ilyen emlékmővek fenntartását alátámasztó, illetve elıíró nemzetközi szabályok, mint például a háborúkban elesett katonák és polgári áldozatok emlékének megörökítésérıl, valamint sírjaik jogi helyzetérıl szóló 1995-ös magyar-orosz egyezmény (beiktatta: 104/1996. (VII. 16.) Korm. rendelet), vagy a háború áldozatainak védelmére vonatkozó 1949. évi genfi egyezmények I. kiegészítı jegyzıkönyvének egyik rendelkezése (beiktatta: 1989. évi 20. törvényerejő rendelet). A bíróság a büntetıjogi jogszabályok alóli egyszerő kivételként fogalmazta meg a helyzetet; nem normakonfliktusban, és nem a nemzetközi szerzıdés alkalmazási elsıbbségében gondolkodott; Kúria Bfv.III.1.480/2011/6.szám.

385 Amennyiben nem lehet az értelmezési elsıbbséggel rendelkezı norma tartalmával összeegyeztetni értelmezés útján az értelmezendı normát, egy normakonfliktus manifesztálódik, és felmerül az alkalmazási vagyérvénytelenítı elsıbbség. Az értelmezési elsıbbséget „értelmezési elsıdlegességként” használja az uniós jog összefüggéseiben Gombos (2010) 3.

386 Pl. 53/1993. (X.13.) AB határozat (büntethetıség elévülése), ABH 1993, 323, III.b. pont; 4/1997. (I. 22.) AB határozat (kihirdetett nemzetközi szerzıdések alkotmányossági vizsgálata) ABH 1997, 41, II.5. pont;

vagy a 30/1998. (VI.25.) AB határozat (Európai Megállapodás) ABH 1998, 220, VI.2. pont.

89

normák tartalma testesíti meg.³⁸⁷ Az értelmezési elsıbbség úgy nyilvánul meg, hogy a nemzetközi jogi szabály egyszerően kötelezı értelmezési támpontként jön figyelembe, például egy alkotmányi norma értelmezésénél.

Ugyancsak lényeges kiemelni, hogy értelmezési elsıbbség mögött nem csak (kifejezett vagy rejtett) jogi normakonfliktus húzódhat meg, mivel a jogértelmezés során értelmezési támpont nem csak egy másik jogi norma lehet (lehetnek például elvont elvek, erkölcsi tételek, célszerőségi szempontok, jogalkotó tételezett akarata, vagy kialakult megelızı joggyakorlat, stb.) Az értelmezési elsıbbség azt is jelenti, hogy az ezzel rendelkezı norma, mint kötelezı értelmezési támpont, minden más szemponttal szemben is érvényesül az értelmezendı norma tartalmának megállapítása során.³⁸⁸

A nemzetközi jogi szabályok alkalmazása és értelmezési elsıbbsége módosíthatja a joggyakorlatban szokásos mérlegelési szempontokat és mércéket. Így amennyiben a menekültként való elismerés iránti eljárásban a kérelmezıknek kiskorú gyermekeik vannak, ez alkalmazandóvá teszi a gyermek jogairól szóló 1989-es New York-i egyezményt, annak is 3. cikkét, mely szerint a bíróságok és a közigazgatási hatóságok a gyermeket érintı döntésükben elsısorban a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe. Ez azzal jár, hogy ilyen helyzetben a menekültkérelmek elbírálásánál a tényállás feltárására irányuló kötelezettség mércéje magasabb, mint a szokásos esetekben.³⁸⁹

3.4.4. Elsıbbség: közbensı összegzés

(1)Az elsıbbség normakonfliktust tételez. Az elsıbbség a konfliktusban álló egyik norma dominanciáját jelenti, mely annak egy sajátos joghatásában, a kizáró joghatásban mutatkozik meg. Az érvénytelenítı, alkalmazási és értelmezési normakonfliktusoknak megfelelıen, háromféle elsıbbség (és így háromféle kizáró joghatás) különböztethetı meg.

A kizáró joghatásoknál még további megkülönböztetéseket teszek (6.2.5.1. pont).

(2) Az érvénytelenítı elsıbbség hatásköri-eljárási feltételekhez kötött, így szinte kizárólag az Alkotmánybíróság (kivételesen a Kúria) elıtti eljárásokban mutatkozhat meg. Itt a normakonfliktus az alkotmányossági mércét jelentı norma és a vizsgálat tárgyát képezı

387 Így például kötelezı értelmezési támpontként alkalmazta az Alkotmánybíróság az atomkárokért való polgári jogi felelısségrıl szóló bécsi egyezményt, valamint és az atomenergia területén való polgári jogi felelısségrıl szóló párizsi egyezmény alkalmazásáról szóló 1989. évi jegyzıkönyvet [130/1992. (IX. 3.) Korm. rendelet], amikor a tulajdonhoz való jogot értelmezve, értékelte az atomenergiáról szóló 1996. évi CXVI. törvény által kialakított korlátozott kárfelelısségi rendszert az atomenergia használatából eredı károk tekintetében. 498/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1392, III. pont.

