2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS
2.4. Gazdasági súlyok a tenyészértékbecslésben és felhasználása a szelekciós
Az állatok közötti - így a tenyészállatok esetében is, - genetikai különbségek megállapításakor nem hagyhatók figyelmen kívül a szisztematikusan ható nemgenetikai tényezők. Ennek hiányában a tenyészérték becslése hibákkal terhelt lesz és csökken a genetikai előrehaladás (KOMLÓSI, 1990).
WEISE és mtsai (1985) valamint FREDEEN és mtsai (1981) megállapították, hogy különböző fajták heterogén környezetben más teljesítményt érhetnek el.
szubjektív objektív
normatív (adatszimuláció)
pozitív (adatbecslés)
bioökonómiai modellek
nyereség egyenletek
lineáris optimalizálás
dinamikus
optimalizálás neoklasszikus modellek
szimuláció MÓDSZEREK
HÚTH és mtsai (2013) arra a következtetésre jutottak, hogy a piaci alapon, elsődlegesen a profitmaximalizálást szem előtt tartó országokban (USA, Új-Zéland, Kanada, Ausztrália) az elsődleges termék-előállításhoz kapcsolódó értékmérők lényegesen markánsabban jelennek meg a szelekciós indexben, mint a funkcionális tulajdonságok. Miközben az európai országok többségében (Németország, Ausztria, Franciaország, Olaszország) e tekintetben teljesen eltérő tendencia figyelhető meg. Ez az agrárágazat felé irányuló, társadalompolitikai és környezetvédelmi elvárásokkal magyarázható. Nevezetesen, hogy a mezőgazdaság nem pusztán alapanyag-termelő, hanem egy multifunkcionális ágazat, komoly társadalmi szerepvállalással (vidékfejlesztés, falusi lakosság helyhez kötése, tájfenntartás, turizmus stb.). Ezekben az országokban a termelési és fitnesz tulajdonságok közel azonos súllyal szerepelnek a tenyésztési programokban.
Az intenzív tejtermelésben a szelekciós módszerek - köszönhetően az átlagon felüli kutatási háttérnek - más hasznosításokhoz képest gyorsabban fejlődtek és jelenleg a legkorszerűbb tudományos ismeretek felhasználásával fejlesztik a tenyésztési programokat. Jól példázza ezt a genomika felhasználása és egyre nagyobb mértékű elterjedése. Az utóbbi évtizedek legnagyobb hatású eljárása forradalmasítja a tenyészértékbecslést. A tejhasznosítású fajtáknál a klasszikus szelekciót a függő selejtezési szint módszerével, meghatározóan szelekciós indexekkel végzik. Kezdetben a tenyésztők az indexek kialakításánál elsősorban a mennyiségi tulajdonságokra (tej kg, zsír kg, fehérje kg) koncentráltak. E területen is jelentős változásokat tapasztalhatunk. A termelési tulajdonságok részaránya az egyéb értékmérők előretörésével az elmúlt évtizedekben csökkent (BÉRI, 2013).
Egyes fejlett szarvasmarha-tenyésztő országokban ma már alapos ökonómiai elemzés alapján meghatározzák, hogy a különböző értékmérő tulajdonságok miként befolyásolják az ágazat gazdasági eredményét és ezek alapján súlyozzák azokat. Az ökonómiai súlyokat a tervezés, a tenyészértékbecslés mellett a szelekciós indexek kialakításában is figyelembe veszik (BALAINE és mtsai, 1981; KALMÁR, 1990;
SZÉLES és mtsai, 2000; ÓZSVÁRI, 2003; WOLFOVA és mtsai, 2005, 2007c;
KELLER és mtsai, 2008ab; SZABÓNÉ, 2008).
Az utóbbi időben egyre általánosabbá vált az ún. "index-szelekció", amelyben kiszámítják az adott egyed valamilyen tulajdonságra érvényes index pontszámát, s meghatározott érték alatti egyedeket kizárják a tenyésztésből. Gyakorlatilag
tenyészértékbecslési eljárások címszó alatt bemutatott indexképzési rendszerek adják a jelenlegi szelekció alapját Magyarországon.
