Hasznos élettartam

A hasznos élettartamot szintén több tényező befolyásolja. Számos szerző kutatása során vizsgált hasznos élettartam értékelése egymástól igen eltérő lehet.

BEDUIN és LEROY (1992) különbséget tesz az állat hónapokban kifejezett teljes élettartama (születéstől a selejtezésig) és a szintén hónapokban mért produktív élettartama (első elléstől a selejtezésig) között. Kutatásaik alapján a minél hosszabb élettartam, vagyis a generációs intervallum csökkenti az éves genetikai előrehaladás arányát.

BEAUDEAU (1995) valamint DEKKERS és mtsai (1994) az első ellés időpontja és a kiesés dátuma közötti időszakot használják (napokban kifejezve) a hasznos élettartam megállapítására.

HARRIS (1989) szerint a laktáció száma is irányadó lehet a hasznos élettartam értékelésénél, abban az esetben, ha az egyed selejtezési dátuma ismeretlen.

A fajták demográfiai jellemzését az állomány dinamikája mutatja, amely tenyésztői döntés által befolyásolt, hasonlóképpen, mint a hasznos élettartam (FORMENTY, 1989).

Egy tehénállomány teljesítőképességét a tenyésztő által hozott tenyésztési döntések és az egyedek biológiai alkalmassága egyszerre határozza meg. A hasznos élettartam a selejtezés időpontja által befolyásolt reprodukciós mutatószám. A tehenek egyedi teljesítőképessége, a tenyésztői döntések és azok közötti kölcsönhatások egyaránt hozzájárulnak az állomány tenyésztésben tartásához és hasznos élettartamához.

Ahhoz, hogy a tehenek termelésben maradjanak és hosszú hasznos élettartamot érjenek el, a tenyésztői döntések meghatározóak (TICHIT és mtsai, 2004).

A hasznos élettartam, az első ellési és a selejtezési életkor közötti időszak vizsgált részeként az életteljesítmény, a tehenek egyedi szintű eltérését mutatja az állományban, az ellések számában kifejezve. Ezzel egyúttal egy tehén produktív életszakaszának termelékenységét is jellemzi. LASSEUR és LANDAIS (1992) szerint a tehén utolsó ellésszáma nagyon jó indikátor lehet a hasznos élettartam értékelésére. A tehén hasznos élettartamát az első elléstől számított „életpályája alatti” teljesítményével becsüljük (DUCROQ, 1994).

Az értékelés során felhasznált tehén teljes, ill. hiányos teljesítményadatai eltorzíthatják a becsült élettartamot és a produktív élettartam tenyészértékeit (DUCROCQ, 1994). Ennek a statisztikai problémának a megoldása alkalmazott survival analízis (túlélés becslés) módszerek segítséget nyújtanak a hasznos élettartam genetikai értékelésében (DUCROCQ és mtsai, 1988).

A hasznos élettartam növelésére irányuló szelekció HUDSON és VAN VLECK (1981) valamint TANIDA és HOHENBOKEN (1987) szerint nehéz folyamat. Ennek ellenére BURNSIDE és WILTON (1970) úgy találta, hogy a produktív élettartam szelekciója hasznos lenne, a tehenek korai életében olyan értékelt mutatószámokkal, melyek genetikai varianciát is mutatnak.

A hasznos élettartam kifejezetten gyengén öröklődő tulajdonság, alakulását a nem genetikai tényezők erőteljesen befolyásolják, emiatt az irodalomban található örökölhetőségi értékek is különbözőek. A hasznos élettartam fontos tulajdonság, amit BOZÓ (2002) is alátámaszt, aki szerint a tejmennyiség növekedésével a tűrőképesség, tehát a hasznos élettartam csökken.

A költségcsökkentést és az eredményes gazdálkodást nemcsak a tej- és hústermelés folyamatos növelése, hanem a hosszú hasznos élettartamú, egészséges tehénállományok alapozhatják meg (GUBA és STEFLER, 1981; DODENHOFF és KRONGMEIER, 2001; SÖLKNER és MIESENBERGER, 2001;

MIESENBERGER és FÜRST, 2003).

NAGY és TAKÁCS (1978) 0,2-0,4 értékű örökölhetőségről számol be, amelyhez hasonlót talált HORN (1995) és SZABÓ (1998) is, akik 0,2-0,3 illetve h² 0,1 értékeket közöltek. ROGERS és mtsai (2004) 0,14-es értéket állapítottak meg.

