Célkitű zések és a könyv felépítése

Vizsgálatunk fő kiindulópontja, hogy a termelési tényezők közül az emberi erőforrás a legfontosabb, mert egyedül ez képes aktív és alkotó módon működni és közreműködni a szervezet, a vállalkozás környezethez való alkalmazkodásában, eredményességének növelésében. Alapvető értékké vált a tudás, így a vállalatok, a régiók és a nemzetgazdaságok versenyében a humán tőke, és ezáltal az emberi tőkét kifejlesztő oktatási-képzési rendszer hatékonysága, minősége a gazdasági versenyképesség egyre meghatározóbb tényezőjévé válik.

Az emberi erőforrás jelentőségének növekedése természetesen nem csupán az egyes szervezetek vezető pozíciót betöltő munkatársaira vonatkozik, hanem minden munkaposztra.

Ez adja meg a szakképzés struktúrájának és minőségének (szakmai színvonalának, a képességek és készségek szintjének) jelentőségét. Emellett fontos dimenzió, hogy a munkaerőpiacon való érvényesülés nagymértékben hat a társadalmi kohézióra, hiszen a munkanélküliség az esetek döntő részében magával hozza a társadalmi perifériára való sodródást (Györgyi, 2008). Ezért is nagyon fontos annak vizsgálata, hogy az iskolarendszerű szakképzés milyen eséllyel tudja az egyént a munkaerőpiacra integrálni, mik a folyamat

7

neuralgikus pontjai (hátrányos helyzet érvényesülése, lemorzsolódás, területi problémák, de ide érthető akár a gyakorlat hiánya vagy a szakmai felkészültség körülményeinek biztosítása is).

Felnőttkorban pedig a felnőttképzés, munkaerő-piaci képzés lehet az az aktív munkaerő-piaci eszköz, amely elhelyezkedési, munkahely-megtartási esélyhez juttatja az egyént (OECD, 2013).

Bár egyszerűnek és egyértelműnek tűnik megfogalmazni a szakképzett munkaerővel szembeni elvárásokat, maga a szakképzés folyamata – amelynek „végterméke” a szakképzetté vált pályakezdő vagy felnőtt munkaerő – önmagában is összetett jelenség, többféle szereplővel és érdekkel, összetett külső és belső befolyásoló tényező-rendszerrel. Ebből adódóan az itt érvényesítendő/érvényesülő értékek és érdekek is többfélék és ellentmondásosak (Szép és Vámosi, 2007).

A globalizált világban meghatározó folyamat a működőtőke áramlása, a gazdasági tér változása, minőségi és mennyiségi növekedése, struktúraváltása, és a gazdasági fejlődéssel megvalósuló társadalmi jólét és modernizáció (Bakács, 2003). Magyarországnak a globális versenyben még fokozottabban kell építenie a saját, elsősorban humán erőforrásaira, és ebben a folyamatban a szakképzett munkaerő mennyiségi és minőségi oldalának is komoly szerepe van. A szakképzés mélyen beleágyazódott a társadalmi-gazdasági, és elsősorban foglalkoztatási rendszerekbe (Benedek, 1992). Sokan külön kezelik az oktatási rendszeren belül, hiszen több dimenzióban érintkezik a foglalkoztatási rendszerrel, mint az általános képzés; egyrészt kilépett az intézmények falai közül és nagy volumenben folyik a munkahelyeken és a munkaerőpiacon, másrészt a szakképzettség elsődleges érvényesülési helye a munkahely. Felvázolható a gazdaságpolitika, a foglalkoztatáspolitika és a szakképzési rendszer tervezésének szoros kapcsolata. A foglalkoztatáspolitika tekinthető a gazdaságpolitika rész-elemének, ugyanakkor a szakképzés-politika illeszkedik mindkettőhöz, hiszen a gazdaságfejlesztés és a munkaerő -piaci folyamatok kezelése egyaránt függ az előállított tudástőkétől. Az oktatási rendszer oldaláról vizsgálva a témát, az oktatás és tanulás hatékonysága elsősorban pedagógiai kérdés, ugyanakkor bizonyos kérdéskörök vizsgálata (pl. hátrányos helyzet újratermelődése) multidiszciplináris megközelítést igényel. Vizsgálatunk tárgya szoros kölcsönhatásban van a területi folyamatokkal is, hiszen a regionális adottságok eltérő módon befolyásolják a rendszer működését (Forray és Kozma, 1992), illetve a szakképzés funkciója is másként járul hozzá a régió fejlődéséhez. Magának a szakképzési folyamatnak a vizsgálata igényli a neveléstudományi megközelítést, hiszen tanítási és tanulási folyamatnak vagyunk tanúi, aminek feltételrendszere és vizsgálati módszertana elsősorban ezen tudományterületen található.

