A FELEKEZETI OKTATÁSI INTÉZMÉNYEK VÁLTOZÓ FUNKCIÓI AZ OKTATÁSI
Előadások
A görögkatolikus fenntartású oktatási intézményekben tanuló diákok szüleinek iskolaválasztási döntései
Inántsy Pap Ágnes Debreceni Egyetem
Kulcsszavak: felekezeti iskola; iskolaválasztás; szülők társadalmi státusza
Az iskolarendszer fenntartói szerkezete, a nem állami iskolafenntartók vallási és filozófiai megfontolásokon alapuló pedagógiai törekvései és az intézményfenntartás gazdasági szempontrendszere történeti, társadalmi és kulturális folyamatok következményei. Magyarországon a rendszerváltozás után több felekezet és alapítvány vállalta az iskolafenntartással járó jogokat és kötelezettségeket, jelen évtizedben az iskolafenntartók összetétele és a nem állami fenntartású intézmények hálózata további bővülésen ment keresztül. Egyértelmű, hogy az iskolaválasztás alkotmányos jog, mellyel egyre több szülő él, másrészt az iskolaválasztási döntések folyamatáról, résztvevőiről és az ebben szerepet játszó érvekről keveset tudunk, miközben a szülők iskolai életbe és a gyermekek motiválásába, fejlesztésébe való bevonása egyre nagyobb hangsúlyt kap a szakirodalomban (Weininger és Lareau, 2003; Goldring és Phillips, 2008).
Előadásomban az iskolaválasztási motivációk és a társadalmi háttérváltozók kapcsolatát elemzem a magyarországi görögkatolikus egyház által fenntartott iskolák 1., 3. és 6.
osztályos tanulóinak szülei körében. Az adatfelvétel egyedisége abban áll, hogy egy, az ország elmaradott, északkeleti régiójában működő iskolafenntartó iskoláihoz kapcsolódó szülői kör iskolaválasztási motivációinak vizsgálata valósul meg. Teljes körű kikérdezést céloztunk meg, és a szülői kikérdezések módszertani eredményeihez képest jó válaszadási arányt értünk el (75,3%, N=1147). A felekezeti iskolák rekrutációját vizsgáló szakirodalomban nincs egyetértés a szegregációs és az integrációs hatásukat feltételező kutatók között (Kertesi és Kézdi, 2004; Pusztai, 2009). Első hipotézisünk az volt, hogy a hátrányos helyzetű térségben a felekezeti iskola az előnyös státuszúakat kiválogathatja, ugyanakkor alternatív hipotézist építettünk arra, hogy a régió felekezeti iskolai kutatásaiban tapasztaltaknak megfelelően heterogén lehet a szülők társadalmi státusz szerinti összetétele. Miközben a kutatók egy része azt feltételezi, hogy a görögkatolikus iskolákba való jelentkezés oka az alacsony státuszú tanulótársadalommal rendelkező iskolákból való menekülés, második hipotézisünkben az iskolaválasztási döntés sokszínűségét feltételeztük korábbi kutatások és terepmunkánk alapján. Elemzésem első tanulsága az volt, hogy eredményeink ellentmondanak annak a közkeletű feltevésnek, hogy az egyházi iskolák a magasabb státuszú tanulókat vonzzák. A válaszadó szülők társadalmi státusz szerinti összetétele igen változatos volt, ami arra utal, hogy több társadalmi réteg fordul a görögkatolikus iskolák felé. A szülők iskolaválasztási megfontolásaiban a státuszcsoportokra jellemző ember- és társadalomkép tetten érhető, amit tovább árnyal felekezeti-vallási identitásuk.
A tanulók középiskola-választási döntésmechanizmusai és eredményessége szektorközi megvilágításban
Tódor Imre Debreceni Egyetem Kulcsszavak: egyházi iskola; állami iskola; iskolaválasztás
A felekezeti iskolák speciális arculata az országhatárokon túl működő magyar tannyelvű intézményhálózatok vizsgálatának is megkülönböztetett területe. Nemcsak azért, mert az anyaországon kívül élő közösségek számára Trianon után a felekezeti intézmények jelentették az anyanyelven való tanulás elsődleges terepét, hanem a kérdés mai aktualitása miatt: megosztják vagy gazdagíták az iskolaválasztók táborát ezek az intézmények. Kutatásunk célja a felekezeti és nem felekezeti középiskolába jelentkezők iskolaválasztási motivációinak feltérképezése szektorközi megvilágításban a Székelyföldön. A szabad iskolaválasztási modellek három alapvető érvcsoporton alapulnak (Oelkers, 2007, 2008a, 2008b, 2015; Brighouse, 2000, 2008): piaci/gazdasági liberális érv, szabadságérv és méltányossági érv. Fő kérdésünk: az iskolaválasztási modellek a társadalmi egyenlőtlenségeket enyhítik vagy még jobban kiélezik? A nemzetközi – főképp angolszász – oktatáspolitikai szakirodalom aktuális vitájának érvei sajátos megvilágításba kerülnek, ha a székelyföldi magyar iskolákat vizsgáljuk.