A szelekciós indexben vonható össze az egyed és rokonainak egy tulajdonsága, az egyed több tulajdonsága, az egyed és rokonainak több tulajdonsága, amiből egy indexpont képezhető. A szelekciós index esetében, megkülönböztetünk tenyészcélt és szelekciós kritériumot (SZABÓ, 2004).
Az összevont vagy teljes tenyészérték H,
H = a1 x g1 + a2 x g2 + … + an x gn , ahol
g = a tenyészcélban lévő tulajdonságok genetikai értéke a = a tenyészcélban lévő tulajdonságok gazdasági értéke.
A teljes tenyészértéket a fenotípuson keresztül becsüljük.
I = b1 x x1 x b2 x x2 + … + bm x xm, ahol
ahol: b1 = az x1 tulajdonság parciális regressziós koefficiense.
Ezeknél az egyenleteknél a cél olyan b értékek megválasztása, hogy az I egyenletből becsült érték indexpontszám és a H-ban lévő teljes tenyészérték közötti korreláció maximális legyen, azaz a becslés hibája minimális legyen. Ez akkor érhető el, ha a
P x b = G x a, amiből következik, hogy
b = P-1 x G xa, ahol
P = szelekciós kritériumok (ko)variancia mátrixa, b = a regressziós együtthatók vektora,
G = a tenyészcélban lévő tulajdonságok (ko)variancia mátrixa, a = ezen tulajdonságok gazdasági súlyvektora.
Mely képleteknek a további levezetésével a számítás végén eljutunk ahhoz az
„indexpont értékhez”, amit a szelekcióban felhasználunk (szelekciós indexhez), ami
különböző féle lehet, pl. HGI= Holstein Globál Index; Tőgyindex; Lábindex; KTI=
Kettőshasznú Termelési Index; TTI= Tenyészérték Index; FTI= Fitnesz Tenyészérték Index…). Az indexben szereplő gazdasági súlyok pedig igen fontosak, hiszen ezek is hozzájárulnak a helyes szelekciós munka eredményességéhez.
REINSCH (1993) kihangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy megbízható tenyészértéket kapjunk, a különböző munkákból származó súlyokat nem lehet együtt (egy adott számításban) kombinálni. De ez nem azt jelenti, hogy ne kövessük az aktualitásokat, hiszen ha az új eredmények hasonlóak a régiekhez, akkor az csak megerősíti, illetve alátámasztja a munkánkat, ha pedig teljesen más gazdasági súlyokról számolnak be a frissebb publikációk (egy adott tulajdonság tekintetében), akkor az elgondolkodtatóvá teheti a kutatót, tenyésztőt, hogy esetleg érdemes a tulajdonságok fontosságát aktualizálni, hiszen csak így érhetünk el fejlődést. Ne felejtsük el, hogy gazdasági súlyokat többféle módszerrel lehet számolni. A lényeg, hogy a szakemberek a tenyésztői munka során próbálják az aktualitásokat is figyelembe venni, nem baj, ha azok különböző számításokból származnak (csak pl. egy tenyészérték számításánál származzanak azonos forrásból), és ezek alapján figyelembe venni az egyes tulajdonságok fontosságát az indexekben.
Számos országban folytattak kutatásokat a tejelő szarvasmarha fontosabb értékmérő tulajdonságainak gazdasági súlyainak vonatkozásában. Többek között:
KULAK és mtsai (2003, 2004) skandináv országok; PÄRNA és mtsai (2003) Észtország; PIETERS és mtsai (1997) Olaszország; BOICHARD (2010) Franciaország; NIELSEN (2004) Dánia; MIESENBERGER (1997) Ausztria;
WEIDELE (1996) és MACK (1996) Németország és BÖBNER (1994) Svájc.
holstein-fríz
fajták
holstein-fríz magyar tarka brown swiss tejár-szintek viszonyait, jövedelmezőségét, a tejtermeléssel kapcsolatos fontosabb értékmérő tulajdonságok gazdasági súlyát.
