Háborús szolgálatra bevonult katonáink

A háborús helyzetre való tekintettel az országban, így vidékünkön is általános mozgósítást rendeltek el, és az önként jelentkezők száma – főleg a hazafi -as szellemű fi atal értelmiségiek körében – növekedett.

A népszerűtlen intézkedéseknek nem sokan örültek, hiszen még a ki-vándorlást is megszüntették. Például visszahívták Fiuméből az Amerikába kivándorolni szándékozókat is, akiknek már megvolt a hajójegyük. Ennek az intézkedésnek a legnagyobb kárvallottjai pedig a kárpátaljai ruszinok és magyarok voltak. Elégedetlenség ütötte fel a fejét a népfölkelők között is, hi-szen nem engedték haza őket a frontról a sürgős mezőgazdasági munkálatok elvégzésére.

A hadseregnek egyre több katonára volt szüksége, bevonultatták az 1876–

1881-ben született férfi akat.

1915 tavaszától a honvédelmi minisztérium elrendelte a 38-42 éves nép-fölkelésre kötelezett férfi ak összeírását. Felmentésre csak a pénzügyőrségnél, a határrendőrségnél, a vasútnál, a posta- és távíróintézeteknél dolgozók tart-hattak igényt. Ugyanakkor a tavaszi munkák elvégzésére 14 napos szabadság-ra engedték a fronton harcoló katonákat, akik a civil életben gazdálkodással foglalkoztak.

A haderő kiegészítése szükségessé tette a 19 éves diákok bevonultatását.

A katonai szolgálatra alkalmasnak minősített diákok hadiérettségit tehettek.

Egyre fi atalabb korosztályok kerültek sorozás alá. A hadba vonult középis-kolai tanulók magánvizsgát tehettek, a gimnáziumok 8. osztályos diákjai pe-dig bevonulásuk előtt vizsga nélkül érettségi bizonyítványt kaptak. Például a Beregszászi Magyar Gimnázium tanulói közül többen bevonultak katoná-nak, és – mint feljegyezték – „Ezek ún. hadi érettségit tettek. A háború nagy

35 Tisza István (1861–1918). Politikus, miniszterelnök. 1886-tól a Szabadelvű Párt színeiben képviselő.

1913-tól újra miniszterelnök. Ellenezte a háborút, de annak kitörése után minden erőforrást mozgósított, és feltétlen hűséggel viseltetett a németek iránt. Elvetette IV. Károly reformjavaslatait, és ez az ellentét, valamint a belső elégedetlenség vezetett 1917-es lemondásához. Az őszirózsás forradalom idején egyenruhába öltözött ismeretlen egyének meggyilkolták: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww1/who/tisza.html

gyászt is hozott az iskolára. 1917-ben hősi halált halt a harctéren Erő Mátyás, az intézet egyik közkedvelt, kiváló fi atal tanára, majd több bevonult tanítvá-nya is.”³⁶Hasonló helyzet alakult ki a vidék többi tanintézményében is, így szükségszerű „hadiérettségivel” – tanáraikkal együtt – kerültek a frontra az ungvári és más iskolák diákjai is. Többségüknek a további sorsa ismeretlen, eltűntek a háború forgatagában, vagy hadifogságba kerültek.

A Beregszászi Magyar Gimnázium történetét összefoglaló kiadványból tudjuk, hogy a hős katonatanárok sorába tartozott Hensch Béla (Beregszászi Gimnázium) magyar, német és latin szakos tanár, aki az I. világháború alatt végig katonai szolgálatot teljesített. Nyisztor János tornatanár a háború vé-géig harcolt, majd hadifogságban volt. Szútor Zoltán magyar-latin tanár, Dr.

