Gyűjtési arány az Európai Unióban

A tagállamonkénti elemzés [5] alapján elmondható, hogy a gyűjtési arányok már jelentősen eltérnek egymástól (2. ábra). A legjobban teljesítő tagállamok (45% feletti gyűjtési arány) Svédország, Norvégia, Dánia, Ausztria, stabil hulladékgazdálkodási rendszerre engednek következtetni, a 2008-tól folyamatosan fenntartott magas arányszám miatt. Svédország már elérte a 65% feletti 2019-es előirányzott értékeket is.

2. ábra: Európai Unióban keletkezett E+E hulladék legmagasabb gyűjtési aránya Forrás: Eurostat WEEE adatok alapján szerző saját szerkesztése

A tagállamok között Magyarország gyűjtési arányának helyzete alapján középen helyezkedik el (3. ábra piros vonal), a legalacsonyabb aránnyal Olaszország, Románia, Ciprus rendelkezik (10% körüli gyűjtési arány).

3. ábra: Európai Unióban keletkezett E+E hulladék gyűjtési aránya Forrás: Eurostat WEEE adatok alapján szerző saját szerkesztése 4. HASZNOSÍTÁSI ARÁNY

A begyűjtési arányhoz hasonlóan a hasznosítási arányt is érdemes megvizsgálni fenti logika mentén. 2012/19/EU irányelv 11. cikk Hasznosítási irányszámok:

„(2) Az irányszámok teljesítése akként számítandó, hogy kategóriánként meg kell határozni az elektromos és elektronikus berendezések hasznosító vagy újrafeldolgozó/újrahasználatra előkészítő létesítményekbe – a 8. cikk (2) bekezdésével összhangban a hasznosítással vagy

133

újrafeldolgozással kapcsolatos megfelelő kezelést követően – bekerülő hulladékai tömegét, és annak az elektromos és elektronikus berendezések összes elkülönítetten gyűjtött hulladéka kategóriánként meghatározott tömegéhez viszonyított, százalékban kifejezett arányát.

Ezen irányszámok teljesítésébe nem számítanak bele az előzetesen a begyűjtött hulladékon tevékenységek, mint például a hasznosítást megelőző válogatás és tárolás.”

8. cikk Megfelelő kezelés:

„(2) A megfelelő kezelés – az újrahasználatra való előkészítés, valamint a hasznosítási és újrafeldolgozási műveletek kivételével – magában foglalja legalább az összes folyadék kivonását, valamint az irányelv VII. számú mellékletben foglaltaknak megfelelő szelektív kezelést”, amely részletesen előírja azon anyagokat, keverékeket és alkatrészeket, melyet az elkülönítetten gyűjtött hulladékából el kell távolítani.

Mindkét előírás ugyanúgy, kategóriákra bontva szabályozza a különböző hasznosítási arányokat, képleteik jelen esetben azonosak, a gyűjtési arány eltérésével szemben (korábbi fejezetben taglaltak szerint). Mindkét előírás rendelkezik a megfelelő előkezelésről, amely a szelektív kezelést, válogatást és tárolást tartalmazzák. Csak az ezt követően bekerülő mennyiség alapján számíthatók a hasznosítási, újrahasználatra előkészítési és az újrafeldolgozási arányok.

A hasznosítási arányszámok tekintetében kedvező állapot mutatkozik Magyarországon, amennyiben az E+E termékek összességégre vetítjük a hasznosítási arányt, 95% feletti eredményt kapunk, de a rendeletben előírt számítás kategóriákra bontott értékelést ír elő, ezért annak adatait is meg kell vizsgálnunk a megfelelő következtetés érdekében. Amennyiben kategóriákra bontva vizsgáljuk a hasznosítási arányokat a meghatározott célszámokhoz képest, csak minimális esetben 2005-2007-es években nem sikerült elérni a kitűzött célokat, azaz elmondható, hogy a Magyarországon keletkezett és begyűjtött E+E hulladékok hasznosítási aránya kategóriánként is megfelelő. Azaz a már begyűjtött és előkezelt hulladékok hasznosítása megfelelő mértékben megtörténik a jelenlegi gyűjtési arány mellett.

