FELSŐOKTATÁSI ÉLETÚT ÉS KILÉPÉS – ADMINISZTRATÍV ADATOKON
Előadások
Adminisztratív adatok összekapcsolása – eljárások és tájékoztatás Nagy Zoltán
Oktatási Hivatal
Kulcsszavak: adminisztratív adat; adatösszekapcsolás; jogi szabályozás
Az előadás bemutatja az adminisztratív adatok felhasználásának és az adminisztratív adatbázisok összekapcsolásának jelenlegi kereteit és lehetőségeit a 2007. évi CI. számú törvény alapján. A jogszabály államigazgatási célok érdekében született, de az előadásban az oktatáskutatási célú lehetőségeket mutatjuk be a 2010–2016 közötti évek gyakorlati tapasztalatai alapján. Az Educatio Nonprofit Kft. és az Oktatási Hivatal által végrehajtott hat adatösszekapcsolás célja elsősorban a felsőoktatás és munkaerőpiac közötti átlépés, illetve a közoktatás és felsőoktatás közötti átlépés vizsgálata volt. A célpopulációt jellemzően az abszolváltak meghatározott évfolyamai képezték (négy esetben), további egy esetben a közoktatás hét évfolyama, egy esetben a felsőoktatási belépők egy évfolyama. Az összekapcsolások lehetővé tették a felsőoktatási információs rendszer teljes kilépő (abszolváló) évfolyamainak nagy pontosságú vizsgálatát más államigazgatási regiszterekben (pl. NAV, OEP). Ez teljes lefedettséget jelent (elvi teljes körűség), ezáltal igen sok kutatási lehetőséget rejt magában. Vizsgálhatóvá vált a felsőoktatási programok beválása, az elhelyezkedés, a jövedelmi pálya, a képzési szintek és alrendszerek közötti mozgás, a regionalitás kérdései, az egyes alcsoportok (pl.
pedagógushallgatók) vagy akár szakok nyomon követése. Az eddigi, a felsőoktatás és a munkaerőpiac közötti átlépés problémáját középpontba állító adatbázis-összekapcsolások gyakorlati felhasználásának eredményei közé tartozik a felsőoktatás és a munkaerőpiac és az egyes képzések munkaerő-piaci beválásának bemutatása a szélesebb közvélemény számára. Az adatok pályaorientációban és képzések tervezésében való felhasználására is mutatunk példát. Az előadás az eddigi tapasztalatok alapján bemutatja a folyamat megtervezését és lebonyolítását – tárgyalva a költségek és a technológiai lebonyolítás kérdéseit is. Az adminisztratív adatok összekapcsolásának adatvédelmi korlátai kutatási korlátot is jelentenek, hiszen a rendszeres, egymásra épülő adatösszekapcsolások jelenleg nem valósíthatók meg jogszabályi okokból. Ennek a korlátozásnak az esetleges feloldása jelentősen kitágítaná a felhasználás lehetőségeit, az előadásban erre a problémára is reflektálunk, kiemelve az adatvédelem és a kutatási szempontok párhuzamos érvényesítésének szükségességét.
A kutatást az Oktatási Hivatal támogatta.
Adminisztratív adatokra alapozott társadalomkutatás – követelmények és lehetőségek
Veroszta Zsuzsanna Oktatási Hivatal
Kulcsszavak: adminisztratív adat, adatösszekapcsolás; érvényesség; elemi adat
Az előadás az adminisztratív adatok kutatási felhasználásának elméleti és gyakorlati feltételeit és következményeit vizsgálja. Ennek során – az adattípusok kutatási jelentőségének és tulajdonságainak bemutatását követően – összeveti az adminisztratív és survey kutatási adatok eltéréseit és felhasználásuk módszertani lehetőségeit. A vizsgálat az adminisztratív adatok kutatási felhasználásához kapcsolódó szempontokat az ezt célzó gyakorlati eljárások áttekintésével egészíti ki. Az összevetés illusztrációs alapját a magyarországi Diplomás Pályakövetési Rendszer keretében megvalósult kutatási gyakorlatból származó példák adják, hiszen survey és regiszteralapú adatállományok egyaránt részét képezik a felsőoktatási kimenet, belépés, valamint életút feltárásának. Az előadás célja annak az elméleti kiindulópontnak az igazolása, mely szerint a társadalomkutatásban egyre nagyobb figyelmet és súlyt kapó adminisztratív adatok és adatbázisok kizárólag a megfelelő kutatási validálási eljárások után tekinthetők kutatási felhasználásra alkalmas adatállománynak. A vizsgálat e validálási eljárásnak – az eltérő adatközeg ellenére is – a társadalomkutatás hagyományos szemléletmódjához igazodó jellemzőit összegzi. A nehézséget ez esetben az jelenti, hogy míg a primer kutatási célú adatgyűjtések esetében ezek a validálási eljárások kidolgozottak, valamint módszertanuknak története és kultúrája van, addig az adminisztratív adatok esetében – a megnövekedett mennyiség és a növekvő igény együttállása miatt – épp most válik egyre sürgetőbbé a kutatási befogadás útjának kiépítése. Az előadás ehhez a jelenleg is zajló folyamathoz kíván néhány szempont átgondolásával hozzájárulni. Az adminisztratív adatokon nyugvó társadalomtudományi kutatás szükséges validálási kritériumait – a kutatási adatbázis létrejöttének dokumentálása, az azt befolyásoló kutatási döntések pontos leírása, valamint az adatok eredeti lefedettségének és tartalmának megadása – és eljárásait szintén illusztratív példákkal tekintve át, egészen az adatbázisok összekapcsolásában rejlő lehetőségek bemutatásáig.
