Előadások
Iskolába készülünk – a családok iskolaválasztási preferenciái Podráczky Judit, Nyitrai Ágnes
Kaposvári Egyetem
Kulcsszavak: család; iskolaválasztás; iskolakészültség; óvoda-iskola átmenet
A sikeres iskolakezdés elősegítése több évtizede foglalkoztatja a szakembereket. A kutatások és fejlesztések elsősorban az iskolakészültség kritériumainak, a fejlettség mérésének és a fejlődés intézményes nevelés keretein belüli támogatásának módszertani kérdéseivel foglalkoztak (Varga, 1971; Nagy 1976; Porkolábné, 1984, 1990). Az egyik legjelentősebb ezek közül az 1970-es évek közepén indult PREFER-mérés (Nagy, 1980), mely az ezredforduló táján indult DIFER-kutatások és fejlesztések kiindulópontja. A DIFER-programcsomag tartalmazza az elemi alapkészségek fejlődését feltáró reprezentatív kutatás eredményeit, az alapkészségek fejlődésének mérésére alkalmas eszközöket, továbbá a fejlődés támogatásához a pedagógusnak ötleteket adó módszertani füzeteket is (pl. Zsolnai, 2006; Fazekasné, 2006; Miskolcziné és Nagy, 2006). Külön programok készültek a hátrányos helyzetű óvodások fejlődésének (Józsa és Zentai, 2007), valamint a tanulásban akadályozottak fejlesztésének segítésére (Fazekasné, Zentai és Józsa, 2015). Egyre nyilvánvalóbbá válik az elsajátítási motiváció szerepe (Józsa, 2007) és az önszabályozott tanulásra való képesség jelentősége (D.
Molnár, 2013). A képességek fejlődése és fejlődésük támogatása mellett az óvoda-iskola átmenet sikerességében döntő befolyása van annak, hogy a szülők és a pedagógusok hogyan viszonyulnak érzelmileg az iskolához és a gyermek iskolássá válásához, milyen információkat közvetítenek az iskoláról és milyen attitűdöket alakítanak ki az iskolával szemben. Éppen ezért irányult vizsgálódásunk a szülők nézőpontjaira és érzelmeire. Egy megyeszékhely óvodájában 6-7 éves gyermekek szüleivel beszélgettünk még a gyermek iskolába lépése előtt az iskolaválasztásról, iskolakezdésről, érzelmeikről, esetleges aggodalmaikról. Különösen érdekeltek bennünket az iskolaválasztással kapcsolatban felmerülő szempontok, a tájékozódás forrásai, a döntésig vezető út, továbbá a szülők gondolkodása gyermekük iskolássá válásának támogatásáról. A csoportos interjúk tapasztalatai alapján a családok nagy jelentőséget tulajdonítanak az iskolakezdésnek. A szülők és a pedagógusok között nincs teljes összhang az érettség, ezzel együtt az iskolakezdés időzítésének megítélésében. A szülők differenciált, de nem azonos súlyú szempontrendszer segítségével választanak iskolát, legmeghatározóbb a gyermeknek megfelelő iskola/nevelő megtalálása és a tanító személyének megismerése. Az iskolakezdéssel kapcsolatos félelmeik/aggodalmaik elsősorban az óvoda és iskola között érzékelt távolságból, ezzel összefüggésben az elvárások közötti distanciából és a követelményeknek való megfelelés bizonytalanságából erednek. Az iskolakezdés támogatása a szülők gondolkodásában jellemzően külön foglalkozások biztosítását jelenti, de megjelenik a gyermeki tévhitek eloszlatása, a rajzolgatás ösztönzése, a gyermek érdeklődésének figyelése és az iskoláról való beszélgetés is.