A kutatás elsődleges célja a magyar középfokú szakképzési rendszer intézményi, tartalmi, területi és hatékonysági jellemzőinek feltárása volt, illetve annak a bonyolult kapcsolatrendszernek a megragadása, amit a szakképzési rendszer a társadalmi, munkaerő-piaci és gazdasági szférákkal kialakított, oda-vissza hatva egymásra. A kutatás másodlagos célja volt, hogy az általunk alkalmazott vizsgálati módszerekkel rendszerbe illeszthető kutatási eredményeket hozzunk létre, amelyek alkalmasak a fejlesztési lépések megfogalmazására.

A kutatás céljainak megvalósítása érdekében négy vizsgálatot végeztünk:

1. A regionális szintű szakképzési bizottságok esetében vizsgáltuk azok szakmai kompetenciáit, és a hozzájuk kapcsolódó érdekrendszereket, amelyek összességében jelentős mértékben képesek befolyásolni a helyi szintű beiskolázási szerkezetet és intézményi hatékonyságot. Az országos felmérésben 110 egyénnel lett elkészítve strukturált mélyinterjú.

8

2. A középfokú iskolarendszerben elsősorban a szakképző intézményekhez, szakiskolákhoz, speciális szakiskolákhoz kötődik a hátrányos helyzet megjelenése. A kutatás a Dél-dunántúli régió 28 szakképző iskolájában tárta fel a jelenség jellemzőit, elsősorban a roma kisebbség helyzetére koncentrálva, ami a sajátos helyi adottságok miatt fontos.

3. A szakképző intézmények és gyakorlati képzőhelyek, vállalkozások közti kapcsolatrendszer jellemzőinek feltárása egy korábban alig kutatott szegmensre irányul, ami viszont felértékelődik a gyakorlati képzés jelenlegi súlyának növekedése miatt. Az empirikus kutatás keretén belül 8 baranyai és 9 megyén kívüli, országot lefedő elrendeződésű szakképző intézményt, és 6 gyakorlati képzőhelyet kerestünk fel, strukturált kérdőív kitöltésének eszközével.

4. Nem beszélhetünk érdemi szakképzésről a vállalati, szervezeti közreműködés nélkül, így fontos megismerni a vállalkozói motivációkat és érdekeltségi jellemzőket a gyakorlati képzés kapcsán. Ezen jellemzők megismeréséhez, feldolgozásához és a szakképzési hozzájárulás rendszerének törvényi átalakításának megalapozásához fontos volt az országos szintű, közel 2000 cég bevonásával lekérdezett kérdőív szakértői kiértékelése.

Az anyag felépítése tükrözi azt a szándékot, hogy a témakörrel kapcsolatos fogalmak és jellemzők bemutatásán túl kitérjen a kutatási célokban már említett szférák közti kapcsolatrendszerre, illetve beépítse és koherensen taglalja a saját empirikus eredményeket.

A II. fejezet alapvetően leíró jellegű, célja, hogy bemutassa a szakképzési rendszer alapfogalmait, jellemzőit és kapcsolódási pontjait a képzési rendszerhez. A szakképzési funkció miatt ezen képzési terület alakítja ki a legszorosabb kapcsolatrendszert a munkaerőpiaccal. A szakképzési rendszer alapvetően két területre, az iskolarendszerű és az iskolarendszeren kívüli szakképzésre bomlik, azonban a munkaerő-piaci determináltság miatt főleg a tartalmi elemek esetében nagy az átfedés.

