Felzárkóztatás, HÍD-program

A hátrányos helyzettel foglalkozó rész rámutatott arra, hogy a tanulási kudarcokkal küszködő, gyengébb képességű tanulók előfordulása a szakiskolai intézményekben jóval magasabb arányú, mint a többi intézménytípusban. Ezért is érdemes foglalkozni külön ezzel a problémakörrel, ugyanis a szakiskolák ezzel egy elég nehéz feladatot kaptak.

A rendszerváltás utáni gazdasági változások, a munkaadói igények, a kereslet megváltozása, igényesebbé válása, illetve az alacsonyan képzettek írási és olvasási készségeinek alacsony szintje, valamint az ott történő megrekedése közötti feszültség értelemszerűen negatívan hat az érintettek munkaerő-piaci érvényesülésére. „A kereslet változása és a meglévő készségek alacsony szintje azzal a következménnyel jár, hogy az írni-olvasni tudás Közép-Kelet-Európában nagyon erősen befolyásolja a foglalkoztatási esélyeket, és megfordítva: az alapkészségek fejlesztésére kellő hangsúlyt nem helyező képzés nagyon súlyos helyzetbe hozza a végzetteket a munkaerőpiacon” (Kézdi, Köllő és Varga, 2008). Ami ennél is rosszabb, hogy sok esetben a mai általános iskolát, illetve szakiskolát végzettek lemaradása nagyobb, mint szüleiké volt. „Megújult, írni-olvasni megtanító általános iskolára és az általános készségeket fejlesztő szakiskolára azért van szükség, hogy ha a becsapottak már nem is, legalább a gyerekeik eséllyel léphessenek be egy talán túlságosan is nyugatiasra sikerült világ munkaerőpiacára” (Köllő, 2008).

Az általános képzésre kevéssé koncentráló szakiskolákba már eleve a gyengébb tanulók kerülnek, és hozott hiányosságaik nemhogy kompenzálódnának, hanem fokozódnak. Ennek eredménye, hogy a szakiskolások háromnegyede funkcionális analfabétának számít, és matematikai teljesítményük is hasonló képet mutat (Liskó, 2008). Erre, az érettségit nem adó szakképzés elértéktelenedésére reflektál Kertesi és Varga (2005), amikor azt javasolják, hogy a befejezett osztályszám és a relatív foglalkoztatási ráta, illetve a munkaerőpiac kereslet-kínálati viszonyainak alakulása – ítélete – alapján a szakmunkásképző, illetve szakiskolai végzettség kerüljön ki a felső középfok (ISCED 3C) kategóriájából.

Évente nagyjából ezren vesznek részt a felzárkóztató képzésben, ami alulreprezentálja azt a tanulói létszámot, akik biztos alapfokú tudás nélkül vágnak neki a szakiskolának. A Szakiskolai Fejlesztési Program esetében fontos tartalmi elem volt a felzárkóztató jellegű, szakképzést előkészítő évfolyam indításának lehetősége. Erre döntő részt az iskolák önként jelentkeztek, aminek elsődleges célja többnyire a hátrányos helyzetű fiatalok szakképesítésének megszerzését biztosító esély megteremtése volt, illetve cél lehetett még a tanulólétszám megtartása, esetleges növelése, és a fenntartó részéről a tankötelezettség teljesítésének ilyen módon történő biztosítása is (Kerékgyártó, 2009). Az iskolák jellemzően egy csoport indítását vállalták be, sokszor csak limitált (általában 10-15 fős) létszámmal. Sajnos ez is akceptálható jelenség, mert egyrészt az ezen fiatalokkal való pedagógiai munka jelentős „szakmai kihívás”

az oktatói gárda részéről, másrészt ezen probléma kezelése alulfinanszírozott. A tanulói