1. Újabb adatokhoz kívántam jutni a hazai tejtermelés költségeinek alakulásáról, 2. Vizsgálni szándékoztam, az árbevétel változását,
3. Értékelni kívántam a fedezeti összeg és a jövedelem alakulását,
4. Becsülni szándékoztam a tejtermeléssel kapcsolatos fontosabb értékmérő tulajdonságok marginális és relatív ökonómiai súlyát,
3. További célom volt, hogy felmérjem a Magyarországon a tejtermelésben,
napjainkban jellemző szarvasmarha (holstein-fríz, magyar tarka, brown swiss) fajták értékmérő és egyéb tulajdonságainak ökonómiai értékét, és ezek rangsorát.
Az értékelést az alábbi csoportosítás szerint végeztem (8. ábra):
8. ábra: A vizsgált értékmérő- és egyéb tulajdonságok
4. ANYAG ÉS MÓDSZER
4.1. A vizsgálat helye, ideje és a vizsgált állomány
Modellszámításom során használt alapadatok három csoportra oszthatók. Ezek egyrészről telepen mért valós adatok, másrészt ezekből meghatározott kalkulált értékek, harmadrészt pedig szakirodalmi forrásmunkák alapján feltételezett inputok voltak.
Munkámhoz az adatokat 2008-ban saját készítésű kérdőív segítségével (1. melléklet) személyes teleplátogatások alkalmával gyűjtöttem. A vizsgálataimat
Magyarországon végeztem, 9 dunántúli szarvasmarhatelep bevonásával.
Munkám során a Magyarországon tejtermelésre leggyakrabban használt szarvasmarhafajták holstein-fríz, magyar tarka és a brown swiss egyes tulajdonságait vizsgáltam.
1. kép: A vizsgálatba vont szarvasmarha állományok
. .
holstein-fríz magyar tarka brown swiss
Forrás: Fédération des productens de bovius du Quebec Magyar Állattenyésztők Szövetsége New Generation Genetics
A holstein-fríz fajtát az Amerikai Egyesült Államokban tenyésztették ki holland (frízland) és németországi (holstein) importból. Kimondottan egyoldalú tejelő jelleg kialakítása volt a cél. A magyar tarka fajta a korábban Magyarországon egyeduralkodónak számító magyar szürke és hazánkban élő egyéb fajták (pl.:
borzderes) svájci szimentálival történő fajtaátalakító keresztezéséből jött létre. Ez esetben kettős hasznosítású állomány kialakítása volt a cél, mely a tej- és hústermeléssel
szemben támasztott növekvő igényeket is képes volt kielégíteni. A brown swiss, az Amerikai Egyesült Államokban kitenyésztett tipikus tejhasznosítású fajta. Őse a svájci borzderes, mely az egyik legismertebb kettőshasznosítású világfajta.
2. kép: Fajták bemutatása
Forrás: www.hunland.hu Forrás: Holstein-fríz Tenyésztők Egyesülete
Forrás: Fülöp Barbara Forrás: Altin Trade Kft.
Forrás: www.sugarrivergallery.com Forrás: www.wikipedia.org
A 2. képen a vizsgálatba bevont fajtákat szemléltetem, soronként: holstein-fríz, magyar tarka, brown swiss.
A vizsgált értékmérő tulajdonságok (évekre vetítve tehenenként):
1. Elléskori borjúveszteség %
2. Vemhesülési arány %
3. Hasznos élettartam év 4. 305 napos tejtermelés kg
5. Tejzsír kg
6. Tejfehérje kg
7. Szomatikus sejtszám sejt/ml tej 8. Tőgygyulladás előfordulása eset
Az értékelésbe vont állatok tartása, takarmányozása a vizsgálatot megelőzően és a vizsgálat alatt is azonos volt.
Az állatok elhelyezése kötetlen, mélyalmos rendszerű istállókban történt, amelyekhez karámok csatlakoztak. A tehenek takarmányozását komplett monodiétára alapozták, egész évben silókukorica szilázsból és abrakból álló keveréket etettek kis mennyiségű szénával kiegészítve. A fejést naponta kétszer, stabil fejőházban végezték.
A borjakat a föcstejes időszak után egyedi, szabadtéri ketrecekben nevelték kb.
60 napos korukig, majd az itatási időszakot követően féléves korukig csoportosan tartották őket.