A III. fejezetben áttekintjük azokat a kapcsolódó területeket (főleg statisztikai oldalról, a folyamatokat megragadva), amelyek a legközvetlenebbül hatnak a képzési rendszerre, illetve megvalósul az oda-vissza hatás. A szak-és felnőttképzési rendszer fontosabb funkcióit, problémaköreit és jellemzőit csak más alrendszerek, társadalmi-gazdasági színterek feltárásával lehet árnyaltan bemutatni. A demográfiai folyamatok alakulása jelentős mértékben befolyásolja a képzési rendszerben részt vevő diákok számát, és a tapasztalt csökkenés jelentős intézményi és finanszírozási kérdéseket vet fel, melyet az oktatási rendszerben tapasztalható továbbhaladási preferenciarendszer csak felerősít. A demográfiai folyamatokat azonban a népesség egészében is vizsgálni kell, mert a társadalom és gazdaság „működése” jelentős mértékben függ a népesség jellemzőitől (pl. elöregedés, népsűrűség, iskolázottság, termékenység). Külön figyelmet kell fordítani a roma népesség jellemzőire, mert társadalmi-gazdasági területen egyaránt súlyos hátrányok vázolhatók fel, aminek van egy jelentős oktatási-képzési és foglalkoztatási vetülete. A gazdasági térszerkezet átalakulására hatással volt a humán erőforrások területi eloszlása, azok mennyiségi és minőségi (elsősorban képzettségi) aspektusa, illetve a szak- és felnőttképzési rendszer tartalmi, módszertani és infrastrukturális változását befolyásolta a működőtőke által megvalósuló gazdasági szerkezetváltás, és a technológiai fejlődés generálta igényeknek történő megfelelés. Ezen folyamatok leképeződnek a szakképzési tartalmakban és nómenklatúrákban. A munkaerő-piaci folyamatok alakításában, elsősorban a munkanélküliség kezelésében és a foglalkoztatottság növelésében jelentős szerepet vállal a szak- és felnőttképzési rendszer. Az iskolarendszerű szakképzés elsődleges feladata a gazdasági szféra szakemberekkel történő ellátása (ifjúsági szakképzés), a foglalkoztatható humán erőforrás kitermelése, a felnőttképzés (munkaerő-piaci képzés) pedig

9

jelentős szerepet játszik a képzettségbeli hátrányok esetleges ledolgozásában, munkaerő -átképzésben, munkahely-megtartásban, vagy éppen munkaerő-piaci reintegrációban.

A IV. fejezet elsősorban a szak- és felnőttképzési rendszerünk európai dimenzióban történő értelmezését célozza meg, ugyanis ez a terület fontos szerepkörrel bír az egységesülő és fejlődni akaró Európa dimenziójában. A gazdasági fellendülés egyik sarokköve a képzett munkaerő biztosítása, az élethosszig tartó tanulás feltételrendszerének megteremtése, a szegénység csökkentése, illetve a társadalmi kohézió előmozdítása a képzés eszközével. Fontos megvizsgálni és számba venni azokat a szakmapolitikai kereteket, amelyek számunkra is egyfajta utat jelölnek ki, közösségi alapelvek, elvárások vagy csak ajánlások formájában, emellett fontos fejlesztések valósultak meg az uniós források segítségével.

Az V. fejezetben áttekintjük, hogy a rendszerváltozás utáni területi, gazdasági és munkaerő -piaci folyamatok milyen jelentős mértékben hatottak a szakképzési rendszerünk különböző szegmenseire. Kulcskérdés, hogy mennyire tud rugalmasan reagálni az intézményrendszer a főbb társadalmi-gazdasági folyamatokra, milyen mértékben tudja elősegíteni a gazdasági és technológiai struktúraváltást adott régióban, földrajzi térségben. A szakképzés fokozott szerepet tölt be a társadalmi kohézió megteremtésében, a terület- és településfejlesztési célok megvalósításában, gazdasági növekedésben. A demográfiai csökkenés és a társadalom átalakuló preferenciarendszere viszont gazdaságossági szempontokat vet fel, ami elsősorban az intézményi koncentrációt vetíti előre, és oktatáspolitikai döntéstől függően nagyobb állami szerepvállalást. Ezért is vesszük számba a rendszerváltástól napjainkig a szakképzés intézményrendszerének, törvényi hátterének és képzési rendszeren belüli jellemzőinek változásait.