„forrás” egyrészt a már saját tanulók, akik tanulási kudarcot élnek át rögtön a 9. osztályban, másrészt a programra jelentkezők, akik így jutnak be a szakiskolába. Talán egy kicsit alacsonynak tűnik a szám, és ha azt vesszük alapul, hogy a szakiskolák esetében működik a kontraszelekció és a gyengébb képességű tanulók jönnek ide, emellett nagy a lemorzsolódás (30% körüli), akkor joggal merül fel a kérdés, miszerint elegendő-e csak ennyi tanuló esetében a felzárkóztató oktatás? Erre a kérdésre a szakiskolák nagy valószínűséggel azt a választ adnák, hogy nem elegendő, de forráshiány miatt nem is tudnak többet bevonni… Tulajdonképpen ennek kellene egy kiemelt fejlesztési területnek lenni a szakképzési rendszeren belül. Az is kérdés, hogy kinek a dolga megszólítani azokat a gyermekeket, akik már túlkorosak, de még mindig általános iskolába járnak. Biztos, hogy az alapfokú intézmények egy része boldogan

139

megszabadulna tőlük, és valljuk be, sok esetben még talán a duális szakképzés lehet az egyetlen eszköz az oktatási rendszerben való benntartásukra, mert a közismereti tárgyakkal esélytelenek lesznek megbirkózni. Az viszont az érem másik fele, hogy mihez tud ezen gyermekekkel kezdeni a szakiskola, milyen esélye van a végzettséghez jutásnak.

Ezen gyermekek nevelése feltételezi a speciális szakmai végzettséget, tehát fejlesztő pedagógusokról, pszichológusokról beszélünk, akiknek a munkáját kiegészíti egy szociális dimenzió, hiszen ezek a fiatalok gyakorlatilag képtelenek mozogni a társadalomban (Fehérvári, 2007). Szociális munkás, ifjúsági referens, egyáltalán intézményi kapcsolattartó viszont nagyon kevés iskolában található, ez a terület a forráshiány áldozata lett. Pedig ezekre a személyekre a kompetenciaméréseknél is szükség lenne, hiszen a program egyik lényeges eleme a személyre szabott fejlesztési terv. A központi segítség ezen a területen csak túl általános megoldásokat biztosít. Az SZFP lehetőséget adott a szakmai továbbképzésekre, de úgy gondoljuk ez nem csak szakmai kompetencia kérdése, ide nagyfokú elhivatottság és tolerancia is szükséges. Emellett ezekkel a tanulókkal más módszertannal kell foglalkozni, fegyelmezés esetén a többség pont megmakacsolja magát. Nem egyszerű a motiváció felkeltése és megtartása, ami csak az előzetes tapasztalatra alapozva, gyakorlati módon, a személyiség fejlesztésével lehetséges. Ne felejtsük el, az már eredmény, ha rendszeresen látogatja az iskolát és be tud illeszkedni egy csoportba.

A fő cél a szakképesítés megszerzése; és az a siker, ha ez teljesül. A gimnáziumok és szakközépiskolák döntő részében nincs ez a probléma. Eredménynek tekinthető, ha elsajátítja az alapkompetenciákat, szert tesz szakmai kompetenciákra, kifejlődik benne valamennyire a tanulási és munkamotiváció, megérti azt, hogy be kell illeszkednie a társadalomba, és ehhez a munkaerőpiacon át vezet az út, tud kulturáltan viselkedni és megjelenik az önértékelés igénye.

A kudarc legjobb fokmérője természetesen a lemorzsolódás, aminek hátterében elsősorban a sok hiányzás, motiváció hiánya, rossz családi háttér, deviáns magatartásra buzdító baráti kör, vagy éppen (főleg lányok esetében) a korai családalapítás áll. Főleg rossz a helyzet, ha a tanuló betölti a tankötelezettséget, mert ilyenkor minden kényszerítő eszköz eltűnik.

A duális képzéssel párhuzamosan ismét előtérbe került a felzárkóztató képzés pozicionálása³⁶, aminek megvannak az európai modelljei. Itt természetesen azon országokra kell gondolni, ahol duális képzés folyik és hazánk számára követendő példa lehet (Németország, Ausztria, Svájc).

Ezeket a megoldásokat jól össze is foglalja Farkas Péter tanulmányában (Farkas, 2011). Egy másik tanulmányában összehasonlítja a magyar jellemzőket a nemzetközi megoldásokkal, és felhívja a figyelmet, hogy bár a kormányzati politika kiemelten kezeli a nyolcadik évfolyam befejezése után kezdhető, jellemzően tanulószerződés keretében folytatható gyakorlatorientált szakképzés bevezetését, a nyugati országokban ennek sokkal kidolgozottabb a modellje, ami biztosabban garantálja a hatékonyságot:

• Egyes országokban az általános képzést vizsga zárja le, amely alapján javasolható a továbbtanulás szintje, iránya (pl. Anglia, Hollandia, Franciaország, Németország).

