Gyakorlati képzés, üzemi és iskolai tanmű helyek

A rendszerváltás utáni gazdasági átalakulás nem tette lehetővé az addig meglehetősen nagy tanulói létszámokat foglalkoztató vállalati tanműhelyek továbbélését. A szakképző intézmények további működése érdekében a fenntartók nagy számban hozták létre a költségesen működtethető iskolai tanműhelyeket. Éveknek kellett eltelniük ahhoz, hogy az alakuló és újjászerveződő vállalkozások ismét elkezdjenek tanulóképzéssel foglalkozni.

A gyakorlati tananyag elsajátítása szempontjából rendkívül fontos a mindenre kiterjedő alapképzés. A megfelelő jártasságok, készségek kialakítása nélkül elképzelhetetlen a bonyolultabb, összetettebb eljárások magas szintű elsajátítása. Úgy látjuk, hogy a versenyszférában tevékenykedő vállalkozások alkalmazottainak a legtöbb esetben nincs idejük és lehetőségük arra, hogy e fontos feladatok elvégzését megfelelő óraszámban biztosítsák tanulóik számára. Az előbbiek miatt a biztos szakmai tudás elérése érdekében az iskolai keretek közötti alapképzést tartanánk megnyugtató megoldásnak. Nagy gond ugyanakkor, hogy a vállalkozóknak csak tört része biztosít gyakorlati képzőhelyet (4-5 %!), amely kört valahogyan (többnyire finanszírozási megoldásokkal, bürokrácia csökkentésével) bővíteni kellene. Ez szerintünk egy fontos feltétele a versenyképes, gazdasági igényekhez igazodó szakképzésnek.

Egyébként a vállalkozók általában azzal magyarázzák a folyamatos tanulói alkalmazást, hogy több diák esetében a legmegfelelőbbet tudják majd alkalmazottnak felvenni. A gyakorlat ezzel szemben az, hogy a végzett tanulókra már nem tartanak igényt. Ezek után joggal feltételezhető, hogy inkább a tanulók munkájára, és az ezzel együtt járó pályázati források megszerzése az alkalmazás igazi oka (erről lásd részletesebben a saját kutatási eredményeket).

40152/2005. (VIII. 2.) Korm. rendelet az Útravaló Ösztöndíjprogramról

3. § (1) Az esélyegyenlőségi ösztöndíjak esetében pályázhat az a Magyar Köztársaság területén működő közoktatási intézménnyel tanulói jogviszonyban álló magyar állampolgár vagy külföldi állampolgár, aki halmozottan hátrányos helyzetű vagy védelembe vett vagy családba fogadott vagy átmeneti nevelésbe vett vagy ideiglenes hatállyal elhelyezett vagy utógondozásban vagy utógondozói ellátásban részesül vagy hátrányos helyzetű, és abban a tanévben, amelyre az ösztöndíj vonatkozik nappali rendszerű iskolai oktatás keretében:

a) az Út a középiskolába ösztöndíj esetében 7-8. évfolyamon tanul;

b) az Út az érettségihez ösztöndíj esetében érettségit adó középiskolában érettségit adó képzésben 9-12.

évfolyamon, illetve 6 vagy 8 évfolyammal működő középiskolában 7-12. évfolyamon vagy két tanítási nyelvű oktatásban 9-13. évfolyamon vagy nyelvi előkészítő évfolyamon 9-13. évfolyamon tanul;

c) az Út a szakmához ösztöndíj esetében

ca) szakiskolai képzésben általános műveltséget megalapozó nevelés-oktatás keretében - 9-10. évfolyamon - tanul,

cb) a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 27. § (8) bekezdésében meghatározott felzárkóztató oktatásban vesz részt, vagy

cc) szakiskola valamely szakképző évfolyamán az ösztöndíjas jogviszony tanévében hiányszakmát tanul.

(2) Az Út a szakmához ösztöndíj esetében a hiányszakmákat régiónként, valamint az adományozandó ösztöndíjak számának régiónkénti bontását a pályázati felhívás rögzíti.

