Az elő rehozott szakképzés, duális szakképzés

2009. júniusában elfogadta az Országgyűlés a közoktatási törvény módosítását³⁵, amely ismét lehetővé teszi 2010 őszétől a szakképzés elkezdését az általános iskola nyolcadik osztályának eredményes befejezése után. A törvény többek között kimondja:

A Közoktatási törvény 27. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, s a § a következő (4)–(5) bekezdéssel egészül ki:

„(3) A szakképzési évfolyamokon az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott, a középiskola utolsó évfolyamának befejezéséhez vagy az érettségi vizsga letételéhez nem kötött szakképzettségek körében folyhat szakképzés. A szakképzési évfolyamokon a tanuló a szakmai vizsgára készül fel.

35 2009. évi 49. törvény, akkori közlönyállapot

135 (4) A szakiskolai nevelés és oktatás – azoknak, akik alapfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek – megszervezhető kizárólag szakképzési évfolyamokon, a szakképzés követelményeinek és – legalább a teljes képzési idő egyharmadában az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasz követelményeire épülő –, a szakképzés gyakorlásához szükséges elméleti és gyakorlati tudáselemek átadásával. A kötelező felvételt biztosító szakiskola, ha a tankötelezettség teljesítéséhez indokolt, e bekezdés szerint is köteles megszervezni a szakképzést.

(5) Kizárólag szakképzési évfolyammal működhet a szakiskola, ha olyan tanulókat készít fel a szakmai vizsgára, akik eredményesen befejezték a tizedik évfolyamot, vagy teljesítették a tankötelezettségüket, és a szakképzési évfolyamokon csak szakmai elméleti és gyakorlati képzés folyhat.”

Az elképzelés hátterében az 1998-ban bevezetett új modellel való elégedetlenkedés áll, hiszen az élet visszaigazolta, hogy a két, döntően közismereti képzésből álló évfolyam csak növeli az iskolai kudarcélményt, és ezáltal a lemorzsolódást (Bihall, 2011). Ez pedig különösen érzékeny probléma akkor, amikor a szakiskolai tanulók aránya egyébként is csökken középfokon, mint ezt körbejártuk egy korábbi fejezetben. A munkaerőpiacra kilépő ifjúsági szakmunkások nem tudják pótolni a kilépők számát, ráadásul a minőséggel (szakmai felkészültség, gyakorlati ismeretek, személyes kompetenciák) és a mennyiséggel (szakmastruktúra összetétel, hiányszakmák, kétkezi fizikai szakmák hiánya) is problémák vannak. Ráadásul az elmúlt években több szakképesítés képzési ideje 3 évre módosult, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy 5-6 év alatt tudott végezni egy szakiskolai tanuló, ami már nem indokolt se a karrier, se a finanszírozási (beruházási) oldalról. Plusz ez a hosszú időszak már vonzónak se nevezhető azok számára, akik „minél kevesebb tanulással” szeretnék megoldani a szakmunkás oklevél megszerzését. A munkaadói szervezetek a gyakorlati idő hosszát bírálták, ugyanis a 9-10.

osztály többek között ettől vette el az időt.

Már a 90-es évek közepén tudomásul kellett volna venni, hogy a szakiskolák esetében működik a kontraszelekció, és a gyengébb képességű tanulók jelentkeznek ide (Fehérvári és Liskó, 1998). Az ő esetükben – tisztelet a kivételnek – a NAT-ban megfogalmazott ideális műveltségi szint nehezen teljesíthető. A szakképesítésre viszont szükség van, mert ezen réteg aktivitására csak így van remény, és azt is el kell fogadni, hogy az ő esetükben a műveltség tartalmának a szakmához kell igazodni, a munkavégzést kell lehetővé tenni. Nyilván itt is van egy minimum szint, a mi alatt ez sem biztosított. Fordítsuk meg a dolgot, szakképesítés birtokában több esélye van a munkaerőpiacon, és utána még mindig letehető az érettségi, utalván az élethosszig tartó tanulás paradigmájára. Még egyszerűbben fogalmazva, nem mindenkitől várható el, hogy 5-6 évet tanuljon középfokot, mert nem tud ezzel a feladattal megbirkózni.