• A szakképzés elkezdése előtt van lehetőség a szakmai alkalmasság, pályaalkalmasság mérésére.

• Németországban a közoktatás és a szakképzés között kiépült egy széles felzárkóztató, pályaorientáló, szakmai alapképzést nyújtó rendszer, amely részben az iskolarendszerbe, részben a felnőttképzésbe ágyazódik be.

• Ausztriában a kötelező általános képzés befejezése után a tanulók a tanulószerződés megkötése előtt egyéves pályaorientáló, a kiválasztott szakterület gyakorlati megismerését, kipróbálását lehetővé tevő politechnikai programba lépnek.

36 „hídprogramok” (Brückenangebote)

140

• A tanulók évenként emelkedő, ágazatonként különböző nagyságú tanulóbért kapnak. A magas tanulóbér miatt a munkaadók számára csak akkor éri meg a képzés, ha a tanulók hatékonyan tudnak dolgozni.

• Egyes ágazatokban alacsony a képzési hajlandóság.

• A duális képzés – és más hasonló szintű szakmai végzettségek – megszerzése után a tanulók a szakmai végzettség beszámításával rövidebb idő alatt, a gimnáziumitól eltérő struktúrájú programok elvégzése után szerzik meg a jogosultságot a felsőoktatásba történő belépésre³⁷ (Berufsreifeprüfung, szakmunkások szakközépiskolája) (Farkas, 2010).

Ezen tényezők hiányosságait már a pályaorientációs rendszer kapcsán is jeleztük.

A szakiskolai felzárkóztatás fontosságát kutatások is igazolják, ezek közül a legátfogóbb az NSZFI által elvégzett, 2008-as „A hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok monitoring vizsgálata” címet viselő kutatás. Célja volt a szakiskolai tanulók helyzetének feltárása, a hátrányos helyzet következményeinek vizsgálata, ezek alapján szakmai javaslatok megtétele, majd kerettantervek és tankönyvek készítése, valamint a tanárok és szakoktatók felkészítése a hátrányos helyzetű tanulók oktatásában és képzésében szükséges módszerek elsajátítására. A kutatás egyik fontos meglátása volt, hogy a felzárkóztató oktatás alulfinanszírozottsága és a csoportfinanszírozás bevezetése sok esetben hozta lehetetlen helyzetbe az iskolákat. Emellett kiderült, nincs kellő információ az érintett gyerekekről, nagy gondot jelent a speciális felkészültségű oktatók és szakemberek biztosítása (a meglévők közt is nagy a fluktuáció), és érdemi eredményesség növelés ott tud megvalósulni, ahol az iskola számolhat a támogató családi háttérrel (Kerékgyártó, 2009).

A 2011. évi CXC számú, „A nemzeti köznevelésről” alkotott, már többször módosított törvény – kifutó rendszerben – hatályon kívül helyezte a felzárkóztató oktatásra vonatkozó rendelkezéseket, és 2013-tól bevezette a Köznevelési Hídprogram intézményét.

A törvény idevonatkozó paragrafusa a Hídprogramokat a következőképpen definiálja: „A Köznevelési Hídprogramok segítséget nyújtanak a tanulónak a középfokú nevelés-oktatásba, szakképzésbe való bekapcsolódáshoz, vagy a munkába álláshoz, valamint az önálló életkezdéshez szükséges ismeretek megszerzéséhez a komplex, tanulmányi, szociális, kulturális, képességbeli és személyiségfejlesztését támogató pedagógiai tevékenységgel.”