147

A gyakorlati képzés szereplői egyrészt a kkv-k, amelyek a gazdasági szereplők háromnegyedét adják, másrészt a multinacionális vállalatok, ahol az átadott szakmai tudás minősége általában magasabb szokott lenni, köszönhetően a korszerű infrastruktúrának és a magas vállalati elvárásoknak. Ez utóbbi szegmenst vetjük alá mélyebb vizsgálatnak, egy konkrét cég példáján keresztül, ugyanis ez szerintünk modellértékkel bír.

A tanulószerződéssel való foglalkoztatás jellemzőit, a munkáltató tapasztalatokat, a tanulók foglalkoztatási perspektíváit kiválóan mutatja a Fehérvári Anikó, Liskó Ilona és Török Balázs trió kutatása, amit az NSZFI megbízásából végeztek el, munkáltatói interjúk elkészítésével (Fehérvári, Liskó és Török, 2007, 2008a, 2008b). Farkas Éva jól tárja fel a szakképzési folyamat gyakorlati képzésével kapcsolatos problémaköröket, belehelyezve azt a finanszírozási és jogi keretekbe (Farkas, 2008). Cséfalvay Ágnes és Vámosi Tamás kutatása rávilágít a szakképzési hozzájárulás fontossága a gyakorlati képzés rendszerében, illetve a foglalkoztatás bővítésének lehetőségeire (Cséfalvay és Vámosi, 2013).

A szak- és felnőttképzési rendszer, illetve a gazdasági szféra kapcsolatrendszerét jól mutatja be a Magyarországon felépült Mercedes-gyár példája, mely több szempontból is kiemelkedő fontosságú (Vámosi, 2011a). A „betelepülésnek” van egy klasszikus nemzetgazdasági vonzata;

megkezdődött a munkahelyteremtés (már eleve a komplexum kialakítása is jelentős megrendelés az építőiparnak), világhírű cég telepszik le, amely megkezdi a gyártást, és esély nyílik magyar vállalkozások számára, hogy a termelési folyamatba bekapcsolódjanak, mint beszállítók. Természetesen ezen a téren nincsenek nagy illúziók, a fő beszállítók biztosan nem magyar vállalkozások lesznek (a termelési folyamat első éveiben biztosan), de az esély adva van.

2009 nyarán megkezdődtek a beruházási munkálatok (nagyjából 800 millió euro értékben), és hogy miért éppen Kecskemét mellett, azt több szempont is befolyásolta. Szerepet játszott a nem kevés állami támogatás (ami azért rendszeresen rámutat az „egységes európai piac” gyenge pontjaira), a felkínált telek, természeti adottságok (talajösszetétel, nyitottság), közlekedési és kiszolgáló infrastruktúra (főváros közelsége, M5-ös autópálya, K-NY irányban 52-es és 44-es utak, vasúti közlekedés, közművek stb.) és egyéb garanciák, pl. a humán erőforrásra vonatkozóan. 2012-ben kigördültek a gyár kapuján az első itt gyártott modellek, melyeket évente nagyjából 100 ezer társuk követ majd, a mostani tervezés szerint. Ez nem kevés képzett és hadra fogható szakembert fog igényelni; mérnököt, autószerelőt, villanyszerelőt, fényezőt, pénzügyest, kontrollingost, adminisztrátort és HR-est egyaránt… A munkavállalói létszám folyamatosan változni fog (reméljük emelkedő tendenciát mutat majd), de 2-3 éven belül 2000-2500 főről beszélünk, amihez vegyük még hozzá a beszállítói gárdát és az általuk foglalkoztatott személyeket.

Nyilván fontos szempont volt a munkaerő-piaci állapot is, illetve az utánpótlás biztosítása. Egy ilyen típusú gyár esetén fontos a munkavállaló alkalmazható tudása, és leginkább a rugalmasság, fejlődésre való képesség szempontjából, ugyanis a speciális ismeretek elsajátítása a betanulás időszakában történik (munkatevékenység és használt technológia bonyolultsági fokától függően, akár 6-8-10 hónap is lehet ez az időszak). Itt viszont már építeni kell egy meglévő szakmai tudásra. Az utánpótlás biztosításában nagy valószínűséggel a gyárnak ki kell dolgoznia egy többcsatornás kapcsolatrendszert az érintett közép- és felsőfokú intézményekkel, gondolunk itt pl. a fejlesztési támogatás szerepére, iskolai tanműhelynek átadott eszközökre és szakemberekre, és nyilván a gyárban eltöltött szakmai gyakorlatra, ösztöndíj-lehetőségekre.