A 2009 őszén megjelent közlemény leszögezi, hogy „az előrehozott szakképzésben a képzési idő 3 év, amelyből egy tanév óraszáma (kb. 1000 óra) az általános műveltséget megalapozó pedagógiai szakasz követelményeire épülő, a szakképzés gyakorlásához szükséges elméleti és gyakorlati tudáselemek átadására fordítható”, illetve megadja azt a 86 szakképesítést, amelyeket az előrehozott szakképzés érint (31 és 33-as kóddal kezdődő szakképesítések, gyakorlatilag a kamara által kezelt összes szakképesítéssel). Magyarán a leendő tanuló (és mögötte a család) eldönthette, hogy 2010 őszétől a hagyományos, avagy az előrehozott szakképzési modellben kezdi-e meg a tanulmányait, a szakképző iskola pedig mérlegelhetett, hogy kíván-e előrehozott szakképzési modellben osztályt indítani, de ha meg is teszi, köteles a hagyományos szakiskolai képzést is meghirdetni. Nyilván itt a jelentkezési arányoknak is van szerepe, meg persze a folyamat beindítása többletmunkát igényel az intézménytől, kommunikáció és szervezés terén biztosan. Emellett megjelentek a kerettanterv-tervezetek is, illetve megtörtént az SZVK-k módosítása a képzési idők és bemeneti kompetenciák terén, és elérhetővé váltak az „új” központi programok is.

136

Az előző alfejezetben láttuk, milyen hullámokat vert a 9-10. osztályos szerkezetre való áttérés, legalább ekkora hullámot vert az előrehozott szakképzés lehetőségének újbóli megteremtése, csak éppen itt sokkal többen voltak a támogatók. A szakmai megnyilvánulásokat két csoportba lehet osztani, egyrészt megszólaltak a kutatók, szakértők, másrészt – már jelezve a kamarai dominanciát a szakképzésben – megtörténtek bizonyos „kinyilatkozások” az oktatáspolitikusok (bár nem ez a legjobb kifejezés…), leendő vagy már nyeregbe került döntéshozók részéről. A kutatói oldal véleményét legjobban talán Farkas Péter összegzésén keresztül lehet bemutatni, aki egyrészt támogatja az előrehozott szakképzés, duális képzés intézményét, az európai képzési rendszerek elfogadott megoldásai közé tartozik, főleg Ausztria, Németország és Svájc példáin keresztül, ugyanakkor jelzi, hogy nem minden feltétel adott a bevezetéshez. Ezen feltételek közül a legfontosabbak:

• pályaorientációs rendszer a 7-8. osztályokban,

• diagnosztikus mérés a 8. osztályban a továbbtanulási jelentkezési lapok beadása előtt,

• szakmai alkalmassági, pályaalkalmassági vizsgálatok intézményi, szakmai feltételeinek rendezése,

• felzárkóztató programok azoknak akik nem értettek a szakmatanulásra,

• gyakorlati oktatók továbbképzése és felkészítése,

• szakmai tantárgyak tankönyvei,

• finanszírozási feltételek, főleg a kiscsoportos képzés esetén (Farkas, 2010).

További problémaként látja, hogy a 3 éves képzésben rövidül a képzési idő, ugyanakkor a belépők jelentős része felzárkóztatásra szorul. Javasolja, hogy az alapfokú képzés 8 helyett 9 év legyen.

A kamarai oldal természetesen mindenféle ilyesmi meglátást lesöpört az asztalról, és egyértelműen, megalkuvás nélkül a 3 éves duális modell tört lándzsát. Ezeket a megnyilvánulásokat jelzi Bihall Tamás (Bihall, 2011), vagy Dávid János szakmai tevékenysége, amelyek gyakorlatilag összefoglalják a szakképzési rendszer átalakításának céljait és a főbb tevékenységeket, érdemi szakmai ellenőrzés nélkül. Sajnos a kormányzati retorika itt is előtérbe kerül, „kormányzatokkal, és ezen belül a közoktatási lobbival folytatott sokévi küzdelem” eredménye a duális szakképzés megvalósítása, nem pedig a szakmai fejlődés, tanulságok levonásának eredménye (Dávid, 2011). A helyzetet jól tükrözi, hogy a markáns kamarai megnyilvánulások mellett, amikor már gőzerővel történt a duális képzés szakképzési dokumentációjának kidolgozása (a kamarán belül), a szak- és felnőttképzési rendszer kutatóbázisáért felelős Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet mindössze annyit tudott mondani a folyamatról, hogy „véleményünk szerint a német szakképzési rendszer erősségeinek, gyengeségeinek és kihívásainak mélyebb elemzése segíthet végiggondolni, hogy Magyarország esetében milyen feltételek állnak rendelkezésre a duális képzés bevezetéséhez” (Benke, 2011).

A 2013/2014 szeptemberében induló tanévben megtörtént a teljes átállás, hiszen általánossá vált a 8 osztályra épülő 3 éves szakmunkásképzési rendszer, a szakképzési folyamat alapját az új OKJ-ra épülő kerettantervi szisztéma adja, elindult a technikusképzés megújítását szolgáló ágazati technikusképzés és a leszakadó rétegeknek esélyt nyújtó Híd Program. Ebben a képzési típusban már a 9. évfolyamon is megszervezhető az iskolán kívüli képzőhelyen történő gyakorlati képzés, vállalati tanműhelyi körülmények között.