Viszont fontos tovább vizsgálni, hogy az előirányzott magasabb gyűjtési arányok teljesítése mellett elegendőek-e a meglévő maximális kapacitások.

Uniós szinten tagállamonként szintén elmondható, hogy magas, célérték vagy célérték feletti hasznosításokról beszélhetünk [5], azaz az e-hulladékok hasznosítási technológiái megoldottnak látszanak. Viszont az ilyen arányú hasznosítási háttér megértéséhez vissza kell térnünk az irányelvhez és rendelethez. A 197/2014. (VIII. 1.) Korm. rendelet 3. 5. § alapján:

„(3) Az olyan hulladékká vált elektromos, elektronikus berendezés vagy alkotórésze esetében, amelynek hasznosítására Magyarországon nem áll rendelkezésre hasznosítási kapacitás, a hasznosítási kötelezettség teljesítésének minősül a hulladékká vált elektromos, elektronikus berendezés vagy alkotórészének az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államban történő, az országhatárt átlépő hulladékszállításról szóló kormányrendelet szerint igazolt hasznosítása is.

(4) Az olyan hulladékká vált elektromos, elektronikus berendezés vagy alkotórésze esetében, amelynek hasznosítására Magyarországon nem áll rendelkezésre hasznosítási kapacitás, a hulladékká vált elektromos, elektronikus berendezés vagy alkotórészének hasznosítási célú exportja abban az esetben tekinthető a hasznosítási kötelezettség teljesítésének, ha az exportot végző az országhatárt átlépő hulladékszállításról szóló kormányrendelet alapján igazolja, hogy az adott országban a hasznosítás az e rendeletben foglaltakkal egyenértékű vagy jobb feltételekkel történik.”

134

Az irányelv 2012/19/EU irányelv 10. cikk Az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak szállításai részben szabályozza következők szerint: „(2) Az elektromos és elektronikus berendezések Unióból exportált hulladékai csak abban az esetben számítanak bele az ezen irányelv 11. cikkében meghatározott kötelezettségek és irányszámok teljesítésébe, ha az exportőr… igazolni tudja, hogy a kezelést az ezen irányelv előírásaival egyenértékű feltételek között végezték.”

Tehát bizonyos feltételek teljesülése esetén (pl.: hasznosítás egyenértékű, vagy jobb feltételekkel teljesül), az E+E hulladék alkatrészeinek hasznosítási célú exportja engedélyezett, ezért elengedhetetlen az e-hulladékok földrajzi kezelésének vizsgálata, melyet a következő fejezet hívatott áttekinteni.

5. KEZELÉSI ARÁNY

Magyarországon a kezelési arányok tekintetében, azaz a keletkezett E+E hulladékok kezelése helyileg hol történik, adott tagállamon belül, más EU tagállamban, vagy az Európai Unión kívül, már változó arányszámok mutatkoznak. Egyértelműen látszik, hogy minimális kezelés folyik az Európai Unión kívül, viszont más tagállamban történő kezelés már jelentős arányú, 2010-től folyamatosan nő, nagyobb, mint a Magyarországon belül kezelt mennyiségek (4.

ábra).

4. ábra: Magyarországon keletkezett E+E hulladék kezelési aránya Forrás: Eurostat WEEE adatok alapján szerző saját szerkesztése

Számos ország esetében más tagállamban történő kezelési adatok látszanak, egyes országoknál viszont saját tagállamon belüli e-hulladékkezelések azonosíthatóak (mint pl., Svédország, Ausztria), ezért e tagállamok hulladékkezelési rendszerének vizsgálata és a hazai adatokkal való összehasonlítása, a jó gyakorlatok átültetésének reményében elengedhetetlen.

