A mérési adatok kiértékelését természetesen megelőzi az adatok felvétele és rendszerezése. Ehhez mérőeszközök, műszerek, mérőberendezések szükségesek, így a mérés- és a műszertechnika elválaszthatatlanok. Mindenekelőtt tehát tisztázni kell néhány igen fontos műszertechnikai fogalmat.
• Osztálypontosság
Más néven „Pontossági osztály‖, a mérőeszköz hibájának, pontosságának egyik elterjedt megadási módja (ld.:
3. fejezet - Mérési hibák fejezet, Mérési hibák). Meghatározása szerint az abszolút hiba osztva a mérőeszköz maximális értékmutatásával (végkitérésének értékével), százalékban kifejezve.
• Mérési tartomány
A mérendő mennyiség azon halmaza, amelyre a mérőműszer hibája a megadott határok között marad.
• Felbontás
A kijelzőn biztonságosan megjeleníthető értékek közül a legkisebb. A felbontás mindig nagyobb tartományt kell, hogy jelentsen, mint a feloldás, jellemzően a felbontás a feloldás 3-5-szöröse. Ha ez nem teljesül, akkor a kijelzett legkisebb érték „eltűnik‖ a feloldásból származó bizonytalanságban.
• Feloldás, érzékenységi küszöb
A bemenet lassú és egyenletes változtatása mellett az a legnagyobb tartomány, amelyben nem tapasztalható értékelhető műszerválasz (kimenet). A nullpont környezetében ezt a jellemzőt érzékenységi küszöb kifejezéssel jelöljük. A feloldás a teljes mérési tartományban változó lehet, de mindig a legnagyobb értéket kell a felbontás meghatározásához figyelembe venni.
• Műszerállandó
Az a tényező, amellyel a műszeren kijelzett értéket szoroznunk kell, hogy a mérendő fizikai mennyiséget megkapjuk.
• Érzékenység
A műszer kimenőjele és bemenőjele változásának hányadosa.
• Érzéketlenségi sáv
Az a maximális tartomány, amelyben a bemenőjel mindkét irányú változása nem hoz létre kimenőjelet a műszeren.
• Ismétlőképesség
Azonos mérési eljárással (fizikai elv és módszer), azonos mérőeszközökkel, azonos körülmények között, ugyanazon mérőszemély(ek) által elvégzett két mérés közötti eltérés nagysága. Iparvállalatoknál ez a jellemző igen kiemelkedő fontosságú lehet, bizonyos méréseket csak olyan személyre bíznak, akinél az ismétlőképesség egy megadott határon belül marad.
• Reprodukálhatóság
Azonos mérési eljárással (fizikai elv és módszer), eltérő mérőeszközökkel és eltérő körülmények mellett, más mérőszemély által elvégzett mérés és az eredeti mérés közötti különbség.
• Stabilitás
A mérőműszer azon tulajdonsága, amely hosszabb időre alkalmassá teszi az eszközt a metrológiai jellemzőinek megőrzésére.
• Drift
A mérőműszer metrológiai jellemzőinek lassú időbeli változása. Oka lehet termikus, mechanikai, stb. hatás.
A méréstechnikában ritkábban használt jellemző. Lényegében azt fejezi ki, hogy a mérőeszköz milyen eltéréssel képes a mérendő mennyiség valós értékét megjeleníteni.
• Átviteli függvény
Dinamikus rendszerek, így műszerek és mérőrendszerek modellezésére alkalmas matematikai összefüggés.