Török Béla latin- és magyartanár, Zapf László magyar-, latin- és némettanár (a későbbiekben irodalomtörténész) 1914 és 1917 között katonai szolgálatot teljesített. A középiskolai tanulmányait 1917-ben befejező Pálóczi Horváth Lajos majdani közgazdász író³⁷ például huszárként harcolt az első világhá-borúban. A mezőkaszonyi születésű Almássy Ernő későbbi gyógyszerész is a beregszászi gimnáziumban tanult, és 1917-ben csaknem az egész VII. osztályt (az A osztályban 55-en tanultak) behívták katonai szolgálatra, 1919-ben tár-saival együtt hadiérettségit tett, és a háború befejeztével Budapesten folytatta tanulmányait.³⁸

36 A beregszászi magyar gimnázium története 1864-1989. Szerkesztette: BENDA ISTVÁN, DR. OROSZ LÁSZLÓ. Magyarságkutató Intézet, Budapest, 1990. 14. o.

37 Pálóczi Horváth Lajos Beregszászban született, 1917-ben itt érettségizett, az első világháború után visszatért a frontról Beregszászba, mint több nyelvet beszélő személyt őt bízták meg a várost megszálló csehszlovák katonaság parancsnokságával folytatandó tárgyalással. Mélységesen megdöbbentette Kárpátalja csehszlovák megszállása, rövidesen el is hagyta városunkat.

A második világháború éveiben a Magyar Távirati Irodánál dolgozott, magyarra fordította a külföldi rádióadások anyagait, eljuttatta azokat ifj . Horthy Miklós „kiugrási irodájához”, a nyilas uralom idején menekülteket rejtegetett, többek között Veres Péter írót. Ennek ellenére a Rákosi-rendszer 1951-ben halálra ítélte, ítéletét később 12 évi börtönre változtatták. A börtönben kezdte írni Beregszászról szóló önéletrajzi regény-trilógiáját, melyet azonban 1976-ban bekövetkezett halála miatt nem tudott befejezni.

Az Álompákász és a Két világ határán című önéletrajzi regényeiben mindenkinél hitelesebben ábrázolta Beregszász társadalmi életét a XX. század kezdetétől a trianoni békeszerződésig. Más íróktól (Illés Bélától, Ilku Páltól, Czabán Samutól) eltérően nem a baloldali érzelmű munkásság, hanem a dzsentrik világát, Beregszász úri társadalmának hétköznapjait, ünnepeit, társasági életét, politikai nézeteit ábrázolta lebilincselően és hitelesen.

Beregszászon 1999. február 5-én emléktáblát avattak tiszteletére a járási rendőrkapitányság épületén.

A fekete márványtáblától jobbra Pálóczi-Horváth Lajos domborműve található, az emléktáblán a következő kétnyelvű (ukrán-magyar) szöveg olvasható:Pálóczi-Horváth Lajos / Beregszász, 1899. február 5. – / Budapest, 1976. március 1./ „Természetes és helyes, hogy szülő- / városunkat a világ közepének tartjuk” / Pálóczi-Horváth Lajos / Egykor ezen a helyen állt / Pálóczi-Horváth Lajos / Neves író, újságíró, műfordító / Szülőháza / Állíttatta a járási / Rendőrkapitányság / 1999

38 A beregszászi magyar gimnázium története 1864-1989. Szerkesztette: BENDA ISTVÁN, DR. OROSZ LÁSZLÓ. Magyarságkutató Intézet, Budapest, 1990. 227. p.

Báró Hazai Samu³⁹ honvédelmi miniszter 1915. május 9-én közölte, hogy a 18 éves és 43-50 év közötti népfölkelőket legkorábban augusztus 15-ig fogják besorozni és legfeljebb novemberben kerülnek a frontra. „Ez a tény remélhetőleg meg fogja nyugtatni a közvéleményt” – írta az Ung szemleírója a rendelkezést kommentálva.⁴⁰