A vizsgálat során egy tehénre átlagosan 3 termékenyítést vettem figyelembe
-mivel a vizsgált telepeken ez volt tapasztalható - és feltételeztem, hogy a 3. termékenyítés után nem vemhesülő teheneket selejtezik.
4.2. Alkalmazott program(ok)
Vizsgálatomban a modellszámításokat WOLF és mtsai (2007) által kifejlesztett ECOWEIGHT 3.0.2 bioökonómiai modellel végeztem, amit a gazdasági állatok értékmérő tulajdonságainak ökonómiai súlyozására dolgoztak ki. A modell egy klasszikus, tej-, vagy kettős-hasznosítású teheneket tartó, zárt termelési rendszert, és ehhez kapcsolódó intenzív hízlalási rendszert kezel. A modell a legnagyobb tételt kitevő
takarmányozási költségeket nem a tényadatok alapján számítja, hanem a megadott takarmányféleségekből azok táplálóértéke, egységára, valamint a különböző csoportokba besorolt tehenek táplálóanyag szükséglete alapján optimalizált adagokból kalkulálja, feltételezve, hogy az állatok a rendelkezésre álló takarmányból a szükségleteik szerint fogyasztanak. Az így számított takarmányadagokat az évi átlagos takarmányárakon vettem figyelembe. Az egyéb költségeket a megadott üzemi adatok alapján számítja.
4.3. Felhasznált szórás értékek
A gazdasági súlyok számításához az alkalmazott program szerint szükség van az egyes tulajdonságok genetikai szórásértékeire is. Ezeket különböző szerzők közlései alapján a 1. táblázatban szereplő adatok szerint vettem figyelembe.
1. táblázat: A fontosabb tejtermelési tulajdonságok genetikai szórásértékei
Értékmérő, ill. egyéb
tulajdonság Mértékegység Érték Forrás
Két ellés közti idő nap 7,5 REINSCH, 1993
Tőgygyulladás előfordulása eset/tehén/év 0,08* *
*Holstein fríz fajtára jellemző SD értékek REINSCH, 1993; SÖLKNER és mtsai, 2000; WÜNSCH és BERGFELD, 2001 nyomán
4.4. Ökonómiai számítások és alapfogalmak
A kalkulált jövedelmi-, jövedelmezőségi mutatók az alábbiak voltak:
Termelési érték = Árbevétel + Támogatások
Termelési költség = Közvetlen költség + Közvetett költség Fedezeti összeg = Termelési érték - Közvetlen költség
Jövedelem (ágazati eredmény) = Termelési érték - Termelési költség Jövedelmezőség (költségarányos) = Jövedelem / Termelési költség x 100
4.4.1. Termelési érték, termelési költség
Az előállított termékek és szolgáltatások pénzben kifejezett értékét termelési értéknek, a ráfordítások pénzértékét termelési költségnek nevezzük.
4.4.2. Bevétel
Az árbevétel fogalma alatt a gazdasági rendszer által a külső környezetében működő más gazdasági, vagy nem gazdasági rendszerektől kapott pénzösszeget értjük.
Vagy más néven realizált termelési érték.
4.4.3. Költségek
A termelési költség fogalma alatt a közvetlen költség és a közvetett költség összegét értjük, ahol a
Közvetlen költségek: anyagjellegű-, személyi jellegű-, segédüzemi ktg-ek, befektetett eszközök ktg-e, egyéb ktg.
Közvetett költségek: általános ktg-ek.
Átlagos hazai viszonyok között a tej önköltsége - közvetlen költségekből kb. 75 % (ált forgóeszközhöz rendelhetőek, pl. takarmányköltség /a közvetlen költségek kb 80 %-a/, beállítási költség, amortizáció, állategészségügyi költségek, energia, javítási munkák) és egyéb költségekből kb. 25 % (ált. tartós erőforráshoz kapcsolódóak, pl. üzemi általános költségek, bérek) - tevődik össze.
