I. fejezet
3. Életmentés, segélyakciók a „külső hadműveleti területen”
A vidék lapjainak szociálisan érzékeny szerkesztői fokozatosan szembesültek azzal a ténnyel, hogy a kezdetben eufórikus hangulatban éljenzett és embe-rileg is támogatott háború mérhetetlen szenvedéseket zúdított a családokra, a közösségre, az egész országra, illetve Európára.45 Például Beregszászban az elsők között kezdeményezték a hadirokkantak csoportjának megsegítésére induló gyűjtést.
Az izraelita hitközség népkonyhát nyitott a nagy zsinagóga előcsarnoká-ban, a hadiárváknak, nincsteleneknek ingyen ebédet osztott.
A beregszászi vasútállomáson a sebesülteket szállító vonatok is megálltak egy rövid időre, és meleg étellel, ivóvízzel kínálták a sebesült hősöket. Ebben
45 Bereg, 1914. augusztus 16.
az akcióban Fodor András állomásfőnök és családja jeleskedett. Rajta kívül sok beregszászi ajánlotta fel segítségét a sebesült katonáknak.
Az első tudósítások a sebesültek ellátásáról szeptember első felében jelen-tek meg. Többek között önkéntes ápolónőket toboroztak, gyűjtést rendez-tek a hadikórházak számára.46 Bereg vármegyében is gyűjtéseket rendeztek a bevonult katonák, népfölkelők családtagjainak segélyezésére. Csupán rugal-massági célból Buttykay Ferenc főispán javaslatára a Vöröskereszt beregszá-szi szervezetét is átalakították. A háború első hónapjában 1786 korona jött össze erre a célra.47
A helyi Vöröskereszt Egylet a városban szükségkórházat nyitott, és köz-leményben kérte a lakosságot, hogy a fehérnemű, ágybeli ajándékokon kívül pénzbélileg is támogassák a beregszászi fi ókot.48 Az adományozók közül em-lítésre méltó György István borbélymester példája, aki hetente fél napon át ingyen nyírta és beretválta a sebesülteket. Az első háborús karácsonyi akció-ban is sokan vettek részt, december 24-én további kisegítő kórházat létesített a Beregmegyei Központi Takarékpénztár. Az itt gyógykezelésben részesült sebesülteknek az első karácsonyi Auguszta-csomagokat49 Buttykay Ferenc-né, Bereg vármegye főispánja feleségének irányításával a Beregszászi Főgim-názium diákjai több mint 175 korona értékben gyűjtötték össze, amelyeket Benda Kálmánné, a Vöröskereszt beregszászi szervezetének elnöke nyújtott át.50 A téli háború borzalmai közepette harcoló honvédek igényeit fi gyelem-be véve, a Hadsegélyező Hivatal részére meleg holmit és pénzt gyűjtöttek, az összegyűlt adományokról és az adományozókról hosszú listákat közöltek a helyi lapok.
Ung-vidéken Árky Ákos honvéd alezredes dr. Korláth Endre városi ta-nácsossal együtt mozgalmat indított a hadbavonultak családtagjainak meg-segítésére. Néhány nap alatt 5000 korona gyűlt össze.51 Adománygyűjtő program indult a nagyobb településeken a gyógyuló sebesültek megsegítése érdekében is, melyet Ferenc Salvator főherceg, a Magyar Vöröskereszt Egy-let védnök-helyettese hirdetett meg, aki ezúttal is az ország áldozatkészségére számított.52
46 Bereg, 1914. szeptember 6.
47 Bereg, 1914. augusztus 9-16.
48 Bereg. 1914. szeptember 13.
49 Az akciót az Auguszta Gyorssegély Egyesület patronálta, róla nevezték el az adományokat Auguszta-csoma-goknak, értékük egyenként 3 korona volt.
50 Bereg, 1914. december 24.
51 Ung, 1915. január 17.
52 Ung, 1915. július 4.
1915 decemberében a Magyar Vöröskereszt arra szólította fel a lakossá-got, hogy adakozzon a katonák karácsonyára, pénzbeli adományokon kívül dohányt, kalácsot, süteményt, italt, meleg ruhát is elfogadtak. Vidékünkön is divatba jött az újévi üdvözletek megváltása is.
A lapok kiemelt vezércikkekben folyamatosan adakozásra szólították fel olvasóikat azok részére – nevezetesen az Ung meglátása szerint –, akik a „lö-vészárkokban meghúzódva élnek, áznak, fáznak, fagyoskodnak, nélkülöznek, szenvednek és fáradnak, sőt, ami ennél is több, testi épségüket, életüket lépten-nyomon veszedelemnek téve ki… Nincs is természetesebb, mint hogy nekik ked-veskedni óhajtunk holmi kis ajándékokkal, hogy ezek útján kifejezésre legyen juttatva az a gyöngédség és fi gyelem, az elismerés és együttérzés, a hála és a nagyrabecsülés, melyet ők annyira megérdemelnek tőlünk.”53
A munkácsi jótéteményekről Lehoczky Tivadar naplójában a követke-zőket írta: „Városunkban a segélyező bizottságok megkezdték működésüket.
Előkelő hölgyek páronként gyűjtenek pénzadományokat házról házra járva.
A bevonult katonák szegény családtagjai s a nyomorba jutott és segélyre szoru-lók javára külön két-két vállalkozó úr házról házra vitt gyűjtő perselyekbe még gyengésen áldoztak, összesen 986 koronát 78 fi llért, minek okát sokan abban látják, hogy a leggazdagabb helyről kezdetben aránylag kevés lőn adva. Volt oly kegyes szívű adakozó is, ki egy kosár hullott almát küldött be, s ezt a helyi lap pótlólag közölte. Különben a gyűjtés még folyamatban van. (aug. 16.) A segítő bizottság megnyitotta a nyilvános konyhát is s ahhoz szóló utalványokat oszto-gat a rászorultaknak, kik némi pénzsegélyben is részesülnek.”54
A háborús évek idején a segélyezésnek ezen formái állandósultak, külö-nösképpen az egyházi ünnepek alkalmával gyűjtötték be a legtöbb pénzt és holmit.
Schönborn grófné például mozgalmat indított a harctéren küzdő ka-tonák megsegítésére, a gyűjtés eredményeként rövidesen több vagon holmi indult útnak a frontra. A városokban társzekerekkel szállították az összegyűj-tött ajándékokat a vasútállomásra. Sok cigaretta, szivar, tábori levelezőlap, ceruza, zsebkés, ital, ruhanemű, élelmiszer gyűlt össze. Bereg megye legna-gyobb birtokosa több ezer segélycsomag elkészítéséhez és kiszállításához já-rult hozzá, amelyet Munkács városával együtt küldtek a frontra.
A helyi lapok leközölték Herczeg Ferenc író felhívását, melyben könyve-ket, olvasnivalót kért a harcoló katonák számára. Az adományokat a
Buda-53 Ung, 1916. janár 9.
54 Lehoczky Tivadar: Világháborúnk. I-II. rész. i. m.
pesti Szeretetadomány Osztály címére kérte elküldeni. Kárpátaljáról is renge-teg könyv, képes újság gyűlt össze a neves író felhívása nyomán.
1917 októberében több jótékony egyesület ismételten elhatározta, hogy téli ruhával, cipővel látja el a szegény sorsú gyerekeket, gyűjtést szerveztek ennek érdekében. A Magyar Vöröskereszt Egylet is újabb anyagi áldozatokra szólította fel az embereket, főleg élelmiszert gyűjtöttek, de elfogadtak pénz-adományokat is.