Az egész életen át tartó tanulás stratégiája

Az élethosszig tartó tanulás magyarországi stratégiája – összhangban az LLL európai koncepciójával – a tudás és a tanulás tágan értelmezett fogalmát – az egyéni kompetenciafejlesztést – állítja a középpontjába. A magyar LLL-stratégia alapvetően az Európai Unió strukturális alapjainak támogatási ciklusával összhangban a 2013-ig tartó időszakra szól, de több olyan célt is tartalmaz, amelyek megvalósítása az EU lisszaboni stratégiájához illeszkedve 2010-re tűzték ki. A stratégia középpontjában álló cselekvési területek egyrészt a kormányprogram, másrészt a közoktatás-fejlesztési stratégia, a szakképzés-fejlesztési stratégia (elfogadva 2005 májusában) és a kormány által jóváhagyott Magyar Universitas program, valamint az ennek alapján elfogadott új felsőoktatási törvény jelöli ki.

A stratégia mind szerkezetében, mind tartalmában azt a megközelítést tükrözi, hogy az oktatási és képzési tevékenységek fejlesztéséről való gondolkodás során ki kell lépni a létező intézményrendszerekhez kötődő ágazati szemlélet szorításából, és az átfogó társadalmi-gazdasági problémákra adandó kormányzati válaszoknak kell előtérbe kerülniük. Az egész életen át tartó tanulás fejlesztésének és rendszerépítésének programja csak akkor lehet sikeres, ha a program szervesen illeszkedik a magyar társadalom és gazdaság fejlesztését szolgáló átfogó programba, legyen szó közoktatási, szakképzés-fejlesztési vagy területfejlesztést érintő stratégiáról. Ennek érdekében a stratégia jellegét tekintve nem a hagyományos értelemben vett ágazati stratégiák tartalmi-szerkezeti modelljét követi, hanem újszerű megközelítésen alapul. A stratégia szándéka, hogy a rendszerszerű fejlesztést szolgáló különböző ágazatok cselekvési programjainak és akcióterveinek konszenzusos alapját képezze.

118

A magyar LLL-stratégia az uniós dokumentumokban is fontosnak ítélt területekkel összhangban öt prioritás mentén hét fejlesztési kulcsterületen tartja szükségesnek a beavatkozást. Az egész életen át tartó tanulás stratégiája lényegileg az európai szakmapolitikai dokumentumokkal azonos nyelvezetben és fogalmi keretben fogalmazódott. Jelen esetben is teljesült, hogy a tervezés és megfogalmazás folyamata szuverén módon történt, bizonyos normák és ajánlások figyelembe vételével.

Prioritások:

1. Az oktatás, képzés esélyteremtő szerepének erősítése 2. Az oktatás, képzés és a gazdaság kapcsolatainak erősítése 3. Új kormányzási módszerek, közpolitikai eljárások alkalmazása

4. Az oktatás, képzés hatékonyságának javítása, össztársadalmi ráfordításainak növelése

5. Az oktatás, képzés minőségének javítása A fejlesztés kulcsterületei:

• Alapkészségek és kulcskompetenciák fejlesztése a közoktatásban

• Széles és gazdag kínálat a szakképzésben, felsőoktatásban és a felnőttkori tanulásban

• Folyamatosan bővülő tanulási lehetőségek (IKT, munkahelyi tanulás, informális tanulás)

• Pályaorientáció, tanácsadás és pályakövetés

• Az informális és nem formális tanulás elismerése

• Hátrányos helyzetű és munkaerő-piaci szempontból veszélyeztetett csoportok támogatása (lemorzsolódás megelőzése, esély az LLL-be való bekapcsolódásra)

• Újfajta tanítási-tanulási kultúra meghonosítása (új pedagógusszerepek, minőségkultúra)

A stratégiát nevezhetjük kicsit „látens” anyagnak is, mert a következetes megvalósítás, források hozzárendelése némileg lanyha intenzitással valósul(t) meg, ráadásul az egésznek egyfajta ellenőrzése, áttekintése, értékelése még az elvárások ellenére sem történt (történik) meg.