Definíciója szerint harmonikus kimenő és bemenő jelek Laplace transzformáltjainak hányadosa. Csak lineáris és állandó együtthatójú rendszerek viselkedésének leírására alkalmas, ennek ellenére széleskörűen alkalmazzák a mérés- és irányítástechnikában. Minden technikai jel harmonikus összetevőkre bontható, ez a téma a frekvencia analízissel foglalkozó, (6. fejezet - Mérőjelek idő és frekvencia tartományban) fejezetben van kibontva. Az átviteli függvény a rendszer differenciálegyenletével és állapottér modelljével „rokon‖, mert előbbiből Laplace transzformálással, a másodikból pedig mátrix műveletekkel származtatható. A Laplace operátort helyettesítve annak jelentésével, azaz az „s=jω‖ kifejezéssel, kapjuk a rendszer körfrekvenciától függő, un. átviteli tulajdonságait leíró „frekvencia átviteli függvényt‖. Ezt a méréstechnikában Bode-diagramon szokás ábrázolni, amelynek két része van: Az egyik a bemenő és kimenő jel amplitúdó arányát mutatja decibelben (dB), a másik a két jel közötti fáziskülönbséget. Ha a bemenő és kimenő jelek fizikai dimenziói nem azonosak, akkor egy célszerűen választott alacsony körfrekvencián számított (mért) átviteli értékhez „normálják‖ (viszonyítják) a különféle körfrekvenciákon meghatározott értékeket, így
„dimenziótlanítva‖ az arányt.
• Átviteli tényező
Az átviteli függvény abszolút értéke (harmonikus kimenőjel és bemenőjel amplitúdóinak aránya) valamely körfrekvencián.
• Időállandó
Adott műszer egyik fontos dinamikai jellemzője. Első és másodrendű (vagy ilyen rendszámú átviteli tagokra bontható) műszer (mérőrendszer) esetében van szerepe. Elsőrendű rendszer esetében a kimenőjel időbeli lefutásáról és a reciprok értéke az arányos amplitúdó átvitel frekvenciatartományáról ad információt.
Időtartományban az ugrásszerű bemenő mennyiségre adott műszer válasz csak késleltetve jelenik meg. Egy elsőrendű műszer (egyetlen) energiatárolójának feltöltődése miatt, a kijelzett érték az időállandóval egyező időpillanatban az állandósult műszerválasz értékének csupán 63,2%-a lesz. Ezért ajánlatos a műszert az időállandó (3-5)-szörösének eltelte után leolvasni. A másodrendű műszer két (független) energiatárolót tartalmaz. Alulcsillapított másodrendű rendszer esetében az időállandó reciprok értéke a csillapítatlan rezonancia frekvencia négyzetgyöke. Túlcsillapított másodrendű rendszer két soros elsőrendű átviteli tag eredőjével írható le, ennek folytán két időállandó jelenik meg. A kritikus csillapítás esetén az időállandók azonosak.
• Letörési körfrekvencia
Elsőrendű műszer időállandójának reciprok értéke. Az amplitúdó átvitel ezen a körfrekvencián méréstechnikai szempontból már elfogadhatatlan, mert a kimenőjel amplitúdója csupán közel 70%-a a bemenőjel amplitúdójának.
• Felső határ(kör)frekvencia
A méréstechnikában szokásos 1%-os amplitúdó átviteli hiba a felső határ(kör)frekvenciánál jelenik meg, és ez a körfrekvencia lényegesen alacsonyabb érték, a letörési körfrekvenciának ≈0.14-szerese.
• Csillapítási fok
Másodrendű rendszer dinamikai tulajdonságaira jellemző szám, amelytől lengő (rezgő) rendszer esetén, rezonancia frekvencián az amplitúdó nagyítás függ.
• Rezonancia körfrekvencia (csillapított rendszeré)
Az a körfrekvencia, amelynél másodrendű rendszer esetében maximális az amplitúdó nagyítás. Kisebb érték, mint a csillapítatlan másodrendű rendszer rezonancia körfrekvenciája, amely az időállandó reciprok értéke (ld.: Időállandó).
• Beállási idő
Első és másodrendű műszerek (rendszerek) esetében azon időtartam, amely addig telik el, amíg az ugrásszerű bemenőjelre adott válaszfüggvény az állandósult állapotbeli értékhez viszonyított ±5%-os sávban vesz fel értékeket, és ezt a sávot a kimenőjel már nem hagyja el.
• Fázistolás
A harmonikus kimenőjel fázisából kivonva a harmonikus bemenőjel fázisa.