A békepártiak egyik szószólója volt Mácza János⁴¹, aki az Ungvári Köz-löny 1914–1915 közti számaiban publikált cikkeiben (Egyszer volt…, Kusza gondolatok, Drága jó Barátaim stb.) a háború áldozataihoz szólva elsiratja barátait. Írásaiban őszintén szólt az olvasóihoz. Egyben tolmácsolta Ungvár népszerű Korona kávéházában tanyázó fi atalok egy csoportjának ebbéli vé-leményét is, akiknek a frontra kígyózó sorait egyre jobban ritkítja a háború halált osztó démona. Többek között nyílt búcsúlevelet fogalmazott Drága jó Barátaimnak címezve, akik „ott feküsznek valahol, idegen tájak idegen föld-jén, kedves hős Barátaim, a kiknek piciny hegyes golyó szakította szét az életét, vagy egy srapnellnek őrült szilánkja vágott bele idegeitekbe, (…) isten veletek.

Ősz van, drága jó Barátaim és Testvéreim, ősz van és meleg véretek pirosra festette a halál szimbólumát, a lehulló sárga faleveleket. Ősz van: hangtalanság, fájdalom és elcsukló sírások vibrálnak a levegőben. Ősz van és Ti már elmente-tek az ősszel, a virulással, elmenteelmente-tek, kedves jó Barátaim, tudom: kissé fájó szívvel is könnyezett a lelketek, mikor ránk gondoltatok: az otthonra. Sápadt arcú, reszkető szívű drága anyátokra, naiv lelkű tudatlan gyermekeitekre. És a Nőre, az aggódó Asszonyra, akit annyira imádtatok... És mégis… mégis mente-tek. Tudtátok: ez most az első, a kötelesség: minden erény, minden nyugalom, béke, öröm, melynek védelméért keltetek harcra, tőletek várja újjáébredését…

Kedves jó Barátaim, akik az Életből, az örök harcból az örök béke honába költöztetek, hogy szentté legyetek a hősi halálban, hálás, fájdalmas szívvel gon-dolok rátok, a jövőm, a mi jövőnk védelmezőire, s most ősszel, mikor a jövő

ta-39 Hazai Samu (1851-1942), (Eredetileg Kohn Sámuel.). Tábornok, honvédelmi miniszter. 1910-től 1917 februárjáig honvédelmi miniszter. E minőségében jelentős reformokat vezetett be a honvédségben, és gyakorlatilag újjászervezte azt. 1912-ben bárói rangra emelték. 1917-től a közös hadsereg utánpótlási ügyeiért volt felelős. A háború után bankok és nagyvállalatok igazgatóságaiban dolgozott. Jelentős elméleti munkákat írt a hadművészetről, és lefordította magyarra többek között Clausewitz: A háborúról c. munkáját. http://

www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww1/who/hazai.html

40 Ung, 1915. május 9.

41 Mácza János, az ismert esztéta, 1893. augusztus 4-én született Alsóhrabócon (Felső-Zemplén megye), a gimnáziumot Munkácson végezte, gyógyszerésznek készült, de már 1913-tól különféle témájú cikkeket írt az Ungvári Közlönybe 1912-1915 között, miközben az ungvári gyógyszertárban dolgozott, majd Budapestre került, ahol Kasasák Lajos köréhez csatlakozott, de még az ungvári Korona szállóban vetette papírra az első tudományos igénnyel megírt tanulmányát, mely ungvári megjelenése után (ebből részleteket, jegyzeteket jelentetett meg az Ungvári Közlönyben) nevét az országban egyszerre ismertté teszi: A modern magyar dráma.

Írta MÁCZA JÁNOS. Tanulmányok, jegyzetek. Ungmegyei Könyvnyomda nyomása, 1916.

vaszának virágait ápolgatjuk magunkban, lehajtom fejem nagy emléketek előtt és … csöndesen, halkan könnyezik a lelkem…

… Drága jó Barátaim: Isten veletek… (MJ).”⁴²

Lehoczky Tivadar ezekben az években idős és bölcs emberként, fi gyelem-be véve a nemzetközi katonai-politikai helyzetet, a háború kimenetelét bi-zonytalannak tartotta: „Hej, de sok vér fog még kifolyni az északi tereken, míg Isten tudja, mikor és hogy fog e csak most megindult hadjárat befejeződni.”⁴³

1916. február 28-án bevonultak az 1870, 1871 és 1872-ben született ál-lampolgárok, márciusban pedig az 1865, 1866 és 1867-es születésűek. Ugyan-ebben az esztendőben a honvédelmi minisztérium rendeletet adott ki arról, hogy az 1899–1900-as korosztály népfölkelői, akiket az eddigi szemléken alkalmatlanoknak találtak katonai szolgálatra, valamint a hadköteles koron túliak a hadseregbe önként beléphetnek.