Természetesen ez egy kicsit szélsőséges kijelentés, hiszen fel lehet mutatni eredményeket a fenti célok fényében, azonban azok nem a stratégia végrehajtásából származnak. A gyakorlatba való átültetésnél eleve hiányzott egy koherens megközelítés.

Magyarország képzési rendszerének azzal az alapvető kérdéssel kell szembenéznie, hogy milyen munkaerőt vár el a munkaerőpiac. Röviden megfogalmazva olyan egyént vár a munkaerőpiac, aki önállóan képes az eredményesen és hatékonyan munkavégzésre, szakmailag felkészültek (kkv-szektorban ez az igény erősebb, mint a multik esetében, hiszen ott több idő van a betanulásra), és képesek az önálló fejlődésre, követni tudják a munkakörből fakadó változásokat. Fontosak a meghatározó kompetenciák, tudjon csapatban dolgozni, legyen problémamegoldó, önálló, megújulni képes és stressz tűrő. Hosszan lehetne még a fontos tulajdonságokat sorolni. Ezzel szemben állnak azok a megfogalmazások, amelyek a képzési rendszerünket érintik; a szakképzési rendszerünk rugalmatlan, nem illeszkedik a kibocsátás a kereslethez. Ezt a megállapítást nagyon sok tényező árnyalja. Az alapfokú oktatásban megjelenik a szelekció és szegregáció, a tananyag elméletközpontúsága, az ismeretközlésben a tanár- és tananyag-központúság, a pedagógusképzés problematikája és az utánpótlás hiánya, a gyermekek gyorsan változó érdeklődési köre, ami ráadásul egy magasabb ingerküszöbbel párosul. Mindez egy olyan környezetben, ahol az információ mennyisége drasztikusan megnő,

119

az életünk egy bizonyos része is áttevődik a technológiai újdonságokra, ugyanakkor a társadalom egy jelentős része még a hivatalokban való eligazodásra, egy űrlap kitöltésére is képtelen. Nem csak maga az átadott információ fontos, hanem az a felkészültség, ahogy az információkat keressük, rendezzük, feldolgozzuk, és életünkben vagy munkánkban hasznosítjuk. Többek között ez a gondolat a lifelong learning paradigma egyik alappillére. És mint említettük, mindez magasabb ingerküszöbbel párosul, vagyis ha a tanulót valami nem

„fogja meg”, akkor tehetünk bármit, szelektálni fog. Látjuk, hogy a puszta elméleti anyag átadása pontosan emiatt egyre nehezebb, és valahol itt is csúszott el a magyar oktatási rendszer 10-15 évvel ezelőtt. Ha a kompetencia-vetületet nézzük, akkor a kompetencia a tudás, képességek és attitűdök együttes megszerzését jelenti, megmutatja, miként jutunk el az elméleti ismeretektől azok alkalmazásáig, és mik azok az attitűdök és képességek, amelyekre az alkalmazás során szükségünk van. A kompetenciafejlesztés azonban több dimenzió miatt fontos, egyik oldalról fejleszteni kell a személyiséget (ami egyébként is megtörténik minden oktatási folyamat során), másrészt aktív állampolgárt kell faragni az illetőből, aki be tud illeszkedni a társadalomba (társadalmi integráció kérdése), harmadrészt foglalkoztathatóvá kell tenni az illetőt, mert az értékteremtés alapja a mozdítható tudás. A fejlesztéssel összefüggő kulcskompetenciák körét meghatározta az EU is, ezek a következők:

A kulcskompetenciák összefoglalása

Kompetencia Meghatározás

Anyanyelvi kommunikáció

A kommunikáció a gondolatok, érzések és tények szóbeli és írásbeli formában történő kifejezésének és értelmezésének képessége (szövegértés, beszéd, olvasás és írás), valamint a megfelelő módon történő nyelvi érintkezés képessége a társadalmi és kulturális kontextusok teljes skáláján – az oktatásban és képzésben, a munkahelyen, otthon és a szabadidőben.

Idegen nyelvi kommunikáció

Az idegen nyelvi kommunikáció nagyjából ugyanazokat a fő területeket öleli fel, mint az anyanyelvi kommunikáció: a gondolatok, érzések és tények szóban és írásban történő megértésének, kifejezésének és értelmezésének alapja (szövegértés, beszéd, olvasás és írás) a társadalmi kontextusok megfelelő skáláján – a munkahelyen, otthon, a szabadidőben, az oktatásban és képzésben – az egyén igényei vagy szükségletei szerint.