A VI. fejezetben sorra vesszük a szak- és felnőttképzési rendszer makrokereteit, amelyben az oktatáspolitikai és tartalmi, szakmai döntések jelentős része zajlik. A változás folyamatos, szándékosan kerülve a reform szót, hiszen társadalmi alrendszerről beszélünk, bonyolult tartalmi súlypontokkal és kapcsolatrendszerrel. Az irányítás meghatározó eleme a területért felelős minisztérium döntési rendszere, az irányításban és koordinációban részt vevő egyéb partnerek szerepe, a törvényi szabályozás, illetve a szakképzési tartalmakat magába foglaló nómenklatúra. A képzési rendszerek fenntartása állami feladat, de a hatékonyság növelése érdekében bevonhatóak társadalmi-gazdasági partnerek is. A kereskedelmi és iparkamarák jelentős szerepet töltenek be a középfokú iskolarendszerű szakképzésben, viszonylag jól megragadható érdekrendszerrel és szerepkörökkel. Tevékenységük vizsgálata azért is fontos, mert a köznevelés és szakképzés jelenlegi átalakítási folyamatában szervesen részt vesznek, artikulálva a gazdasági szféra preferenciarendszerét.

A VII. fejezet, ami jelentősebb önálló kutatási eredményt is tartalmaz, korábbi kutatási eredményekre való rámutatással együttesen, koherensen foglalja össze a magyar szak- és felnőttképzési rendszer problémaköreit, melyek rontják a rendszer egészének hatékonyságát. Itt lehet a legjobban megragadni, hogy a vizsgálat miért igényel multidiszciplináris megközelítést;

oktatáspolitikai, szociológia, pedagógiai, közgazdasági, jogi stb. szempontok és kérdések egyaránt jellemzik ezt a területet. A problémakörök megragadása, azok empirikus vizsgálata kapcsán összegződik mindazon szakmai tevékenységünk, amely kapcsolódik a szak- és felnőttképzési rendszerhez. A problémakörök taglalása átfogja a teljes vertikumot. A képzési folyamatok hatékonyságát befolyásolja a hátrányos helyzet újratermelődése, amely jelenség elsősorban a szakmunkásképzésben jelentkezik, megnehezítve az oktatást és forrásokat vonva el a társadalmi kohézió és esélyegyenlőség megteremtése céljából. A szakiskolákba a leggyengébb tanulási képességekkel rendelkező tanulók jelentkeznek. Az első 2 év közismereti képzését sokan eleve kudarcként élik meg, ami egyrészt feltételezi, hogy alacsonyszintű elméleti tudással lépnek tovább, másrészt a legnagyobb bukási és lemorzsolódási arány is itt található. Az ő esetükben fontos tevékenység a felzárkóztatás, illetve a HÍD-programok kijelölése. Fontos lépésnek tekinthető az előrehozott szakképzés, duális szakképzés életre

10

hívása. Leszögezhető, hogy a tankötelezettség felemelése sokak számára kényszerpályát jelentett az oktatási rendszerben; egyenes utat a szakiskolába, majd onnan a tanulók negyedének végzettség nélküli megjelenést a munkaerőpiacon. Ezt az állapotot rendezheti át alapjaiban a tankötelezettség csökkentése. A középfokú képzésben részt vevők szociális struktúrája is átrendeződött, ma a szakiskolába járó fiatalok döntően hátrányos helyzetűek, anyagi-szociális és szocializációs körülményeik rosszabbak a másik két intézménytípusba járó fiatalokénál. A hatékony szakképzési folyamat alapja a pályaorientáció, illetve fontos információs bázis a pályakövetési rendszer, előbbi nyomokban, utóbbi elég hiányosan van jelen képzési rendszerünkben. Fontos vizsgálni az intézményrendszert és annak területi eloszlását, illetve a szakképzésben területi szinten megjelenő mennyiségi és minőségi folyamatok befolyásolását.

Elindult egy jelentős intézmény-átalakítási folyamat a Nemzeti Fejlesztési Tervek keretein belül, mely a térségi integrált szakképző központok (TISZK) megteremtését hozta magával. Az intézményi koncentráció, szerepek kijelölése, finanszírozási kérdések folyamatosak. A beiskolázásra nagy hatást fejtenek ki a Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottságok (MFKB), amelyek jelentős forrással is gazdálkodnak. A magyar felnőttképzés intézményrendszerének meghatározó részét jelentik a regionális képző központok (RKK, 2011 nyaráig, majd TKKI), melyek felelősek az állami szerepvállalásért is.

A VIII. fejezet négy nagyobb empirikus kutatást ölel fel, amelyek tartalmi elemeit már a kutatási céloknál jeleztük. Fontos megjegyezni, hogy a négy kutatás a szak- és felnőttképzési rendszer különböző szegmenseire irányul, és pontosan a komplexitásuk és szerteágazó jellegük miatt, sok itt megszerzett információ jelen anyag összességében is jelentkezik.