A hulladékkezelés Európai Uniós szintű elemzéséhez át kell tekintenünk az E+E hulladékok export/import adatait, amelyek rávilágítanak a jobb hasznosítási rendszerrel rendelkező célpontokra. Fontos megemlíteni, hogy az ilyen irányú elemzés nehézkes, mivel a

135

szükséges háttéradatok hozzáférhetősége korlátozott, a jelenleg elérhető nyilvános adatok a veszélyes hulladékok mozgásának összesített adatait tartalmazzák. Az EEA 2009-es [6]

kimutatását alapul véve, 2010-2013 időszakra az Eurostat [7] adatok alapján csak a kezelésre kiszállított mennyiségeket alapul véve, az alábbi fő célállomásokat találhatjuk; Franciaország, Hollandia, Belgium, Olaszország, Németország, Luxemburg, ahol a 0,5 millió tonna veszélyes hulladékot vettek át éves szinten. Az országok közti hulladék mozgások az EEA 2009-es [8] kimutatását aktualizálva az Eurostat [7] kezelésre szánt mennyiségeivel, a legnagyobb tömegű hulladékmozgások Közép-Európában zajlanak, a fő exportáló tagállamok Franciaország, Olaszország, Ausztria, Hollandia, Belgium, a legnagyobb importőr Németország, mely feltehetően a technológiai fejlettségének és földrajzi helyzetének együttesen köszönheti ’vezető’ szerepét.

ÖSSZEFOGLALÁS

Áttekintve az Európai Uniós és magyarországi hulladékgazdálkodással kapcsolatos adatokat, valamint összevetve azokat a hatályos irányelvekkel és jogszabályokkal, megállapítható, hogy fejlesztések szükségesek a hazai gyűjtési rendszerekben. Néhány ország kivételével (Svédország, Norvégia, Dánia, Ausztria) a gyűjtési arányok elmaradnak az érvényben lévő célszámoktól és jelentős kihívás elé állítják a tagállamokat a 2019-től érvényben lévő magasabb célszámok tekintetében. Magyarországon ugyan kedvező trend mutatkozik az utóbbi években, de még mindig csak a határértéki minimumot érjük el, amely nem egy kimagasló, stabil gazdálkodási rendszert tükröz.

A begyűjtési arány növelése érdekében kiemelten fontos az egyes anyagáramokat, kategóriánként életciklus alapon vizsgálni, amely fontos információkkal szolgálhat optimális begyűjtési rendszer kialakításában illetve a mennyiség növekedésének lokalitásait is megállapítani. Ez nélkülözhetetlen a feldolgozási kapacitások növelését célzó fejlesztések helyének meghatározásához.

A hasznosítás terén már némileg kedvezőbb kép mutatkozik, azaz a begyűjtött mennyiségek megfelelő kezelése megtörténik, magas hasznosítási arányok láthatók a tagállamok többségében és Magyarországon is. Azonban a hasznosított anyagáramok ritkán jelentkeznek saját tagállamon belül, azaz jellemzően más tagállamokba kerülnek hasznosításra, feltehetően a vezető technológiai gócpontok, valamint a gazdaságosságot biztosító mennyiségek miatt. hazai viszonylatban az országhatáron belüli hasznosítás növelése célként fogalmazható meg, amelynek feltételrendszerét megalapozó K+F tevékenységre van szükség. Fontos vizsgálni továbbá a jogszabályban meghatározott célszámok elérését követően a meglévő kapacitások mértékének elégségességét, és megvizsgálni, hogy a szükséges kapacitások milyen fejlesztések mentén alakíthatóak ki.

Az e-hulladékok hatékony hasznosításához, alapvető és nyilvánvaló, hogy elsődlegesen a tagállamok hulladékgazdálkodási rendszerét kell fejleszteni, mely a gyűjtési arány növekményéhez, ezáltal a hatékony hasznosítás felé vezet, de fontos motivációs háttere a törvényi szabályozás és gazdasági ösztönző rendszerek, jó példaként vehetjük a hulladékstátusz megszűnésének lehetőségét.

136 FELHASZNÁLT IRODALOM

[1] Európai Parlament és a Tanács 1386/2013/EU határozata (2013. november 20.)

„Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról, http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=CELEX:32013D1386

[2] 2012/19/EU irányelve az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól

[3] 197/2014. (VIII. 1.) Korm. rendelet az elektromos és elektronikus berendezésekkel kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységekről

[4] 2012. évi CLXXXV. törvény a hulladékról

[5] Eurostat, Waste Electrical and Electronic Equipment (WEEE), collection, treatment, of

WEEE, EEE put on market databases, Available:

http://ec.europa.eu/eurostat/web/waste/key-waste-streams/weee, 17.12.2015.

[6] EEA, European Environment Agency, Hazardous waste exported and imported by EU Member States, 2009, Available: http://www.eea.europa.eu/data-and-maps/figures/hazardous-waste-exported-and-imported, 02.03.2016.

[7] Eurostat, Transboundary shipment of waste database, Available:

http://ec.europa.eu/eurostat/web/environment/waste/database, 02.03.2016

[8] EEA, European Environment Agency, The 30 largest flows of hazardous waste in the EU-27, 2009, Available: http://www.eea.europa.eu/data-and-maps/figures/the-30-largest-flows-of, 02.03.2016.

137

A STEALTH TECHNOLÓGIA ALKALMAZÁSA LÉGI JÁRMŰVEKEN A MODERN HADVISELÉSBEN

APPLICATION OF THE STEALTH TECHNOLOGY ON AIRCRAFTS IN THE MODERN WARFARE

GYURJÁN László honvéd tisztjelölt

Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, Katonai Repülő Intézet, Repülőgép Sárkány-hajtómű Tanszék, H-5008 Szolnok, Pf. 1.

Email: gyurjan.laszlo.1990@gmail.com

Kivonat: A lopakodó technológia alkalmazásának lehetősége és módja a katonai kutatások egyik legfontosabb területe napjainkban. Fontosságát jól ki lehet mutatni a támadó harcászati tevékenységek hatásosságában és a saját erők védelmének jóságában. Cikkemben e technológia reprezentatív és publikus eredményeit mutatom be a drónok és harcászati repülőgépek esetében.

Kulcsszavak: STEALTH, repülőgép, lopakodó, drón, modern hadviselés

Abstract: The STEALTH technology is one of the advanced and maybe the most important scope of the modern warfare. With this technology in the modern warfare the effiency of the military missions and the friendly forces protection is increasing. In my article I will present this technology and how its applicated on drones and fighters.

Keywords: STEALTH, aircraft, drone, modern warfare

1. BEVEZETÉS

A saját erők és felszerelések minél jobb hatásfokú megóvásának igénye már az első háborúk óta jelen van a hadviselésben. A korszerű, hatékony, és drága haditechnikai eszközök védelme, az ellenség elől való elrejtése, a harc sikeres megvívásának alap pillére. A XX.

században a repülőeszközök megjelenése és azzal szorosan összekapcsolódva a légi felderítés képesség kifejlődése meghatározó tényezővé vált az első világháborúban, majd ugyanilyen súlyú tényező lett az első elektronikai felderítő berendezés, a radar megjelenése a második világháborúban. Később a kémrepülőgépek és műholdak léptek színre, az infravörös kamerák, és egyre fejlettebb letapogató berendezések megjelenése mind arra terelte a hadiipart, hogy folyamatos fejlesztési tevékenységgel újabb és újabb megoldásokat, eljárásokat, módszereket alakítsanak ki ezek kijátszására. A XXI. században a katonai célú kutatások legmeghatározóbb törekvése az úgynevezett STEALTH technológia fejlesztése és mind szélesebb körű gyakorlati alkalmazása. Lényegét tekintve ez jelentheti a vizuális felderítés elleni védelmet, a radarok számára láthatatlanná válást, vagy az ellenség hatótávolságán kívülről való működés megvalósítását.

A cikkemben a XX. és XXI. század „lopakodó” képességű repülőgépeiről írok egy összegzést, a két szuperhatalom az évek során milyen megoldásokkal lépett fel az ezredfordulón és napjainkban valamint, hogy milyen fejlesztések felé haladhatnak a jövőben [1][16].

138

2. A STEALTH TECHNOLÓGIA ÉS A VELE SZEMBEN TÁMASZTOTT