Családszerkezet és iskolai eredményesség az Országos kompetenciamérés tükrében
Morvai Laura Debreceni Egyetem
Kulcsszavak: családszerkezet; eredményesség; Országos kompetenciamérés
Számos kutatás (pl. Parke 2003; Pollak és Ginther, 2003, Stephens és mtsai, 2005, Del Ángel-Castillo és Torres-Herrera, 2008, Hatos és Bălțătescu, 2012) bizonyította, hogy a teljes családok képesek leginkább megvédeni a tanulókat az iskolai lemorzsolódástól és az iskolai kudarcoktól, hiszen két szülő jobban tudja monitorozni a gyermek viselkedését, lelki állapotát, jóllétét, jobb hozzáférést tud biztosítani az erőforrásokhoz, ezáltal segítve a gyermekeket a tanulmányi eredményesség felé. A válás és az eredményesség kapcsán a kutatók (pl. Pollak és Ginther, 2003; Stephens és mtsai, 2005;
Del Ángel-Castillo és Torres-Herrera, 2008) egyetértenek abban, hogy a családstruktúra felbomlása, a megváltozott érzelmi és fizikai körülmények rányomják a bélyegét nem csupán a gyermek társadalmi életére, viselkedésére, hanem az iskolai teljesítményére és továbbtanulási céljaira, lehetőségeire is. Az egyszülős családokban élő gyermekek tanulmányi téren hátrányba kerülhetnek a teljes családokban nevelkedő társaikhoz képest, hasonlóan a mozaikcsaládokban nevelkedőkhöz. A szakirodalom alapján feltételezzük, hogy a családszerkezet megváltozása negatív hatással van a tanulmányi eredményességre, valamint a matematikai és a szövegértési kompetenciamérés eredményeire. A kutatásunkhoz a 2014. évi Országos kompetenciamérés tanulói adatbázisát használtuk fel (N=90 188). A kutatás során varianciaanalízis, kereszttábla-elemzés és többlépcsős lineáris regresszió segítségével vizsgáltuk a családszerkezet változásának hatását. A családszerkezeten kívül a nem, a szülők iskolai végzettsége, a testvérek száma, a szubjektív anyagi helyzet, az iskola településének és a képzés típusa volt a bevont változó. Eredményeink azt mutatják, hogy a teljes családban nevelkedő tanulók átlagos képességpontja mind matematikából, mind szövegértésből meghaladja az átlagot, viszont az egyszülős és a mozaikcsaládok gyermekei esetén átlag alatt marad, az egyszülős családok esetén kissé magasabb, mint a mozaikcsaládoknál. Mindhárom eredményességváltozó esetén azt tapasztaltuk, hogy a bevont változók mennyiségével párhuzamosan csökkent a családszerkezet hatása, ami az utolsó modell esetén már nem volt szignifikáns. Összességében elmondható, hogy a családszerkezet és a tanulmányi eredményesség között meghatározó kapcsolat áll fenn, a tanulói előrehaladásnak leginkább a teljes családi háttér kedvez.
A tanulói előmenetel és a családi háttér összefüggései Engler Ágnes, Markos Valéria
Debreceni Egyetem Kulcsszavak: családszerkezet; köznevelés; eredményesség
Az elmúlt évtizedekben hazánkban is egyértelműen tapasztalhatók a családstruktúrában bekövetkezett változások és azok hatásai a társadalmi élet különböző színterein. A többgenerációs együttélés fokozatos eltűnt, majd a 20. század második felében általánossá vált kétgyermekes családmodell a 21. század elején visszaszorult, javarészt az egy gyermeket nevelők javára. Emellett növekedett az egyedül élő fiatalok aránya, új társas kapcsolati formák (pl. együttélés, mozaikcsaládok, látogató kapcsolatok) terjedtek el, és fokozatosan emelkedett az egyedülálló idősek száma (Kamarás, 2001; Utasi 2004;
