Alkalmazás: egy jogi norma alkalmazásának alapesetei

A Kúria ugyanakkor az idézett határozatában szembeállította a közvetlenül nem alkalmazható nemzetközi jogi normát a belsı jogi normákra utaló „keretjogszabállyal”.⁶⁶² A keretjogszabálynak minısülı belsı jogi normát alkalmazni kell az adott ügyben, ugyanakkor a bíróságnak tág mérlegelési lehetısége van annak kiegészítésére, a konkrét tényállásra tekintettel (egyéniesítés). A probléma abból adódik, hogy a keretjogszabály lényege valahol ott keresendı, miszerint az alkalmazásához további jogi szabályozás szükséges. Ilyen értelemben a keretjogszabály egy közvetlenül nem alkalmazható jogi norma.⁶⁶³ (Hasonlóan az uniós jogban az irányelvhez, mely ugyancsak keretjogszabálynak tekintendı). Ilyen értelemben használta a fogalmat a Fıvárosi Bíróság, mely kifejtette, hogy a keretjogszabályban foglaltakra nem lehet jogsértést alapítani, ugyanis a részletes szabályok nélkül abból közvetlen kötelezettségek nem származnak.⁶⁶⁴ Ezzel azonban szembenáll a Tolna Megyei Bíróság egyik megállapítása, melynek értelmében keretjogszabályból is folyhatnak kötelezettségek a tényállás függvényében,⁶⁶⁵ tehát a keretjogszabály esetenként „közvetlenül alkalmazható” rendelkezés is lehet.

6.2.5. A közvetlen alkalmazhatóság jelentése: van-e közös nevezı?

A gyakorlatban tehát a közvetlen alkalmazhatóság egyszerre több ideát közvetít. (i) Egy nemzetközi vagy uniós jogi norma transzformáció nélkül érvényesül a belsı jogban (transzformációs aktus szükségtelensége). (ii) Egy jogi norma (belsı jogi norma is) további normatív jogi aktus nélkül alkalmazható egy jogvitában (végrehajtó, kiegészítı, kitöltı normatív aktus szükségtelensége).⁶⁶⁶ (iii) Egy jogi norma (belsı jogi norma is) alkalmas arra, hogy jogok és kötelezettségek forrása legyen, azaz igény alapjául szolgáljon (az alkalmazás elsı két alapesetéhez kapcsolva).⁶⁶⁷ Egy megfelelı elméleti keretnek közös nevezıre kell hozni ezt a három megközelítést. A következıkben arra mutatok rá, hogy a fogalmi zavarok oka elsısorban az alkalmazhatósághoz kapcsolt „közvetlen” jelzı. De elıször fel kell tárni, hogy mit jelent egy norma „alkalmazása”.

6.2.5.1. Alkalmazás: egy jogi norma alkalmazásának alapesetei

662 Az adott ügyben ez a keretjogszabálynak minısített rendelkezés egyrészt a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997.(IX.10.) Korm. rendelet 27. §-ának (1) bekezdése, mely a kiskorú gyermek és a szülı kapcsolattartásának célját határozza meg, másrészt a Csjt. 27. § (1) bekezdése (ez utóbbi a különélı szülı jogát deklarálja a személyes és közvetlen kapcsolattartáshoz.)

663 Ez a büntetıjogi dogmatikában világosan elıjön, pl. Legfelsıbb Bíróság Bfv.I.990/2007/11. szám.

664 Fıvárosi Bíróság 28. K. 32.476/2009/14.; az utalás az Alkotmány egyik rendelkezésére, mint keretjogszabályra vonatkozott.

665 Tolna Megyei Bíróság 9.K.20.311/2008/3. szám (a vadetetéssel kapcsolatos keretrendelkezésre utalva).

666 Az ilyen további szabály célja nem az, hogy bevezesse a jogrendszerbe a nemzetközi jogi normát, tehát külön esetet képez, VERHOEVEN (1980) 245.

667 Ganshof van der Meersch olyan értelmet is tulajdonít a közvetlen alkalmazhatóságnak, hogy egy nemzetközi jogi norma érvényesül más normával szemben, GANSHOF VAN DER MEERSCH (1980) 346. Ez szerintem tévút, mert az egyébként is homályos fogalomba még a normakonfliktust is behozza.

174

Egy jogi normánál az „alkalmazás” alapeseteinek meghatározásához néhány fontos megkülönböztetést kell tenni.