Kutatásunk során a magyar történelmi egyházak védnöksége alatt működő felekezeti (római katolikus, református, unitárius) iskolák mellett a Hargita megyében székelő nem felekezeti középiskolák 9. osztályos tanulói közöttt végeztünk teljes körű kérdőíves felmérést. A kutatásba a felekezeti iskolák mind bekerültek és melléjük kontrollként odarendeltünk egy, egyenként – a székhely településtípusa és tanulótársadalmuk társadalmi helyzetére vonatkozó mutatók alapján – hasonló helyzetű, nem felekezeti fenntartású iskolát (N=314). A kérdőív kérdéskörei három főcsoportba sorolhatók: (1) családi háttér (szülők végzettsége/iskolázottsága, foglalkozása/munkapiaci státusza, életszínvonala/anyagi helyzete, magas kultúrához való viszonya, (2) a tanulók iskolaválasztási motívumai (információszerzés, pragmatikai, pedagógiai, vallási stb.
indokok megléte), (3) a tanulók eredményességének mutatói és magyarázata.
Feltevéseink a fentiekben bemutatott elméletek, valamint a hazai és nemzetközi empirikus kutatások talaján állnak, mindezeket eddigi tereptapasztalataink egészítik ki:
(1) a felekezeti iskolák vonzerejét az adott származási közösség vallásos volta határolja be, ahol presztízsértékűnek számít tanulni, gyereket taníttatni, (2) a felekezeti iskolák vonzerejét a személyes odafigyelés, kapcsolatrendszer, a „családias légkör”, a közösség összetartó ereje indikálja, (3) a nem felekezeti iskolák vonzerejében eminens szerepet az intézmény presztízse, helyi megítélése játszik, (4) a felekezeti iskolák nettó teljesítménye magasabb, mint a nem felekezeti iskoláké. Első eredményeink megerősítették e hipotéziseket. Kutatásunk elméleti jelentősége a méltányosság és a szabad iskolaválasztás övezte disszenzus diskurzusában ragadható meg, míg gyakorlati relevanciája az iskolák (állami és felekezeti) megválasztása körüli verseny mértékének előrejelzésében realizálódik.
Egyházi középiskolák eredményessége a 2014-es Országos kompetenciamérés adatai alapján
Morvai Laura Debreceni Egyetem
Kulcsszavak: felekezeti iskola; iskola eredményessége; tanulói eredményesség
Az egyházi középiskolák eredményességével számos kutató foglalkozott már, sőt az eredményesség komplexebb interpretálására is van példa (Coleman és Hoffer, 1987;
Dronkers, 1997, 2001; Imre, 2005; Neuwirth, 2005), azonban e középiskolák pedagógiai céljainak diverzitása miatt kevesen mernek belevágni az Országos kompetenciamérés (OKM) adatbázisa által kínált lehetőségek hasznosításába. A 2009–2010-es és a 2013–
2014-es tanévek között az egyházi gimnáziumok száma 30%-kal, a szakközépiskoláké 165%-kal növekedett, a gimnazisták száma 20%-kal, a szakközépiskolásoké 220%-kal.