A tehenek élettartama magába foglalja az egyed termelésben eltöltött idejét, vagyis a produktív élettartamát, amely nemcsak a selejtezés és tenyészutánpótlás során alkalmazott mutatószám, hanem egyben fontos tenyésztési paraméter is (TICHIT és mtsai, 2004). Ez a produktivitás olyan mérőszámokkal értékelhető, mint a kumulált termelés, az évi átlagos termelőképesség vagy a két ellés közti idő. A produktív életszakasz, mint fogalom két szempontból közelíthető meg: egyrészről, mint a hasznos élettartam, másrészről pedig, mint a reprodukciós ciklusok folyamatossága (ellés, termékenyítés) (COURNUT, 2001).

2.2.4. 305 napos termelés

A tejtermelő állományokról nagy mennyiségű, jó minőségű és gazdaságos tejtermelést várunk. A tejtermelő képesség, mint értékmérő tulajdonság, több résztulajdonság összegzése. Magába foglalja a tej mennyiségét, de tágabb értelemben ide soroljuk a tej zsír- és fehérjetartalmát, a perzisztenciát, sőt a gépi fejhetőséget is. A 305 napra korrigált laktációs termelés (elléstől a laktáció 305. napjáig) segítségével jól összehasonlítható a tehenek tejtermelése, mert azonos időtartam alatti termelést jelent.

Ennek az ún. standard laktációnak a használata nemzetközileg elfogadott. A megfontolás abból indul ki, hogy a szabályos ivari működésű tehén évente ellik, ezen belül 305 napig tejel és 60 napig szárazon áll (HORN, 1995).

VILLARINO és mtsai (2011) Texasban holstein állományokban vizsgálták a tehenek tejtermelést. A napi és az élettartamuk alatti tejtermelést hasonlították össze. Az első borjas teheneknél kapták a legkisebb értékeket, a 2. borjasoknál már nagyobbakat és a 3-nál többször elletteknél egyre nőttek az értékek, de ezeknél szignifikáns különbségeket nem tapasztaltak.

CODERA és mtsai (2011) modellszámításra alapozva egyértelműen kimondják, hogy a takarmányozás befolyásolja a tejtermelést és hatással van a mennyiségi termelésre. Vizsgálataikba 47 holstein-fríz eredményeit vonták be.

JACOBS és SIEGFORD (2012) a tejtermelés és az állatjólét vonatkozásában hasonlították össze a fejőrobot alkalmazását a hagyományos fejőházi technológiákkal.

PRYCE és mtsai (1997) vizsgálataik eredményeként megállapították, hogy a tejhozam növelésére irányuló szelekció következtében az egészségi és a termékenységi jellemzők romlanak.

A tej nagy víztartalmú (84-88 %) folyadék. A 12-16 % szárazanyag zsírból, fehérjéből, tejcukorból és ásványi anyagokból áll. Ezeknek az alkotórészeknek a biológiai értéke , tejipari felhasználhatósága különböző. Eltérő az egyes alkotórészek szerepe a tejtermelés fokozására irányuló nemesítésben is.

A tejzsírtartalom a szarvasmarhafajták tejében mintegy 3-6 % között ingadozik.

A fogyasztói tej elsősorban közvetlen emberi táplálkozásra szolgál. A fogyasztói tejben kisebb (2,8-3,2 % körüli) zsírtartalom a kívánatos. A zsírszázalék mellett a tejtermelés kifejezésének másik mérőszáma a tejzsírmennyiség, amely az egy laktációban vagy évben termelt tejzsír-kg-ot jelenti. A zsír-kg-ban való kifejezés eltérő zsírtartalmú tejet termelő állatok termelésének összehasonlítására is alkalmas. A tejzsírtartalom

(tejzsírszázalék) jól öröklődő tulajdonság, h² értéke 0,5-0,6 közötti. Ezért e tulajdonságra irányuló szelekció gyors előrehaladást eredményez. Ebben az összefüggésben viszont hátrányos, hogy a zsírszázalék és a tejmennyiség negatív korrelációban van egymással (rg = - 0,1 - - 0, 6). A fehérjetartalom - amelyet a zsírhoz hasonlóan szintén százalékban fejezünk ki - a szarvasmarhafajták tejében 2,8-4,5 % között ingadozik. A tej fehérjetartalmának változékonysága lényegesen kisebb a zsírtartaloménál. A tejfehérje-tartalom is jól öröklődő tulajdonság (h² = 0,5-0,6), tehát az e tulajdonságra irányuló szelekció hatékony tenyésztői előrehaladást eredményez (HORN, 1995).