(1) Egy jogi norma alkalmazása alatt azt értem, hogy az azt alkalmazó a jogi normának valamilyen joghatást tulajdonít.⁶⁶⁸ (Az alkalmazhatóság alatt így az érthetı, hogy bizonyos összefüggésben valamilyen joghatás tulajdonítható egy normának).⁶⁶⁹ A jogi norma alkalmazásának alapesetei úgy oszlanak meg, hogy milyen típusú joghatást tulajdonítunk a normának.

(2) Az alkalmazás során egy jogi normát a tényállással vagy más jogi normákkal lehet összefüggésbe hozni.

A tényállásra irányuló joghatással a jogi norma valamilyen jogot és/vagy kötelezettséget keletkeztet (igényalapító joghatás).⁶⁷⁰ Lehetséges, hogy a joghatás valamilyen más jogi normát, annak joghatását zárja ki, és maga lép a helyébe, megalapozva jogot vagy kötelezettséget (helyettesítı-kizáró joghatás).⁶⁷¹ A tényállás szempontjából mindkettı közvetlen joghatásnak minısül, mert a jogi norma nem egy másik normán keresztül (például értelmezési támpontként) fejt ki joghatást a tényállás tekintetében. Tehát egy jogszabály hatálya akkor közvetlen, ha egy jogvitában alapul szolgálhat a konkrét tényállás jogi értékelésénél, a tényállás megvalósulása folytán megjelenı jogok és kötelezettségek azonosításához.⁶⁷²

Egy másik jogi normára irányuló joghatás lehet egyrészt értelmezı joghatás, amennyiben egy jogi norma egy másik jogi norma tartalmának megállapításához járul hozzá anélkül, hogy közvetlenül a tényállás alapján jogokat lehetne rá alapítani. Másrészrıl, a másik normára irányuló joghatás lehet olyan kizáró joghatás, mely a másik jogi normát kizár az alkalmazásból, de nem lép annak helyébe, legfeljebb utat nyit harmadik norma érvényesülésének (egyszerő-kizáró joghatás).⁶⁷³ Az értelmezı és az egyszerő-kizáró

668 Ezzel szemben, Verhoeven szerint az alkalmazhatóság maga is joghatások egyike, VERHOEVEN (1980) 244.

669 Ehhez nem illik a korábban használt „alkalmazási elsıbbség” fogalma, mert ennél az alkalmazás az ügy tárgyával (tényállással) való kapcsolatra utal, (és így különíthetı el tıle az „értelmezési elsıbbség”, mely nem alkalmazásra utal). E következetlenség ellenére fenntartom az elnevezést, mert jobb és kifejezıbb nem mutatkozik az elsıbbség e típusának jelölésére; hasonlóan PETRÉTEI (2013a) 155.

670 Az „igényalapító” jelzınél jobbat nem találtam: ezalatt egyszerően azt értem, hogy a jogi norma alkalmas arra, hogy a tényállás megvalósulása folytán (alanyi) jogot és/vagy kötelezettséget keletkeztessen (alapul szolgálhat e jog, kötelezettség azonosításához).

671 A helyettesítı-kizáró joghatás egy sajátos módon elért igényalapító joghatás (l. még az 5.5.9. pont).

672 Hasonlóan pl. De Mol, aki szerint a közvetlen hatály „autonóm alapot” jelent a tényállás értékelésénél, DE MOL (2011) 110. Az alkotmányi alapjogok magánjogi joghatásainál kb. ezt érti „közvetlen” hatály alatt pl.

VÉKÁS (2001) 153, vagy LÁBADY (2000) 17-18. Ugyanakkor, ez a többség által osztott megközelítés többféle árnyalatot kaphat, MUIR (2011) 44-47.

673 A közvetlen, helyettesítı-kizáró joghatás és a közvetett, egyszerő-kizáró joghatás megkülönböztetése és elmélete a francia közigazgatási bíróságok gyakorlatára nyúlik vissza, BLUMANN-DUBOIS (2007) 461.;

KAPTEYN -VERLOREN VAN THEMAAT (1998) 541. Az Európai Unió jogában széles körben ismertté Saggio fıtanácsnok erıteljes véleménye tette az Océano Groupo-ügyben, C-240-244/98 Océano Groupo v Quintero

175

joghatás a tényállás szempontjából közvetett joghatás. ⁶⁷⁴ Más normán keresztül vagy más norma kizárásával járul hozzá a tényállás jogi értékeléséhez, de jogokat, kötelezettségeket nem keletkeztet. ⁶⁷⁵

(3) Egy jogi norma érvényesülhet (alkalmazható) önállóan vagy valamilyen normakapcsolatban,⁶⁷⁶ azaz a fenti joghatásokat kifejtheti egyedül, vagy más normával együtt.