Spéder, 2005; Farkas, 2006; Földházi, 2009; Pongrácz, 2011). Ezek a strukturális átalakulások nemcsak a családok belső életét érintik, hanem következményei megjelennek, többek között, az oktatás világában is. Alapvetően elmondható, hogy a gyermekek testi-lelki fejlődésének, tanulmányi eredményességének, szocializációjának, identitásának függvénye a család összetétele, a családi kapcsolatok minősége. Ez éppen olyan meghatározó a gyermekkorban és kamaszkorban, mint a klasszikus szocioökonómiai háttér jellemzői (l. pl. Kelley és Sequeira, 1997; Brown, 2006; Acs, 2007; Vandeleur és mtsai, 2009; Skrabski és Kopp, 2010). Előadásunkban arra vállalkozunk, hogy megvizsgáljuk a családi háttér és a tanulói teljesítmény kapcsolatát, de nem a megszokott értelemben. Vizsgálatunkban a család szerkezetére, a családon belüli kapcsolati tőkére figyelünk, kevésbé hangsúlyozva például a szülők társadalmi státuszát. A vizsgálat kvantitatív és kvalitatív módszerekkel történt 2015 végén három megyében (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar). A kérdőíves felmérést 10. évfolyamba járó diákok között végeztük. A szakértői mintavétel során a mintába 627 tanuló került 25 különböző intézményből. A kvalitatív kutatás során az interjúalanyokat szakértői mintavétel módszerével választottuk ki. A megkérdezett 34 interjúalany között óvodában, általános iskolában és középiskolában oktató-nevelő pedagógust, illetve 3–18 éves korú gyermeket nevelő szülőt találunk. Kutatásunk a családszerkezet és a tanulói teljesítmény közötti összefüggésre kereste a választ, a tanulók, a szülők és a pedagógusok szemszögéből vizsgálva a családban jelen lévő személyeknek és azok kapcsolatainak hatását a gyermekek szorgalmára és magatartására. Hipotézisünk szerint a szülők minőségi jelenléte a gyermek fejlődésében, nevelésében kedvező hatással bír az iskolai előremenetelre. Feltételezzük, hogy a családi struktúrában bekövetkező változások megmutatkoznak a tanulók eredményességében (az óvodások viselkedésében) és hatással lehet az iskolai (óvodai) integráltságukra is.
Kvantitatív és kvalitatív eredményeink szerint a tanulói előmenetelt nagymértékben meghatározza az, hogy milyen családtípusban él a gyermek. A legeredményesebbeket a mindkét biológiai szülővel együtt élőknél találtuk, tehát a teljes családban élés támogatja leginkább a megfelelő tanulmányi előrehaladást.
Családi kapcsolatok újjáépítésének segítése büntetés-végrehajtó intézetben lévő nők körében
Kerülő Judit, Kóka Ágnes Nyíregyházi Egyetem Kulcsszavak: családi kapcsolatok; reintegráció; szocializáció
Magyarországon 2015-ben körülbelül 40 ezer olyan kiskorú gyerek élt, akinek édesapja vagy édesanyja börtönbüntetését tölti (Juhász, 2015). A büntetéssel együtt járó konfliktusokat az adott személy környezetének, családjának, gyerekeinek ugyanúgy át kell élnie, mint akit elítéltek. Jellemző, hogy ezeket a gyerekeket diszkriminálják, kiközösítik, folyamatos hátrányként élik meg szüleik bűnelkövetését (Juhász, 2015). A 2013. évi CCXL. törvény nagy hangsúlyt fektet a reintegrációs tevékenységre, ami magában foglal minden olyan programot, tevékenységet, amely elősegíti, támogatja a társadalomba történő visszailleszkedés hatékonyságát, a visszaesés esélyének minimalizálását. A kutatások egyértelműen igazolják, hogy befogadó környezet, családi kapcsolatok nélkül a reintegráció megvalósítása csak kivételes esetekben lehet sikeres (Kőhalmi, 2010). Előadásunkban egy olyan programot mutatunk be, amit az egri börtönben valósítottunk meg. A projekt célja a családi kapcsolatok újjáépítésének elősegítése volt olyan esetekben, ahol az édesanya börtönbüntetését tölti. A program 2013 augusztusától 2016 februárjáig tartott. Ez idő alatt 15 fogvatartott édesanyával sikerült együtt dolgozni. Az elsődleges cél az volt, hogy kialakítsuk és erősítsük a kapcsolattartást a családtagok között, támogassuk a szabadulás utáni harmonikus családi kapcsolatok helyreállítását, és segítsük annak felismerését, hogy ebben a családtagoknak nem kizárólag feladata, hanem felelőssége is van. A kiválasztás során az édesanyákkal félig strukturált interjúk készültek, ezt követően kerestük fel a családokat, gyerekeket, akikkel szintén interjúkat készítettünk. A 15 családban összesen 51 kiskorú élt, további