A jogalkotó az intézmény kidolgozását azzal indokolta, hogy Magyarországon évente átlagosan 5-7 ezerre tehető az alapfokról a középfokra való átmenet időszakában a képzésből kimaradók, lemorzsolódók száma. Az EMMI felmérései szerint a 2013/2014. tanévben - a tanköteles életkor leszállítását követően már - kb. 14-15 ezer tanuló maradhat ki a köznevelési rendszerből amiatt, hogy a köznevelési törvény hatálybalépésével megoldhatóvá vált a nehezebben kezelhető, 16 éven felüli, nem kívánatos tanulók tanév közben indoklás nélkül való eltávolítása az iskolákból, illetve maga a tanuló is dönthet úgy, hogy megszakítja tanulmányait (akár családi problémák, pénzügyi okok, munkavállalás miatt). Az általános iskolát 16 éves korában sikeresen befejező tanuló már nem köteles jelentkezni középfokú iskolába, vagy ha mégis jelentkezik és felveszik, akkor egy részük nem kezdi el a tanévet. A jelentkezés elutasítása iskolaváltásnál, vagy a szakképzési évfolyamokra történő jelentkezés esetén is előfordul, csak ott felvételi követelménynek hívják az indokot. Ha a tanuló 16 éves koráig nem tudta befejezni az általános iskolát az elmúlt tanévben, akkor általános iskolai végzettség nélkül nem volt

37 Ez a megoldás időközben a magyar képzési rendszerben is biztosítottá vált, a szakiskola elvégzése után két év alatt lehet érettségit szerezni, ráadásul a szakmunkás bizonyítvány kiváltja a szakmai tantárgyat, tehát már csak 4 tantárgyból kell felkészülni.

141

lehetősége továbbtanulni, ugyanis általános iskolai végzettség nélkül évek óta nem lehet bekapcsolódni a szakképzésbe (még kosárfonó sem lehet a gyerek, legfeljebb felnőttoktatási keretek közt).

Ezekben az esetekben nagy a valószínűsége annak, hogy ezek a kiskorú gyermekek elkallódnak, azaz a későbbiekben csak nehezen, vagy egyáltalán nem szereznek szakképesítést, alkalmi munkavállalóként vagy munkanélküliként tengetik életüket. A Köznevelési Hídprogramok fontossága és jelentősége abban áll, hogy ezeket a fiatalokat célozza meg, szándékai szerint őket segíti abban, hogy bennmaradjanak vagy visszataláljanak az oktatás rendszerbe. Ezt a törekvést segítik az EU által kitűzött célok is, amelyek szerint csökkenteni a lemorzsolódást, illetve növelni kell az iskolázottsági szintet (értve itt most ez alatt a középfokú végzettséget).

A HÍD programokat az iskolarendszerű szakképzés feladat-ellátási kötelezettje szervezi meg, és működteti az általa fenntartott szakképző iskolában. A Hídprogram megszervezése az adott megyében, főváros esetén kerületben, legalább nyolc tanuló igénye esetén a Központ megyeközponti tankerületének a feladata. Amennyiben a Híd I. vagy Híd II. programban a jelentkezők vagy a program megismétlésére – az évfolyam megismétlésére vonatkozó szabályok szerint – kötelezettek létszáma nem éri el a nyolc főt, a kormányhivatal gondoskodik a tankötelezettség teljesítéséről.

Az állami intézményfenntartó központ (KLIK) a Köznevelési Hídprogramokat a következő tanévtől megvalósító középfokú intézményt vagy intézményeket az érintett tanévet megelőző március 31-éig jelöli ki, és erről tájékoztatja az általános iskolákat. Amennyiben a programok megszervezésére középfokú intézményben nincs lehetőség, a programok általános iskolában is megszervezhetők.

Híd I. program

Az általános iskola nyolcadik évfolyamát sikeresen befejező tanköteles tanuló, aki a szakiskolába történő felvételhez szükséges szintet sem éri el, az csak a „HÍD I.” programba iskolázható be. A Híd I. program keretében teljesíti tankötelezettségét:

1. Az a tanköteles korú tanuló, aki alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezik, de középfokú iskolába nem nyert felvételt, tanulmányait az általános iskola kezdeményezésére a Híd I.

programban folytatja.

2. A Híd I. programban szervezett nevelés-oktatás az egyéni képességekre és szükségletekre épülő differenciált fejlődési utak biztosításával pótolja a továbbtanuláshoz szükséges, de hiányzó alapvető ismereteket, kompetenciákat. A Híd I. programban szervezett nevelés-oktatás felkészíti a tanulókat az egyéni képességeikhez igazodó tanulási módszerek elsajátítására, illetve pályaorientációs tevékenység keretében megismerteti a tanulókat a munkaerőpiacra történő belépéshez szükséges ismeretekkel.