Mivel az alkalmazott statisztikai program a bevitt input adatok alapján termelési költséget számol, ezért a saját kalkulációm összeállításához szükségem volt ennek elemeire való bontására. A teleplátogatások során tapasztalt és felvételezett adatok alapján a modellben azt feltételeztem, hogy a termelési költség megoszlása 3:1, azaz 75 % közvetlen költség és 25 % általános költségből épül fel. Az állatorvosi költségeket a Magyar Állatorvosi Kamara 2008-as évre vonatkozó ajánlásai alapján kalkuláltam.
Ezek magukban foglalják az állatorvos térítési díjait és a gyógykészítmények árát.
A költségeket az inputok jellege és a termelési folyamatban betöltött szerepük, valamint a döntési problémától függően változó, vagy állandó jellegük alapján különböző típusokba sorolják.
Változónak tekintjük mindazon költségeket, amelyek az ágaztok méretével összefüggésben módosulnak. Tehát a termelés volumenével változó költségek. Ilyenek mindenekelőtt a forgóeszközökkel kapcsolatos költségek. Az állattenyésztési ágazatokban a fontosabb változó költségek közé tartoznak a takarmányok és takarmány-kiegészítők költségei, az állománypótlás költsége, az állategészségügyi költségek, az értékesítés költségei (pl. tej- és állatszállítás), a biztosítási költség, az állatállomány és egyéb forgóeszközök utáni kamatigény.
A felsorolt változó költségek egyben közvetlen költségek is, abban az értelemben, hogy egy meghatározott ágazathoz rendelhetők, kizárólag annak érdekében merülnek fel. Ezért számbavételük, konkrét nagyságuk meghatározása sokkal kevésbé problematikus, mint az állandó költségeké.
Az állandó költségek nem függnek attól, hogy egy adott termékelőállítási tevékenység mérete egy adott évben növekszik vagy csökken. Tehát a termelés volumenével nem változnak. Az állandó költségek nagyobbrészt az üzem meglévő tartós erőforrásaihoz kapcsolódnak. Ide sorolandók például az állandó dolgozókkal kapcsolatos költségek (bérek, társadalombiztosítási díjak), a gépek-, épületek amortizációja, biztosítási díja, továbbá a lekötött eszköz utáni kamatigény. Ide tartoznak továbbá az üzem általános költségei: az üzemvezető bére és annak járulékos költségei, a bankköltségek, a költségként jelentkező adók, az üzemi célú gépkocsi használat, a postai és telefonköltségek, egyéb igazgatási költségek (például számvitellel kapcsolatos költségek).
A költségek az állatok takarmányozásából, elhelyezéséből, állatorvosi kezeléséből, valamint más költségekből állnak össze. A takarmányozás költségeit az állatok napi nettó energia-, és fehérje-szükségletei, valamint az adott szárazanyag-, nettó
energia-, és fehérje-tartalmú takarmány ára alapján számítottam ki. A takarmány adagokat az állatok igényeinek megfelelően optimalizáltam, és feltételeztem, hogy az állatok a rendelkezésre álló takarmányból a szükségleteik szerint fogyasztanak. Az így számított takarmányadagokat az évi átlagos takarmányárakon vettem figyelembe.
Az épületek értékcsökkenését a tehenenkénti fix költségben szerepeltettem. Az istállózás költségei a szalmára, az almozásra, a kitrágyázásra, a trágyatárolásra fordított kiadás és a szerves trágya eladásából származó bevétel különbözeteként értelmezhetők.
Az egyéb költségeket egy adott kategóriában állatonként fejeztem ki. Ezek magukba foglalják az elhullott állatok eltávolításának, valamint az üszők és tehenek termékenyítésének költségeit.
A fix, azaz állandó költségek a rendszerben fennmaradó összes további költséget jelentik: bérköltségek, energia-, biztosítási-, kamatfizetési költségek, stb.
A sajáttermelésű takarmányokat szűkített önköltségen, a vásárolt takarmányokat pedig beszerzési áron értékeltük.
A tehenészeten kívül egyéb korcsoportok (szopós-, itatásos- és választott borjú, növendék- és tenyészüsző, hízóbika) költségeivel és árbevételével is kalkuláltam, vagyis a tejhasznú ágazat egészével számoltam. Így a kalkulált árbevétel a tej értékesítésből, a kvóta támogatásból, a bikaborjú, illetve hízott bika és selejt tehén és -üsző, valamint trágya eladásból származott.