Az idegen nyelvi kommunikáció olyan készségeket is igényel, mint a közvetítéshez és a kultúrák közötti megértéshez kapcsolódó készségek. A nyelvtudás foka a négy százalékok és a törtek használatát fejben és írásban végzett számítások során, különféle mindennapi problémák megoldása céljából. A hangsúly inkább a folyamaton, mint annak kimenetén van, azaz inkább a tevékenységen, mint az ismereteken. A természettudományi kompetencia a természeti világ magyarázatára szolgáló ismeretek és módszerek használatára való képesség és hajlam. A technológiai kompetencia ennek a tudásnak és módszertannak az értő alkalmazása akkor, amikor az ember a természeti környezetet felismert igényeinek vagy szükségleteinek megfelelően átalakítja.

Digitális kompetencia

A digitális kompetencia az elektronikus média magabiztos és kritikus alkalmazása munkában, szabadidőben és a kommunikáció során. E kompetencia a logikus és kritikus gondolkodáshoz, a magas szintű információkezelési készségekhez és a fejlett kommunikációs készségekhez kapcsolódik. Az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásával kapcsolatos készségek a legalapvetőbb szinten a multimédiás technológiájú információk keresését, értékelését, tárolását, létrehozását, bemutatását és átadását, valamint az internetes kommunikációt és a hálózatokban való részvétel képességét foglalják magukban.

A tanulás tanulása

A „tanulás tanulása” a saját tanulás önállóan és csoportban történő szervezésének és szabályozásának a képességét foglalja magában. Részét képezi a hatékony időbeosztás, a problémamegoldás, az új tudás elsajátításának, feldolgozásának, értékelésének és beépítésének, valamint az új ismeretek és készségek különböző kontextusokban – otthon,

120 A kulcskompetenciák összefoglalása

Kompetencia Meghatározás

a munkahelyen, oktatásban és képzésben – történő alkalmazásának a képessége.

Általánosabban fogalmazva a tanulás tanulása erőteljesen befolyásolja, hogy az egyén mennyire képes saját szakmai pályafutásának irányítására.

Személyközi és állampolgári kompetenciák

A személyközi kompetenciákhoz tartoznak mindazok a viselkedésformák, amelyeket az egyénnek el kell sajátítania ahhoz, hogy képes legyen hatékony és konstruktív módon részt venni a társadalmi életben, és szükség esetén meg tudja oldani a konfliktusokat. A személyközi készségek nélkülözhetetlenek a hatékony személyes és csoportos érintkezéshez, és mind a köz-, mind a magánéletben alkalmazhatók.

Vállalkozói kompetencia

A vállalkozói kompetenciának egy aktív és egy passzív összetevője van. Magában foglalja egyrészt a változás kiváltására való törekvést, másrészt a külső tényezők által kiváltott újítások elfogadásának, támogatásának és alkalmazásának a képességét. A vállalkozói kompetencia része az egyén felelőssége saját – pozitív és negatív – cselekedetei iránt, a stratégiai szemléletmód kialakítása, a célok kitűzése és elérése, valamint a sikerorientáltság.

Kulturális kompetencia

A 'kulturális kompetencia' a gondolatok, élmények és érzések különféle módon – többek között zene, tánc, irodalom, szobrászat és festészet – történő kreatív kifejezésének fontosságát foglalja magában.

Tehát a fenti fejlesztési területek miatt szerepel ez a megközelítés az Oktatás és Képzés 2010 munkaprogramban, mely kijelöli azokat az irányokat is, amelyeket tenni kellene az egész életen át tartó tanulás területén. Pontosan az a gondolat vezérelte a programalkotókat, hogy ezen kompetenciák birtokában beszélhetünk önálló cselekvésről, társadalmi integrációról és bármiféle hatékonyság alapjáról. A képzési rendszerek esetében egyszerre kell személyiségfejlődés, társadalmi integráció és munkaerő-piaci érvényesülés dimenzióiban gondolkodni.