3. A Híd I. program keretében a tanuló középfokú iskolába történő felvételi vizsgát tesz.

4. A Híd I. évfolyamot elvégzett diákok a tanév végén bizonyítvánnyal egyenértékű tanúsítványt kapnak. A diákok a személyes portfóliójukkal tudják igazolni, hogy az adott tanévben az egyéni fejlődési tervükben (EFT) meghatározott követelményeket teljesítették.

5. Ha a tanköteles tanuló nem teljesíti a Híd I. program követelményeit, akkor a Híd II.

programban kell jelentkeznie, és továbbtanulnia, ameddig a tankötelezettsége tart.

Alapfokú iskolai végzettséget legkorábban általában 14 éves korában szerezhet a tanuló, vagyis a Híd I. programba 14 és 15 éves, tanköteles tanulók jelentkezhetnek.

Híd II. program

142

A Híd II. programban a szakképző intézmények a lemorzsolódott, vagy az iskolai kudarcok miatt lassabban haladó, de tanköteles korú vagy idősebb − általános iskolai végzettség nélküli

− fiatalokat képeznek. Elsődleges cél a későbbi foglalkoztathatóság érdekében a szakképzésbe történő bekapcsolódás biztosítása, de legalább a munkavállalásra felkészítés a rész-szakképesítés megszerzésének lehetőségének biztosításával.

1. Ha a tanköteles tanuló alapfokú iskolai végzettséggel nem rendelkezik, de legalább hat általános iskolai évfolyamot sikeresen elvégzett, abban a tanévben, amelyben tizenötödik életévét betölti, az általános iskola kezdeményezi a tanuló felvételét a Híd II. programba.

2. A Híd II. program komplex szakmai vizsgával zárul, amiről a szervező iskola rész-szakképesítést igazoló bizonyítványt állít ki. A tanuló a Híd II. program keretében elsajátítja azokat az ismereteket, amelyek a szakképzés megkezdéséhez szükségesek, továbbá megszerzi a szakképzésbe történő bekapcsolódáshoz szükséges elméleti és gyakorlati tudáselemeket. A tanuló a Híd II. program sikeres befejezése után a szakképzési évfolyamon, évfolyamokon felkészül a szakmai vizsga letételére.

A Híd II. program egy vagy két tanítási évig (tíz vagy húsz hónapig) tart. Az oktatást az alábbiakban meghatározottak figyelembevételével kell megszervezni.

10 hónapos Híd program:

Ha a tanuló nem kíván alapfokú iskolai végzettséget szerezni, a Híd II. programban egy évig (tíz hónapig) tartó szakképzést előkészítő évfolyam keretében, a szakképzésbe történő bekapcsolódáshoz szükséges elméleti és gyakorlati tudáselemeket (kompetenciákat) szerzi meg, és a szakképzési évfolyamon a szakmai és vizsgakövetelményekben meghatározott elméleti és gyakorlati tudáselemek (kompetenciák) meglétéhez kötött szakképesítés megszerzésére készülhet fel. A képzés végén szakmai vizsgát tehet, amellyel rész-szakképesítést szerezhet.

A 10 hónapos HÍD II. program szakképzés nélküli közismereti, a szakképző évfolyamra való belépésre felkészítést célozhat. Fókusza: szakiskolai képzésbe lépés.

A 20 hónapos HÍD II. program keretei:

A) rövidebb képzési idejű rész-szakképesítés mellett hosszabb közismereti képzés a jelentősebb alapkompetencia-hiányokkal küzdő tanulóknak;

B) hosszabb képzési idejű rész-szakképesítés mellett alacsonyabb arányú közismereti képzés a felkészültebb tanulók számára.

Az általános iskolát befejezni nem tudó tanulók számára azért fontos a Híd II. programba való bekerülés, mert a nemzeti köznevelésről szóló törvény szerint folyó szakiskolai képzésbe alapfokú iskolai végzettséggel, vagy Köznevelési Hídprogram elvégzésével lehet bekapcsolódni. Rész-szakképesítés megszerzésére is csak Híd II. program keretében iskolázhatók be az alapfokú iskolai végzettség nélküli tanulók.