1917-ben a háború negyedik évébe lépett, egyre fogytak az Osztrák–Ma-gyar Monarchia emberi és anyagi tartalékai, erről cikkeztek a helyi lapok is:

„A kidűlt hősök helyére újak jönnek, az annyiszor megénekelt népfölkelőket felváltják a 18 évesek, hamvas arcú gyermekek, akik az öregeknél is nagyobb hősöknek bizonyulnak”.⁴⁴ Új korosztályokat hívtak be a hadseregbe, április 16-án bevonultak mindazok az 1870 és 1891 között született népfölkelők, akiket a korábbi szemléken katonai szolgáltra alkalmatlannak találtak. Be-hívták azokat az 1879–1897-es születésű népfölkelőket is, akiket addig fegy-veres szolgálatra alkalmatlanoknak minősítettek. Irodákban, műhelyekben, kórházakban helyezték el őket. A behívottak pótlására mindenhol női mun-kaerőt alkalmaztak.

1918 tavaszán a kormány bejelentette, hogy a hadseregnek 30 ezer női se-géderőre van szüksége. A sorozás alá eső nőket négy kategóriába osztották, attól függően hol nyernek majd alkalmazást. Az alsó korhatárt 16 évben szab-ták meg, a segédszolgálatra bevonuló nőknek 60-200 koronás fi zetést ígértek.

Azonban a rendelet maradéktalan megvalósítására már nem került sor.

A kárpátaljai kiegészítésű (kb. 30 ezer főre tehető a mozgósítottak szá-ma) cs. és kir. közös és honvéd gyalogezredeket (ungvári 67. gye, munkácsi 11.

hgye, máramarosszigeti 85. gye) a keleti és nyugati hadszíntereken vetették be, azonban sokan a román, szerb, olasz frontot is élve megúszták. A legénysé-gi állományt többségében magyarok alkották (kb. 55% magyar, 30% ruszin,

42 Ungvári Közlöny, 1915. mácius 29.

43 LEHOCZKY TIVADAR: Világháborúnk. I-II. rész. Szerkesztette: CSATÁRY GYÖRGY–MOLNÁR FERENC–ORBÁN MELINDA. „RIK U” Kiadó, Beregszász, Ungvár, 1916.

44 Ungvári Közlöny, 1917. március 13.

5% zsidó és sváb-német, 10% más nemzetiség [román, szlovák, lengyel, cigány stb.]). Többsége a kassai gyaloghadosztály alárendeltségében indult a harctér-re. A cs. és kir. hadsereg vezényleti nyelve német volt, a honvédség vezényleti nyelve magyar.

A harctéri vesztességeket átlag havonta ezredekként (egy ezred 3-4 zász-lóaljból, egy zászlóalj négy századból állott, az ezred elérte a 4600 főt is) egy otthonról érkező menetzászlóalj pótolta (1000 fő). A magyar királyi népfel-keléshez azok a hadköteles férfi ak tartoztak 42 éves korig, akik vagy nem vol-tak korábban katonák (és így nem is volvol-tak kiképezve), vagy már letöltötték a 12 éves kötelező katonai szolgálatukat (ami a fegyvernemek többségénél 2 év tényleges és tíz év tartalékos szolgálatból állt). A nyugállományú tisztek 60 éves korig tartoztak a népfelkeléshez. A népfölkelő gyalogezredek egy részét később feloszlatták, állományukat az ugyanolyan számú gyalogezredekbe osztották. Az otthon maradt pótzászlóaljaikat az azonos számú gyalogezred pótzászlóaljaiba helyezték át.