4.4.4. Fedezeti összeg
A fedezeti összeg az értékesítés nettó árbevételének az értékesítés elszámolt önköltségét meghaladó része a gazdasági év lezárása után, azaz (TÉ-közvetlen ktg).
Nem összekeverendő a fedezeti hozzájárulással, ami TÉ-változó ktg. (9. ábra)
9. ábra: Fedezeti hozzájárulás
TERMELÉSI ÉRTÉK
VÁLTOZÓ KÖLTSÉG VÁLTOZÓ KÖLTSÉG
ÁLLANDÓ KÖLTSÉG
FEDEZETI HOZZÁJÁRULÁS NYERESÉG
4.4.5. Jövedelem
A gazdasági eredmény vagy jövedelem az a növekmény, amellyel az outputok értéke a gazdasági rendszerek működése eredményeként meghaladja az inputok értékét.
A gazdasági rendszerek hatékony működésének általános követelménye a pozitív eredmény létrehozása.
4.4.6. Jövedelmezőség
A jövedelmezőség (Költségarányos jövedelmezőség %) az egységnyi költséggel elért jövedelem nagysága százalékos formában, azaz (Nettó jövedelem / összes költség) x 100.
4.4.7. Ár
Az a pénzösszeg, amelyet az áruért a vevő fizetni hajlandó, az eladó pedig kapni akar. Az ár nagyságát számos tényező befolyásolja, pl. a termelő költségei, a termék iránt megnyilvánuló kereslet, a fogyasztók jövedelme, a versenytársak árpolitikája.
4.5. Gazdasági súlyok
Vizsgáltam a fontosabb tulajdonságok marginális ökonómiai súlyát. A marginális ökonómiai súly azt jelenti, hogy a tulajdonság, a termelési mutató egységnyi változása menyire módosítja a tehenenkénti jövedelmet. E mutatót a hivatkozott programcsomag segítségével az adott tulajdonság jövedelem-függvényének (evl) parciális deriváltjaként határoztuk meg az alábbiak szerint:
evl = δprofit / δTVl |TVl=TVlav
ahol:
a profit = tehenenként évente számított nyereség;
TVl = „l” tulajdonság értéke;
TVlav = „l” tulajdonság átlaga a populációban
Ez megmutatja, hogy az adott tulajdonság egységnyi változása a jövedelmet milyen mértékben befolyásolja. Ökonómiai értelemben a marginális gazdasági súly annak a jövedelemváltozásnak a mértékét mutatja, amely akkor következik be, amikor az adott tulajdonság értéke egységnyivel változik. Azaz a marginális ökonómiai súly az értékmérő tulajdonságban bekövetkező egységnyi változáshoz kapcsolódó profit változást jelenti.
Vizsgáltam továbbá az értékelt tulajdonságok, teljesítménymutatók relatív ökonómiai súlyát is. A relatív ökonómiai súly az adott tulajdonság gazdasági jelentőségét egy másik tulajdonság gazdasági értékének százalékában (jelen esetben a 305 napos tejtermelés), vagy arányában fejezi ki. A relatív ökonómiai súlyokat a marginális ökonómiai súlyokból a következő képlet segítségével (evrl) számoltam:
evrl = 100evlsl / evmilk smilk ahol:
evl = adott tulajdonság marginális ökonómiai súlya;
sl = adott tulajdonság genetikai szórása;
evmilk = 305 napos tejtermelés marginális ökonómiai súlya;
smilk = 305 napos laktációs tejtermelés genetikai szórása.
Ezzel megkaptam az egyes értékmérő tulajdonságok rangsorát ökonómiai szemszögből. A relatív ökonómiai súlyok képzésekor WOLFOVÁ és mtsai (2007b) alapján a 305 napos laktációs tejtermeléshez viszonyítottam a többi tulajdonság súlyát, ezért azt 100-nak vettem.