A rendszer kiépülése és beindulása több lépésben valósult meg. A Magyar Kereskedelmi es Iparkamara a szakképzést irányító Nemzetgazdasági Minisztériummal, és a szakképesítéseket felügyelő minisztériumokkal együttműködve koordinálta a szakmai fejlesztéseket. Ebben a munkában meghatározó szerepet vállaltak a szakmai es munkavállalói szervezetek is. 2011

137

januárjában megkezdődött a 48 szakképesítés 8 osztályra épülő, 3 éves magyar duális szakmunkásképzéshez tartozó szakmai dokumentáció kidolgozása. Megtörtént 48 szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményének, illetve ezek központi programjainak felülvizsgálata, majd fejlesztése. Olyan központi programok készültek, amelyek mindegyike a munkatevékenységbe ágyazott szakmunkásképzést helyezte középpontba. 2011 szeptemberében közel 10 ezer tanuló kezdte meg a tanulmányait a kamara által kifejlesztett tanügyi dokumentumok alapján.

A kamara szakmai koordinációjával elkészült és 2012 júliusában kormányrendeletben jelent meg az új OKJ. Az OKJ fejlesztésével párhuzamosan kamarai koordinálással történt a szakmai és vizsgakövetelmények (szvk) átdolgozása is. A fejlesztőmunkában 638 szakképesítés-kimenet szvk-ja készült el és került leadásra a Nemzetgazdasági Minisztérium részére. Ebben 7, szakképesítésekért felelős minisztérium 14 államtitkársága és közel 1000 szakértő vett részt, akik a gazdasági szférát, illetve a képző intézményeket képviselték.

Az új OKJ-hoz tartozó szakmai és vizsgakövetelmények kidolgozása után a szakképesítések kerettanterveinek kidolgozása volt a következő munkafolyamat. Az új Széchenyi Terv (ÚSZT) Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) 2.2.1.-12/1-2012-0001 keretében, „A szakképzés és a felnőttképzés minőségének és tartalmának fejlesztése” című kiemelt projekt

„3. Kerettantervek kidolgozása” alprojekt keretén belül, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara koordinálásával készültek el az OKJ-hoz tartozó kerettantervek.

A kidolgozás koncepcióját a Nemzetgazdasági Minisztérium határozta meg, míg a kerettanterv formai előírásait, a sablonokat és a kitöltési útmutatót a Nemzeti Munkaügyi Hivatal Szakképzési és Felnőttképzési Igazgatósága készítette el. Az óratervek kialakításakor igazodni kellett a szakképzési és a köznevelési törvény megfelelő paragrafusaihoz is. A fejlesztésben több mint 450 szakértő vett részt, akiket 6, szakképesítésekért felelős minisztérium 10 államtitkársága delegált. Olyan dokumentumot kellett elkészíteni, ami az iskolai munka megszervezéséhez szükséges, ezért a szakértők felé az is elvárás volt, hogy ismerjék az iskolarendszerű képzés felépítését, rendjét. Kerettanterv készült a szakiskola 3 évére (a 2+2-es képzésre is, hogy a közismereti alapokat már elsajátított tanulók is bekapcsolódhassanak a szakképzésbe), valamint az érettségire épülő szakképesítésekre. Az érettségire épülő szakképesítéseknél is két óratervvel dolgoztak a szakértők. Külön óraterv készült a 4+1 éves és a 2 éves képzésre. Az egy ágazatba tartozó szakképesítések közös tananyagtartalmát úgy kellett meghatározni, hogy az egy tanítási évet fedjen le. Ez azért volt fontos, mert a szakközépiskolai képzés keretén belül ezt az egy évet „le lehet hozni” a 9‒12. évfolyamra, így az érettségire épülő szakképzési idő 1 évvel csökken, az érettségizett fiatal a szakmai érettségivel alkalmas lesz FEOR számmal jelölt munkakör betöltésére, valamint az érettségi után még választhat az ágazatba tartozó szakképesítések közül. A kerettantervek kidolgozásával, majd megjelentetésével minden tanügyi dokumentáció rendelkezésre állt ahhoz, hogy 2013.

szeptember 1-jétől a magyar duális szakmunkásképzés zökkenőmentesen elindulhasson.

Az így bevezetésre került duális képzés kritikája szerintünk egyértelműen az lehet, hogy a vállalatok megszólítása és bevonása továbbra is csak hiányosan valósult meg, és ez főleg ott érezteti hatását, ahol nincsenek nagyobb multi cégek, így a szakképzés gyakorlati aspektusának gerincét a magyar kkv-szektornak kellene tudnia biztosítani. Továbbra sem épült ki a 7-8.

osztályos komplex pályaorientációs rendszer, ami viszont a szakmaválasztás hatékonyságát rontja. A szakképzés tankönyvellátása továbbra is megoldatlan feladat, mert az ellátás képtelen követni az OKJ változásait.

138