388 A nem kötelezıen használandó támpont (opcionális értelmezési támpont) használhatóságát az ügy körülményei döntik el; pl. nemzetközi szervezetek nem kötelezı határozatainál, 10/2007. (III.17.) AB határozat (elızetes letartóztatás feltételei) ABH 2007, 211, III.1.2. pont.

389 Fıvárosi Törvényszék 3.K.35.135/2010/12.

90

norma közötti viszony.³⁹⁰ Az alkalmazási normakonfliktus tétje az, hogy a konfliktusban álló normák közül melyik legyen a mérce az ügy tárgyának (tényállás vagy egy alkotmányossági vizsgálat alá esı norma) megítélésében.³⁹¹ Az értelmezési normakonfliktus tétje az, hogy a konfliktusban álló normák közül melyik játsszon szerepet egy harmadik norma tartalmának meghatározásában. Az elsıbbség kérdése vizsgálható általában (pl. egy normatípusra vonatkoztatva), vagy egy konkrét jogi norma és egy konkrét ügy vagy ügycsoport összefüggéseiben.

(3) E fogalmak használatát nehezíthetik elhatárolási nehézségek, például az értelmezési és alkalmazási normakapcsolat megkülönböztetése. Így elvi és gyakorlati szinten sokszor bizonytalan, mikor van konfliktus két szabály között, illetve mikor egyeztethetı össze értelmezés útján két szabály. Ebbıl fakadóan, nem mindig világos, mikor fejt ki egy szabály joghatást egy másik szabály irányában (értelmezési támpont), vagy mikor érvényesül vele szemben (alkalmazási elsıbbség).

A problémát jól jellemzi a Csjt. volt 76. §-ának alkalmazása (1995 óta hatályon kívül), mely a gyermek elhelyezésérıl szólt. E szerint a gyermek elhelyezésérıl elsısorban a szülık közösen döntenek, másodsorban a bíróság (a gyermek érdekeit, azaz a kedvezıbb testi, értelmi és erkölcsi fejlıdésének lehetıségét figyelembe véve). Itt nem volt szó a gyermek véleményének kikérésérıl, noha a gyermek jogairól szóló egyezmény³⁹² 12. cikke szerint az ítélıképes gyermek véleményének megfelelı súlyt kell adni (többek között ilyen kérdésben is). Ellentétes volt-e a két jogi rendelkezés? Lehet ellentétesnek tekinteni e vonatkozásban, és az egyezménynek alkalmazási elsıbbsége van olyan értelemben, hogy a törvényi rendelkezésben megadott kizárólagos szempontokkal szemben az ítélıképes gyermek véleményének megfelelı súllyal kell szerepelnie az elhelyezésrıl szóló döntés során (alkalmazási elsıbbség). Lehet összeegyeztethetınek tekinteni olymódon, hogy a törvényi rendelkezés alkalmazásánál, a gyermeki érdekek meghatározásának megfelelı mértékben az ítélıképes gyermek véleményén kell alapulnia (értelmezési támpont). A bíróságok határozataikban nem élezték ki így a kérdést. Egyszerően figyelembe vették az ítélıképes gyermek véleményét, és ennek alapján döntöttek. Homályban maradt, hogy a nemzetközi jogi szabályt a tényállás értékelésére alkalmazták-e, vagy összeegyeztetvén azt a belsı jogszabállyal ez utóbbi tartalmának kialakításánál vették azt figyelembe.³⁹³

390 Vitatott, hogy egy norma megsemmisítésének alapja mindig alkotmányellenesség-e például nemzetközi szerzıdésbe ütközésnél (5.3.2. pont), de az egyszerőség kedvéért az érvénytelenítı elsıbbséggel bíró norma funkcióját alkotmányos mérceként (és nem érvénytelenítı mérceként) határozom meg.

391 Az alkotmánybíráskodásban a kettı keveredhet például egy jogszabály közjogi érvénytelenségének (formai alkotmányellenességének) vizsgálatánál, amikor a jogszabály elfogadásának vizsgálata tényállás vizsgálatát jelenti.

392 New York 1989, beiktatva: 1991. évi LXIV. törvény.

393 BH 1995. 61.

91

In document A nemzetközi jog érvényesülése a magyar jogban: fogalmi keretek (Pldal 85-91)