(4) Mindezek alapján egy jogi norma alkalmazásának alapesetei megkülönböztethetık annak megfelelıen, hogy a következık közül mely joghatást tulajdonítjuk a normának (e joghatás vagy közvetlen, vagy közvetett lehet):⁶⁷⁷

o önálló igényalapító joghatás;

o együttes (kapcsolt) igényalapító joghatás (kapcsolt joghatás más normával);

o önálló értelmezési támpont más alkalmazandó norma tartalmának megállapításához (önálló értelmezı joghatás);

o együttes (kapcsolt) értelmezési támpont más norma tartalmának megállapításához (kapcsolt értelmezı joghatás);⁶⁷⁸

o önálló, egyszerő-kizáró joghatás, amikor önállóan kizárja más norma érvényesülését a tényállás jogi értékelésénél, de nem lép a helyére (közvetett joghatás); ⁶⁷⁹

o önálló, helyettesítı-kizáró joghatás, amikor önállóan kizárja más norma érvényesülését a tényállás jogi értékelésénél, és a helyére lép (közvetlen joghatás);

o kapcsolt, helyettesítı–kizáró joghatás, amikor más normával együttesen kizárja egy további norma érvényesülését a tényállás jogi értékelésénél, és a helyére lép (közvetlen joghatás);

and Salvat Editores v Prades, Badillo, Berroane and Feliú [2000] ECHR I-4941, AG Saggio 38-39. pont. Ezt több fıtanácsnok követte, C-287/98 Luxemburg v Berthe Linster and others [2000] ECHR I-06917, AG Léger 57-75. pont; C-411/05 Félix Palacios de la Villa v Cortefiel Servicios SA [2007] ECHR I-8531, AG Mazák 124-132. pont; C-335/05 Řízení Letového Provozu ČR, s.p. v Bundesamt für Finanzen [2007] ECHR I-4307, AG Mengozzi 53. pont.

674 De Mol az egyszerő-kizáró joghatást is közvetlen joghatásnak tekinti [DE MOL (2011) 111], álláspontom szerint tévesen.

675 Az uniós jogban hasonló leírásra l. Kokott fıtanácsnok indítványát, C-369/04 Hutchison 3G UK Ltd és társai v Commissioners of Customs & Excise [2007] EBHT I-5247, AG Kokott, 148. pont. Az alkotmányi alapjogok magánjogi joghatásainál ugyanígy pl. VÉKÁS (2006) 355.

676 A normakapcsolatok három alapesetére l. a 3.1.2. pontot.

677 A bírósági jogalkalmazásban a jogi normáknak nincs érvénytelenítı joghatásuk más jogi normákkal szemben (egy kivétellel), ezért e joghatás nem szerepel az áttekintésben.

678 Az alkotmánybírósági joggyakorlatból látható, hogy a nemzetközi jogi normák esetében az együttes értelmezési támpontként való érvényesülés a leggyakoribb alkalmazási mód. Ez nincs másként a bírói jogalkalmazásban sem, amennyiben nemzetközi jogi normát alkalmaz a bíróság.

679 A következı négyféle kizáró joghatásnak alig van jelentısége a bírói jogalkalmazásban, hiszen a normakonfliktus léte is kérdéses legtöbbször, és ha fennáll, a lex superior elvének alkalmazása esetleges (5.4.8. pont).

176

o kapcsolt, egyszerő-kizáró joghatás, amikor együttesen kizárja más norma érvényesülését a tényállás jogi értékelésénél, de nem lép a helyére (közvetett joghatás);

o önállóan kizárja más norma érvényesülését egy harmadik norma értelmezésénél (értelmezési elsıbbség - kizáró joghatás);⁶⁸⁰

o együttesen kizárja más norma érvényesülését egy további norma értelmezésénél (értelmezési elsıbbség - kizáró joghatás).

Egy nemzetközi szerzıdéses rendelkezés alkalmazhatóságának mérlegelésénél legalább ezeket az alapeseteket kell szem elıtt tartani. Ehhez kell viszonyítani azt, hogy az alkalmazhatóság közvetlen vagy nem közvetlen (közvetett).