A kutatást az Oktatási Hivatal támogatta.
A mesterképzés hozadéka a munkaerő-piaci eredményesség mutatóinak tükrében Sebők Anna
Oktatási Hivatal
Kulcsszavak: mesterképzés; illeszkedés; frissdiplomás; munkaerőpiac
A felsőoktatásból kilépők eltérő karrier- és életútjainak egyik lehetséges iránya az alapképzést követő mesterképzési tanulmányok elvégzése. Az előadás témája a mesterképzésen abszolváltak helyzetének részletes vizsgálata az alapképzésben végzettek relációjában. A mesterképzés hozzáadott értékéről és a megszerzett ismeretek munkaerő-piaci értékéről adhat információt a képzési területenként és szintenként elemzett felsőoktatási kibocsátás kimeneti mutatóinak vizsgálata. A kérdés megvizsgálásának érdekében összehasonlító empirikus elemzést végzünk a mester- és alapképzéses végzettek esetében olyan attribútumok mentén, mint a jövedelem, a foglalkoztatottsági állapot, valamint a diplomát igénylő munkakörök aránya (vertikális illeszkedés), szem előtt tartva a felsőoktatási eredményesség többdimenziós természetét. Az emberi tőke elmélete alapjain nyugvó felfogásban a hallgatók a jövőbeni megtérülés, a magasabb munkaerő-piaci státusz reményében tanulnak, fektetnek be felsőoktatási tanulmányaikba. Mivel az előadás arra keresi a választ, hogy a mesterképzéses végzettek hogyan helyezkednek el a munkaerőpiacon, illetve helyzetük miként viszonyul a csupán alapképzéses abszolváltakhoz képest, a fenti szemléletben arra is fény derül, hogy van-e a magasabb képzési szint elvégzésének pozitív hozadéka az egyén képzés utáni munkaerő-piaci helyzetére nézve. Az összefüggéseket többdimenziós modellben – logisztikus regresszió vagy CART elemzés – elemeztük, melynek során arra kerestük a választ, hogy milyen mögöttes tényezők határozzák meg a különböző munkaerő-piaci mutatók elvégzett képzési szint szerinti különbségeit. A felsőoktatási kimenet munkaerő-piaci adatairól a Diplomás Pályakövető Rendszer keretein belül létrejött DPR – Adminisztratív Adatbázisok Egyesítése 2014 ad információt, melyben két teljes évfolyamon abszolváltak (2009–2010-es és 2011–2012-es tanévben végzettek) felsőoktatási adatait kapcsolták össze egyéb, állami nyilvántartásokban szereplő munkaerő-piaci adataikkal.
A kutatást az Oktatási Hivatal támogatta.