öt gyerek lakásotthonban, gyermekotthonban volt elhelyezve. A gyerekek közül az idősebbek valamennyien tudták, hogy édesanyjuknak be kell vonulnia, de az utolsó percig abban reménykedtek, hogy erre nem kerül sor. A 6 éven aluli gyerekek nem tudták, hol van az édesanyjuk, jellemzően azt hitték, hogy betegség miatt távoli kórházban ápolják. Ezeknek a gyerekeknek semmilyen kapcsolatuk nem volt édesanyjukkal. Az anyák számára a legnagyobb félelem éppen az volt, hogy a gyerekeik nélkülük nőnek fel. A programnak három, egymással szoros kapcsolatban lévő eleme volt attól függően, hogy kik vettek benne részt. Az első a fogvatartott édesanyáknak, a második a családtagoknak, a harmadik mindkét csoportnak szólt. A legnagyobb hatásúak a közös, családi programok voltak, ahol a 15 elítélt több mint 100 családtagjával találkozhatott és vett rész a börtönön kívüli közös családi napokon, melyek kiváló lehetőséget biztosítottak a kapcsolatok újjáépítésére, kötetlen beszélgetésekre. A program legjelentősebb eredménye, hogy az azóta szabadult öt édesanyát család várta és nagy esély van arra, hogy nem lesznek visszaeső bűnelkövetők. Az előadás során bemutatandó programelemek, módszerek segítséget jelentenek a reintegrációval foglalkozó szakemberek számára.
„Érintetlen” nemzedék (?) – A kollektív történelmi emlékezet és a családi narratívák
Jancsák Csaba SZTE JGYPK
Kulcsszavak: családi szocializáció; kollektív emlékezet; ifjúság
A család szocializációs funkciójának sokat kutatott, a hazai és a nemzetközi szakirodalomban árnyaltan elemzett része a kulturális tőkeforrások és a közösségi normák, értékvilág elemeinek átadása. Az új generációk a család mint primer csoport beszéd-cselekvés környezetében internalizálják a kultúra elemeit, az értékeket, normákat. A kollektív emlékezet jelentéshordozó szimbólumokon (pl. történelmi mérföldköveknek tekintett események) keresztül formálódik, mely folyamatnak a család a legfontosabb ágense. A személyes és családtörténet, a történelem folyamatában (history) benne létező személyes történelem (life story) intergenerációs feldolgozása, a személyes és családi történeti narratívák újrabeszélése a szekunder csoportok, (települési, szociorégiós, nemzeti/etnikai) közösségek kollektív emlékezete továbbélésének egyik feltétele. Az előadás empirikus forrását jelentő kérdőíves adatfelvétel 24 dél-alföldi középiskola végzős diákjainak körében történt (N=475), 13 kérdéscsoportból álló papíralapú önkitöltős kérdőívvel. A kvantitatív kutatás során azt vizsgáltuk, hogy mely történelmi eseményekről folyik a családban diskurzus, beszélgetés, és melyek azok, amelyek kihullnak a kollektív emlékezetből, hiszen nem lesznek részei egy történelemképnek, a jelenben újrakonstruált múltnak, illetve az arról tükröződő, élő mentális képnek. Az rajzolódott ki az eredményekből, hogy a családi szocializáció során évszázadokon keresztül újrakonstruált történelmi emlékezet a 21.
század eleji civilizációs hatások miatt elhalványul. A családtagok által történő élettörténet-elbeszélés és áthagyományozás értékátadási folyamata eltűnőben van. A fiatalok egy részét nem „érintik” meg a történelmi múlt eseményei, ami történelmen kívüliséggel párosul. Mindennek okaként részben a családban beszélgetéssel töltött idő csökkenését (a munka világának változásai és hatása a szülők életvilágára), részben az individualizáció okozta izoláltság és a globalizáció okozta civilizációs korszakváltás jelenségét tudtuk meghatározni. Kutatásunk eredményei arra is rámutatnak, hogy a család mint a történelmi múlt értelmező közössége igen fontos szereppel bír, mely szerep a második modernitás társadalmában a kiterjesztett szerepelvárások között az iskolára hárul (kiemelten az ember és társadalom műveltségterület, a hon- és népismeret, a történelem tantárgy tanáraira).