4.6. Hozamszintek hatásának vizsgálata
Ebben a vizsgálatban holstein-fríz állományok adatait értékeltem. A vizsgálatba bevont 9 telepből 4 volt az, ahol fajtatiszta illetve magas génhányadú holstein állomány adataival tudtam dolgozni. A telepek adatainak átlagaival kalkuláltam. A tehenek tejhozama 5000 és 8000 kg/tehén/év között változott. Ezért modellszámításom során különböző termelési szinteket határoztam meg (5000, 5500, 6000, 6500, 7000, 7500, 8000 kg). A tenyésztésre szánt üszők termékenyítése 390 kg élősúly elérésétől történt.
Az egyéb, fontosabb, a telepen felvett tényadatokat az 2. és 3. táblázatban mutatom be.
A tehenészetek a vizsgált időszakban a tejet szerződés szerint 65 Ft/kg alapáron értékesítették, amely alapár 3,7 g/100 g-os tejzsír tartalomra és 3,3 g/100 g tejfehérje tartalomra vonatkozott. Ettől eltérő összetételű tej értékesítése esetében +/- 600 Ft/tejzsír kg és +/- 900 Ft/tejfehérje kg korrekciót alkalmazott a felvásárló tejipar. A telepek átlagában a tej zsír tartalma 3,8 %-os, a fehérje tartalma pedig 3,3 %-os volt. A tehenészetek a kvótának megfelelő mennyiségű tejet termelték, így a tej literenkénti kvóta támogatása 8 Ft volt.
Munkám ezen részében azt vizsgáltam, hogy a különböző termelési szintek (hozamok) miként befolyásolják az egyes értékmérő tulajdonságok ökonómiai súlyait.
Továbbá, hogy melyek azok a tulajdonságok, melyek gazdasági jelentősége függ vagy nem függ a megtermelt tej mennyiségétől. A modellezéshez a tehenészetben összegyűjtöttem, illetve kiszámítottam azokat az alapadatokat, amelyek az alkalmazott programcsomag működéséhez szükségesek voltak. Az 2. és 3. táblázatban a munka során használt input adatokat szemléltetem (telepeken mért valós adatok átlagai).
2. táblázat: A modellszámításhoz felhasznált input adatok I.
Szopós és
itatásos borjú Választott
borjú Tenyészüsző Tehén
Nyitó (születési) testtömeg, kg 30-35 80 180 560
Napi súlygyarapodás, kg/nap 0,8 0,8 0,6 -
Életkor a korcsoport kategória végén, nap 60 180 820 -
Korcsoportban töltött idő, nap 60 120 640 -
Záró testtömeg (kifejlett-kori), kg 80 180 560 650
Kiesés, selejtezés, % 10 2 2 20
Átlagos eladási testtömeg, kg 60 180 500 620
Eladási ár, Ft/kg 530 400 800 250
Takarmányadag egységára, Ft/kg/állat 240 94 24 28
Takarmányozási veszteség, % 10 10 10 10
Alomszalma szükséglet, kg/nap/állat - 4,5 4,5 5
Trágya mennyisége, kg/nap/állat - 22 27 32
Vízfogyasztás, l/nap/állat - 20 45 80
A 2. táblázat a vizsgált telepeken mért adatok átlagait korcsoportonként ismerteti a különböző tenyésztési-, tartási- és technológiai információkat tekintve.
A 3. táblázatban az árakat foglalom össze, amelyekkel a modellezés során számoltam.
3. táblázat: A modellszámításhoz felhasznált input adatok II.
Megnevezés Figyelembe vett egységár (ill. költség)
Alomszalma, Ft/kg 4
Trágya, Ft/kg 1
Víz, Ft/l 0,3
Termékenyítő anyag, Ft/adag 3500
Elhullott állat elszállítás, Ft/állat 40000 Állatorvosi kezelési költség, Ft/óra 2200
Dolgozók bére, Ft/óra 900
Ebben a vizsgálatban is holstein-fríz állományok adatait értékeltem. A vizsgálatba bevont 9 telepből 4 volt az, ahol fajtatiszta illetve magas génhányadú
Ebben a vizsgálatban is holstein-fríz állományok adatait értékeltem. A vizsgálatba bevont 9 telepből 4 volt az, ahol fajtatiszta illetve magas génhányadú