A késleltetett diplomaszerzés vizsgálata adminisztratív adatbázisok alapján Horváth Ágoston
Oktatási Hivatal
Kulcsszavak: diplomaszerzés, pályakövetés; lemorzsolódás; munkaerő-piaci kilépés A felsőoktatási expanzió időszakában lényeges társadalmi célkitűzés a képzett munkaerő arányának növelése, melynek elengedhetetlen feltétele, többek között, a felsőoktatási részvétel bővítése. Az erre irányuló intézkedések, programok kapcsán rendszeresen felmerülő kérdés a felsőoktatási tanulmányok eredményessége, illetve ennek mérhetősége. Ezzel összefüggésben az európai és a magyar felsőoktatás rendszeresen kutatott jelensége a hallgatói lemorzsolódás, melynek sajátos – széles körben elterjedt, a Diplomás Pályakövetési Rendszer adatai alapján a hallgatók nagyjából egyharmadát érintő – magyar altípusa az oklevél megszerzésének kitolódása az abszolutóriumszerzést követően. A kutatásban a késleltetett diplomaszerzés hátterét és munkaerő-piaci következményeit vizsgálom a DPR – Adminisztratív adatbázisok integrációja 2014-es adatbázis alapján. A kutatás célja egyrészt annak feltárása, milyen képzési tényezők (képzési szint, munkarend, képzési terület), illetve egyéni hatások határozzák meg, hogy a hallgató közvetlenül abszolválás után megszerzi-e diplomáját, másrészt annak megállapítása, hogy a késleltetett oklevélszerzéshez társulnak-e munkaerő-piaci hátrányok. A kutatási adatbázis az abszolutóriumszerzés időpontját követő 1–3 évvel későbbi időpontban ad lehetőséget a munkaerő-piaci státusz vizsgálatára: a diplomát képzési időben megszerző, illetve az oklevélszerzést elhalasztó abszolvált hallgatók összehasonlítása a foglalkoztatási státuszra, a szakmai munkavégzésre (vertikális illeszkedés), illetve a jövedelemre vonatkozó adatok alapján lehetséges. A kutatási kérdések vizsgálatát logisztikus regressziós modellekkel fogom végezni. A vizsgálat alapján lehetségessé válik a lemorzsolódás komplexebb megközelítése, láthatóvá válhat, hogy a munkaerőpiac különböző szakterületeken eltérő jelentőséget tulajdonít az elvégzett felsőoktatási tanulmányok formális igazolásának. A diplomaszerzés késleltetése bizonyos képzési területeken akár racionális rövid távú stratégia eredménye is lehet. Ezt a hipotézist igazolja, hogy az előzetes eredmények alapján a képzési terület mindkét kérdés esetében jelentős hatással rendelkezik.
A kutatást az Oktatási Hivatal támogatta.
Mit tudunk az „új” tanárszakosokról? Az osztatlan tanárképzésben tanuló hallgatók jellemzői az oktatási adatbázisok adatai alapján
Gaskó Krisztina Oktatási Hivatal
Kulcsszavak: osztatlan tanárképzés; oktatási adatbázisok; képzésben való előrehaladás A 283/2012. (X. 4.) kormányrendelet értelmében bevezetett új, osztatlan rendszerű tanárképzésben 2016-ban a negyedik évfolyam kezdi meg tanulmányait, ami lehetőséget teremt arra, hogy a képzésben részt vevő hallgatók számos, az oktatási adatbázisok adatai alapján megismerhető sajátosságát feltárjuk és összehasonlítsuk. Az adatok alapján megtudható, többek között, az, hogy milyen régiókból milyen arányban kerülnek be a diákok a tanárképzésbe; milyen (például érettségi és nyelvvizsga-) eredményekkel rendelkeznek; mi jellemzi a képzésben való előrehaladásukat, azonosíthatók-e kritikus pontok a képzésben való megakadás szempontjából. A korábbi három évfolyam hallgatóinak a Felsőoktatási Információs Rendszerben rendelkezésre álló adatai azt mutatják, hogy évről évre többen választják az osztatlan tanárképzést, és ez a növekvő tendencia az intézmények túlnyomó többségénél megfigyelhető. Azt is tudjuk, hogy az osztatlan tanárképzésre túlnyomórészt a közép-magyarországi, valamint az észak- és dél-alföldi régióból érkező hallgatók nyernek felvételt. A képzésbe bekerülő hallgatók között jelentősen felülreprezentáltak a nők, ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a férfi hallgatók évről évre nagyobb arányban választják az osztatlan tanárképzést.
Kérdés lehet ezért, hogy azonosítható-e a férfi hallgatóknak olyan preferenciája a képzéssel kapcsolatban, amely a növekvő arányszám hátterében állhat. A hallgatók képzésben való előrehaladásáról elmondható, hogy a képzést második tanévben a beiratkozott hallgatóknak csak 93%-a folytatja, 7%-uk inkább a passzív hallgatói jogviszonyt választja. Ez az eredmény további elemzéseket tesz szükségessé, melyek segítségével pontosabban láthatóvá válik, hogy mi jellemzi, esetleg okozza a hallgatók képzésben való elakadását, a képzéssel kapcsolatos elbizonytalanodásukat. Az osztatlan tanárképzésben részt vevő hallgatók oktatási adatbázisokból kinyerhető adatai tehát lehetővé teszik, hogy a hallgatók sajátosságait összességében vizsgáljuk, emellett arra is mód van, hogy az adatokat az egyes évfolyamok, régiók vagy intézmények szerinti bontásban elemezzük, ami akár ágazati és intézményi szintű fejlesztések tervezéséhez is hozzájárulhat.
A kutatást az Oktatási Hivatal támogatta.