Biztos, hogy a szakképesítések tartalmának változtatására is több ponton javaslatot fognak tenni

148

az autógyár szakemberei, ami felfogható egyrészt egyértelmű piaci visszajelzésnek egy mindenkit érintő SZVK-változtatáshoz, vagy alapot szolgáltathat olyan speciális programokhoz, amelyeket az autógyárat kiszolgáló szakképző intézményekben lehet alkalmazni. A híradások szerint a kecskeméti és környéki iskolák nagy együttműködési készséget mutattak a beruházás kapcsán, ami teljességgel érthető. Az is biztos, hogy a „kért”

munkaerő „előállítása” időbe telik, mert ennyi, valóban alkalmazható szakember nincs a közvetlen földrajzi környezetben, vagy nem tudja magát rögtön mobilizálni. A toborzási kör már Észak-Erdélyig ér el, nem is véletlenül… A német kollégák sem bíztak semmit a véletlenre, nem csak a munkaerő-piaci intézményrendszertől és a befektetést elősegítő állami cégtől kértek információkat, hanem piaci elveken működő tanácsadó (divatos szóval „fejvadász”) cégeket is alkalmaznak. Nagy szerepe van Kecskemét város önkormányzatának és a helyi MFKB-nak abban, hogy miként alakítják a beiskolázási struktúrát és pályaválasztási rendszerüket, ugyanis a most beiskolázandó tanulók már az utánpótlást szolgálják. Helyben található a Kecskeméti Műszaki Szakközépiskola és a Kecskeméti Főiskola Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolai Kara, ahol a jelek szerint adva van a tudásbázis alapja. És természetesen adva van a feladat a munkaügyi hivatalok számára is, a munkaerő-piaci képzések gerincét az autógyári tevékenységre felkészítő szakmáknak kell jelenteniük. A feladat komplexitását és súlyát mutatja, hogy megszületett az a helyi konzorcium, aminek léte és feladatköre fakad mindabból, amit a helyi versenyképesség kapcsán elmondtunk. A Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara kezdeményezésére 2008 októberében Hírös Képző Konzorciumot alapítottak a Mercedes-gyár munkaerő igényét biztosításának érdekében. A konzorcium elsődleges célja, hogy a Daimler-Benz AG kecskeméti beruházása kapcsán jelentkező képzési – idegen nyelvi, szak- és továbbképzési – igényeinek közösen tudjanak eleget tenni. Másodlagos célja, hogy képzési lehetőséget nyújtsanak munkahelymegtartás céljából a vállalkozói szférának, és segítsék az álláskeresőket. A közös munka koordinálását a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara látja el gesztorként, a konzorcium tagjai pedig az érintett önkormányzatok, szakképző intézmények (közép és felsőfokú), helyi TKKI, kecskeméti TISZK és a munkaügyi hivatal.

2011 májusában törvényi módosítás is érkezett a képzési struktúra kapcsán. Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Bács-Kiskun Megyei Kereskedelmi és Iparkamara Országos Képzési Jegyzék módosítására vonatkozó javaslatában 4 új szakképesítés felvételét kezdeményezte (Gépjárműkarosszéria-készítő, javító, Gépjármű-mechatronikus, Járműgépészeti szerelő, javító karbantartó, Mechatronikus-karbantartó).