Többen következtettek ebből arra, hogy az újonnan egyházivá váló iskolák korábbiaktól eltérő beiskolázási koncepció és társadalmi feladatvállalás szerint működnek (Csejoszki, 2012, Pusztai, 2015). Kutatásunk során az OKM 2014-es tanulói, telephelyi és intézményi összekapcsolt adatbázisának gimnáziumi és szakközépiskolai adatait elemeztük (N=62 314). Több korábbi megközelítéssel szemben fenntartók szerinti összehasonlítást végeztünk, melyre alapfokon is kevés próbálkozás volt az OKM alapján (Sági, 2006; Kopp, 2014; Bacskai, 2015). Hipotézisünk szerint az újonnan egyházivá vált intézmények társadalmi összetétele és eredményessége eltér a régóta egyházi kontroll alatt működő középiskolákétól. Annak érdekében, hogy elkerüljük a vidéki kisvárosi és a fővárosi nagyhírű középiskolák összehasonlítását, valamint, hogy kiszűrjük a gimnáziumok eredményességéből és társadalmi összetételéből fakadó, s az egyházi szektor javára történő torzítást (itt magasabb a gimnáziumi képzésben résztvevők aránya), a tanulók családi társadalmi státuszának meghatározásakor figyelembe vettük a településtípust, az iskolanagyságot és a képzés típusát is. Az eredményesség fogalmának interpretálásakor több dimenzióban vizsgálódtunk. A matematikai és az olvasás-szövegértési kompetenciatesztek pontszámain túl létrehoztunk egy tanulmányi és nevelési eredményességet kifejező indexet, és emellett a továbbtanulási szándékot vizsgáltuk. Az elemezés során varianciaanalízist, két- és háromdimenziós kereszttáblákat, klaszteranalízist és regresszióelemzést alkalmaztunk. Azt tapasztaltuk, hogy az egyházi szektor eredményességében és társadalmi hátterében egyértelműen megtalálhatók a szakirodalomban leírt különbségek, azonban a régóta egyházi szektorhoz tartozó intézmények jelentős előnye rajzolódik ki. Ezek előnye a többváltozós vizsgálatok során egyértelműen differenciálódik: egyes településtípusokon nem tud érvényesülni az állami szektorhoz képest, máshol egyértelműen kirajzolódnak a gimnáziumi képzés kizárólagosságából fakadó előnyök. Ugyanakkor érdemes kiemelni, hogy több esetben (pl. továbbtanulási szándék) a szakképzés esetén is megjelenik a régóta egyházi fenntartásban működők előnye, s bizonyos esetekben jobb eredményt érnek el az újonnan egyházi iskolai szakközépiskolás tanulók a továbbtanulási tervek téren, mint az állami és magán szektorban tanuló kortársaik.
A felsőoktatás hallgatóinak inkluzív szemléletét formáló intézményi tényezők Berei Emese
Debreceni Egyetem
Kulcsszavak: felsőoktatási eredményesség; inkluzív szemlélet; szektorközi összehasonlítás
Az oktatás utóbbi évtizedekben végbement expanziója nyomán a neveléstudományi kutatásokban egyre inkább előtérbe került a méltányosság fogalma köré szerveződő diskurzus, ami a speciális tanulói csoportok tanulmányi előrehaladására fókuszál. Ennek döntő faktora a többségétől eltérő kultúrájú tanulói csoportokhoz való viszonyulás. A befogadás objektív feltételei mellett fontos megismerni annak szubjektív feltételeit is. A kérdés különös jelentőséggel bír a pedagógusképzést folytató intézményekben, mivel a pedagógusok pályaalkalmasságának is meghatározó komponense a kérdéshez való viszonyulás és az ilyen irányú szemléletformálásra való képesség, valamint az egyházi fenntartású intézményekben, melyekkel szemben a fenntartó által megfogalmazott társadalmi küldetés alapján magasabbak az elvárások. Kutatásunk során összehasonlító perspektívában vizsgáltuk Kárpát-medence felsőoktatási hallgatóinak attitűdjeit.