A hősök mellékelt lajstromából az is kiolvasható, hogy egyesek más-más huszárezred (37 tiszt, 874 fő legénység, 874 ló) soraiban huszárként a kassai m. kir. 24. honvéd lovasdandár kötelékében harcoltak.

Ezen kívül, mint tüzéreket a cs. és m. kir. honvéd tábori ágyús ezredhez is beosztottak kárpátaljai honvédeket.

Tábori lelkészeink római katolikus (Pirsalszky Ferenc /Huszt/), reformá-tus (Bukó Lajos /Nevetlenfalu/, Kiss István /Tiszaújlak/), görögkatolikus (Jeles Kornél /Tiszasásvár/, Kontratovics Irén Ernő /Ungvár/, Mondy Miklós /Beregszász/), izraelita és más papok voltak, akik a lelket tartották a bakákban. A különböző felekezetű lelkészek tábori miséket tartottak a fron-ton, a front mögötti kötözőhelyeken tartózkodtak, és saját híveiknek végez-tek szertartásokat, vagy segédkezvégez-tek a betegek ellátásában, a haldoklóknak feladták az utolsó kenetet, eltemették a holtakat.

A sebesültek kezelésével a civil életből – a vidékünkről – behívott kato-naorvosok, gyógyszerészek, ápolók (Balasa István /Técső/, dr. Friedmann Sándor /Ungvár/, Frindt Béla /Ilosva/, dr. Handler Imre, dr. Sternberg Gyula /Nagyberezna/, dr. Havas Leó, Sándor László, dr. Zinger Dezső /Munkács/, dr. Havas Mór, Karczub Szilárd Béla, Lendvai Aladár, dr.

Reinicz László, dr. Szőke Andor, dr. Vértes Sándor /Ungvár/, dr. Klein Albert /Huszt/) és mások foglalkoztak. Például a munkácsi, ungvári és a má-ramarosszigeti gyalogezredek esetében is mindegyik ezrednek volt hat orvosa és hat gyógyszolgája és sebesültvivő osztaga, századonként két-két fő szanitéce,

akiket szanitéciskolákban képeztek ki. Minden hadilétszámra emelt gyalog-században négy fő sebesültszállító járőr alakult. A szakorvosok feljegyzései szerint a legtöbb sebesülést támadás alatt géppuskák és kézifegyverek okoz-ták, állásharcban a tüzérség repeszei okoztak kárt a bakákban.

Néhányan a cs. és kir. Légjáró Csapatoknál a vadász- és bombázó századok-nál felderítőként, képzett pilótaként szolgáltak, és 1915-től az olasz, 1916-tól az orosz fronton fejtettek ki élénk légi tevékenységet.

A hadszíntéren a harcban elesett katonákat ún. dögészek temették el. Álta-lában egy-egy gyalogsági roham után rögtönzött sírokba temették az eleset-tek tömegeit. Ilyenkor hagyta a két fél, hogy saját halottjaikat eltemessék. A frontvonalak mögött temetőket létesítettek, amelyek az állóháborúk alatt kegyeleti helyekké váltak a katonák számára.

Szót kell ejtenünk a császári és királyi haditengerészetről is, amelynek kö-telékében többen matrózként a háború alatt szolgáltak, és a Birodalom adriai partvidékének védelmét látták el. Például Botos Bálint (1892) Visken gyári munkás, tartalékos tizedes, mint haditengerész számos ütközetben vett részt, az összeomláskor szerelt le. Kitüntetése: K.cs.k. Ott volt társaival az SMS Szent István és az SMS Novarra csatahajón is. Horthy Miklós ellentenger-nagy parancsnoksága alatt harcoltak többek között a harmadik otrantói csa-tában, amelyre 1917. május 15-én került sor. Majd a SMS Szent István hajó 1918. június 10-én elsüllyedt egy olasz torpedótámadás következtében az Adriai-tengeren.