A kecskeméti cégek előzetesen felmért igényei, valamint az újonnan betelepült Mercedes Benz Manufacturing Hungary Kft-vel (MBMH Kft.) – melynek gyártó üzemét nemzetgazdasági szempontból a Kormány kiemelt jelentőségű beruházásnak minősítette – történt egyeztetés eredményei alapján indokoltnak tartották a műszaki szakmák korszerűsítését. A vállalatok a korszerű technikai-technológia fejlődésének köszönhetően új elvárásokat támasztanak a szakembereikkel szemben, továbbá a hagyományos szakmai képzettséggel szemben egy komplex, az adott gyártási folyamatba több helyen is alkalmazható szaktudással rendelkező munkavállalókra van szükség. A MBMH Kft., valamint Kecskemét és térségében már jelenlévő jármű-, gép- és fémipar területén működő vállalatok műszaki munkaerő-utánpótlási, foglalkoztatási, szakképzési igényeinek közép és hosszú távon való hatékony kielégítését szolgálják az új szakképesítések.

Hasonló beruházások esetében azért érdemes azt végiggondolni, hogy minderre fel tud-e készülni a magyar szakképzési rendszer. A TISZK-rendszer jelen esetben előny is lehet, mert bár a meglévő infrastruktúra jelenleg nem biztos, hogy alkalmas a Mercedes-ben folyó gyártási

149

folyamatok lemodellezésére és a munkaerő kiképzésére, viszont van egy olyan bázis, ahova telepíthető olyan gépsor, ami képes az utánpótlás kinevelésre. És ez már a gyárnak is érdeke, mert amennyivel többet sajátít el a tanuló a szakképzés során, annyival könnyebb neki a betanítás! A mostani munkaerő-piaci állapotokban pedig talán a Mercedes is lesz annyira vonzó karrierlehetőség, hogy a tanulók ezt meg is értsék, és némileg több motivációval kezdjék meg a szakképzési szakaszt.

Az Audi már 10 éve működik Magyarországon, és mintaszerű modellt épített ki a szakképzés területén. A vállalat 2001 óta működik együtt duális szakképzés keretében a győri szakiskolákkal, többek között a Lukács Sándor Mechatronikai és Gépészeti Szakképző Iskola és Kollégiummal, a Pattantyús Ábrahám Géza Ipari Szakközépiskola és Általános Művelődési Központtal és a Kossuth Lajos Ipari Szakközép-, Szakiskola és Kollégiummal. A tanulók az elméletet az iskolában, a gyakorlatot a vállalatnál sajátítják el. Évente átlagosan 100 tanuló töltötte el gyakorlatát az Audi Hungariánál, 2011. szeptembertől az újabb beruházásoknak és kapacitásnövelésnek köszönhetően a tanulók száma növekedik. 2011 nyarán 77 végzős szakmunkás tanuló tett sikeres vizsgát az AUDI HUNGARIA MOTOR Kft-nél működő duális szakképzés keretében. Közülük nyáron 65-en álltak munkába az Audi Hungariánál, míg 12-en továbbtanultak. Ezzel egyidejűleg több mint 150 új szakmunkástanuló kezdi meg gyakorlatát a vállalatnál, így a duális szakképzés keretében oktatott tanulók száma eléri az ezret. A vállalat a következő szakmákat oktatja: autószerelő, mechatronikai műszerész, autógyártó, elektrotechnikai technikus, erősáramú elektrotechnikus, elektronikai műszerész, autóelektronikai műszerész, automatizálási technikus, gépi forgácsoló, járműfényező és szerszámkészítő. A tervezett gyárbővítésnek köszönhetően a kínálat két újabb szakmával 13-ra bővül. A tanulók 2011 őszétől így már a karosszérialakatos és gépgyártás-technológiai technikus szakmákat is elsajátíthatják a vállalatnál. Eddig mintegy 900 szakmunkás tanuló végzett az Audi Hungariánál, 80 százalékuk a gyakorlati képzés befejezését követően munkát is kapott a vállalatnál. A legkiválóbb diákok a német anyacéghez is kilátogatnak. A hathetes tréning az AUDI AG képző központjában és a vállalat különböző gyártási területein zajlik. A modern ingolstadti oktatóközpont lehetőséget nyújt tanulóinak a leginnovatívabb technológiák megismerésére. A gépész- és villamossági szakma fortélyainak elsajátítása mellett a program lehetőséget ad a nagyvállalat folyamatainak és mindennapi működésének megismerésére. A külföldi kiküldetés a fiatalok önállóságát valamint az interkulturális kompetenciákat egyaránt fejleszti.