Jelenlegi kutatásunk célja volt feltárni az irányukban mutatkozó többségi viszonyulás jellemzőit, hogy a kirekesztés és befogadás oktatási intézményekben ható kontextusait, ennek objektív és szubjektív determinánsait komplex módon, több háttérváltozót figyelembe véve szemügyre vegyük. A kutatás alapjául szolgáló adatfelvétel 2014-ben készült Magyarország, Románia, Ukrajna, Szerbia és Szlovákia (összesen 15) felsőoktatási intézményeiben (N=2017). Feltételeztük, hogy az inkluzív viszonyulás tekintetében a főbb társadalmi és kulturális törésvonalak, valamint az intézményfenntartó és képzéstípus mentén különbségeket találunk. A társadalmi-gazdasági szempontból marginális hátterű és a többségitől etnikailag eltérő tanulókhoz, hallgatókhoz való viszonyulás korábban is képezte hasonló tárgyú vizsgálódásunk tárgyát, itt az inklúzió szubjektív feltételeit a négy beosztású Bogardus-féle társadalmi távolság skálán mértük a hallgatói élethelyzetnek megfelelően (csoporttársi, házastársi kapcsolatra, együttlakásra való hajlandóság). A statisztikai elemzést SPSS-szel végeztük, faktorelemzést és varianciaelemzést alkalmaztunk. Eredményeink szerint az inkluzív szemlélet sajátos belső struktúrát mutat. Általában az inkluzív szemlélet tekintetében nincsenek jellegzetes országok közötti különbségek, ezeket nem befolyásolják szignifikánsan a felsőoktatási intézményi, intézményfenntartói és képzési jellemzők, sokkal inkább a hallgatói attribútumok (a hallgatók neme, szubjektív anyagi helyzete, a különböző, oktatáson kívüli csoportok, szervezetek mellett való elköteleződése, azaz civil beágyazottsága), vagyis az inkluzív szemlélet átfogó formálásában jelenleg a felsőoktatási intézményrendszer egyik szegmense nem mutat fel kiemelkedő teljesítményt. Az eredmények az oktatási intézmények szűkebb értelemben vett tanulmányi munkán túli feladatvállalásának szükségességére irányítják a figyelmet, különösen olyan pályákra felkészítő képzésekben, ahol a társadalom szélesebb keresztmetszetével kerülnek majd kapcsolatba a pályakezdők.
Felekezeti felsőoktatás belső strukturáltsága az intézményi és a felvételi statisztikák tükrében
Csejoszki Mihály Debreceni Egyetem
Kulcsszavak: egyházi felsőoktatás; intézményválasztás; oktatásökológiai elemzés
Az egyházi fenntartású felsőoktatás fogalmának definiálásakor a szakirodalomban többféle megközelítéssel találkozunk. Legáltalánosabb értelemben az egyházak által létesített és/vagy fenntartott felsőoktatási intézményeket értünk a fogalom alatt. Az állami oktatási rendszer kialakulásának utóbbi két évszázadában Európában a különböző felekezetek felsőoktatási képzési kínálatának biztosítására eltérő történeti modellek alakultak ki attól függően, hogy hogyan változott az állam és az egyházak viszonya. A modellek egyik pólusát a közép-európai (német–osztrák) modell képezi, amelyre az állami egyetemeken létesített párhuzamos (felekezeti teológiai karok és diszciplináris tanszékek) szervezeti jelenléte jellemző. Ennek ellentéte a 19. század eleji eredetű francia modell, melyben a vallásos világnézet állami egyetemeken nem lehet jelen, így az önálló és széles képzési kínálattal rendelkező egyházi felsőoktatási intézmények születtek. Ezen típus létrejötte egyrészt az erős vagy újjászülető nemzetállamoktól nyert támogatást (Catholic University of Leuven and Lublin) vagy más vallású régiókkal versengő lokális vagy regionális kormányzatoktól (Catholic University of Fribourg). A gyakorlatorientált (pedagógusképzéssel, szociális szakember képzésével foglalkozó) felekezeti felsőoktatási intézmények létrejötte az ezekre a pályákra felkészítő, egykor középfokú intézmények felsőoktatásba való integrálásához köthető (német tanárképző főiskolák) (Schanda, 2008; Pusztai, 2010, 2011). Ma Magyarországon a felsőoktatási intézmények között jelentős számban találhatók a különböző felekezetek által fenntartott intézmények, miközben hallgatóik létszáma töredékét teszi ki a hazai felsőoktatást igénybe vevő hallgatókénak. Feltételeztem, hogy ezen intézmények a felsőoktatás térképén színes és korántsem egységes képet festenek.
Az elemzéshez az oktatási statisztikák és a Felvi 2014-es adatok mellett az intézményektől gyűjtött statisztikai adatokat használtam fel. Kutatásom eddigi eredményei szerint a magyarországi felekezetek által működtetett felsőoktatási intézmények különböző statisztikai mutatók fényében eltérő jelentőségűek. Az egyes felekezetek esetében nemcsak az intézményi részarányuk, hanem képzési kínálatuk is eltérő, társadalmi és regionális tekintetben eltérő hallgatói csoportokat vonzanak.
Kutatómunkám elméleti jelentősége a fentebb ismertetett modellek hazai viszonylatban való alkalmazhatóságának vizsgálata és a modellek formálódásának nyomon követése, gyakorlati szempontból azért fontosak kutatásaink, hogy feltárjuk, milyen szerepet töltenek be az egyházi felsőoktatási intézmények sokszínű felsőoktatási rendszerünkben.